2010. február 14., vasárnap

2009 szeptember

2009.09.05.

Pár napja tűnt fel, a kánai mennyegző történetében. Megfigyeltétek, hogy Jézus, amikor kiadja a parancsot, hogy töltsék meg a tömlőket vízzel, és azok megteszik, nem azt mondja, hogy hozzatok nekem egy pohárral, hadd kóstoljam meg, mi lett belőle, hanem azt, hogy vigyetek belőle a násznagynak? FÖL SEM MERÜL, hogy ne történjék meg az átváltoztatás! Pedig mekkora felsülés lett volna, ha vizet visznek neki! TUDOK-E ÍGY HINNI ABBAN, HOGY ISTEN TELJESÍTI KÉRÉSEIMET? Ez lenne a mustármagnyi hit? Ez lenne a gyermeki hit? Ameddig van kételkedés, akármilyen kevés, addig a hit nem hit? Megvallom, hiába próbálom, még elképzelni sem tudom pl. a fenti helyzetet, hogy nyugodtan, teljes biztonsággal és bizonyossággal TUDNÁM, hogy megtörténik, amit kérek.



2009-09-17

Újra a kísértésről.

Még nem gondoltam végig, hogy igazoljam magamnak, csak felvetem továbbgondolásra: próbálom megérteni a kísértés és a bennünk lévő rossz összefüggéseit a Miatyánk szavaiból kiindulva: ne vigy minket kísértésbe de szabadíts meg a gonosztól.

A gyengeségeink, amikről tudunk, kevésbé veszélyesek, őket le kell győznünk, velük meg kell küzdenünk. Kísértésbe akkor „visz” az Atya, ha rá akar ébreszteni, hogy amiben legerősebbnek hisszük magunkat, ott is el tudunk bukni az Ő kegyelme nélkül.

2009.09.18.

Miért történnek rossz, fájdalmas dolgok az ember életében, amik szenvedést okoznak? Mi a szenvedés célja, értelme? És főleg: a szenvedés ok vagy okozat? Következmény vagy feltétel? Előre mutat vagy visszafelé?

- Az ószövetségi gondolkodás szerint következmény, okozat, visszafelé mutat. Az ember bűnt követ el, ezért jár a büntetés sokadíziglen. Tehát még az is bűnhődik, aki nem tudja az okát, mert elődei bűnét is rajta torolják meg.

Ez borzalmas állapot lehetett. Ezt szüntette meg Jézus, ezért olyan nagy dolog, mikor kimondja egy-egy embernek: megbocsáttattak a bűneid. Nem bűnhődsz miattuk sem te, sem az utánadjövők.

Halálával viszont Jézus ezt az egészet úgy, ahogy van eltörölte. Senki sem bűnhődik mások bűneiért, a maga által elkövetett bűnök következményeitől is megszabadul, ha megbánja, és Jézusba kapaszkodik, hogy máskor ne essen el.

- A szenvedés ezáltal – a Jézusban hívők számára tehát mindenképpen – már nem a bűn következménye. Akkor mi? Tehetünk-e ellene valamit, megakadályozhatjuk-e, kívánhatjuk-e, hogy ne szenvedjünk mi vagy a szeretteink?

Feladatul kaptuk, hogy enyhítsük mások szenvedését. Ebben is megtaláljuk Krisztust, az Ő békéjét és örömét. Akkor a mi szenvedésünk is egyrészt arra való, hogy mások teljesíthessék a feladatukat.

Nem minden szenvedés, amit annak hiszünk vagy látunk, át kell formálnunk a hozzáállásunkat. A halál, a megsemmisülés például nem szenvedés, csak egy lépés az úton, egy kapu, amin átmegyünk. Az elment másik után maradt űr fájdalma szenvedés.

Az elutasítottság szenvedés – szerelemben, munkában, barátságban, szeretetben.

Ezek a szenvedések Jézus felé mozdíthatnak, ezért gyümölcsözőek, értelmesek lehetnek.

A testi fájdalom, a sajátunk, a mi számunkra szenvedés. De lehetőséget ad arra, hogy Isten felé forduljunk segítségért, hogy üvöltsünk hozzá teljes szívünkből, vagy ha erre sem vagyunk képesek a fájdalomtól, megtanít csak lenni, türelemmel, üresen, s ha vége lesz, és életben maradunk, egészen másként fogunk tekinteni a világra, az élet ajándékára, a szeretteinkre és más szenvedőkre. Nem büntetés tehát, hanem nevelés, előre mutat, próbatétel, üllő és kalapács, tűz, ami formál.

A másik szenvedésének tehetetlen szemlélése talán a legnagyobb szenvedés, főleg ha szeretjük a szenvedőt. Ebben a helyzetben, ha valóban tehetetlenek vagyunk, imádkoznunk kell. Imádkozni szünet nélkül, hittel, hogy meghallgatnak. Nem szabad elmerülni a fájdalomban, amit a másik szenvedése okoz. Ettől neki nem lesz jobb. Aktívan szenvedjünk vele: imádkozzunk, és legyünk türelmesek. A megfelelő időben meghallgattatunk. Talán úgy, hogy eszünkbe jut egy megoldás, ami enyhítheti a szenvedést. Ne csodát várjunk, ha elmúlik a szenvedés, annak meglesz a maga természetes magyarázata, a csoda az lesz, ahogy ez megtörténik.



2009.09. 20.

A ráncaink biztató, bátorító üzenetek a minket szeretve teremtő Mennyei Atyától: Nemsokára találkozunk.



2009.09.22.

A Sacred Space-ről:

You remember that prayer they discovered at an old nun's kneeler,
‘Lord, you know better than I that I am growing old, and will some day be old. Keep me from getting talkative and particularly from the fatal habit of thinking I must say something on every subject on every occasion. With my vast store of wisdom it seems a pity not to use it all.
‘Make me thoughtful but not moody, helpful but not bossy. Teach me the glorious lesson that occasionally it is possible I may be mistaken. Keep me reasonably sweet. I don't wish to be a saint - some of them are so hard to live with - but a sour old woman is one of the crowning works of the devil. Release me from craving to try to straighten out everybody's affairs. Keep my mind free from the recital of endless details - give me wings to get to the point. I ask for grace enough to listen to the tales of others' pains. Help me to endure them with patience. But seal my lips on my aches and pains - they are interesting and my love of rehearsing them becomes sweeter as the years go by. But you know, Lord, that I want a few friends at the end.'



Uram, Te nálam is jobban tudod, hogy telik fölöttem az idő, és lassacskán megöregszem. Őrizz meg attól, hogy egyre beszédesebbé váljak, és a végzetes tévedéstől, hogy mindig minden témában ki kell nyilatkoztatnom a véleményemet. Hogy azt higgyem, tapasztalataim hatalmas tárházából kár lenne bármit is visszatartani. Add, hogy figyelmes legyek aggódás nélkül, segítőkész, anélkül, hogy mindenáron érvényesíteni szeretném az akaratomat. Taníts meg rá, hogy kivételesen előfordulhat, hogy nem nekem van igazam. Tudjak értelmesen kedves lenni. Nem akarok szentté válni öregségemre – némelyikükkel olyan nehéz együtt élni - , de egy savanyú öregasszony az ördög egyik legsikerültebb terméke. Szabadíts meg attól az igyekezettől, hogy mindenki gondját én akarjam megoldani. Tarts vissza attól, hogy végeérhetetlenül soroljam a részleteket, adj szárnyakat, melyek segítenek átsiklani fölöttük, hogy végre a lényegre térjek. Add kegyelmedet, hogy legyen türelmem meghallgatni mások panaszkodását. De rakj pecsétet ajkamra, ha én akarok fájdalmaimról, betegségeimről mesélni – az idő múlásával egyre szívesebben foglalkozunk velük. De, tudod, Uram, szeretném, ha a végére maradnának barátaim.



2009.09.30.

Neh 2, 1-8

A Barackvirágban is írtam, milyen döbbenetes volt megtapasztalni, hogy Isten nemcsak a napi események alakulásában jelzi jelenlétét, gondviselését, hanem a lélekbe is benyúl, ha szükség van rá. „Megkeményítette a fáraó szívét”, vagy meglágyította a szekus tisztét, mikor útlevélért mentem. Gyönyörű példa erre Nehémiás története:

Erre így szólt a király: ,,Mi volna a kívánságod?'' Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam és így szóltam a királyhoz: - és itt nagyon merész kérések következnek – majd: A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése