2010. április 13., kedd

2010.04.07.
Emmausi tanítványok

Feltámadása után Jézus úgy jelent meg Mária Magdolnának, majd az emmauszi tanítványoknak, hogy először nem ismerték fel. Miért?
- ellenőrizni akarta, mennyire szeretik Őt?
- rá akart vezetni, hogy másokban is Őt keressük? Sosem tudhatjuk, hogy a másik emberben nincs-e jelen Jézus, viselkedjünk úgy, mintha benne lenne?

Ezt fokozta az emmauszi út végén: mikor elérkeztek a tanítványok házához, „úgy tett, mintha tovább akarna menni”. Úgy tett, mintha… Miért? Hogy lássa, behívják-e az idegen vándort? Úgy viselkednek-e, ahogy életében tanította őket? Mi történt volna, ha nem hívják be? Sosem tudták volna meg, hogy Jézussal voltak. De behívták, s csak a „kenyértörésben” ismerték fel.

Hogyan jelzi Jézus, hogy jelen van?
- Nevünkön szólít, mint Máriát – keresztelés
- Tanít, értelmezi a szentírást – „lángolt a szívük” a tanítványoknak
- A kenyértörésben – úrvacsora, eucharistia
De nem csak ezekben van jelen, itt csak érzékelhetővé válik. Jelen van a beszélgetéseinkben, a találkozásainkban. És csak akkor válik érzékelhetővé, ha szeretjük, és ha szeretjük az „idegent” is.

2010.04.13.

A mózesi ember a törvény parancsai szerint kellett, hogy éljen. Aki aszerint élt, igaznak számított, aki megszegte, bűnt követett el.
Jézus ezt „beteljesítette” – Ő vált törvénnyé.
Ennek újabb igazolása: Jn,18-21
Jézus a világosság – a világosságban látszanak gonoszok sötétségben elkövetett tettei – aki az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, „hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.”
Az Istenben cselekedett tettek az igaz tettek.
Ha a világosságban vagyunk – Jézusban élünk és Ő mibennünk – tudni fogjuk, melyek az Istenben cselekedett tettek, mikor döntés előtt állunk.

Felfogtuk már ennek az ígéretnek a súlyát – ami felemel: „Aki hisz benne (az Isten Fiában), az nem esik ítélet alá.” Jn 3:18 ?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése