2010. február 27., szombat

Az ellenség szeretete

Mt 5:43-48
„Legyetek tökéletesek, amint a ti Mennyei Atyátok tökéletes”. Megfoghatatlan parancsnak tűnik. Túl tágnak. Miben legyek tökéletes? Mindenben? Azt nem kérheti Jézus. Az is sántít, ha azzal vigasztalom magam, hogy csak mint törekvést várja el tőlem, törekvést, mert ha célnak veszem, mindnyájan tudjuk, úgysem érem el. Igenám, de nem azt mondja Jézus, hogy törekedjetek a tökéletesességre, hanem kifejezetten parancsolja: Legyetek tökéletesek!
Megint kiragadtunk egy mondást, egy sort a szövegkörnyezetből.
Hisz ha elolvasom, milyen tanítás végén áll ez a felszólítás, máris szűkül a kör, máris elérhető közelségbe került a teljesíthetőség, s ha megértettem, mit kér itt tőlem Jézus, hihetem, hogy alkalmas vagyok rá, különben nem adta volna parancsban a tökéletességet.
A feladat tehát az előzmények alapján: szeretetetekben legyetek tökéletesek. Sőt még azon belül is csak egy szegmensben, abban, hogy kit szerettek. És milyen ez a tökéletes szeretet? Olyan, mint a Mennyei Atyáé: szereti minden gyermekét, nem ezért vagy azért, nem mert ilyen vagy olyan – szereti akár jó, akár rossz, akár viszonozza a szeretetét, akár nem, akár barátja, akár ellensége.
Innen kéne elindulni a továbbiakban: hogyan szerethetem az ellenségemet, esetleg azt, aki „megbocsáthatatlan” bűnt követett el ellenem, vagy valaki ellen, akit szeretek. Ha még megbocsátani sem tudok. Pedig ez a jövőm alapja a Miatyánk szerint. Hogy is van ez? Akkor mégsem olyan tökéletes szeretet az Atyáé? Ha én nem bocsátok meg, ő sem bocsát meg nekem? Vagy ez már kifacsarása az igazságnak?
Összefoglalva:
Jézus alkalmasnak talál a tökéletes szeretetre. Tökéletes szeretet az, ha úgy szeretek, mint az Atya: azt is szeretem, aki engem nem szeret. Igaz, hogy azt mondta Jézus, hogy az Atya úgy bocsát meg nekem, ahogy én is megbocsátok, de ezt nem értelmezhetem úgy, hogy én is feltételeket szabok a megbocsátásomhoz. Isten Jézusban megbocsátott nekem. Megelőlegezte. Ekkora szeretetnek válaszolhatok azzal, hogy ezt az egyetlen feltételt, amit kér: hogy bocsássak meg az ellenem/szeretteim ellen vétkezőnek – nem teljesítem? Ja, hogy nem megy? Forduljak Hozzá. Kérjem, hogy segítsen. Nyissam meg a lelkem az Ő tökéletes szeretete előtt. Alkalmasnak talál rá, én gyengének érzem magam: kérjem tiszta szívvel, igaz szándékkal a segítségét. Ha már elhatároztam, ha elszakadtam a meg-nem-bocsátás kínzó-édes bosszújától, ha el tudtam ereszteni, akkor már nyert ügyem van: innen már kérhetek, mert kérésem őszinte, s „aki kér, kap”: megbocsátó, ellenséget szerető lelkületet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése