2010. április 26., hétfő

Lélekerősítő levelek 8. 2010.01.14-01.25.

Majd hétfőn újrakezdem

Lysa TerKeurst

„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk őáltala, aki minket szeretett.” Róm 8:37



Újévi fogadalmak… van aki kedveli, van aki utálja őket. Az igazság az, hogy sokan teszünk újévi fogadalmat.

Manapság a fogadalmak listáján előkelő helyen állnak az egészséges étkezéssel és a testedzéssel kapcsolatos elhatározások. Az első néhány nap lelkesen tartjuk az önmegtartóztató étrendet. Aztán elhívnak egy buliba. A házigazda nem késik a biztatással: „Ó, csak egyet, légy szíves, egy nem fog megártani. Ez egy különleges alkalom.”

Nagyon jól néz ki az a sajttorta. A sült krumplinak sem lehet ellenállni. Ez egy kivételes este. Majd hétfőn újrakezdem.

Erős a kísértés arra, hogy visszalépjünk az úton, hogy úgy tegyünk, mintha nem számítana. Pedig számít. És nemcsak a fizikai és mentális visszaesés miatt. Egy lényeges spirituális igazságot tagadunk meg, amikor újra meg újra visszatérünk régi rossz szokásainkhoz. Hogy mi ez az igazság? „Többre vagyunk hivatottak.” Többre annál, hogy elessünk, hogy kialakuljon ez a visszaesés-újrakezdés ciklus, többre, semhogy az ízlelő bimbóink kormányozzanak. Győzelemre vagyunk hivatva. Gyakran csak rá kell találnunk az útra, ami ehhez az igazsághoz elvezet.

Az érettségi évében egyszer meghívtak egy főiskolai bulira. Volt egy barátnőm, aki egy évvel előttem végzett, s nagyon fontossá vált az életemben attól kezdve, hogy meghívott a diákegyesületi partijára. Az est vége felé azon vihorásztunk, milyen állhatatosan figyel minket két jóképű főiskolás fiú. A buli végén meghívtak, menjünk el hozzájuk.

Az énem hiúbbik részének nagyon hízelgett az ajánlat, és el is akart menni. Az énem nagyobbik fele viszont tiltakozott. Gyorsan összeállt a terv, s mielőtt észbe kaptam, már bent ültünk a kocsijukban, útban az otthonuk felé. Akkori önmagamat nem nevezhetem erős kereszténynek. Gyengének is alig. Az biztos, hogy sosem éltem át, hogy Isten szólt volna hozzám, de ott, ebben a helyzetben ez megtörtént.

„Ez nem te vagy Lysa. Te ennél többre vagy hivatott.”

Igazság. Egy becsomagolt igazságajándék. Mélyen a bensőmben, akkor került oda, amikor Isten megalkotott engem – és most kibontotta, s átnyújtotta a megfelelő pillanatban.

Összeszedtem magam, hirtelen kitaláltam valami kifogást, kiszálltam az autóból, és egyedül visszagyalogoltam a kocsimhoz. Közben szidtam magam, hogy úgy viselkedtem, mint egy gyerekes gimnazista, aki képtelen helytállni főiskolás bulizós csajként. Visszanézve legszívesebben felállnék egy szék tetejére, hogy tapssal ünnepeljem szegény kis gimnazista magamat!

Felnőtté válásom során még többször hallottam tisztán és hangosan ugyanezt a figyelmeztetést, de sajnos, akkor már nem hallgattam rá. Életem legsötétebb évei voltak. Nem arra voltam hivatva, hogy olyan életet éljek, amely meggyalázza az Urat.

Egyikünk sincs olyan életre hivatva.

„Többre vagy hivatott, Lysa, többre vagy hivatott.” Ezt a mondatot ismételgettem az egészségesebb élet választása utáni első hetekben, amikor mindegyre megkísértettek édességre beállított ízlelő bimbóim. Egyre csak azt ismételgettem: többre vagy hivatott. Többre vagy hivatott!

S bár a helyes étkezés elhagyásának kihívása elhalványul jelentőségében ahhoz a gimnáziumi kísértéshez képest – az éhség éhség. A kísértés kísértés. A vágy vágy. A lényegben nem is olyan nagy a különbség.

Többre vagyunk hivatottak.

Egy nagy igazság, amit mindannyiszor elővehetünk, amikor kísértés idején az agyunkban beindul a tetteinket irányító forgatókönyv. Ennek a forgatókönyvnek az átírása hatalmas lépés az állandó fejlődés felé. Emlékszel milyen forgatókönyvet mutattam be az írásom elején? A mentségeket? A magyarázkodásokat? A „majd hétfőm elkezdem”- féle önbecsapást?

Át kell írnunk ezt a forgatókönyvet, új mondatokat kell ismételgetnünk magunkban, s ezek közül az első: „többre vagyok hivatott”.

Hallgasd csak a Példabeszédek könyvének (3:5-8) tanácsát: „Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne támaszkodj a saját belátásodra! Minden utadon rá gondolj, s ő majd egyengeti útjaidat. Ne légy bölcs önnön szemedben, féld az Istent, és kerüld a rosszat. Ez egészség lesz testednek és életerő csontjaidnak.”

Bízzál az Úrban, mert többre vagy hivatott. Minden utadon rá gondolj, mert többre vagy hivatott. Ne akarj okos lenni és saját erődből megtartani a fogadalmadat, kapaszkodj erősen az Úrba, távozz a kísértéstől, mert többre vagy hivatott. Ez egészséget és életerőt, s végül győzelmet hoz számodra - mert többre vagy hivatott!

Uram, többre hívtál engem, mint hogy újra meg újra hagyjam magam legyőzni. Bízom Benned, és MINDEN utamat a Te vezetéseddel szeretném járni. Minden döntésem előtt juttasd eszembe, hogy többre vagyok hivatott. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010. január 14.

www.proverbs31.org



Szívének vágyai


Jennifer Erin Valent

„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit.” Zsolt 37:4

Fiatal lány koromban barátnőimmel gyakran játszottunk egy olyan játékot, ahol mi választhattuk ki, milyen eszményi életet képzelünk magunknak: kihez akarunk férjhez menni, milyen autónk, házunk legyen, stb. Milyen egyszerűnek tűnt az élet! Egy kisded játék lehetővé tette, hogy végigéljem az életemet. Furcsa mód, azóta sem mentem hozzá Johnny Depphez, nem lakom palotában, sosem vezettem Porschét.

Hát igen, fiatal voltam, s most áldásként élem meg, hogy nem olyan lett az életem, amilyennek akkor elterveztem. És most? Felnőttként is sokat álmodoztam az életemről. Eléggé intuitív vagyok saját magammal kapcsolatban, mindig határozott elképzelésem van arról, minek kéne bekövetkeznie. Az Írás azt mondja, az Úr adja szívünkbe vágyainkat - nem kéne hát azoknak teljesülniük?

Nem föltétlen. Az Úr sokkal többet tud, mint amit mi feltételezünk Róla, s könnyen lehet, hogy amit Ő eltervezett az életünkről, nem egyezik azzal, amit mi terveztünk el.

A Jeremiás 29:11-ben ezt olvassuk: „Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok, - mondja az Úr: - békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek.”

Micsoda ígéret! Ez a néhány szó megmutatja, mennyire szeret minket Isten, mennyire meg akarja áldani életünket. Azt akarja, hogy ezen a rövidke földi utunkon érdemes legyen élni! Akkor mi a helyzet azokkal a bizonyos vágyakkal a szívünkben? Hol illenek a képbe?

Érdekes gondolatokat vet fel a 37. zsoltár 4. versében használt „gyönyörködjél” szó héber eredetije, ami valami olyasmit is jelent, hogy legyél lágy, hajlítható, képlékeny. Dolgoztam apró agyagtömbökkel, amiket egy ideig a tenyeremben kellett melengetnem, hogy meglágyuljanak, s olyanná formázhassam őket, amilyenné szeretném. Ugye ismerős? „De mégis, Uram, atyánk vagy te! Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian” Iz 64:7.

Mialatt a Fazekas formáz minket, egyre inkább megismerjük Őt. Az Ő gondolatai a mi gondolatainkká válnak. Előbb-utóbb már nemcsak engedélyezi a vágyainkat, hanem Ő maga adja legjobb szándékainkat. Bárcsak ujjongani tudnánk a hitben, hogy Atyánk a legjobbat akarja nekünk, és hogy nincs az az álom, ami jobb lenne számunkra, mint amit Ő maga nyújt. Milyen béke áradna szét a lelkünkben. Milyen gyönyörűséget jelentene ez Urunknak.

Micsoda ajándékokat kapnánk, ha Ő adná és teljesítené is vágyainkat!

Uram, add, hogy lássam, mennyire szeretsz engem, s mi mindent akarsz adni nekem. Vedd szívemet a kezedbe, és formáld át a te szíved mintájára, hogy lássam meg a szépségét annak, amilyennek Te tervezted az életemet. Jézus nevében, Ámen.


Encouragement for today, 2010. január 18.
www.proverbs31.org

Gazdag? Szegény?

Shari Braendel

„Az egyik kelleti magát, holott semmije sincsen, a másik adja a szegényt, és mellette dúsgazdag.” Péld. 13:7

Néztem Mariát, ahogy átöleli és magához vonja a kisfiát. A gyermek boldogan simult hozzá. Kevés anyagi eszközzel rendelkező család az övék, végigmenve a házon még a legkeményebb szív is összefacsarodik. A kunyhó tetejét éles, háromágú bádogdarabokkal fedték, amiket összefonva rétegeztek. Nem tudta kívül tartani a természeti elemeket, s ahogy felnéztem az itt-ott bekukkantó fénysugarakra, arra gondoltam, mit csinálhatnak, mikor esik az eső.

A padló néhol cementből, másutt szemétből állt. Téglák voltak szanaszét a ház körül, s elmosolyodtam, mikor Erik büszkén mutatta a szobáját, amin anyjával és két testvérével osztozik. Ezután egy szegényes kis konyhába vezettek, néhány régi lábos, egy zsák krumpli, pár szál répa és egy mosogató állt benne, aminek a lefolyója már réges-régóta nem ereszti át a vizet.

Nem volt fürdőszoba vagy mosdóhelyiség, a ház előtt elrongyolódott kötélen néhány kiterített ruhadarab lógott. A környezet sivárságával éles ellentétben a gyermekek derűsek, vidámak voltak. Ahogy anyjukba fogózva álltak ott, az a melegség sugárzott róluk, amit csak az anya-gyermek kapcsolat adhat, s amit sem pénz, sem más anyagi eszközök nem tudnak pótolni. Ez a család gazdag volt: egymáséi voltak, és övék volt Jézus.

Ecuador rendkívül szegény ország, ha az anyagi javakat számítjuk. Mégis az jutott eszembe, hogy nagyon sok amerikai, bár mindene megvan, sokkal szegényebb az itteni családoknál. Az ecuadori családok nincsenek tudatában szegénységüknek. Bizony, sokan élnek körülöttem, akik szintén nem tudják, mennyire szegények – lelki értelemben.

Ecuadorból hazajőve, új értelmet kapott az áldásról alkotott fogalmam. Tudjátok, azok a családok, akiknél jártam, nincsenek megáldva anyagi javakkal, de nagy kincsnek tartják, hogy ismerik Jézust. Ha az emberek nem a birtoklást, hanem Jézust tartják a legnagyobb értéknek, a remény életét nyerik meg. A vég nélküli reményt. Mindent megvehetek, ami pénzen megvásárolható, de ha nincs reményem, semmi értékkel nem rendelkezem.

Istenem, köszönöm azt a gazdagságot és azt a teljességet, amim attól van, hogy elküldted hozzánk Fiadat. Segíts, hogy Jézuson tartsam a szememet ahelyett, hogy egyre több dolgot akarnék magaménak tudni, amik sosem elégítik ki a vágyaimat úgy, mint Te, Uram. Tudom, hogy csak Krisztus által válhatok valóban gazdaggá. Jézus nevében, Ámen.


Encouragement for today, 2010.01.19.
www.proverbs31.org

Ne féljetek

Zoe Elmore

„Mert Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.” 2 Tim. 1:7

Az egészséges félelem figyelmeztet bennünket a veszedelemre, és segít, hogy megfelelően reagáljunk. Ebben az igében nem erre a félelemre utal Pál apostol, hanem a beteges félelemre, amely útjába áll az ajándéknak, amit már megkaptunk Mennyei Atyánktól: az ő erejének, szeretetének és józanságának.

A beteges félelem eláraszt bennünket kételyekkel, bizonytalansággal, kiszívja lelki és testi erőnket. Elrabolja Isten békéjét a szívünkből, megfoszt az örömtől mindennapi életünkben. Lemerevít, nem engedi, hogy továbblépjünk az úton, amit Isten eltervezett számunkra. Véssük eszünkbe, hogy a beteges, lemerevítő, irányító félelem nem Istentől van. Ez a félelem a Sátán fegyvere, amivel megszakítja, elbátortalanítja, tönkreteszi kapcsolatunkat mennyei Atyánkkal.

Úgy érzed, beteges félelem, aggódás, szorongás gyötör? Sámuel első könyvének 17:32 versében ezt mondja Dávid Saulnak: „Senkinek se csüggedjen el a szíve emiatt; én, a te szolgád elmegyek, és megvívok azzal a filiszteussal.”

Dávid bekuporodhatott volna a sarokba beteges, bénító félelemben, a hatalmas túlerő miatt. Ehelyett Istenbe vetett bizalma arra késztette, hogy önként vállalkozzon a harcra az óriással.

Dávid – szó szerint: - óriási problémáját Isten szemszögéből nézte, és tudta, hogy mindene megvan a győzelemhez. Ez a bizalom tette lehetővé, hogy ráhagyatkozzék Isten hatalmára és kimeríthetetlen erejére ellensége legyőzésében. Mivel Dávid nem magában bízott, hanem Abban, aki minden szükségessel ellát, legyőzte az óriást.

Ha Dávid példáját követve, Isten szemszögéből nézzük óriási problémáinkat, ugyanúgy biztosak lehetünk abban, hogy Isten jelenléte fenn fog tartani minket, miközben az általa előre biztosított eszközöket használjuk.

Évekig küszködtem beteges félelemmel, hagytam, hogy megszakítsa kapcsolatomat Istennel és másokkal. Megfosztott lelkem békéjétől és az örömtől a mindennapokban. Mostmár a 91. zsoltár 14-15-re hagyatkozom: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám – mondja az Úr -, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában, megmentem és megdicsőítem őt.”

Barátom, beteges félelem gyötör? Hajlandó vagy lecserélni a bátorító, biztos reményre, amit csak az Isten iránti bizalom adhat? Azzal, hogy reményünket nem a körülményekbe, hanem egyedül Istenbe vetjük, képesek vagyunk elhárítani a beteges félelmet. Istennel együtt bármilyen óriással szembe tudunk szállni utunk során.

Istenem, áldalak Téged, szabadítómat, menedékemet, pajzsomat. Mikor feltör bennem a félelem, juttasd eszemben állandóan jelenlévő segítségedet, ami hatalmas szárnyaid árnyékába rejt engem. Jézus nevében, Ámen

Encouragement for today, 2010. január 20.
www.proverbs31.org

Természetfölötti erő

Micca Monda Campbell

„hogy adja meg néktek az ő dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő lelke által a belső emberben” Ef 3:16

Múlt ősszel nagyon kimerültem. A mindennapi feladatok is komoly küzdelmet jelentettek. Ráadásul zsúfolt programom volt, sok előadást kellett tartanom. Éreztem, hogy a szokásosnál is több energiára, kegyelemre, ihletre volna szükségem, hogy folytathassam a szolgálatot, ezért Istenhez kiáltottam segítségért.

Ő úgy intézte, hogy útban hazafelé Houstonból Nashville-be olyan találkozásban legyen részem, ami annyi erővel és lelkesedéssel töltött fel, amiről álmodni sem mertem volna.

A houstoni repülőtéren várakozva nem messze tőlem megpillantottam egy jól ismert arcot. Hamar előkaptam a mobilomat, és felhívtam a férjemet: „Nem fogod elhinni, ki ül itt velem szemben a repülőtéren – Beth Moore*!”

„Ne mondd!”- válaszolta.

„De mondom!”

„Menj oda hozzá, és köszönj neki” – bátorított. Hallgatva a jó tanácsra, odaléptem Beth-hez, és bemutatkoztam. Örültem az alkalomnak, hogy köszönetet mondhatok neki hűséges szolgálatáért. Olyan volt, amilyennek ismertem képernyőről: kedves és szerény. Rövid beszélgetésünk után visszamentem a helyemre, de néha felnéztem, és láttam, hogy mások is odamennek köszönni hozzá.

Pár perc múlva elkezdődött a beszállás. Felkeltem, összeszedtem a holmimat, s elindultam az ajtó felé. Meglepetésemre, Beth is arra a gépre szállt fel. Míg sorunkra vártunk, Beth megszólított. Tudtam, hogy értékes, de rövid lesz a beszélgetésünk, mert nekem az 1-A helyre szólt a jegyem.

Mikor felszálltam a gépre, újabb meglepetés ért: egy törékeny idős férfi ült a helyemen. A légikisasszony elmagyarázta, hogy az úrnak különleges figyelemre van szüksége, ezért udvariasan megkért, cseréljek vele helyet.

Most őszinte leszek. Igaz, hogy alacsony vagyok, de ragaszkodtam mindig az A-1-es helyhez, mert ott ki tudtam nyújtani a lábamat. Most viszont közvetlen mögöttem ott állt Beth. Nagyot nyeltem, s úgy tettem, mintha szívesen mondanám: persze, helyet cserélhetünk.

Az utaskísérő megköszönte kedvességemet, s átadta a jegyet: „Az 5-C lesz az ön helye” – mondta. Ekkor megszólalt Beth: „Nahát, Micca, egymás mellett fogunk ülni!”

Hihetetlen volt. A következő két órában abban a különleges kegyben volt részem, hogy négyszemközt beszélgethettem Beth Moore-ral. Sokminden szóba került, egyszerű női témák, mint a gyermeknevelés. Valamikor a beszélgetésünk alatt egyszercsak mintha Isten a fülembe súgta volna: Na, milyen vagyok? Nem azt mondtad, hogy lelkesítésre van szükséged?

Csodálatos vagy, válaszoltam, többet adtál, mint amit megérdemlek, többet, mint amit kérni mertem volna.

Néha előfordul, hogy valamiről, amit kellemetlennek tartunk - például, hogy át kell adnunk a kedvenc helyünket -, kiderül, hogy valamiképpen Isten mindennapi életünkben való működését akarja megmutatni általa. Isten válaszolt a kérésemre. Ha ellenkeztem volna, nem tapasztaltam volna meg a válaszát.

Nem is álmodtam arról, hogy az erőért, inspirációért való imádságra olyan ajándék érkezhet, mint Beth Moore – de hát ilyen a mi Istenünk! Ha gyengeségünkről panaszkodunk neki, nem azt mondja: szedd össze magad! Természetfölötti erőt sugároz felénk, Szentlelkén keresztül. Úgy küldi, ahogy jónak látja, nincsenek korlátai.

Néha csendesen, apró léptekkel közelít, máskor olyan erővel amitől a Vörös tenger is kettéválik. Bárhogyan jelentkezik, az Ő megtapasztalása feltölt belső békével és erővel utunk folytatásához.



Uram, te vagy az én erőm ma, holnap és mindörökké. Néha úgy látogatsz meg, hogy minden kétely elszáll belőlem szereteteddel, gondviseléseddel kapcsolatban. Köszönöm neked azokat a kedves perceket, és segíts, hogy eszembe jussanak, amikor meg kell erősítenem a hitemet. Jézus nevében, Ámen.


Encouragement for today, 2010.01.21.
www.proverbs31.org

*Beth Moore az Egyesült Államok legismertebb, legnagyobb hatású női evangelizátora, számos állandó rádió- és tévéműsorban, országos előadássorozatokban tesz bizonyságot az evangélium szellemében való életről, elsősorban nők számára. Az általa alapított egyesület már túlnőtt Amerikán, Európában és Afrikában is vannak közösségeik.


Zűrzavarból üzenet

Micca Monda Campbell

„Gyógyíts meg engem, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg engem, és megszabadulok, mert dicsőségem te vagy!” Jer 17:14

A bátyám kigyógyult drogfüggőségéből. Húsz évig hiányzott a családból drogozása miatt. Sokszor hittük azt, hogy meghalt, és a statisztikák alapján már nem kéne élnie.

De Isten az újjáépítési üzletágban is benne van. Fel akar újítani, meg akar gyógyítani mindenkit, aki Hozzá fordul. Mindegy, ki vagy, mit tettél, vagy mit tettek veled. Isten át akarja, és át tudja fordítani a tragédiákat győzelemmé. Bátyám ennek élő bizonyítéka.

Számos sikerrel kecsegtető és kudarccal végződő program után a bátyám végül rátalált a megoldásra: Jézusra. Csak akkor kezdődött el a gyógyulás és a gyökeres változás az életében, amikor találkozott az Úrral. Hirtelen minden megújult.

Az ebben a legizgalmasabb, hogy mindenki megtapasztalhatja ezt a szabadságot!

Valljuk be, hogy nincs erőnk, akaraterőnk és képességünk arra, hogy magunk szabaduljunk ki megkötözöttségünkből, bármi legyen is az: kábítószer, bujaság, falánkság, büszkeség, harag vagy félelem. Míg le nem mondunk arról, ami megkötöz, és át nem adjuk magunkat Krisztusnak, sosem fogjuk megtapasztalni a szabadságot. Másrészt pedig, ha Jézus Király átveszi az uralmat a zűrzavar fölött, ő azt üzenetté alakítja át.

Bátyám egyetlen alkalmat sem szalasztana el, hogy kérkedjék Istennel, és továbbítsa a remény üzenetét.

Például múlt nyáron. A családjával hazajött látogatóba. Egyik este együtt elmentünk vacsorázni a Vörös Rákba. Az ő vendégsége volt! A huszonhat éves Tiffany szolgált ki minket. Két dolgot azonnal észrevettünk a lányon. Nagyon természetesen viselkedett, és nagyon várandós volt. Míg örömmel nyugtáztuk kedvességét, nem is sejtettük, hogy Isten meg fogja cserélni a szerepeket, és mi fogjuk őt megkínálni valamivel.

Úgy kezdődött, hogy a nővérem nem akarta engedni, hogy a bátyám fizesse a számlát. A nővérem nagyon szeret adni, de az elfogadás nehezen megy neki. Én tudtam, mekkora öröm a bátyámnak, hogy megvendégelhet bennünket, nem akartam volna ettől az örömtől megfosztani.

Szegény Tiffany, amikor a csekket hozta, egy vita közepén találta magát. Mivel bátyám mindenképpen győzni akart, odafordult a pincérlányhoz: „Tudja, az a helyzet, hogy évekig drogfüggő voltam. Abban az időben nővéreim rengeteget segítettek nekem. Most én csak ezt szeretném egy kicsit viszonozni.”

Tiffany szeme tágra nyílt. „Drogos volt?” – kérdezte. „Sosem gondoltam volna.” Erre bátyám már mondta is élete átalakulásának történetét.

„Elveszett voltam, és megtaláltak; hajléktalan voltam, s most van egy házam; alkalmazott voltam, most saját cégem van; a drog rabja voltam, de Krisztus megszabadított.”

Tiffany szeme könnybe lábadt, ahogy Isten szeretetéről meséltünk neki. Pár nappal később azzal is bizonyítottuk ezt a szeretetet, hogy egy csomagnyi babaholmit vittünk neki ajándékba.

Ó, drága barátaim, ha te és én, és mi mindnyájan engedjük, hogy Isten üzenetet kovácsoljon a zűrös dolgainkból, nemcsak a mi életünket fogja átalakítani, hanem a másokét is.

Istenem, irgalmad elképesztő. Jóságod elborít, ahogy Feléd kiáltom: „gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok.” Adj, Uram, alkalmakat, hogy beszélhessek a Benned megtalált Reménységről, hogy mások is megismerjék gyógyításod és szabadításod jó hírét. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.01.25.
www.proverbs31.org

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése