Vigyázat: az értelem dolgozik
Luann Prater
„Én sem ítéllek el,” – mondta Jézus. „Menj, és többé ne vétkezzél.” Jn 8:11
„Hé, újrakezdést kérek!”- kiabálta. A nap pontosan a szemébe sütött, amikor szerválta a labdát. Nem látta, hogy egyenesen az ellenfél kezébe repül. Érdekes volt a csapattársak reakcióit hallgatni. Volt, aki egyetértett, adják meg neki az újrakezdés esélyét. Mások csak morogtak. „Elbénáztad! Lúzer!” A középiskolai röplabdameccs Jézus életének egy eseményét juttatta eszembe.
Egy szokásos, tanítással töltött napon Jézus épp a Megváltóról szóló igazságot osztotta meg hallgatóival. A farizeusok megakasztották az előadást: berángattak egy házasságtörésen ért asszonyt Jézus elé.
Ennek a nőnek jól látható, nyilvánvaló bűne volt. Rajtakapták. Könnyű dolguk volt a törvényhozóknak, csak meg kellett ragadni ezt az életet, és a tömeg elé állítani. Meg volt a maguk célja azzal, hogy berobbantak a színre, de Jézus fejtetőre állította szándékaikat.
Mikor ezek a pöffeszkedő törvényhozók megkérdezték Jézust, meg kell-e kövezni az asszonyt, „Jézus lehajolt, és írni kezdett a földre az ujjával”.
Figyeled, hogy reagált a konfrontációra? Csenddel. Értelme dolgozott, de a szája nem. Tudjuk a Szentírásból, hogy Jézus minden döntésénél az Atyához fordult, mielőtt lépett volna. Miért tenne most másképp?
Bizonyára mindnyájan hallottuk már a jó tanácsot, hogy számoljunk tízig, mielőtt első mérgünkben kimondott „érveink” lehetetlenné tennék a folytatást, mégis megállnék egy pillanatra, hogy megvizsgáljuk, mit is tett itt Jézus. Valóban csak „tízig számolt”?
Jézus napirendjét épp felborította egy csapat önelégült vezér. Jézus az igazságot akarta tanítani, most alkalma adódott, hogy élje azt. Gyors reagálás helyett megnyomta a szünet-gombot, miközben a farizeusok folytatták a tüzelést. Jézus nem sietett a válasszal.
Elképzelem, hogy lehajlás közben az Atyához fordult. Látta az összetört asszonyt, hallotta a vádló tömeget, de figyelme az igazságra irányult. Az igeszakasz elmondja, hogy nem egyszerűen felállt, hanem felegyenesedett. Jézus ismerte a testbeszédet. Mozdulatának üzenete az volt, hogy most valami szívig hatoló közlés következik.
Tudósok gyakran úgy értelmezik a jelenetet, hogy Jézus a földre jegyzetelte a jelenlévő rágalmazók bűneit. Szavai: „az vesse rá az első követ, aki nem követett el bűnt közületek” hosszú ideje az első fénysugár volt, amit ez az asszony megpillanthatott. Valaki értéket talált benne a hálószobán kívül is.
Képzeljük el, milyen indulathullámok áradtak szét a lelkében. Megcsillant a remény a körülmények ellenére. Aztán Jézus felegyenesedett, és hozzá beszélt. Közölte, hogy ő sem ítéli el, de abba kell hagynia bűnös életét. Megkapta az újrakezdést!
Érezted már valaha, hogy újrakezdést szeretnél kérni? Én igen. Én is átéltem a reményvesztettséget. Bizonyíthatom, Jézus a második esély mestere. Számtalan helyen szerepel a Bibliában, hogy nemcsak a fizikai halálból támasztott fel embereket, de sokakat életre keltett, akik spirituálisan vagy érzelmileg halottak voltak.
A Róm 3:10-ben idézi Pál apostol: „Nincs egy igaz ember sem”. Jézus azt akarja, hogy vedd észre, nem vagy egyedül. Ha körülnézel, és úgy gondolod, rajtad kívül mindenki másnak rendben van a szénája, akkor ez a történet hozzád szól. Nincs egy igaz ember sem, egyetlen egy sem! Mindenkinek megvannak a maga bűnei, csak némelyikükéi esetleg kevéssé látványosak. Jézus ismeri a szívedet. Látja a küzdelmeidet. Tudja, mi fertőzi az életedet.
Hol állsz ebben a történetben? Te vagy a reményt kereső parázna asszony? Vagy az ítélkező öntelt vezér? Ott vagy a háttérben, a csendben, feszülten várakozó tömegben? Ebben a történetben egyetlen bűntelen ember van. És ő kegyelmet ad.
Jézus bemutatta, hogyan éljük az igazságot. Csendben keresd az Atya útmutatását. Gondolkozz, mielőtt megszólalsz. Aztán egyenesedj fel, és éld megváltott életedet.
Azért jött Jézus, hogy megadja neked a második esélyt. Az újrakezdést. Hallgatni fogsz a szavára?
Drága Jézus, szükségem van az újrakezdésre az életemben. Lehet, hogy mások nem látják a bűnömet, de Te tisztában vagy vele. Hallgatni akarok Rád. Tisztíts meg, kérlek, és taníts meg felegyenesedni, és megváltott életet élni. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.03.26.
www.proverbs31.org
Hátsó ütköző-matricák
Karen Ehman
„Ám az Úr ezt mondta Sámuelnek: ’Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.’” 1 Sám 16:7
Tegnap, mikor befejeztem a futást – jól van na, inkább lassú kocogás volt -, szóval, mikor kifelé tartottam a tornacsarnokból, összefutottam egy régi barátnőmmel. Még abból a templomból ismerem, ahol a férjem dolgozott húsz évvel ezelőtt, amikor összeházasodtunk. Egyike volt ez az asszony az édesanyáknak, akiknek a gyermekeivel a férjem foglalkozott. Tanúja volt családalapításunk első időszakának, amikor megszületett Mackenzie lányunk, aki most tölti a 19-ik évét.
Beszélgetésünk természetszerűen kanyarodott a gyermekei felé: hol vannak, mit csinálnak, házasok-e, mit végeztek, hol dolgoznak, stb. Ő is kérdezte, milyen jövőt tervezünk három gyermekünknek: készülnek-e egyetemre? Milyen pályára szeretnének lépni? Az ő gyermekei mind jól fizető, köztiszteletnek örvendő karriert indítottak, egyikük kiemelkedő sebész.
Ez a délutáni találkozás elgondolkodtatott. Mi az, amit „sikernek” nevezünk, főleg, ha a gyermekeinkről van szó? Az a siker, ha olyan gyermekeket nevelünk, akik a társadalom által fontosnak tartott munkát végeznek? Hogyan mérjük a sikert gyermekeinkben, amikor még fiatalok, amikor még otthon vannak? Az a siker, ha gyermekünk látszólag engedelmes, ilyeneket mond: „Igen, anyu”, „Nem, uram”, „Örülök, hogy találkoztunk” – mindig, amit illik?
Minél régebb óta vagyok anya, annál biztosabbnak látom, hogy az engedelmesség, bár külső jelekben mutatkozik meg, a szívben kezdődik. Meg akarom tanítani gyermekeimet viselkedni – ami nem könnyű feladat -, de ennél fontosabbnak tartom, hogy megtanítsam nekik, a szívük mindig Istennel legyen.
Régebben olyan gyermekeket szerettem volna, akik nem követnek el semmi rosszat. Most más célom van. Az, hogy ha valami rosszat tesznek – mert ez minden gyermekkel és minden felnőttel előfordul -, hozzák helyre, és ne akarják eltussolni. Vegyék észre, ha megbántanak valakit, vagy ha nem engedelmeskednek Istennek és az ő akaratának. Aztán figyeljenek a Szentlélek jelzéseire, ismerjék el hibájukat, és tegyék jóvá a rosszat. Magamnak is ezt kívánom.
Ahogy a mai igénk is figyelmeztet, mi emberek gyakran a külső, a látható dolgokra figyelünk – szépségre, tehetségre, okosságra és hasonlókra. Isten tekintete a szívünkig hatol: motivációinkat, szándékainkat, jellemünket vizsgálja. Az ő mérővesszője sokkal pontosabb és fontosabb a miénknél. Milyen sokan költenek dollárezreket az előzőre, és teljesen megfeledkeznek az utóbbiról. Isten szava hozzánk teljesen világos. Ami belül vagyunk, az vagyunk igazán.
Egyik évben a lányunk büszkén hozott haza egy ütközőmatricát, amit korosodó járgányunkra kellett felragasztanunk. Befejezte hét éves bibliai memorizáló tanfolyamát a gyülekezet gyermekcsoportjában. Ez állt a címkén: „Az én gyermekem Timóteus-díjat kapott az AWANÁban*.” Szorgalmasan dolgozott, és nagyon büszkék voltunk rá.
Kisebb testvéreinek viszont nem ment úgy a memorizálás, és a többi tanulási képességük is gyengébb volt. Ők is végiggürcölték ugyanazt a programot, de nem tudtak olyan tökéletesen teljesíteni, hogy megkapják a díjat és a velejáró matricát.
Elgondolkoztam: csak a látványos képességekre és a tanulási sikerekre lehetünk büszkék? Talán ugyanígy örülhetnénk a jellembeli jó tulajdonságoknak, vagy az igyekezetnek, a buzgalomnak, ami látszólag nem vezet eredményre. Ugyanolyan örömmel tehetnénk ki egy matricát az ütközőre, amin ez áll: „Büszke szülője vagyok egy gyermeknek, aki éppcsakhogy átment matekból, de nagyon tud szeretni.”
Uram, segíts, hogy a belső lényemmel akarjak tetszeni Neked – az indítékaimmal, szándékaimmal, jellemvonásaimmal -, és ennek fontosságát tudjam átadni a velem élőknek is. Azt szeretném, ha legbelső lényem pontosan tükrözne Téged a világ felé. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.03.29.
www.proverbs31.org
* Az AWANA egy Amerikából indult, ma már nemzetközi gyermekmissziós program, mely a 2-18 éves korosztályt ismerteti meg Isten szeretetével. Lásd: www.awana.org
Ez az út
Lynn Cowell
„És füled meghallja az igét, mely mögötted szól: ’Ez az út, ezen járjatok!’, amikor jobbra vagy balra letérnétek.” Iz 30:21
Mondjunk igent rá? Olyan nagyszerű lehetőségnek látszik. Amellett, meg is érdemeljük, nem? Úgy értem, semmit se szoktunk magunkért tenni …
Mint már annyiszor, jár az agyam a pro és contra érveken a döntés előtt, amit meg kell hoznunk a férjemmel. Figyelem, amit az agyam mond – vagy a szívem az? Akár az agyam, akár a szívem, a kérdés az, hogy hallgassak-e rá. Bízhatom-e benne?
Mint bizonyára ti is, én is voltam már ebben a helyzetben. Útkereszteződéshez értünk, a lehetőségek világosak, de a helyes irány nem. A papírra vetett „jó” és „rossz” hozadéka egyik vagy másik iránynak, nem adja meg a választ, amire szükségünk van. De a logikusan gondolkodó ember így hozza meg a döntését, nem? Csakhogy nem működik; akkor hát merre menjünk?
Nemrég egyik barátnőm napkelte előtt futott. Egyedül volt az úton, mert a társa jóval előrébb tartott már. Egy mellékutcához ért, ahol nem volt világítás. Sötét volt, nem látta merre kell tovább futnia, megijedt. „Uram, segítened kell”, könyörgött. Ekkor a háta mögött a távolban feltűnt egy autó, lámpája fényt vetett az útra. Ahogy közelebb jött, egyre jobban láthatóvá vált az előre vezető út. Barátnőm úgy érezte, az Úr meg akarja mutatni neki, hogy ahogy futás közben is vele van, az életében is ott áll a háta mögött, fényt sugároz az előtte húzódó ösvényre, és hátulról védelmezi.
Az Izaiás könyvéből vett ige alapján eltöprengtem döntéshozatalunk folyamatán, amikor a helyes irányt próbáljuk megtalálni. „Füled meghallja az igét, mely mögötted szól: ’Ez az út, ezen járjatok!” De hányszor halljuk a bölcs tanácsot: „Hallgass a szívedre, akkor jó úton jársz!” Vagy „Hallgass a megérzésedre!”. Ez a hang viszont belülről jön, nem a hátam mögül.
Talán vannak közületek olyanok, akik úgy nőttek fel, mint én, hogy a vasárnapi iskolában új és új igeverseket kellett bebiflázni. Annak idején jónéhány vers teljesen értelmetlennek tűnt. Egyik ilyen a Jeremiás 17:9: „Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?” Ez olyan lehangoló volt! Most végre, felnőtt fejjel, kezdem kibontogatni a benne rejlő bölcsességet.
Ismerjük el, nem követhetjük a szívünket. Nem bízhatunk a szívünkben. A szívünk hazugságokat mondhat, olyasmit, amit mi valójában hallani akarunk, és nem az igazságot, amire szükségünk van. Meggyőz arról, hogy amit akarunk, az a helyes, akkor is, ha az nem az Isten útja. Tudom, hogy így van, hallgattam már rá.
Ha útkereszteződéshez érünk, az első, amihez fordulnunk kell, Isten igéje. Oly sok kérdésünkre választ kaphatunk, ha meg akarjuk hallani a Biblia nyújtotta bölcsességet.
Nyisd meg, Urunk, a fülünket, hogy halljuk hangodat a hátunk mögül!
Édes Istenem, Te tudod, úgy nőttem fel, hogy bíztam a szívemben. Legtöbbször nem is tudtam mást tenni. Segíts, hogy kivegyem a hangok zűrzavarából a te üzenetedet a hátam mögül, tanítsd meg, hogy olvassam és megértsem az üzenetet, amit te előre elkészítettél számomra az Igédben. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.03.30.
www.proverbs31.org
A kereszt elégedettsége
Rachel Olsen
„Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, elégedett lesz.”Iz 53:11a
Mintegy 600 évvel azelőtt, hogy Jézust kereszthalálra ítélték, Izaiás próféta megjövendölte az eseményeket. Engedd be szívedbe Izaiás ősi szavait, hogy átjárják lelkedet, és felkészítsék a Húsvétra.
„Íme, sikert arat szolgám, magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz. Amint sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje, alakja nem hasonló az emberek fiaihoz, úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat, mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak.
Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt.
Pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.'' Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották halálra. Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában.
De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza. Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.” Iz. 52:13-53:12
2000 évvel Jézus kereszthalála után Krisztusunk passiója még mindig Isten megváltó hatalmát, az üdvözítés útját jelenti. Jézus szenvedése elérte megigazulásunkat – és ezért mind Ő, mind mi megelégedettek vagyunk.
Istenem segíts, hogy ma újra felfogjam, mit hozott számomra halálod és feltámadásod. Megbocsátást … Szabadságot … És annak lehetőségét, hogy Veled járjam utamat a bűnbeesett világban az örökkévalóság felé. Hadd találjak mindig megelégedettséget Benned és értem hozott áldozatodban. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.03.31.
www.proverbs31.org
A kudarc túloldalán ott a győzelem
Glynnis Whitwer
„Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Krisztus keresitek. Nincsen itt. Feltámadott, ahogy megmondta.” Mt 28:5-6a
Egyik tanára azt mondta, nem érdemes kínlódnia a tanulással, mert túl buta hozzá: Thomas Edison
Kitették az újságnál betöltött állásából, mert nincsenek jó ötletei: Walt Disney
Egy zenetanár azt mondta, sosem lesz belőle zeneszerző: Beethoven
Jézust hamis vádak alapján elfogták és megölték.
Tanítványai szíve összetört azon a napon. Három éven át követték a názáretit. Látták, hogy beteget gyógyít, visszaadja a vak látását, sőt még a halálból is feltámaszt embereket. Mikor Jézus azt mondta: „Én világosságul jöttem a világba, hogy senki se maradjon sötétségben, aki énbennem hisz” (Jn 12:46), megértették. A nép szíve sötétségbe volt burkolva. Fényre volt szükségük.
Tizenkét egyszerű ember mindent: munkát, családot, otthont otthagyott Jézusért. Nem bánkódva, hanem reménykedve. Reménykedve az Ígéretben, amit Jézus tett. És hova jutottak ezen a pénteken? Azt mondjuk, Nagypéntek (angolul: „jó” péntek), hát minden volt, csak jó nem. Jézus halott – látták a keresztrefeszítést. Mostmár csak tizenegyen összegyűltek este a városban való bolyongás után. Mások is csatlakoztak a követők közül, hogy gyászolják az embert, akit szerettek, gyászolják a reményt, amit ő adott nekik.
Szombaton is összegyűltek. Senki sem ment el, pedig megtehették volna. Összecsomagolnak, s maguk mögött hagyják a kudarcba fulladt kalandot. Vissza a hálóhoz, vissza a családhoz, vissza a mindennapi élethez. De nem ment el senki. Az új királyság látszólag teljes kudarca ellenére mind ott maradtak. Hűségesen.
A szombat tovább vánszorgott délig, majd eljött az alkonyat, az este. Az éjszakai ég pompája nem enyhítette fájdalmukat. Talán beszélgettek az emlékeikről. Utólag belegondolva, Jézus nem egészen az volt, akit vártak. A régi próféták jóslatai alapján a királyt, aki majd megmenti őket, hatalmasnak, erősnek képzelték, aki talán harci kocsiról ostorral hódoltatja be ellenségeit. Kinek rövidebb, kinek hosszabb időre volt szüksége, hogy Jézushoz igazítsa elképzeléseit. De mikor Isten rányitotta szemüket tervei szépségére, beépítették életükbe.
A zavaró gondolatoktól bizonyára sokat forgolódtak ágyukon azon a szombat éjszakán. Végül a testi kimerültség legyőzte elméjük háborgását. Felvirradt a vasárnap. Talán néhányan úgy ébredtek, hogy csak egy rossz álom volt az egész. Aztán rájuk tört a valóság, mint fekete viharfelhők. Jézus halott.
Két asszony készült el elsőként, elmentek a sírhoz. Arra számítottak, hogy a Szeretett holttestét találják ott, de Isten hatalmának színjátékával várta őket. Hirtelen földrengéssel egy angyal érkezett a mennyből, félrefordította a sziklát a sír bejáratától, és ráült. „Hahó!”
Mikor megszólalt, az asszonyok reményvesztettsége reménykedésbe váltott. „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Krisztust keresitek. Nincsen itt. Feltámadt, ahogy megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol az Úr feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadott a halálból, és íme előttetek megy Galileába”. (Mt 28:5-7a)
El tudjátok képzelni az örömüket? A kudarc csak látszólagos volt! Ehelyett dicsőséges győzelem történt! Nem halt meg a remény. Jézus él! A tanítványok megtanultak valamit, amit soha nem fognak elfelejteni: ahol Isten közreműködik, a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
Ma ugyanúgy értékeljük a gondokat, a kudarcokat, mint a tanítványok annakidején. Hiába tudjuk, hogy Isten a képzeletünket meghaladó módon működik, amikor egy „kudarcra” tekintünk, valaminek a végét éljük át. Isten viszont alkalmat lát benne egy új kezdésre. Húsvétot ünnepelve fészkelje be magát szívünkbe ez az igazság. Istennel minden lehetséges. Feltámadott!
Uram, szívem telve hálaadással és dicsérettel Irántad. Hogyan köszönhetném meg, hogy elküldted Jézust, és Ő feláldozta magát értem? Köszönöm a leckét, hogy Neked semmi sem lehetetlen. Emlékeztess erre, mikor úgy érzem, kudarc ért. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.02.
www.proverbs31.org.
Újraéledés
Colleen Reske
„Mert aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak; íme újjá lett minden,”
2 Kor 5:17
Lila bimbókat látok! Kibújtak az első krókuszok! Egy-két nap múlva a kedves kis virágok kibontják szirmaikat, nem törődve azzal, hogy az időjárás-jelentés újabb havazást ígér.
Közép-Nyugat északi részén szívesen látott vendég a tavasz. Hosszú reménykedés előzi meg az érkezését. A hosszú téli hónapok során hóborította, csonttá fagyott földön botladozunk, kerülgetve a hó alatt megbúvó „fekete” jégbordákat, amiken lábunk és autónk fölött is könnyen elveszítjük a kontrolt. Ahogy múlik a tél, végignézzük, hogy a szűz fehér hó szürke latyakká válik, a sárkupacok fellökődnek a járdákra, a parkolóhelyekre, lehetetlenné téve a parkolást. Néha szinte elviselhetetlen a zöld utáni sóvárgásunk.
Talán el is veszítenénk a reményt, ha egy dolgot nem tudnánk biztosan. A téli hó fagyott leple alatt a föld nem halt meg, csak alszik. Előbb-utóbb a hó elolvad, a források, patakok újra folyni fognak. Az enyhüléssel a vadludak, majd a darvak visszatérnek a lápra. Fokozatosan minden feléled az egyre melegebben sütő nap sugaraitól.
Mindig felemelő arra gondolnom, hogy a tavasz és a Húsvét együtt járnak. Ahogy a föld újraéledését, úgy ünnepeljük Krisztusunk feltámadását. A föld mintha halott lenne a fagyos hőmérséklet, a csontig hatoló szél idején. De tudjuk az igazságot: a zöld élet visszatér. És várakozunk, tudva, hogy a telet mindig követi a tavasz.
Az élet visszatértét ünnepeljük a húsvéti időben. A párhuzam jól látható, mikor Megváltónk brutális halálát gyászoljuk. Aztán három nap múlva boldog ujjongásban törünk ki az üres sír csodája és ígérete láttán, Jézus feltámadásán a halálból.
A hozzánk visszatérő élet ígérete mutatja, hogy mi a Húsvét népe vagyunk. A feltámadást életünk során bármikor átélhetjük. Újra meg újra meghalunk kicsit: kapcsolatainkban, gyászunkban, személyes kereszthordozásunkban. De mindig ott van a feltámadás reménye, és ezt annak köszönhetjük, hogy ismerjük Megváltónkat, Jézus Krisztust. Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6).
Csak úgy ismerhetjük a békességet, ha ismerjük létünk igazságát. Azért vagyunk, hogy szeressük Istent, a tőle kapott ajándékokkal tiszteljük Őt, és kedvében járjunk, és folytassuk országának építését a Földön. Megkapjuk tőle az élet bőségét, ha csak Érte élünk.
Hálát adok Istennek Jézusért, aki az örökéletet adta nekünk. És hálát adok Istennek a tavaszért, mert emlékeztet, hogy Benne, akitől az életet kapjuk, minden meg tud újulni.
Istenem, köszönöm Neked Jézust, aki állandóan eszünkbe juttatja, hogy mindig van lehetőségünk új életet kezdeni. Fiad ajándéka által ismerhetünk Téged, megismerhetjük békédet életünk káoszai közben. Uram, mutasd meg a Te utaidat. Mert csak ha alávetjük akaratunkat a Tiednek, akkor tudunk azon az ösvényen járni, amit kijelöltél számunkra; az ösvényen, mely a békességhez és a Veled való egyre szorosabb kapcsolathoz vezet. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.04.01.
www.proverbs31.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése