2011. május 10., kedd

A tettek hangosabban beszélnek a szavaknál

Billnek hívják. Loboncos haja van, itt-ott lyukas pólót és farmernadrágot visel, a lábán nincs semmi. Ez volt szó szerint a teljes ruhatára a főiskolai négy év alatt. Zseniális ember. Kicsit az ezotéria felé hajló, ragyogó elme. A főiskolai évek alatt lett keresztény. Szemben a kollégiumunkkal volt egy templom, igencsak konzervatív, jólöltözött gyülekezettel. Meg akarták szólítani a főiskolásokat, de nem igazán tudták hogyan fogjanak hozzá.
Egy nap Bill elhatározta, hogy bemegy a templomba. Amúgy loboncosan, mezítláb, farmerban és lyukas pólóban. Az istentisztelet már elkezdődött. Bill elindult a padsorok között előre, hogy helyet keressen magának. A templom tele volt, nem talált ülőhelyet. Az emberek fészkelődtek, de senki sem szólt rá. Bill egyre közelebb került a pulpitushoz, s mikor rájött, hogy nem talál helyet, szépen letelepedett törökülésben a szőnyegre. (A kollégiumi haverokkal ez természetes lett volna, de ez a gyülekezet tuti, hogy sosem látott még ilyet!) Az emberek merev derékkal ültek, a feszültség tapintható volt.
Ekkor a lelkész észrevette, hogy hátulról egy öreg presbiter elindul Bill felé. Nyolcvanas éveiben járt már, haja ezüstszürke, három részes öltönyt viselt. Kegyes ember volt, nagyon elegáns, nagyon méltóságteljes. Botra támaszkodva járt, s ahogy közeledett a fiatalemberhez, sokan úgy gondolták, senki sem hibáztatja majd azért, amit tenni fog. Ki várhatná el, hogy egy ilyen korú öregember megértsen egy padlón ülő kollégiumi suhancot?
Időbe telt, míg az öreg elérte a fiút. Csend volt, mindenki feszülten figyelt, csak az öreg botja koppant néha a padlón. Mindenki őt nézte. Lélegzetüket is visszafojtották. A lelkész sem folytatta a prédikációját, várta, mit fog tenni az öregember. Ekkor azt látták, hogy az öreg a botjára támaszkodva nehézkesen lekuporodik, majd leteszi a botját, s odaül a padlóra a fiatalember mellé. Ne érezze magát egyedül.
Többen elérzékenyültek. Mikor a lelkész meg tudott szólalni, ezt mondta: „Amit prédikálni fogok, elfelejtitek majd. De amit most láttatok, sosem fogjátok elfelejteni.”

Vigyázz nagyon, hogyan élsz. Lehet, hogy te leszel az egyetlen Biblia, amit egyes emberek az életükben olvasni fognak.

Provided by Free Christian Content.org

1 megjegyzés: