2010. június 30., szerda

Lélekerősítő levelek 16. 2010.04.05-04.12.

Találkozás Istennel egy üveg fenekén
Christa Allan

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet; sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok; sem jelenvalók, sem következendők; sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.” Róm 8:38-39.

Mikor először hallottam, hogy Isten ránk talál, bárhol vagyunk, nem gondoltam volna, hogy az életemet elborító üres boros és pálinkás üvegek meg sörös dobozok szennyén keresztül fog utat szántani felém. De ha tudtam volna sem voltam életem azon pontján olyan állapotban, hogy a kedvéért kitakaríthattam volna. Az ivás és a gondos házimunka kizárják egymást. A józanság és Isten gyakorlatilag nem léteztek számomra.

Az alkoholizmus nem szerepelt a kívánságlistámon, mikor azon ábrándoztam, mi leszek, ha nagy leszek. Az sem, hogy alacsony legyek, de egyiket sem tudtam elkerülni. Most, húsz év józanság távlatából nézve, látom, hogy alkoholista voltam az első pillanattól, mikor inni kezdtem, az pedig gimnazista koromban volt. Ha van állapot a józanság és a részegség között, az én radarom ezt nem volt képes észlelni. New Orleans-ban nőttem fel, ahol ha épp nem egy hurrikán tombol, akkor az azonos nevű színes rumot kortyolgatod a Pat O’Brien’s kocsmában, mert minden alkalmat ad egy koccintásra. Ha születésnapod van, ha ünnep van, ha kedd van …

Felnőtt életemben Istennel a családi összejöveteleken találkoztam - húsvétkor és karácsonykor. Nem álltam Neki ellent, de nem is akartam közelebb kerülni Hozzá. Az ivás csökkentette fájdalmamat, és emelte boldogságszintemet. Miért volna szükségem Istenre, miért hiányozna? Nem hiányzott. Legalábbis addig, míg – akár Törött üvegeken járva című regényem hősnőjének életében – be nem következett valami olyan váratlan és fájdalmas esemény, amit semmilyen mennyiségű ital nem tudott feledtetni. Leah számára a regényben, ez gyermeke elvesztése volt. Számomra az, amikor iker lányaim születésekor kiderült, hogy egyikük Down-kóros. Mint Leah, én is nekirontottam Istennek. Követeltem, hogy gyógyítsa meg a gyermekemet. Lelki öklömmel dühödten püföltem. Aztán évekig nem vettem Róla tudomást.

De semmi – sem az ivás, sem a düh, sem az elutasítás – nem szakított el Isten szeretetétől. Felhasználta gyengeségemet, hogy saját hatalmát igazolja. Az elmúlt húsz évben rájöttem, hogy mindnyájunk életében vannak várfalak, olyan területek, amelyek nem engedik, hogy összekapcsolódjunk Istennel. Olyan dolgok, amikről bár tudjuk, hogy helytelenek, ragaszkodunk hozzájuk, szorítjuk őket, és ezért nem tudunk kinyúlni, és megfogni Isten kezét. Alkohol, játék, ételek, gyógyszerek, vásárlás, pornográfia, hatalom, pletyka, státusz, düh, önsajnálat. Míg ki nem nyitjuk rájuk szorult öklünket, és el nem engedjük őket, ők irányítják életünket.

Végül Isten nem gyógyította meg a gyermekemet, de általa meggyógyított engem. És hogy bebizonyítsa soha nem szűnő hívását felém, olyan kapcsolatba hozott Önmagával egy felépülést segítő program során, hogy elértem énem végső határáig, lebontottam a várfalat, és megfogtam az Ő kezét.

Téged is meg tud szabadítani. Ha kész vagy letenni „üvegedet”, bármi legyen is az, nyújtsd ki felé a kezedet.

Istenem, adj erőt, hogy gyenge legyek, és eleresszek mindent, ami akadályozza, hogy meglássam, mennyire szeretsz engem. Nyisd fel lelkem szemét, hogy bárhol vagyok, meglássalak, és vezess arra, amerre mennem kell. Emlékeztess mindig, hogy csak amikor megnyugszom a Te ígéreteidben, akkor tudom felvenni a harcot, és legyőzni az ellenséget. Köszönöm Uram, hogy nem adtad fel a megmentésemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.04.05.
www.proverbs31.org


Mi emeli fel a szívet?

Wendy Pope

„Örüljetek az Úrban, vigadjatok, ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! Zsolt 32:11

Ahogy elolvastam a mai igét, hála töltött el, hogy örülhetek az Úrban, és vidám lehetek. Énekelhetek, mert fenn van a szívem. De meg kell mondanom, ez a felemelt szív nagyon le volt sújtva pár hónappal ezelőtt. Érezted már azt, hogy akkora rajtad a nyomás, hogy fájnak bele a csontjaid, s az energiádat mintha mind kiszívta volna a nyári nap?

Tavaly ilyenkor kezdődött, azokban a hónapokban, amikor a már aktív vagy még jelölt keresztény női előadók és írók éves She speaks konferenciájára készültünk. Sokan böjtöltek úgy, hogy keddenként nem ebédeltek, míg a többiek másfajta böjtöléssel engedelmeskedtek az Úrnak. Én is az ebédböjtöt tartottam, de mostmár bevallom, engedetlen voltam az Úrhoz, amikor azt kérte, hogy valami mást vonjak meg magamtól.

Mert ez a más olyasmi volt, amit szerettem. Talán túlságosan is. Olyasmi, ami mindig nagy örömöt okozott. Muszáj mosolyognom. A Dr. Pepper-ről van szó… Igen, az Úr azt kérte tőlem, hogy adjam fel Iránta való engedelmességből ezt a szokásomat – és én nemet mondtam. Szembeszegültem az Úrral, akit úgymond szeretek, és továbbra is ittam az üdítőt. Ettől kezdve az Úrral való kapcsolatom érezhetően károsodott.

Nem hagyott el engem lázadásom alatt, továbbra is használt országa építésében, és ettől úgy hittem, „megúszom” a lázadást. Továbbra is tartottam előadásokat, írtam, vezettem online bibliaórámat. Úgy tűnt, megsütöttem a pecsenyémet – most épp a Dr. Peppert -, és meg is ehetem.

A konferencia után nyugtalanság fogott el. Álmatlanul hánykolódtam éjszaka, csak vonszoltam magam napközben. Testem és lelkem is elgyengült. Egyre nehezebb vettem meg a Dr. Peppert. Tudtam, hogy lázadok, de inkább kompromisszumokat kötöttem, nem adtam fel. Kisebb adagokat rendeltem egyszerre a Dr. Pepperből, utántöltő nélkül. Még amikor az üzlet egyet-fizet-kettőt-kap akciót tartott, akkor is csak egy tizenkettes ládát hoztam el. Mestere lettem a kompromisszumos engedelmeskedésnek – a magam módján engedelmeskedtem. Hónapok teltek el így.

Dávid így ír a bűnben élés hatásáról: „Míg elhallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.” Zsolt 32:3-4

Meghökkentettek ezek a szavak. Feketén-fehéren le volt írva mostani állapotom. Szerencsére az 5. versben Dávid megmutatja, mit kell tennünk, ha a lázadás tünetei nyilvánvalóvá válnak életünkben. „Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ’Megvallom hűtlenségemet az Úrnak.’ És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.”

Miért tudok ma örvendezni? Decemberben megvallottam Istennek a bűnömet, és nem takargattam tovább. A vallomáson és bűnbánaton túl végre megtettem, amit hónapokkal azelőtt kért tőlem Isten: abbahagytam a Dr. Pepper ivását. Visszatért az erőm, s már nem fájtak a csontjaim. Kiegyenesedtem, és magabiztos vagyok, mert az engedelmesség útján járok. Hogy fogok-e még valaha Dr. Peppert inni? Erre majd az Úr adja meg a választ. De addig is azt akarom, hogy szívem felemelkedjen, s énekelni tudjon, míg az utamat járom.

A te szíved hol tart: felemelkedett, vagy le van sújtva? Olvasd el a 32. zsoltárt, és kövesd Isten utasításait. Biztosítalak, hogy „felemelő” lesz az eredmény!

Drága jó Uram, köszönöm, hogy arra ihletted Dávidot, írja meg ezt a csodálatos üzenetet. Segíts, hogy éljem Igéd igazságát, hogy örüljek és vigadjak a Veled való kapcsolatomban. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.04.06.
www.proverbs31.org


Ha elő akar jönni a bennem lévő rossz kislány
Lysa TerKeurst

„Ezeket mondottam nektek, hogy az én örömem bennetek megmaradjon, és a ti örömetek teljes legyen.” Jn 15:11

Vannak olyan napjaid, amikor valaki ki akarja ragadni az örömöt az életedből?

Nekem vannak.

Nagyon nehéz ilyenkor. Valóságos harc dúl bennem. A jó kislány-énem azt mondja: „Légy kedves. Légy méltó Jézushoz. A te felelősséged, hogyan reagálsz. Uralkodj magadon, Lysa, uralkodj magadon.”

A rossz kislány-énem közben ezt harsogja: „Hogy képes így viselkedni?! Majd én megmutatom neki!!”

Énem egyik fele arra indít, hogy kulcsoljam imára a kezemet.

De a másik azt mondja, csapj az asztalra, és produkálj egy igazi jó dührohamot.

Összeütközések.

Bennem vannak ilyenek. Legtöbb lányban vannak. Főleg havonta egy bizonyos héten.

De ott van Isten.

Annyira szeretem, ahogy ezek a szavak megállítanak. Átirányítanak. Emlékeztetnek. Megnyugtatnak. Leverik azt a rossz kislányt bennem. És megállítanak.

Állj meg. Csak egy percre, állj meg. És az a perc megnyitja az utat a Szentlélek előtt, hogy elhallgattassa a rossz kislányt, aki ki akar törni, hogy felrobbantsa az ellenséget.

Így szól a Lélek: „Lysa, állj meg és gondolkodj. Lehet, hogy jól esne most ordítani egyet, megtorolni a rajtad esett igazságtalanságot, dühöngeni, félelmet kelteni az ellenfélben. De hosszú távon nem lenne jó. Később borzasztóan éreznéd magad. Furdalna a lelkiismeret. Gyerünk, Lysa, viselkedj rendesen. Nézz előre, gondolkozz, és döntsd el, hosszú távon milyen reakció a legjobb.”

De olyan ronda dolog, hogy ez a másik szét akarja rombolni a jókedvemet, el akarja venni az örömömet.

Valóban ronda dolog.

De igazából az örömömet csak akkor veheti el, ha hagyom, hogy elvegye.

A Jn 15:10-12-ben ezt mondja Jézus: „Akkor maradtok meg az én szeretetemben, ha a parancsolataimat megtartjátok, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradtam az Ő szeretetében. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”

Több dolog is megragad ebben a versben. Minden alkalommal, amikor valakivel interakcióba lépek, döntenem kell: megmaradok Isten szeretetében, vagy kilépek belőle. Azt nem tudom befolyásolni, hogy a másik személy hogy viselkedik velem, de azt igen, hogy én hogy viselkedem vele. Ha megmaradok Isten szeretetében, és kedves vagyok, ez jót tesz az örömömnek. Jézus belefecskendezi az Ő örömét a kedves ember szívébe. Ha úgy döntök, hogy kedves leszek, akkor ahelyett, hogy megfosztanának az örömömtől, örömöm kiteljesedik.

Úgyhogy vonulj vissza, rossz kislány-énem! A jézusi kislány átveszi az uralmat. És ragaszkodik minden csepp örömhöz, ami a lelkemben van. A körülmények elrabolhatnak tőlem dolgokat. De nem az örömömet.

És a jézusi lányok együtt kiáltják: Ámen, ámen!

Istenem, mindez olyan szépen hangzik most. De nem lesz könnyű, ha ma megint találkozom „azzal a személlyel”…, azzal, aki előhozza belőlem a rossz kislány-énemet. Megkérhetlek, hogy juttasd eszembe ezeket az igazságokat? Eszembe juttatod, hogy nem veheti el az örömömet? És segíts arra gondolni, hogy ha kedves leszek, örömöm nem kevesebb, hanem teljesebb lesz. És ez az, amit szeretnék. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.04.08.
www.proverbs31.org


Az én hármas kötelem

Karen Ehman

„Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar.” Préd 4:12

Negyed százada már, hogy egy földre tipró, ide-oda rángató harcba bonyolódtam. Néha úgy érzem, az apró, mindennapi viadalokban teljesen alul maradok, tehetetlenül, remény nélkül. És nagyon egyedül vagyok a harcban.

Hogy mi ez a harc, ami felőröl? Egy olyan küzdelem, amit nagyon sok asszony vív napról napra. Állandó, több évtizedes csatározásom az evéssel folyik. Pontosabban a kívánságaimmal. Rossz ételekre vágyom, helytelen ételekre. Vagy csak nagy mennyiségű ételre.

Pár éve úgy éreztem, elegem van ebből. Komoly túlsúllyal, hét különböző betegség között tántorogva végre eldöntöttem, valamit tennem kell, ha nem akarom úgy végezni, mint a nagynéném. Váratlanul halt meg szívrohamban negyvenes évei elején. Én is a negyvenet töltöttem, a méreteim megegyeztek a nagynénémével, és több olyan egészségi problémám volt, ami neki is.

Akkor este kétségbeesett elhatározást tettem: egy pár, turkálóban vett gyaloglócipő és hűséges kalóriaszámlálóm társaságában megfogadtam, és szinte vallásos odaadással nekiláttam egy testmozgással egybekötött fogyókúrának. És be is tartottam! Tizenegy hónap alatt 100 fontot (45 kilót) adtam le. Minden egészségi problémám elmúlt anélkül, hogy egyetlen tablettát beszedtem volna, és jobban éreztem magam, mint húszas éveimben. Szentül megfogadtam, hogy soha, de SOHA nem hagyom, hogy azok a kilók újra lerakódjanak rám.

Ugorjunk előre három évet. Egy havas karácsonyeste férjemmel közölte a cége, hogy nem tartanak igényt tovább a munkájára. Szinte 9 hónapig volt munka nélkül. Kevés volt a pénz. A jövő semmi jóval nem kecsegtetett. Aggódtam, és a depresszió szélén egyensúlyoztam. Utálom bevallani, hogy sajnos újra az evéshez fordultam vigaszért Isten helyett. Az evéstől éreztem jól magam, az evés lett a szórakozásom, a barátom.

De ez a jól ismert „barát” ősellenségemmé lett. A 9 hónap alatt egyharmadát visszaszedtem magamra a leadott kilóknak! Újra harcban álltam, gyengén, kimerülten; szégyenkezve, keserűen. Aztán egy nap Isten a fenti verset küldte nekem. Azt súgta a fülembe, hogy ne harcoljak tovább egyedül. Ideje összetrombitálni a csapatot!

Felhívtam Lysa barátnőmet, kértem, imádkozzon értem, és vállalja, hogy havonta egyszer elmondhassam neki súlyellenőrzésem eredményét. Ő is benne volt a „domborulatok elleni harcban”, hálásan és örömmel vállalta a második ág szerepét a kötélben, hogy mellettem állva segít a küzdelemben.

Egy másik barátnőm, akinek szintén voltak hasonló problémái, megérezte, mennyire nyomaszt a fölszedett súlyfölösleg. Egyik legsötétebb napomon két kezébe fogta az arcomat, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, hogy szép vagyok, és le kell állítanom a Sátán ütlegeléseit. Shari lett a harmadik ág a kötélben. Ő is imádkozik értem, és havonta e-mailben számolok be neki a tűzvonal eseményeiről.

A tudat, hogy ezek a tapasztalt testvérek drukkolnak nekem, és imádkoznak értem, gyökeresen megváltoztatta a helyzetemet. Arra is ihletett, hogy a blogomon elindítsak egy heti „Szerdai Fogyókúra” rovatot, ahol mintegy 80 asszony és lány bátorítja, vidámítja, nyugtatja egymást tapasztalataival, tanácsaival. Együtt egy nagyon vastag, testvéri kötelet alkotunk, amiben a lelkeink fonódnak össze. És hogy el ne feledjem, örömmel fogadjuk az új jelentkezőket!

Akár a testünkön, akár a lelkünkön hurcoljuk a súlyfölösleget, nekünk nőknek, mindig megvannak a magunk kemény küzdelmei. Arra tanít a mai igénk, hogy ne akarjuk egyedül megvívni a harcot. Keríts még egy vagy két ágat a kötélhez, szorosan fonódjatok össze, hogy bírjátok a küzdelmet, és csak Isten imádjátok. A Sátán remegni kezd, ha Isten barátai csapatba gyűlnek, és Jézus vezérletével bátran szembeszállnak vele.

Istenem, bocsásd meg nekem, hogy sokszor egyedül akarok harcolni. Vezess oda valakihez, aki mellém áll, és bátorít, hogy soha ne adjam fel a küzdelmet, amit a te dicsőségedért vívok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.04.07.
www.proverbs31.org


Szükség van kátyúkra

Van Walton

„Nagy örömnek tartsátok testvéreim, ha különféle megpróbáltatások érnek, hiszen tudjátok, hogy hitetek megpróbálása állhatatosságot szerez.” Jak 1:2-3

Mielőtt az enyhe telű, sima úthálózatú, meleg délre költöztünk volna, családommal Wisconsinban éltünk. Mi volt a legnagyobb különbség? A déli utakon nem voltak kátyúk.

Legalábbis azt hittem.

Aztán egy nap, egyik helyi utcán autózva, kocsim beledöccent egy mély gödörbe. Víz és sár fröccsent szerteszét, rá a szélvédőre és az oldalsó tükörre. A hirtelen döccenés biztos kárt tett a kocsiban. A legkevesebb, hogy csupa sár és folt lett.

„Honnan került ez ide?” – csodálkoztam. „Egy kátyú az én szépséges városomban?”

Továbbhajtottam, és elgondolkoztam a gödrön. Minden út, amin járunk, hajlamos a kátyúsodásra. Emlékszem, hogy a bejáratunk előtti kövezet besüppedt, és összevissza görbült, miután egy kiadós zápor kimosta alóla a földet. Erdei ösvényeken is találunk iszappal telt gödröket. Igen, mindenfajta út, amin járunk, hajlamos a kátyúsodásra, életünk útját is beleértve. Isten Igéje ezt garantálja: „különféle megpróbáltatások érnek”, hitetek megpróbáltatik.

Egyszer-másszor az út, amelyen haladunk, kicsúszik a lábunk alól. Vagy ha mi személyesen nem vagyunk érintve a bajban, szeretteinkkel, ismerőseinkkel történik meg. A kátyúk – úgy látszik – elkerülhetetlenek, ha valahová megyünk.

Ennek következtében sok időt kell töltenünk a kárrendezéssel vagy mások kirángatásával a gödörből. Elszomorodom, ahogy leírom ezeket a szavakat, s ha letáboroznék ennél a gondolatnál, mély depresszióba süllyednék előbb-utóbb.

Úgyhogy inkább továbbhajtok, Isten Igéjére szegezve tekintetemet. Ahogy a megbízható autómentő, aki rendbeszedi a kilyukadt kereket, vagy a javító, aki kiegyenesíti az elgörbült alkatrészt, úgy igazolja nekem Isten Igéje, hogy a kátyúba esés nem jelenti az utazás végét. Az élet megy tovább – világosabb hivatással, értelmes céllal magunk előtt.

Godolkozz el ezeken a szavakon: „… minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak…” (2 Kor 1:3-4)

„Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe.” (2 Kor 4:7-8)

„Nagy örömnek tartsátok testvéreim, ha különféle megpróbáltatások érnek, hiszen tudjátok, hogy hitetek megpróbálása állhatatosságot szerez. Az állhatatosság pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek.” Jak 1:2-4

És végül az Iz 53.3a, 4a elmagyarázza, hogy a szenvedések, amelyeket Jézus szenvedett, minket teljesítettek ki. „Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia…a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta…”

Drága barátom, beleragadtál az élet egyik kátyújába? Ne ess kétségbe. Nem vagy egyedül. Jézus ismeri ezt az állapotot. Lehet, úgy érzed, nagy kár ért, összetörtnek vagy elutasítottnak érzed magad, de szenvedésedben hivatás, mögötte magasabb cél van. Eljön az idő, amikor te fogsz vigasztalni, erősíteni másokat elesettségükben. Fényed fogja megvilágítani a másik sötét, göröngyös útját. És ha belépsz az örökkévalóságba, elnyered az élet koronáját.

Alleluja!

Istenem, Atyám, gödörbe estem. Összetörtem, gyengének, elvetettnek érzem magam. Kérlek, add, hogy ezek a tapasztalatok megerősítsenek, és segítsenek, hogy világítani tudjak, megmutassam másoknak a Te dicsőségedet. Jézus nevében kérlek, Ámen.

Encouragement for today, 2010.04.09.
www.proverbs31.org


Magatartás-szabályozás
Melanie Chitwood

„Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt…” Filippi
2:5

Egyik reggel, mikor kinyitottam az autómat, szörnyű bűz csapott meg. Minden porcikáját átvizsgáltam a kocsi belsejének, mégsem találtam meg a szag forrását. Akcióba léptem: átdörzsöltem a huzatokat szagtalanítókkal, légfrissítőt permeteztem. A bűz nem múlt el. Nyitva hagytam a kocsi ajtaját, eldöntöttem, hogy nem fogok egész nap abban a büdös autóban szaladgálni.

Visszatérve a házba kinyitottam a hűtőt, és észrevettem egy kis tejfoltot a polcon. Megvizsgáltam a tejtartót, és rögtön rájöttem, hogy a tej szivároghatott, mikor tegnap hazafelé jöttem a bevásárlásból. Ez rögtön megmagyarázza a rossz szagot, a romlott tej egyike a legbüdösebb dolgoknak.

A negatív érzések olyanok, mint az az apró romlott tejfolt a kocsimban: átitatja életünket, és mindenki megérzi, akivel találkozunk. Soroljunk fel néhány ilyen érzést, magatartást: panaszkodás, önzés, büszkeség, keserűség, haragtartás. Érzed ma valamelyiket magadban?

Most képzelj el valami jó szagot. Mi jut eszedbe? Frissen sült kalács, az óceán illata, frissen kifőtt kávé, karácsonyi mézes. A kellemes szag olyan erősen hat ránk, hogy mosolyt csal az arcunkra, és sokkal jobb kedvünk lesz tőle. Ugyanez áll a pozitív attitűdökre is. Kapcsolatainkban ilyen jó illatúak lehetünk, ha hozzáállásunk olyan, ami tetszik Jézusnak, és Őt tükrözi. Pál apostol ezt ki is mondja a 2Kor 2.15-ben: „Krisztus jó illata vagyunk”. Vegyünk néhány jó illatot árasztó érzést, magatartást: hála, szelídség, megbocsátás, nagylelkűség, kedvesség, derű, vidámság. Kérhetjük Istent, hogy a pozitív érzelmek jóleső illatát árasszuk magunk körül a mai napon.

Magatartásunk pontos lakmuszpapírja lelkünk állapotának. Isten foglalkozik szívünk állapotával, mert ha letesszük elé, tudja, hogy rábíztuk a beállítását. Ilyenkor kézbe veszi, kicsit átgyúrja, jó irányba állítja, hogy érzéseink és cselekedeteink az Ő személyiségét tükrözzék.

„Vizsgálj meg Istenem, és ismerd meg szívemet” (Zsolt 139:23). Lágyítsd meg, és add, hogy akarjam Rád bízni érzéseim, magatartásom beállítását. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.04.12.
www.proverbs31.org

2010. június 27., vasárnap

Kép

2010.06.27.

Egy széles, nagyon mély szakadékon egyetlen gerenda vezet át. Végig kell menni rajta. A fejünk fölött egy elnyűhetetlen kötél van kifeszítve a szakadék egyik szélétől a másikig, amiben kapaszkodhatunk, hogy biztonsággal átjussunk a túlsó partra.

Ha nem eresztjük el, átjutunk, nem zuhanunk le.
Mindig ott van, ha eleresztjük, bármikor újra belekapaszkodhatunk.
A szakadék sosem szélesebb, a gerenda sosem hosszabb annál, mint amennyit végig bírunk járni anélkül, hogy karunk elgémberedne.
Ha néha mégis el akarjuk ereszteni a kötelet, az a mi lustaságunk.
Vannak, kevesen, akik úgy is át tudnak menni a túlsó partra, hogy ritkán, vagy egyáltalán nem kapaszkodnak a kötélbe.
.......

2010. június 20., vasárnap

Lélekerősítő levelek 15. 2010.03.26-04.01.

Vigyázat: az értelem dolgozik
Luann Prater

„Én sem ítéllek el,” – mondta Jézus. „Menj, és többé ne vétkezzél.” Jn 8:11

„Hé, újrakezdést kérek!”- kiabálta. A nap pontosan a szemébe sütött, amikor szerválta a labdát. Nem látta, hogy egyenesen az ellenfél kezébe repül. Érdekes volt a csapattársak reakcióit hallgatni. Volt, aki egyetértett, adják meg neki az újrakezdés esélyét. Mások csak morogtak. „Elbénáztad! Lúzer!” A középiskolai röplabdameccs Jézus életének egy eseményét juttatta eszembe.

Egy szokásos, tanítással töltött napon Jézus épp a Megváltóról szóló igazságot osztotta meg hallgatóival. A farizeusok megakasztották az előadást: berángattak egy házasságtörésen ért asszonyt Jézus elé.

Ennek a nőnek jól látható, nyilvánvaló bűne volt. Rajtakapták. Könnyű dolguk volt a törvényhozóknak, csak meg kellett ragadni ezt az életet, és a tömeg elé állítani. Meg volt a maguk célja azzal, hogy berobbantak a színre, de Jézus fejtetőre állította szándékaikat.

Mikor ezek a pöffeszkedő törvényhozók megkérdezték Jézust, meg kell-e kövezni az asszonyt, „Jézus lehajolt, és írni kezdett a földre az ujjával”.

Figyeled, hogy reagált a konfrontációra? Csenddel. Értelme dolgozott, de a szája nem. Tudjuk a Szentírásból, hogy Jézus minden döntésénél az Atyához fordult, mielőtt lépett volna. Miért tenne most másképp?

Bizonyára mindnyájan hallottuk már a jó tanácsot, hogy számoljunk tízig, mielőtt első mérgünkben kimondott „érveink” lehetetlenné tennék a folytatást, mégis megállnék egy pillanatra, hogy megvizsgáljuk, mit is tett itt Jézus. Valóban csak „tízig számolt”?

Jézus napirendjét épp felborította egy csapat önelégült vezér. Jézus az igazságot akarta tanítani, most alkalma adódott, hogy élje azt. Gyors reagálás helyett megnyomta a szünet-gombot, miközben a farizeusok folytatták a tüzelést. Jézus nem sietett a válasszal.

Elképzelem, hogy lehajlás közben az Atyához fordult. Látta az összetört asszonyt, hallotta a vádló tömeget, de figyelme az igazságra irányult. Az igeszakasz elmondja, hogy nem egyszerűen felállt, hanem felegyenesedett. Jézus ismerte a testbeszédet. Mozdulatának üzenete az volt, hogy most valami szívig hatoló közlés következik.

Tudósok gyakran úgy értelmezik a jelenetet, hogy Jézus a földre jegyzetelte a jelenlévő rágalmazók bűneit. Szavai: „az vesse rá az első követ, aki nem követett el bűnt közületek” hosszú ideje az első fénysugár volt, amit ez az asszony megpillanthatott. Valaki értéket talált benne a hálószobán kívül is.

Képzeljük el, milyen indulathullámok áradtak szét a lelkében. Megcsillant a remény a körülmények ellenére. Aztán Jézus felegyenesedett, és hozzá beszélt. Közölte, hogy ő sem ítéli el, de abba kell hagynia bűnös életét. Megkapta az újrakezdést!

Érezted már valaha, hogy újrakezdést szeretnél kérni? Én igen. Én is átéltem a reményvesztettséget. Bizonyíthatom, Jézus a második esély mestere. Számtalan helyen szerepel a Bibliában, hogy nemcsak a fizikai halálból támasztott fel embereket, de sokakat életre keltett, akik spirituálisan vagy érzelmileg halottak voltak.

A Róm 3:10-ben idézi Pál apostol: „Nincs egy igaz ember sem”. Jézus azt akarja, hogy vedd észre, nem vagy egyedül. Ha körülnézel, és úgy gondolod, rajtad kívül mindenki másnak rendben van a szénája, akkor ez a történet hozzád szól. Nincs egy igaz ember sem, egyetlen egy sem! Mindenkinek megvannak a maga bűnei, csak némelyikükéi esetleg kevéssé látványosak. Jézus ismeri a szívedet. Látja a küzdelmeidet. Tudja, mi fertőzi az életedet.

Hol állsz ebben a történetben? Te vagy a reményt kereső parázna asszony? Vagy az ítélkező öntelt vezér? Ott vagy a háttérben, a csendben, feszülten várakozó tömegben? Ebben a történetben egyetlen bűntelen ember van. És ő kegyelmet ad.

Jézus bemutatta, hogyan éljük az igazságot. Csendben keresd az Atya útmutatását. Gondolkozz, mielőtt megszólalsz. Aztán egyenesedj fel, és éld megváltott életedet.

Azért jött Jézus, hogy megadja neked a második esélyt. Az újrakezdést. Hallgatni fogsz a szavára?

Drága Jézus, szükségem van az újrakezdésre az életemben. Lehet, hogy mások nem látják a bűnömet, de Te tisztában vagy vele. Hallgatni akarok Rád. Tisztíts meg, kérlek, és taníts meg felegyenesedni, és megváltott életet élni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.26.
www.proverbs31.org


Hátsó ütköző-matricák

Karen Ehman


„Ám az Úr ezt mondta Sámuelnek: ’Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.’” 1 Sám 16:7


Tegnap, mikor befejeztem a futást – jól van na, inkább lassú kocogás volt -, szóval, mikor kifelé tartottam a tornacsarnokból, összefutottam egy régi barátnőmmel. Még abból a templomból ismerem, ahol a férjem dolgozott húsz évvel ezelőtt, amikor összeházasodtunk. Egyike volt ez az asszony az édesanyáknak, akiknek a gyermekeivel a férjem foglalkozott. Tanúja volt családalapításunk első időszakának, amikor megszületett Mackenzie lányunk, aki most tölti a 19-ik évét.

Beszélgetésünk természetszerűen kanyarodott a gyermekei felé: hol vannak, mit csinálnak, házasok-e, mit végeztek, hol dolgoznak, stb. Ő is kérdezte, milyen jövőt tervezünk három gyermekünknek: készülnek-e egyetemre? Milyen pályára szeretnének lépni? Az ő gyermekei mind jól fizető, köztiszteletnek örvendő karriert indítottak, egyikük kiemelkedő sebész.

Ez a délutáni találkozás elgondolkodtatott. Mi az, amit „sikernek” nevezünk, főleg, ha a gyermekeinkről van szó? Az a siker, ha olyan gyermekeket nevelünk, akik a társadalom által fontosnak tartott munkát végeznek? Hogyan mérjük a sikert gyermekeinkben, amikor még fiatalok, amikor még otthon vannak? Az a siker, ha gyermekünk látszólag engedelmes, ilyeneket mond: „Igen, anyu”, „Nem, uram”, „Örülök, hogy találkoztunk” – mindig, amit illik?

Minél régebb óta vagyok anya, annál biztosabbnak látom, hogy az engedelmesség, bár külső jelekben mutatkozik meg, a szívben kezdődik. Meg akarom tanítani gyermekeimet viselkedni – ami nem könnyű feladat -, de ennél fontosabbnak tartom, hogy megtanítsam nekik, a szívük mindig Istennel legyen.

Régebben olyan gyermekeket szerettem volna, akik nem követnek el semmi rosszat. Most más célom van. Az, hogy ha valami rosszat tesznek – mert ez minden gyermekkel és minden felnőttel előfordul -, hozzák helyre, és ne akarják eltussolni. Vegyék észre, ha megbántanak valakit, vagy ha nem engedelmeskednek Istennek és az ő akaratának. Aztán figyeljenek a Szentlélek jelzéseire, ismerjék el hibájukat, és tegyék jóvá a rosszat. Magamnak is ezt kívánom.

Ahogy a mai igénk is figyelmeztet, mi emberek gyakran a külső, a látható dolgokra figyelünk – szépségre, tehetségre, okosságra és hasonlókra. Isten tekintete a szívünkig hatol: motivációinkat, szándékainkat, jellemünket vizsgálja. Az ő mérővesszője sokkal pontosabb és fontosabb a miénknél. Milyen sokan költenek dollárezreket az előzőre, és teljesen megfeledkeznek az utóbbiról. Isten szava hozzánk teljesen világos. Ami belül vagyunk, az vagyunk igazán.

Egyik évben a lányunk büszkén hozott haza egy ütközőmatricát, amit korosodó járgányunkra kellett felragasztanunk. Befejezte hét éves bibliai memorizáló tanfolyamát a gyülekezet gyermekcsoportjában. Ez állt a címkén: „Az én gyermekem Timóteus-díjat kapott az AWANÁban*.” Szorgalmasan dolgozott, és nagyon büszkék voltunk rá.

Kisebb testvéreinek viszont nem ment úgy a memorizálás, és a többi tanulási képességük is gyengébb volt. Ők is végiggürcölték ugyanazt a programot, de nem tudtak olyan tökéletesen teljesíteni, hogy megkapják a díjat és a velejáró matricát.

Elgondolkoztam: csak a látványos képességekre és a tanulási sikerekre lehetünk büszkék? Talán ugyanígy örülhetnénk a jellembeli jó tulajdonságoknak, vagy az igyekezetnek, a buzgalomnak, ami látszólag nem vezet eredményre. Ugyanolyan örömmel tehetnénk ki egy matricát az ütközőre, amin ez áll: „Büszke szülője vagyok egy gyermeknek, aki éppcsakhogy átment matekból, de nagyon tud szeretni.”

Uram, segíts, hogy a belső lényemmel akarjak tetszeni Neked – az indítékaimmal, szándékaimmal, jellemvonásaimmal -, és ennek fontosságát tudjam átadni a velem élőknek is. Azt szeretném, ha legbelső lényem pontosan tükrözne Téged a világ felé. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.29.
www.proverbs31.org

* Az AWANA egy Amerikából indult, ma már nemzetközi gyermekmissziós program, mely a 2-18 éves korosztályt ismerteti meg Isten szeretetével. Lásd: www.awana.org



Ez az út

Lynn Cowell


„És füled meghallja az igét, mely mögötted szól: ’Ez az út, ezen járjatok!’, amikor jobbra vagy balra letérnétek.” Iz 30:21


Mondjunk igent rá? Olyan nagyszerű lehetőségnek látszik. Amellett, meg is érdemeljük, nem? Úgy értem, semmit se szoktunk magunkért tenni …

Mint már annyiszor, jár az agyam a pro és contra érveken a döntés előtt, amit meg kell hoznunk a férjemmel. Figyelem, amit az agyam mond – vagy a szívem az? Akár az agyam, akár a szívem, a kérdés az, hogy hallgassak-e rá. Bízhatom-e benne?

Mint bizonyára ti is, én is voltam már ebben a helyzetben. Útkereszteződéshez értünk, a lehetőségek világosak, de a helyes irány nem. A papírra vetett „jó” és „rossz” hozadéka egyik vagy másik iránynak, nem adja meg a választ, amire szükségünk van. De a logikusan gondolkodó ember így hozza meg a döntését, nem? Csakhogy nem működik; akkor hát merre menjünk?

Nemrég egyik barátnőm napkelte előtt futott. Egyedül volt az úton, mert a társa jóval előrébb tartott már. Egy mellékutcához ért, ahol nem volt világítás. Sötét volt, nem látta merre kell tovább futnia, megijedt. „Uram, segítened kell”, könyörgött. Ekkor a háta mögött a távolban feltűnt egy autó, lámpája fényt vetett az útra. Ahogy közelebb jött, egyre jobban láthatóvá vált az előre vezető út. Barátnőm úgy érezte, az Úr meg akarja mutatni neki, hogy ahogy futás közben is vele van, az életében is ott áll a háta mögött, fényt sugároz az előtte húzódó ösvényre, és hátulról védelmezi.

Az Izaiás könyvéből vett ige alapján eltöprengtem döntéshozatalunk folyamatán, amikor a helyes irányt próbáljuk megtalálni. „Füled meghallja az igét, mely mögötted szól: ’Ez az út, ezen járjatok!” De hányszor halljuk a bölcs tanácsot: „Hallgass a szívedre, akkor jó úton jársz!” Vagy „Hallgass a megérzésedre!”. Ez a hang viszont belülről jön, nem a hátam mögül.

Talán vannak közületek olyanok, akik úgy nőttek fel, mint én, hogy a vasárnapi iskolában új és új igeverseket kellett bebiflázni. Annak idején jónéhány vers teljesen értelmetlennek tűnt. Egyik ilyen a Jeremiás 17:9: „Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?” Ez olyan lehangoló volt! Most végre, felnőtt fejjel, kezdem kibontogatni a benne rejlő bölcsességet.

Ismerjük el, nem követhetjük a szívünket. Nem bízhatunk a szívünkben. A szívünk hazugságokat mondhat, olyasmit, amit mi valójában hallani akarunk, és nem az igazságot, amire szükségünk van. Meggyőz arról, hogy amit akarunk, az a helyes, akkor is, ha az nem az Isten útja. Tudom, hogy így van, hallgattam már rá.

Ha útkereszteződéshez érünk, az első, amihez fordulnunk kell, Isten igéje. Oly sok kérdésünkre választ kaphatunk, ha meg akarjuk hallani a Biblia nyújtotta bölcsességet.

Nyisd meg, Urunk, a fülünket, hogy halljuk hangodat a hátunk mögül!

Édes Istenem, Te tudod, úgy nőttem fel, hogy bíztam a szívemben. Legtöbbször nem is tudtam mást tenni. Segíts, hogy kivegyem a hangok zűrzavarából a te üzenetedet a hátam mögül, tanítsd meg, hogy olvassam és megértsem az üzenetet, amit te előre elkészítettél számomra az Igédben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.30.
www.proverbs31.org


A kereszt elégedettsége

Rachel Olsen

„Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, elégedett lesz.”Iz 53:11a

Mintegy 600 évvel azelőtt, hogy Jézust kereszthalálra ítélték, Izaiás próféta megjövendölte az eseményeket. Engedd be szívedbe Izaiás ősi szavait, hogy átjárják lelkedet, és felkészítsék a Húsvétra.

„Íme, sikert arat szolgám, magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz. Amint sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje, alakja nem hasonló az emberek fiaihoz, úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat, mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak.

Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt.

Pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.'' Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották halálra. Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában.

De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza. Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.” Iz. 52:13-53:12

2000 évvel Jézus kereszthalála után Krisztusunk passiója még mindig Isten megváltó hatalmát, az üdvözítés útját jelenti. Jézus szenvedése elérte megigazulásunkat – és ezért mind Ő, mind mi megelégedettek vagyunk.

Istenem segíts, hogy ma újra felfogjam, mit hozott számomra halálod és feltámadásod. Megbocsátást … Szabadságot … És annak lehetőségét, hogy Veled járjam utamat a bűnbeesett világban az örökkévalóság felé. Hadd találjak mindig megelégedettséget Benned és értem hozott áldozatodban. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.31.
www.proverbs31.org



A kudarc túloldalán ott a győzelem

Glynnis Whitwer


„Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Krisztus keresitek. Nincsen itt. Feltámadott, ahogy megmondta.” Mt 28:5-6a


Egyik tanára azt mondta, nem érdemes kínlódnia a tanulással, mert túl buta hozzá: Thomas Edison

Kitették az újságnál betöltött állásából, mert nincsenek jó ötletei: Walt Disney

Egy zenetanár azt mondta, sosem lesz belőle zeneszerző: Beethoven

Jézust hamis vádak alapján elfogták és megölték.

Tanítványai szíve összetört azon a napon. Három éven át követték a názáretit. Látták, hogy beteget gyógyít, visszaadja a vak látását, sőt még a halálból is feltámaszt embereket. Mikor Jézus azt mondta: „Én világosságul jöttem a világba, hogy senki se maradjon sötétségben, aki énbennem hisz” (Jn 12:46), megértették. A nép szíve sötétségbe volt burkolva. Fényre volt szükségük.

Tizenkét egyszerű ember mindent: munkát, családot, otthont otthagyott Jézusért. Nem bánkódva, hanem reménykedve. Reménykedve az Ígéretben, amit Jézus tett. És hova jutottak ezen a pénteken? Azt mondjuk, Nagypéntek (angolul: „jó” péntek), hát minden volt, csak jó nem. Jézus halott – látták a keresztrefeszítést. Mostmár csak tizenegyen összegyűltek este a városban való bolyongás után. Mások is csatlakoztak a követők közül, hogy gyászolják az embert, akit szerettek, gyászolják a reményt, amit ő adott nekik.

Szombaton is összegyűltek. Senki sem ment el, pedig megtehették volna. Összecsomagolnak, s maguk mögött hagyják a kudarcba fulladt kalandot. Vissza a hálóhoz, vissza a családhoz, vissza a mindennapi élethez. De nem ment el senki. Az új királyság látszólag teljes kudarca ellenére mind ott maradtak. Hűségesen.

A szombat tovább vánszorgott délig, majd eljött az alkonyat, az este. Az éjszakai ég pompája nem enyhítette fájdalmukat. Talán beszélgettek az emlékeikről. Utólag belegondolva, Jézus nem egészen az volt, akit vártak. A régi próféták jóslatai alapján a királyt, aki majd megmenti őket, hatalmasnak, erősnek képzelték, aki talán harci kocsiról ostorral hódoltatja be ellenségeit. Kinek rövidebb, kinek hosszabb időre volt szüksége, hogy Jézushoz igazítsa elképzeléseit. De mikor Isten rányitotta szemüket tervei szépségére, beépítették életükbe.

A zavaró gondolatoktól bizonyára sokat forgolódtak ágyukon azon a szombat éjszakán. Végül a testi kimerültség legyőzte elméjük háborgását. Felvirradt a vasárnap. Talán néhányan úgy ébredtek, hogy csak egy rossz álom volt az egész. Aztán rájuk tört a valóság, mint fekete viharfelhők. Jézus halott.

Két asszony készült el elsőként, elmentek a sírhoz. Arra számítottak, hogy a Szeretett holttestét találják ott, de Isten hatalmának színjátékával várta őket. Hirtelen földrengéssel egy angyal érkezett a mennyből, félrefordította a sziklát a sír bejáratától, és ráült. „Hahó!”

Mikor megszólalt, az asszonyok reményvesztettsége reménykedésbe váltott. „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Krisztust keresitek. Nincsen itt. Feltámadt, ahogy megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol az Úr feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadott a halálból, és íme előttetek megy Galileába”. (Mt 28:5-7a)

El tudjátok képzelni az örömüket? A kudarc csak látszólagos volt! Ehelyett dicsőséges győzelem történt! Nem halt meg a remény. Jézus él! A tanítványok megtanultak valamit, amit soha nem fognak elfelejteni: ahol Isten közreműködik, a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.

Ma ugyanúgy értékeljük a gondokat, a kudarcokat, mint a tanítványok annakidején. Hiába tudjuk, hogy Isten a képzeletünket meghaladó módon működik, amikor egy „kudarcra” tekintünk, valaminek a végét éljük át. Isten viszont alkalmat lát benne egy új kezdésre. Húsvétot ünnepelve fészkelje be magát szívünkbe ez az igazság. Istennel minden lehetséges. Feltámadott!

Uram, szívem telve hálaadással és dicsérettel Irántad. Hogyan köszönhetném meg, hogy elküldted Jézust, és Ő feláldozta magát értem? Köszönöm a leckét, hogy Neked semmi sem lehetetlen. Emlékeztess erre, mikor úgy érzem, kudarc ért. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.04.02.
www.proverbs31.org.



Újraéledés

Colleen Reske

„Mert aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak; íme újjá lett minden,”
2 Kor 5:17

Lila bimbókat látok! Kibújtak az első krókuszok! Egy-két nap múlva a kedves kis virágok kibontják szirmaikat, nem törődve azzal, hogy az időjárás-jelentés újabb havazást ígér.

Közép-Nyugat északi részén szívesen látott vendég a tavasz. Hosszú reménykedés előzi meg az érkezését. A hosszú téli hónapok során hóborította, csonttá fagyott földön botladozunk, kerülgetve a hó alatt megbúvó „fekete” jégbordákat, amiken lábunk és autónk fölött is könnyen elveszítjük a kontrolt. Ahogy múlik a tél, végignézzük, hogy a szűz fehér hó szürke latyakká válik, a sárkupacok fellökődnek a járdákra, a parkolóhelyekre, lehetetlenné téve a parkolást. Néha szinte elviselhetetlen a zöld utáni sóvárgásunk.

Talán el is veszítenénk a reményt, ha egy dolgot nem tudnánk biztosan. A téli hó fagyott leple alatt a föld nem halt meg, csak alszik. Előbb-utóbb a hó elolvad, a források, patakok újra folyni fognak. Az enyhüléssel a vadludak, majd a darvak visszatérnek a lápra. Fokozatosan minden feléled az egyre melegebben sütő nap sugaraitól.

Mindig felemelő arra gondolnom, hogy a tavasz és a Húsvét együtt járnak. Ahogy a föld újraéledését, úgy ünnepeljük Krisztusunk feltámadását. A föld mintha halott lenne a fagyos hőmérséklet, a csontig hatoló szél idején. De tudjuk az igazságot: a zöld élet visszatér. És várakozunk, tudva, hogy a telet mindig követi a tavasz.

Az élet visszatértét ünnepeljük a húsvéti időben. A párhuzam jól látható, mikor Megváltónk brutális halálát gyászoljuk. Aztán három nap múlva boldog ujjongásban törünk ki az üres sír csodája és ígérete láttán, Jézus feltámadásán a halálból.

A hozzánk visszatérő élet ígérete mutatja, hogy mi a Húsvét népe vagyunk. A feltámadást életünk során bármikor átélhetjük. Újra meg újra meghalunk kicsit: kapcsolatainkban, gyászunkban, személyes kereszthordozásunkban. De mindig ott van a feltámadás reménye, és ezt annak köszönhetjük, hogy ismerjük Megváltónkat, Jézus Krisztust. Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6).

Csak úgy ismerhetjük a békességet, ha ismerjük létünk igazságát. Azért vagyunk, hogy szeressük Istent, a tőle kapott ajándékokkal tiszteljük Őt, és kedvében járjunk, és folytassuk országának építését a Földön. Megkapjuk tőle az élet bőségét, ha csak Érte élünk.

Hálát adok Istennek Jézusért, aki az örökéletet adta nekünk. És hálát adok Istennek a tavaszért, mert emlékeztet, hogy Benne, akitől az életet kapjuk, minden meg tud újulni.

Istenem, köszönöm Neked Jézust, aki állandóan eszünkbe juttatja, hogy mindig van lehetőségünk új életet kezdeni. Fiad ajándéka által ismerhetünk Téged, megismerhetjük békédet életünk káoszai közben. Uram, mutasd meg a Te utaidat. Mert csak ha alávetjük akaratunkat a Tiednek, akkor tudunk azon az ösvényen járni, amit kijelöltél számunkra; az ösvényen, mely a békességhez és a Veled való egyre szorosabb kapcsolathoz vezet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.04.01.
www.proverbs31.org
2010-06-16
Mt 6,1-6.16-18

„Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.”

Igazvoltunk gyakorlása:
- adakozás – Pénz? Idő? Szeretet? Jóság? = „jó cselekedetek”?
- imádkozás
- böjtölés
Jutalom jár érte a Mennyei Atyától! Vagy fizetség? Szerződést köthetünk előtte? Nézd, én böjtölni fogok eddig és eddig, és te cserébe ezt és ezt add meg nekem? Tudom, sokan ezt teszik. Tényleg értelmezhetők így Jézus szavai? Be kell vallanom, hogy igen. De még megnézek más fordításokat. Tőlem ez nagyon idegen, de bennem lehet a hiba.

2010.06.17.
Okom adódott rá, és kipróbáltam a böjtölést. Teljes önátadással. Lenulláztam az igényeimet úgy, ahogy még soha, beleértve a böjtölés „jutalmazásának" elvárását is. Nagyon hamar érkezett a válasz. Csodálatos volt. Köszönöm, Istenem!

2010.06.19.
Vigasz Jézus keresztjében

Ha a keresztemet mások rakták rám – Jézusnak is ezt kellett elszenvednie.
Ha keresztem a saját elkövetett bűnöm – Jézus ezért viszi – helyettem – a keresztet.

2010. június 12., szombat

Lélekerősítő levelek 14. 2010.03.18-25.

Elrontom a gyermekeimet?
Lysa TerKeurst

„Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.”

Jn 9:3

Figyeljetek, anyukák, legyünk ma nagyon őszinték, rendben? Felmerült-e már bennetek valaha is ez a gondolat: Biztos én csinálok valamit rosszul? Elrontom a gyermekeimet?

Ezen a héten volt két nagyon mély beszélgetésem, és mindkettő ugyanazon téma körül szövődött. A gyermekeink néha szembeszállnak, és ilyenkor az első gondolatunk: mit rontottam el anyaként? Valószínűleg nagyon sokan vagyunk, akikben felmerül a gondolat: elrontjuk a gyermekeinket.

Hasznos dolog, ha néha ellenőrizzük, hogyan végezzük életünk meghatározó tevékenységét, az anyaságot. De ha a kérdés magunk ellen irányul ahelyett, hogy további fejlődésre, valami újításra mutató felhívás lenne, az bizony káros.

Megbénít. Kiszívja az erőnket. Letaglóz.

Biztosan jelzi, hogy lelkünk szűrőjén lyuk tátong.

Holly nevű barátnőmmel év eleje óta van egy közös programunk, amit egyre inkább élvezek. Kitaláltam, hogy beletöltöm az agyamba az igazságot. Abból indulok ki, hogy minél több igazság kerül abba a kis tömlőbe, amit agyamnak nevezek, annál kevesebb hamisság fér bele, az igazság kiszorítja a hamisságot.

Szóval, Hollyval elkezdtük olvasni a Biblia könyveit. Lassan, naponta egy fejezetet. Azután megbeszéljük, mi érintett meg benne.

Pár napja, mielőtt egyik barátnőmmel találkoztam, a János evangélium 9. fejezetét olvastam. Egy mondat befészkelte magát az agyamba, és egyre ott keringett: a Jn 9:3. „Sem ő nem vétkezett” – mondta Jézus -, „sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.” A vers állandó zakatolása a fejemben jelezte, hogy valamiért most ezen a versen kell gondolkoznom, imádkoznom, valami mélyen bennem ezt az igazságot sóvárogja.

Később, a barátnőm gyermekéről való beszélgetés közben újra meg újra visszatért a „Mit rontottam el?” kérdés.

Mennyire örültem, hogy ott volt ez az igevers a tudatom felszínén. Balzsamként tudtam vele kenegetni barátnőm lelkét, rávilágítva, hogy ahhoz, amit most tesz a fia, semmi köze az anya hibáinak, s ami azt illeti, a gyerek saját hibáinak sem. Isten vezeti, hogy ezekkel a félelmetes dolgokkal való megküzdés segítse a fiú fejlődését, s mindebből valami mély lelki megújulás is származhat végül.

Drága testvérem, kérdezted mostanában magadtól a gyermeked nevelésével kapcsolatban: „Mit rontottam el?” Próbáld a helyükre tenni a dolgokat, próbáld másfelől megközelíteni a problémát.

Talán úgy, hogy az előbbi kérdés helyett ezt teszed fel magadnak: „ vajon hogyan fognak Isten tettei megnyilvánulni ezen a helyzeten keresztül gyermekem életében – vagy az én életemben?” Akármi fog következni, egy dologban biztos lehetsz: Isten szeret téged, és szereti a gyermekedet is.

Istenem segíts, hogy anyaságom útján a te igazságod legyen az egyetlen szemüveg, amin keresztül nézem a történéseket. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.18.
www.proverbs31.org

Több dicsőítést, kevesebb nyafogást
Marybeth Whalen

„Ekkor felkelt Jób, megszaggatta ruháit, megnyírta fejét, leborult a földre és így imádkozott:
(…)amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve!” Jób 1:20-21


Mikor jó dolgok történnek veled, dicsőíted az Istent? És amikor rosszak? Én tudom, hogy nekem nem a dicsőítés az első gondolatom ilyenkor. Inkább a siránkozás. Siránkozom a kétségeim, a félelmeim, a hibáim miatt. Nyafogok azért, ami talán bekövetkezik. Panaszkodom, hogy milyen komisz az élet. Az imádás – talán az utolsó dolog, ami eszembe jut.

Mikor a mai igeverset olvastam, meghökkentett, hogyan reagált Jób, mikor megtudta, hogy fiai és leányai meghaltak. A szegény, sokat szenvedő Jób azzal vívta ki helyét az üdvtörténetben, hogy minden körülmények között hűséges maradt Istenhez. Hitt, bízott Istenben, akármilyen baj érte. Várakozott, a borús valóság dacára hitte, hogy Istennek valami jobb terve van számára. Mikor tehát a legszörnyűbb, a szívet darabokra szaggató hír megérkezett, első válasza az volt, amit a mai versben olvasunk: áldotta az Istent.

Nemrég egy alkalommal egyszerre kaptam jó és rossz híreket. Eldönthettem, hálát adok a jóért, vagy bánkódni kezdek a rossz miatt. Na mit gondolsz, mit tettem? Egyből neki a rossz hírnek, szomorkodtam, siránkoztam magamban, s aggodalmaskodtam olyasmiért, ami nem rajtam múlott.

Másnapi imaórámban ez a vers került elém. Isten figyelmeztetett, ráébresztett, hogyan reagáltam, jelezte, hogy nem volt kedvére való a válaszom a hírekre. Elismertem Neki, hogy hibáztam, kértem, mindig juttassa eszembe, akár rossz híreket kapok, akár jót, hogy elsőként Őt dicsőítsem, Őt áldjam, bármi történjék is. Imádásunk oka nem a körülményeink alakulása, hanem Isten természete: az Ő szívére koncentráljunk, ne a magunkéra.

Remélem, hogy sikerülni fog minden nap, minden eseményre dicsőítéssel reagálnom. Jób példáját szeretném követni, akkor is, amikor mást érzek, akkor is, ha a gondok és kétségek el akarnak uralkodni rajtam. „Legyen áldott az Úr neve!” Szeretném beépíteni az életembe a dicsőítést, vegye át a helyét a sok siránkozásnak. Velem tartasz?

Istenem, segíts, hogy első reakcióm ne a siránkozás, hanem a dicsőítés legyen. Segíts, hogy a Te szívedet keressem, ne a magaméra figyeljek. Mint a jó időkben, áldani akarlak a rossz időkben is. Segíts eszemben tartani, hogy nem a körülmények számítanak, hanem a Te természeted. Az pedig mindig méltó a dicsőítésre! És köszönöm, Uram, hogy türelmes vagy hozzám. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.19.
www.proverbs31.org

A nagy hit

Micca Monda Campbell

„Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.” Mt 15:28


Régente mások hitére áhítoztam. Figyeltem a templomban, a közösségünkben hitben „óriás” társaimat, lestem, miért nagyobb a hitük az enyémnél. Még rosszabb volt látni nagy hitű embereket, akiket soha semmi baj nem ért. Biztos te is találkoztál már ilyenekkel.

Egy nap elhatároztam, hogy összeismerkedem egy ilyen emberrel, akinek nyilvánvalóan nagy hite van. Most már úgy látom, ez volt az egyik legjobb döntés, amit hitem növeléséért hozhattam. Az első dolog, amit megtanultam, hogy a nagy hitű emberek hitüket megpróbáltatások tömege során kapják, nem pedig a bajok hiányából. Egyik baj közben megtartott bizalmuk Isten iránt bátorságot ad nekik a következő baj elviseléséhez. A nagy hit nem egyik napról a másikra születik, a nagy hit hosszú folyamat eredménye.

Mialatt bízunk Istenben, sokmindent felfedezünk a nagy hittel kapcsolatban. Először is komoly bevállalásokhoz vezet. Gondolj a pogány asszonyra Máté evangéliuma 15. részében, akinek a leányát démon szállta meg – ha teheted, olvasd el most a történetét. Jézusért kiáltott, hogy gyógyítsa meg a lányát, de nem kapott választ.

Zavaró lehet Jézus reakciója. Hogy valamelyest értsük, tudni kell, hogy nem csak pogány volt ez az asszony, hanem kánaánita származású. A kánaániták erkölcstelen népek voltak, akiket Józsué idejében Isten parancsára Izrael teljesen ki kellett, hogy irtson Kánaán elfoglalásakor. Izrael népe nem engedelmeskedett maradéktalanul a parancsnak, néhány kánaánita életben maradt. Ezek leszármazottja volt az asszony. Számára ez nem jelentett akadályt, amikor Jézushoz fordult irgalomért és segítségért.

A tanítványokat bosszantotta az asszony erőszakossága, kérték Jézust, hogy küldje el. Számukra csak teher, nyűg volt az alkalmatlankodó asszony, Jézus viszont meglátta benne a nagy hit példáját. Az asszony mindent vállalt, hogy megkapja, amire szüksége volt.

A nagy hittel nagy elvárás jár. Ha hasonlítasz hozzám, te sem vársz sok eredményt a munkádból, az imádságaidból. Mert kicsi a hitünk. A pogány asszony nem ilyen volt. Ő azt várta a Megváltótól, hogy meggyógyítja a gyermekét.

És ez még nem minden. A nagy hittel nagy eltökéltség is jár. Ez az asszony nem törődött a szabályokkal. Nem érdekelte, mit gondolnak róla mások. Sírva odaomlott Jézus lábához, és könyörgött hozzá. Ismerem ezt az eltökéltséget azokban, akiknek nagy hitük van. Kitartóan dörömbölnek Isten ajtaján, míg meg nem nyílik számukra.

A nagy hit nagy nehézségeket tud legyőzni. Az asszony folytatta Jézus meggyőzését, hiába figyelmeztette Jézus a pogány voltára. Jézus így válaszolt neki: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak”. Más szóval, hogyan adhatná gyógyító hatalmát egy pogánynak, mikor azért jött, hogy a zsidóknak adja.

Az asszony válaszában egyetértett vele: „Igen, Uram”. Aztán újra odavetette magát Jézus irgalma elé: „de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról”. Tudta, hogy Isten hatalmának egy morzsája is bőven elég, hogy meggyógyítsa a leányát. Jézusnak tetszett az asszony hite, és eleget tett kérésének.

Mert végső soron a nagy hit nagy győzelmekhez vezet. Jézus azzal viszonozta az asszony hitét, hogy meggyógyította a gyermeket. Nehézségeinken túljutunk, ha kifejezzük nagy hitünket Krisztus irgalmas szeretetében, amely szükségleteinkről gondoskodik.

A nagy hit nem egyeseké. Mindenki megkaphatja, ha keresi Istent, és bízik Benne akkor is, ha először úgy tűnik, nem hallgatja meg kérését.

Uram, körülményeim nagy hitet követelnek tőlem. Kész vagyok bármit megtenni, amire szükség van ebben a helyzetben. Remélem, hogy meghallod hívó hangomat, és válaszolsz rá. Kitartóan keresni fogom akaratodat, mert akkor le fogom győzni a nehézségeket. A győzelem már az enyém, mert hiszek Benned. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.22.
www.proverbs31.org

Elismerés-függőség
Shari Braendel

„Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.” Filippi 2:4


Egy nap elegem lett a saját beszédemből.

Úgy tűnt, minden jól megy, mikor hirtelen egy örvényben találtam magam, ahol Isten megmutatta, hogy elvesztettem a kontrollt az életem felett. Tudtam, hogy azon az úton járok, amit Ő mutatott nekem, és amin nem volt nehéz járnom, mert szenvedélyesen szerettem segíteni másokon. A gondot végül az okozta, hogy olyan jól csináltam, hogy már nem éreztem szükségét Isten segítségül hívásának.

Arra volt csak szükségem, hogy mások szájából halljam, milyen jól végzem a dolgomat. Ha valaki nem veregette meg a vállamat, elkezdtem beszélni neki a jótetteimről, az eredményeimről!

Bárhova mentem előadást tartani, az emberek dicsérték a tehetségemet. Annyira jó voltam benne, hogy már nem is volt szükségem Isten útmutatásaira. Nem foglalkoztam már ezzel az imádságaimban, egyszerűen csak csináltam. Közben azért, hogy biztos legyek a dolgomban, meg-megkérdeztem mások véleményét.

Egy nap, mikor valakinek magyaráztam, Isten megengedte, hogy kívülről, külső szemlélőként lássam magam előadás közben. Gyűlöletes volt, amit láttam. Ki ez az alak? Miért beszél annyit? Kit érdekel, hogy mit és hogyan csinált? Istenem, mi lett belőlem?!

Aznap elhatároztam, hogy többet nem beszélek magamról. Elhatároztam, nem függök többé mások véleményétől arról, hogy mit teszek és hogyan teszem. Egyetlen dolog fog számítani, hogy Istennek tetsszen az, amit csinálok. Az elimerés iránti vágy nem múlik el egykönnyen. Tudtam, hogy ha nem gondolom át, nem tervezem meg, nem fog sikerülni. Mindenekelőtt jól kibőgtem magam. Azután Istenhez fordultam tanácsért és imádkoztam. Eldöntöttem, hogy 30 napig nem beszélek magamról. Ha bárkivel találkozom, nem mondom ki az „én” szót. Nem szólok az elért eredményeimről, az átalakulásaimról, a hibáimról. Semmiről. Úgy fogok másokra figyelni, mintha először hallanám őket. Ha megkérdezik, mi van velem, hogy vagyok, csak annyit mondok: „Nagyszerűen, köszönöm”. Ennyit. Részletek nélkül. Figyelmemet el akartam fordítani magamról, hogy mások életébe fektessem be.

Aztán a 30 napból 60 lett, majd 90. Nektek elmondom: megváltoztam. A barátaim is egyetértenének, hogy már nem várom el a dicséretüket. Érdekes, hogy ha elfordítjuk magunkról a figyelmünket, végül sokkal teljesebbnek érezzük magunkat. Mert igazából Isten az egyetlen, aki teljessé tud tenni.

Uram, bocsásd meg, hogy mások elismerésére vágytam. Taníts meg csendben maradni, hogy meghalljam mások szavát, és főleg a Tiédet. Hívd fel a figyelmemet – úgy, ahogy csak Te tudod -, amikor beszélgetés közben magammal foglalkozom, vagy fontoskodom. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy segíted a fejlődésemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.23.
www.proverbs31.org

Elfáradva a várakozásban
Tracie Miles

„Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki.” Ter.25:26a

Volt már olyan, hogy elfáradtál Isten válaszára várva? Nemrég kezdtem elbizonytalanodni a várakozásban, s bizony, el is fáradtam egy kicsit.

Mindig ugyanazt a régi kérést ismételni napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Beszélni Istennek ugyanazokról a régi problémákról, amik újra és újra előjönnek. Belefáradtam. Fárasztott a saját hangom, ahogy ugyanazt a dolgot kértem Istentől, s arra gondoltam, hogy talán Őt is fárasztja, hogy újra meg újra ugyanazt kell hallania tőlem imádkozás közben.

Úgyhogy lehajtva fejemet, megvallottam Istennek, hogy elfáradtam a várakozásban.

Olvasni kezdtem a Bibliában Izsák történetének azt a részét, amikor Rebeka két fiúgyermeket szült neki. Egy mondat különösen megragadta a tekintetemet, vissza kellett térnem rá, és újra meg újra elolvastam. Megdobbant a szívem, mikor rájöttem, hogy Isten ezzel a kis mondattal akar reményt csöpögtetni a lelkembe. Lelki kiemelő filcével épp arra hívta fel a figyelmemet, amire szükségem volt.

A Teremtés könyve 25:26-ban azt olvassuk, hogy Izsák hatvan éves volt, amikor megszülettek az iker fiai. Egyszerű bibliai tény, de számomra azon a napon mélységes jelentése lett. Izsák türelmesen várta, hogy az Úr a tökéletes feleséggel megajándékozza. Negyven éves volt, mikor elvette Rebekát. Ha utánaszámolunk, kiderült, hogy ezután még húsz évet várt, hogy Rebeka gyermeket szüljön neki! Ágyast választhatott volna, hogy utódot nemzzen vele. De nem, ő türelmesen várt Istenre. És türelmes hite megkapta jutalmát.

Izsák sosem adta fel a reményt, hogy Isten lehetővé teheti a lehetetlent. Tudta, hogy Ura gondoskodni fog róla. Ezért folytatta elszántan az imádkozást egy fiúért napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Ahogy a Ter. 25:21-ben olvashatjuk, „Izsáknak könyörögnie kellett az Úrhoz”, ami azt jelenti, hogy teljes szívéből, erőteljesen kellett imádkoznia a gyermekért. Nem félvállról említést tenni róla imádkozás közben, hanem „könyörögnie”. Szűkölve, teljes szívvel esdekelnie.

Elképzelem Izsákot, ahogy húsz éven át térdre rogyva, kitárt karral, könnyáztatott arcát a forró, koszos földhöz nyomva szenvedélyesen könyörög az Úrhoz, hogy válaszoljon kérésére.

Biztos fáradt volt ő is a várakozásban, de nem hagyta abba a könyörgést, nem szűnt meg hinni álmai beteljesülésében. És - Isten tökéletes időzítése szerint - az álmok valóra váltak.

Ha már elfáradtál a várakozásban, könyöröghetsz Istenhez úgy, ahogy Izsák tette. Lehet, hogy húsz év múlva válaszol Isten, lehet, hogy húsz perc múlva. Ma mindenesetre merítsünk reményt Izsák történetéből, higgyük, hogy Istent nem fárasztja ismétlődő kérésünk. Ő csak várja a tökéletes időzítést a válaszadásra.

Uram, add, hogy türelemmel és hittel tudjak várni Rád. Segíts, hogy izgatottan várjam azt a napot, amikor megérkezik Tőled az elfogadó válasz a kérésemre. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.24.
www.proverbs31.org

Nehéz kapcsolatok

Lysa TerKeurst

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” 1Péter 5:6

Szoktad néha azt érezni, hogy bizonyos kapcsolatokat nehéz sínen tartani? Esetleg épp most próbálsz tisztán látni egy bonyolult, kusza, kiszámíthatatlan szituációban?

Néha még a megfelelő szavakat is nehéz megtalálni, amivel egy beszélgetés kordában tartható. Bár nagyon hasznos a megbeszélés, előfordul, hogy a párbeszéd elkezd körbe-körbe járni, és nincsenek termékenyítő szavak, amik tovább billenthetnék. Ha idáig jutunk, legszívesebben feladnánk. Ám én már megtanultam, hogy mielőtt beadnám a derekamat, elhallgatok.

A csend gyakran a legjobb módszer összegubancolódott helyzetek megoldásához. Ha kilépek egy pillanatra az érzelmek, a frusztráció, a kimerültség világából, és az így támadt csendben Jézusra nézek, gyakran többet segít a megoldásban, mint bármilyen módszer, amit eddig találtam.

Öt csodálatos dolgot sorolok fel, amik a csendben megtörténhetnek:

1. A csendben eléggé biztonságban érezhetjük magunkat ahhoz, hogy alázatosak lehessünk.

A vita hevében az utolsó dolog, amit akarok az, hogy megalázkodjam. Minél hangosabb akarok lenni, hogy bizonyítsam az álláspontomat. Megtanultam, hogy ki kell lépnem a harcból, és alázatosan megkérnem Istent, súgja meg a szívemnek az igazságot, hogy helyre kerüljenek a dolgok. Még nem volt olyan kapcsolati probléma, aminek megoldásához valamiképpen ne tudtam volna hozzájárulni. De ezt a valamit általában csak a csendben pillantom meg.

1 Péter 5:6, „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt…”

2. Isten a csendben egy racionálisabb szintre tud emelni minket.

Az összekuszálódott történések hevében képződő őrült érzelmek lehúzhatnak a reménytelenség gödrébe. A gödörből csak úgy tudunk kijutni, ha abbahagyjuk az egyre mélyebbre ásást, és Istenhez fordulunk megoldásért.

1 Péter 5:6 folyt.: „hogy felmagasztaljon/felemeljen titeket annak idején.”

3. A csendben a szorongás, az aggódás megszűnik, esélye van az előrelépésnek.

Aggodalmunkat kiönthetjük Jézus elé, aki olyannak fogad el és szeret minket, amilyenek az adott pillanatban vagyunk. És mivel szeretete nem ítélkezik, biztonságban érezzük magunkat, s alázatosan elismerhetjük, hogy szükségünk van Jézus munkájára a lelkünkön. Ha megpróbálok egy másik embert helyrerázni, ez csak jobban mélyíti aggódásomat. De ha hagyom, hogy Jézus dolgozzon rajtam, igazi előrelépést tapasztalhatok.

1 Péter 5:7, „Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok”.

4. A csendben felfogjuk, hogy igazi ellenségünk nem az az ember, akivel konfliktusunk van.

Úgy tűnik, ellenségünk az az ember, akivel összegabalyodott a kapcsolatunk. Talán ellenségként is viselkedik. De az igazság az, hogy nem ő az igazi tettes. Az igazi tettes a Sátán, aki őt is, engem is befolyásol. A vita hevében ez nem jut eszembe. De a csendben éberebb vagyok, és olyan stratégiára juthatok, ami lehetővé teszi a józanabb akciót és reakciót.

1 Péter 5:8-9a, „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, hogy kit nyeljen el. Álljatok neki ellen erős hittel…”

5. A csendben lenyugszom, mert biztos lehetek abban, hogy Isten jóra fordítja a konfliktust – függetlenül annak végeredményétől.

Ha mindent megteszek, hogy jól kezeljem az adott konfliktust, felszabadulok a nyomás alól, hogy minden rózsaszínben végződjön. Egyes kapcsolatok erősödnek a konfliktusok által. Más kapcsolatok megszűnnek. Mivel nem tudok uralkodni a másik személy fölött, Istenre kell összpontosítanom, arra, hogy Ő dolgozzon rajtam, és a végkifejletet bízzam Rá.

1 Péter 5:10-11, „Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott minket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket – miután kissé szenvedtünk – tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké! Ámen.”

Végül Isten ezt az egész harcot arra fordíthatja, hogy megerősítsen, és kapcsolataimban sikeresebbé tegyen. Ha elég alázatos tudok lenni, hogy a csendben elfogadjam, amit tanítani akar a konfliktus által, nyugodt lehetek, bármi lesz is a kimenetel.

Istenem, segíts, hogy hagyjam abba a próbálkozást a helyzet tisztázására, és csendben legyek Veled egy ideig. Tégy alázatossá, Uram. Segíts, hogy meglássam a Te perspektívádat. Mutasd meg lépéseidet a kapcsolat helyreállításához. Vagy mutasd meg a békés elváláshoz vezető lépéseket. Vedd el aggódásomat, és tedd helyébe a Te békédet, bölcsességedet, biztonságodat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.25.
www.proverbs31.org

2010. június 5., szombat

2010.06.03.
2Tim2:12-13.

„Ha megtagadjuk, Ő is megtagad, ha hűtlenek leszünk hozzá, Ő hűséges marad, mert nem tudja megtagadni önmagát.“
Ekkora a különbség a megtagadás és a hűtlenség között!!!
Ha megtagadod, nincs visszaút. (De ha akarnád, hogy legyen, nem is tagadnád meg.)
Ha hűtlen vagy, nyitva marad az ajtó a hátad mögött, visszatérhetsz bármikor, mert hűségesen vár. A hűtlenség nem megtagadás, csak időleges letérés az útról. Az egyenes út görbévé tétele. A világosság helyett a homály választása egy időre – de nem a sötétségé.

2010.06.04.

Adrien Rogers írta nemrég, hogy Isten nem boldoggá vagy egészségessé, hanem szentté akar tenni minket. Adott esetben a világi boldogság és a testi egészség rovására, vagy hiányuk által. Angolul ez szójáték is (happy-healthy-holy).
A boldogságnak több értelme van. Ma már gyakoribb, általánosabb, hogy boldog az, aki „happy” – jól érzi magát a bőrében. De ne feledkezzünk meg a másik értelméről sem, ami a szenthez áll közelebb: belső békességet jelent Isten közelében. Ebben az értelemben használja Jézus a Hegyi Beszédben, ez a „beata/beatus” a katolikus egyház boldoggá avatásában, ez szerepel a régi magyar „Boldogasszony” vagy számunkra már kissé idegenül a „boldogságos” szavakban. Ebben az értelemben boldoggá akar tenni bennünket Isten.

2010.06.05.

„Lelkemet szabadnak teremtetted. Töltsd be a Te békéddel és örömöddel.”

Néha úgy képzelem el a lelkemet, mint egy széles, nagy homokórát, amiben valami képlékeny anyag mozog. A homokóra egyhelyben áll, nem lehet megfordítani, a benne lévő anyag lefelé és felfelé is tud haladni. Lefelé magától megy, a világ gravitációjának hatására. Felfelé az akaratom illetve Isten kegyelme tolja-vonja. Elvileg mindig szabad az átjárás, de felfelé sokkal nehezebb.

Lélekerősítő levelek 13. 2010.03.10-17.

Magasabban gondolkodni

Rachel Olsen

„Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel.” Kol. 3:2


Mióta több mint húsz éve hívő lettem, sosem izgatott annyira a mennyek országa, mint mostanában. Az igazat megvallva, eddig alig gondolkoztam róla.

Talán azért volt ez, mert teljesen lekötött, hogyan kell itt a földön Krisztusban élni. S talán a sokat hallott szólás is riasztott: „túlságosan a mennyekben jár ahhoz, hogy a földön hasznát vegyék”.

Óvtak a „mennyekben járástól” barátaim, szeretteim, és a gyülekezeti vezetők is. A mennyre figyelés akadályozza, hogy a földön járj Istennel? Tényleg így van?

Én a Bibliában nem ezt látom, és nem is így tapasztalom.

Jézus azt mondta, hogy mindenek előtt Isten országát keressük (Mt 6:33). Több helyen olvassuk, hogy Isten és Jézus a mennyekben van. Isten szívünkbe oltotta a mennyország ízét (Préd.3:11). E.M. Bound így ír: „A Lélek ereje a mennyhez kapcsol minket, mert ott van Jézus. Szeretjük, gondolkozunk a mennyországról, vágyunk rá, mert Jézus a középpontja, ő a dicsősége.”

Tehát a mennyek országáról gondolkodni, vágyni rá, tervezgetni, milyen lesz az a káprázatos hely az örökkévalóságban, ahol egyesülünk Megváltónkkal - ez is a Krisztusimádásunk egy formája. Rá nézünk, Őt ízleljük. És közben megtelünk reménnyel. A biblia szerint a remény a hit oltóanyaga bennünk.

A remény segít talpon maradni a földi gondok és fájdalmak között. Örökös optimistává tesz. C.S. Lewis mondja: „A szó legigazabb értelmében, a keresztény zarándokok mindkét világból a legjobbat hordják magukban. Örvendünk valahányszor ez a világ a következőre emlékeztet, és vigasztalódunk, mikor nagyon különbözik tőle.”

„A mennyek országával és az ő kimondhatatlan, sokrétű boldogságával a Szentlélek kitartóan cselekvésre sarkallja a szenteket, felébreszti őket a halálból, növeli buzgalmukat és szeretetüket”- magyarázza Bounds. A mennyország tehát egy stimuláló szer földi életünkben, mely tettekre, szeretetre, Krisztusért való buzgóságra sarkall. Nem elvonja, hanem összpontosítja figyelmünket.

Mindemellett, sosem kellett küzdenem a túlontúl mennyei gondolkodással. Sokkal hajlamosabb vagyok annyira földhöz ragadtan gondolkozni, hogy nem sok hasznomat vennék a mennyben. Rövidlátó módon önmagamra fókuszálok: saját kívánságaimra, szükségleteimre, gondjaimra, a birtokomban lévő dolgokra, a terveimre. Nyomaszt a Rákhel-szerű életmód. Ha nem a magam dolgaira koncentrálok, akkor a világ helyzete ragad magával: a népszerű kultúra, a politika, az időjárás, a gazdaság helyzete.

Amikor az örökkévalóság és a mennyek országának realitása betör a gondolataim közé, figyelmemet felfelé irányítja. Egyenesen fel. Megnyit egy fontos és szükséges perspektívát, és képessé tesz gondolataimat és cselekedeteimet a krisztusi életre irányítani. Újra ezért a jövőbeli helyért és célért kezdek élni.

Szerintem a „túlságosan a mennyekben jár” szólás azokra vonatkozott eredetileg, akik - mint a farizeusok – spirituális tevékenységekkel igyekeztek önerejükből igazak lenni. Vagy azokra, akik olyan sok időt töltöttek a templompadban, hogy megfeledkeztek családjukról, barátaikról, közösségük szolgálatáról. Ők szerintem az Ige meghallói, de nem cselekvői voltak.

Úgy vélem, ezek az emberek nem is igazán gondolkoztak a mennyországról. Mert ahhoz, hogy hű képed legyen Isten országáról, lelki-szellemi értelemben nyitva kell tartanod a szemedet. Értened kell, hova visz az út, mi végre teremttettél.

Gondolkodásod, életed magasabban zajlik.

Uram, segíts, hogy képet alkossak a mennyek országáról, s hogy szenvedélyesen szeretni tudjam. Ezért az országért akarok élni – Királyáért, a törvényei szerint. És segíts, hogy hasznomat vegyék, míg földi utamat járom a folytatásra készülődve. Jézus nevében, Ámen.

Encougragement for today, 2010. 03.10.
www.proverbs31.org



Mit jelent hinni?


Micca Monda Campbell

„Ha tehát a száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz.” Róm 10:9

Nem kértem engedélyt, és még csak nem is szóltam szüleimnek, hova indulok. Abban a nagy stadionban lecsúsztam a székemről, s futni kezdtem a színpad felé. Jézushoz futottam. Édesanyám utánam szólt, kérte, álljak meg. Egy pillanatra visszanéztem, de a köztünk lévő távolságot egyre jobban feltöltötték az emberek. Normális esetben ettől megijed egy kis gyermek, de én nem féltem. Az erő, ami a színpad felé vonzott nagyobb volt, mint a félelem, hogy elszakadok édesanyámtól. Szerencsére az egyik rendező segített nekünk egymásra találni, és édesanyám mellettem volt, mikor bemutatkoztam Jézusnak.

Hét éves voltam, mikor először találkoztam Jézussal. James Robison evangelizációs körútjának egyik állomására mentünk el a szüleimmel. Megragadtak az evangelizátor szavai, aki Isten Fiaként és a világ Megmentőjeként beszélt Jézusról. Azon az estén a szemem megnyílt Isten reményüzenetére. Mikor Robison lelkész a színpadra hívta azokat, akik hiszik, hogy Jézus Isten Fia és Ő életük Megváltója, én is elindultam.

Nagyszerű élmény volt. Ám ahogy múltak az évek, valami egyre inkább zavart. Nem tapasztaltam meg azt a változást, amire számítottam. Valahányszor a szokásos mondatokat hallottam egy lelkész szájából: „Higgyetek Jézus Krisztusban, az Úrban, és tapasztaljátok meg a bűntől való megszabadulást, a békét, az erőt és az örömöt az életetekben”, mindig zavarban voltam. Hiszek Jézusban. Akkor miért nem válnak valósággá az életemben ezek az ígéretek?

Mint sokan mások, félreértettem a hit fogalmát.

„Hinni” sokkal több, mint elismerni, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten. Sajnos sokak számára a hit ennyit jelent: egy mentális elfogadást. Hozzám hasonlóan sokan elmondják a bűnbánati imát, mert hiszik, hogy Jézus meghalt a kereszten. De a bűnvallásra és a Krisztust követő életre való belső késztetés nélkül nem következik be a változás. A csak tudati szinten való elfogadás nem igényel elköteleződést, és nem is hoz maradandó változást.

A Biblia azt tanítja, hogy a hit azt jelenti, felismerjük, amit Krisztus tett a kereszten, és ennek hatására engedelmeskedni akarunk Neki és az Ő igéjének. A hit tehát engedelmességet jelent. Aki igazán hisz, azt átjárja Isten szeretete, és arra vágyik, hogy engedelmeskedjen az Ő akaratának. Hitük egyrészt motiválja őket, hogy engedelmeskedjenek, másrészt megadja azt a bizalmat, hogy teljes életüket Isten kezébe helyezzék.

Mikor végül rájöttem erre az igazságra, új, végeleges ígéretet tettem: „Istenem, én olyan meggyőződéssel hiszem, hogy Fiad meghalt a bűneimért, hogy akaratomat teljesen alávetem a Tiednek.” Aztán elkezdtem Isten igéjét tanulmányozni, és saját életemre alkalmazni. Ettől kezdve vettem észre az igazi változást. És még valamit: a gondjaim nem oldódtak meg egyből, de már nem egyedül cipeltem őket. S még valamit észrevettem: akárki bántott, vagy akármilyen baj történt, mindig átadtam Istennek. Ez olyan békét teremtett a szívemben, amilyet azelőtt soha nem éreztem.

Az igazi hívőt nem csak a bizonyságtétele, hanem engedelmességének gyümölcsei is megmutatják. Csak úgy lehetsz biztos, hogy igazi a hited és a másoké, ha az életed, az életük tükrözi ezt. Ha valaki megtapasztalta az Istennek átadott élettel járó változást, a körülötte állók észre fogják ezt venni a tetteiből.

Ha olyan vagy, mint én, töprengsz azon, miért nem történt semmi változás azóta, hogy kereszténynek tartod magad, talán arra van szükséged, hogy a hitvallásról tovább lépj a Neki engedelmeskedő élet felé. Hidd el nekem, megtalálod, amit keresel.

Uram, régóta felismertem, hogy Te vagy az Isten Fia és a világ Megváltója. Ma ennél többet akarok tenni: átadom neked az akaratomat. Neked engedelmeskedő életet akarok élni. Bocsásd meg bűneimet, és tölts el Lelkeddel. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.11.
www.proverbs31.org



Teljes szívemből


Zoe Elmore

„A távolból megjelent nekem az Úr: „Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel.” Jer.31:3

„Teljes szívemből adom, apa”- szólt Annie, amikor átadta apjának a becsomagolt ajándékot. Dan kinyitotta, és egy kicsi kartondobozt talált benne, aminek letépték a fedelét, a postai címke még rajta volt, és egy gumiszalagot ragasztottak rá fogantyúként. Dan ölbe kapta a lányát, megköszönte neki a születésnapi ajándékot, és megígérte, hogy már másnap ebben az uzsonnás dobozban viszi munkahelyére a tízóraiját. Be is tartotta a szavát, és büszkén vitte magával másnap az új uzsonnás dobozt.

Kíváncsi vagyok, hányan vinnék a tízóraijukat egy tépett, gyűrött kartondobozban. Az életed bizonyítsa szeretetedet egy olyan világban, ahol beszélni könnyű, és a látszatot többre becsüljük, mint az ígéreteket! Dannak lánya iránti szeretetét tükröző kedves cselekedete mélyen megérintett, és ezt a verset juttatta eszembe:

1Jn 4:16 „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.”

Dan uzsonnás doboza két nap alatt szétment, de szeretete a lánya iránt valódi, személyes és hosszantartó, mint Isten szeretete irántunk. Isten szeme túlnéz szakadtságunkon, bűneinken, és tépett, gyűrött életünket széppé, értékessé alakítja.

Mennyei Atyánk szeretete nem a látszatra, a nemre, a végzettségre vagy a vagyonra épül. Egyetlen alapja van: a Szeretet. Isten alaptermészete az, hogy szeret. Önfeláldozóan szeret. Áldozatos szeretetét azzal igazolta, hogy elküldte Fiát, Jézust, hogy kereszthalálával megfizessen bűneinkért. Isten azzal vonz magához minket, hogy megbocsátja lázadásunkat, s elküldi Szentlelkét, hogy bennünk lakjon. Teszi ezt annak ellenére, hogy nem érdemeljük meg. „Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.” (Róm 5:8).

Isten szeretete személyes. Mindegyikünket személyesen ismer, és mindnyájunkat külön-külön teljes szívéből szeret. Szeretetének hatalma van, és nincs kezdete, nincs vége. Miért szeret minket Isten? Azért, ami: Isten szeretet.

Ha vágysz az édesapa személyes szeretetére, és még sosem tapasztaltad meg Isten gazdag, mély, mérhetetlen szeretetét, állj meg egy pillanatra, és kövesd az alábbi öt egyszerű lépést:

1. Ismerd el, hogy bűnös vagy, és szükséged van egy Megváltóra.

2. Akarj elfordulni a bűntől (bánd meg).

3. Hidd, hogy Jézus Krisztus érted halt meg.

4. Imádságban fogadd Őt személyes Uraddá és Megváltóddá.

5. Vesd alá akaratodat az ő akaratának, és kérd, hogy segítsen bízni Benne, segítsen engedelmeskedni az Ő útjainak.

Uram, hiszem, hogy Te Isten Fia vagy. Köszönöm, hogy meghaltál a kereszten az én bűneimért. Bocsásd meg vétkeimet, és ajándékozz meg az örök élettel. Kérlek, lépj be az életembe és a szívembe Uramként, Megváltómként. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.12.
www.proverbs31.org



Feltételes szeretet vagy szövetséges szeretet


Melanie Chitwood

A szeretet „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” 1 Kor. 13:7

Mikor a második fiúnkat vártam, távolról sem voltam jó formában. Egy rakás szerencsétlenség voltam. Floridában laktunk, Palm Beach Gardensben, nagyon szép, de egy várandós anyukának nagyon forró helyen. Állandóan melegem volt, olyan alacsonyra állítottam a légkondicionálót, hogy a víz kicsapódott az ablakon. Hatalmasra nőttem, és sehogy sem éreztem jól magam. Tyler végülis nagy babaként jött a világra, 4,3 kg-mal, de ez nem indokolta a 18 kilót, amit felszedtem.

Állandóan éhes voltam, de mert könnyen hánytam, igazából főzni sem tudtam: már az alapanyagoktól – például nyers hústól – hányingerem volt. Fáradt voltam, a tanításon és a kicsi Zachary korai fektetésén kívül nem voltam képes semmire. Amikor próbáltam elaludni, olyan érzékeny voltam a hangokra, hogy pokrócokat szegeztünk az ablakokra, megpróbálva kirekeszteni a külső zajokat.

Sajnálom Scottot, a férjemet, hogy el kellett viselje velem az életet a terhesség alatt. Hihetetlen, milyen kedvesen, türelmesen, állhatatosan szeretett. Azon viccelődünk ma már, hogy jó néhány igazgyöngyöt szereztünk a terhesség alatt majdani mennyei koronánkhoz. Állandóan a szeretetét bizonyító jeleket követeltem.

Ezt a szeretetet csak egy férj vagy feleség tudja nyújtani. Ez a szeretet látja a jót, a rosszat, a csúnyát, de így szól: szeretlek, és mindig szeretni foglak. Biztos vagyok benne, hogy Scott arra gondolt akkor, és talán azóta is sokszor, hogy egy bolond nőt vett feleségül, ezzel együtt feltétel nélkül szeret.

A keresztény házasság Isten szeretetét tükrözi, a szövetséges szeretetet. Isten szövetséges szeretetét nem befolyásolja az, hogy mit teszünk, vagy mit nem teszünk. Isten szeretete van. Hasonlóképpen a keresztény házaspár is ezt a szövetséges szeretetet demonstrálja, amikor kitart egymás mellett a nehéz időkben. Elköteleződésük nem csak a kellemes időszakokra szól.

Más szóval, ez a szeretet nem feltételekhez kötött, mint manapság számtalan esetben tapasztaljuk. A szövetséges szeretet ígéret, „míg a halál el nem választ”, és kitart a kemény időkben is.

A szövetséges szeretet mindig szeret.



Uram, köszönöm neked a házastársamat. Azt akarjuk, hogy házasságunk tükrözze a Te elköteleződésedet, azt az elköteleződést, ami örökké tart. Emlékeztess, különösen a nehéz időkben, hogy ígéretet tettünk egymásnak és Neked, hogy egy életre elkötelezzük magunkat egymás mellett. Szentlélek, kérlek, munkálkodj bennem, hogy legyek első a megbocsátásban, és első a bocsánatkérésben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.15.
www.proverb31.org


Föld vagy salak

Glynnis Whitwer



„A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt. 13:23



Nekem, aki az arizonai sivatagban nőttem fel, más fogalmam van a vetésről, mint azoknak, akik az ország más részein laknak. Ezt azóta látom tisztán, mióta a gyönyörű és bőven termő Oregonban jártam pár évvel ezelőtt.

Néhány barátommal a magvető bibliai történetéről beszélgettünk. Valami olyasmit mondtam, hogy a magot salakba vetik. „Kedvesem, - intett egy kedves hölgy - a magot földbe vetik.”

Elmosolyodtam. „Lehet, hogy itt igen, de nálunk a salakba vetnek.”

Nevettünk, pedig így van. Sokfelé a sivatagban ahhoz, hogy vetni tudjanak, feltörik a salakot, és kicserélik jó, termékeny talajjal. Ez vagy sokféle adalékanyaggal dúsított helyi föld, vagy olyan, amit távoli vidékekről hoznak, például Oregonból. Egészséges talaj nélkül a nálunk termő növények csak csenevész utánzatai annak, amik lehetnének.

Szomorú, de lelkünk gyakran a kiszáradt, kemény salakhoz hasonlít, ami ellenáll Isten igazságának, amit bele akarna vetni. Ha az igazság magja megkeményedett szívvel találkozik, nehezen tud utat törni magának. Eleinte talán megkapaszkodik, de aztán leáll a növekedésben, a „gyümölcsérlelésben”.

A Máté evangéliuma 13. fejezetében Jézus példabeszédet mondott arról, hogy akik hallgatják az igazságot, mit kezdenek vele. A történetben egyesek nem tudtak hasznot húzni a jó magból, mert a „talajuk” nem volt előkészítve. Ahogy olvastam a példázatot, magam előtt láttam a repedezett sivatagot, s olyan kilátástalannak tűnt, hogy a kemény szívek meglágyíthatók.

Hiszek a Bibliának, és a természetes életünk megmutatja, mit kell tennünk. Mint amikor salakba vetünk, az első dolgunk, hogy feltörjük a kérget. Ezt megtehetjük úgy, hogy kérjük Istent, világítson át, és mutassa meg a kemény területeket. A zsoltáros is ezt kéri a 139. zsoltár 23-24. versében: „Vizsgálj meg, Istenem, és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e.”

Azután egészséges „talajt” hozunk azokra a helyekre. Például, ha Isten rámutat, hogy nem tudsz megbocsátani, kibékíthetetlenség van a szívedben, keresd Isten tanítását a megbocsátásról. Megtanulhatod a Lukács evangélium 17. részének 4. versét: „Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ’Bánom!’ – bocsáss meg neki.”

Végül pedig öntözd a szívedet, ne hagyd újból kiszáradni. Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy ő az élő víz, és abban, aki hisz Benne, források fognak fakadni (Jn. 7:38). Ez a víz a Szentlélek, aki bennünk él, és szívünket készen tartja Isten befogadására.

Hiszem, hogy Isten sok hívőt szeretne felnőttebb, élőbb hitre vezetni, de szívünk keménysége megakadályozza a fejlődést. Az igazság befogadására kész szív fontos eleme az Isten által használható, termékeny életnek. Sok salak lehet a sivatagban – és a szívünkben –, de ahol Isten élő forrása buzog, virulni fog a kert.

Uram, köszönöm, hogy Te a legkeményebb szívet is meg tudod lágyítani. Segíts, hogy észrevegyem a kemény, salakos területeket a lelkemben. Cseréld ki, kérlek, termékeny talajjal, hogy igazságod bő termést hozzon az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.16.
www.proverbs31.org



Isten alkotása


Wendy Blight


„Hiszen az Ő műve vagyunk. Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk.” Eféz. 2:10


1988-ban beiratkoztam a Déli Metodista Egyetem Jogi Karára. Három évet fektettem be az életemből, hogy jogi döntéseket tudjak hozni. Csoportelsőként végeztem, és munkát kaptam egy nagy dallasi cégnél. Minden úgy történt, ahogy terveztem – jogi felülvizsgálatokat készíthettem, az első 10-ben végeztem, és helyi nagyvállalatnál helyezkedtem el. Mindez azért is jó volt, mert férjemmel együtt hitelt vettünk fel a tanulmányaim folytatására. Nem volt ok aggodalomra: megkaptam a jól fizető állást, amire vágytam.

Az ezt követő évben alkalmazhattam mindazt a tudást, amit megszereztem, éjjel-nappal dolgoztam, jogi aktákat tanulmányoztam, és határozatokat írtam. Munkám megtérült, helyi, országos, sőt szövetségi bíróságokon érvelhettem. Még abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy határozatot készíthettem Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága számára.

De valójában utáltam az egészet.

Dollár ezreket fektettem a tanulmányaimba, órák ezreit a kutatásba, írásba, érvelésbe – és utáltam. 28 éves koromban, emlékszem, így szóltam az Úrhoz: „Uram, miért vezettél ide? Semmi örömöt nem lelek abban, amit csinálok. Mit akarsz velem, mit kéne tennem? És mi lesz a rengeteg adóssággal?”

Nem sejtettem, milyen csodálatos választ ad Isten a kérdéseimre. Húsz évvel később azok a kutatási tanulmányok és tapasztalatok láttak el módszerekkel, amikkel Isten Igéjét tanulmányozhatom, értelmezhetem. A bírák előtti érvelés volt a felkészülés, hogy úgy beszéljek és tanítsak, ahogy Isten elvárja tőlem. A fogalmazásgyakorlás tette lehetővé, hogy könyvet írjak a reményről és Isten gyógyító erejéről a nehéz körülmények között.

Most, negyvenes éveimben már tudom, hogy Isten nem jogásznak, hanem bibliatanárnak teremtett. Arra hívott, hogy az Ő igéjét tanulmányozzam, és üzenetét tanítsam. Vannak pontok a múltamban, amiket nem értek. A tartozást még törlesztenünk kell. De Isten hűséges.



Barátom, ha véletlenül kerültél ide, keresve, mit akar Isten az életeddel, egy dologban biztos lehetsz: egyetlen perc sem volt hiábavaló az életedből. Isten a múltadat és a jelenedet használja fel, hogy felkészítsen a jövőre. Gyönyörű terve van veled, hivatásod van. Várja, hogy ezt kinyilvánítsa előtted.

A Jeremiás 1:5-ben olvassuk: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; például rendeltelek a nemzetek számára.”

A 139. zsoltár 16. versében pedig: „Még alakot sem nyertek tagjaim, és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.”



Drága barátom, Isten vezetett ma téged ide. Emlékeztetni akar egy nagyértékű igazságra. Halld, és soha ne feledd: mielőtt az idő elkezdődött volna, mielőtt Isten szavával létrehozta volna a világot, téged Ő már a szívében hordozott. Kiválasztott téged, hogy a gyermeke legyél. Istennek tökéletes terve van az életedre. Az a terv csak a tied, ahogy csak a tied a családod, a képességeid, a tehetséged, a szíved, a neveltséged, a múltad, a jelened – csak a tied, senki másé.

Arra választott téged, hogy nagy dolgokat vigyél véghez az ő országában, olyan dolgokat, amiket csak te tudsz elvégezni.

Ő készített téged, és készít most is.

De hogy használhasson téged, bíznod kell Benne a múltaddal kapcsolatban; remélned Benne a jövőddel kapcsolatban; hinni, hogy terve van veled; alávetni életedet az Ő tervének, és hinni, hogy mindennel ellát, amire szükséged van a terve megvalósításához. Ámen.

Encouragement for today, 2010.03.17.
www.proverbs31.org

2010. június 1., kedd

Ő legyőzte a világot
Adrian Rogers

„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” Jn 16,33

Isten akarata sosem fog oda vezetni, ahol Isten kegyelme nem tud megőrizni. Az Ő hatalma örökké jelen van istengyermeki életedben.
Ha ott lehettem volna, mikor testben élt a földön, látni szerettem volna, ahogy a vízen jár, és elcsitítja a hullámokat. Elképzelem a királyi alakot, a szél belekap a hajába, halad előre lépésről lépésre a víz tetején, köntöse hátrafelé lobog. Mosolyog a viharon. Mikor a tanítványok látták, hogy a vízen jár, mi volt legnagyobb gondjuk? A víz. Jézus lényegében ezt mondta nekik: „Az, ami látszólag mindjárt elborít titeket, a lábam alatt van.”
Milyen problémák borítanak el téged a félelem, a csüggedés, a szomorúság hullámaival? Add át őket Jézusnak. Ne feledd, ami téged elborít, neki a lába alatt van.