2010. április 30., péntek

2010.04.30.
„Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van…elmegyek helyet készíteni számotokra…ismeritek az utat, ahova én megyek…nem tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?...Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn 14, 1-6)

Utak. Jézus Istenként maga az út: benne teremtetett minden, ő maga a „projekt”, az emberre vonatkozó program, a maga idő és tér dimenziójával együtt az első embertől az utolsóig, úgy, ahogy Isten „elképzelte”, lebontva a történelem minden egyes emberére, és mégis egységes egészben.
Ezen belül minden embernek megvan a maga előre meghatározott útja. Jézus emberként a számára eredetileg elképzelt, tökéletes, legkeskenyebb úton járt. Ezt kéri tőlünk is: nem az ember-Jézus útját kell járnunk, hanem a magunk útját az Isten-Jézusban, aki maga az út, az igazság és az élet.

Utunknak szélességi fokozatai vannak. A legkeskenyebb az igazi, jó volna azon járni, azon megmaradni. Ehhez állandóan Jézusra kell szögeznünk a lelkünk tekintetét, még ha közben végezzük is a magunk mindennapi tevékenységét. Szélesíthetjük is az utat, szabadságunk van rá, hogy a széles úton járjunk. De ott több veszély vár ránk, sérülékenyebbek vagyunk. Bízhatunk benne, hogy ha már megismertük Jézust, nem tudjuk teljesen elhagyni az utat, bármennyire lázadozunk. Ha másért nem, mert imádkoznak értünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése