2010. március 24., szerda

2010.03.21.

Jn 8:1-7 – és a Galatákhoz írt levél

Megint itt vagyok a templombeli jelenetnél. Jézus elé hozzák az asszonyt. Kérdeznek – lehajol, majd felegyenesedik, és – válaszol.

Jézus és a törvény: - részint nagyon ragaszkodik hozzá, egy pont sem veszhet el belőle, tovább szigorítja (azt mondták a régiek… én pedig azt mondom…).
Részint azt mondja, hogy nem eltörölni, hanem beteljesíteni jött a törvényt – ám végeredményben mégis megszünteti. Hogyan?
Ábrahám idején nem volt törvény, őt a hite tette igazzá. Aztán követelték és megkapták a törvényt, amit aprólékosan ki is dolgoztak és számonkértek. E törvény alapján ítélték halálra Jézust. Azt hitték, igazuk van, hisz a törvény szerint jártak el. Azt hitték, Isten azt akarja, azt várja el tőlük, ami a törvényben van. Ám mi történik? Isten feltámasztja Jézust a halálból. Jézusban beteljesedett a törvény: Isten fiát a törvény szerint megölik, Isten hagyja, de csak hogy kinyilváníthassa: Eddig! Itt van vége a törvénynek, lám feltámasztom a Fiamat, hogy lássátok, nem a törvény szerinti cselekedetek tesznek igazzá vagy nem igazzá, hanem az – ahogy a Fiam tanította -, ami a lélekben van.
A törvény szerint az asszonyt halálra kell kövezni. Jézus lehajol és a földre írja: Eddig! – eddig ítélkeztetek a törvény szerint mások felett, ezentúl csak magatok fölött ítélkezhettek – és kimondja a mondatot, ami a törvény végét jelenti: Az vesse rá az első követ…
Ránk már ez vonatkozik. Őrizzük, és vigyázzunk rá, a legalizmus kísértése állandóan bennünk van. „Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját.” (Gal 5:1-2)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése