Szóval van egy folt a szőnyegen a nappaliban. Épp a dívány előtt. Tenyérnyi, ronda, barnás folt, ahova hároméves kisfiam, Morgan, lecsöpögtetett valami ennivalót.
Persze megpróbáltam eltüntetni, de nagyon makacs ez a folt. Talán végleg ott marad. Nagyon zavaró. Persze, hogy nem vagyok dühös Morganre. A háromévesek le szokták ejteni a dolgokat. Ez vele jár. De utálom, hogy bármikor belépek az ajtón, a tekintetem rögtön a foltra esik. Valahogy az egész szoba megváltozott tőle. Az egész koszosnak, gondozatlannak tűnik.
És akkor eszembe jutott a Fülöp-szigetekre tett kirándulásom két évvel ezelőtt, mikor meglátogattam a kislányt, akit szponzorálok a Compassion International-on keresztül. Az ő fadarabokból ácsolt, bádogtetős otthona egy szemétlerakónak is használt vízmosás alján áll.
Sekély, szennyvizes patak folydogál pár lépésre a bejárati ajtótól. Az egész ház elférne a nappalimban.
És döngölt föld a padlója. Nincs rajta szőnyeg.
Mint a hozzá hasonló, rendkívül szegény körülmények között élő gyermekek millióinak, neki sem jut szőnyeg a lába alá. Butaságnak tűnik a szőnyeget luxuscikként emlegetni, pedig hát ez az igazság.
Mikor körülnéztem szponzorált kislányom otthonában, semmi más élelmet nem láttam, mint fél zacskó rizst és két krumplit.
Elmondta, hogy négytagú családjának ezt kell beosztania a hét hátralévő részében.
Édesapja kevesebb mint napi két dollárért dolgozik egy építkezésen, az édesanyja otthon van a pár hónapos kistestvérrel.
Nincs ennivalójuk, amihez hozzányúlhatnának, nincs ennivalójuk, amit leszórhatnának.
Innen nézve már nem is olyan rossz dolog az a folt a szőnyegen.
Emlékeztethet arra, hogy sok családnak nincs összekoszolható szőnyege. Leejthető ennivalója.
Emlékeztethet az áldásra, melyben családom él. És talán arra is, hogy Isten többet vár tőlem. Nem azt, hogy foltos szőnyegeken bosszankodjam. Inkább, hogy a szegény emberekkel törődjek. Hogy tegyek azért, hogy legyen mit enniük.
Hát nem csodálatos lenne, ha szponzorált kislányom családjának lenne leszórható ennivalója?
Szóval itt ez a folt a nappali szőnyegén. És örülök, hogy ott van.
http://blog.compassion.com
2011.03.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése