2010. február 14., vasárnap

2009 április

2009.04.21.

Jn 3:7-15



Jesus said, 'Do not be astonished that I said to you, "You must be born from above." The wind blows where it chooses, and you hear the sound of it, but you do not know where it comes from or where it goes. So it is with everyone who is born of the Spirit.' Nicodemus said to him, 'How can these things be?' Jesus answered him, 'Are you a teacher of Israel, and yet you do not understand these things?

'Very truly, I tell you, we speak of what we know and testify to what we have seen; yet you do not receive our testimony. If I have told you about earthly things and you do not believe, how can you believe if I tell you about heavenly things? No one has ascended into heaven except the one who descended from heaven, the Son of Man. And just as Moses lifted up the serpent in the wilderness, so must the Son of Man be lifted up, that whoever believes in him may have eternal life.

Ma talán a számítógéphez hasonlítaná Jézus a Lélek munkáját. Mikor megkaptam az első számítógépet, aki hozta, bekapcsolta nekem, és azt mondta: ezt nyomd meg, meg azt nyomd meg, írj rajta úgy, mint egy írógépen, aztán ha ezt megnyomod, ő elmenti, és bármikor újra olvashatod, ha ezt megnyomod, stb. De hogyan? - kérdeztem én. Hogy működik? Hol van az, amit beírtam, és honnan jön elő? Nem látom, nem tudom kézbe fogni, mint egy telegépelt papírlapot, mondd már el, hogyan működik ez az egész. Ne törődj vele, válaszolta, én sem tudom. Csak azt tudom, hogy működik, ezt hidd el te is, nem vész kárba, amit írsz, megmarad, és bármikor újra olvasható. Azóta még az interneten másoknak is elküldhető, akik akár a világ túlsó végén is olvashatják.

Nikodémus is így lehetett a Lélekben való újjászületéssel. A „hogyan” érdekelte. Pedig ez nem a mi dolgunk, ehhez mi kicsik vagyunk. A mennyei dolgokat csak Isten érti, Aki Tőle jött, Az látta, hogy működik, és tanúságot tett róla. Nekünk az Ő tanúsága szerint „csak” hinnünk kell a rendszer működésében. A „hogyan” firtatása ostobaság. Aki okos, tanult ember – Izrael tanítója, azaz ma Jézus tanítványa, az tudja, hogy nem értheti meg, tudja, hogy nem tudhatja. Higgye. Ennyi. És akkor béke lesz a lelkében.



2009.04.24.

Két kenyér, öt hal

Áldozatkészség, szolgálat, bizalom vezette a fiút, aki odaadta Jézusnak az ennivalóját. Ha őt próbálta volna szétosztani, alig néhánynak jutott volna pár falat. Azzal, hogy Jézusnak adta, Jézus mindenkinek jóllakásig juttatott belőle.

Ne saját erőnkből, saját ötletből, önmutogatással szolgáljuk a többieket. Amink van, nyújtsuk át Jézusnak, hagyjuk, hogy ő használja megszázszorozva azt, amit adni tudunk. Mindig Ő legyen az, akinek adunk, tudva, hogy sokkal jobban jár mindenki, mintha mi erőlködnénk saját erőnkből.

Az imádság is olyan, mint az a két kenyér és öt hal. Imádkozom a szeretteimért. Szeretném megvédeni, boldoggá tenni őket, békességet támasztani a lelkükben. De én nem lehetek ott mindegyikkel, s különben is, mi az, amit én adni tudok. Jézusnak adom át az irántuk érzett szeretetemet a hajdani fiú bizalmával, s tudom, hogy ők ezzel gazdagabbak lesznek, és nekem sem jut kevesebb, mint amennyi volt.

Add Uram, hogy így tudjam szeretni az embereket, Rajtad keresztül, akkor nem kell attól félnem, hogy lemerül az energiám. Lehet, hogy én nem fogom megtapasztalni, milyen formában nyújtod nekik tovább a szeretetemet, ők sem fogják tudni, hogy részem van, abban, amit kapnak, hisz az csak egy morzsányi lesz ahhoz képest, amit Te adsz nekik Uram.

De ne felejtsük, a csodához kellett a két kenyér és az öt hal, és kellett a fiú felajánlása!



2009.04.28.

Jn 6, 30-35

A kivonulás idején a pusztában minden hajnalban terítve volt mannával a föld. Annyit kellett összegyűjteni, amennyi arra a napra elég volt, mert másnapra már megromlott, újra frisset kellett szedni. Jézus hallgatósága mannaszerű jelet kér Jézustól, mire Ő kijelenti, hogy Ő maga a mennyből alászállt kenyér. Később a Miatyánk szövegében ez visszacseng: a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Nem egy hétre előre, nem egész életünkre: ma. „Aki hozzám jön, nem éhezik többé, aki bennem hisz, nem szomjazik többé.” Ha ezt összekapcsoljuk az előzőekkel, úgy értelmezhető, hogy naponta (reggel, mint a pusztában) Jézushoz menjünk, fogadjuk magunkba az Ő szeretetét, hagyjuk, hogy körülöleljen, átitasson, naponta újítsuk meg hitünket, és akkor – aznapra biztosan, ha Benne maradunk és Ő mibennünk - megszabadulunk kínzó vágyainktól, hiányérzetünktől, ürességünktől. Később ezt a jelképet továbbfejlesztette Jézus, amikor anyagi, látható-érzékelhető valóságként is megjelenítette mindnyájunkért életét adó szeretetét a kenyértörésben, s ezzel áll össze az Isten irgalmát képviselő hatalmas ívű szimbólum a mannától az oltáriszentségig/úrvacsoráig.



Szám 3, 40-51

Mózest megkérte az Úr, hogy vegye számba a népet, Izrael összes törzsének férfitagjait. Majd külön kérte, hogy számolja össze Lévi törzsének férfijait 30-tól 50 éves korig. Összevetették a számokat: Izrael összes elsőszülött fiúgyermekeinek száma, akiket egy korábbi parancs szerint az Úrnak kellett szentelni, pár százzal volt több, mint a 30-50 közötti leviták. Az Úr megparancsolta, hogy a Lévi törzséhez tartozó felnőtt férfiak váltsák ki az elsőszülötteket: ők szenteljék életüket az Úrnak az elsőszülöttek helyett. Amennyivel több az elsőszülött, azokért évente megadott összeget fizetett be a nép Áronnak. Innen ered a papi és a szerzetesi élet létjogosultsága, az, amit olvasunk itt-ott, de talán nem értünk: ők helyettünk szentelik magukat az imaéletre, helyettünk könyörögnek állandóan az Úrhoz irgalomért nem maguk, hanem az általuk képviseltek javára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése