2010. május 9., vasárnap

2010.05.08.
Nincs annál dühítőbb, bántóbb, fájdalmasabb – szituációtól függően -, mint mikor tudjuk, hogy igazunk van, és a másik/mások nem értik meg, ami pedig számunkra nyilvánvaló.
Képzeljük el, mit élt át Jézus, akinek nem igaza volt, hanem maga volt az Igazság. És hiába mondta, hiába beszélt, hiába tett sosem látott csodákat, nem értették, nem hittek neki, üldözték miatta.
Az Atyában élt, ezért tudta elviselni.
És megtanította tanítványait, hogy két nagy csoportja van az embereknek. Azok, akik a világhoz tartoznak, és azok, akik Isten országát építik. Ha ezt elfogadjuk Tőle, és megjegyezzük, nem csodálkozunk, ha vannak, akik nem értik a mi igazságunkat. Nem vergődünk a tehetetlenségtől, ha ahelyett hogy meggyőznénk, csak megerősítjük őket a maguk igazában.
Rázzuk le a port lábunkról, és békességünk visszaszáll ránk.
A többi a Jóisten, a kegyelem dolga. Mi imádkozhatunk értük.

2010.05.09.
A mai Lélekerősítőben négy kulcsszóra hívja fel a figyelmet Lysa, ami az imádságunkat, Jézussal töltött napi időnket jellemezze: őszinteség, egyszerűség, éberség, hála.
„Ne szaporítsátok a szót”, mondta Jézus.

Pár perc „tömény” együttlét, aminek a végén összecsomagolunk: az őszinteségből, egyszerűségből csónakot építünk, felhúzzuk rá az éberség és hála vitorláját, amivel befogjuk a Szentlélek szelét, és hagyjuk, hogy vezessen egész napunkon át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése