2010. szeptember 8., szerda

Örömök

2010.09.08.
Lk 6,20-26

Jézus 4 boldogmondása + 4 „jaj nektek”-mondása a „sík vidéken”

A kábítószer a dohánytól a marihuanán át az ópiumig egy olyan örömállapotot nyújt, amit más nem. Aki ezt megtapasztalja, az utána állandóan vágyik, szomjazik rá. Testileg és lelkileg. Akkor is, ha már „tiszta”, ennek az örömnek az emléke nem hagyja el. Sok-sok egyéb szempont, amibe tudatával, akaratával kapaszkodik (a „tisztaság”, a bűntudat-nélküliség öröme, a rokonok, barátok megnyugvása, stb.), tudja megtartani, hogy ne élje át újra azt az örömöt. A kábítószer okozta öröm erőteljes, felkavaró, ráterül minden másra, eltompít, elhalványít minden más örömöt. Szó szerint magával ragad. Ezért szűnik meg a szabadság, nem ad teret más lehetőségnek, nincs választás, csak ő van.
Ez az öröm a végletes formája annak, amit akkor érzünk, ha kapunk valamit, ha meg tudunk vásárolni valamit, ha új lakásba költözünk, ha új autót veszünk – ha gazdagok vagyunk. Ezt a fajta örömöt érezzük, amikor nevetünk egy viccen, egy komikus jeleneten, ezt a fajta örömöt érezzük, amikor valami finomat eszünk, és ezt a fajta örömöt érezzük, amikor megdicsérnek, amikor sikerünk van.
Ez az öröm éles, harsány, erős. A kábítószerek ezt még fölfokozzák, állandósítják, a pillanatnyi érzést általános állapottá rögzítik.
Isten országában nem ez az öröm uralkodik. Érzésként kevésbé harsány, kevésbé élénk. De épp ezért könnyebben állandósítható. Földi életünkben is átélhetjük, a lelkünk mélyén állapotként őrizhetjük. A Béke, a Szépség, a Tisztaság, a Jóság, a Szeretet, a Biztonság öröme és boldogsága.
Egyik öröm az, amit egy világvárosi pezsgő éjszakai élet nyújt, a másikat egy balatoni naplemente, egy hegyi patak csörgedezése a napsütötte, virágos rét szélén, egy festmény, egy szép vers válthatja ki bennünk. De ezt az örömöt éli át a vajúdó asszony, amikor a születés pillanatában megszűnik a görcsös fájdalom. Vagy amikor épen hazaérkezik a kedves hosszas távollét után.
Aki megszokta az első, a „magával ragadó” örömöt, nem élvezi a másikat, a szelídet, kevésnek tartja, hiányérzete van, szomjazik az erőteljesebb, harsányabb élvezetre.
Talán ezt tanítja Jézus ezekkel a mondásaival.
Isten országában szenvedni fog, aki megszokta a gazdagság, a nevetés, a jóllakottság, a siker örömét. Szomjazni fog, állandó hiányérzete lesz.
Az viszont, aki szegénységben élt, akit Jézus (és nem saját vétkei) miatt üldözés és gyűlölködés vett körül, akinek testi-lelki fájdalma volt, aki soha nem lakott jól, az végre átélheti a biztonság, a béke, a fájdalommentesség, a szeretet tartós, szelíd örömének állapotát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése