2010. március 13., szombat

Egyetemes könyörgések

Olyan személytelen, olyan általános. „Könyörgünk Hozzád a betegekért, a szenvedőkért, a bajbajutottakért, stb.”
Ér ez valamit így, hogy közben nem gondolok senkire?
Ha lassabban mondanánk, szünetet tartva, mindenki gondolhatna valakire az ismerősei körében, akire illik a jelző.
Vagy ki tudnánk használni a média adta lehetőséget. Mennyit szidjuk a hírműsorokat: földrengés, robbantás, baleset, erdőtűz, csupa katasztrófahír, ha nyugodtak voltunk előtte, akkor is aggódással, szorongással, rossz érzésekkel kapcsoljuk ki a tévét. (Igaz, néha vannak jó hírek is, de csak állatokról – hol született kiselefánt, kistigris, stb.)
Kapcsoljunk át valamit az agyunkban: a rosszhíreknek ezentúl örülni fogunk, mert megtöltik tartalommal egyetemes könyörgéseinket. Próbáljuk megjegyezni, hol mi történt, s amikor a szenvedőkért, stb. imádkozunk, rájuk gondolunk, őket ajánljuk Isten irgalmába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése