2010. február 14., vasárnap

2008 szeptember

2008. szept. 5.

szabadság

Megtalálni az egyensúlyt a személyekhez-dolgokhoz való kapcsolatunkban.

Az okoz fájdalmat, ha a tulajdonunkat, barátainkat, rokonainkat, hozzánk közel állókat elveszítjük, életünk egyes korszakai, amiket megszoktunk, magunkénak tartottunk, lezárulnak. Miért fáj? Mert mindezeket beépítjük a személyiségünkbe, úgy érezzük, az identitásunkhoz tartoznak, s elvesztésük identitásvesztéssel jár.

El kell jutni oda, hogy semmihez se "ragaszkodjunk" = ne ragasszuk magunkat hozzájuk és őket a személyiségünkhöz. Se tárgyakat, se személyeket, se életmódokat, körülményeket.

Minket Isten önálló, egész entitásoknak teremtett, melyeknek kapcsolataik vannak, kapcsolataikban léteznek, de ezek a kapcsolatok nem tartoznak hozzá a személyiség belső, érinthetetlen magjához, ami önmagában teljes egész, és Istennel való kapcsolatában áll fenn. Ezt a belső magot, a személyiség lényegét nem érintheti semmi veszteség életünkben és halálunkban sem. Ha ennek tudatában élünk, szabadok vagyunk.

Érzelmeink kötnek a dolgokhoz, személyekhez, de ezeket az érzelmeket ne azonosítsuk saját magunkkal, ne hagyjuk, hogy ők uralkodjanak, ismerjük fel, hogy mi ezeken belül létezünk.

Ez nem jelenti azt, hogy ne legyünk empatikusak, ne szeressünk, ne érezzük jól magunkat, ne örüljünk. Csak neveljük rá magunkat tudatosan, ha kell, hogy mi, az önmagában létező identitásunk nem sérül azáltal, hogy kapcsolataink sérülnek, ha valamit-valakit elveszítünk. Talán így kevésbé fog fájni, és az elménk is épen marad bármilyen veszteség ér.



2008. szept.15.

2 Bírák 20-23.

A nép újra a környező idegen népek isteneit imádta. Isten megelégelte, s úgy döntött, nem űzi el, nem semmisíti meg többet az idegen népeket, amelyek könnyen elcsábítják Izrael fiait Tőle, hanem meghagyja őket, ezzel téve próbára Izrael fiainak hűségét.



Ezért nem élünk gonoszság, szenvedések, kihívások, csábítások, kísértések nélküli világban azóta sem.



2008.09.18.

Ezt muszáj megosztanom. Tegnap reggel Bálinttól honlapértesítő érkezett, ezért rákattintottam a honlapjára. Onnan egy linkre, ami ingyen könyvkiadást reklámozott. Nem részletezem, egyik levél ment a másik után, estére már megkaptam az ígéretet, hogy kiadják a Barackvirágot pár héten belül, ha beírom, és elküldöm a szöveget. Annyira váratlan volt, és szinten magától történt az egész, hogy teljesen összezavarodtam estére. Mikor készültem bezárni a gépet, még megnéztem a napközben jött leveleimet, és el akartam olvasni a Crosswalktól érkező napi tanúságtételt, ami sokszor volt már nagyon aktuális. Mielőtt megnyitottam, kértem az Urat, segítsen rajta keresztül, ha akarja, mutassa meg, az Ő akarata volt-e ez a mai napi levélváltás?

Ezt olvastam az Encouragement aznapi számában - pedig a téma nagyon ritkán jön elő:

The day after my visitors left, I sat at work pondering my daughter's life. I had been thinking that day about how close I came to aborting my Tiffany, how incredibly hopeless I felt 22 years ago. But in the midst of it all, God had sent a 96 year-old angel by the name of Mrs. Metcalf to gently pat my hand and proclaim, "This baby will be a blessing." Soon after, those 6 words echoed in my mind as I sat in the waiting room at Planned Parenthood. When they called my name, I cried and ran for the door. I did not abort my baby.



While I was thanking God for Tiffany's life, the phone rang. It was my counseling minister at church calling to ask for help. He'd just hung up from talking with a distraught mother who discovered she was pregnant...again. Her life was in turmoil and she had an appointment the next day for an abortion. He knew my story and asked if I would consider calling her. Isn't God amazing?



Please know that my life was not without many challenges after I made the decision to have my child. But this particular week I rejoiced that God urged a neighbor to come along side me and whisper words of hope.

So here I was with the opportunity to share my story with someone so close to the same decision. I called her. I didn't preach, but simply told her my story. I told her how much I understood her panic, her fear, and her doubt, and it brought us together. Then I shared that 22 years ago I could never have imagined standing and applauding my daughter at her college graduation. Tiffany in turn has touched many others by her joyful, bubbly life. How could I have known the plans that God had in store for that precious baby in my womb? I didn't, but God did. And He used Mrs. Metcalf to speak to me.

Talán már megfogant valaki, akinek az életét megmentheti a Barackvirág...

2008.09.20.

A mustármagról szóló példabeszédben Jézus egy kategóriába sorolja az élet gondjait, élvezetét és gazdagságát. Ezek mind elfedik az Igét. Nincs különbségtétel. (Megpróbálok utánanézni egy kommentárban, milyen tartalmat rejt az eredetiben a "gazdagságnak" fordított szó.)



2008.09.21.

A Sacred Space -ből
"The only things we take with us from earth are those which we have given away." (Babbette's Feast - the old Dean's words)

valamint:

"I will not offer sacrifices that cost me nothing" II Samuel 24:24



2 gondolat, amibe nem szoktunk belegondolni. A vagyonunkat, földi javainkat, emlékeinket valóban itt hagyjuk halálunkkor, s jó része a szemétre kerül előbb utóbb. De azok az értékek, amelyeket már itt tovább adtunk: legyen az pénz, ajándék, mosoly, bölcsesség, idő stb. - és itt jön Sámuel: csak akkor ér valamit az ajándék, ha nekünk lemondást, veszteséget jelent - azok továbbélnek: itt a földön mások emlékeiben még egy darabig, de ezeket kell magunkkal vinnünk az Úr elé is. Ha mi már elfeledkeztünk is róluk, Ő emlékezni fog.

Ha azt ajándékozod el, amire neked nincs szükséged, lehet, hogy örömöt okozol vele, de nem éled át azt a páli/jézusi mondást, hogy "jobb adni, mint kapni". Ezek lehet, hogy túlélnek téged valakinek az emlékezetében, de biztos, hogy nem jelentenek értéket Jézus szemében, hisz erre is azt mondhatja: "hát nem ezt cselekszik a pogányok is?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése