2010. február 14., vasárnap

2009 május

2009.05.12.

Hogyan imádkozzunk?

Kérjétek az Atyát az én nevemben…

De hogyan kérhetem az Atyát Jézus nevében? Elég, ha csak hozzáteszem a kérésemhez, hogy add meg, Uram, Jézus nevében?

Talán így lehetne imádkozni – az erre szánt időmben:

Elcsendesedem – gondolatban megkeresem és szemlélem egy pillanatra azokat a dolgokat, amikért hálát adhatok: a teremtett világért, hegyekért, madarakért, a napsugárért, a csillagokért, az esőért – az életemért, a szeretteimért, a munkámért

Tudatosítom lelkem szabadságát – van egy olyan dimenzió bennem, amibe mindig beléphetek, amit nem érinthetnek sem bajok, sem gondok, sem világi örömök, ami független a külső körülményektől – Isten országában élek és ezt a halál sem változtatja meg.

Innen nézve megpróbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy érzem most magam: nyugodt vagyok, örülök, hogy itt lehetek, vagy aggaszt, nyomaszt valami – megpróbálom elengedni.

Jézus ott áll mellettem, ránézek, és elkezdek beszélni. Mindent elmondok neki, megbeszélek vele, olyan őszintén, ahogy csak azzal tudnék beszélni, akinek a feltétel nélküli elfogadásában és szeretetében biztos vagyok. Engedem, hogy békéje, szeretete átöleljen, és ha Benne vagyok, akkor

Az Atyához fordulok. Érzem, hogy Jézus velem van, bennem van, ezért semmi olyasmit nem kérek, amit Ő ne kérne nekem. Így az Ő nevében kérhetek

Majd megköszönöm az Atyának, hogy átadhattam neki a gondjaimat, és hogy tudhatom, Ő úgy fogja megoldani, ahogy a legjobban meg lehet oldani. Elfogadom, bármi legyen is.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, Amen



2009.05.12.

Bálám/Bileám történetének néhány tanulsága



Bálám nem volt izraelita, mégis szoros kapcsolatban volt az Úrral, az Úr szólt hozzá, és ő nem tett semmit anélkül, hogy az Urat meg ne kérdezte volna.

Az Úr kétszer már megmondta, hogy ne menjen megátkozni Izrael fiait, ő mégis, harmadszor is megkérdezte. Ekkor az Úr ráhagyta: menjen. - így viszi kísértésbe?

Útközben háromszor is baleset éri, amiért a szamarát okolja. Ő nem látja az angyalt, aki eléáll, hogy visszafordítsa, a balesetek jelzik, hogy nem kéne tovább mennie.

Isten angyalát küldi, hogy megállítson a rossz úton. Figyeljünk oda a jelekre.

Az állat érzékeli az angyalt, közelebb áll Isten világához.

Bálám Isten akarata ellenére megérkezik a táborba, de ott már az utolsó, a végzetes ballépést nem engedi Isten megtennie, felnyitja a szemét.

Bálám újra azt cselekszi, amit Isten mond neki: nem átkozza, hanem dicsőíti a népet, annak ellenére, hogy a világi úr nem ezt várja tőle.



2009.05.09.

Néha azt szeretnénk, ha lelkünk vastag kéreggel lenne bevonva, ami megakadályozza, hogy érzelmileg viszonyuljunk a tapasztalt eseményekhez, s ezáltal megóv a szenvedéstől. Pszichológushoz járunk, hogy segítsen kialakítani a kérget, kérjük az Atyát, hogy Ő változtassa meg a lelkünket, ne legyen olyan sérülékeny.

Valamiről nem szabad megfeledkeznünk eközben. A kéregtelen vagy vékony kérgű lélek nem csak a szenvedésre nyitottabb, hanem az örömre is. Lemondanánk Jézus szeretetének átéléséről? Az Isten iránti hála öröméről? A teremtett világban való gyönyörködésről? A gyermekünk iránti szeretet átéléséről?

Ne féljünk a szenvedéstől. Ne próbáljuk előre elképzelni, átélni, mert az valóban terméketlen gyötrelem. Bízzuk rá magunkat a minket megalkotó Isten szeretetére, ne várjuk, de ha érkezik, fogadjuk el a szenvedést. Nem lesz terméketlen. A kéreg utáni vágyat pedig felejtsük el. Isten lelkünket szabadnak teremtette. Ez a szabadság adja azt a védelmet, amit a kéregtől várunk. Csak merjünk és akarjunk szabadok lenni, akaratunk paradox módon hatni tud akaratunkra: emelkedjünk felül a bántásokon, az igazságtalanságokon, a tehetetlenségen, menekítsük át lelkünket Isten országának végtelen szabadságába. A valódi szenvedésben pedig kapaszkodjunk Jézus kezébe, ne eresszük el, és várjunk türelemmel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése