2011. október 31., hétfő

Mindennapi Halloween

Egy hölgy nemrég keresztelkedett meg. Egyik munkatársa megkérdezte, milyen érzés kereszténynek lenni. A nőt váratlanul érte a kérdés, nem tudta, mit feleljen. Aztán észrevett egy töklámpást egy távolabbi asztalon. "Olyan érzés, mintha tök lennék."
"Megmagyaráznád?"- csodálkozott a kolléga.
"Hát, Isten felszed az útszélről, bevisz, és alaposan letisztogatja rólad a koszt, ami a többi tökökről rád ragadt. Aztán felnyit, és kiszedi belőled mindazt, ami romlandó trutyi benned. Kikotorja a kételkedés, a gyűlölet, az irigység, stb. magjait. Aztán mosolygó arcot vés rád, és beléd helyezi fényét, hogy világíts a többieknek."

www.freechristiancontent.org.

Lélekerősítő levelek 62

Miért jó a szivárgás?
Lysa TerKeurst

„Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek”
Iz 55,10


A hátsó teraszon van két cserép virágom. Egyszerre ültettem őket. Ugyanolyan fajta virágokat tettem ugyanolyan virágföldbe. Ugyanannyi víz, árnyék és napfény éri őket. Minden szempontból egyformák, és mégis nagyon különböznek egymástól.
Az egyik tündököl.
A másik nem.
Az egyik cserép falán vízesésként omlanak alá a bimbókkal, virágokkal teli hajtások - minden kertész vágyálma.
A másiknak egy-két virágja van a zöldes-barnás levelek között. Néhány hajtáscsoport elszórtan itt-ott – semmiképpen nem nevezhető vágyálomnak.
Egyik este megkérdeztem a férjemet, mi okozza a különbséget a két tő virág között. „Egyszerű – válaszolta -, az egyik cserép alján vannak vízáteresztő lyukak, a másikon meg nincsenek.”
Izgalmas.
Amelyik át tudja ereszteni a vizet, abban tündököl a virág.
Amelyik visszatartja a vizet, abban szenved a növény.
Ma reggel az Izaiás 55,10-13-at olvastam, s közben eszembe jutottak a virágcserepeim.
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.
Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.
A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő.
A víz ráhull a földre, növekedést fakaszt, elszivárog, hogy páraként visszatérjen a magasba, ezzel bevégezvén a hivatását.
Nem az a dolga, hogy lehullva a cserépben maradjon, megposhadjon, s lassítsa a belőle sarjadó növekedést.
Így van ez Isten Igéjével is.
Az Ige ráhull életünkre, növekedést gerjeszt, és ha megfelelően élünk, rajtunk keresztül kiszivárog. Az emberek látni fogják rajtunk, az életünkön, hogy hat ránk Isten Igéje. Látni fogják örömünket, békességünket. Nem leszünk szúrósak, mint a család vagy a tövis, szépek leszünk, mint a ciprus, illatunk édes, mint a mirtuszé.
Isten Igéje fog szivárogni belőlünk.
Eszembe jutott, hogyan reagálok a kritikára, a nyers hangú emailekre. Ez bizony kihívás.
Nem elég higgadtan válaszolni, amikor kritizálnak. A kritikák emlékeztessenek arra, mennyire vágyik mindenki a biztatásra.
Szivárogtatnom kellene a pozitív hangú emaileket és megjegyzéseket, a köszönömöket üzletfeleknek, testvéreknek, a gyülekezet vezetőinek, akiktől hétről hétre áldást kapok.
Nem szoktam kritizálni. De az se jó, ha semleges és passzív vagyok.
Ahhoz, hogy úgy tündököljek, ahogy Isten szeretné, sokkal több szeretet kéne átszivárogjon rajtam.
Drága barátnőm, próbáljunk ezen a héten lyukacsosabbak lenni. Az virágzik, amelyik szivárogni tud.

Uram, bocsásd meg nekem, ha passzív voltam. Ha befogadtam és magamnál tartottam Igédet, és nem szivárgott belőlem öröm és béke. Használj, kérlek úgy, ahogy szeretnél, reagáljak úgy az emberekre, ahogy Te akarod. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.21.
www.proverbs31.org

Tevékeny barátok
Marybeth Whalen

„Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja barátaiért.” Jn 15,13

Ki a jóbarát? Aki intézkedik helyetted, mikor beteg vagy? Aki vigyáz a gyermekeidre, ha egy kis szabadságra van szükséged? Aki leül veled egy kávéra és meghallgat? Akire számíthatsz, ha meg akarsz nézni egy jó kis filmet? Valaki, aki tükröt tart eléd, hogy jobb feleség, jobb anya, Isten jobb gyermeke legyél?
Ezeket nevezem baráti akcióknak. A Bibliát tanulmányozva három példát találtam tevékeny barátokra. A Jób 2,11-13-ban olvassuk, hogy Jób barátai eljöttek hozzá, amikor bajba került. Mindent odahagytak, hogy barátjuk segítségére siessenek – még ha ez csak annyit jelentett is, hogy csendben ültek mellette. Tudták, hogy a jelenlétük, készségük a meghallgatására jól esik a barátjuknak.
Az ApCsel 12,12-19 rámutat, hogy már jóbarátaink látványa is mennyire biztató tud lenni. A barátok értesültek róla, hogy Pál eljön hozzájuk, hosszú utat megtettek, hogy eléje menjenek. Pálnak ez óriási áldás volt. Néha elég a tudat, hogy van valaki, aki segíteni akar, s vitorláink kifeszülnek, szelet kapnak. Tetszik, hogy Pál mindenekelőtt Istennek ad hálát a barátaiért. Emlékeztet rá, mekkora ajándéka Istennek a jóbarát.
Az ApCsel 12,12-19-ben azt látjuk, hogy Péterrel nem tudnak együtt lenni a barátai, mert börtönben van. De ez nem akadályozza meg őket abban, hogy megtegyenek minden tőlük telhetőt. Összegyűlnek imádkozni. Az ApCsel 12,5 szerint szünet nélkül imádkoztak, amíg börtönben volt. Tudták, hogy a közös ima olyan lehetőség, amivel távol lévő barátjukon is segíthetnek.
Akár el tudunk menni barátunkhoz, akár csak lélekben állunk mellé imádságban, ezek a példák megmutatják, hogyan léphetnek akcióba a barátok.
Mai világunkban, ahol egyre inkább teret hódít a közösségi média, a rövid szöveges üzenetek, az emailek, ne feledkezzünk meg a tényleges tevékenység erejéről. Tehetünk hitben, tehetünk szeretetben, örvendezésben, együttérzésben. Tenni akarunk, mert megértjük, hogy tagjai – keze, lába - vagyunk azoknak, akiket Isten az életünkbe rendelt. Lehet, hogy erőfeszítést igényel, időt, néha pénzt is, hogy tevékeny barátok legyünk. De a belőle fakadó áldás messze meghaladja az erőfeszítést, ha követjük a példákat, amiket Isten elénk állított.

Uram, segíts, hogy tevékeny barát tudjak lenni. Mikor elém hozol valakit, érezzek sürgős késztetést a megsegítésére. Segíts, hogy kövessem a bibliai példákat, és ne csak gondolatban, hanem valóságosan is jóbarát legyek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.28.
www.proverbs31.org

Mikor nem omlanak le a falak
T. Suzanne Eller

„Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.”
Hab 3,17-18

V
ádként tornyosultak a számlák. Okosabban kellett volna. Kisebb falattal kellett volna kezdeni. Mit képzeltél?
Nem tudom, mit szólt volna valaki, ha látja, hogy hétszer körbejárom a pajtát. Kétségbe voltam esve. Ifjú férjem heti 80-100 órát dolgozott, hogy ne kelljen bezárni a gazdaságot. Eszembe jutott Józsué az Ószövetségből, aki körbejárta Jerikó falait. Isten látta Józsué hitét, és Jerikó falai leomlottak. Gondoltam, ha körbejárom az istállót, megtörténik a csoda, amiért imádkoztam, Isten ledönti a fenyegető csőd falait.
Vegyes érzelmekkel gondolok vissza arra az időre. A férjem álma a gazdálkodás volt. Én, bár városi lány voltam, betársultam, mert szerettem a jóképű fiatal farmeremet.
Tíz év kemény, áldozatos munkája után válság tört a mezőgazdaságra. Jövedelmünk egyre zsugorodott. Barátaink sorra adták el a farmjaikat, s beadták derekukat a 40 órás munkahét, a havi kétszeri fizetés idegen világának. Mi még kitartottunk.
Aztán eljött a pillanat, amikor beláttuk, hogy Jerikónk falai nem fognak leomlani. Ott álltam férjem mellett, ahogy álmai maradványait szekerekre pakolták, és elindultak velük a poros úton, kifelé az életünkből.
Nem találtam vigasztaló szavakat, amiket a férjemnek mondhatnék. Isten hűsége volt az egyetlen igazság, amibe kapaszkodhattunk. Ez volt a vitorlánk abban a bizonytalan esztendőben.
Nagy szerencsétlenség sújtotta Habakuk prófétát is, és ő is Isten előző években megtapasztalt hűségébe kapaszkodott. Az élet bizonytalan volt, de Isten szeretete és gondoskodása nem.
Évekkel később visszatekintve látom, hogy Isten velünk volt a göröngyös úton, amin jártunk, de akkor ezt nehezen érzékeltük. Pályát módosítottunk. Eladtuk a farmot. Évekbe telt, míg kimásztunk az adósságok csapdájából. De Isten karjaiban tartotta a küszködő fiatal párt.
Mint Habakukot, minket is megáldott megmagyarázhatatlan örömpercekkel. Sokat nevettünk egymásba kapaszkodva. Értékes családi együttléteink voltak az olcsó kirándulások, piknikek a közeli erdőben, csobbanások az ingyen strandokon. Együtt bízni Istenben, ez vált életünk új alapelvévé.
Ha nehéz időket élsz át, íme néhány bátorító ötlet, miközben erősen Belé kapaszkodsz.
Tedd meg, ami a te dolgod. Akár anyagi, akár más gondjaid vannak, nézz szembe velük. Átgondoltuk bevételeinket, számlát nyitottunk, meghatároztuk mi az a maximum, amit költhetünk, ami elég a megélhetésünkhöz. Számbavettük az okokat, amik idevezettek, s ha találtunk olyat, ami rajtunk múlt, megoldást kerestünk a változtatásra.
Bízd Istenre, ami az ő dolga. Imádkozz, hogy megoldódjon a helyzet. Adj hálát a kapott kegyelmekért, és figyelmedet összpontosítsd rájuk. Tedd meg, amit meg kell tenned, a többit bízd Rá.
A nehéz helyzetek leküzdése csapatmunkát igényel, Istennel együtt kell végrehajtanotok. A legnagyobb csodák akkor érnek, mikor Isten megváltoztat, és örömöt ad akkor is, ha nem úgy oldja meg gondjainkat, ahogy kértük, ahogy elképzeltük.

Istenem, nehéz ez az időszak, szükségem van Rád. Bizalmamat Beléd helyezem. Amikor látszólag semmi sem változik, boldog szeretnék lenni Benned. Adj, kérlek, örömöt a nehézségek között is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.25.
www.proverbs31.org

A tökéletes gyöngeség
Micca Monda Campbell

„’Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.’”
2Kor 12,9a


Úgy indult, mint bármelyik otthon töltött este. Donny vacsorát főzött, míg Annie aerobic edzésen volt munka után. Jó volt ez így. Donny gyakorolhatta főzési tudományát, Annie-nek meg szüksége volt a testmozgásra. Mire Annie hazaért, készen volt a vacsora.
Abban a pillanatban nem tudhatták, hogy életük rövidesen gyökeresen megváltozik. Vacsora közben Annie jobb keze hirtelen lebénult. A villa kiesett belőle.
„Jól vagy?” – kérdezte Donny. Annie nem érezte jól magát. A feje úgy lüktetett, mint még soha. Valami nagyon nem volt rendben.
Másnap az MRI agyi aneurizmát mutatott ki Annie koponyájában. Jó hír volt, hogy az elváltozás műthető. Az orvos részletesen elmondta, mi következik, ettől Annie teljesen összeomlott. Le fogják borotválni a fejét a beavatkozás helyén. Majd egy agysebész leemeli koponyája bal oldalát. Egy pillanatra meg fogják állítani a szívét, hogy egy vékony fémkapcsot helyezzenek az agyi artéria köré. Ez egy időre tönkreteszi a beszédkészségét. Az orvos nem tudta garantálni a műtét kimenetelét, de reménykedett. Annie és Donny fájdalma nem ismert határokat.
Miután a rokonokkal és barátokkal is közölték a hírt, Annie mély depresszióba esett. Megbénította a félelem mindattól, ami előtte állt. Napokig nem kelt ki az ágyból, nem is tisztálkodott. Aztán elment a lelkészéhez. Ő talán megadja neki azt a békét, amire szüksége van. De a beszélgetés nem hozta meg a várt eredményt.
„Ez nem elég”- vallotta be Annie a lelkésznek.
„Ő az, akire szükséged van” – mutatott a pap a templom homlokzatán függő nagy keresztre. Annie lassan odament a kereszthez, letérdelt előtte, és az Úrhoz kiáltott. Nem könyörgött gyógyulásért. Még azt sem kérte, hogy élje túl a műtétet. „Csak adj erőt, hogy teljesíteni tudjam akaratodat”- könyörgött.
Ott a kereszt tövében Annie életét Isten kezébe helyezte, s eltöltötte az Ő békéje és ereje. Nem sírt többé. Abban a percben tudta, hogy bármi történjék, akár meghal, akár tovább él, minden rendben lesz.
Annie műtéte sikeres volt. Hónapokba telt ugyan, míg újra beszélni tudott, s majd egy év eltelt, mire teljesen meggyógyult, de többet kapott, mintha megpróbáltatások, betegségek nélkül élt volna. Társa lett Krisztus, és bizonyságot kapott az Ő erejéről és gyógyító kegyelméről.
A világ így gondolkozik: „Amit nem tudnak meggyógyítani, azt tűrnöd kell”. Mai igénk ennek ellenkezőjét állítja. Amit nem tudnak meggyógyítani, az Isten erejétől tesz függővé. Ebben a függésben megkapod az Ő hatalmát, és erős leszel. Én is megtanultam ezt az igazságot. Isten nem mindig húz ki a fájdalomból, de támogat benne. Ez több erőt ad, mint bármi más.
Valami csodálatos dolog zajlik le bennünk, ha hittel az Úrhoz kiáltunk gyengeségünkben, és hiszünk az Ő tökéletes gondviselésében. Megtapasztaljuk természetfölötti hatalmát és békéjét. Hitünk hirtelen erősebbé válik félelmünknél, és bizalmunk mások számára is hatékony tanúságtétel lesz. Legyél nyugodtan gyenge, ha megtörténik a baj. Elég neked az Ő ereje és kegyelme.

Uram, köszönöm kegyelmedet, amivel elárasztasz, mikor a helyzetem meginog. Gyengeségemben teljesen Tőled függök, és Hozzád kiáltok. Mutasd meg nekem hatalmadat. Légy a reménységem, a békém és az erőm. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.26.
www.proverbs31.org

Megütöd a mércét
Renee Swope

Mi természetesen nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják.” (2Kor 10,12)

Szoktad magad másokhoz hasonlítgatni, és ilyenkor úgy érzed, nem ütöd meg a mércét? Úgy látod, kevésbé vagy csinos, okos, vonzó, vagy mondjuk kevésbé mély a hited?
Olyan könnyen esünk abba tévedésbe, hogy ha tudásunk vagy ingóságunk több lenne, nagyobb biztonságban élhetnénk. Pedig az igazság az, hogy a hiány érzésével azok is küzdenek, akiknek „mindenük megvan”. A biblia egy olyan nő történetével kezdődik, akinek mindene megvolt, de ez nem volt elég neki.
Éva mindent megkapott azzal, hogy Isten gyermeke, a Teremtés úrnője lehetett. Megadta neki Isten minden nő vágyát: gyöngédséget, szépséget, biztonságot, fontosnak tudhatta magát, életének értelme volt. A Sátánnak mégis sikerült elbizonytalanítania Évát azzal, hogy tekintetét elfordítva arról, amije volt, arra irányította, ami nem volt az övé.
Ugye, ismerjük ezt a jelenséget? Hányszor hallottam én is a Sátán suttogását: nem elég, amid van, nem elég, amilyen vagy… Olvasás közben (Ter/1Móz2) megértettem, hogy a Sátán kérdései el akarták bizonytalanítani Évát, a kételkedés magjait akarták elültetni a szívébe. A Sátán azt akarta, hogy ne bízzon Istenben, és ne bízzon önmagában.
Az ellenség suttogása arra irányult, hogy Éva többet akarjon, önbizalmát Isten gondoskodásán kívüli forrásból növelje. A Sátán meggyőzte, hogy valami hiányzik az életéből, és hogy a tiltott gyümölcs Istenhez tenné hasonlóvá.
Oktalan összehasonlítás, de minden összehasonlítás az. Mégis mindig ezt tesszük. Bárcsak olyan lennék, mint ő… Olyan házam, olyan férjem, olyan munkám lenne. Bárcsak úgy viselkednének a gyermekeim, mint az övéi. Bárcsak… és akkor fontosnak érezhetném magam, elégedett lennék.
Pál apostol figyelmeztet, hogy oktalan dolog önmagunk méricskélése. Az összehasonlítgatás miatt mindig úgy érezzük, nem ütjük meg a mércét. Egyre többet akarunk, és sosem leszünk elégedettek.
Bárcsak Éva arra figyelt volna, ami volt és amije volt Isten gyermekeként. Bárcsak mi is ezt tennénk.
A Sátán arra ösztökél, hogy hibáinkra figyeljünk, hogy ettől úgy érezzük, nem vagyunk elég jók, aztán abban éljük fel energiánkat, hogy leplezni próbáljuk azt, amiben úgy érezzük, alulmaradtunk. De nem törvényszerű, hogy kövessük sugalmazásait. Vegyük észre hazugságait, győzzük le a kísértőt igazsággal, koncentráljunk Istenre, aki elfogad, biztonságot ad és fontosnak tart. Majd köszönjük meg Neki a törődését, az ígéreteit, amikből megtanulhatjuk, mik vagyunk Benne:
Elfogad
Ef 1,3-8: Isten kiválasztott engem, és gyermekévé fogadott.
Kol 1,13-14: Megváltott, minden bűnömet megbocsátotta.
Kol 2,9-10: Krisztusban teljes vagyok.
Biztonságban vagyok
Róm 8,28: Isten minden körülményt a javamra fordít.
Róm 8,31-39: Megszabadultam az ítélettől, semmi nem választhat el Isten szeretetétől.
Fil 1,6: Biztosra vehetem, hogy Isten véghezviszi bennem a jót, amit elkezdett.
Fontos vagyok
Ef 2,10: Isten alkotása vagyok.
Ef 3,12: Bátran és teljes bizalommal közeledhetek Istenhez.
Filippi 4,13: Mindent megtehetek Krisztus által, aki megerősít engem.

Uram, köszönöm Neked, hogy Krisztusban elfogadsz, biztonságban tartasz, és fontos vagyok. Mikor kísértést érzek, hogy gondviseléseden és ígéreteiden kívül keressem az önbizalmat, a biztonságomat, mutass rá a Sátán hazugságaira, segíts ellenállnom a kísértésnek, és szilárdan kitartanom a hitemben. Emlékeztess rá, hogy önbizalmam Krisztusból ered, semmit sem tulajdoníthatok magamnak, ami vagyok, Általa vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.27.
www.proverbs31.org

Ezt kívánom
Lysa TerKeurst

„Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” Lk 12,34


Az én lányaimnak, a ti lányaitoknak. Az én fiaimnak, a ti fiaitoknak. Ezt kívánom.
Fiatalok vagytok, szemetekben ártatlanság csillog. Ne vigyétek vásárra. Ne cseréljétek le a tiszta békét, amivel reggel ébredtek, valamivel, ami csak később való nektek. Később, amikor valakinek, akit Isten kiszemelt erre a feladatra, minden vágya az lesz, hogy mellétek álljon. Nem fog akarni semmit tőletek. Mindent értetek akar majd.
Értetek és nektek.
Ezt kívánom.
Amikor fiatal voltam, és szememben ártatlanság csillogott, hagytam, hogy elcsábítson a vágy. Egy vágy, ami mélyről, egy kétségbeesett lány szíve mélyéből fakadt. Hogy szeressék. Hogy becéző szavakat mondjanak neki. Hogy érezze, észreveszik, kívánják, tetszik valakinek.
Békességemet a zsebembe gyömöszöltem, biztos voltam benne, hogy ott marad akkor is, ha én közben megmártom a lábujjamat a vágyam patakjában.
Veszélyes vizekbe gázoltam. Amíg bokáig ért, izgalmat okozott a sodrás. Mikor már térdig jártam benne, elég idősnek, erősnek éreztem magam, és bosszantott, hogy olyan emberek, akiket tisztelek, nem bíznak bennem. Tudom, mit csinálok. Nem tűnt veszélyesnek, ezért úgy döntöttem, nem veszélyes.
Pedig az volt.
Tévedtem.
Ezt kívánom.
Bárcsak hallgattam volna másokra.
Hallgattam volna az igazság hangjára, ami azt kiáltotta, forduljak vissza, fussak vissza, lépjek ki a patakból. Álljak ellen a vonzásnak. Utasítsam vissza a hazug szólamot: kövesd az érzéseidet. Az érzéseknek be kell előbb érniük az igazság szilárd talaján. Az igazságén, ami nem röppen el. Az igazságén, ami nem csap be.
De én mentem tovább, egyre beljebb. Egyre mélyebbre. Olyan erős volt a sodrás, hogy észre sem vettem, milyen messzire jutottam. Mígnem késő volt. A bűntudat, a szorongás, a félelem hullámai átcsaptak rajtam. Aki azt mondta, tetszem neki, elhagyott.
És elhagyott valami más is. Beletúrtam a zsebembe, de üresen találtam. Pedig olyan biztos voltam benne, hogy a békesség ott marad. Tévedtem. Kicsúszott, és eltűnt.
Bár megfordultam volna ott és akkor, és visszafutottam volna az igazsághoz, a biztos talajra. Láthattam volna, hogy a békességem is odaúszott. Amikor a békesség kicsúszik a kezedből, mindig visszatalál az igazsághoz, és kézenfogva várnak rád. Ahogy végül nekem is sikerült visszatalálnom. De többévnyi szenvedést, tengernyi könnyet megspóroltam volna, ha soha el sem hagyom őket.
Ezt kívánom.

Uram, segíts rátalálnom az igazságra, a szilárd talajra. Úgy szeretném, ha minden döntésem Hozzád vezetne. Csak Hozzád. Itt és most. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.28.
www.proverbs31.org

Sátán - szenvedés - Jézus

A 2010. okt. 19. bejegyzés folytatása

A bűn, a szenvedés, a halál nem azért van, mert a Sátán „belepiszkított” a teremtésbe. Azért van, mert az ember, az elsőként megteremtett ember, akkor a legelején, az első próbán megbukott. Életbe lépett a B terv. Paradicsomi állapotok megszűnnek, az ember megtapasztalja választása gyümölcsét: a szenvedést. A szenvedést Jézusig nem lehetett másként magyarázni emberi értelemmel, csak mint megtorlást elkövetett bűnökért. Isten az első próba alapján (amikor azok az emberek, akik őt „személyesen”, színről színre ismerték, elbuktak, mert a Sátán csábítására önmaguk dicsőségét választották Istené helyett: „olyanok lesztek, mint Isten”) tudta, hogy ezzel végleg eldőlt a teremtett ember sorsa. Soha senki nem lesz olyan erős, hogy Istent válassza a Sátán helyett.
Hacsak. Hacsak Isten maga meg nem testesül. Születik egy ember, aki egyszerre ember és egyszerre Isten. Igen, neki van esélye. És ha neki sikerül, akkor megmenekül az ember. Hiszen a Sátán hatalma addig tart, amíg az első vereséget el nem szenvedi, míg egyetlen ember be nem bizonyítja, hogy ellen tud neki állni.
(Jób közel állt ehhez az eredményhez. Megmaradt Isten mellett, de nem „szolgálta” őt. Megkérdőjelezte Isten döntését, azt hitte, saját logikája alapján ítélkezhet Isten tettei felett. Pedig mit tudta ő, micsoda világrengető erők feszültek egymásnak a háttérben!)
A Szentlélek erejéből egy tiszta, zsidó leánytól megszületett Jézus. Az egész emberiség – az azelőtti, az akkor élő és a később születő összes ember – sorsa azon múlott, hogy emberként képes lesz-e nemet mondani a Sátánnak, képes lesz-e Isten mellett dönteni, amellett az út mellett, amit Isten mutatott neki. Sok a titok. Mikortól tudta Jézus, hogy mi az útja? Talán az után világosodott meg, miután az első nagy próbán, a Sátánnal való pusztai találkozáson sikeresen túljutott. A kánai menyegzőn már tudta, hogy eljön az „órája”. Amikortól kezdve élesben megy a játék.
És végigcsinálta. A legnagyobb szenvedések (lelki: azok is elhagynak, azok sem értenek meg, azok sincsenek mellettem, akik a legközelebb állnak hozzám, akikben leginkább bízhatnék; és testi kínok), az elgyengülések (vedd el tőlem ezt a pohárt) ellenére kitartott Isten akarata mellett haláláig. Pedig még azt is át kellett élnie, hogy Isten is elhagyta őt, ami számára a legnagyobb fájdalom lehetett az összes között.
Nem pusztította el a Sátánt, de megtörte a hatalmát. Bebizonyította, hogy az ember képes a jót választani. A Sátán hatalma megtörésével együtt a halál is megszűnt egyetlen alternatívának lenni. Jézus feltámadt. „Elsőként a halottak közül.” Ettől mi nem lettünk erősebbek mint az első megteremtett ember. Mi ugyanolyan gyarlók vagyunk. Jézus nélkül továbbra sem tudnánk mindig Isten mellett dönteni. Jézus tette meg helyettünk. És Ő egész életével, tanításával előttünk áll a Szentírás lapjain. Nekünk csak bele kell kapaszkodnunk. Nincs bezárva a Szentírásba, ott csak a tanítása és az élettörténete van. Jézus él. Bennünk és velünk (is). Nem kell már emberfeletti hatalmunk legyen, hogy ellenálljunk a Sátánnak, aki tovább végzi a dolgát. Csak kapcsolódjunk Jézushoz. Történjék velünk bármi, bukhatunk bármekkorát, Ő utánunk nyúl, ha kérjük. (Olykor akkor is, ha nem kérjük, mert tudja, hogy kérnénk, ha tudnánk.)


A szenvedés nem szűnt meg. A szenvedés továbbra is próbatétel. Annak, aki átéli, és annak is, aki segít a szenvedőnek. Szenvedés nélkül az emberiség már elpusztította volna önmagát. A szenvedés a figyelmeztető felkiáltójel: eddig, és ne tovább! S ami a legfontosabb, szenvedés nélkül nem volna esélyünk Istent – nekünk keresztényeknek Jézust, az Ő útját - választani. Elfeledkeznénk Istenről, mennénk a magunk útján, nem tudnánk együtt érezni, mindig a magunk java szerint döntenénk, nem lenne bennünk szánalom – hisz csak az tudja átérezni a másik szenvedését, aki maga is szenvedett már. Lenne egy Isten nélküli, ember léptékű világ – amíg mindent el nem pusztítanánk magunk körül - beleértve magunkat is, mert Isten nélkül és a másik szolgálata nélkül értelmetlen lenne az életünk. Szeretet nélkül megszűnne az élet, a szeretetet a szenvedés generálja.
Egyszer véget ér a próbatétel ideje az emberiség számára. Most még nyitva van a kapu, be lehet menni a vendégségre. Vagy visszautasíthatjuk a meghívást. Most még. Csak az Atya tudja a pontos idejét, hogy mikor, de be fogja csukni a kaput. Isten nem akarja, hogy kívül rekedjünk. Jézussal bizonyította be, mennyire szeret, mekkora áldozatra képes azért, hogy Vele legyünk.

2011. október 24., hétfő

Lélekerősítő levelek 61

Mikor az aggódás elbizonytalanít
Renee Swope

„Egyszercsak megállt: ’Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül enged szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen!’” Lk 10,40b

Mikor elárasztanak az élethozta feladatok, eszedbe jut, hogy Isten vajon látja-e egyáltalán, mi mindenben kell helyt állnod – például hogy mennyire igyekszel mindenről és mindenkiről gondoskodni? Éjszakáig dolgozol, hogy kifizethesd a számlákat, majd szétszakadsz, hogy eleget tehess otthon és a szolgálatban, s közben ápolod idős szüleidet, robotolsz a munkahelyeden és fuvarozod a gyerekeket?
Néhány éve képtelen voltam mindenütt helyt állni. Úgy éreztem megfulladok a kötelességek súlya alatt. Hagytam, hogy az örökös aggódás átszője a gondolataimat, állandóan az foglalkoztatott, hogy fogok majd mindent elvégezni. Tudtam, hogy bíznom kéne Istenben, de úgy éreztem, ha abbahagyom az aggódást mindenért és mindenkiért, Ő se fog törődni velük.
Aztán eljutottam a kimerülésig, s már-már feladtam mindent. Kifogyott az üzemanyag. Nem volt már energiám, hogy minden szerepemnek, minden kapcsolatomnak és felelősségemnek eleget tegyek.
Elfogyott a hitem is. Kételkedni kezdtem saját képességeimben, abban, hogy alkalmas vagyok az életem irányítására, hogy tisztán halljam Istent, és megtegyek mindent, amit szerintem elvár tőlem. A sok aggódás, ami kimerített, el is gondolkoztatott. Miért nem tesz Isten semmit, hogy könnyebb legyen az életem? Egyáltalán látja, törődik vele, hogy mi mindent igyekszem megtenni Érte és másokért?
Egy nap a Bibliát olvasva, felfigyeltem Mártára, aki kimerülve a szolgálatban rákérdez Jézusra, látja-e, hogy a testvére magára hagyta a konyhai feladatokkal, s mindent egyedül kell elvégeznie. Figyeld meg, mit válaszol neki az Úr: „Márta, Márta! Sokmindennel törődöl, sokminden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”
Hogyan kell a jobbik részt választani? Hogyan engedhetjük el az aggódást, és találhatunk rá a békés bizonyosságra, hogy Isten figyel és törődik velünk?
Lám, mit mond Péter apostol (1Pét 5,7): „Minden gondotokat őreá vessétek, mert ő gondot visel rátok.”
Pál apostol is ugyanezt mondja, s rámutat a hogyanra is: „Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért. Mindazt, amit kértek, hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek Isten színe elé. Akkor Isten békéje, mely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,6-7)
Olyan egyszerűnek tűnik, akkor mégis miért olyan nehéz? Szerintem azért, mert a Sátán szüntelenül az ellenkezőjét sugallja. Ilyeneket suttog a fülünkbe: „Meg ne nyugodj semmiben. Izgulj és aggódj. Mondd meg Istennek, mit kell tennie. Aztán vedd át az irányítást, ha nem hallgat rád.” A többit már magában teszi hozzá: „A gondok, amiket nem engedsz el, savként marják szét a szívedet, a szorongás és kétkedés kikezdi a bizalmadat!”
Ne hagyjuk, hogy az ellenség suttogása hasson ránk, figyeljünk inkább Isten békesség-ígéretére. Határozzuk el, hogy legközelebb, ha túl soknak tűnik a feladatunk, a tennivalónk:
- Abbahagyjuk az aggódást – megnyomjuk a Stop gombot, mielőtt kikészülnénk.
- Elkezdünk imádkozni – mondjuk el Istennek mindazt, ami nyomaszt. Kérdezzük meg, mit kell félretennünk, hogy Őt megtaláljuk szolgálat közben.
- Adjunk hálát szüntelenül – köszönjük meg Istennek, amit tett a múltban, s amit tenni fog a jövőben. Ez segíteni fog, hogy visszanyerjük vagy megőrizzük bizalmunkat.

Uram, amikor kiszívják a feladatok az energiámat, jusson eszembe, hogy Te nem hagytál el, mellettem vagy, fogod a kezem, és vezetsz, ha hagyom. Meg akarlak találni, ez legalább olyan fontos, mint az, hogy szolgáljalak Téged és másokat. Segíts, hogy kialakíthassam az egyensúlyt az életemben, és aggódásaimat átengedjem Neked, bízva abban, hogy törődsz velem és ebben is tökéletes vagy! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.13.
www.proverbs31.org

Csak egy aprócska bűn?
Lysa TerKeurst

„Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik.” 1Móz 37,17b-18


Ma is lesz olyan pillanat. Senki sem fog vázlatot rajzolni róla. Akik naplót vezetnek, nem jegyzik le. Nem jut eszünkbe, mikor számbavesszük napunkat elalvás előtt.
Mégis eljön.
Aztán elmúlik.
Látszólag észrevétlenül. De a hatása nem tűnik a semmibe. Megmarad. És ha táplálják, hatalmassá dagad.
Az a pillanat, amikor valami beférkőzik a tudatunkba, és a jóról a rosszra irányítja figyelmünket. Csak egy aprócska hiba. Egészen picike. De a ferde gondolat legkisebb mennyiségben is, bármilyen jelentéktelennek látszik is, gyökeret tud verni.
És nőni kezd.
Minden elképzelésünket meghaladó méretűvé.
Egyik kedvenc történetem a Bibliából, amikor Mózes elmegy a fáraóhoz, és kikéri a népét. Miért is? Milyen eseménysorozat vezetett idáig? Miért volt fogságban Izrael népe? Miért volt egész Izrael – Isten teljes népe – mind a tizenkét törzs – az egyiptomiak szolgaságában?
Ha visszapörgeted az eseményeket, a kezdet egy viszonylag jelentéktelen momentum volt. Az emberiség történelme fordulatot vett, mert egy család néhány tagja, néhány fiatal férfi bosszús és féltékeny lett Józsefre, az öccsükre. Irigység és düh szivárgott a szívükbe. Csak ennyi. De ez elég volt.
Nem egy világrengető esemény történt.
Egy fiatal fiút belöktek egy gödörbe, majd eladták rabszolgának.
Múltak az évek.
Fájdalmakkal teli, zűrzavaros évek teltek el.
Úgy adódott, hogy József Egyiptom egyik legjelentősebb pozíciójába került, lehetősége volt élelemmel ellátni a családtagjait. Ezért mind a 11 testvére Egyiptomba költözött családostul. József és 11 testvérének leszármazottai Izrael tizenkét törzse. A megnövekedett törzsek alkotják Izrael népét.
A testvérek szándéka rossz volt, de Isten jóra fordította. Megmentette Izraelt az éhhaláltól. De nem ez volt az utolsó hatása a fiúk hibás döntésének.
József halála után „Új király került Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet. Az pedig ezt mondta népének: Lám, az izraeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. Bánjunk okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból. Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.” (2Móz 1,8-11)
Ezért hát az egész népet elnyomták és rabszolgává tették. Miért? Mert egy napon néhány fiatal férfi féltékeny lett, és engedték, hogy a düh és az irigység beférkőzzék a szívükbe.
Abban a percben, mikor ezt megengedték, a világtörténelem folyamata megváltozott.
Abban a percben.
Sose higgyük, hogy nem számítanak a perceink. Bármely nap, bármely pillanatában meghozott döntésünknek súlya van.
Nincsenek jelentéktelen percek, nincsenek aprócska bűnök.
A dominó effektus mindig működésre kész.
Hálás vagyok Istennek, hogy erre rávilágított. Kérem, hogy tegye lelkemet érzékenyebbé, figyelmesebbé, tudatosabbá. Állandóan szükségem van a bűnbocsánatra.
Gyenge vagyok, de a teljes függőség erejében élek.
Nem fogom korbácsolni magam a tegnap elkövetett hibákért. Ma új nap virradt. Új lehetőségek napja, amikor megfordíthatom a rossz irányt vett folyamatokat.
József testvéreinek évek adattak, hogy kijavítsák hibájukat, s megpróbálják kiszabadítani Józsefet – megkeressék, segítsenek rajta, és ezzel helyrehozzák, amit tettek.
Éveket kaptak. Hosszú éveket. De sosem fogtak hozzá, hogy megfordítsák a történések menetét.
Drága barátnőm, ígérjük meg egymásnak, hogy nem fogunk elsiklani az aprócska bűnök felett.
Igenis számítanak a pillanatok. Figyelj, és vedd észre, ha a düh, az irigység vagy valami más negatív gondolat be akar csúszni a többi közé. Vedd észre. Űzd el. Helyettesítsd Isten Lelkének szeretetével.

Uram, Te alkottál, ismersz engem. Szükségem van Rád a gyengeségeim ellen. Mutasd meg, hol tértem vagy térek le a csapásról. Add, hogy vágyjam azt tenni, ami tetszik Neked. Azt akarom tenni, ami a Te akaratod is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.14.
www.proverbs31.org

Békességgyűjtés
T. Suzanne Eller

„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” Filippi 4,7

Vidéken autóztunk éppen, mikor a férjem dúdolni kezdte egy régi ének refrénjét, amit már évek óta nem hallottam.
„Békesség, békesség, csodálatos békesség…”
Eszünkbe jutott a folytatás is, együtt énekeltük tovább. Ez jól hangzik, ugye? Azt nem mondanám, hogy akkor ott jól hangzott. Egyikünk se nagy énekes, de lelkesen fújtuk a régi dallamot, ahogy autónk követte az út kanyarjait. Idétlenek lehettünk, nem örültem volna, ha valaki lát (vagy hall!) minket, mégis, így visszagondolva is úgy érzem, azok a szavak hatottak ránk.
A közös éneklés a békességről túlmutatott az ének szövegén. Volt egy időszak az életünkben, amikor nem kaptunk választ a kérdéseinkre, de békesség töltötte el a lelkünket, és megtanított hinni az ígéret igazságában: Isten elég. Mikor rákot diagnosztizáltak nálam, a békesség átölelt minket, ahogy együtt sírtunk és imádkoztunk.
Békesség. Békesség. Csodálatos békesség. Feléled a vágy utána, ahogy hallgatjuk ezeket a szavakat kaotikus világunkban. Milyen lenne, ha békesség, békesség, csodálatos békesség burkolná be házasságomat, gyermekeimmel való kapcsolatomat, belső életemet?
De hol találom meg azt a békességet?
Ahogy egy egész napi utazás során többször megállunk az út menti pihenőknél enni- és innivalóért, Isten úgy alkotott, hogy ugyanígy legyen Rá is szükségünk folyamatosan. A nap folyamán begyűjthetjük a békességet. Kérhetjük Tőle, mikor útkereszteződéshez érünk, és ösztöneink a rossz irányba vezetnének. Kérhetjük, amikor érezzük, hogy belső életünkben káros érzelmek kezdenek gyökeret verni.
Az Ő békéje stabilitást jelent akkor is, ha körülöttünk felfordul a világ.
Ő a békesség Forrása. Lesznek olyan időszakok, amikor békességszinted lecsökken. Talán a mai is egy ilyen nap. Aggódás helyett lassíts, és állj meg a Forrásnál. Mondd el Neki, mi történt, mire van szükséged, ne akarj egyedül, egyre szomjasabban hajtani tovább.
Köszönj meg Neki mindent, amit tett veled, ha ezekre gondolsz, az áldásokat is látni fogod az életedben, nemcsak a nehézségeket. Kérj Tőle annyi békességet, amennyire pillanatnyilag szükséged van. Amennyi elég, hogy átvigyen érzelmeiden az Igazság felé.
Felajánlja békességét, csodálatos békességét, Hozzá fordulhatsz bármikor, a Forrás sosem fog kiapadni. Elegendő békességet kapsz a mai napra, és holnap még többet kérhetsz.

Uram, köszönöm neked hogy nem csak egy cseppnyi békességet adsz, nem kell egy csészényivel kihúznom holnapig. A békesség forrásához vezetsz, abból adsz ma, holnap és mindig, folyamatosan. Áldalak érte Uram, juttasd eszembe, hogy mindig forduljak hozzá, ha megszomjazom. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011. 07. 15.
www.proverbs31.org

Én mit ajánlhatok fel?
Glynnis Whitwer

„Akkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.” 2Móz 4,10

Mikor úgy alakult, hogy családommal az ország egyik végéből a másikba kellett költöznünk, meglepődtem, mennyire elbizonytalanodtam. Általában magabiztos voltam életem legtöbb területén, és most hirtelen nem találtam a helyemet, megkérdőjeleztem a képességeimet.
Félre ne értsetek. Az emberek aranyosak, barátságosak voltak. Csak valahogy nagyon másnak éreztem magam. Az asszonyok mind csinosak, elegánsak voltak, dallamosan beszéltek. Én közönségesen öltözködtem, s hirtelen úgy tűnt, unalmas, monoton a beszédstílusom.
És ez még nem minden. Isten olyan munkahelyre irányított, ahol minden más nőnek jelentős elemekkel volt tele az életrajza, elismert teljesítmény volt mögöttük. Évek óta együtt dolgoztak. Tudták, mit akarnak, magabiztosaknak látszottak. Új jövevényként az önbizalmam megingott, mikor összevetettem saját tapasztalataimat és képességeimet az övékkel.
Idővel ezek a különbségek tovább növekedtek, ahogy munkatársaim egyre több sikert könyvelhettek el. Az én adottságaim jelentékteleneknek látszottak. Ugyan mire használna Isten egy olyan egyszerű, közönséges nőt, mint én, mikor annyi csodálatos, aranyos asszony van körülöttem?
A tudatom kételkedett, de a szívemben Isten világosságot gyújtott. Arra tanított, hogy az Ő szeretete nem függ a teljesítménytől. Nem számít, mi van a szakmai előtörténetemben, vagy hogy milyen sikerekről számolhatok be. Annyit vár el tőlem, hogy elfogadjam a szeretetét, én, a magam egyszerű valójában. Mekkora szabadságot rejt ez a felismerés egy olyan teljesítménykényszeres emberkének, amilyen én vagyok!
Nem ment egyik napról a másikra, de ahogy egyre inkább felfogtam, hogy az értékemet Isten szeretete adja, rá kellett jönnöm, hogy Ő sohasem hasonlít össze másokkal. Nem számlálja a sikereimet, nem méricskéli a teljesítményemet. Csak azzal törődik, mihez kezdek a tálentumokkal, amiket rám bízott.
Hosszú évek önbecsmérlése után végre elfogadtam, hogy Isten olyanná alkotott, amilyen vagyok. A gondolkodásom, a személyiségem, a képességeim mind eszközök Isten tervének megvalósításához. Abban, amit én hibának hittem, Ő lehetőséget lát. Minél tovább foglalkoztam azzal, milyennek alkotott engem Isten, annál inkább felragyogott az Ő dicsősége, s annál jobban tudtam teljesíteni a munkámban, a hivatásomban.
Ez mindenkire érvényes igazság. Isten nem véletlenül tervezett olyanná, amilyen vagy. Oka van annak, hogy nem olyan vagy, mint a szüleid, mint a testvéreid vagy a barátaid. Életed és munkád sosem lesz olyan, mint a főnöködé, akit csodálsz, vagy a közösségvezetődé, vagy a szomszédodban lakóké. És ez így van jól, mert Isten nem akarja, hogy olyan légy, mint ők. Ő azt akarja, hogy te TE legyél.
A mai házi feladat az legyen, hogy elengeded az elvárásokat, amiket magad elé állítottál, s igyekszel megismerni Isten csodálatos tervét rólad. Rá fogsz jönni, amire én is rájöttem: mindenkinek van mit felajánlani.

Uram, köszönöm a lehetőségeket, amiket belém tápláltál. Bocsásd meg, hogy semmibe vettem az ajándékaidat, a tálentumokat, amiket nekem adtál, s mások képességeire, tapasztalataira vágytam. Segíts, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyennek alkottál, s felfedezzem csodálatos tervedet, ami rólam szól. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.18.
www.proverbs31.org

Isten tervrajza szerint
Tracie Miles

„Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben.”
2Kir 23,3a


Tucatjával halmozódtak az óriási lapok az íróasztalon, mint papír-vízesés omlottak alá az asztal szélein. Építési szerződések ellenőrzésével foglalkozó férjem szorgalmasan dolgozott legújabb munkáján, átfésült minden részletet a legutolsó adatig.
Mindig csodáltam egy-egy tervrajztömb méretét. Rengeteg lap, mindeniken számtalan aprólékos utasítás az épület felépítéséhez az alapozástól az utolsó tetőcserépig. Ha csak egyetlen számot elnéznek, az épület teljes szerkezete összeomolhat.
Ma reggel Isten tervrajzaira gondoltam, amiket a Bibliában fektetett le. Minden bölcs szó, ami benne van, arra szolgál, hogy felépítse bűntelen életünket, és mélyen megalapozzon minket Krisztusban.
Jósiás király története a Királyok könyve 2. részének 21-23. fejezetében rámutat mindennek a fontosságára. Jósiás király szerette az Urat, és követni akarta az utasításait. Mégis eltért a tervtől, és engedte, hogy a bűn beférkőzzék az országába.
Egy nap elküldte Sáfán kancellárt a főpaphoz, hogy megbeszélje vele a templom restaurálását. Sáfán megtudta a főpaptól, hogy a templomban megtalálták Mózes eredetinek hitt könyvét (amit ma Deuteronómiumnak, Második Törvénynek vagy Mózes 5. könyvének mondunk). Valószínű a korábbi gonosz királyok uralkodása alatt rejtették el.
Ebben a könyvben súlyos figyelmeztetéseket olvashatunk, mi fog történni, ha Isten népe nem engedelmeskedik a Törvénynek. Mivel a dokumentumok szerint utoljára 250 éve olvasták eredetiben Isten Igéjét, valószínűleg sem Jósiás király, sem a nép nem látta még a Törvény Könyvét. Most viszont Jósiás megtudhatta feketén-fehéren leírva, hogy a nép azt tette, amit az Úr megtiltott neki.
Mialatt Sáfán felolvasta neki Isten „tervrajzát”, Jósiás rádöbbent, hogy a nép élete alapjaiban romlott. Nekifogott hát, hogy saját és népe életét új, szilárd lelki alapokra helyezze Isten eredeti tervrajza alapján, amit az Könyvben talált. Azonnal eltávolíttatta és elégettette a bálványok imádására használt eszközöket, oltárokat a templomból. Eltávolította a bálványimádó papokat. Leromboltatta a paráznák házait és még sok mindent.
Néha én is azon kapom magam, hogy mint Jósiás, nem az Isten tervrajza, hanem a magam tervei szerint építem az életemet. A bűn meggyengíti lelkem alapjait, nehezebben állok ellen olyasminek, amiről pedig tudom, hogy nem kedves Isten előtt.
Talán téged is eltérített a bűn Isten eredeti tervétől, amit az életed építéséhez készített. Egy ártalmatlan flörtölés közös vacsorához vezethet, ami a házasságtörés előszobája, és romba döntheti a házasságodat. Pletykálásod arcul ütheti barátod lelkét, és többéves barátság hull a porba. Vagy…
Könnyű e világhoz alkalmazkodni, és semmibe venni Isten utasításait mindennapi életünkhöz. Hálás vagyok Istennek, mert Igéjében megmutatta, hogyan építsük fel magunkat úgy, hogy ellen tudjunk állni a bűn támadásának. Azzal, hogy naponta olvasom a Bibliámat, tartani tudom magam az Ő tervrajzához, és neki tetsző életet építhetek fel. Isten szelíd és alázatos szívet kér tőlünk tervei megvalósításához, olyat, amilyen Jósiásnak volt. Ha ehhez tartjuk magunkat, lelkünk alapjai erősek lesznek, a Sziklára és a fekete-fehéren lefektetett Igazságra épülünk fel.

Uram, bocsásd meg, hogy megpróbáltam saját terveim szerint élni, és elfeledkeztem utasításaidról, amiket Igédben lefektettél. Add, hogy vágyjak eligazításodra, s arra, hogy életem a te dicsőségedet szolgálja. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.19.
www.proverbs31.org

Ingerlési pontok
Renee Swope

„Kérlek, Uram- mondta neki Gedeon -, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában.”
Bírák 6,15


Milyen nagyszerű lenne, ha azzal, hogy keresztényekké válunk, elszállna minden félelmünk és kételkedésünk! Vajon miért küzdünk még mindig bizonytalansággal, miért kételkedünk magunkban, ha tudjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk?
Isten egy közösség vezetését akarja rád bízni, de te meggyőzöd magad, hogy alkalmatlan vagy erre a szerepre. Gyermekekre vágytál, most van egy szép családod, s úgy érzed, nem tudsz jó anya lenni. Szerettél volna más munkát keresni, most itt az alkalom, s mégsem lépsz, mert félsz, hogy nem tudsz helytállni az új helyen.
Emlékszem, mennyire gúzsba kötött a félelem, mikor elköteleztem magam egy közösségi feladat mellett. Könyörögtem Istenhez, adjon önbizalmat, de szembesülnöm kellett azzal, hogy nem teszi meg. Akkor azt kértem, mutassa meg, mi az oka a bizonytalanságérzésnek, hadd láthassam az egészet az Ő szemszögéből.
Gedeon jutott eszembe, akit elhívott Isten, de akit megbénított az alkalmatlanság érzése. Gedeon történetéből a Bírák 6-ban azt látjuk, hogy akkor sikerült felülkerekednie félelmein, amikor ahelyett, hogy arra koncentrált volna, milyennek tartja ő saját magát, azt kezdte figyelni, milyennek tartja őt Isten. Mindenekelőtt nagyon őszintén átgondolta a folyamatot Isten jelenlétében. Az utóbbi idők konfliktusai és vereségei arra indították, hogy kételkedni kezdjen Isten gondoskodásában, ígéreteiben. Mikor az Úr angyala megjelent előtte, és közölte, hogy Isten őt küldi, hogy győzze le a midianitákat, Gedeon odafordult hozzá, és megkérdezte: „hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában” (Bírák 6,15).
Attól, amilyennek ő látta saját magát, úgy érezte, alkalmatlan a feladatra.
Régi sérelmeink, múltbeli kudarcaink nagyban befolyásolják önértékelésünket.
Tudtam, hogy nekem is nagyon őszintén el kell beszélgetnem Istennel. Nem pillanatnyi gyors segítségre van szükségem. Meg kell találnom, mi váltotta ki kételkedésemet, mi tart ebben a bizonytalanság-trutyiban.
Azon a héten konfliktusba kerültem egyik barátommal, s ez megkérdőjelezte alkalmasságomat a közösségvezetésre. Ha nem tudok mindig és mindenütt stabilan működő kapcsolatokat fenntartani, hogyan tudnék segíteni másoknak?
Ugyancsak pár napja egyik munkámról negatív visszajelzés érkezett. Egyetlen nyers, kritikus hozzászólás elhomályosította a sok pozitív véleményt, s figyelmemet magához láncolta.
Harmadszor, összevetettem magam egy közeledő konferencia többi előadójával, és úgy éreztem, én vagyok köztük a legtehetségtelenebb.
Gondold át te is. Ha konfliktusba kerülsz valakivel otthon vagy a munkahelyeden, úgy érzed, alkalmatlan vagy a közösségi feladatokra, a vezetésre? Téged is megtántorít a kritika, s már nem hiszed, hogy eleget tudsz tenni egy feladatnak? Össze szoktad hasonlítani magadat másokkal, s gyakran alulmaradsz saját szemedben, úgy érzed, mások kompetensebbek nálad?
Régebben azt gondoltam, ez a bizonytalanság csak egy negatív érzés, egy rés az önbizalmamon, a hitem megingása. Azt akartam, hogy Isten szüntesse meg, de Ő nem ezt tette, hanem a Tőle való függésemet mélyítette el.
Megtanultam, hogy Isten erejére támaszkodva győzzem le saját kételkedésemet, és így váljak alkalmassá hívásai teljesítésére. Ez neked is segíteni fog. Amikor úgy érzed, elbizonytalanodsz, kételkedsz saját magadban, próbáld azonosítani az ingerlési pontokat gondolataidban és érzelmi életedben. Utána tisztítsd meg ezeket, mosd át őket Isten gondolataival és ígéreteivel.
Kérd, hogy mutassa meg a hibás hozzáállást, cserélje ki a hazug következtetéseket az Ő igazságával. Aztán kérd segítségét, hogy saját önmagaddal kapcsolatos gondolataid helyett figyelj mindig arra, amit Ő gondol rólad.
Ha megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, átalakulnak érzelmeink, s megváltozhat az életünk is.
Egy biztos: Isten nem akarja, hogy az önbizalomhiány árnyékában éljünk! De nem mindig az a fontos számára, hogy mi mit teszünk, hanem inkább az, hogy Ő mit akar tenni bennünk, mialatt megtanuljuk mindenben teljesen Rá bízni magunkat.

Uram, belefáradtam, hogy mindig kételkedem magamban, hogy állandó bizonytalanságban élek. Mutasd meg, kérlek, melyek azok az ingerlési pontok a gondolkodásomban, ahol az önbizalomhiány feléled bennem, és segíts, hogy figyelmemet önmagamról alkotott véleményemről a Te velem kapcsolatos gondolataidra fordítsam. A Te ígéreteid erejére támaszkodva szeretnék élni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.20.
www.proverbs31.org

2011. október 18., kedd

Igazságok

Lk 12,14

„Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?”
- kérdezi mindenek Ura és Bírája, mikor egy örökösödési kérdésben hozzá fordulnak.

Ha ezt megértem, kitisztul az „igazság” fogalma is, ami annyi gondot okoz.
Ez a mondat határt húz két régió: Isten országa és a „világ” között.

Isten országában az igazság: ne légy önző. Egy örökösödési helyzetben például, ha te gazdag vagy, a testvéred szegény, hagyd, sőt ajánld fel, hogy ő örököljön mindent.
A világ igazsága szerint ez elképzelhetetlen.

Márta és Mária esetében.
A világ igazsága: a vendéget ki kell szolgálni, sürögni-forogni kell körülötte, ha ketten vagyunk erre, osszuk meg a munkát.
Isten országának igazsága: a vendégre oda kell figyelni. Hányszor szívesebben osztaná meg gondját-baját vagy gondolatait a vendég, mint hogy leüljön az asztalhoz, s szilárd-folyékony földi javakkal elláttassék.
Nem rossz, amit Márta csinál, de Mária a jobbik részt választotta.
Nem rossz a világ igazsága, de Isten országának igazsága jobb.

A szőlőbeli napszámosok ügyében
A világ igazsága kettős. Annyit kapjak, amennyire szerződtem, ez alap. Ugyanakkor ezt felülírja a szemünkben a társadalmi igazságosság, minden forradalom alapja: aki többet dolgozik, kapjon többet.
Isten országának igazsága: annyit kapok, amennyit ígért nekem a Gazda. Ne akarjam felülbírálni másokról hozott döntését, nem ismerhetem az összes körülményt, ne akarjak mindent tudni, illetve ne higgyem magamról, hogy mindent tudok. Egyet higgyek: Isten jó, és eszerint dönt, nem a világ igazságossága szerint.

A jogászok, a politikusok csak a világ igazsága szerint járhatnak el, ha ettől eltérnek, és Isten országának igazsága szerint próbálnak döntéseket hozni, elveszítik állásukat, pozíciójukat. Esetleg a józan eszük is megkérdőjeleződik.
A törvény világába is bekerült azonban egy fogalom, ami mutatja, hogy az ember képtelen teljesen elszakadni Isten országának igazságától. Ez a fogalom a „méltányosság”.

2011. október 16., vasárnap

Gondolatok az imádkozásról

Az imádkozás nem önző dolog! Valahányszor megállok imádkozni, saját szívembe lépek be. Ugyanakkor, csodálatos módon, kapcsolatba kerülök minden igazságra és jóságra törekvő ember életével, akik hozzám hasonlóan imádságban emelik fel a szívüket. Az én és az ő imádságuk által az egész földkerekség Isten elé emelkedik. Vannak emberek, akiknek egész élete így zajlik – például a karthauzi, szemlélődő életet élő szerzeteseké, akiket a 2005-ös, A nagy csend című film mutat be. Ezek az egyszerű emberek, akik a csendre és az imádkozásra kaptak meghívást, éjjel-nappal az élő Isten misztériumának szentelik magukat, és folyamatosan Hozzá emelik a világot összes szükségletével együtt.
Mindegyikőnknek megvan a maga helye ebben a hatalmas imapanorámában – mert valahányszor megállunk imádkozni mindennapi elfoglaltságaink közepette, belépünk a Megszentelt Térbe, és csatlakozunk a világon imádkozó emberek sokaságához. A filmben újra meg újra felbukkan a Jeremiás 20,7 szövege: „Elcsábítottál, Uram, és én hagytam, hogy elcsábíts.” Ennek az erős fogalmazásnak különös jelentősége van, ha a karthauzi szerzetes rendkívüli helyzetére gondolunk. De ezeket a szavakat önmagamra is vonatkoztathatom. Amikor érzem, hogy vonz a csend és az imádkozás, engem is „csábít” Isten! Amikor Isten elé lépek, és igyekszem ezt a tőlem telhető legjobban, szegény szívem teljességével tenni, jelen van az egész világ, minden szükségével együtt.

www.szentter.com

2011. október 15., szombat

Lélekerősítő levelek 60

Nehezék
Karen Ehman

„Ezért vessetek el minden romlottságot és mindenféle gonoszságot, s fogadjátok szelíd készséggel a belétek oltott igét, mely meg tudja menteni lelketeket.” Jak 1,21

Van valami olyan attitűdöd, viszonyulásod, hozzáállásod, ami néha ki tudja szívni belőled az életet? Lekókad a lelkesedésed, elhervad az örömöd, elfonnyadsz tőle, mint egy régóta nem öntözött növény.
Ez a kép jutott eszembe, mikor elgondolkoztam valamin, amit anyósomtól tanultam. Ő híres a gyönyörű növényeiről, a virító évelőágyásáról. Lényegében kora tavasztól késő őszig tele a kertje szebbnél szebb virágokkal.
Egy alkalommal rákérdeztem, van-e valami titka a virágok gondozásának. Elmagyarázta, hogy a művelet neve, amivel az állandó virágzást biztosítja: „lefejezés”. Ez annyit tesz, hogy amint egy virág fonnyadni kezd, halványul, hervad, le kell csípni a fejét.
A gyakorlatban kiderült, hogy ez egy aprólékos, soha véget nem érő munka. Mikor azt hinném, hogy már minden elfonnyadt virágot eltávolítottam, másnap tucatjával jelennek meg az újak. De azt akarom, hogy a növényeim tovább virágozzanak. Naponta folytatom a lefejezést, mert a száradó virágfejek elvonják az éltető nedveket a növény többi részétől. Kiszívják az energiát, amit újabb virágok kibontására használhatna.
Ha megszabadítom a növényt a száradó, lekókasztó nehezéktől, a rügyekből káprázatos szirmok törnek elő mindaddig, míg élet kering a szárban.
Miközben lecsipkedem az elszáradt virágfejeket, Krisztussal való életemen gondolkodom. Vannak olyan szegletei a szívemnek, olyan gondolatai az elmémnek, kívánságai az akaratomnak, amik rossz attitűdből erednek. Ők lelki életem nehezékei.
Ezek a mélyen gyökerező gondolati sémák és társaik: a kételkedés, a félelem, a rossz döntések, régi szokások, dédelgetett neheztelések vagy pillanatnyi konfliktusok – akadályozzák a növekedést, nem engedik kibontakozni Istentervezte teljes pompánkat.
Reggel reménykedve ébredünk, de hamar megadjuk magunkat annak, ami bánt. Kételkedésünk önmagunkban vagy mások fölötti ítélkezésünk gyakran olyan negatív gondolatokból és nemkívánatos cselekedetekből ered, amik nemcsak a mi napunkat teszik tönkre, hanem azokét is, akik körülöttünk élnek. De ha tudatosan lecsipkedjük ezeket, amint megjelennek, meglepő növekedést tapasztalhatunk meg Krisztussal való életünkben és egészséges kiteljesedést kapcsolatainkban.
Jakab leveléből vett mai igénk arra szólít fel, hogy vessük el magunktól ezeket a negatívumokat, s alázattal engedjük, hogy Isten igéje felszívódjék a lelkünk mélyéig. Ahelyett tehát, hogy egy kísértő gondolatot dédelgetnénk mindaddig, míg bűnné sarjad, csöndesen irányítsuk figyelmünket az Írás valamelyik igazságára, mint például: „Főpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.” (Zsid 4,15).
A Szentírás szavai megerősítenek, nem szívják el energiánkat. Ez a legkifinomultabb, lélekben történő „lefejezés”. Ha sikerül áthajlítanunk ebbe az irányba gondolati sémáinkat, megmenekülhetünk a rossz döntésektől, az egészségtelen kapcsolatoktól, a belülről gerjesztett szívfájdalomtól.
Érzed-e, hogy ráférne lelkedre egy kis „lefejezési” művelet? Vannak-e benned elszáradt virágfejek, amiket magaddal hurcolsz, s amik elszívják lelki-szellemi energiádat, fejfájást okoznak, könnyeket fakasztanak? Tépd ki magadból a rosszat, az ártalmasat. Ültesd helyébe Isten Igéjét. Aztán lépj hátra, és várd türelemmel, hogy megjelenjenek a szemet gyönyörködtető csodálatos virágfejek.

Uram, bevallom Neked, hogy régóta hordozok lelkemben elfonnyadt virágokat. Segíts, kérlek, hogy kitépjem és eldobjam őket. Add, hogy akarjam helyükre a Te igédet ültetni jó mélyen, kitéphetetlenül. Öntözd meg lelkemet kiapadhatatlan forrásodból, hogy a virágok, amiket elültetsz és felnevelsz bennem, mások figyelmét is megragadják, és a Kertészre irányítsák. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.29.
www.proverbs31.org

Ne vesd meg a keveset
Lysa TerKeurst

„Ki bölcs és értelmes köztetek? Bizonyítsa kifogástalan életével, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz.” Jakab 3,13

Mi tűnik kevésnek az életedben? Amiről nagyot álmodtál, de a valóság ezt nem követi. A befolyásod? A lehetőségeid? A munkád sikere? Az, amit adni tudsz? A szolgálatod?
Nézd meg jól, mi a kevés, és mondd meg nekem.
Lehetek olyan bátor, hogy belessek az életedbe, és megmondjam, mit látok?
Látok egy ki nem bontott ajándékot, amiből, ha megbecsülik, bölcsesség és megértés bomlik ki, amit semmi más nem tud nyújtani. Látom a Jakab 3,13 szerinti „bölcs szelídségből fakadó tetteket”, amik alig várják, hogy kibontakozzanak az életedben.
Látom azt a pontot, ahonnan megszülethet az alázatosság. Ez a csodálatos, ritka vonás, amit ma annyira semmibe vesznek. Ami tudja, hogy a valódi sikerhez égre emelt tekintet, térdre borulás, és az Egyetlennek suttogott dicséret szükséges.
Az Egyedülinek.
Annak, Aki ad.
Annak, Aki vissza is tart. Nem azért, hogy bosszantson, nem tudatlanságból, nem érdektelenségből, és főleg nem azért, mert azt nézi, ki az, aki jobban megérdemli.
Nem. Azért tart vissza, hogy védelmezzen. Olyan önuralommal, amit még elképzelni sem tudunk, visszatartja a sokat, hogy megőrizze a kevés értékeit.
A kevését, amit nem szabad megvetnünk.
A csöndes gondviselést, a felszín alatti lassú kibontakozást, amit külső szemlélő nem észlel.
Életünk útja elágazáshoz érkezik. Választani kell. Egyik út a gőgé, a másik az alázaté.
Ha a lélek még nem érezte meg a kevés jó ízét, megvetéssel fordul el az alázatos szegénységtől. A sok felé törekszik, egyre többet, egyre nagyobbat akar, míg a nagy már nem bírja tovább, megdagad, eltorzul, és szétpukkad. Minden, ami gőg, mikroszkopikus részecskékre szakad szét.
Annak a léleknek viszont, aki ismeri és kedveli a kevés jó ízét, az alázat a legnagyobb nyereség. Erre az ízre vágyik. Ezt akarja fogyasztani. Minden, ami alázatos, naggyá növekedik.
Mekkora ajándék a kevés!
A kevés valódi ismerete.
A kevés nem jelenti a hivatás kicsiségét, nem a jövőbeli kilátások jelzője.
A kevés egy hely. Egy csodálatos, semmibe vett helyzet. Amit védeni kell és megtartani. Egy hely, ahonnan a „sok” megfelelő perspektívában, a maga igaz valóságában látszik.
A kevés nem visszatart a csodálatos jövőtől.
A kevés megtart minket a csodálatos jövőre.

Uram, segíts, kérlek, hogy elégedett legyek a kevéssel. A Te szemeddel akarom látni, mit terveztél nekem a jelenre. Add, hogy megértsem és felfogjam a kevés csodálatos ajándékát. Köszönöm. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.30.
www.proverbs31.org

A heves függetlenségvágy elengedése

Glynnis Whitwer

„Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset.” 2Kir 4,3

Gondok. Megtartom őket magamnak. Heves függetlenségvágyam arra indít, hogy becsapjam a bejárati ajtót a közeledő szélroham első jelére. Magyarán, senki be ne tegye a lábát, míg a vihar el nem vonul. Istent persze beengedem. De te – maradj kívül.
Az évek során Isten szembesített a függetlenségvágyammal, s nevén nevezte. Úgy hívják: büszkeség.
Nem nyílt ellenséges magatartás, ám az, hogy távol tartok magamtól mindenkit, azt mutatja, hogy elég vagyok a magam számára, nincs szükségem mások segítségére. Ráadásul a bennem élő bizonytalan kislány attól fél, hogy ha gyengének láttok, nagyot esek a szemetekben. Biztosabb, ha mindent magamban tartok, s kívülről csak a magabiztosság büszke oromfala látszik.
Pedig valójában ez sosem működött tökéletesen. Isten újra meg újra olyan helyzetbe hozott, amit nem oldhattam meg egyedül. Csodákat tett, ha alázatosan megkértem másokat, imádkozzanak valamiért. Áthághatatlannak látszó falakat döntött le, ha hagytam, hogy mások meglássák valódi arcomat. Láttam keze műveit, amelyeket barátaim kérésére cselekedett.
Már tudom, hogy Isten közös munkára teremtett minket. Ugyanannak a nagy kirakónak a darabkái vagyunk, s az élet értelmesebbé válik, ha összekapcsolódunk.
Van egy történet az Ószövetségben, ami rávilágít, mennyire fontos Isten tervében az együttműködés. A Királyok második könyvében olvashatunk egy özvegyasszonyról, aki nagy bajba került. Égetően szüksége volt pénzre, de csak egy kis olaj volt a házban. Elizeus különös tanácsot adott neki: járja körbe a szomszédságot, és mindenkitől kérjen üres edényeket. Minél többet. Aztán menjen haza, és kezdje beletölteni az edényekbe azt a kis olajat, amije van. Az özvegyasszony így is tett. Mikor hazatért, kezdte megtölteni az edényeket. Amikor megteltek, a fiai újabbakat hoztak neki. Minden kölcsönkért edényt megtöltöttek olajjal. Ekkor Elizeus arra utasította, menjen, adja el az összes olajat, a pénzből fizesse ki a hitelezőit, a többit pedig használja a mindennapi szükségletekre. Így is történt.
Azt szeretem ebben a történetben, hogy az eladható olaj mennyisége egyenes arányban állt a szomszédok számával, akiktől az özvegyasszony segítséget kér. Ha öt emberhez fordul, öt korsó olaja van. Tíz szomszéd tíz edényt jelent. És így tovább. Minél több emberhez fordul segítségért, annál bőségesebb Isten gondoskodása.
Van egy része a történetnek, ami nincs megírva, de szeretem magam elé képzelni. Miután eladta az olajat, az asszony visszaviszi a szomszédnak az üres edényt. Elmeséli, milyen csodát tett vele Isten, és hogy a szomszéd milyen szerepet játszott ebben a csodában. Micsoda bizonyságtétel lehetett!
Isten másképpen is tudott volna csodát tenni, hogy segítsen rajta, de Ő ezt a formát választotta, amibe minden szomszédot bevont. Biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek mind mássá lettek, miután részesei voltak egy ilyen csodálatos eseménynek.
Számomra világos az üzenet. Isten gyakran úgy intézi, hogy mások bevonásával oldódjanak meg a gondjaim. Ha én mégis magamnak tartom a bajaimat, áthúzom a tervét, hogy barátaimat megáldhassa, hogy hűségét bebizonyíthassa. Lassan megtanulom visszautasítani a büszkeség lelkének hazugságait, s megadom magam az alázatosságnak, aki segítséghez folyamodik. Heves függetlenségvágyamat elengedem, hogy Isten közösségalkotó terve megvalósuljon.

Istenem, bocsásd meg nekem azokat az alkalmakat, amikor magamba zárkóztam, azt gondolva, hogy elég vagyok a problémáim megoldására. Ilyenkor talán akadályoztam terveid megvalósulását, hogy szükségleteimet másokon keresztül elégítsd ki. Segíts, hogy felismerjem a büszkeséget, és átadjam Neked. Segíts, hogy alázatos, tanulékony legyen a lelkem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.01.
www.proverbs31.org

Gödrök
Lisa Whittle

„Egymás terhét hordozzátok…” Gal 6,2a

Mindenki életében előfordul, hogy gödörbe kerül – mély árokba, ahonnan nem tud kivergődni saját erejéből. Néha saját tévedéseink eredménye, mert tudatosan döntöttünk olyan irányba, ami végül ide vezetett. Máskor tudtunkon kívül, más vagy mások döntései, vagy tőlünk független történések juttatnak oda.
Bárhogy legyen is, ilyenkor nagy szükségben vagyunk – szükségünk van valakire, aki megért, aki meghallgat, valakire, aki elérhető, hogy együtt szomorkodjon, együtt sírjon velünk, akármekkora is a sötétség.
Életem során én magam is többször voltam gödörben. Diákkoromban, mikor lelki atyámat börtönnel fenyegették. Mikor belevetettem magam a partizásba, hogy szabaduljak a fájdalomtól, de csak egyre mélyebben süllyedtem bele. Évekkel később gödörbe kerültem, mikor férjem hosszú időre munka nélkül maradt.
Olyan jó lett volna, ha valaki odajön hozzám, s így szól: „Nézd, itt vagyok melletted. Nem hagylak el. Túl leszel rajta, én szeretlek mindentől függetlenül.” Mindegyikünkben ott él a vágy, hogy legyen valaki, aki nem távolodik el tőlünk még akkor sem, ha csúnya dolgokat tapasztal részünkről, mikor a legnagyobb harcainkat vívjuk.
Ez az igazi barát ismertetőjele. Ritka kincs.
Egyszer egy előadó arról beszélt, hogy a közösségükben szokás volt hét napig együtt maradni azzal, akit nagy veszteség vagy fájdalom ért. Egy pillanatra sem hagyták magára. Elgondolkoztam azon, mekkora súlya, mekkora ereje van a közösségnek legnehezebb pillanatainkban, amikor mély gödörben találjuk magunkat, ahonnan nincs erőnk kikecmeregni, s esélyt sem látunk rá, hogy ez sikerülhet.
A barátságnak erre a szép vonására utal az igénk, amikor azt kéri egyszerűen: „Egymás terhét hordozzátok…” Osszátok meg a terhet. Hívő ember számára ez nem javaslat. Jézus elvárása felénk, akik Őt képviseljük.
Krisztus szeretetét úgy terjeszthetjük legjobban, ha önzetlenül szeretjük és szolgáljuk egymást. Nem könnyű valakinek a terhében osztozni, főleg, ha nagy az a teher. De ez a helyes, a jó magatartás. Jézus is ezt teszi értünk.
Mind voltunk már gödörben, megértjük, milyen kemény megpróbáltatás. Sokan most is benne vagyunk. Jézus akkor teszi nekünk a legnagyobb szolgálatot, amikor olyan mélyen vagyunk, hogy sem körömmel, sem ásóval nem tudjuk kiszabadítani magunkat. Itt találkozhatunk Vele, mert a kétségbeesés elvezet Hozzá – oda, ahol mindig lennünk kellene.
Barátaim, tartsuk nyitva szemünket, fülünket, hogy észrevegyük, ha le kell másznunk egy gödörbe, hogy osztozzunk valaki terhében. Akarjunk ott lenni a barátunk mellett, ahonnan ő maga nem tud kilábalni. Gondoljunk Arra, aki mindig jelen van a gödörben, ahova mi jutottunk.
És ne felejtsük megköszönni gondoskodását, jelenlétét, hűségét ott, ahol legnagyobb szükségünk van Rá – életünk gödreiben.

Uram, köszönjük Neked, hogy nincs olyan mély gödör, nincs olyan sötét hely, ahol Te meg ne találnál minket. Neked köszönhetően sohasem vagyunk egyedül. Köszönjük gondoskodásodat, hűséges szeretetedet. Segíts, hogy osztozni tudjunk mások terhében, és hogy Téged keressünk legnagyobb szükségünkben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.06.
www.proverb31.org

Önuralom
Lysa TerKeurst

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.”
Péld 25,28


Volt-e már olyan, hogy vitatkoztál valakivel, aki közel áll hozzád, s hirtelen a vérnyomásod az egekbe szökött, az idegszálaid pattanásig feszültek, és legrosszabb éned készült kirobbanni belőled?
Velem ez nem történhet meg.
Na persze.
Még hogy nem történik meg. Emberek között élek én is. Amit viszont mindenképpen meg szeretnék érteni, ez az önuralom-dolog. Annyiszor kérik a Bibliában, hogy uralkodjunk magunkon. Példabeszédek 25,28; Galaták 5,23; 1 Péter 4,7 – hogy csak néhányat említsek.
De nehéz türtőztetnünk magunkat, mikor valaki olyasmit csinál, amitől tehetetlen düh önti el az agyunkat. Igyekszem elsajátítani egy trükköt, ami használ. Abból indulok ki, hogy amikor valaki felhúz, mindig van lehetőségem a választásra. Igen, mindig, akkor is, ha ott helyben nem így érzem. Akkor úgy tűnik, muszáj a pillanatnyi érzelmeimnek engedelmeskednem. De ez nem igaz. Van alternatíva. Én döntöm el, hogy hagyom-e, hogy az, ami történt, uralkodjék az érzelmeimen.
Amikor üvöltök, odacsapok, vagy szitkozódom, a hatalmamat átruházom arra a másik személyre. Ha pedig nincs hatalmam, nincs önuralmam sem. Tehát ha uralkodni akarok magamon, meg kell őriznem a hatalmamat, a bennem lévő erőt.
Tisztázzuk: amikor a „bennem lévő erőről” beszélek, nem olyasmire gondolok, amit magamtól elő tudok varázsolni. Isten bennem működő hatalmáról beszélek. Ha Isten Igéje szerint cselekszem, érzem magamban ezt az erőt. Ha Isten Igéjével ellentétesen működöm, erőtlen vagyok.
Az Ézsaiás 55,10-11 eligazít, hogyan tudok az adott szituációtól függetlenül, bármikor rákapcsolódni Isten erejére.
„Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely a számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Kiemelés tőlem.)
Látod már? Úgy tudom magamban tartani Isten erejét, ami létrehozza bennem az önuralmat, ha befogadom Isten igéjét. Szívembe, agyamba ivódó szavai működni kezdenek, jó és igaz dolgokat visznek végbe, erőt adnak, hogy uralkodni tudjak magamon.
Ez tehát az új taktikám: Amikor olyan helyzet adódik, hogy valaki az utolsó, még ép idegszálamat is elszakítással fenyegeti, Isten igéjét kezdem magamban felidézni jelen időben. Példaként álljon itt az 1 Péter 5,6-8. Ha egyik magzatom épp "kevésbé cukin" kezd viselkedni, így beszélek magamban:
Uralkodni akarok magamon, éber leszek. Amit csinálsz, attól legszívesebben üvöltenék, és megcsapnálak. De tudom, hogy van egy ellenségem, és az nem te vagy. Az ördög üvöltve körbejár most, és lesi, hogy elnyeljen, ha elveszítem az önuralmamat. De én Isten lánya vagyok. Igen. Az vagyok. Tehát lecsillapodom, és alázatosan Istenhez fordulok, hagyom, hogy Ő működjék most bennem. Ha ezt teszem, Isten kiemel engem és nyúzott idegeimet ebből a helyzetből, és átnyújt nekem egy sokkal helyesebb válaszreakciót, mint amit most magamtól adni tudnék. Kérek hát néhány percet, s aztán nyugodtan megbeszéljük a dolgot.
Lányok, ebben erő van.
S ettől az erőtől olyan ragyogó önuralomra teszel szert, hogy sem gyermekeid, sem barátaid, sem férjed vagy a munkatársaid nem tudnak kizökkenteni belőle.
Ez pedig csak egy rövid részlet volt Péter 1. leveléből. Képzeld el, milyen lenne, ha kiírnánk más, erőt adó igéket apró cédulákra, amiket mindig magunknál hordanánk, és amikor helyzet van, kihúznánk egyet, s hagynánk, hogy az ige működni kezdjen bennünk.
Olyan jó Isten lányának lenni, ugye?

Uram, ez az elmélkedés újra tudatosította bennem, hogy a Te gyermeked vagyok. Te alkottál. Ismersz. Úgy alakítottad szívemet, elmémet, lelkemet, hogy befogadja Igédet, a benne lévő erőt, és aszerint éljen. Amikor saját erőm nem elég az önuralomhoz, segíts, hogy a Te igazságodhoz forduljak helyes, nyugodt válaszért. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.07.
www.proverbs31.org

Nem olyan, amilyennek képzeled
Micca Monda Campbell

„Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim”, mondja az Úr. Iz 55,8

Mikor éjjel megszólalt a telefon, rögtön arra gondoltam, hogy megtörtént, amitől annyira rettegtem. A rendőrségtől hívtak. Elmondták, hogy 21 éves fiam elaludt a volánnál útban egyik barátja háza felé.
Mitch alig volt négy hónapos, amikor biológiai édesapja meghalt. Azóta két dologtól rettegtem: egyik, hogy az életét nagyban befolyásolja majd apja halála, a másik, hogy ő maga is meg fog halni fiatalon.
Mitch négy éves korában az egyik félelmem feloldódott. Isten az utunkba hozta Patet, aki be tudta tölteni életünkben mind az édesapa, mind a férj szerepét. Mint minden igazi édesapa, Pat csodálatos ember, aki jóban-rosszban családja mellett áll. Ezen az éjszakán a rossz történt meg. Mikor Pat a helyszínre ért, Mitch összetört kocsijának a látványa fogadta, belegabalyodva a 15 m hosszú, összevissza hajlott védőkorlátba, ami megakadályozta, hogy a túlsó sáv szembejövő forgalmába hajtson.
Mitchnek semmi baja nem lett, sem törés, sem zúzódás, de még egy fia karcolás sem volt rajta. Az apja értetlenül állt, de a rendőr is csodálkozott. Ő volt az, aki így szólt a fiamhoz: „Én a helyedben most nem hazaindulnék lefeküdni, hanem elmennék a legközelebbi templomba hálát adni Istennek az életemért, mert láthatóan célja van vele.” Mintha Isten maga szólt volna a rendőr szájával. Pat nem is mondott Mitchnek semmit hazafelé a kocsiban. A rendőrtől már hallotta. Mi mást mondhatott volna még?
Vasárnap elmentünk a roncstelepre, hogy hazahozzuk Mitch holmiját, ami az autóban maradt. Az első dolog, ami a szemembe tűnt, a dátum volt, amit nagy sárga számokkal az összetört kocsi szélvédőjére festettek: 09. 09.
Ekkor ugrott be. Mitch balesete az édesapja halálának évfordulóján történt. Még különösebb, hogy annyi idős volt, mint az apja, amikor meghalt. Döbbenten bámultam a számokat, s rájöttem, hogy ez Isten üzenete volt – világos jelzés odaföntről. Mitch Isten kezében volt.
Ahogy rádöbbentem az üzenet értelmére, a Sátán suttogásainak hatalma megtört. Már nem féltem attól, hogy korán elveszítem a fiamat.
Isten terve Mitch-csel más, mint ami az apjával volt. A tudatommal mindig tisztában voltam ezzel az igazsággal, de akkor, ott a roncstelepen mindez ténnyé vált. Hogy kételkedhettem volna tovább Istenben, mikor a fiam épen megúszott egy halálközeli eseményt épp az apja halálának az évfordulóján? Nem lehetett kételkedni.
Az én kételyeimtől és rettegésemtől függetlenül, Istennek van egy terve. Általában más, mint ahogy én elképzelem. Ez az élmény megtanította újra, hogy az én gondolataim nem Isten gondolatai. Ő az egészet látja. Ő tisztában van saját terveivel. Arra is ösztönzést kaptam, hogy boruljak térdre, és tegyem le Isten elé az összes félelmemet, bízva az Ő tökéletes tervében a gyermekeim életéről.
Tudod, az egyetlen dolog, amit tehetünk rettegéseinkkel, hogy átadjuk őket Isten kezébe. Ha ezt tesszük, megszabadulunk az éjjel nappal elénk ágaskodó „mi van, ha…?” kérdésektől. Ehelyett megnyugodhatunk abban a biztonságban, hogy Isten gondolatai, útjai és tervei százszor csodálatosabbak, mint bármi, amit én el tudnék képzelni.

Uram, segíts, hogy a dolgokat a Te szemeddel lássam, ne az enyémmel. Tápláld belém, hogy a te útjaid jók és csodálatosak, és bízhatom bennük. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.08.
www.proverbs31.org

2011. október 5., szerda

Lélekerősítő levelek 59

Nem szoktam elolvasni a használati utasításokat
Glynnis Whitwer

„Igéd tartalma maradandó, és minden igaz döntésed örökre szól.” Zsolt 119,160

Nem szoktam elolvasni a használati utasításokat. Régebben sem. Pontosítanom kell: nem olvasom el a használati utasítást, amíg minden jól működik. Mire kézbe veszem, már rendszerint baj van.
Kitűnő példa legutóbb a gőzölős, kombinált takarítógépem. Megvettem, mert azt ígérték, nem lesz többé szükségem büdös felmosó vödrökre, tisztítószerekre, felmosó rongyokra, amikor a padlócsempét takarítom. Sokatmondó ígéret valakinek, aki két kutya és öt gyerek után próbálja tisztán tartani a padlót.
Mikor először használtam a gőzzel tisztító funkciót, kiválóan működött. Másodszor is elfogadható volt. Harmadszor már alig látszott a tisztítás, negyedszer pedig már csak egy száraz gépet húzgáltam végig a csempén. Ez volt az a pillanat, amikor kinyitottam a használati utasítást. Azt írta, az eldugulás elkerülése végett csak desztillált vízzel használjuk.
Nem sok embert ismerek, aki felnyitná a használati utasításokat, mielőtt szüksége lenne rá. Az autóét többnyire akkor szokták elolvasni, amikor leereszt a kerék, vagy valami ismeretlen villogás jelenik meg a műszerfalon.
Volt idő, amikor a Bibliával is úgy bántam, mint a porszívóm vagy a kocsim használati utasításával: akkor olvastam, mikor baj volt. Bibliaolvasásom a gyülekezeti újságunk idézeteire szorítkozott, vagy néha egy-egy hangulat hatására lapoztam fel Isten Igéjét. Ez a hozzáállás nem adott megoldást a kihívásokra, melyekkel diákként vagy ifjú feleségként szembesültem.
Nem látott el munícióval a házasságbeli önfeláldozáshoz, a munkahelyi identitáskereséshez. Fulladoztam a kötelező feladatok hegye alatt, mert nem tudtam, hogy Isten megmutatta, hogyan alakítsam ki a fontossági sorrendet.
Mire odajutottam, hogy a Bibliához nyúljak tanácsért, már általában javításra szorult valami az életemben. Egy tönkrement kapcsolat, csalódás, valami rossz döntés, amit hoztam. Aztán eljutottam odáig, hogy már ne csak segédkönyvként, hanem életem használati utasításaként olvassam a Bibliát.
Elkezdtem olvasni, nem azért már, hogy kiutat mutasson az élet problémáiból, hanem hogy felkészítsen rájuk.
Bibliaolvasó kiscsoportokhoz csatlakoztam, ahol együtt olvastuk Isten igéjét. Rengeteget segített! Felfedeztem, hogy Isten valóban tudja irányítani az életnek mondott járművet.
Isten irányvonalai lassan mindennapi töprengéseim tárgyává lettek. Nem valószínű, hogy valaha is érteni fogok a gőzölős takarítógépekhez, de igyekszem életem végéig Isten Igéjének diákja lenni. A padlóm nem tisztább, de az életem sokkal értelmesebb, mióta a legtökéletesebb „használati utasítást” követem.

Köszönöm, Uram, hogy egy átfogó, közérthető használati utasítást hagytál ránk. Fakassz lelkemben állandó szomjúságot Igéd után. Adj, kérlek, bölcsességet a nehezebb dolgok megértéséhez, és erőt parancsaid életre váltásához. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.21.
www.proverbs31.org

Kész válasz
Holly Good

„Hát ti kinek tartotok engem?” (Mt 16,15)

Találkoztál már olyan emberrel, aki örökre tartó nyomot hagyott benned? Akinek az emléke bevésődött a lelkedbe?
Sosem fogok elfelejteni egy lányt, akit Stephanie-nak hívtak. Sok-sok évvel ezelőtt ugyanarra az egyetemre jártunk. Nagyon különbözőek voltunk, de élveztük egymás társaságát. Egyik este volt egy beszélgetésünk, amit ma is fel tudok idézni.
Az egyetem parkjában sétálgattunk, s a beszélgetés egy pontján kijelentette, hogy ő ateista, és nem hisz Istenben. Tétovázás nélkül, magabiztosan beszélt a gondolatairól. Aztán elhallgatott, és kedvesen megkérdezte, hát én miben hiszek, mire alapozom az életfilozófiám.
Húsz év után is élénken emlékszem a válaszomra. Ki tudtam mondani, hogy én Jézusban hiszek, de nem tudtam beszélni a Jézusban való hitemről.
Még most is bánom. De vajon most van már kész válaszom, ha valaki megszólít?
Mikor Jézus megkérdezte a tanítványaitól: „Ti kinek tartotok engem?”, Simon Péter kész volt a válasszal: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia” (Mt 16,16).
Hát én? Kicsoda nekem Jézus? Mi mindent tett az életemben? Miért követem?
Ma már kész válaszom van. Négy szóból áll: Számomra Ő a Remény.
Mikor valamilyen katasztrófaszerű helyzetben vagyunk, a reménybe kapaszkodunk. A legkisebb reménysugár is segít túllátni a káoszon.
Napi rutintevékenységeink közben is a reménybe kapaszkodunk. A legkisebb reménysugár is segít bízni abban, hogy lesz még jobb is.
A reménysugár bizalom Abban, aki nem maradt a sírban. Abban, aki megment, megbocsát, szeret és átsegít mindenen. Ez a remény az egyetlen, amire szükségünk van. Ez a reménysugár Jézus.
Úgy szeretném, hogy ha rákérdeznek, bármikor azonnal meg tudnám magyarázni, miért hiszek. Hiszek Istenben, aki reményt ad körülményeinktől függetlenül. Túl az értelmen, a logikus gondolkodáson, a mindennapi tapasztalatokon.
Olyan reményt, amibe érdemes kapaszkodni.
Ma már nem csak azt tudom kijelenteni, hogy hiszek Jézusban, de beszélni is tudok a hitemről.
Ha tőled megkérdezné valaki, miben hiszel, mit mondanál? Jézust tartod életed Urának? Ha igen, ez hogy mutatkozik meg az életedben? Készen vagy a válasszal?

Uram, te vagy a reményem minden nap. Köszönöm, hogy szeretsz és irányítasz. Segíts, hogy minden eseményben, körülményben, ami bekövetkezik az életemben, megkeresselek. Valóban mindenben. Te vagy az a reménysugár, ami segít továbblépni. Köszönöm. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.22.
www.proverbs31.org

Mert szeretnek
Lysa TerKeurst

„Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annak idején fölmagasztaljon titeket. Minden aggódásotokat hagyjátok rá, mert ő gondot visel rátok.” 2 Pét 5,6-7

Katherine Lee barátnőm egyszer a következő kérdést szegezte nekem: „Ezt most azért csinálod, mert szeretnek, vagy azért, hogy szeressenek?” Nagy kérdés.
Valamit azért tenni, „hogy szeressenek”, csapda, amibe sokan bele szoktunk esni. Hamis motiváció, ha azért csinálok valamit, hogy felhívjam magamra a figyelmet, vagy mert azt szeretném, hogy igazán értékeljenek, hogy jót mondjanak rólam, hogy jobban tiszteljenek.
Én kerülök a figyelmem központjába. Irreális elvárásokat támasztok magam vagy a másik elé. S a bosszúság bűze áradhat belőlem, ha nem figyelnek fel rám, nem értékelnek, nem tisztelnek úgy, ahogy elvárom.
Fejére áll bennem minden, frusztrációmat magamra és a másikra is kivetítem. Szabotálom saját erőfeszítéseimet, megadom magam a lankadásnak, a kudarcnak.
Ha viszont valamit azért teszek, mert szeretnek, az hihetetlenül felszabadító tud lenni.
A kapcsolatot nem a lehetséges nyereség szempontjából nézem már. Arra figyelek, mi az, amit adhatok. Isten és a szeretet áll figyelmem fókuszában. Féken tartom a vágyaimat. Pazarolni tudom az áldást, amire tudom, nekem is mekkora szükségem van. Félelem nélkül élek, tiszta szívvel, tiszta elmével, tiszta lélekkel.
Honnan vehetem észre, hogy valamit azért teszek-e, mert szeretnek, vagy azért, hogy szeressenek? Figyeld meg, könnyű-e vagy nehéz alkalmazni, amit Péter levelében olvasunk: „Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annak idején fölmagasztaljon titeket. Minden aggódásotokat hagyjátok rá, mert ő gondot visel rátok. Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy kit nyeljen el. Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket szerte a világon ugyanez a szenvedés éri. Isten pedig, minden kegyelem szerzője, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott titeket, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1 Pét 5,6-10).
Mert szeretnek, meg tudom alázni magam.
Ha azon igyekszem, hogy szeressenek, megpróbálok többnek látszani.
Mivel szeretnek, minden aggódásomat átadhatom Neki.
Ha azt akarom, hogy szeressenek, azon aggódom, hogy jól sikerüljön a mutatványom.
Mivel szeretnek, ellen tudok állni a Sátánnak, és szilárd maradok a hitben.
Ha arra vágyom, hogy szeressenek, hallgatok a Sátánra is, és megingok, mert saját érzelmeimre támaszkodom.
Mert szeretnek, tudom, hogy bármi ér, Isten azzal erősebbé akar tenni, és ezt én is szeretném.
Ha próbálom megszerettetni magam, nem erősebb akarok lenni, hanem arra vágyom, hogy könnyebb legyen az életem.
Igen, ha szeretnek, egészséges, szabad nézőpontról tekintek életemre, kapcsolataimra, céljaimra – mert szeretve vagyok.

Uram, nem akarom, hogy motivációim eltorzuljanak. Segíts, hogy ne magamra fókuszáljak. Azzal a tudattal akarom élni a napjaimat, hogy szeretve vagyok. Ettől szabaddá válok. Úgy szeretném, ha megszűnne végre a teljesítménykényszerem. Tudom, hogy Te szeretsz, Uram, tudom, hogy megerősítesz. Köszönöm. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.23.
www.proverbs31.org

Ez majd boldoggá tesz?
Marybeth Whalen

„A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.” Préd 7,14

Kisfiamnak, Bradnek, három éves kora körül volt egy időszaka, amikor az érzelmeimre hatva próbálta elérni, amit akart. Ha valamire nemet mondtam neki, így válaszolt: „De anyu, ettől olyan boldog lennék!” És rám ragyogtatta legelbűvölőbb mosolyát, még a szemhéját is megrebegtette a jobb hatás végett.
Tudta, mivel vehet le a lábamról! Kérései olyasmikre irányultak, mint ebéd előtti nyalókázás, a lefekvés elodázása, stb. S bár pillanatnyilag lehet, hogy boldoggá tették volna, tudtam, hogy ezek ártanak neki. A bölcs döntés részemről, ha kitartok az eredeti „nem” mellett, függetlenül a manipulációs eszközöktől, amiket bevet a meggyőzésemre.
Pedig hányszor de hányszor viselkedünk mi is így Istennel!
Letérdelek Elé, és felsorolok egy hosszú kívánságlistát azokról a dolgokról, amik szerintem jobbá tennék az életemet. Semmivel sincs több fogalmam arról, mi jó nekem, mint a gyermekemnek volt. Hogy mi tesz boldoggá, függ az épp átélt időszaktól, és többnyire a körülményeken alapul.
Bár általában azt hiszem, tudom, mi tenne boldoggá, lassacskán megtanulom, hogy bizony fogalmam sincs róla. Ezért látszik a legjobb döntésnek, ha bízom Istenben, és az ő akaratára hagyatkozom.
Hányszor előfordul, hogy nagyon vágyunk valamire, aztán ha elérjük, vagy megkapjuk, rájövünk, hogy nem lettünk boldogabbak tőle. Mennyire szerettük volna, hogy miénk legyen az a bizonyos ház, hogy együtt járjunk azzal a bizonyos fiúval, hogy elérjük a sikert valamiben, hogy ilyen meg ilyen gyermekünk legyen – de lássuk be, hogy mindezek csak ideig-óráig okoztak boldogságot, nem járt velük az a kiteljesedés, amire számítottunk, az a tartós kellemes állapot, amire vágytunk.
Lassacskán rájöttem, hogy amikor rajtakapom magam, amint éppen valami vágyam beteljesülését kérem – olykor gyermekien nyafogva - Istentől, gondolkozzam el, valóban boldoggá tenne, ha teljesülne a kérésem? Már tudom, hogy bármi az a „valami”, amire vágyom, nincs ereje hosszantartó boldogságot adni, azt a mély, tartós örömöt, amit csak Isten nyújthat.
Lehetnek boldog pillanataim, amik aztán hamar elillannak. Lassan-lassan megtanulom félresöpörni ezeket az időszakos vágyakat, és csak Istent keresem. Hogy így szóljak Hozzá: „Nézd, szerintem ez így lenne jó nekem. De bízom Benned, történjék úgy, ahogy Szerinted a legjobb nekem.”
Megtanultam, hogy a nevem látványa egy kinyomtatott könyvön, a szekrényemben lógó csodálatos ruha, amiben remekül nézek ki, a gyermekemet ért elismerés, a wellness hétvége, az, hogy a megfelelő helyen lakom, nem tesz olyan boldoggá, mint amilyenre számítottam. Hiába keresem a boldogságot a földi dolgokban, történésekben. Ha így teszek, állandó csalódásra számíthatok.
Ehelyett figyeljek inkább Istenre, keressem Őt, hagyjam, hogy meglepjen váratlan áldásaival, az útközben átnyújtott kis boldogságcsokrokkal.
Ez nem jelenti azt, hogy nem nézek vágyakozva egy új iPodra, nem tapad a szemem egy különleges laptopra, vagy egy „menő cuccra”, s nem jelenik meg a „jaj de boldog lennék, ha…” mondat tudatom képernyőjén. De igyekszem megtartóztatni magam, s gondolataimnak más irányt adni, ha felfedezem ezeket a kísértéseket.
Hogy valóban boldoggá tenne? Egy időre biztosan. De hosszú távon csak Isten adhatja azt az örömöt, azt a boldogságot, amire valóban vágyom. Ezt tanulom napról napra, percről percre.

Istenem, segíts, hogy vágyaim a Te perspektívád szerint alakuljanak. Segíts, hogy figyelmem fókuszpontja oda irányuljon, ahova kell: tartósan Rád, és nem a világ dolgaira, amikről azt hiszem, boldoggá tehetnek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.24.
www.proverbs31.org

Hova tűnt az idő?
Lynn Cowell

„Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.” Zsolt 144,12

Mintha tegnap lett volna… barnahajú kis hercegnő táncol a dohányzóasztal tetején, csillag alakú napszemüveg az orrocskáján, énekel, mint egy rocksztár.
Hova tűnt az azóta eltelt idő? Szép fiatal nő mosolyog rám, ahogy ellép a tükörtől. Mosolya mintha most is azt mondaná: „Anyu nézd, ugye, milyen szép vagyok!”
Valóban szép. Nem csak külsőleg. Gyengéd a lelke, s úgy szeretném, ha megtudná, milyennek látja őt Isten. Semmi másra nem vágyom, csak hogy olyanná váljon, amilyennek Isten megálmodta.
A kívül-belül szép lányokról mondja Vicki Courtney egy helyen, hogy őket „elkészítik, nem megszülik”. És ez így is van.
Erről szól a mai igénk, csak kicsit másként. A paloták oszlopait nem a természet alkotta. Az oszlopokat készítették. A mester apró, gondos mozdulatokkal vési, csiszolja a nagy kőtömböt, és megalkot egy műremeket.
Leányod életében te lehetsz a kőfaragó, aki a Nagy Szobrásztól tanulja a mesterséget. Téged jelölt ki az Úr, hogy a nyers kődarabból palotákhoz méltó karcsú oszlopot formálj.
De ez nem megy egyik napról a másikra: idő, imádság és türelem kell hozzá.
Mennyi nyomás van a lányainkon, hogy olyanná váljanak, amilyennek az örökké változó kulturális elvárások kívánják. Nappal az iskolai környezet, este a család élete húzza-vonja őket, nem csoda, ha könnyen összezavarodnak.
Lányaink leginkább arra vágynak, hogy észrevegyék őket. Hogy számítsanak. Hogy tudják, valakinek fontosak, értékesek. Talán ezért találta ki Isten az édesanyákat – hogy elektromos kábelekként ők vezessék gyermekeik felé az Ő igazságát.
A mi dolgunk megmutatni gyermekeinknek, milyennek látja őket Isten. Tőlünk kell, hogy hallják: „az Ő akarata szült téged” (Jak 1,19). A tükörbe nézve, jusson eszükbe Isten végtelen szeretete irántuk, és az imáink, amiket elmondtunk értük és velük.

Uram, túl nagy feladatot bíztál rám. Kulturális környezetünkkel szemben olyan emberekké kell nevelnem gyermekeimet, akik ismernek Téged, és bíznak Benned. Azt akarom, hogy gyermekeim Benned teljesedjenek ki. Mutasd meg, mit mondjak, hogyan viselkedjem, hogy életem a Te igazságodat közvetítse feléjük. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.27.
www.proverbs31.org


Emlékkövek
T. Suzanne Eller

„Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogy Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az Úr mondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat.”Józs 4,8

Egy dobozból a garázsban kezembe került egy régi naplóm. Fellapoztam, és imádságokat találtam benne, olyanokat, amiket fiatal anyaként írtam. Imádságokat, amikben azt kértem, hogy a gyermekeim Isten szeretetében nőjenek fel. Imádságokat, amikor eligazításra volt szükségem. Imádságokat, amiket akkor írtam, mikor rákot diagnosztizáltak nálam, s a gyermekeim még általános iskolába jártak.
Mikor papírra vetettem a szavakat, fogalmam sem volt még, hogyan fogja őket megválaszolni Isten, csak azt éreztem, erőt ad, ha Vele beszélgetek.
Aratási idő volt, magas volt a vízszint, mikor Józsué átvezette Izrael népét a Jordánon. Amint a papok a víz szélére értek, a folyó felső szakasza megállt. Jókora távolságra onnan felgyűlt magas fallá, az alsó szakasznak nem volt utánpótlása. A papok szilárdan álltak a száraz mederben, mialatt az egész Izrael áthaladt.
Isten azt a parancsot adta, hogy minden törzs emeljen ki egy követ a folyómederből, és vigyék magukkal. Hazaérve, a követ emlékkőnek felállították, és valahányszor a későbbi századokban a gyermekek megkérdezték, miért vannak ott a kövek, az idősebbek elmesélték, milyen csodás módon keltek át őseik a folyón, mikor Isten megállította a Jordán folyását.
A naplóimat böngészve magam is tisztán láttam életem emlékköveit. Azokban a nehéz időkben Isten nagyon közel volt hozzánk. Meghallgatta a fiatal édesanya imáját a Maga időzítése szerint. Akkor lehet, hogy nem volt egyértelmű, de most már látom, hogyan gondoskodott rólunk Isten.
Kényelem. Ellátás. Még csodák is történtek. Azok az imádságok fénycsóvaként megvilágították családunk történetének egy szakaszát és Isten fölénk kiterjesztett védelmező tenyerét.
Te milyen emlékköveket mutathatsz gyermekednek? Lehet az egy esti történet Isten szeretetéről, amit gyermeked ágya szélén ülve mesélsz el. Megnyugtathatsz egy önmagával és a világgal küszködő kamaszt egy emlékkel, amikor Isten belépett az életedbe mikor te küzdöttél. Megoszthatsz egy emléket felnőtt gyermekeddel, aki kétségbe vonja Isten gondviselő jelenlétét.
Az emlékkövek fontos lépcsőfokok lehetnek, amiken át vezeted gyermeked Mennyei Édesapja karjaiba, miközben együtt beszélgettek Isten hűségéről az életetekben.

Uram, néha előfordul, hogy imádkozom, aztán nem tudok örülni a válaszodnak, mert már tovább léptem a következő szükségletre vagy könyörgésre. Szeretnék most köszönetet mondani életem minden emlékkövéért. Hatalmas, szerető Isten vagy. Hálás vagyok gondoskodásodért, amivel engem és családomat körülölelsz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.28.
www.proverbs31.org

Isten, a gyerekek és az állatok

"Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?" Jón 4,11

2011. október 2., vasárnap

Darts-teszt

Egy Sally nevű ifjú hölgy mesélte el az alábbi élményét, ami Dr. Smith egyik szemináriumi óráján történt. Dr. Smith híres volt arról, hogy mindig alaposan megtervezte az óráit. Ezen a bizonyos napon mikor Sally belépett a terembe, már tudta, hogy érdekes óra lesz. A falon egy jókora darts céltábla függött, a közeli asztal tele volt dobónyilakkal. Miután elhelyezkedtek, Dr. Smith megkérte a diákokat, készítsenek egy rajzot valakiről, akit nem szeretnek, akire haragszanak, aki feldühítette őket, és ha elkészülnek, a képeket feltehetik a táblára, s nyilakat dobhatnak rájuk.
Sally barátnője lerajzolta a lányt, aki elszerette a barátját. Egy másik lány a kisöccsét rajzolta le. Sally a korábbi barátját igyekezett nagy részletességgel papírra vetni. Még a pattanásokat is rárajzolta az arcára. Nagyon elégedett volt az alkotásával. A diákok felsorakoztak, és egymás után elkezdtek nyilakat dobni a haragosaikra. Némelyik nyíl olyan erővel csapódott a papírnak, hogy elszakította. Sally alig várta, hogy sorra kerüljön, s nagyon csalódott volt, mikor Dr. Smith közölte, üljenek a helyükre, mert mindjárt vége az órának. Mialatt Sally azon mérgelődött, miért nem került ő is sorra, Dr. Smith elkezdte leszedni a falról a darts táblát. A céltábla mögött egy Jézusarc volt.
Mindenki felszisszent, mikor meglátták Jézus összevissza lyuggatott arcát, szemét. Dr. Smith feléjük fordult, s csak ennyit mondott:
„Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).

Free Christian Content.org