2011.03.28.
„A te akaratod legyen meg úgy a mennyben, mint a földön”.
Nem így kéne inkább mondanunk? Ebben több az energia, nem lehet olyan legyintve mondani: Legyen meg a te akaratod.
Nem az enyém, nem a másé, azt akarom én is, hogy a Te akaratod váljék valóra az én életemben is, a szeretteimében is, és a mi tévútra vivő akaratunk miatt egyre nyomorúságosabbá váló Földünk életében is.
Na meg hogy jövök én ahhoz, hogy a teremtő „LEGYEN”-t kimondó Istennek én mondjam, hogy: legyen.
„Eljön az idő, és már el is jött, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát.”
Lélekben – ezt értjük. Nem a formák, a vallásos szokások számítanak már, de mégcsak nem is a szavak. A lelkünk mélyén a Lélek imádja velünk Istent.
De mi az, hogy: igazságban? Nem ám valami intellektuális igazságkeresésről van itt szó, egy másik értelem rejtőzik az igazság szavunkban: igaz voltukban, azzal imádják Istent, hogy igazak, és igazak igyekeznek maradni. Igaz pedig az, aki szent elhatározással, Istennel és az emberekkel való tökéletes szeretetkapcsolat szándékával azon az úton akar járni, amit Isten tervezett, rendelt neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése