2010. február 14., vasárnap

2008 november

2008.nov.6.

"Teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből"

Szegény a nyelvünk, vagy másként gondolkozik a magyar?

A Bibliával kapcsolatban két alapszóra biztos nincs megfelelő magyar kifejezés. Az egyik a lélek szavunk, a másik az igaz, igazság, ami gondot okoz. És ezt nem lehet átszabályozni, nem mondhatom, hogy holnaptól a lélek csak azt jelentse, amit a szív szó jelent, ha nem a szervre gondolunk, a szellem pedig jelentse az Istenhez kapcsolódást lehetővé tevő lelket. Vagy maradjon a szív az érzelmekre, a lélek a szellemre, a szellem az elmére stb? Egyik szó sem tiszta, a fogalmakat akkor hogy érthessük meg? Az angol talán segít egy kicsit, mert ott a lélekre megvan a két szó: soul és spirit, de ők is használják a heart szót is - pl. a fenti idézetben az első helyen az szerepel az angol fordításban.

Az első parancsolatot kéne alapul vennünk, mert ez a három lélekrész fordulhat Isten felé, és ez a három lélekrész tud szeretni: a szív érzelmekkel, a lélek szabad odaadással, az elme akarattal. Egymást el tudják nyomni, és az nagyon káros, szétesik a személyiség: ha az érzelmek dominálnak, neurotikusak leszünk, ha az elme, akkor pszichotikusak. Ha a középső, akkor elmehetünk jóginak. Milyen legyen az egyensúly? Az érzelmek megkötnek, a lélek felszabadít, de el is szakíthat a valóságtól, és így nem tudsz eleget tenni a második parancsolatnak. Az elme is szabad lehetne, de nincs hatalma rajtunk, bármilyen szép rendszert elgondolunk, érzelmi megerősítés nélkül nem fogunk tudni aszerint cselekedni. Ugyanakkor szabadságát korlátozza tudásunk, emlékeink, tapasztalataink, s az ezekből összeálló képek, előítéletek stb.

Másik szó az igaz, igazság. Igaznak kell lenni, ez mit jelent? Én vagyok az út, az igazság...

Az angolnak két szava van rá: righteous és true, righteousness és truth. Ezek vajon lefedik az eredeti jelentést? Igazságos? Hűséges? Nem hazug? Milyen az igaz?



2008.nov. 7.

Lk. 16:1-8.

A hűtlen intéző esete

Mi ebben a pozitívum?

A tulajdonos hozzáállása: önmaga érdekétől mentesen elismerte a másik okosságát, vagy ezt felismerve nem akart elveszíteni egy ilyen intézőt - több haszna lehet belőle, mint kára.

Az intéző: nem úgy vezette fel a csalást, hogy: figyelj, a gazdám ki akar rúgni, ha adsz nekem munkát, kihúzzuk a listáról a tartozásodat.

Ennél sokkal finomabb, lélektani módszert használt, amiből látszólag neki nem is származik haszna. Csak segített, lekötelezte magának azt a személyt. Ez az okosság tetszett meg a gazdájának.

Hogyan alkalmazhatjuk ezt a "világi" okosságot a nem világi életben?



2008.nov.9.

Eszternek

Ha az okozza a kiégést, hogy együttérzünk az emberekkel, akkor az együttérzés rossz dolog?

Az nem lehet. Akkor?

Abból kiindulva, hogy Istent teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és teljes elménkkel kell szeretnünk, ez a három "raktára" és fajtája van a szeretetnek. A szív az érzelmeket jelenti (heart, soul), a lélek egy szellemibb szeretetet (spirit), az elme a tudat és az akarat helye.

Ha úgy képzeljük el az érzelmekkel való szeretetet - és ide tartozik az együttérzés -, mint egy hárfa-szerű hangszert rengeteg húrral, akkor az emberek, akikkel találkozunk, akik körülvesznek minket, találkozáskor, vagy amikor rájuk gondolunk, megpendítenek egy-egy húrt. Ebből gyönyörű dallamok alakulhatnak ki, amik naponta táplálják a lelkünket. Igenám, de a dallam csak akkor élvezhető, ha egy-egy húr csak rövid ideig szól - mindig akkor, amikor találkozunk, vagy amikor szükség van rá. Mi viszont azt csináljuk, hogy ha valaki megpendíti bennünk az együttérzés húrját, ahelyett, hogy hagynánk a húrt elpihenni, tovább pengetjük, aztán jön a következő, az is megpendít egyet, azt is pengetjük tovább, míg teljes hangzavar keletkezik, s előbb-utóbb a húrok is megpattannak, az egész hangszer élvezhetetlenné és használhatatlanná válik. És ez a megterhelése a "szívnek" leállítja a "spirit" tevékenységét is (kapcsolattartás Istennel), és nehezíti az elme munkáját is (tiszta tudat, akarat).

Tehát nem az a rossz, hogy együttérzünk, hanem az, hogy nem eresztjük el gondolatban az embereket, egyszerre akarjuk mindenki terhét hordozni. Ezt kéne begyakorolni, hogy amint már nem vagyunk együtt valakivel, hagyjuk ott a szívünkben is, ne pengessük tovább a húrt, hogy legyen mindig elég szabad húr a szívünkben a következő találkozásokhoz. Talán úgy kéne működjön ez, hogy előbb átadjuk az elmének - de már az érzelmekről leválasztva -, az töprengjen rajta, van-e módunk a segítésre, ha igen, hogyan, ha pedig nincs, vagy nem rajtunk áll, akkor átadni a spirit-en keresztül Istennek, s ezzel felszabadítani az általa lefoglalt energiákat.

Azt hiszem, ókori barátaink is valami ilyesmire gondoltak - leszámítva az Istennek átadást.



2008. nov. 19.



A barát szeretete

= önfeláldozás

önmagamat adom: időmet, gondolataimat és gondoskodásomat, teljes személyiségemet, végső soron életemet - senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életért adja barátaiért

A felebarát szeretete

Ki az én felebarátom? Ez akkor sem volt egyértelmű, hisz a tanítványok rákérdeztek, és Jézus ekkor mondta el az irgalmas szamaritánus példabeszédét. De abból csak az a biztos, hogy felebarátom az, aki jót tesz velem, nem pedig az összes ember. Ez persze lehet idegen is, olyan is, aki egészen másként gondolkozik, mint én, de irgalmat, együttérzést mutat felém.

Őket úgy szeressem, mint önmagamat. Ne tegyek vele semmit, amit nem szeretném, hogy velem tegyék, és tegyem meg, amit szeretném, ha velem tennének. Nem az a parancs, hogy önmagamnál jobban szeressem, nem az a parancs, hogy magamat ne szeressem, csak őt. Itt nem érték az önfeláldozás.

Az ellenség szeretete Lk 6,27-38

tegyetek jót velük - áldjátok őket - imádkozzatok értük - ne szálljatok szembe velük, hagyjátok, hogy bántsanak - ne követeld a magad igazát, károd megtérítését - tégy jót, kölcsönözz, viszonzást, hálát nem várva - ne ítélkezz - légy hozzá irgalmas - ne kárhoztasd - bocsáss meg

- itt végképp nincs szó önfeláldozásról, itt a szavak és tettek szintjén történik minden.



Gondoljuk ezt végig, amikor egy válásról hallunk. Milyen volt a kapcsolat a két fél között? Baráti? Akkor úgyis együtt maradnak. Felebaráti? Akkor bűn otthagyni azt, aki jó volt hozzád. Ellenség a másik? Akkor ott hagyhatod, de ne vitázz, ne követelj, ne ítélkezz, ne kárhoztasd, bocsáss meg neki.



2008.11.21.

Megvan!

A bibliai igazságfogalom értelmezése

Mi az igazság? (Pilátus is ezt kérdezte.) Ami nem valótlanság? Ami nem igazságtalanság? Ami nem hamisság? Nem.

Az igazság = igaz-ság. Az igaz ember értelmében. Az igazak értelmében. Az az idea, ami e jelzők mögött van.

Párhuzam: jó- jóság - jóságos

Akiben benne van a jó-ság, az nem jóságos, hanem jó.

Akiben benne van az igaz-ság, az nem igazságos, hanem igaz.

Ilyen értelemben Jézus valóban az egyetlen Igaz, akiben teljes mértékben benne van az igaz-ság, ezért is mondja, én vagyok az út, az igaz-ság és az élet.

Nincs szavunk rá.

Így értelmezhető XVI. Benedek pápa meghatározása, hogy az igazság az az út, amit Isten elképzelt számunkra. Aki erről nem tér le, az az igaz ember.

Ő talán olyan nyelven beszél, ért, ami ezt ki tudja fejezni.



"Miért nevezel engem jónak? Csak az Isten jó."

A jó csak egyik tulajdonsága az igaznak? Vagy helyettesíthetik egymást? Ellentétük a rossz illetve a gonosz? A rossz csak a jó hiánya, vagy önmagában létező valóság? A gonosz-ság csak az igaz-ság hiánya vagy létező valóság? A bibliabeli Gonosz ellentéte az Igaz?

Az Igaz legyőzte a Gonoszt. Mindig van lehetőségünk az igaz-ságot választani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése