2010. február 14., vasárnap

2009 január

2009. jan.4.

Jn 1:12

"Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek..."

But to all who received him, who believed in his name, he gave power to become children of God,



Nagyon fontos: nem "tette" őket Isten gyermekeivé, nem váltak azzá egyből, hanem "hatalmat" kaptak arra, hogy azzá "legyenek". Hosszú, esetleg keserves folyamatban. Mindennapi próbálkozásokban. Nem szabad megülni benne. Lehet egyszeri élmény a megtérés, de utána is dolgozni kell rajta, azzal a hatalommal, amit a megtéréskor kapunk. Ha hatalmat adott, azt jelenti, hogy hatalom szükséges hozzá, hogy azzá váljunk, mert szolgáknak kell parancsolni vagy ellenséget kell legyőzni. Erre a két dologra kell a hatalom. A szolgák lehetnek lusták, az ellenség lehet erős. De a fentiek szerint elég halamat kaptunk ahhoz, hogy Isten gyermekeivé váljunk, azaz parancsunkra engedelmeskednek a szolgák, illetve le tudjuk győzni az ellenséget, ha használjuk a hatalmunkat.



2009. jan.7.

Egy rövid gondolat:

Az elveszett drahmát hosszan keresi az asszony, nem adja fel, míg meg nem találja; az elveszett bárányt hosszan keresi a pásztor, otthagyja érte a többit, s addig megy, míg rá nem lel - de a tékozló fiú után nem megy el az apja, hogy megkeresse. Várja szünet nélkül, reméli, hogy visszatér hozzá, de a saját akaratára bízza ezt a lépést.



2009.01.08.

MK6,37

"Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?" / "Are we to go and buy....?"



Nem biztos, hogy gúnyolódva kérdezték a tanítványok - lehet, hogy volt náluk pénz. Jézus nem a pénzköltéses megoldást, a pénz segítségével, közvetítésével született megoldást javasolja, mintegy nem veszi figyelembe a pénzt, mint lehetőséget. Az ő útja a már meglévő javak elosztásának, megosztásának útja. Nehezebbnek tűnik, de ahhoz, hogy működjék szeretetre, a másikra való odafigyelésre, a másikért felkeltett kreativitásra, gondolkodásra van szükség, és ez a jézusi út, nem a hideg-rideg, rest, gondolattalan, fantáziátlan pénzköltés. Erre is ad útmutatást ez a jelenet: az ajándékozásra, a megvendégelésre szeretettel, fantáziával, "odaadással". Mennyivel többet adunk így! Lehet, hogy a másik a drága ajándéknak örülne jobban, de az ajándék elhomályosítaná az adományozót, egy idő múlva el is felejtené az, aki kapta, hogy kitől kapta. A pénz nélkül adott ajándék a kapcsolatot építi mindkét fél részéről, nem az ajándék lesz a középpontban, hanem az egymásra figyelés - és a végén a hálaadás, hogy megtörtént a csoda: alig volt valamim, mégis adni tudtam.



2009.01.18.

the understanding must be left behind in order to go to God by love - Saint John of the Cross



2009.01.25.



Márta és Mária

Jézus szerint Mária választotta a jobbik részt.

Márta adni akart, Mária kapni. Igaz, hogy Márta is az Úrra gondolt közben, míg sürgött-forgott, hogy megvendégelje, de figyelme másik részét a tennivalók és saját, adni akaró személye kötötte le. Mária kiüresedett, számára csak az Úr volt jelen, s az, ami Tőle áradt felé.

Olyan ez, mintha valaki eljönne hozzánk egy nagy értékű ajándékkal, letenné az asztalra, hogy kibontsuk, örüljünk neki. Mi ehelyett szaladunk, feltesszük a kávét, elrendezünk valami süteményt a tányéron, vesszük a magunk ajándékát, amit neki szántunk, és odatesszük elé.



Kapni éppolyan nagy és fontos dolog, mint adni. Ha nem megfelelően fogadunk valamit, azzal épp olyan sebet üthetünk, mintha nem adnánk, amikor számítanak rá.

Hát még, ha betegek vagyunk, és csak kapni tudunk. Fogadjuk el ezt a státuszt ajándékként. Hisz egyúttal mások számára tesszük lehetővé az adást, a gondoskodást.



Egészséges életmód

A fehér ember értékrendjében első helyre került az egészség, a fiatalság, a szépség, a "fittség" és annak megőrzése. Mennyivel boldogabbak lennénk, mennyivel több időt tudnánk a jóra fordítani, ha elfogadnánk testünk átalakulásait, gyengülését természetes állapotnak. Gyógyítsuk a betegségeket, enyhítsük a fájdalmakat, de ne éljünk állandó stresszben, szorongásban, hogy jaj mit együnk, jaj hogyan eddzük testünket, mit kenjünk rá, hogy az általunk optimálisnak tartott alakjában megmaradjon. Mekkora hazugság, hogy azért akarjuk megőrizni az egészséget, azért vannak a programok, a diéták, stb., hogy minél tovább aktívan élhessünk a társadalom és magunk javára. Mit ér ez az aktív élet, ha csak önmaga megőrzésével foglalkozik???

"Ne legyen gondotok arra, hogy mit egyetek, mit igyatok, mibe öltözködjetek...."

"Nem az mocskolja be az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön rajta"...

Számunkra olyan döbbenetes látni, ahogy pl. Indiában elfogadják, tisztelik a beteg, a haldokló embert. Nálunk a beteg, az öreg ember selejt. Ha szeretjük, szomorúságunk, fájdalmunk, amit láttán érzünk, gyakran nagyobb, mint az övé. Mennyi szenvedéstől mentenénk meg magunkat, ha tudnánk ezeket az állapotokat természetesnek tartani, épp olyan szintű, értékű létmódnak, mint amilyen a gátfutóé vagy a tv-bemondóé. Nem a test állapota határozza meg életünk értékét és értelmét. Talán ezt akarta nekünk megtanítani II. János Pál, amikor hagyta, hogy az utolsó perceiig fotózzák, beszéljenek róla, közvetítsék az életét. Más beteg, haldokló államfőkről, vezetőkről nem lehet hallani, s gyakran halálukról is csak utólag értesítik a közvéleményt. Ő ugyanolyan természetesnek tartotta öreg, beteg létét, mint az egészségeset, meg akarta mutatni, hogy egy a szenvedők, a betegek, az öregek, a haldoklók közül, és ebben nincs semmi kivetni, szégyellni, takargatnivaló.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése