2010. november 7., vasárnap

Tarts szünetet

Max Lucado

„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mk 6,31

Az ifjabbik Ernie Johnson ért a baseballhoz. Az apja három évtizeden át közvetítette az atlantai Milwaukee Bátrak csapatának nagy liga-mérkőzéseit. Az elmúlt negyedszázadban, mióta Ernie örökölte a mikrofont, hatféle sportágban küldött beszámolókat három kontinensről, megszólaltatva győzteseket és kiesetteket, körmüket rágó vagy ujjongó szurkolókat. Egy meccs mégis kiemelkedik a többi közül. Nem azok miatt, akik játszottak, hanem azokért, akik abbahagyták a játékot. A 9 éves ifjú Ernie lelkiismeretes shortstop játékos volt. Az ellenfél egyik ütője olyat lőtt, hogy a labda átrepült a kerítésen. Ketten a külső játéktérről azonnal nekilendültek, és átmásztak a kerítésen a labda után, hogy folytatódhasson a játék. (Egyértelműen szűkös költségvetésből tartotta fenn magát a liga.)
A két csapat várta, hogy a külsősök visszatérjenek. Vártak és vártak, de senki nem jött. Egy idő múlva az érintett játékvezetők odasiettek a kerítéshez, és felmásztak, hogy megnézzék, mi történt. Ernie és más kíváncsi játékosok, követték a példájukat. Mit látnak? A két eltűnt játékos ott áll pár méterre a kerítés túloldalától, kesztyűik a földön, a megkerült labda a lábuk előtt, arcukon mosoly és szétkenődött szeder.
A két játékos kilépett a játékból.
Te mikor tettél ilyet utoljára? Mindenkinek szüksége van feltöltődésre. Arról nem is beszélve, hogy ki ne örülne pár szem szedernek? Autót és üzletet vezetsz, gépeket, szervezeteket, családot irányítasz, projekteket és költségvetéseket tervezel és tartasz mozgásban. Állandó rohanás az életed.
Jézus megért téged. Ő is mozgalmas életet élt. Az emberek végeláthatatlan sorban álltak előtte igényeikkel. De értett hozzá, hogyan lehet félreállni, kiszállni egy időre a játékból.
Miután sikeresen ellenállt a Sátán kísértésének a pusztában, és kibírta földijei kemény elutasítását, Jézus Kapernaumba ment, ahol az emberek tárt karokkal fogadták.
Elámultak tanításán (Lk 4,31).
Tetteinek híre szétterjedt az egész vidéken (Lk 4,37).
Az emberek az egész városból sorra vitték hozzá a betegeiket. Bármilyen bajuk volt, Jézus kezének érintése meggyógyította őket (u.o. 40).
Kívánhatott Krisztus ennél többet? Elbűvölt tömegek, frissen gyógyult hívők, emberek ezrei, akik követni akarták, ahova megy. Ezért hát Jézus –
Elindított egy mozgalmat?
Összeállított egy igazgatóságot?
Politikai akciókra mozgósította a társadalmat?
Nem. A PR szakértőket semmibe véve hátat fordított a tömegnek, elment tőlük egy vadrezervátumba, egy rejtett barlangba, egy üresen álló épületbe – „egy lakatlan helyre”.
A 42. versben magyarázatot találunk tettére: a tömeg vissza akarta tartani, „tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük”.
Máskor is előfordult, hogy visszautasította a tömeget. „Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra” (Mt 8,18). Mikor a jelenlévő sokaság kineveti magabiztosságát, hogy fel tudja támasztani a halott lánykát, Jézus kiutasította őket a házból. „Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt” (Mt 9,25).
Egész napi tanítás végén „Jézus elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba” (Mt 13,36).
Mintegy húszezres rajongói tábort küldött el egy másik alkalommal, a kenyérszaporítás után. „Ezek után elbocsátotta a sokaságot” (Mt 15,39).
Krisztus újra meg újra elmenekül a tömeg zsivajától, hogy meghallhassa Isten hangját.
Ellenállt az emberek okozta áramlásnak azzal, hogy küldetése sziklájához rögzítette hajóját: arra használta egyediségét, hogy Isten ügyét („az Ország építését”) minél több helyszínen előbbre vigye („A többi városban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem” Lk 4,43).
Ugye örülünk, hogy ezt tette? Képzeljük el, hogy engedett volna a nyomásnak, és tábort üt Kapernaumban, így gondolkodván: „Igaz, hogy azt hittem, küldetésem az egész világnak szól és a kereszt a sorsom, de az egész város azt kéri, maradjak Kapernaumban. Ennyi ember csak nem tévedhet?”
De igen, tévedhet. Dacolva a tömegakarattal Jézus hátat fordított a kapernaumi lelkipásztorkodásnak, és Isten akaratát követte. Ezzel egy csomó beteget gyógyítatlanul, összezavarodott embereket sötétségben hagyott. Nemet mondott a jóra, hogy igent mondhasson a helyesre: egyedülálló küldetésére.
Senkinek sem lenne könnyű ez a döntés.
Isten talán azt akarja, hogy hagyd el Kapernaumodat, de te maradsz. Vagy azt akarja, hogy maradj, de te elmész. Hogyan másként tudnád meg, mi a helyes, ha nem úgy, hogy elcsitítod a tömegzajt, és követed Jézust egy lakatlan helyre?
A „lakatlan” nem föltétlen jelent elhagyott helyet, csak csendeset. Egy olyan helyet, ahova, mint Jézus, eltávozol. „Napkeltekor pedig elindult, és kiment…”. Az „elindult” szándékot, döntést feltételez Jézus részéről. „El kell vonulnom. Gondolkodni. Töprengeni. Újra kijelölni az utamat.” Eldöntötte az időpontot, kiválasztotta a helyet. Nagy elhatározással megnyomta a szünetgombot az életén.
A Sátán taximétert ültet az agyunkba. Halljuk a szakadatlan tiktakolást, ami egyfolytában sürget: siess, siess, siess, az idő pénz… aminek eredménye az a bömbölő zűrzavar, amit emberiségnek* nevezünk.
Jézus szemben áll az árral, és szavai ellene szegülnek a versenytempónak: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Kövessük Jézus példáját, aki gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lk 5,16). Isten is megpihent hatnapi munka után, és a világ nem dőlt össze. Miért gondoljuk, hogy ez megtörténik, ha mi megállunk? (Vagy épp attól félünk, hogy nélkülünk is minden megy tovább?)
Kövesd Jézust a pusztába. Ezer és egy hang fogja rikácsoló majomhangon üvölteni, hogy ne tedd. Ne törődj velük. Járj Jézus nyomában. Tedd félre a te munkádat, és gondolkozz el az Övén. Fogadd el Teremtőd meghívását: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé” (Mk 6,31). S mialatt ott vagytok, szedjetek pár szem szedret.

Upwords with Max Lucado 2010. nov. 5.
www.crosswalk.com

*Angolul itt szójáték szerepel. A „human race” (=emberiség, emberi nem) szóban a „race” másik jelentése „versenyfutás”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése