2011. augusztus 31., szerda

Lélekerősítő levelek 55


Meg akarsz gyógyulni?
Wendy Blight

„Jézus erre így szólt: ’Kelj föl, fogd az ágyadat és járj!’” Jn 5,8

Előfordul, hogy úgy érzed, lebénít a félelem, a kétségbeesés, az elszigetelődés, az önsajnálat? Együtt élsz valamilyen testi vagy lelki fájdalommal, amely olyan mélyen van, hogy semmi sem tudja enyhíteni?
Ha e kérdéseket olvasva a szíved felkiáltott: „Igen, ez én vagyok!”, gyere, találkozzunk azzal az emberrel, aki az ágyán feküdt a Beteszda fürdőnél János evangéliuma 5. fejezetében.
A történet elején Jézus megérkezik Jeruzsálembe, s egy koszos, bűzös fürdő felé tart. Bénák, elesettek, betegek gyűltek össze mindennap a medence partján, mert hittek abban, hogy egy angyal naponta leszáll a vízre, megérinti, és feltölti gyógyító erővel. Aki elsőként lép a fölkavarodott vízbe, megszabadul betegségétől. Ahogy Jézus a tömegben sétált, figyelmét az Atya egy ágyon fekvő béna ember felé fordította. Jézus mélyen az ember lelkébe nézett, és megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?” (Jn 5,6b)
„Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, mikor fölkavarodik a víz. Mire odaérek, már más lép be előttem.” (Jn 5,7)
Figyeled, hogyan hárít? Azért marad a gyékényen, mert nincs senki, aki segítsen neki.
Barátaim, én is bénaként éltem több mint egy évtizeden át. 1986 júniusában, 21 évesen, pár nappal a főiskolai ballagásom után megerőszakolt egy fegyveres, álarcos idegen, aki a lakásomban rejtőzködött.
Négy csodálatos évet töltöttem a Baylor University-n, ahol elkötelezetten munkálkodtam a nőhallgatók szövetségében, barátra találtam, és eljegyeztem magam egy csodálatos férfival, megválasztottak a Baylor Szépének és a végzett diákok hercegnőjének, kitüntetéssel diplomáztam, és egy izgalmas munkahely várományosa voltam. Az után a nap után mindezek a világi áldások elvesztették jelentőségüket. Támadóm gonosz, kegyetlen cselekedete megfosztott emberi méltóságomtól, értékeimtől, biztonságomtól – az életemtől. Egyszer s mindenkorra szétzúzta reményeimet, álmaimat. Félelemtől és kétségbeeséstől bénán feküdtem az ágyamon. Éveken át képtelen voltam egyedül maradni. Pánikrohamaim voltak, gyakran kerültem a sürgősségi osztályra.
Aztán találkoztam Krisztussal ebben a történetben. Szavai, amiket a béna embernek mondott, felszálltak a lapról, s egyenesen a szívembe hatoltak. Szó szerint szívembe fúródtak. Én voltam az az ember a gyékényen. Élveztem az áldozat szerepét. Hozzászoktam a szomorkodáshoz. Sőt, jól éreztem magam benne.
Olvasd csak Jézus szavait, amit ennek az embernek mondott: „Kelj fel! Fogd az ágyadat és járj.” (Jn 5,8)
Ez a történet bizonyította be nekem a Zsidókhoz írt levél egyik igazságát (4,12): „Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol, s szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.”
Szívemet és mindazt, ami fogva tartotta, átadtam Istennek. Ezt súgta a fülembe: „Wendy, csodálatos, bőséges életem van a számodra, de nem fogod megismerni mindaddig, míg fel nem kelsz, fogod az ágyadat, és jársz.” Isten szava életre kelt. Személyesen hozzám szólt, és abban a percben megtettem az első mozdulatot, hogy leszálljak az ágyamról.
Te is egy gyékényen heversz? Édes barátnőm, gyere, csatlakozz hozzám, kezdjünk leszállni róla, jó?

Drága Mennyei Atyám! Alázattal járulok Eléd, Teremtőm és Megváltóm elé. Szeretlek, és köszönöm, hogy Te örökké tartó, feltétel nélküli szeretettel szeretsz engem. Átadom Neked magam, testileg, lelkileg, érzelmileg. Mélyen vágyom rá, hogy a szívembe jöjj, meggyógyítsd benne a sebet, és megszűntesd a fájdalmat. Szedj ki mindent az életemből, ami a Veled való kapcsolatom útjában áll, és gátolja, hogy azt a bőséges életet éljem, amit nekem szántál. Tölts el Lelked teljességével. Tedd lehetővé, hogy megtegyem az első lépést, amivel lekerülök az ágyamról. Mutasd meg nagyszerű terveidet az életemmel. Mindezt Fiad, Jézus, hatalommal teli nevében kérem, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.16.
www.proverbs31.org

Mire neveljük őket
T. Suzanne Eller

„Haragotokban ne vétkezzetek.” (Ef 4,26a)

„Semmirekellő vagy!”, kiáltotta a férfi. „Miért nem nézted meg az ülés alatt?”
„Bocsáss meg, apa,” mondta a fiú csendesen, zavarában elpirulva. „Azt mondtad, lekéssük a következő gépet. Azért maradt ott, mert siettem. Bocsánatot kértem, de ennél többet nem tehetek. Mit akarsz, mit mondjak?”
„Ne feleselj!”, üvöltött rá az apja.
Úgy éreztem, csapdába zárt a villamos. Ott állt egy tinédzser fiú dühösen, és hallgatott, mialatt az apja őrjöngött. Vajon mi húzhatta fel ennyire a férfit?
Akik tanúi voltunk a jelenetnek, úgy tettünk, mintha ott se lennénk, elfordultunk, s ha nyitva vannak az ajtók, leszálltunk volna. Szólni akartam, s talán szólnom is kellett volna. De attól féltem, csak olajat öntök a tűzre, hallgattam, és a szívem sajgott a jelenettől.
A fiú az ülés alatt hagyott egy sapkát és egy napszemüveget. Lehet, hogy értékesek voltak. Lehet, hogy az apa idegei pattanásig feszültek egy elmaradt találkozó vagy valami más miatt, nem tudhatom. Amit viszont láttam, egy kapcsolat volt, valami nagyon értékes, ami bomlani kezdett egy sapka és egy napszemüveg miatt.
Nem öröm, ha egy gyermek felelőtlen, ha csak azért költöd a pénzed valamire, hogy aztán a fiad elveszítse. De vajon nem szalasztott-e el a reakciójával az apa egy fontos alkalmat, hogy tanítson valamit a fiának. Nem azt, hogy rápirítson lustasága, figyelmetlensége miatt, hanem azt, hogyan kell viselkedned, ha hibáztál.
A fiú pótolhatta volna az elveszett tárgyakat saját zsebpénzéből, vagy kaphatott volna valamilyen plusz feladatot, amikor hazaérnek. Ehelyett a személyét értékelték azzal, hogy semmirekellőnek, haszontalannak hívták, ez pedig beleég egy serdülő lelkébe.
És mi az, amit tanulhatott a jelenetből? Hogyan kell elveszíteni az önuralmadat. Hogyan kell bántó szavakat kiabálni. Egyet mondasz, mást teszel. Megtanulhatta, hogy ha hibázol, és bocsánatot kérsz, az nem elég. Hogy haszontalanabb, értéktelenebb vagy az elveszített tárgyaknál.
Nehéz dolog szülőnek lenni, főleg a feszült helyzetekben. Megtapasztaltuk valamennyien, hogy mélyen megbántuk, ha elveszítettük önuralmunkat. Velem legalábbis többször megtörtént. De mit tanulhatnánk belőle? Nagyot nyelünk, átgondoljuk reakciónkat és válaszunkat ahelyett, hogy hirtelen indulatból olyat mondunk vagy teszünk a gyermekünkkel, amit már nem tudunk visszavonni? Haragból neveljük őket, vagy megállunk egy pillanatra, s kérjük Istent, mutassa meg, hogyan kezeljük a helyzetet higgadtan és következetesen?
Mire neveljük gyermekeinket?

Uram, te annyira türelmes vagy hozzám. Gyakran hibázom. Elbukom. És te továbbra is szeretsz, türelmesen tanítasz, megmutatod, hogyan növekedhetem. Segíts, hogy én is így neveljem a gyermekeimet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.17.
www.proverbs31.org



Igazi önmagammá válni
Renee Swope

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.” Zsolt 139,13

Mivel szeretsz foglalkozni? Ha elég pénzed volna, és biztos lenne a siker, mihez kezdenél?
Csapatépítő tréningünk vezetője tette fel ezeket a kérdéseket kiscsoportunknak. Nem tudtam válaszolni. Elhatároztam, hogy inkább imádkozom, fussunk ki az időből, és ne kerüljön rám a sor. De ha esetleg mégis válaszolnom kell, gondoltam, addig is figyelem a többieket, ahogy álmaikról mesélnek, hátha kapok valami ötletet.
Egyikük az Egyesült Államok első női elnöke szeretne lenni. Egy másik arról beszélt, hogy mindig egy keresztény rockzenekarban szeretett volna énekelni. Bajban voltam.
Itt állok 32 évesen, és fogalmam sincs, ki vagyok, és mik az álmaim. Mindenki engem nézett, én következtem a válaszadással. Kerestem a szavakat. Végül beismertem, hogy nem tudom, mit szeretnék csinálni.
Nem volt egyetlen álmom sem. Sosem töltöttem az időt azzal, hogy hasonló kérdésekkel foglalkozzam. Mindig igyekeztem az lenni, amit mások elvártak tőlem, vagy amire szükségük volt. De igazából ez sem sikerült tökéletesen. Gyakran volt valami kellemetlen érzés bennem, szívem mélyén éreztem, nem vagyok boldog. Állandóan a kiégés szélén álltam.
Nem éltem meg a fent idézett ige igazságát: Isten megalkotta legbelső lényemet, ő állított össze anyám méhében.
Nem azért alkotott, hogy az legyek, aminek mások akarnak, vagy amire másoknak szükségük van. Azért alkotott Isten, hogy az legyek, aminek megtervezett. Eltévedtem önmagam kialakulásának folyamatában.
Mialatt ott ügyetlenkedtem, hogy valami választ találjak, csapatépítő tréningvezetőnk azt tanácsolta, kérdezzem meg Istent, mik az Ő álmai az életemről.
Megfogadtam a tanácsot, és elkezdtem „valódi énem” megtalálásának folyamatát, igazi valómét, ami elveszett az élet forgatagában, és a másoknak való megfelelésben.
Mialatt egyik könyvet a másik után olvastam érdeklődésünk, adományaink, személyiségünk megtalálásáról, kezdtem rájönni, mi az, amit szeretek. Felismertem olyan erősségeimet, amik az idők folyamán természetessé váltak, megtanultam, mire van szükségem érzelmileg a csüggedés ellen.
Most először gondolkoztam el azon, milyen fontos oka van, hogy az vagyok, aki vagyok – a magam lelkesedési irányaival, érzelmi vegyületével. Isten nem azt akarja, hogy utánozzam az ismerős nőket, akiket csodálok, Ő engem egyedinek alkotott, s azt akarja, hogy éljem egyediségemet.
Könnyen elhanyagoljuk önmagunkat, hogy mások szükségleteit kielégítsük, és ezt önfeláldozásnak nevezzük. Olyan kegyesen hangzik. De ezzel azt kockáztatjuk, hogy lezárunk lelkünkben egy kamrát, amiben Isten álmai és ajándékai arra várnak, hogy megnyilvánulhassanak életünkben.
Nos tehát, te mennyire ismered valódi önmagadat? Elgondolkoztál-e már azon, mi az, amit tenni szeretnél? Mi az, ami életre keltené a szívedet, ha biztos lehetnél a sikerben, és meglennének az anyagi forrásaid?
Önmagunk keresésének tűnhet, pedig valójában Isten keresése, ha meg akarod ismerni azt az embert, akivé teremtett téged. Ne felejtsd, Istennek kész terve volt rólad, amikor létrehozott. Ha átadod Neki egyedi lelkesedésed és valódi személyiséged, Isten elvezet az életedről alkotott álmaihoz.

Uram, ismerni szeretném azt az embert, akit magad előtt láttál, mikor teremtettél engem. Nem szeretnék úgy megöregedni, hogy sose tudjam meg, mi volt a célod az életemmel. Mutasd meg velem kapcsolatos álmaidat, hogy azt ajánlhassam fel a körülöttem élőknek, amit Te akarsz adni nekik általam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.18.
www.proverbs31.org

Istenakarta késések

Zoe Elmore

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.” Zsolt 145 18,19

Késésben voltam, és elfogyott az arckrémem. Gondoltam, beugrom a közeli áruházba, ami útba esik, megveszem a kedvenc alapozómat, és még időben odaérek barátnőm hagyományos karácsonyi teadélutánjára. Amikor kiléptem az ajtón, éreztem, hogy az Úr így szól hozzám: Ne az áruházba menj, hanem a sarkon túli szépségápolási boltba.
De Uram, sietnem kell, hogy el ne késsek. Az áruház útba esik. Amit kérsz, akadályoz. A bolt az ellenkező irányban van, és el fogok késni. Tudod, mennyire szeretem a pontosságot!
Egy darabig még próbálkoztam, de aztán engedelmeskedtem, s elmentem a sarki üzletbe.
Ismertem a fiatal nőt a pultnál. Nemcsak barátságos, de mindig igyekszik gyorsan, hatékonyan kiszolgálni a vásárlókat. Jól van, Uram, talán mégsem hátráltat nagyon ez a kerülő. Beléptem, az ismerős hölgy köszönt, és megkérdezte, miben segíthet. Elmondtam, mit szeretnék, s hozzátettem, hogy nagyon sietek, mert szeretnék pontosan érkezni a barátnőm karácsonyi teadélutánjára.
Hamar megtalálta a kívánt terméket, s odalépett a kasszához.
Könnyebben ment, mint gondoltam, mondtam magamban, amikor átvettem a csomagot. És ekkor következett az, amiből megértettem, miért kellett ide betérnem.
„Tudom, hogy siet, csak egy percig tartanám fel, mondta a fiatalasszony. Szeretném megkérni, hogy imádkozzon értem és a férjemmel való kapcsolatomért útközben a teadélutánra. Úgy érzem, nem lehet megmenteni a házasságunkat.”
Éreztem az Úr jelzését: Látod, ezért kellett megváltoztatnod eredeti tervedet.
Letettem a dobozt a pultra, megfogtam a nő kezét, és imádkoztam vele. Mialatt mondtam a szavakat, amiket az Úr sugallt, a fiatalasszony sírni kezdett. Mikor kimondtam az Áment, szorosan megölelt, és halkan ezt mondta: Ön ez egyetlen, azok közül, akiket megkértem, hogy imádkozzanak értem, aki itt maradt, és azonnal teljesítette kérésemet. Köszönöm. Nagyon el voltam keseredve, úgy éreztem, hiába szóltam a többieknek, úgyis elfelejtik. Igazából már abban sem reménykedtem, hogy Isten meghallja könyörgésemet.
Emlékeztettem mai igénkre: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.” (Zsolt 145 18,19)
Megköszönte, hogy időt szakítottam rá, s hozzátette, hogy ha hazamegy, előveszi a Bibliáját, és keres még benne bátorító, erőt adó igéket. Az üzlet kezdett megtelni vásárlókkal. Még egy ölelés, telefonszám-csere, és elindultam a teadélutánra. Azóta többször imádkoztunk együtt, és folytatni is akarjuk. Minden beszélgetésünk eszembe juttatja, hogy ha odafigyelek, meghallom és teljesítem az Úr ösztönzéseit, erőteljesen átélhetem jelenvalóságának örömét.
Az Isten-akarta elkésés a teadélutánról arra is megtanított, hogy sokkal többet nyom a latban, ha Isten felhasznál saját dicsőségére mások életében, mint az, hogy pontosan érkezzem meg valahova.

Uram, köszönöm szeretetedet, hogy felhasználsz céljaidra és dicsőségedre. Taníts meg, hogy meghalljam és teljesítsem akaratodat kételkedés és tétovázás nélkül. Jézus nevében, Ámen.

Emcouragement for today, 2011.05.23.
www.proverbs31.org


Ha félsz az Ítélettől

Képzeld el magad anyaként/apaként. Van egy csodálatos gyermeked, aki napfényt hozott az otthonodba. Értelmet adott az életednek. Isten legnagyobb ajándékának tekinted. Ám ahogy megnőtt, egyik gond jött a másik után. Problémás gyermek lett. Sebeket ejtett rajtad, rengeteg fájdalmat okozott. Nem fogad szót, nem tisztel téged. Kimaradt az iskolából. Hasztalanságokra fecsérli az idődet, a pénzedet, minden forrásodat. A drog, az alkohol, a szex, az erőszak rabságában él. Ám mindezen bűnei ellenére, te továbbra is szereted őt, látod benne a szépet, látod benne a jót. Továbbra is törődsz vele. Még mindig képes vagy mindent feláldozni érte, akár az életedet is.
Eljött az ítélet napja! Isten téged kér fel, hogy mondj ítéletet a gyermekedről. További sorsa a te kezedben van. Te döntöd el, hogy felemelik a mennyországba vagy levetik a pokolba.
Képzeld el szeretett, drága gyermekedet, akit 9 hónapig a szíved alatt hordtál, akiért mindent feladtál, akit éveken át gondoztál, akiért olyan keményen dolgoztál – most ott térdel előtted, irgalmadért könyörög, és várja az ítéletedet.
Anyaként/apaként hogy döntenél? Képzeld el a jelenetet, gondolkozz el rajta két percig, mielőtt tovább olvasnál.

Nos, miután lelked mélyét is megvizsgáltad, mit gondolsz, hogy döntenél? Mit tennél abban a percben? Megfognád a kezét, felsegítenéd, és átölelnéd? Újra befogadnád és elfogadnád? Megbocsátanál neki? Tudnád szeretni?
Ha képes vagy rá, hogy mindezt megtedd, mennyivel inkább megteszi Isten, aki maga a szeretet, az irgalom, a megbocsátás. Ha az ember, aki többnyire tudattalanul is feltételekhez köti szeretetét, meg tudja ezt tenni, mennyivel inkább a feltétel nélküli, végtelen Szeretet!

Ide másoltam neked, Isten szeretetlevelét, amit neked írt. Ízlelgesd a szavait. Nyisd meg előtte a szívedet. Engedd, hogy hozzád szóljon! Hagyd, hogy megbocsásson, engedd, hogy szeressen téged! Fogadd el gyógyító szeretetét és irgalmát!

Gyermekem!
Te talán nem ismersz engem, de én ismerlek téged.

Tudom, mikor ülsz le vagy mikor állsz fel,
Ismerem minden szándékodat.
Zsolt 139,2
Szemmel tartom járásodat, pihenésedet,
Gondom van minden utadra.
Zsolt 139,3
Még a hajad szálait is számon tartom.
Mt10,29-31
Saját képmásomra alkottalak,
Ter 1,27
Bennem élsz, mozogsz és létezel.
Apcsel 17,28
Az én nemzetségemhez tartozol.
Apcsel 17,28
Fogantatásod előtt ismertelek,
Jer 1,4-5
Kiválasztottalak, amikor a teremtést megterveztem.
Ef 1,11-12
Nem véletlenül születtél,
Napjaid fel vannak írva a könyvemben.
Zsolt 139, 15-16.
Én határoztam meg születésed helyét és idejét.
ApCsel 17,26
Csodálatosra alkottalak.
Zsolt 139,14
Én formáltalak anyád méhében.
Zsolt 139,13
Én hoztalak ki anyád méhéből.
Zsolt 71,6
Akik nem ismernek, tévesen mutatnak be engem.
Jn 8,41-44.
Nem távoli, dühöngő Isten vagyok,
én magam vagyok a szeretet.
1Jn 4,16
Azt akarom, hogy lásd, mennyire szeretlek.
1Jn 3,1.
Atyád vagyok, és te az én gyermekem vagy.
1Jn 3,1
Többet nyújtok neked, mint amire földi édesapád valaha is képes lenne.
Mt 7,11
Én vagyok a tökéletes édesapa.
Mt 5,48
Minden jó, ami ér téged, tőlem származik.
Jak 1,17
Mindennel ellátlak, amire szükséged van
Mt 6,31-33
Reményteljes jövőt adok neked.
Jer 29,11
Mert örök szeretettel szeretlek.
Jer 31,3
Hozzád kötődő gondolataim száma több a föveny homokszemeinél.
Zsolt 139,17-18
Ujjongva örülök neked.
Szof 3,17
Sosem fogok elfordulni tőled.
Jer 32,40
A tulajdonom vagy.
Kiv 19,5
Örömmel teszek jót veled teljes szívemmel és lelkemmel.
Jer 32,41
Csodálatos dolgokat jelentek ki és mutatok meg neked.
Jer 33,3
Ha teljes szívvel, lélekkel keresel, megtalálsz.
5Móz 4,29
Gyönyörködj bennem és megadom szíved kéréseit.
Zsolt 37,4
A kéréseket is én sugallom neked.
Fil2,13
Többet tehetek érted, mint amit kérsz, vagy amit elgondolsz.
Ef 3,20
Örökké bátorságot öntök beléd.
2 Tessz 2,16
Megvigasztallak minden nyomorúságodban.
2Kor 1,4
Ha hozzám kiáltasz, kimentelek minden bajból.
Zsolt 34,18
Mint a pásztor a kisbárányt, karomban hordalak.
Ézs 40,11
Egy napon minden könnyet kitörlök a szemedből.
Jel 21,3-4
Eltörlök minden fájdalmat, amit éreztél a földön.
Jel 21,3-4
Atyád vagyok, és szeretlek, ahogy a fiamat, Jézust szeretem.
Jn 17,23
Mert Jézusban nyilvánítottam ki irántad való szeretetemet.
Jn 17,26
Ő az én lényem pontos megtestesítője.
Zsid 1,3
Azért jött, hogy megmutassa, érted vagyok, nem ellened.
Róm 8,31
És hogy elmondja, nem tartom számon a bűneidet.
2 Kor 5,18-19
Jézus életét adta azért, hogy mi kiengesztelődjünk egymással.
2Kor 5,18-19
Az ő halála az én szeretetem megnyilvánulása érted.
1 Jn 4,10
Odaadtam érted egyszülött fiamat, és vele együtt mindent, amit szeretek.
Róm 8,31-32
Ha elfogadod Jézust, engem fogadsz el.
1 Jn 2,23
És semmi nem választhat el többé a szeretetemtől.
Róm8,38-39
Térj haza, és sosem látott vendégséget tartok a mennyben hazatérésed örömére.
Lk 15,7
Minden nép és nemzetség atyja vagyok.
Ef 3,14-15
Befogadsz engem, hogy a gyermekem légy?
Jn 1,12
Várok rád.
Lk 15,11-32

Szeretettel
Édesapád, a Mindenható Isten

http://istheendoftheworldnear.blogspot.com

2011. augusztus 28., vasárnap

Bevezető elmélkedés erre a hétre

A Kereszt misztériuma minden keresztény életére árnyékot vet. A békességet az erős hit jelének tarthatjuk bár, és megkísérthet a gondolat, hogy ez a békesség érzéketlenné tesz majd a szerencse forgandóságával szemben, a Passióban való valamilyen fokú részesedés mindenkinek kijut, aki követni akarja Krisztust. “Ha valaki utánam akar jönni – mondja Jézus -, vegye föl keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16,24). Természetes, ha ezek a kilátások megtántorítanak. Péter, aki megvallotta hitét Jézusban, maga is megdöbbent hallván, hogy Jézus újra meg újra jövendő, jeruzsálemi szenvedéséről beszélt. De ha kitartunk valaki mellett, ha vele vagyunk a bajban is, az a szeretet jele. A szenvedések, amik érnek minket életünk során, amik gyötörnek és sötétséggel vesznek körül, nem hiábavalóak, ha rajtuk keresztül az Úr Keresztjében osztozunk. Mert a Kereszt az isteni szeretet misztériuma is, mely a végső időkig áradni fog a világ üdvözüléséért. Szenvedéseink által, legyenek bár kicsik vagy nagyobbak, misztikus módon egyesülünk ezzel a nagy szeretettel, és részt veszünk az emberiség gyógyításában és felemelésében. A Keresztben van a mi saját megváltásunk és örökkévaló reménységünk, és Benne van az egész világé is. Semmilyen szenvedésünk nem hiábavaló tehát, hanem gyümölcsözővé válik Krisztus áldozatának és örök szeretetének gazdagságában.

sacredspace.ie

2011. augusztus 23., kedd

Lélekerősítő levelek 54

Jó feleség egyszerűen
Lysa TerKeurst

„A házasságot mindenki tartsa tiszteletben…” Zsid 13,4a

Érezted már, mennyire kimerít a sok elvárás, amit másoktól feltételezel önmagad felé?
Mikor férjhez mentem, eldöntöttem, hogy kidolgozom magamnak, hogyan kell feleségnek lenni. Őszintén tiszteletben akartam tartani házasságomat, ahogy a Zsidókhoz írt levél 13,4 javasolja. Ezért feljegyeztem, amit a „jó feleségeknél” tapasztaltam.
- Jól tud pörköltet főzni.
- Minden nap kiporszívózza a lakást, amit a szőnyegen lévő csíkok is jeleznek.
- Szerelmes üzeneteket ragaszt a férje íróasztalára.
- Szép fehérneműt vásárol és visel.
- Figyelmét azonnal a férje felé fordítja, ahogy az hazaérkezik.
- Leteszi a kagylót, ahogy a férje belép az ajtón.
- Tisztában van a focival, együtt nézi a meccseket a férjével.
- Minden nap imádkozik a férjéért.
A lista egyre növekedett.
Végül annyira megterhelt, mi mindenre kell figyelnie a jó feleségnek, hogy sírni kezdtem. Alkalmatlannak éreztem magam. Lehangolt lettem. Biztos voltam benne, hogy a listám minden egyes pontja ott van a férjem tudatában elvárásként. Megkeseredtem. Aztán eljött a feszültségnek egy olyan pillanata, amikor kitörtem: „Nevetségesek az elvárásaid!”
„Milyen elvárásaim?”- kérdezte.
„A listád. A százegy dolog, amit teljesítenem kell, hogy jó feleség legyek” – szipogtam.
Értetlen tekintete zavarba ejtett. Neki nem volt semmilyen listája.
Mialatt egyre jobban koncentráltam a tennivalókra, elfelejtettem, hogy csak egyszerűen szeretnem kell.
Rájöttem, hogy kevesebbet kell tennem, hogy több lehessek. Igen ám, de hogy választom ki, mi az, amit meg kell tartanom, mi az, amit szélnek ereszthetek az elvárások közül? Megkérdezem.
„Édesem - kezdtem, s közben éreztem, ahogy lazul az elvárások szorítása –, képtelen vagyok mindazt megtenni, amit a jó feleségek csinálnak. De három dologra biztosan képes leszek. Kérlek, mondd meg, mi számodra a legfontosabb három terület, és azokban ígérem, jó leszek.”
Végigkínlódhatom a házasságomat úgy, hogy tessék-lássék elvégzek százféle dolgot keserű szájízzel és kimerült lélekkel – vagy kitűnően teljesítek három dologban mosollyal az arcomon, szeretettel a szívemben.
Egyszerű dolgokat kért. Érzelmileg és lelkileg gondoskodó édesanyjuk legyek a gyermekeinknek, törődjek saját testemmel-lelkemmel, tartsam rendben a házat. (Figyeled? Rendben – nem patyolat tisztán.) Ennyi.
Ő maga is igyekezett kevésbé foglalkozni egy csomó mindennel, amit gyötrődve próbáltam megadni neki, és boldogan vállalt át sok mindent, ami nekem nehezemre esik: például a háztartási mérlegkészítést, a kocsik szervízbe vitelét. Huhh – mekkora megkönnyebbülés.
Persze nem csak három dolgot teszek meg naponta. De amikor nem érek rá vacsorát főzni vagy kiporszívózni, nem érzem azt, hogy becsaptam, hogy elhanyagolom. Ezek nem tartoznak a legfontosabb dolgok közé az ő szemében.
A fehérneműről nem beszélt. De ez is hozzátartozhat a „törődjek a testemmel” elváráshoz. Erről a területről egy másik alkalommal fogunk még beszélgetni.
Mára elég annyi, hogy elvárásaim listáját leszűkítettem három területre, ahol valóban jól helyt tudok állni, s ezzel a jó házasságról alkotott képem is megvilágosodott.
Három területen jól teljesítő feleség leszek, aki tiszteletben akarja tartani a házasságát. Ilyen egyszerű. És ami egyszerű, az jó.
Uram, szeretnék jó feleség lenni. Segíts meglátnom a Te elképzelésedet a házasságomról, hogy ahhoz tartván magam megtiszteljelek Téged és jól szerethessem a férjemet minden nap. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.05.
www.proverbs31.org

Sorrendváltás
Karen Ehman

„Ne nyugtalankodjatok tehát, és ne kérdezzétek: mit együnk? Vagy: mit igyunk? Vagy mibe öltözzünk? Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van. Ti keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezeket is mind megkapjátok.” Mt 6,31-33


Nőként ugye sokféle szereped van? Egy hét leforgása alatta váltakozva vagy feleség, anya, főnök vagy beosztott, leánygyermek, nővér, nagynéni, nagymama, szakács, mosogatólány, sofőr, ápolónő, takarító, tanácsadó, bizottsági tag, egyházi segítő, végrehajtó, és még sorolhatnám – na meg Isten leánya.
Néha a szerepek úgy a fejünkre tornyosulnak, hogy csak ide-oda hajlongva, botladozva tudjuk egyensúlyban tartani magunkat. Ha egyáltalán.
És a sok szerep közül sajnos többnyire csak utoljára jut eszünkbe, hogy királylányok vagyunk. A Király leányai.
Nagyon szeretem Urunk egyszerű, világos, szívenütő szavait a Máté 6-ban. Célba veszi rohanó életmódunkat, s szétpukkasztja, mint egy buborékot. Gyengéden, de határozottan megmondja, mit kell tennünk, hogy rendbe jöjjön az életünk. „Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és ezeket is mind megkapjátok.”
Bármennyire egyszerűek ezek a szavak, nem tudjuk egykönnyen alkalmazni őket az életünkre. Főleg mai társadalmunkban, ahol a rohanás, az állandó tevékenység létszükségletnek látszik.
Évekkel ezelőtt helyünket a társadalomban az mutatta, hol lakunk és milyen kocsit vezetünk. Ma mintha mással mérnénk a sikert: azzal, hogy mennyire vagyunk elfoglaltak.
Határidőnaplónkban nincsenek üres sorok, gyermekeink egyik programról a másikra rohannak, már a családi vacsorákra se gyűlünk egy asztal köré. Valami arra sarkall, hogy még többet tegyünk, hogy életünket az állandó tevékenység harsogó színeivel fessük tele.
Bár egészen más világban élünk, mint Jézus szavainak első hallgatói, mégis sokat tanulhatunk abból, amit Jézus mond nekik. Azokat az embereket is a megélhetés, az ennivaló és a ruházkodás gondja aggasztotta. Ezek a mi gondjaink is lehetnek, de emellé még egy csomó más aggódnivalót is odaakasztunk. Hogyan fogjuk kitakarítani a házat, kimosni a szennyest, megfürdetni, felöltöztetni a gyerekeket, elvinni őket az iskolába s a különórákra, időt szakítani házasságunkra, rokonlátogatásra, helyt állni a munkahelyen, időre elvégezni ottani, határidős feladatainkat stb, stb.
Tennivalónk minden sarkon üvöltve ugrik elénk, Jézus meg áll, és halkan azt súgja: Keresd az én országomat, az én igazságomat, és ezeket mind megkapod hozzá.
Szavai hatására talán sikerül sorrendbe rakni tennivalóinkat, kiszórni közülük a kevésbé fontosakat, amik csak arra jók, hogy elvonják figyelmünket, és akadályozzák, hogy Vele töltsük az időnk egy részét.
Bármilyen szerepeket adott neked az Isten, ne feledd el sorba rendezni őket. Csak akkor tudsz megbirkózni velük, ha mindenekelőtt időt szánsz arra, hogy fejedre rakd a koronát, és a Király leányaként éld a napjaidat.
Uram, nagyon sajnálom, hogy összegabalyítom a sok-sok szerepemet. Segíts, hogy minden napot azzal kezdjek, hogy a Te országodat és a Te igazságodat keresem, s utána lássam el azokat a feladatokat, amiket Isten bízott rám. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.05.06.
www.proverbs31.org.
Hozzátok ide
Marybeth Whalen
„Hozzátok ide.” Mt 14,18
„Anyúúú,” kiáltotta kisfiam a dolgozószobából, ahol a matekleckéjén dolgozott, „nem tudom megcsinálniii!”
Épp mosogattam a konyhában. „Ha nem megy,” kiáltottam vissza, „hozd ide!”
Ahogy kimondtam, Isten suttogását hallottam a szavaim nyomában: „Hát nem ezt szoktam én is mondani neked?”
Amikor kimerült vagy: „Ha nem megy, hozd ide.”
Amikor dühös vagy: „Ha nem megy, hozd ide.”
Amikor szenvedsz: „Ha nem megy, hozd ide.”
Amikor nem tudsz dönteni: „Ha nem megy, hozd ide.”
Kétezer évvel ezelőtt olyan helyzetbe kerültek a tanítványok, amit nem tudtak megoldani. Nem adhattak vacsorát 5000 éhes férfinak és ezek családjának. Ha elengedik őket, lemaradnak valami fontos tanításról. De nem volt pénzük, hogy ennivalót vegyenek ennyi embernek.
Egy fiatal fiú jelentkezett, és felajánlotta, amije volt. Jézus odaszólt a tanítványoknak: „Hozzátok ide.” Vette a hitben felajánlott csekély kis ennivalót, és minden képzeletet felülmúlóan megsokszorozta.
Erre van nekem is szükségem nap, mint nap. Amikor úgy tűnik, valamit nem tudok megoldani, veszem azt a kevéskét, amim van, és leteszem az Ő kezébe. Utána már csak félre kell állnom, és lesnem a csodát, ahogy alázatos felajánlásomat megsokszorozza.
Ma épp mi nem megy?
Neki kéne lendülni valaminek, amire Isten hív?
Elkezdeni egy szolgálatot, amitől rettegsz?
Kitartani a hiteltörlesztésben?
Megbocsátani valakinek, aki megbántott?
Egyet biztosan tudhatsz: nem tudod megcsinálni. Fogd hát, ami kis erőd van, és vidd oda Hozzá. Képzeld el, ahogy átnyújtod, mint a fiú a kenyeret és a halat. Aztán vonulj vissza, és figyelj. Készülj rá, hogy meg fogsz lepődni.
Uram, dicsőítelek, mert mindig segítesz cipelni a terheket. Köszönöm, hogy mindig átveszed azt, ami nekem nem megy, s hatalmaddal, áldásoddal megoldasz mindent. Juttasd eszembe, amikor újra meg újra aggódom vagy félek, hogy fogjam meg, és vigyem hozzád a gondjaimat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.09.
www.proverbs31.org

Az enyém, enyém, enyém!
Lysa terKeurst

„Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” Fil 2,4

Mágnesként vonzom a furcsa helyzeteket.
Komolyan.
Nemrég kint jártam a kutyáimmal a szabadban, hogy magamba szívjam a napfényt. Az előző hétvégét a havas Pennsylvaniában töltöttem, szükségem volt rá, hogy a csontjaim mélyéig átjárjon California melege. Nekünk, déli lányoknak, nem jön be a tavaszi hó.
De térjünk vissza a napsütésre és a kutyákra. Karácsonyra kaptunk egy Willow nevű kiskutyát. Másik két kutyánk, Champ és Chelsea nem tudnak mit kezdeni a másfél kilós kis jószággal. Bosszantja őket, annyi bizonyos. Minden téren.
Arra gondoltam, jót tenne a házunkbeli kutyakapcsolatoknak, ha egy kicsit a szabadban lennénk, s éreztetném velük a szeretetemet.
Leültem tehát a fűre, és végigszeretgettem mindegyiket.
Elborítottak nyálas csókjaikkal, bundájukkal, büdös kutyaleheletükkel. Vittem magammal egy labdát. Nagyon jól éreztük magunkat. Paradicsomi állapotok.
Legalábbis addig, míg Willow be nem kuporodott az ölembe. A lehető legbensőségesebb együttlétet jelentő, értékes helyre való igényével, gondolom, nem sejtette, milyen jelzést küld a többieknek. Champ hátán felborzolódott a szőr, és morogni kezdett. Abbahagyta a farkcsóválást. Már nem látszott boldognak.
„Ó Champ,” – próbáltam meggyőzni, „Willow még kölyök, ne bántsd.”
A morgás erősödött.
„Nem, Champ! Rendes kutya! Gyere ide. Téged is tudlak szeretgetni, míg Willow az ölemben van,” vakargattam a fületövét, hogy megnyugtassam.
Úgy tűnt, sikerült is újra boldoggá tennem, végignyalta az arcomat.
Újra a Paradicsomban.
Ám ekkor, derült égből villámcsapás, Champ mellém húzódott, Willow szemébe nézett, felemelte a lábát – és lepisilt.
Ez nem lehet igaz! Nem hittem, hogy ilyen lehetséges.
Miután magamhoz tértem a döbbenetből, és sikerült otthon átöltöznöm, nekiestem a Google-nak.
Legtöbb vélemény szerint Champ a területét jelölte ki. „Ez az ÉN mamám!”
Az erőteljesen kinyilvánított ENYÉM! megmutatta, milyen undorító tud lenni a csak önmagára koncentráló személyiség. Champ nem tudta élvezni mindazt, amit az együtt töltött idő adott neki, mert csak arra a kis területre koncentrált, ahol háttérbe szorult.
ÖNzés! ÉN! Az ENYÉM! ENYÉM! ENYÉM!
Évekkel ezelőtt Isten azzal, hogy látnom engedte - ténylegesen látnom - mindazt, amit kaptam Tőle, rávezetett, hogy felismerjem és megtagadjam az önzést. És hogy sose tekintsek úgy arra, amit kaptam, hogy az csak engem illet. Tudatosan szem előtt tartok két dolgot azóta:
1. Hálát adok Istennek, hogy rám bízta az ajándékot. Tudom, hogy az ajándék Tőle érkezik.
2. Elgondolkodom, hogyan tudnék a kapott ajándékkal áldást vinni valakinek az életébe? Megsokszorozódik az ajándék értéke, ha nem csak rólam szól.
Magától jön ez a hozzáálllás? Eleinte nem. Legalábbis nem egy ilyen - én vagyok az első-Enyém! Enyém-a többieket lepisiljük – világban.
De mi nem arra vagyunk hivatva, hogy a világ normái vagy az ösztöneink szerint éljünk.
Minket arra hívtak, hogy ezek fölé emelkedjünk. Legyünk mások. Legyünk különbözőek-különbek. Legyünk tiszták, szentek minden téren. „Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent” (1 Jn 3,3).
Milyen áldás ért, amit meg kéne osztanod?
Milyen áldás ért, amit meg kéne osztanom?
Hogyan tudnánk tisztán, világosan képviselni Krisztust mindennapi tevékenységeink közben azzal, hogy továbbajándékozzuk Őt mindenfelé, amerre járunk?
Jó elmélkedési témát adtak a bűzös ruháim, mialatt kibújtam belőlük.
Uram, hálát adok minden jó és tökéletes ajándékért, amit adtál nekem. Segíts, hogy másokat önmagam elé helyezzek, adj olyan szívet, amivel olyannak látom őket, amilyennek te látod. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.11.
www.proverbs31.org

Edzés holtszezonban

Glynnis Whitwer

„Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes és minden jócselekedetre kész legyen.” 2Tim 3,16-17

A hőmérséklet 38 fok körül járt azon a forró nyári estén. Aranyló napsugarak játszottak a faleveleken, az árnyékok már megnyúltak, mikor észrevettem a magányos futót. Mintha fiam gimnáziumi birkózó csapatának egyik tagja lenne. De miért fut ilyenkor?
A birkózószezon csak hónapok múlva kezdődik, imponáló volt igyekezete, hogy edzésben tartsa magát. A szezonban tartott edzések természetesek, de a holtszezonban ritkák. Pedig akik a holtszezont is kihasználják, hogy állandóan legjobb formájukban legyenek, bizonyára felülmúlják teljesítményben azokat, akik csak a szezon elején kezdenek edzeni.
Az állandó készenlét jellemzi ezeket a mindig edzésben lévő atlétákat. Bármelyik pillanatban készen állnak megmérkőzni az ellenféllel. Ritkán éri őket meglepetés, mozgásuk sima, határozott. Önfegyelmük gyümölcse akkor érik majd be, amikor legnagyobb szükség lesz rá.
Ugyanezt az elvet tapasztaltam olyanok életében, akik állhatatosan járnak Isten útján. Lelki edzésnek vetik alá magukat, tanulmányozzák az Igét, igyekeznek hitben élni. Éjjel-nappal edzik tudatukat és szívüket, hogy állandóan összhangban maradjon az igazsággal. Minden körülmények között erősítik Krisztus iránti odaadásukat. Rajtakapják és elkergetik a hamis gondolatokat.
Aztán, váratlanul, élesben kell küzdeniük. Többnyire nincs semmi előjel. Csak jön egy telefonhívás. Egy orvosi lelet. Egy email. S az „ellenfél” egy pillanat alatt dühös támadásba kezd. Félelem, fájdalom, kétségbeesés fenyeget. De nem sújtja porba őket.
Érzik a megrázkódtatást? Valószínűleg. De nem zuhannak össze.
Az elmúlt években történtek velem megrázó események. Megtakarításunk elolvadt a válságban, gyermekeim olyan döntéseket hoztak, amelyek nagyon távol álltak attól, amire nevelni akartuk őket, stb. Olyasmikkel szembesültem, amikre sosem számítottam, és senkitől nem kaptam térképet, ami segített volna eligazodni az útvesztőkben.
Ezekben a sötét időkben abba kapaszkodtam, amiről tudtam, hogy fénylő igazság. A testem pánikba akart esni, és üvöltve elmenekülni, Isten igazsága így szólt: gondodat viselem. Mikor a kétségbeesés szélére kerültem, mert azt hittem, végleg elveszítem a gyermekemet, Isten bölcsessége figyelmeztetett, hogy mindenki követ el bűnt. Ha nem lettem volna edzésben, belezuhantam volna a rémület mocsarába. Könnyű kegyesnek lenni, mikor simán mennek a dolgok. Könnyű szeretni másokat, könnyű jó intézőnek lenni, bölcs döntéseket hozni, amikor minden nagyszerűnek látszik. Akkor vesszük hasznát a kitartó edzésnek, amikor derült égből villámcsapásként támad a baj.
Senki sem fogja ezt megtenni helyettünk. Nekünk kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. Nekünk kell átverekednünk magunkat a lelki szárazság idején, és kitartanunk az imádságban. Biztos, hogy megtesszük, amikor „szezon” van (amikor kemény időket élünk), de tennünk kell a holtszezonban is, amikor minden rendezettnek látszik, hogy készen álljunk, ha váratlanul kitör életünkben a háború.
Jó hír, hogy bármikor elkezdheted az edzést. Már ma. Igazából, ha olvasod ezt az elmélkedést, már benne is vagy. Olvasd az Igét (most pl. Jn 8,31-32; 1 Tim 4,7). Imádkozz, kérd Istent, mutassa meg, mire akar ma tanítani. Töprengj el az igazságokon, amikre rátalálsz, engedd, hogy átjárják szívedet. Minden ilyen alkalommal erősebb leszel. És ha szembesülsz az ellenféllel, ha harcolnod kell, fegyelmezettséged és kitartásod gyümölcseként békesség, bizalom és öröm lesz benned a körülmények ellenére is.
Uram, áldalak Téged, minden igazság Forrását. Segíts, hogy fegyelmezetten, rendszeresen olvassam és tanulmányozzam a Bibliát, és minden nap szánjak időt a Veled való találkozásra. Így készen fogok állni a küzdelemre. Adj, kérlek, bölcsességet és tisztánlátást, hogy szilárd alapra építsem az életemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.11.
www.proverbs31.org

Rejtett kincs
Amy Carroll

„Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.” 2Kor 4,7

„Hova tűnt az a kecske?”- motyogta értetlenül a fiatal beduin pásztor. Felkapaszkodott a sziklákon, hogy folytassa a keresést. Hőség volt, ő pedig egyre jobban idegeskedett.
Egy sötét barlang szájához érkezvén, nem akarta tölteni az időt azzal, hogy bemegy hiába, inkább behajított egy követ. Ám a remélt, fájdalmas mekegés helyett csörömpölést hallott. A feléledt kíváncsiság abban a pillanatban elfelejtette vele a kecskét.
Belépett a barlangba, és felfedezte a valaha volt legjelentősebb vallásos régészeti leletet: a holttengeri tekercseket.
A Holttengeri Tekercsek Kiállításán járva indult be a képzeletem, s varázsolta elém a fent leírt jelenetet. A történet folytatásában ez a nomád pásztor a cserépedénybe rejtett, vászonba göngyölt papírtekercset elvitte egy kereskedőnek Betlehembe. Tőle indulva kézről kézre járt a kincs, míg végül elérkezett a Hebrew University speciális múzeumába, a Könyv Szentélyébe.
Az, hogy Isten Igéjének ezek az ősi dokumentumai hosszú évszázadokon át ott foszladoztak elrejtve egy barlangban, míg az elveszett kecskéjét kereső pásztor rájuk nem talált, megragadta a szívemet, az elmémet. Pál apostol mondja, hogy minden hívő egy kincset rejtő agyagedény. Mi van bennünk az Írások szerint? Békesség (Filippi 4,7), bűnbocsánat, megváltás, Isten kegyelmének gazdagsága (Ef 1,7), öröm (Jn 5,11) és Krisztus feltámadásának ereje (Filippi 3,10).
A holttengeri tekercsek megtalálása erőteljes biblikus képet nyújt arról, hogyan árad szét egy eltört cserépedényből Isten ereje az életünkben és onnan körénk. Az összetörés, bármilyen fájdalmas is, egyike Isten eszközeinek, amivel megmutatja mindent felülmúló erejét az életünkben. Bár összetörésünk oka lehet egyszerűen az, hogy ebben az elesett, bűnnel teli világban élünk, Isten képes Megváltóként bemutatkozni azáltal, hogy kincseit árasztja szét rajtunk keresztül.
Összetört vagy megrepedt edénynek érzed magad? Szenvedsz, mert elvesztetted az állásod, vagy anyagi helyzetetek megrendült? Érzelmi világodat egy barát vagy a férjed elpártolása zúzta össze? Semmivé tett a magány egy szeretett lény eltávozása miatt? Elfacsarodik és vérzik a szíved gyermeked miatt, aki más utakon jár?
Ha hiszel Jézus Krisztusban, az Úrban, tudnod kell, hogy Ő azt ígéri, nem csak veled lesz a katasztrófák idején, hanem arra vágyik, hogy kegyelme széttört önmagadból áradjon mások felé.
Isten Igéje, amit a Vele töltött békés időszakokban magadba raktároztál, kisugározhat belőled, amikor összetörsz. Ő látja a fájdalmadat, szíve szakad a szenvedésed láttán. Nagyon, de nagyon szeret. Kapaszkodj ígéretébe, hogy összeomlásod nem lesz hiábavaló, hanem az Ő Lelke árad szét belőle, állhatatosságot, erőt, megigazulást, reményt sugározva szét.
Volt idő, amikor érintetlen edény voltam egy barlang mélyére rejtve, mialatt körülöttem a világ egyre mélyebbre süllyedt az Ige hiányának szakadékában. Azért könyörgök ma Istenhez összetört nővéreimmel együtt, hogy sérüléseinket használja Önmaga dicsőségére, és mindnyájunk javára. Kérem, hogy mialatt velünk jár szenvedéseink idején, Igéjének fénye egyre erőteljesebben világítson egy elveszett, haldokló világban.
Uram, összetörten járulok ma eléd. Sérülékeny, gyenge önmagamat átadom Neked. Akár a bűn, akár a körülmények törtek össze, azt kérem, kegyelmeddel tölts fel, hogy szétáradhasson belőlem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.13.
www.proverbs31.org

2011. augusztus 16., kedd

Lélekerősítő levelek 53

Szorult helyzetben
Marybeth Whalen

„Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!” Zsolt 4,2

Külsőleg minden rendben volt, de belül sikítoztam s kapálóztam.
Stresszes voltam, feszült, szorongó, kimerült. Úgy éreztem, valami rám nehezedik, lefelé nyom, nem bírok szabadulni alóla. Minél erősebb volt ez az érzés, annál inkább akartam volna szabadulni, kitörni, nekifeszülni a tehernek.
Kívülről jól néztem ki, belül minden zavaros volt.
Érezted már így magad? Stressz minden nap ér minket ezerféle formában. Szülői stressz, munkahelyi, anyagi, otthoni stressz, egészségügyi és kapcsolati stressz, a lista soha nem ér véget. Bárhogy próbálkozunk, nem szabadulunk tőle ebben a romlott világban. Csapdában, fogságban tartanak ezek a dolgok, amiken nem változtathatunk, amik súlyosan ránk nehezednek.
Mikor ma a fenti igét olvastam a Bibliámban, megkapott a „kiút” szó eredeti jelentése. Szó szerint azt jelenti, hogy kitágítja a szoros helyet. Hát pontosan erre van szükségem ilyenkor.
Tudom, milyen érzés, mikor arra vágyunk, jöjjön valaki, aki leemeli a terhet, kitágítja a helyet, ahol nem tudok lélegezni sem. Egyre feszültebb vagyok, úgy érzem, lüktet a vér az agyamban, tehetetlen vagyok, és nem látok kiutat. Lehet szó egy mindennapi helyzetről, mikor üvöltő gyerekkel a kocsiban állok a dugóban, vagy hatalmas teherről, mint amikor nincs esély rá, hogy férjem új munkát találjon. Jól ismerem a szorult helyzeteket.
Ismerjük valamennyien.
Úgy szeretem a 4. zsoltárt, ami eszünkbe juttatja, hogy van Valaki, aki odajön hozzánk, és könnyít a terhen. Hányszor próbálunk a magunk erejéből szabadulni, egyedül, önállóan próbáljuk megoldani a helyzeteket, ahelyett, hogy hívnánk Azt, aki ért hozzá, hogyan tágítsa ki a teret körülöttünk.
Számíthatunk Istenre, ha egy lélegzetvételnyi szünetre vágyunk, könnyít a terhen, megajándékoz bölcsességével. Megmutatja irgalmát, ha Hozzá fordulunk, meghallja könyörgésünket, és kiszabadít a szorult helyzetekből.
Legközelebb, ha stresszes leszel, feszült, szorongó vagy kimerült, ne feledd el Őt szólítani, hívni, találjon rád a szorult helyzetben, s mutassa meg, hogy van hely ott is, ahol azt hitted, mozdulni sem tudsz már.
Uram, köszönöm, hogy közel lévő Isten vagy. Amikor úgy érzem, agyonnyomnak a gondok, Rád van szükségem. Köszönöm, hogy minden helyzetben megkönnyebbülést adsz. Segíts, hogy mindig jusson eszembe Hozzád kiáltani. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.26.
www.proverbs31.org

Bocsáss meg
T. Suzanne Eller

„Istenem te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.” Zsolt 69,6

Szereted Krisztust, de megint elszúrtál valamit. Talán már azt is megkérdőjelezed, hogy ez a „hitben élés” egyáltalán lehetséges. Vagy csak a tökéletesek kiváltsága, akiknél ehhez minden összejön?
A bűn néha tabutémának tűnik, de nem egészen értem, miért. Összezavarja az életünket, és letérít az útról. Nézzünk szembe vele őszintén, és gondoljuk át, mi a teendő, ha megtörténik.
A fenti vers szerint Dávid király tisztában van a bűnével. Azt is tudja, hogy mások is tisztában vannak vele. Ez bizony nehéz helyzet. Kedved lenne elszaladni és elbújni valahová. Kedved lenne elfordulni Megváltód szeretetétől, mert úgy érzed, méltatlan vagy rá.
Függetlenül attól, hogy mások mit hisznek vagy gondolnak róla, Dávid szenvedélyesen szereti Istent. Szolgálni akarja, és közel akar maradni Hozzá. Talán leginkább ezért a vonásáért tartjuk „Isten emberének”.
Figyeld meg, Dávid egyenesen a Forráshoz fordul. Saját erejének végéhez érkezett, de tudatában van Isten erejének. Nem beszél mellé, nem próbál elrejtőzni Isten elől, hanem kiáll a pusztaságba, és Hozzá kiált, Ahhoz, aki meggyógyítja, aki megmenti, aki megbocsátja a bűnét.
Hányszor fosztjuk meg magunkat Isten irgalmától, mert méltatlannak hisszük magunkat? Pedig az imádásnak semmi köze a mi értékeinkhez, az mindenestül az Ő értékéről szól. Ha Hozzá fordulunk, belép szennyezett lelkünkbe, és áldozatának köszönhetően, tisztaságot hagy maga után. Lehet, hogy másoknak még be kell bizonyítanod, hogy megváltoztál (ez része lehet előrehaladásodnak), de Isten megígérte, hogy bűneinket oly messzire helyezi tőlünk, amilyen messze van kelet nyugattól. Neki semmit sem kell bizonyítanod azután, hogy bocsánatot kértél Tőle. Csak kövesd naponta lépésről lépésre, ahogy megmutatja neked. Dávid így kiált: „Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek!”(Zsolt 69,15a). Egyre lejjebb süllyedünk, ha elfordulunk Istentől zavarunkban, szégyenünkben.
Ha Hozzá kiáltunk, megkapjuk Megváltónk bocsánatát, aki utánunk nyúl a mocsárba. Helyre akarja hozni életünket, és mindent megad, hogy életünkben szabadság, remény, megbocsátás, cél és irány legyen.
Uram, vétkeztem, és hagytam, hogy ez eltávolítson Tőled. Hitem nem az én erőmre vonatkozik, hanem arra, hogy a Te szeretetedben és erődben élhetek. Szítsd fel újra a megváltásért érzett örömömet. Tölts fel újra szereteteddel. Tisztítsd meg a szívemet, s vonj közelebb magadhoz, ahogy feléd nyúlok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.27.
www.proverbs31.org

Keres téged
Lynn Cowell

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! … Mivel drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.” Iz 43,1,4

Ülök a sötét teremben, a szívem vadul ver. „Gyorsabban! Gyorsabban!” – kiáltanék. „Későn érsz oda!”
Azt hihetnétek, hogy még nem láttam a filmet, pedig dehogynem. Többször megnéztem már. Tudom, hogy a főhős épp időben érkezik. Az utolsó pillanatban ér oda, s rákiált a kapitányra meg a legénységre: „Engedjétek szabadon!” Tudom, hogy az életét fogja kockáztatni, hogy a lányét megmentse.
Nem számít, hogy tudom, mi következik. Az üldözés izgalma, a hősies szabadítás mindig megdobogtatja a szívemet. Lehet, furán viselkedem, de tudom, nem vagyok egyedül. Sok-sok nő kuporodik fel a kanapéra, hogy újra meg újra végignézzen egy romantikus jelenetet, főleg olyat, amikor a főhős mindent kész feláldozni, hogy megmentse a lányt. Mint a hősnő, mi is arra vágyunk, hogy kívánjanak, küzdjenek értünk, hogy valaki fusson utánunk. És van ilyen valaki.
Valaki keres minket, és mennyivel nagyobb dolog ez, mint amit a filmekben látunk. Teremtőnk, Királyunk keres, hogy szerethessen. Életét adta, hatalmas árat fizetett, hogy elérjen, és megmentsen minket.
Voltak olyan szakaszai az életemnek, amikor Jézust megmentőmnek, pásztoromnak, barátomnak tartottam. De csak mikor a fenti versekben elmélyedtem, fogtam fel szeretetének mértékét és mélységét, ekkor láttam meg mennyire értékes vagyok Számára.
Ne félj, mert megváltottalak. Neveden szólítottalak. Enyém vagy. Ha elborít a gond, ott leszek veled. A hömpölygő árban nem süllyedsz el. A satu nem fog halálra nyomni. Mert én vagyok Isten, a te személyes Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Hatalmas árat fizettem érted: Egyiptomot, Etiópiát, Szebát tettem fel érted. Ilyen sokat jelentesz nekem! Ennyire szeretlek! Az egész világot adnám azért, hogy visszaszerezzelek, vásárra vinném a teremtett világot érted. (Iz 43, 1b-4 – Az Üzenet)
Odaadna mindent értem? Ez őrület! De ez a radikális szeretet forradalmasította az életemet.
Mikor megtanultam ezeket a verseket, Jézusnak egy új oldalát kezdtem megismerni. Ő keres engem. Mindennél jobban szeret. És a mindenem akar lenni.
Ez a felismerés egy régi vágyat elégített ki lelkemben, aminek nem is voltam a tudatában addig. Erre a felismerésre volt és van szükségem azóta is minden nap. Ez a szeretet tölti be sóvárgó lelkemben az űrt, és válaszolja meg a fel-felbukkanó kérdést: „Számítok én egyáltalán valakinek?”
Igen, számítok. És te is számítasz, testvérem. Nagyon értékes vagy valaki számára.
Uram, van bennem valami, ami vágyik arra, hogy megkeressék és kiszabadítsák. Te alkottál ilyenre. Te alkottad bennem az űrt, amit csak a Te feltétel nélküli szereteted tud kitölteni. Jézus, köszönöm, hogy sosem unsz meg engem, és nem hagyod abba a keresésemet. Akarod, hogy a tied legyek. Köszönöm, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.28.
www.proverbs31.org

Ismerni akarom az igazságot
Ginny L. Yttrup

„akkor megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Jn 8,32

Nem számítottam erre a diagnózisra. Kizökkentett. Aztán jöttek a könnyek – a megkönnyebbüléstől. Beszálltam a kocsiba, bekapcsoltam a biztonsági övet, és letöröltem a könnyeimet. Miért könnyebbültem meg a rossz hírtől? – kérdeztem magamtól. Felidéztem az orvos szavait, s ezzel együtt megfogalmazódott bennem egy gondolat: mégsem bolondultam meg. A megkönnyebbülés ebből a felismerésből eredt.
Mitől képzeltem, hogy kezdek megkattanni? Két éve állandóan visszatérő fájdalmat éreztem. A szokásos vádakra gondoltam: Csak képzelődsz. Nincs semmi bajod. Kezdesz megbolondulni. S már el is érkeztem a hazugsághoz, ami lassan befészkelte magát a gondolataimba.
Felnőtt éveim egy része azzal telt, hogy próbáltam lefejteni a tudatomról az önmagamról képzelt hazugságokat. A gyermekkori bántalmazások hatására e hazug gondolatok mérge beivódott az agyamba: Értéktelen vagy. Senki sem fog szeretni. S ami a legfájóbb volt: Isten nem törődik veled.
Tudom, nem vagyok egyedül, sokan elhiszik magukról ezeket a hazug vádakat. Talán hozzátartozik embervoltunkhoz. A nők különösen fogékonyak rájuk. Ez a fogékonyság talán még Éva bűnbeesésének a következménye, aki elhitte az első hazugságot, amit a kígyó sziszegett neki az Édenkertben.
De örömhír is érkezik az igazsággal. Nem a mi igazságunkkal. Az Igazsággal, aki Jézus Krisztus.
„Nincs tehát már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” – olvassuk a Római levélben (Róm 8,1). Más szavakkal, amikor tehát az agyamban ott kavarognak a kárhoztató gondolatok, tudhatom – teljes bizonyossággal -, hogy ezek nem Istentől valók. Ha pedig nem Istentől származnak, nem méltók arra, hogy higgyek nekik.
Úgy próbálom legyőzni a hazugságokat, hogy szembesítem őket Jézussal, az Igazsággal.
„Értéktelen vagy” – nyilatkozik az ellenség.
„Drágagyöngy vagy” – szól Jézus.
„Senki sem fog szeretni” – mondja az ellenség.
„Nagyon szeretlek” – biztosít Jézus.
„Isten nem törődik veled” – közli az ellenség.
„Az életemet adtam, hogy neked örök életed legyen” – mondja Jézus.
Az orvossal való találkozás után, mikor rájöttem, hogy megint a hazugságok csapdájába estem, már meg is jelent egy újabb gondolat: úgyis mindig visszaesel. Na ne! Nevetnem kellett. Szinte hallottam a sziszegést, nem voltam hajlandó újra megadni neki magam. Jézushoz fordultam inkább, és megköszöntem Neki a szabadságot, amit Benne, az Igazságban találtam.
Bár az ellenség továbbra is próbálkozni fog, hogy elferdítse Isten igazságát, tudhatjuk, hogy már elvesztette a harcot. Ez már egy befejezett történet. A Teremtés Könyvében olvashatjuk, hogy Jézus sarkával eltapossa a kígyó fejét, örökre legyőzve őt. Nincs már valóságos hatalma rajtunk.
Minél tovább járunk Jézussal, minél inkább keressük az Ő igazságát, annál könnyebben felismerjük az Ő hangját, és annál inkább örülünk a Benne megtalált szabadságnak. Krisztus szabadságra szabadított meg minket (Gal 5,1).
Uram, azért imádkozom, hogy mindig felismerjem a Te hangodat a többi hang között. Adj nekem Téged meghalló fület. Taníts meg a te szabadságodban élni, és köszönöm irgalmad ajándékát. Jézus nevében, Ámen.

Encouragemetn for today, 2011.05.02.
www.proverbs31.org

Indulataink hálójában
Rachel Olsen

„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Jn 14,1


Hajnali öt volt, éreztem, hogy szétárad bennem a féltés, a nyugtalanság. Arra ébredtem, hogy a gyermekem újra rosszul van. A férjem távol járt üzleti utakon, nekem kellett segítenem az ágyam mellett álló kisfiún, akinek köhögési rohama volt.
Már egy hónapja kínlódott, egyik megfázás a másik után. Tegnap még abban bíztam, hogy kezd helyrejönni, hogy leállhatunk a légzéskönnyítőkkel, csíraölőkkel, fertőtlenítőkkel. Legalábbis aznap reggelig úgy tűnt.
Frusztrációt éreztem, reményvesztettséget.
Ha a gyermekem kibillen az egyensúlyából, én is. Már el volt maradva a tanulással, én is elmaradtam egy csomó tennivalómmal. Éreztem, hogy egyre idegesebb leszek, mialatt kitöltöttem a köhögést csillapító szirupot a mérőkanálba. Eszembe jutott, mi mindent terveztem – elmaradnak a találkozások, a határidős munkák, a megbízások. Rosszallást éreztem. A szükségesnél jóval nagyobb lendülettel csaptam be a gyógyszeres szekrény ajtaját.
Sajnáltam szegény gyermekemet. Csalódást éreztem a hiábavaló imádkozásért, ami nem állította le a betegség kiújulását. Dühös voltam, hogy újra a vírusok alakítják egy nap menetrendjét. És rosszul éreztem magam, mert tudtam, hogy nem így kéne reagálnom.
Ezt éreztem, azt éreztem…. Mást se tettem, csak éreztem, hagytam, hogy indulataim eluralkodjanak rajtam és mindazon, ami aznap várt rám.
A tudatom azt súgta, hogy felnőtt keresztényként nem így kéne hozzáállnom. Nem az lenne az igazi, ha a lelki élet olyan szintjén lennék, ahol nem borítanak ki ezek a dolgok?
Miután elláttam a fiamat, leültem, és átlapoztam az evangéliumokat, keresve, hogy Jézus érzett-e valaha érzelmi feszültséget. Természetesen találtam is ilyen helyeket: „egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett” (Mk14,33); „Jézus mélyen megrendült lelkében” (Jn 13,21); „most mélyen megrendült a lelkem” (Jn 12,27).
Ha Jézus maga is megrendült, hogyan várhatom el magamtól vagy mástól, hogy nyugtalanság nélkül élje le az életét? Nem az érzelmeimmel van baj, hanem a rá adott reakcióimmal. Amikor hagyom, hogy eluralkodjanak a szívemen, az eszemen.
Ilyenkor elveszítem az egyensúlyomat.
Isten kikerül a látómezőmből.
Olyasmiket teszek vagy mondok, amit később megbánok.
Amikor Jézus a cím alatt idézett szavakat mondta tanítványainak, tudta, mi előtt állnak. Tudta, hogy rövidesen meghal, s ez félelmet, szomorúságot, kételkedést kelt majd a tanítványok szívében. Nem akarván, hogy ezek az érzelmek eluralkodjanak rajtuk, figyelmeztette őket, hogy tekintetüket Istenre szegezzék, és arra, amit Ő maga tanított nekik.
Jézus tudja, mi vár ránk, szavai nekünk is szólnak. Kéri, hogy ne engedjük ide-oda csapongani érzelmeinket, ne hagyjuk, hogy kibillentsenek egyensúlyunkból. Hűséges Urunk azt kéri, szögezzük tekintetünket Őreá.
Aznap reggel elhatároztam, hogy bizalmamat Istenbe vetve imádkozni fogok, és nem arra figyelek, hogyan alakul a napom, nem dagonyázom az érzelmeimben. Ő elcsendesítette háborgásomat, s a fiam is jobban érezte magát egy idő után.
Mikor összezavarnak az érzelmek, az indulatok, jó, ha olyan forráshoz futunk, ahonnan erőt kapunk elviselésükhöz, napjaink levezetéséhez. Úgy gondolom, Jézusnak is tetszik, ha a Belé vetett bizalomban dagonyázunk.
Uram, azt akarom, hogy a Te Lelked uralkodjék rajtam, nem az érzelmeim. Segíts, hogy ma is Rád fókuszáljak, és ne a gondjaimra, bajaimra. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.03.
www.proverbs31.org

Néha kiszállnék
Renee Swope

„Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.”
Zsolt 18,36


Nagyon szeretem a gyermekeimet, de nem mindig szerettem anya lenni.
Mikor totyogóvá növekedtek a kisbabáim, és nem hallgattak rám, nem csinálták azt, amit mondtam nekik, néha már-már bepánikoltam. Csodáltam a többi anyukát, akik mintha mindent tudtak volna, s azt kérdeztem magamtól. „Mit csinálok rosszul?”
Az ő gyermekeik hallgattak a nem-re. Az én gyermekem miért nyúl hozzá mindenhez, miért nem marad a bevásárló kocsiban, amikor boltba megyünk? Miért nem érti meg, hogy nem vehetek meg mindent, amit aprócska kezével elér? És miért nem mondta nekem senki, hogy ilyen nehéz anyának lenni?
Vesztesnek éreztem magam.
Minden nap összehasonlítottam azt, amilyennek érzem magam, azzal a kiválósággal, amilyennek más anyukák látszottak. Tápláltam magamban elesettségem, sikertelenségem tudatát, ami annyira ellentétben állt más anyukákkal, akik összeillő ruhákba öltöztették a gyermekeiket, és sugárzott róluk a kellem és a bölcsesség. Hogy a manóban tudják megőrizni a mosolyukat? Én örültem, ha le tudtam zuhanyozni, ha valamit ráhúztam a gyerekekre, és még ebéd előtt sikerült kijönnünk a lakásból.
Túlságosan nehéz volt, belefáradtam a kudarcba, hogy sosem lehetek „jó anyuka”.
Pedig csak máshonnan kellett volna kiindulnom.
Mindaddig, míg odáig nem jutottam, hogy kiszállok az egészből, nem próbáltam meg olyan anya lenni, amilyennek Isten teremtett engem. Aznap délután térdre borultam Isten előtt, s kimondtam: „Nem bírom tovább. Képtelen vagyok rá.”
És akkor, abban a teljes feladásban, eláradt bennem a béke. Az Ő békéje. Gyöngédsége lecsillapított. Úgy éreztem, mintha Isten fölém hajolna, és így szólna hozzám: Igazad van, Renee. A saját erődből, a saját perspektíváddal képtelen vagy folytatni. De az én ígéretemre, az én jelenlétemre, az én erőmre támaszkodva minden lehetséges. Segítségemmel nagyszerű anya leszel.
Ahogy visszaemlékszem arra a napra, a fenti zsoltáridézet jut eszembe: Nekem adod győzelmi pajzsodat, jobbot megtart, lehajolsz hozzám, és naggyá teszel.
Ha felismerjük, hogy önmagunkban semmire se jutunk, Isten azonnal ott terem, hogy segítsen nekünk. Lehajol hozzánk. És megmutatja, hogy az Ő kegyelmének, bölcsességének, irányításának segítségével azzá az anyává válhatunk, amilyennek Ő kigondolt minket, amilyenre a gyermekeinknek szükségük van, amilyenné mi magunk válni szeretnénk!

Uram, szükségem volt oltalmazó pajzsodra, hogy megvédjen a csüggedéstől. Kérlek, nyújtsd ki jobbodat, hogy belé kapaszkodjam, kegyelmedet, hogy erőt kapjak, bölcsességedet, hogy irányítson az úton. Köszönöm Neked Jézust, aki alászállt, hogy felemeljen a Te irántam való nagy szereteteddel. Újra akarok mindent kezdeni, mostmár Veled, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.04.
www.proverbs31.org

2011. augusztus 8., hétfő

Bevezető elmélkedés erre a hétre

Ha a rohanásban megállok egy pillanatra, s el tudok csendesedni, megérezhetem magamban Isten jelenlétét. Belépek énem legmélyebb valóságába, ahol az élő Isten előtt állok. A hit emberei ezt mindig is tapasztalták. „Isten vagy, aki lát engem!” mondta Hágár is a pusztaságban. Egyedül volt, nyomorultan, miután elmenekült Ámbrahám és Sára házából. De megtapasztalta, hogy Isten ott van mellette, látja és megszólítja őt (1Móz 16,1-16). Ugyanígy én is lehetek bárhol, érhet bármilyen nyomorúság, Istent ott találom mellettem. Elmerültem, levegő után kapkodok, próbálok a felszínre törni, úgy érzem, nincs rá erőm. De Valaki megjelenik előttem. „Bátorság, Én Vagyok! Ne féljetek!”- szólította meg Jézus a rémült tanítványokat, ahogy közeledett feléjük, mialatt ők próbáltak evezni az éjszakai ellenszélben (Mt 14,27). Imádkozásomban mindig van valami ebből a valóságból. Meg JELENik a nagyszerű Jelenvalóság, és nevemen szólít. Mindegy, mivel foglalkozom gondolatban, mit választok elmélkedésem témájául csendes perceimben, a lényeg mindig az Úr jelenvalósága előttem és bennem. Az enyhe szellőben, a naplemente színeiben, vagy egyszerűen csak a szívem csendjében – Isten jelen van. Kimondja a nevem és magához emel.

www.sacredspace.ie

2011. augusztus 6., szombat

2011.08.05.

"Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megmenti azt. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?" Mt 16,24-27
"Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért." Jn 13,15
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért."

Az aláhúzott szavak az eredeti görögben mind ugyanaz a szó: psyche (és számazékai) !!! (Angolul tudóknak kiváló eszköz az interneten keresésre, összehasonlításra nagyon sok nyelven: bible.cc)

Jelentésmezeje igen széles. Eredeti jelentése lélegzet,lélek. (Tudjuk, ugye, hogy a mi lélek szavunk, szintén a lélegzettel függ össze). Az élet és lélek szavak mai értelmezését ha összeolvasztanánk, akkor közelíthetnénk meg a psyche (psziché) jelentését. Benne van minden, ami mi vagyunk, az idézett szövegrészletekben egy-egy helyen énünk más-más oldalára koncentrálva.
Pl. a jó pásztor nem valószínű, hogy a lelkét, a világról alkotott képét stb. adja oda juhaiért – itt a testi halálra gondolhatunk.
De a Jn 13,15-ben már kevésbé, hisz ez arra is vonatkozhat, mikor a szerzetesek, apácák, misszionáriusok adnak fel mindent a másokért való imádságért, a vezeklésért, engesztelésért, imádásért, Jézus és az emberek szolgálatáért.
"Életét adja barátaiért" az is, aki egy súlyos beteg vagy idős ember gondozása, ápolása miatt feladja állását, elképzeléseit, vágyait arra az időre, amíg szükség van rá.
„Aki érettem elveszíti életét” jelentheti a mártírok kitartásán túl – vagy innen – azt is, amikor minden addigi elképzelésünket életünkről feladjuk. Ha egyértelműen olyan feladatot bíz ránk Isten, aminek elvégzéséhez erre van szükség.
Ismertem egy nénit, nagyon sajnáltam. Két fia közül a kisebbik Down-kóros volt. Mikor felnőtt, és viselkedése néha kiszámíthatatlanná vált, pl. megütötte az édesanyját, bántotta a testvérét, aki gyengébb fizikumú volt nála, rávették a nénit, hogy adja be gondozó otthonba. Élete végéig nem tudott megnyugodni, vádolta magát.
Kívülről, idegenként nem láthatjuk, mikor tévedett: mikor beadta a fiát, vagy mikor vádolta magát. Első pillanatra úgy tűnhet, „meg akarta menteni életét”, amikor elvált a gyermekétől. Ám csavarinthatunk egyet a gondolkodásunkon: ő azt hihette, miután kiderült, hogy nem ép a gyermeke, hogy az élete gyökeresen megváltozik, haláláig ápolni fogja a gyermekét, és ezt hívő emberként vállalta is. Egy adott ponton a másik gyermek ép fejlődése érdekében „elveszíti életét”, amit elképzelt, amit vállalt, és gondozásba adja a gyermeket. Minden eset, minden meghatározó döntési pillanat más és más, és csak belülről látható, érezhető a hívás.
Istent mindig a jelenben tapasztaljuk meg. Mindig okozhat meglepetést, mindig ébernek kell lenni a hívására. A mécses nem aludhat ki, ha találkozni akarunk a Vőlegénnyel, és vele is akarunk maradni.

2011. augusztus 3., szerda

Lélekerősítő levelek 52.

A hollók tudják
Marybeth Whalen

„Megadja táplálékát a baromnak, a hollófiaknak is, amelyek kiáltanak.” Zsolt 147,9


Néztem, ahogy a madár leereszkedett a himbálózó kábelre, nem tudván az áramról, mely magaslese belsejében lüktetett. Csőrét felemelte, nagyot kiáltott a felhők felé – éneke inkább sürgető volt, mint dallamos. Ha nem ismerném a mai igét, azt hihetném, hogy a párját hívta, vagy a területét akarta kijelölni, túlharsogva a társait. Ennek az igének a fényében viszont szerintem azt tette, amit Isten egész teremtett világa ösztönösen tud: Teremtőjéhez kiáltva közölte szükségleteit.

A madarak között a holló nem nyerne szépségversenyt. Nem dicsekedhet a jégmadár vagy a bíborospinty ragyogó színeivel, sem a harkály vagy a kolibri különleges képességeivel. Kevéssé alkalmas arra, hogy kiérdemelje Isten különleges figyelmét. A zsoltáros mégis őt említi a 147. zsoltárban: Isten meghallja kiáltásukat, és ellátja őket eledellel.

Talán úgy érzed, jelentéktelen vagy, nem vesznek észre, nincs rajtad, benned semmi különleges. Úgy érzed magad, mintha tarkabarka, csillogó madarak között álldogálnál mélyfekete tollazattal. Miért is hallaná meg Isten a hangodat? Semmit sem tudsz nyújtani viszonzásképpen.

Ez az ige bizonyságul szolgál, hogy Isten nem aszerint reagál ránk, hogy kik vagyunk, vagy mit tudunk nyújtani neki. Tisztán és egyszerűen, azért válaszol nekünk, mert az Övéi vagyunk. Azért válaszol, mert a természetéhez tarozik, hogy ellásson minden szükségessel. Kiáltásunk beindítja a válaszát. Teljes szívünkből bíznunk kell ebben az igazságban, és ennek alapján várjuk válaszát.

Tudom persze, hogy ezt könnyebb mondani, mint megélni.

Talán már nagyon régóta várakozol. Elveszítetted a reményedet, hogy könyörgésedre válasz érkezik. Talán már azt gondolod, hogy nem is hallja, amit mondasz.

Én is éreztem így. Voltak idők, amikor a jövőt olyan feketének láttam, mint a holló tolla. Amikor, ha olvastam a fenti igét, arra gondoltam, igen, azt a madarat meghallhatja, de az én kiáltásomat nem.

Azokban az időkben azon töprengtem, mit tehetnék, hogy felhívjam magamra Isten figyelmét. A János 6,28-29-ben azt kérdezik az emberek Jézustól, mit tegyenek, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjenek. Szeretnének tetszeni Istennek, és tudják, Jézus meg tudja mondani, mi ennek a módja. Elképzelem, hogy mialatt türelmetlenül várták válaszát, azt gondolták, majd kapnak egy hosszú, pontokba szedett listát, amiket csak ki kell pipálni, s amire később hivatkozni lehet.

Ehelyett Jézus azt válaszolja, hogy nem kell mást tenniük Isten tetszéséért, csak higgyenek abban, akit Ő küldött. Jézus tudta, hogy a hit tevékenység. A szív munkája. Hinni Jézusban, amikor úgy tűnik, nagyon messze van, nem válaszol, egyike a legnehezebb feladatoknak, amivel követése során meg kell küzdenünk. De ez minden, amit vár tőlünk.

A hollók tudják, hogy Ő mindig ellátja őket eledellel, és ezzel a bizalommal kiáltanak, függetlenül a körülményeiktől. Mennyire szeretnék én is ilyen lenni! Gyere, kiáltsunk, énekeljünk, és bízva ígéreteiben, maradjunk állhatatosak az éneklésben.

Uram, nem hagyom abba az éneklést, hinni fogom, hogy válaszolsz kiáltásaimra, mert szeretsz, és a legjobbat akarod nekem. Megteszem, amit vársz tőlem, és bízni fogok benne, hogy mindig ellátsz azzal, amire szükségem van. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.12.
www.proverbs31.org

Kapcsolatra sóvárgunk
Renee Swope

„Összejöveteleinkről ne maradjunk el mint némelyek szoktak, hanem buzdítsuk egymást annál inkább, minél közelebb érzitek a napot.” Zsid 10,25


Rajtakaptad már magad, hogy naponta többször megnézed az emaileidet, a facebook oldaladat?

Egyik reggel, ahogy felkeltem ellenőriztem az emaileimet. Aztán elkészítettem a reggelit, majd újra megnéztem a postaládámat. Reggeli áhítat után ismét. Elmentem ügyeket intézni, és mikor haza értem, megint. Bevallom, szeretem a bejövő leveleimet rendszerben tartani, de azért ez ennél többről szólt.

Próbáltam magyarázatot keresni. Éreztem, hogy a Szentlélek gyengéden arra késztet, álljak meg egy percre, és kérdezzem meg magamtól: „Miért nézegeted annyit az emaileidet?”

Hagytam, hogy a szívem őszintén feleljen. Nem tudom, Isten válasza volt-e vagy az enyém, de a Lélekkel összefonódott gondolataimban így fogalmazódott meg a válasz: Azért térsz mindegyre vissza, mert szeretnél kapcsolatban lenni egy jó baráttal.

Ám az is igaz, hogy hiába néztem meg akárhányszor az emaileket, sosem éreztem, hogy ez kielégíti sóvárgásomat.

Valamikor életem hajszájában lecsökkentettem a barátaimmal való kapcsolatot rövid levélváltásokra. Az elmúlt évben annyira megtelt a napi életem a gyerekekkel, iskolai programokkal, családi szükségletekkel, a házas életem szinten tartásával és új munkahelyi feladatokkal, hogy mindezekért valamit fel kellett áldoznom.

Nem akartam, hogy a családom vallja kárát a sűrű programnak, ezért kértem Istent, mutassa meg, hogy tudnék mindent egyensúlyban tartani.

Úgy éreztem, arra indít, hogy csökkentsem a telefonálgatásokkal, a szomszédokkal való csevegéssel, a barátokkal töltött időt. Nem szakítottam meg a kapcsolataimat, de a személyes találkozásokat a minimális szintre korlátoztam.

Aznap reggel a gépem előtt ülve rájöttem, hogy nem találtam meg az egyensúlyt. Átestem a ló túlsó oldalára. Mindegyre megnézem az emailes postaládámat, mert a bennem lévő, Isten által alkotott vágyat a kapcsolatra a fehér képernyővel, billentyűkkel írt fekete betűkkel akarom kielégíteni.

A szívem többért sóvárgott. Isten rámutatott email-vadászatom okára és céljára, arra, hogy lelkem magányos szegletét csakis barátokkal való személyes találkozásokkal, beszélgetésekkel tölthetem ki.

Később felhívtam egyik legjobb barátnőmet. Ráért, ezért kikapcsoltam a gépet, félretettem a munkát, és egy kávézóban találkoztam vele.

Igen, erre vágytam: szem- és szívkapcsolatra, személyes beszélgetésre.

Tudom, nem könnyű barátságot építeni. Időt igényel. És időnk korlátozott mai rohanó életünkben. De a fejlett technológia korában észre kell vennünk, hogy az email, a tévé, az sms, a túl sok program hamis kapcsolatérzést kelt.

Bár mindezek a dolgok szükségesek, csak módjával használjuk őket, mert nem helyettesítik a személyes kapcsolattartást.

Akkor a távoli ismerősökkel, az internetes barátokkal való kapcsolattartás nem is lényeges? Dehogynem. De Isten olyan kapcsolati formákra teremtett minket, amikor egymás szemébe tudunk nézni, megölelhetjük egymást, és szemtől szemben beszélgetünk.

El kell szakadnunk a géptől, a tévétől, és tudatosan szakítsunk időt közelben lakó barátainkra. Keressünk alkalmat, hogy leüljünk beszélgetni, és szemtől szemben ülve megoszthassuk mindazt, ami velünk történik.

Mai igénk arra hív, hogy ne hanyagoljuk el az összejöveteleket, ahol közösen imádkozhatunk, és erősíthetjük egymást. Itt és másutt is a Bibliában azt látjuk, hogy az „összejöveteleket” fontosnak tartja Isten.

Jézusnak is szüksége volt a személyes kapcsolatokra. Barátokkal vette körül magát, bár állandó kapcsolatban volt az Atyával. Mindig mellette volt János, Péter és Jakab, s leggyakrabban a többi kilenc tanítvány is. De más barátai is voltak, mint Mária, Márta és Lázár. Együtt étkeztek, beszélgettek többek között a lelkiélet igazságairól, s azok alkalmazásáról a mindennapi életükben. Jézus példájából is látjuk, mennyire fontos kielégítenünk a személyes kapcsolatok utáni sóvárgásunkat.

Uram, belém ültetted a barátok iránti vágyat. S én mégis alig szakítok időt a napi rohanásban a személyes kapcsolattartásra. Segíts, hogy mindenekelőtt Téged, a legtökéletesebb Barátot, keresselek, s aztán nyissak a többiek felé, hogy igazi jó barátjuk lehessek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.13.
www.proverbs31.org

Az idő az Ő kezében van

Wendy Pope

„És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép.”
Józs 10,13a


Vágytál már arra, hogy csak egy kicsivel később sötétedjen, s be tudd fejezni, amit aznapra terveztél? Amikor több időre volna szükséged, szoktad Istentől kérni? Végülis az idő az Ő kezében van.

A mai igénk szerint Isten, aki tudta, hogy Józsuénak kicsit több időre van szüksége, megadta neki.

Józsué és az izraelita hadak az amoriták öt egyesült hadával találták szemben magukat, amikor a nekik kijelölt országot akarták elfoglalni, miután átkeltek a Jordánon. Józsué és emberei fáradtak voltak. A területért vívott küzdelem kimerítette őket. Józsué úgy döntött, hogy egy egész éjszakai menetelés után váratlanul tör az ellenségre. Megkérte Istent, állítsa meg a holdat, tartsa veszteg a napot, hogy legyen idejük a harcra.

Úgy tíz évvel ezelőtt Isten arra hívott, hogy időmet bízzam Őrá, s keljek fel minden hajnalban, hogy Vele és Igéjével töltsem az időt, s így indítsam a napjaimat.

Hogy tudnám ezt megoldani? – kérdeztem Tőle annak idején.

Azzal érveltem, hogy elfoglalt feleség és anya vagyok, rengeteg dolgom van. Ráadásul ott a pár hónapos kisbabám is. Szükségem van alvásra.

Eszembe nem jutott volna Istentől kérni, hogy alakítsa úgy az időmet, hogy beleférjen az Ő hívásának való engedelmesség és az összes többi felelősségteljes tennivalóm is.

Engedelmeskedtem ugyan, de csak félszívvel. Nem mintha nem akartam volna jobban megismerni Istent imádkozás és bibliaolvasás által. A gondot az jelentette, hogy azt hittem, jobban be tudom osztani az időmet, mint Ő. Hittem az ámításnak, hogy kézben tartom a dolgokat, magam osztom be az időmet, és sokmindenben helyt tudok állni. Azzal áltattam magam, hogy ilyen mindennapi aprósággal nem kell Istenhez fordulnom. Napom első gyümölcseiből nem kell tizedet adnom Istennek. Az ámítás hazudott.

Ahogy az amoriták, úgy az én önámításom is vereséget szenvedett. Az elmúlt tíz évben megtanultam, hogy mint Józsué, szólítsam meg Istent, és kérjem, állítsa meg a napot és a holdat, hogy elvégezhessem, amit rám bízott. Az a fontos mostmár, hogy harmóniában legyek az ő időzítésével, s nem az, hogy kipipáljam minden tennivalómat.

Hiszem, hogy kezébe vette az időmet az én kedvemért? Igen, hiszem. Hogyan lehetséges ez? Ő Isten, a hatalmas ÉN VAGYOK, az idő Teremtője. Én egy kis „nem vagyok”, aki egyszerre mindig csak egy napot élvezhet Isten történetéből.

Ha időre van szükséged, ezentúl Istenhez fordulsz? Engeded, hogy szögekkel megsebzett kezében tartsa az idődet?

Uram, segíts mindig tudnom, hogy Te jó vagy, és bízhatom Benned. Juttasd eszembe, hogy az időm a Te kezedben van. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011. április 19.
www.proverbs31.org

A félelem valódi arca

Micca Monda Campbell

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 2Tim 1,7

Észrevetted már, hogy a tévéreklámok mindig csöppentenek annyi igazságot a termékbemutatójukba, hogy az hihetőnek tűnjék? Bár ez hamis reklámozás, a termék mégis meggyőzőnek látszik. Csak akkor derül ki az igazság, mikor megveszed a terméket, és kipróbálod.

Ez a trükkje a Sátánnak is, aki a hamis reklámozás nagymestere. Igencsak ért hozzá, hogy félelmeinket valóságosaknak mutassa be, amikor pedig nem azok.

Azt jelenti ez, hogy minden félelem alaptalan? Szó sincs róla. Egy szikla pereméhez közeledve a félelem akadályozza meg, hogy a legszéléig lépjünk, és leessünk. Ugyanakkor a Sátán hamissága magatehetetlenné tesz, és megakadályozza fejlődésünket. A Sátán hamis reklámja megfojthatja hitünket, táplálhatja félelmeinket.

Belegondoltál már, hol kezdődött az ember hánykódása hit és félelem között? Malcolm Smith rámutat egyik könyvében, hogy a félelmet a Sátán hazugsága vezette be az emberi történelembe.

Az Édenkert volt az első hely, ahol a kígyó rászedte Évát, kiforgatva Isten szavait. Az Úr így szólt Ádámhoz: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” Ter 2,16-17. Ha ő vagy Éva esznek arról a fáról, lelkük meghal. Éva nemcsak evett a tiltott gyümölcsből, de adott belőle Ádámnak is, és ő is evett.

Amint Ádám engedetlenné vált, kapcsolata Istennel megváltozott. Nem csak félni kezdett, hanem kétségbe vonta Isten hatalmát, barátságát, gondoskodását. A Sátán hazugsága elhitette vele, hogy nincs szüksége Istenre. Sőt, hogy ő lehet önmaga istene, elégséges önmagának minden tekintetben.

Volt idő, mikor én is elhittem a Sátán hazugságait, és függetlenedni igyekeztem Isten jelenvalóságától. Úgy tettem, mintha minden rajtam állna, s nem mertem bevallani, hogy minden zavaros bennem és körülöttem. Olyannak akartam látszani, mint aki kezében tartja élete irányítását.

Ám Istennek sosem az volt a szándéka, hogy mi irányítsunk, hogy erősek legyünk önmagunkban. Ő azt akarta, hogy gyengeségünkkel az Ő erejét sugározzuk, Aki gondoskodik szükségleteinkről. Arra teremtett, hogy kisgyermekek módjára éljünk, mennyei Atyánktól függve.

Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a magunk módján éljünk, saját erőnkből, ugyanazt fogjuk tapasztalni, mint Ádám és Éva. Félelemben fogunk élni. Hát épp ez a Sátán célja.

Ha az ellenségnek sikerül minket a félelem hálójában fogva tartani, képtelenek leszünk élni lehetőségeinkkel, nem tudunk egymás életébe se változást hozni. A Sátán tudja, mire vagyunk képesek Krisztus nélkül. Hogy megakadályozza felébredésünket, a félelem mérgét árasztja belénk: nem merünk hinni Istenben, nem merjük alávetni magunkat az Ő terveinek. A félelem alapja: valóságosnak látszó hamis bizonyíték. (Angolul e szavak kezdőbetűje a „félelem” szót adja: false evidence appearing real. Ford. megj.)

Nem arról van szó, hogy tilos foglalkoznunk az élet olyan területeivel, mint a biztonság vagy az egészség. De ha az aggódástól éjjel fent vagyunk, nappal meg lent, úgy élünk, ahogy nem méltó embervoltunkhoz.

Isten jelenlétében kell élnünk, az Ő ígéreteire és gondoskodására hagyatkozva. Csak így tudunk különbséget tenni igaz és hamis között. Csak így válik értelmünk lényegévé a hit a félelem helyett.

Uram, segíts megkülönböztetnem a hamis félelmet a valódi törődéstől. Add, hogy míg Igédhez ragaszkodom, igazságod leheljen életet szívembe, s legyőzve a félelmet, a hit által tudjak élni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.18.
www.proverbs31.org

A tisztítószer édes illata

T. Suzanne Eller

„Hagyjátok csak a gyermekeket, s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Mt 19,14


Elismerem, hogy nem tudom szépen rendben tartani a fényképeket. Különböző dobozokban vannak a ház egy-egy eldugott szegletében. Egyszer megpróbáltam rendszerezni őket. Szétválogattam, majd nagyméretű borítékokba raktam a fényképeket, hogy utána albumokba rakosgassam őket. Még mindig a borítékokban vannak dobozokban.

Gyermekeim, Melissa, Ryan és Leslie, már elmúltak 20 évesek, mindhárman fiatal házasok. Nem sok esélyt látok arra, hogy valaha is rendbe rakjam ezeket a kedves emlékeket, de rájöttem valamire. Az emlékeket nemcsak a fényképek őrzik.

Emlékszel, anya? hangzik el számtalanszor mostanában. A mi házunk lett a találkozási pont, ami az én generációmban férjem szüleinek előjoga volt. Ünnepeken, s különleges hétvégeken megérkeznek az autók, s nagy halom bőrönd és utazótáska lepi el a vendégszobákat. Rengeteget kacagunk és emlékezünk az asztal körül ülve. Emlékszel, mikor elindultunk kincset keresni a legelőre? Emlékszel, mikor felálltál az ágyon, és olyan magasra hajítottad Ryant, hogy te még nála is jobban megijedtél? Emlékszel a sárga vízi csúszdára?

Hogyne emlékeznék. Ám jól emlékszem a három kisgyermekkel bajlódó fiatal anyukára is, aki állandóan azon gyötrődött, hogy nincs tökéletes rend, ha beállít egy váratlan vendég. Emlékszem a hajtásra, hogy mindent elvégezzek, s az esti fáradtságra, mikor vége volt a napnak anélkül, hogy minden munkám elvégeztem volna.

De emlékszem olyan alkalmakra is, amikor szélnek eresztettem a szorongást, ugráltam az ágyon, bár mások ezt rosszallóan nézték volna. Fogtam egy ásót, műanyag vödröket adtam a gyermekek kezébe, s átmentünk a szomszédos, elhagyott telekre régi üvegcséket, csecsebecséket keresgélni. Vagy mikor mosogatószert kevertünk a vízbe, s nagyokat nevettem, ahogy a gyerekek buborékosan, villámgyorsan siklottak le a sárga vízi csúszdán.

Néhányat a régi emlékekből megőrzött a digitális kor előtti technika, de legtöbbről nem készült fénykép. Ám lenyomatuk mind ott van fiatal felnőtt gyermekeim szívén.

Viszont tudod, mire nem emlékeznek? A fenyőillatú tisztítószer számomra oly kedves illatára. Hogy mennyire volt rend vagy tisztaság a házunkban, összevetve más otthonokkal, erről fogalmuk sincs.

Akkor mégis minek aggódtam?

Jó dolog, ha tisztaság és rend van? Bizonyára. De ne hagyd, hogy nyomás alatta tartson a vágy, hogy tökéletes anya és feleség és háziasszony legyél. Egyszerűen csak játssz a gyermekeiddel. A bevetetlen ágy megvár, ott lesz akkor is, mikor befejezitek a játékot. De azt bizton állíthatom, hogy a gyermekeid nem várnak, nagyon hamar fel fognak nőni.

Szánj rá egy percet ma is, tedd félre az ünnepi készülődést, az eltervezett tennivalókat, s merj gyermek lenni. Lehet, hogy nem lesz fényképre való a pillanat, de emlékként meg fog maradni bennetek.

Uram, olyan gyorsan repül az idő. Lassíts le engem, kérlek. Segíts, hogy élvezni tudjam az apró örömöket. Segíts, hogy játsszam a gyermekemmel ahelyett, hogy a tennivalók listáját igyekezném kipipálni. Segíts, hogy együtt nevessek tizenéves gyermekemmel ahelyett, hogy megint letorkoljam valamiért. Áldalak, Uram, a kedves emlékekért, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.22.
www.proverbs31.org

De az én „halálomat” legyőzi-e?

Glynnis Whitwer

„Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztus halottaiból való föltámadása által, élő reménységre szült újjá minket” 1Pt 1,3

Húsvét volt, de nem volt kedvem ünnepelni. A tudatom elfogadta az új élet igazságát, de a lelkem úgy érezte, a holtak völgyében járok.

Minden húsvétban arról énekeltünk, hogy Jézus legyőzte a halált, és örvendtünk feltámadásának. Általában csodálatos ünnep volt, de abban az évben nem így történt.

Egy külső szemlélő talán kigúnyolta volna az indokaimat. Nem volt szó valóságos halálesetről, hála Istennek. Inkább napi kis meghalások tömkelege borította el az életemet. Szívem szakadt meg egy hőn szeretett egyházi szolgálati munka elvesztésén. Hálát adtunk Istennek örökbe fogadott lányainkért, de az állapotukból adódó szükségleteik véget vetettek családunk megszokott életmenetének. Ugyanezért le kellett mondanom valamiről, amiben mindig örömöt, kikapcsolódást találtam. Egyik kis „halál” a másik után.

Ahogy álltam a templomban azon a húsvétvasárnapon, karjaimat inkább könyörgésre, mint dicsőítésre tárva, arcomon folyt a könny, s így kértem Istent: „Tudom, hogy feltámasztottad Jézust a halálból. De legyőzöd-e az én halálomat? Megváltod-e azt, amit itt és most halálként élek meg?”

A fájdalom hullámai áradtak szét bensőmben.

Azelőtt sosem fogalmaztam meg magamnak, hogy halálként élem meg ezeket a veszteségeket. De most nyilvánvaló volt. Segített, hogy nevet adtam annak, amit érzek. Az ének véget ért, letöröltem a könnyeimet, s az istentisztelet folytatódott. Nem villant fel semmi fény, de a szívemet kicsit könnyebbnek éreztem.

A következő hetekben hagytam, hogy a lelkem átélje a veszteség fölötti gyászt. Mikor rám tört a szomorúság, újra meg újra ugyanazt kérdeztem Istentől: „Uram, tudom, hogy képes vagy rá, legyőzöd-e az én halálomat is?”

Új életért imádkoztam életem meghalt területeire.

Pár hét múlva eljutottam egy konferenciára, ahol Isten elárasztotta elmémet ötletekkel, meglátásokkal. Amikor eljöttem onnan, évek óta nem érzett jóleső izgalom volt a lelkemben a jövőre vonatkozóan. Nyáron egyszercsak rájöttem, hogy Isten levette szívemről a szeretett szolgálat elvesztésének terhét.

Nyár végén egy másik, hihetetlen szolgálattal ajándékozott meg, amit be tudtam illeszteni zűrzavaros programomba. Az ősz elején sikerült találnunk egy terapeutát, aki segíteni tudta családunkat egyik lányunk gondozásában, a vele való foglalkozásban. Könyörgő imádságom után pár hónappal már láttam, hogy Isten feltámasztotta, amit halottnak hittem.

Bár nem történt változás minden körülményben, a szívem megnyugodott. A reménységem feltámadt.

Jézus megmutatta, hogy Ő legyőzi a halált: itt, ebben a világban, egyszer s mindenkorra. Isten messzehangzó Igen!-t felelt a kérdésemre. Igen, le tudja, és le akarja győzni a halált. Nem kell az örökkévalóságra várnom, hogy átéljem szívem feltámadását. És neked sem kell.

Drága Istenem, áldalak hatalmadért, amivel legyőzöd a halált - a testit és a lelkit egyaránt – itt a földön és az örökkévalóságban. Köszönöm, hogy törődsz a veszteségekkel, amik érnek, és feltámasztó hatalmaddal jelen vagy mindennapi gondjaim szintjén is. Átnyújtom neked szomorúságomat, fájdalmamat, kérem, hogy gyógyító érintésed adjon nekem új életet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.23.
www.proverbs31.org

2011. augusztus 2., kedd

Péter a vízen jár

Mt 14,25-32
Jézus a sötétben közeledett a tanítványok felé a vízen. Észrevették a közeledő alakot, megijedtek, mert kísértetnek hitték. (Hittek a kísértetekben.) Jézus szól, hogy ne féljenek. Erre Péter: Uram, ha tényleg te vagy, parancsold, hogy menjek oda hozzád a vízen. Jézus: Gyere. Péter kimászik a csónakból és elindul.
Még mindig sötét van. Még mindig nem lehet tisztán látni Jézust. Péter sem látja, bár a hangját hallja. Miért mondja, hogy „ha te vagy” parancsold, hogy menjek oda? Ezzel akarja bizonyítani, hogy Ő az? Ez ostobaság, hisz mi van, ha nem Ő. Péter tehát hiszi, hogy Jézus hangját hallotta. Nem tudja, de hiszi. Annyira hiszi, hogy kilép a csónakból. Az erős széltől viszont megijed, és süllyedni kezd. Uram segíts! Annak az alaknak szól, aki felé elindult, vagy az életveszélybe került ember Istenhez kiáltása ez?
Ha nappali fényben történt volna mindez, és Péter a jól látható Jézust kéri – játékból? különös élményre vágyik? ki akarja próbálni, milyen az, ha legyőzi a természet törvényeit? -, hogy parancsolja meg, érhesse el Őt a vízen járva? Vajon akkor is megijedt volna a széltől? Vagy annyira tudott volna Jézusra koncentrálni, tekintetét a szemébe mélyesztve, hogy nevetve futott volna felé a vízen?
Mi szemtől szemben nem láthatjuk Jézust. Csak hihetünk benne, hogy ott van. Az első, a Bibliából leírt jelenetből ezért tanulhatunk, ezért kellett mindennek a sötétben történnie.
Hinni csak a bizonytalanságban lehet. Dönteni Isten mellett csak akkor lehet, ha homály van. Ha nem tudjuk, csak hisszük. Ha majd tudjuk is, mert színről színre látjuk, az lesz ám a móka és a kacagás.