2012. december 31., hétfő

Lélekerősítő levelek 104



Panaszkodástól hálaadásig
Wendy Pope

Jó dolog az Urat dicsérni … Tetteid, Uram örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok.” Zsolt 92,1.5

Úgy féléve feltűnt, hogy az otthoni hangulat már nem a régi. Valahogy semmivel sem voltunk elégedettek, mindenki negatív volt, tele elvárásokkal a többiek iránt. Öröm helyett panasz, elégedettség helyett nyafogás. Egymással is türelmetlenek voltunk.
Egy nap elegem lett. „Ennek véget kell vetni!”
AZ Úr mintha a „dicsér” szót súgta volna a szívembe, rámutatott, hogy hiányzik otthonunkból, az életünkből a hálaadás, az Isten-dicséret. Hazafelé az iskolából közöltem az új szabályt: „Mától kezdve Isten-dicsérő család leszünk. Mindenért hálát fogunk adni az Úrnak. Apróság vagy nagy dolog, közvetve vagy közvetlenül érint minket, dicsérni fogjuk érte Istent.”
Beszereztem egy kis füzetet, s egy tollal együtt a tévéállványra tettem. Este belelestem, s elragadtatással olvastam kislányom első bejegyzését a lap tetejére írt „Dicsérlek, Uram, mert…” folytatásaként: „Brownie-t sütöttem. Beengednek edzeni a Központba.” A következő napokon szaporodtak a bejegyzések, mindenki írt a füzetbe.
- Mrs Macedóért, az angoltanáromért
- Eladtam 31 doboz sütit a cserkésznapon
- Apa munkájáért
- A ma reggeli családi áhítatért
- 85 doboz süti kelt el
- Ma nem kell túlóráznom
- Nincs semmi bajom…
Ahogy telt az idő, s folytattuk a hálaadást, az otthoni hangulat kezdett megváltozni.
Mai igénkben a zsoltáros arra tanít, hogy jó dolog az Istent dicsérni. Valami titokzatos erő van abban, ha dicsőítjük az Urat. A hálaadással együtt járó öröm elfogadóbbá, elnézőbbé tett minket, melegebbé, barátságosabbá az otthoni hangulatot.
Hogy mostmár csak kedves, dicsérő szavakat hallok? Korántsem. Emberek vagyunk, s újra meg újra panaszkodunk is. De az Istendicsérő füzetünk felhívja figyelmünket Isten jóságára, készségesebbé tesz a hálaadásra. Megtapasztaltuk, hogy „jó dolog az Urat dicsérni”.
Minden nap van alkalom a hálaadásra, hol apróságokért, hol fontosabb dolgokért. A dicséret enyhít a terheken, s életünk mások számára is jó illatot áraszt.
Próbáljátok ki. Adjatok hálát Istennek a szabad parkolóhelyért a bejárat mellett, vagy a távolabbiért, ami alkalmat ad a sétára a szabad levegőn. Dicsérjétek Istent a banki ügyintéző kedvességéért. A kora reggeli felkelésért, ami lehetőséget ad arra, hogy élvezd a természet hajnali szimfóniáját – még akkor is, ha a kutyád ébresztett fel szombaton reggel öt órakor.
Dicsérd az Urat! Jó neked, és jó azoknak, akik veled élnek.

Uram, dicsérő éneket akarok énekelni neked minden nap viszonzásul jóságodért. Bökd meg a szívemet, hogy ezt mindig megtegye, hisz Te, Uram, mindig méltó vagy a dicséretre! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.10.
www.proverbs31.org

Csalódások
Lysa TerKeurst

„Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” Róm 8,28

Nemrég egy ismerősöm megkérdezte, szoktam-e csalódást érezni. Mondtam, hogy igen, s igyekeztem valami kegyes magyarázatba göngyölni a válaszomat. Másnap aztán bekövetkezett. Egy igazi nagy csalódás vágott fejbe, s szorította össze a szívemet. Volt egy felkérésem még korábbról, hogy vegyek részt előadóként egy igazán jelentős rendezvényen, egyik legmeghatározóbb lett volna az életemben – aztán minden felborult.
Meghívtak, lelkesedtem, fontosnak, megbecsültnek, sőt bennfentesnek érezhettem magam – aztán koppanás, visszautasítás, szomorúság, illúzióvesztés, kitaszítottság. S bár lelkileg szilárd alapokon álltam, jól esett kimondani, hogy: „azt a rohadt…!”
A dolgok néha megrohadnak. Csalódások érnek, amiktől úgy érezzük, Isten nem a javunkra dolgozik, nem úgy, ahogy alapigénkben ígéri. Már épp újra ki akartam mondani, amit az előbb, amikor pillantásom a már hetek óta a konyhapulton álló befőttesüvegre esett. Kislányom, Brooke, talált pár hete néhány hernyót, berakta őket az üvegbe, s azóta is gondjukat viseli. Ami annyit jelent, hogy szeretetteljes pillantásokkal illeti őket a celofán alatt.
Ha hiszitek, ha nem, a hernyók bebábozódtak ebben az idegen környezetben. És mikor épp ki akartam újra mondani, hogy „azt a rohadt…!”, az üvegre néztem, s a szó a torkomon maradt.
A bábok üresek voltak.
Gyönyörű pillangókra számítva bizony összezavarodtam, mikor megvizsgáltam közelebbről kislányom reménykedésének eredményét.
Molyok voltak. Apró éjjeli lepkék.
Nyeltem egyet. Még egy csalódás a mai napra.
Tényleg?
Mikor Brooke felfedezte a lepkéket, sugárzott a boldogságtól. Kézenfogva kivezetett a házból, másik kezében az üveget vitte, aztán kint leszedte a kötöző gumit, a celofánt, s együtt néztük, ahogy az apró, leheletvékony szárnyacskák megrebbennek, verdesnek egy kicsit, majd repülni kezdenek, ki az üveg száján.
Hmmm.
Néztem Brook felhőtlen örömét, s tudtam, teljesen mindegy volt neki, hogy molylepkék vagy pillangók kelnek ki a bábokból. A földön csúszó-mászó lények a repülés ajándékában részesültek. Megdolgoztak érte, de kiszabadultak, s elszálltak a levegőben.
Arra késztettek ezek a kis teremtmények, hogy elmosolyodjam.
Elhatároztam, hogy elengedem a csalódásomat, s arra figyelek inkább, milyen jót hoz ki Isten abból, hogy elmarad a szereplésem. Azt nem tudom, miért kaptam a csodálatos ajánlatot, és miért vették el tőlem. De azt tudom, hogy inkább abban gyönyörködöm, ami van, és ami lesz, mint hogy fuldokoljak azért, ami nincs. Végül is csak addig rohadt érzés a csalódás, amíg hagyom, hogy az legyen.

Uram, köszönöm irgalmadat és türelmedet, amivel fejlődésem tökéletlen útján kísérsz. Bocsásd meg, hogy olyan könnyen átadom a szívemet a csalódásnak. Állítsd helyre a perspektívámat, és segíts meglátnom mindazt, amit életre hívsz bennem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.13.
www.proverbs31.org


Istenem, hova tűntél?
Lysa TerKeurst

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1

„Anya, nem értem az egészet. Imádkozz értem, kérlek. Elbizonytalanodtam Isten gondviselésével kapcsolatban.”
Átéreztem kislányom fájdalmát, mintha velem történt volna. Tudom, milyen érzés, mikor nagyon készülsz, vágysz valamire, aztán szertefoszlik az álom. Becsukódik előtted az ajtó. Az alkalom elszáll.
Ekkor épp arról volt szó, hogy már három éve készült egy különleges próbára a nyári táborban. Eddig nem érte el a korhatárt, de idén, a negyedik táborában végre elég idős volt hozzá. Minden részpróbán sikeresen teljesített, már látta a célt maga előtt, már csak egy akadály volt hátra: meg kellett gyújtania a tábortüzet három szál gyufa, egy kis darab újságpapír és pár vékony vessző segítségével.
Meggyújtotta az első gyufaszálat, oda tartotta az újságpapírhoz, de az nem kapott lángra. Megpróbálta a második gyufaszállal, de a papír nem gyulladt meg. Ránézett a harmadik, az utolsó szál gyufára. A felkészülés egyik fő célja az volt, hogy fejlesszék a gyermekek kapcsolatát Istennel, hogy megtanulják, hogyan kommunikáljanak Vele, hogyan hagyatkozzanak Rá mindenben, a kislányom is végig imádkozott a próbák alatt. Most is, de ez már nem is ima volt, hanem segélykiáltás.
„Istenem, segíts. Könyörgöm, segíts!”- kérte, mialatt meggyújtotta az utolsó szál gyufát. Odatartotta a lángot a papírhoz, és nem akarta elhinni, amit látott. A gyufaszál leégett, a papír széle épp csak megpörkölődött.
Mikor kialudt a láng, csalódottan lehajtotta a fejét.
Kilenc lánynak jutott a megtiszteltetés, hogy elindulhatott ezen az utolsó próbán. Háromnak nem sikerült – más-más részpróbák miatt – köztük az én kislányomnak.
Egy hét múlva, mikor érte mentem, kérte, hogy elemezzük végig a történteket. Leginkább nem is az fájt neki, hogy nem sikerült letennie a próbát. Igazából az gyötörte, hogy nem tapasztalta meg Isten támogatását úgy, mint a többiek.
Azok, akiknek sikerült, lelkendezve mesélték tapasztalataikat Isten segítségéről a feladatok teljesítése közben.
„Anya, én nem értem el Istent. Hogy lehet ez, és miért?”
Olyan kérdés, aminek a megválaszolása nagy felelősség, és én nem akartam elrontani.
Megkértem, vegyük végig az eseményeket, haladjunk lépésről lépésre, és keressük Isten keze nyomát. Nagyon figyeltem minden részletre, minden szokatlanra, megmagyarázhatatlanra.
Mikor elértünk a tűzgyújtáshoz, megtaláltam. Nem volt magyarázat arra, miért nem gyulladt meg a papír. Teljesen érthetetlen. Mindenki másnál működött, ugyanabból a csomagból szedték elő a négyzet alakúra vágott papírokat.
„Drágám, ennek egyetlen magyarázata van: Isten közbelépett. Ott volt. Figyelt rád. Bíznunk kell benne, hogy célja van azzal, hogy nem tudtad folytatni a próbát. Most még nem látjuk, de hinnünk kell, hogy Isten megvédelmezett valamitől. Szeret téged, megmutatta a hatalmát.”
Kislányom a vállamra hajtotta a fejét. „Gondolod, anyu?”
„Tudom”, suttogtam.
Tudom, mert bízom az igazságban, amit Isten kinyilatkoztatott. Igazságokban, melyek horgonyként szolgálnak, hogy megtartsanak Isten kilétének valóságában.
Ő az, Akiben megnyugvást, biztonságot lelek. „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 16,33.
Itt van velem a bajban, nem vagyok egyedül: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1
Ő az, Aki a könnyeimmel megöntözi szívem talaját, hogy egy napon az öröm termését hozza. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak!” Zsolt 126,5.
Ismerem a mély fájdalmat. De a mély reményt is ismerem. Megismételtem: „Igen, drágám, tudom.”
Olykor Isten hatalma épp abban nyilvánul meg, hogy megakadályoz dolgokat, nem abban, hogy segít, hogy megtörténjenek. Talán sosem tudjuk meg az okát. De bízhatunk Benne, aki így döntött.

Uram, köszönöm, hogy te mindig figyelsz arra, mire van szükségem és mire nincs – akkor is, ha én másként látom. Segíts bíznom Benned, a Te kezed nyomát keresnem minden történésben. Segíts, hogy a Te „Igen”-jeidet és „Nem”-jeidet védelemként és iránymutatásként értelmezzem. Bízni akarok Benned. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.14.
www.proverbs31.org

Nem könnyű döntés
Melanie Chitwood

„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön (folyót a sivatagban).” Iz 43,18-19

Néhány évvel azután, hogy barátnőm házassága súlyos vihart élt át, megkérdeztem tőle: „Hogy tudod megtenni, hogy ne foglalkozz vele, hogy ne légy dühös, mikor eszedbe jut, milyen fájdalmat okozott neked a férjed?”
Válasza egyszerű volt, de könnyűnek nem mondható: „Úgy döntöttem, hogy hinni fogok Isten szeretetében irántam, a férjem és a gyermekeink iránt. Úgy döntöttem, hogy bízom Istenben.”
A kulcsszó a döntés. Az elhatározás. Ézsaiástól vett mai igénk is a döntésről szól. A házasságban is dönthetünk úgy, hogy mindegyre a fájdalmas időszakokkal foglalkozunk, de dönthetünk úgy is, hogy nem gondolunk arra, „ami régen történt”.
Lássunk néhány gyakorlati példát, amiben dönthetünk úgy, hogy előre nézünk, és nem visszafelé:
Dönthetek úgy, hogy
- elnézem a férjemnek, hogy nem jutott eszébe a születésnapom;
- nem ismételgetem magamban a fájó szavakat, amiket a vita hevében a fejemhez vágott;
- méltányolom azt, amit értem tesz, és nem vágyom arra, hogy virágot hozzon, mint házasságunk első időszakában;
- elnéző leszek, ha szerintem szükségtelen dologra költi a pénzét;
- nem ápolom magamban a sértődöttséget;
- megbocsátom neki a hűtlenséget;
- nem kérdezgetem magamtól, hogy a megfelelő emberhez mentem-e férjhez.
Ilyenfajta döntéseket házasságunk minden napján hozhatunk, s ha ezt tesszük, észre fogjuk venni Isten csodálatos működését a kapcsolatunkban. Hiszen, mint Ézsaiásnál olvassuk, Isten az, aki képes „utat csinálni a pusztában” és „folyót a sivatagban”.
Barátnőm úgy döntött, hogy Istenben bízik házassága viharában. Később pedig láttam, ahogy újra meg újra amellett dönt, hogy előre néz, az új dolgok felé, amiket Isten ígér, és nem a régi fájdalmakon rágódik. Megkapó látni, hogyan örül az új életnek, amit Isten a házasságukba hozott. Beszélgetésünk végén még ezt mondta: „A fájdalom, amit átéltem, össze tudta volna törni a szívemet, de végig azon imádkoztam, hogy Isten szemével lássam a helyzetet. Hiszem, hogy Isten mindent meg tud újítani, hogy Ő mindent jóra tud fordítani, ha hiszünk benne. Megpihentem Benne, rábíztam magunkat, és Ő átformálta a házasságunkat.”
Ezt tette Isten a barátnőmért és a házasságukért. És ezt tudja tenni érted is és a ti házasságotokért is.

Uram, annyira jó, hogy Te mindent meg tudsz újítani! A halott házasságokat is új életre keltheted! Előre akarok nézni, nem visszafelé, a házasságomban. Úgy döntök, hogy nem gondolok a régi, fájó dolgokra. Alig várom, hogy láthassam, mi újat hozol ki a házasságunkból, mert bízom Benned és engedelmeskedem Neked. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.09.03.
www.proverbs31.org

Mások kedvét keresni
Lysa TerKeurst

„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10

Szia, Lysa vagyok, és arra vágyom, hogy szeressenek. Ezért néha igent mondok, amikor nemet szeretnék inkább. S ha néha mégis nemet mondok, azon izgulok, mekkora csalódást okoztam a másiknak.
Inkább múlt időben szerettem volna leírni a fentieket. „Sokat küzdöttem ezzel, de most már kinőttem belőle. Szeretném megosztani veletek, milyen bátran mondok már nemet, s ha már megtettem, továbblépek, nem foglalkozom a döntésemmel.”
Csak hát ez nem a múltamhoz tartozik.
Akárhogyan csavargatom, ki kell mondanom: az emberek kedvét keresem.
A DNS-embe van kódolva, hogy szeressek másokat, és ne akarjak csalódást okozni. De fel kell fognom, hogy az igazi szeretet becsületes. Az igazi szeretet törődik annyira a többiekkel, hogy nemet mondjon, ha az „igen” akadálya a kapcsolatnak. A valódi szeretetnek fontosabb az őszinteség, mint a helybenhagyás.
Leírom, hogyan próbálok megszabadulni attól, hogy mindig mások kedvére akarjak tenni.
Meg kell barátkoznom a következő tényekkel:
Csalódást fogok okozni.
Minden „igen”-ért fizetnem kell. Minden „nem” magában hordja a megbántás lehetőségét.
Vagy az van, hogy csalódást okozok azzal, hogy nem felelek meg valaki elvárásainak, vagy az, hogy megbántom a családomat, mert tőlük veszem el az időt. Hogy szeretnék-e mindenre igent mondani, és közben épelméjű maradni? Hát persze! De nem megy. Ezért hát nemet kell mondanom. Valahogy így:
„Köszönöm, hogy rám gondoltál. Szívem szerint hatalmas igent mondanék, de ha a valós időmből indulok ki, nemet kell mondanom.”
Hogy mondja az Ige? „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25
Ne adjak azonnali választ.
Néha első pillanatra úgy tűnik, nyugodtan igent mondhatok, de már megtanultam, hogy tartsak szünetet, mielőtt válaszolnék. A gondolkodási idő alkalmat ad, hogy felmérjem, mekkora stresszel járna, ha ezt bevállalnám. Nem az fog részesülni stresszes önmagamból, aki ezt a dolgot kéri tőlem. Ha túl sokat vállalok magamra, azok szenvednek tőlem, akiket legjobban szeretek.
Például így kérhetek gondolkodási időt: „Köszönöm, hogy megkértél. Meg kell néznem a naptáramat, össze tudom-e egyeztetni más dolgaimmal. Ha a héten nem hívlak vissza, keress megint.”
A Példabeszédekből szerintem ez illik ide: „Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.” Péld 31,25. Én ezt úgy értelmezem, hogy ne rettegjek attól, ami előttem áll, tehát ne tegyek olyat, amivel rettegésre késztetem magam.
Egyesek nem kedvelnek.
Ha egyensúlyban akarom tartani az életem, több dologra nemet kell mondanom. Ha valaki emiatt eltávolodik tőlem, és nem fog szeretni, előbb-utóbb ugyanoda jutna akkor is, ha most igent mondanék.
Vannak és lesznek emberek, akik nem kedvelnek, bármennyire igyekszem a kedvükben járni. És lesznek mások, akik szeretni fognak, akárhányszor mondok is nemet nekik. A valódi barátok ehhez az utóbbi körhöz tartoznak.
Ahogy alapigénk int: „Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10
Azt tanácsolom, ha valami újabb program mutatkozik ezen a héten, gondold át alaposan, mielőtt válaszolsz. Ne feledd azt sem, hogy becsületesebb dolog őszintének lenni, mint mások kedvét keresni azzal, hogy mindig igent mondunk.

Uram, köszönöm Igédet. Olyan jó látni, hogy még ilyen mindennapi helyzetekben is eligazít. Segíts, kérlek, helyesen mérlegelnem, mikor kell igent mondanom, mikor nemet. Jó intézője akarok lenni a nekem adott időnek, ugyanakkor jó barát/feleség/anya/munkatárs is szeretnék lenni, és néha összezavarodom a sok felém irányuló elvárástól. Segíts, kérlek, hogy minden helyzetben felismerjem a Te akaratodat, és aszerint cselekedjem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.09.06.
www.proverbs31.org

Ha nehézzé válik a követés
Glynnis Whitwer

Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” Lk 14,27

„Kövess engem a Twitteren!”- hív a híresség. Bennfentes információkat ígér, szellemes bejegyzéseket kevesebb mint 140 karakterben. Nem kerül semmibe, csak nyersz vele. Ha meg nem tetszik, nem követed tovább. Egy-két leütés, és mehetsz a következő, szórakozást ígérő twitterezőre.
Kétezer éve valaki már mondta, hogy „Kövess engem.” De Ő ezen valami egészen mást értett.
Nem ígért velős mondásokat, nem kecsegtetett könnyed időtöltéssel. Bár a vele való együttlét szórakoztatási indexe néha igen magasra szökött, különösen, ha valami csodát művelt, nem állt meg ennyinél. Többet kért azoktól, akik követni akarták. Láthatóan nem olvasott el egyetlen marketingről szóló könyvet sem, hisz nem szépítette a dolgokat.
Mikor Jézus meghívta Pétert és Andrást, ők a munkájukat hagyták ott érte. Mások a családjukat, a vagyonukat, mindenüket, amijük volt. Egy valakit kedvesen elküldött, mert ez az ifjú nem volt hajlandó lemondani a gazdagságáról. De akik követték, minden jogukról lemondtak, hogy együtt lehessenek a Messiással.
Jézus hívása mindent vagy semmit ajánlat. Egyetlen kivétel sincs ehhez a Szentírásban. Én viszont gyakran azon kapom magamat, hogy csak részlegesen követem Jézust. Igazából néha inkább a twitter-fajta követést választanám. Az együttlét rövid legyen és szórakoztató, s egy képernyő mögül történjen.
Ha minden lelki cicomát lehántok, a csupasz igazság az, hogy csak énem egy részével próbálom követni Jézust. Elfogadom a hívását, boldogan követem az eszemmel, a kezemmel. Íróként ennek van is értelme. Követlek, Jézus, a számítógép előtt ülve. Ez ugye elég, vagy mégsem?
Nem igazán, hallom. A szívedre is igényt tartok. Hajlandó vagy elengedni a neheztelést, amit érzel valaki iránt? Meg a lábadnak is követnie kell engem, hogy el tudjalak küldeni, végezd el a munkám a kórházban, a szomszédban, a börtönben, ha kell.
Jól van,
egyezkedem tovább. Neked adom a lábamat, amikor be tudom illeszteni a napirendembe. Arról a neheztelésdologról meg még gondolkozom, jó?
Pedig tudom, hogy Jézus ennél többet akar. Nem 140 karakteres kapcsolat kell neki. Nem napi néhány adagnyi engedelmesség, amikor eszembe jut. Nem csak olyan felajánlást vár, ami nekem tetszik. Jézust úgy kell követni, mint egy árnyék: nyomában lépkedni, mikor a lepraterepre megy, barátkozni a kirekesztettekkel, szembesülni a vallásos közösség neheztelésével, szilárdan kitartani abban, ami helyes, bármi áron. Jézust lényem leglényegibb részével kell követnem: abból a mélységből, ahol átadom minden jogomat Valakinek, aki minden jogáról lemondott értem.
Ha innen nézem, újra rájövök, miért akarom egész lényemmel követni Jézust. Mert ő is mindent feladott értem. Hogyan adhatnék én kevesebbet?
Jézust követő lépteim ezen a földön nem mindig szilárdak, nem mindig erőteljesek. Sokszor megbotlottam már. De tudom, hogy ha bárki mást próbálok követni, az csak időszakos békét és örömöt ad. Egyedül Jézus tud kivezetni a sötétségről a fényre, a halálból az életre. Nem hiszem, hogy ilyet találnék a Twitteren.

Drága Mennyei Atyám, bocsásd meg, hogy néha csak részidőben foglalkozom a követéseddel. Mintha mindig visszatartanék magamnak egy részt, főleg ha kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel jár a követésed. Tárd fel azokat a területeit a szívemnek, amiket megtartottam magamnak, és segíts olyan emberré válnom, aki mindet feladva követ Téged. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.09.10.
www.proverbs31.org

2012. december 27., csütörtök

Lélekerősítő levelek 103



Napi idegességeink kezelése
Lysa TerKeurst

„A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.” Lk 8,15

Egy internetes áruház ügyfélszolgálatát hívtam, akiktől már évek óta vásárolok. Szerettem volna segítséget kérni, hogyan küldhetnék vissza egy terméket. Beszélgetésünk jól indult, de amikor elmondtam, melyik áruról lenne szó, hirtelen dél felé kanyarodott a hangulat.
A hölgy közölte velem, hogy ez a bizonyos árucikk nem küldhető vissza. Az utolsó darabok listáján szerepel, többé nem forgalmazzák. Csakhogy nekem fogalmam sem volt a vissza nem küldhető vagy kiárusítási listáról. Nem kaptam meg a csomagban, nincs rajta az internetes oldalon sem.
Igyekeztem logikusan érvelni, hogy megértse a szempontjaimat. De hiába, mondhattam, magyarázhattam bármit, nem tágított.
Tudtam, hogy a hölgy a vonal túloldalán csak a kötelességét teljesíti, de attól még ez az eljárás igazságtalan volt. Persze, hogy feldühített!
A hangnemem pontosan tükrözte az indulataimat.
Aznap délután sorban álltam a zöldségesnél. Az előttem lévő férfi egy lejárt kupont akart beváltani. A pénztáros közölte vele, hogy érvénytelen a kupon, nem válthatja be. Hát ettől a férfi kiborult. Olyan hangon nyilvánította ki nemtetszését, hogy a körülötte lévők mind tudomást szerezhettek róla.
Viselkedése meghökkentett.
Hoppá. Bizony én is majdnem így reagáltam, mikor az ügyfélszolgálatos megtagadta, amit kértem tőle. A szívemig hatolt a felismerés, és nagyon bántott az illető hölggyel való viselkedésem.
Az én hívásom után jött biztos a következő ideges ügyfél. Aztán a következő. Meg a következő. Hirtelen nagyon megsajnáltam.
Tudtam, nem ő akart kiábrándítani. Ő csak követte a föntről érkező utasításokat. Elképzeltem, ahogy a hosszú munkanap végén összepakol, és elindul hazafelé. Haza, ahol újabb feladatok várják, s ahol fel kellene dolgoznia az elmúlt nap feszültségeit, idegességét.
Rájöttem, hogy mialatt beszéltem vele, nem is gondoltam rá emberként. Számomra ő csak egy hang volt a vonal túlsó végén, aki borzasztóan felidegesített.
Vajon hogy reagáltam volna, ha magam előtt látom ugyanolyan nőként, amilyen én vagyok? Milyen lehet a helyében lenni, az ő életét élni, az ő munkáját végezni?
Tudtam, hogy Isten figyelmeztetni akar, gondoljam meg jobban, hogyan reagálok. Ügyeljek rá, hogy napi idegességeim közben is olyan szívről tegyek tanúságot, amelyik szereti az Urat. Erre figyelmeztet Lukács is, a mai alapigénkben (Lk 8,15): „A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.”
Szeretném, ha Jézus üzenete olyan szívbe hullna, mely elég alázatos és termékeny ahhoz, hogy:
- befogadja az Igét,
- betartsa Isten utasításait
- szavaival tetteivel, reakcióival Isten természetét tükrözze.
Nagy kihívás ez nekem. Akár az ismeretlen ügyintézővel a vonal túlsó végén, akár azokkal lépek interakcióba, akikkel mindennapi életemet élem, igyekezni akarok Isten hívő leányaként viselkedni. Isten üzenetei hassanak rám úgy, hogy a Lk 8,15 biztatása szerint szívem és szám tiszta és jó legyen, akár idegesítő, akár barátságos a beszélgetés, amit folytatok.

Uram, könnyebb dicsőségedre válni, amikor jól átgondoltan cselekszem vagy beszélek, de gyakran kudarcot vallok hirtelen reakcióimmal. Kérlek, Uram, segíts, hogy váratlan helyzetekben is a Te szereteted és türelmed áradjon mások felé a szívemből.

Encouragement for today, 2012.08.01.
www.proverbs31.org



Amikor vissza akarok vágni

Lysa TerKeurst

„Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”
Kol 2,6-7

Hogy képes ennyire érzéketlen, ennyire bántó lenni? Nem akartam hinni a szememnek, mikor elolvastam az sms-t.
Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de a szavak nem bántanak.” Aki ezt kitalálta, annak acélból vannak az idegei, vagy egy lakatlan szigeten él, távol az emberektől. Nemcsak bántani tudnak a szavak, de képesek rávenni arra, hogy aljasul visszavágjak.
Voltál már olyan helyzetben, hogy tudtad, neked van igazad, s a másik téved? De amikor legalábbis meg tudtad volna védeni az ügyedet?
Ó mennyire harcolni akarok a magam igazáért ezekben az esetekben! Mintha lenne egy belső ügyvédem, aki meg akar védeni, s bebizonyítani a másiknak, hogy nálam az igazság.
De hát ez természetes, nem?
Igen, de attól még, hogy természetes, egyáltalán nem biztos, hogy jó. Főleg mai alapigénk fényében.
A Kolosszé 2,6-7 figyelmeztet: „Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”Jézusban kell gyökereznem, bővelkednem kell hálaadásban. Ennek pontosan az ellentéte, amikor énközpontú nézetekben gyökerezem, s sértettségben bővelkedem. Hagynom kell, hogy Isten megmutassa ügyemet a másik fél oldaláról, egy másik nézőpontból. Ettől erősebb és okosabb leszek.
A Kolosszé 3,12-14 tovább pontosít: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.”
Nem az a dolgom, hogy helyre tegyem a másikat, s rávegyem, nézze a dolgot az én szempontomból. Az én dolgom, hogy engedelmeskedjem Istennek, azaz továbbadjam az irgalmasságot, amit kapok Tőle. Ezt tehetem a józanság határain belül is, a megbocsátás nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy a másik újra meg újra olyan helyzetbe hozzon, ami kiválthatja belőlem a méltatlan reakciót.
A Kol 3,27 végül arra szólít fel: „Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.”
Bármit mondok vagy teszek, azt igazolja, kinek az uralma alatt állok. Ha dühösen, csípősen reagálok, utat engedek az ellenségnek, a sötétség terjedésének. Ha tetteim méltók az Úrhoz, Jézus nevét és az Ő világosságát terjesztem.
Isten dicsőítése a nap végén jóra vezet. Minden más zavart, érzelmi kimerülést, a jó dolgok hiányát okozza.
Férjemmel átbeszélgettük a fent említett sms-t. Mondott valamit, ami sok mindenre fényt vetett. „Tudod, Lysa, amikor a jó úton jársz, Isten megáld téged. Újra meg újra megtapasztalhattad ezt eddig is, amikor Isten dicsőségét szolgáló döntéseket hoztál. Dönts most is úgy, hogy áldással járjon, s ezzel megkíméled magad az érzelmi zűrzavartól, ami az igazad bizonygatásából eredne.”
Okos ember.
Tudom, hogy nem könnyű út. Úgy kell járnom rajta, hogy közben nagyon megbántva érzem magam. De békét hoz a lelkembe, hogy más, egészségesebb nézőpontból nézem a dolgokat: a biblia oldaláról. És örömmel fogadom az áldásokat, amik ezzel járnak.

Uram, te tudod, milyen sértő szavakat és tetteket kell elviselnem. Segíts, kérlek, hogy ne akarjak visszavágni, hanem a Te igazságod alapján cselekedjek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.02.
www.proverbs31.org

Válaszutak
T. Suzanne Eller

„Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” Iz 30,21

A legújabb statisztikák szerint naponta mintegy 5000 döntést hozunk. Létezik?
Lássuk. Úgy döntöttem, felkelek. Eldöntöttem, hogy felhúzom a teniszcipőmet, s futok egyet reggel 6-kor.
Reggelire mogyoróvajas gabonapelyhet választottam. Eldöntöttem, melyik számlákat fizetem be. Mit főzök ebédre. Visszahívok-e valakit, aki keresett. Milyen ruhát veszek fel. Meg kell-e öntözni a virágokat, vagy még várhatnak egy napig. Teletöltöm-e a tankot vagy csak egy bizonyos összeghatárig veszek benzint.
Lehet, hogy 5000-nél is több döntést hozok egy nap!
Választásaink némelyike véletlenszerű, mások súlyosabbak, és sok esetben válaszútnak tekinthetők. A válaszutak nem mindig látszanak fontosnak, de egyértelműen két irány közül kell döntenünk.
Eldönthetem, ingerülten válaszolok-e a férjemnek, vagy megértő türelemmel.
Eldönthetem, mennyire fújom fel, hogy a barátnőm valami sértőt mondott.
Eldönthetem, hogy időt szánok-e Mennyei Atyámmal való együttlétre, vagy elhalasztom holnapra. Megint.
Eldönthetem, hogy odavágom-e azokat a szavakat a gyermekemnek, amikről tudom, hogy fájnak neki.
Nemrég jöttem haza egy igencsak fárasztó, hatnapos missziós útról a csapatunkkal. Egyik este lekéstük a vonatunkat, csalódottan álltunk a peronon a holdfényben. Éjfél felé járt az idő, hideg volt, esett. Holnap korán kezdődött a következő missziós program.
Odajött hozzám a szervezőnk. „Nagyon sajnálom – mondta. - Nem így képzeltem.”
Válaszútnál álltam.
Megoszthatom vele idegességemet. Elmondhatom, mennyire kialvatlan vagyok. Vagy hallgathatok, mártírképpel sóhajtva egyet.
Míg a válaszomat várva álldogált, arra gondoltam, mekkora privilégium ez, hogy itt lehetek. Megváltómnak sosem adatott meg az én gondtalanságom, kényelmem, egy kis alváshiány semmi ahhoz képest, amin Ő ment keresztül. Az is eszembe jutott, hogy akik körülöttem állnak, legalább olyan fáradtak, mint én.
„Minden rendben – szóltam. – Jól vagyok. Ami azt illeti, csodálatos napunk volt, s kíváncsian várom, mit tartogat nekünk Isten a holnapi napra.”
Átkarolt, és szorosan magához ölelt. „Köszönöm, Suz”.
Jó volna azt mondani, hogy mindig így szoktam dönteni a válaszutakon, de nem mindig sikerül. Ezért imádkozom, hogy mindig tartsam szem előtt, mennyire számít, hogyan döntök ilyenkor. Mert választásom nemcsak engem befolyásol, hanem mindenkit, akinek köze van hozzá, akik a maguk döntése előtt állnak.
Hány ilyen válaszút van mai 5000 döntésünk között?
Hogyan fogja befolyásolni választásunk a körülöttünk élőket?
Mit tehetünk másként, mikor holnapi 5000 döntésünket meghozzuk?

Uram, néha elborítanak a választási lehetőségek, szótlan és mogorva leszek miattuk. Amikor mai 5000 döntésemet meghozom, kérlek, végig légy velem, juttasd eszembe, hogyan befolyásolnak másokat is a választásaim, és segíts, hogy mindig bölcsen döntsek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.03.
www.proverbs31.org

Véleménydaráló
Amy Carroll

„Van, akinek fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” Péld 12,18

Kimerülten álltam életem első olyan rendezvénye végén, amit én szerveztem. Én voltam a nap hőse, és még nem tudtam feldolgozni ezt a szerepet. Miután az utolsó áradozó vendégnek is búcsút intettem, a barátnőmhöz, Peggyhez fordultam: „Most mihez kezdjek ezzel a rengeteg dicsérettel?”
Gonoszkodva rám mosolygott: „Nyugi. Majd jönnek a kritikák is.”
Igaza volt.
Vezető pozícióban lévén – legyél bár lelkész, előadó, egyesületi elnök, tanár, anya, menedzser vagy ügyvezető – óhatatlanul bekerülsz a véleménydarálóba. A kések beindulnak, s ha nem állítod le a gépet, előbb butává pörgetnek, majd feldarabolják önbecsülésedet, s végül felismerhetetlen masszává kevernek a lapátok.
Mark Driscollt szokták idézni, aki író és lelkész is egyben: „A lelkészeknek (illeszd a helyére a saját pozíciódat)sok ellenségük, sok rajongójuk, de kevés barátjuk van.” Ez sokféle vezetőre érvényes megállapítás. Én rengeteget küszködtem, hogy megkülönböztessem egymástól az ellenségeimet, a rajongóimat és a barátaimat. A visszajelzések az építő megjegyzésektől a maró kritikákon át csöpögő bókokig terjedtek. Nem csoda, ha bepörgették a szívemet s az agyamat!
A tapasztalat hozta bölcsesség megtanított végül a véleménydaráló okos működtetésére.
A kritikák kezelése
Perry Noble, lelkipásztor, a következő okos tanáccsal szolgál: „Ha hallgatsz a kritikákra, rosszabbnak fogod látni magadat, mint amilyen vagy. Ha a dicséretekre hallgatsz, akkor meg jobbnak a valóságosnál. Hallgass a barátaidra, hogy megállj a kettő közti egyensúly kötelén.”
Gondolkodásom sokáig a gödör- és a sikerélmények között himbálózott. Mindkét véglet veszélyes hely. Lassacskán megtanultam, hogyan kapcsoljam ki a véleménydarálót, és a szégyenkezés vagy a büszkeség helyett Isten rólam szóló igazságára és a velem igazán törődők tanácsára alapozzak. Igyekszem őszinte barátokkal körülvenni magamat, akik szeretnek hibáimmal együtt, és akik tisztán látják is ezeket a hibákat. Akik nem félnek kimondani az igazságot, de szeretetbe, kedvességbe burkolják, amit mondani akarnak. Együtt örülnek velem a sikereimen, s velem gyászolják kudarcaimat.
A dicséret kezelése
Jane barátnőm, aki tehetségesen énekel és vezet dicsőítő alkalmakat, Corrie ten Boom szavaitól megihletve így fogadja a dicséreteket: „Elképzelem, hogy minden szép visszajelzés és dicséret egy-egy szál virág, összegyűjtöm őket, s a nap végén a gyönyörű csokrot átnyújtom Jézusnak.”
Ez a hozzáállás nekem is segített. Tisztelni akarom azt, aki dicsér, nem akarok pökhendinek vagy álszerénynek látszani, nem vetem oda minden alkalommal, hogy „Jézusé a dicséret”, amikor valaki szépet mond a teljesítményemről. De én azt tartom, és azt akarom, hogy Jézusé legyen a dicséret.
Egyszerű köszönömmel hálásan átveszem a „virágot”, s este felidézem a nap közben kapott dicséreteket, majd imádkozás közben odahelyezem a csokrot Jézus lába elé. Az, hogy Jézusnak adom, ami őt illeti, nemcsak örömöt szerez, de arra is jó, hogy megnyomja az agyamban a véleménydaráló kikapcsoló gombját.
Ha vezető pozícióban vagy bárhol, biztatni szeretnélek. Nem vagy olyan gyenge, mint amilyennek az ellenségeid állítanak. De nem vagy olyan csodálatos sem, ahogy a rajongóid mondják. (Mosolyt kérek). Az igazság valahol a kettő között van.
Hozzám hasonlóan te sem vagy tökéletes. Ha megtanuljuk elfogadni az építő kritikát, ez hozzájárul fejlődésünkhöz. Ha átveszem a dicséret motiváló erejét, a többit pedig továbbadom Jézusnak, ezzel lelassítom a véleménydaráló forgását. És ami a legfontosabb, mindkettő eszünkbe juttatja, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk, úton afelé, hogy Jézushoz váljunk hasonlóvá.
Mikor Isten igazsága belénk ivódik, az Ő véleménye válik hűséges tanácsadónkká, lecsendesíti háborgó szívünket, egyensúlyba hozza a lelkünket.

Uram, segíts, hogy megtaláljam az igazság egyensúlyát a kritika és a dicséret között. Tanulni akarok a jogos kritikákból, s Neked akarom továbbadni a dicséretet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.06.
www.proverbs31.org

A kritika fáj
Lysa TerKeurst

"A bölcsek nyelve tudást ad tovább, az ostobák szája meg balgaságot áraszt." Péld 15,2

Hangüzenet volt. Két kezemet a halántékomra szorítva azt kérdeztem magamtól: „Most ez miért kellett? Miért éppen ma?” Annyira a hatása alá kerültem a kritikának, hogy szerettem volna elbújni a világ szeme elől egy földalatti üregbe.
A kritika fáj. Nem számít, ki vagy, hányan biztatnak, és mennyire vagy jó hangulatban, mielőtt „az az e-mail”, „az a telefonhívás” megérkezik. A kritika cseppjei gyorsan és dühödt erővel árasztanak el mindent.
Mennyire szeretném, ha lenne valami ellenmérgem, amit ilyenkor bevehetnék. De nincs. Van viszont egy kis prédikációm magamnak ilyen esetekre.
Mikor valaki kritizál, az első, amit tisztán kell látnom, hogy segíteni akar vagy bántani.
Semmilyen kritika nem esik jól, de hasznos lehet, ha egy bölcs valaki segítőszándékkal mondja. „A bölcsek nyelve tudást ad tovább…” mondja a Péld 15,2a. Kit tartok bölcsnek ebben az értelemben? Szerintem bölcs az, aki
- törődik velem annyira, hogy nyíltan közölje velem a tényeket, és nem feltételezések alapján beszél;
- meg szokta beszélni dolgait Istennel, kedves, törődő hangon kommunikál;
- kritikáját irgalomba és alázatba csomagolja.
Az ilyen kritika célja, hogy segítsen bölcsességével, építsen, ne romboljon.
Ha a kritika rombol és fáj, az ige második felére gondolok: „az ostobák szája meg balgaságot áraszt” (Péld 15,2b). Az ostoba nem képes felfogni, érteni és értelmezni a dolgokat.
Legyünk tudatában, hogy az éles, értelmetlen kritika többet elárul a közlő bizonytalanságáról, mint a mi alkalmatlanságunkról.
Nem tudjuk begyógyítani a sebet, ami kiváltotta a kirohanását. De elhatározhatjuk, hogy nem húzódunk fel, higgadtak maradunk, és nem tetézzük a bajt. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Péld 15,1).
Legyen bár segítő vagy bántó szándékú – a kritika fáj. És nem tudjuk nyugodtan fogadni. Én sem éreztem higgadtnak magam, mikor visszahívtam az illetőt, akinek az üzenetétől vadul vert a szívem, és dobolt az agyam. De higgadtnak kellett maradnom akkor is, ha a lelkem csupa háborgás volt. Azt látom már, hogy a higgadt reagálással legalább annyi jót teszek magamnak, mint annak, aki bírált engem.

Uram, tudom, hogy te nem az ítélet és kritika Istene vagy. Taníts meg visszatartani az indulataimat, s rád hagyatkozni, amikor a körülöttem élők bántanak. Szeretném megtanulni, hogy elfogadjam az építő kritikát, s ne törődjek azzal, amelyik csak fájdalmat akar okozni. Tudom, hogy erre csak Veled vagyok képes, csak te segíthetsz, hogy én se ítélkezzem. Köszönöm szelíd meggyőzésedet és irántam való türelmedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.07.
www.proverbs31.org

Ha felgyűl a neheztelés
Lysa terKeurst

„Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak.” Ef 4,26-27

Mosolyogva nyitottam ajtót: „Megjött a négy nagy pizza?”
A pizzás fiú elbizonytalanodott, amiből rögtön tudtam, hogy a hátsó udvaron játszó kamaszok csalódni fognak.
„Hát…csak kettő van nálam. Lássuk a megrendelőlapot. Itt tényleg négy pizza szerepel. Húsz perc, és hozom a másik kettőt, rendben?” – ajánlotta.
Átvettem a pizzákat, s megnyugtattam. „Semmi baj. Ezt szétosztom a gyerekek között, s mire végeznek, már itt lesz az utánpótlás.”
Bementem a konyhába, kezemben a két dobozzal. A férjem furcsállotta: „Azt hittem, négyet rendeltél.”
„Igen, csak a pizzás fiú eltévesztette. De mindjárt hozza a másik kettőt. Nem gond.”
Art kétkedve nézett rám: „Nem is kértél árengedményt vagy kuponokat?”
„Megsajnáltam a fiút. Tudnak még várni pár percet a gyerekek”- válaszoltam mosolyogva.
Art visszaemlékezett, hogyan viselkedtem reggeli „növekedésre alkalmat adó” csetepaténkban: „Velem is lehetnél ilyen elnéző.”
Óóó. Ez talált. Megnehezteltem valamiért, amit Art tett, és ezt kellő vehemenciával tudomására is hoztam reggel.
Miért van az, hogy idegenekkel olyan könnyű kedvesnek lenni, s akiket szeretünk, azokkal meg kiabálunk? Azt hiszem, a felgyűlt neheztelés teszi.
Ezt a pizzás fiút most láttam életemben először. Érzelmeim semlegesek voltak vele szemben. Amikor hibázott, el tudtam nézni neki szó nélkül.
Arttal viszont közös történelmünk van. Életünk nagy részét együtt töltjük. Ha hagyom, hogy az apró neheztelések felgyűljenek, egyre nő bennem a feszültség, az indulat. Aztán ha valami történik, már nem tudom elnézni, hanem robbanok.
A felgyűlt neheztelés ellenséges magatartásba csap át.
Életbevágó tehát, hogy ne gyűjtsem fel a nehezteléseket. Hányszor hallottam már: „Ne menjen le a nap a haragotok fölött…” (Ef 4,26). Tudom jól. De megvallom, néha nem törődöm vele. Gyűlik az indulat, mert fáradt vagyok szóba hozni. Vagy nem akarok foglalkozni vele. Vagy meggyőzöm magam, nem olyan nagy vétek, ha nehezteléssel a szívemben fekszem le aludni.
Igen ám, de ha tovább olvasom az efézusi levelet, megértem, miért nem hagyhatom figyelmen kívül az intést, miért kell azonnal foglalkoznom a nehezteléssel. Nem szabad hosszan tárolnom. Miért? Mert kemény figyelmeztetéssel folytatódik az ige: „… ne adjatok teret a sátánnak.”
Jaj!
A sátán csak alkalomra vár. Elképzelem, ahogy ott áll sziszegve: „Feküdj le dühösen… feküdj le dühösen… feküdj le dühösen, és adj teret nekem…” Lúdbőrözik a hátam tőle. Joggal.
Szeretem a férjemet. Szoktam neheztelni rá. De attól még szeretem. És nem akarok alkalmat adni az ördögnek, hogy az apró nehezteléseket ellenségességgé alakítsa.
Letettem az asztalra a dobozokat, és arcon csókoltam Artot. „Szeretlek, és sajnálom, hogy nem voltam elnézőbb hozzád.”
Vigyorogva válaszolt: „Azért kérhettünk volna egy kis árengedményt.”
Mondom, szeretem!

Uram, én tényleg követni akarlak, és irgalommal teli életet szeretnék élni. Mégis néha annyira nehéz elnézőnek lenni azokhoz, akik legközelebb állnak hozzám. Segíts, kérlek. Nem akarok teret adni az ördögnek a házasságomban, a gyerekeimmel való kapcsolatomban, a barátságaimban. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.08.
www.proverbs31.org

2012. december 25., kedd

Nagy örömöt hirdetek - December 25, kedd


Három karácsonyi ajándék

Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy Ő is igazságos. Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse.” 1 Jn 3,7-8

Gyere, gondolkodjunk el ezen a kiváltságos helyzeten. Ha Isten Fia azért jött, hogy segítsen abbahagynod a bűnt – hogy romba döntse a sátán művét -, és ha azért is jött, hogy meghaljon, s ezzel biztosítsa az engesztelő áldozatot Isten haragjának eltörlésére, ha mégis bűnt követnél el, nos akkor mindennek milyen hatása van az életedre, arra, hogy hogyan éld az életedet?
Három dolgot jelent mindez az életedben, három nagyszerű dolgot. Összefoglalom neked őket, legyen ez az én karácsonyi ajándékom.

1. Világos életcél
Magával hozza azt, hogy világos célja legyen az életednek. Negatív előjellel fogalmazva egyszerűen azt jelenti: ne kövess el bűnt. „Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt” (1Jn 2,1). „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse” (1Jn 3,8).
Ha azt kérded, nem tudom-e pozitív előjellel mondani ugyanezt – de igen, az 1 Jn 3,23-ban megtalálod. Ez az igehely foglalja össze mindazt, amit János levele kér. Vedd észre, hogy a „parancs” szó egyes számban van: „Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint.” Ez a két dolog olyan szorosan összefügg, hogy János egyetlen parancsként állítja elénk: higgy Jézusban és szeresd a többieket. Ez az életcélod. Ez a keresztény élet summája. Hit Jézusban és az emberek szeretete. Higgy Jézusban, szeresd az embereket. Ez tehát az első ajándék: az életcél.

2. Remény, hogy bukásainkat megbocsátják
Most vegyük számba a kétoldalú igazság második következtetését. Jézus azért jött, hogy romba döntse a bűnök elkövetését, és hogy megbocsássa bűneinket. Arról van szó, hogy akkor tudunk előre haladni bűnös hajlamaink legyőzésében, ha remélhetjük, hogy bukásaink meg lesznek bocsátva. Ha amikor elkezdjük harcunkat a bűneink ellen, nem remélhetjük, hogy Isten megbocsátja bukásainkat, akkor az első bukásnál feladjuk.
Sokan gondolkoznak azon, hogy az új évben változtatni fognak egy-két bűnös szokásukon, amitől szeretnének megszabadulni. Változtatnak az étrendükön. Változtatnak a szórakozásukon. Másként fognak adni. Másként viselkednek a házastársukkal. Új formában élik meg a családi összetartozást. Megváltoztatják alvási és sportolási szokásaikat. Bátrabban fognak tanúskodni. De közben vívódnak magukban, hogy van-e egyáltalán értelme a próbálkozásnak. Íme, a második karácsonyi ajándék: Krisztus nem csak azért jött, hogy romba döntse a sátán művét – a mi bűnös dolgainkat –, hanem azért is, hogy védőügyvédünk legyen, ha menet közben megbotlanánk.
Hadd biztassalak hát: a botlás szabadsága adjon reményt a harchoz. De vigyázz! Ha Isten irgalmát jogosítványként értelmezed, és azt mondod „Ha nem számít, hogy elbukom vagy sem, akkor mindek küzdjek?” – ha tehát ezt mondod magadban, és komolyan is gondolod, és eszerint élsz, akkor nem születtél újjá, és reszkethetsz.
De nem hiszem, hogy ti, akik ezt olvassátok, itt tartanátok. Küzdeni akartok bűnös szokásaitok ellen, és nem akartok vétkezni. Isten ezt üzeni nektek: a bukás szabadsága adjon reményt a harchoz. Azért írom ezeket, hogy ne vétkezzetek, de ha vétkeztek, van, aki közbenjárjon értetek: Jézus Krisztus.

3. Krisztus segít
Végül a kettős igazság – hogy Krisztus azért jött, hogy lerombolja a bűnt, és hogy megbocsássa bűneinket - harmadik velejárója a következő: Jézus valóban segítségünkre lesz a harcban. Tényleg segíteni fog neked. A te oldaladon áll. Nem azért akarja lerombolni a bűnt, mert a bűn élvezet. Nem. Azért akarja romba dönteni, mert a bűn végzetes. A sátán ámító mesterkedése, ami tönkretesz minket, ha nem harcolunk ellene. Jézus azért jött, hogy segítsen, nem azért, hogy ártson nekünk.
Ez tehát a harmadik karácsonyi ajándék: Krisztus segíteni fog, hogy legyőzd a bűnt. Ezt mondja az 1János 4,4: „nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van”. Jézus él, Jézus mindenható, Jézus a hit által bennünk él. És Jézus értünk van, nem ellenünk. Segíteni akar neked. Bízz benne.

Tuesday, December 25 – Three Christmas Presents
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 24., hétfő

Nagy örömöt hirdetek - December 24


Megjelent Isten Fia

Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy Ő is igazságos. Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse.” 1 Jn 3,7-8

Vajon a sátán milyen művére gondol a szerző, amikor ezt írja a 8. versben: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse”? A válasz a szövegkörnyezetből egyértelmű.
Világos párhuzam először is az 5. vers: „Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket”. Az „azért jelent meg” az 5. és a 8. versben szerepel. Ezért hát a „sátán műve”, melynek romba döntéséért jött Jézus: a bűn. A 8. vers eleje lényegében biztossá teszi ezt: „Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik.”
Ezek szerint tehát, a baj a világban az, hogy bűnt követünk el, és nem a betegség, az összetört autók vagy a terveinket meghiúsító akadályok. Jézus azért jött a világba, hogy segítsen a bűnt megállítani.
Hadd idézzem fel az 1 Jn 2,1 igazságát: „Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt.” Más szóval: a Karácsony célját (3,8) és a megtestesülés célját hirdetem. Majd így folytatja: „De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.”
Gondoljatok bele, mit jelent ez: azt, hogy Jézus megjelenésének két célja van. Azért jött, hogy ne vétkezzünk többé, és azért jött, hogy meghaljon, és ezáltal megtörténjék az engesztelő áldozat – egy helyettesítő áldozat, mely megszünteti Isten haragját – bűneinkért, ha mégis vétkezünk.

Monday, December 24 – The Son of God Appeared
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 23., vasárnap

Nagy örömöt hirdetek - December 23, vasárnap


Isten leírhatatlan ajándéka

Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében. Sőt ezenfelül még dicsekszünk is Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.” Róm 5,10-11

Hogyan engesztelődjünk (béküljünk) ki a gyakorlatban, és hogyan jussunk örömre (hogyan dicsekedjünk) Istenben? Egyetlen válasz van: Jézuson keresztül. Ez azt jelenti, hogy tedd a Jézusról a Bibliában megrajzolt képet – és Jézus szavait, amiket az Újszövetségben találsz –, legalábbis részben, Istenben való örömöd lényegi tartalmává. A Jézus nélküli öröm Istenben méltatlan Jézussal szemben.
A 2Kor 4,4-6-ban Pál két oldalról közelíti meg a megtérést. Az egyik szerint (4. vers) azt jelenti, hogy látjuk „Krisztusnak, Isten képmásának, dicsőségét”. A másik szerint (5. vers) felismerjük „Isten dicsőségét Krisztus arcán”. Látjuk, mi a lényeg mindkét megközelítésben. Krisztus, mint Isten képmása, és Isten Krisztus arcán.
Gyakorlatilag tehát, Istenben örülni azt jelenti, hogy örülsz annak, amit látsz és amit tudsz Istenről Jézus Krisztusban. És ez a tapasztalat akkor válik teljessé, amikor a Szentlélek kiárasztja szívünkbe Isten szeretetét, ahogy a Róm 5,5-ben olvassuk.
Ez tehát Karácsony lényege. Isten nemcsak kiengesztelődött velünk az Úr Jézus Krisztus halála által (10. vers), nemcsak képessé tett rá, hogy elfogadjuk a kiengesztelődést az Úr Jézus Krisztus által (11. vers), hanem még most is, ahogy a 11. vers mondja, örülhetünk (dicsekedhetünk) Istenben az Úr Jézus Krisztus által.
Jézus megszerezte számunkra a kiengesztelődést. Jézus képessé tett rá, hogy elfogadjuk a kiengesztelődést ingyen ajándékként. És maga Jézus ragyog ki a csomagolásból, a leírhatatlan ajándék, az emberré lett Isten, és felindítja bennünk az Istenben való örömöt.
Jézusra nézz ezen a Karácsonyon. Fogadd el a kiengesztelődést, amit hozott. Ne tedd fel kibontatlanul a polcra. És ne azért bontsd ki, hogy eszközként használd más élvezeteid eléréséhez.
Bontsd ki, és élvezd. Leld örömödet benne. Legyen ő a gyönyörűséged. Legyen ő a kincsed.

Sunday, December 23 – God’s Incredible Gift
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 22., szombat

Nagy örömöt hirdetek - December 22, szombat


Hogy higgyétek

Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.” Jn 20,30-31

Nagyon úgy érzem, hogy nekünk, akik gyülekezetben nőttünk fel, akik könyv nélkül fújjuk vallásunk hittételeit, és nagyokat ásítunk az Apostoli Hitvallást mondva – nekünk valamit tennünk kell, hogy újra érezzük azt a lelkesedést, rettegést, ámulatot és csodát, amit Isten Fia jelent: ő, aki az Atyától született az idők kezdete előtt, akin fénylik Isten minden dicsősége, lévén az ő megszemélyesült képmása, aki által minden létrejött, és aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget.
Elolvashatod a világ összes tündérmeséjét, rémregényét, kísértethistóriáját, és nem fogsz találni semmit, ami annyira megrázó, döbbenetes, különleges és elbűvölő, mint Isten Fia megtestesülésének története.
Mennyire holtak vagyunk! Mennyire kérgesek, és érzéketlenek az Ő dicsőségére, az ő történetére! Hányszor kellett bűnbánatot tartanom, s így szólnom: „Istenem, nagyon sajnálom, hogy az emberek alkotta történetek sokkal inkább felkavarnak, elbűvölnek, csodálatot, csodálkozást és örömöt okoznak, mint a te történeted.”
Napjaink űrthrillerei, mint a Csillagok háborúja vagy A birodalom visszavág, nagy jót tesznek velünk: megaláznak és bűnbánatra késztethetnek, mert bebizonyítják, hogy képesek vagyunk lelkesedésre, ámulatra és csodálatra, amit igen ritkán érzünk, ha végtelen Istenünkre vagy a kozmikus Krisztusra gondolunk, és a valóban élő kapcsolatra, ami köztük és köztünk létrejött a Názáreti Jézusban.
Amikor Jézus így szólt: „Azért jöttem a világba….”, olyan őrületes, furcsa és hátborzongató dolgot mondott, ami bármelyik tudományos-fantasztikus történet becsületére válna (Jn 18,37).
Ó hogy könyörgöm, hogy Isten Lelke törjön be lelkembe és lelkedbe. Imádkozom, hogy a Szentlélek törjön be tapasztalati világomba félelmetesen, és ébresszen rá Isten minden képzeletet felülmúló valóságára.
Rövidesen villám lobban az égen napkelettől napnyugatig, és megjelenik a felhőkön hatalmas angyalainak lángoló tüzében valaki, aki olyan, mint egy emberfia. Tisztán fogjuk őt látni. És remegni fogunk a félelemtől vagy az izgalomtól, s azon fogunk csodálkozni, hogyan, de hogyan élhettünk együtt ilyen hosszú ideig egy megszelídített, ártalmatlan Krisztusképpel.
Ezek azért írattak meg, hogy higgyétek, Jézus Krisztus az Isten Fia, aki a világba jött. Hogy valóban higgyétek.

Saturday, December 22 – That You May Believe
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 21., péntek

Nagy örömöt hirdetek - December 21, péntek


Megszületett a régmúlt időkből

„Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra." Jn 18,37

Bár ez a részlet Jézus életének végéről való, és nem az elejéről, mégis csodálatos karácsonyi szöveg.
Jézus születésében az az egyedi, hogy ő nem a születésekor jött létre. Ő létezett, mielőtt megszületett volna a jászolban. A Názáreti Jézus személyvolta, jelleme, személyisége létezett, mielőtt Názáreti Jézus, az ember, megszületett volna.
A teológiai kifejezés, mely ezt a titkot leírja nem a teremtés, hanem a megtestesülés. A személye – nem a teste, hanem Jézus lényegi személyvolta – megvolt, mielőtt emberként megszületett. Születése nem egy új személy létrejötte volt, hanem egy végtelenül idős személy világra jövetele.
Mikeás – 700 évvel Jézus születése előtt – így mondja el:
„De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Eredete az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza” – Mik 5,2
Jézus születése nemcsak azért titokzatos, mert egy szűztől született. Azzal a csodával Isten fel akarta hívni a figyelmet egy még nagyobb csodára – nevezetesen, hogy a Karácsonykor született kisgyermek olyan valaki, aki „az ősidők”, „a régmúlt idők” óta létezett.

Friday, December 21 – The Birth of the Ancient of Days
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 20., csütörtök

Nagy örömöt hirdetek - December 20, csütörtök


A karácsonyi Szolidaritás

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.” 1 Jn 3,8

A Sátán üzemcsarnokában több millió bűnt termelnek naponta. Ő ezeket mind felpakolja hatalmas teherszállító repülőkre, felrepíti a mennybe, kiborítja Isten elé, és nevet, nevet, és nevet.
Egyesek teljes munkaidőben dolgoznak a szerelőszalagoknál. Mások felmondanak, s csak néha-néha térnek vissza.
Az üzemben zajló munkamenet minden perce nevetség tárgyává teszi Istent a Sátán előtt. Sátán a bűniparágban dolgozik, mert utálja Isten világosságát, szépségét, tisztaságát és dicsőségét. Semmi sem okoz neki nagyobb örömet, mint ha a teremtmények nem bíznak Teremtőjükben, és nem engedelmeskednek Neki.
A Karácsony ezért örömhír az embernek és örömhír Istennek. „Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket megmentse” (1Tim 1,15). Ez jó hír nekünk.
„Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa” 1 Jn 3,8. Ez jó hír Istennek.
Karácsony jó hír Istennek, mert Jézus azért jött, hogy sztrájkra buzdítson a Sátán szerelőcsarnokában. Egyenesen belépett az üzembe, szolidaritásra hívta a hűségeseket, és tömeges munkabeszüntetésbe kezdtek.
A Karácsony felhívás a sztrájkra a bűn üzemcsarnokában. Nincs tárgyalás a vezetőséggel. Nem lehet szó alkuról. Csak eltökélt, rendíthetetlen ellenállás a termeléssel szemben.
A karácsonyi Szolidaritás célja a teherszállító repülők földön tartása. Erőszak alkalmazása nélkül, az Igazság iránti teljes odaadással leleplezi az ördög gyárának életet pusztító működését.
A karácsonyi Szolidaritás nem adja fel az ellenállást, amíg a gyár teljes bezárását el nem éri.
Miután a bűnt elpusztítják, Isten neve megtisztul. Többé senki nem fog nevetni rajta.
Ha meg akarod ajándékozni Istent ezen a karácsonyon, lépj ki az üzemcsarnokból, és soha többé ne menj vissza. Foglald el helyedet a szeretet sztrájkőrségében. Csatlakozz a karácsonyi Szolidaritáshoz, míg Isten neve teljesen meg nem tisztul, és ott áll dicsőségben az igazak gyűrűjében.

Thursday, December 20 – Christmas Solidarity
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 19., szerda

Nagy örömöt hirdetek - December 19, szerda

A Karácsony a szabadságról szól

Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.” Zsid 2,14-15

Jézus azért lett emberré, mert egy emberfeletti ember halálára volt szükség. A megtestesüléssel Isten besorozta magát a halálraítéltek közé.
Krisztus nem tette kockára az életét. Ő maga vállalta a halált. Pontosan ezért jött: nem azért, hogy szolgálják, hanem hogy szolgáljon, és hogy életét adja váltságul sokakért (Mk 10,45).
Nem csodálkozhatunk rajta, hogy a Sátán el akarta fordítani Jézust a kereszttől. A kereszt a Sátán pusztulása. Hogyan pusztította el őt Jézus?
A „halálon uralkodás” azt jelenti, hogy képes félelmessé tenni a halált. A „halálon uralkodás” az a hatalom, mely a halálfélelem által megkötözi az embert. Az a hatalom, mely bűnben tartja az embert, hogy a halál valami rémületes dologként jelenjék meg.
Ám Jézus megfosztotta a Sátánt ettől a hatalmától. Lefegyverezte. Az igazságból pajzsot öntött nekünk, ami védetté tesz a Sátán vádolásával szemben.
Halálával Jézus elsöpörte minden bűnünket. Egy bűn nélküli ember megfosztja a Sátánt foglalkozásától. Árulása kiüresedik. Kozmikus hitszegése talaját veszti. Leteperte a kereszt. És már nem sok van hátra addig, amíg végleg kimúl.
A Karácsony a szabadságról szól. A halálfélelemtől szabadulunk meg.
Jézus Betlehemben magára vette természetünket, hogy Jeruzsálemben meghalja a mi halálunkat, és ezáltal mi félelem nélkül élhessünk a mi városunkban. Igen, félelem nélkül. Mert ha megsemmisül a legnagyobb fenyegetés, ami örömömre leselkedik, miért idegesíteném magam az apróbb dolgokkal? Hogyan hangzana, hogy: „Hát én nem félek a haláltól, de aggaszt, hogy elveszíthetem az állásomat”? Ne már. Gondolkozzunk!
Ha a haláltól (mint mondtam, a halálnak megszűnt a pulzusa, kihűlt, elment!), tehát ha a haláltól már nem kell félni, szabadok vagyunk, tényleg szabadok. Szabadok arra, hogy bármilyen kockázatot vállalhassunk Krisztusért, a szeretetért. Már nem tart fogva a szorongás.
Ha a Fiú felszabadított, szabad vagy, valóban szabad!

Wednesday, December 19 – Christmas Is for Freedom
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 18., kedd

Nagy örömöt hirdetek - December 18, kedd


Karácsony a misszió modellje

Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba.” Jn 17,18

Karácsony mintául szolgál a missziók számára. A misszió Karácsony tükre. Nekem és neked is.
Vegyük például a veszélyt. Krisztus az övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Téged sem. Összeesküvést szőttek ellene. Ellened is. Nem volt állandó otthona. Neked sincs. Hamis vádakat gyártottak ellene. Ellened is. Megostorozták és kigúnyolták. Titeket is. Meghalt három év misszió után. Ti is.
De van egy ezeknél nagyobb veszély is, amit Jézus elkerült. Te is kerüld el!
A 16. század közepén írta Xavéri Ferenc (1506-1552) a malakkai (ma Indonézia egy része) Perez atyának kínai missziós viszontagságairól:
„Minden veszélyek legnagyobbika, hogy elveszíthetjük bizalmunkat Isten irgalmában… A bizalom hiánya Istennel szemben sokkal szörnyűbb minden fizikai szenvedésnél, amit Isten összes ellensége együttvéve okozni tud, mert Isten engedélye nélkül sem az ördögök, sem földi szolgáik nem árthatnak nekünk a legcsekélyebb mértékben sem.”
A legnagyobb veszély, ami a misszionáriusra leselkedik, az Isten irgalmában való hit megrendülése. Ha ezt a veszélyt elkerüljük, minden más veszély is elveszíti méregfogát.
Isten minden téged ért tőrt kormánypálcává alakít a kezedben. Ahogy J.W. Alexander mondja: „A jelen munkálkodás minden pillanatát örökké tartó dicsőséggel jutalmazzák.”
Krisztus elkerülte a bizalomvesztés veszélyét, és Isten ezért felmagasztalta!
Ebben az Adventben gondoljunk arra, hogy a Karácsony a missziók modellje. Nekem és neked is. És a misszió veszéllyel jár. A legnagyobb veszély pedig a bizalomvesztés Isten irgalmában. Add meg ennek magad, és mindent elveszítesz. Győzd le, és évmilliókig semmi sem árthat neked.

Tuesday, December 18 – The Christmas Model for Missions
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 17., hétfő

Nagy örömöt hirdetek - December 17, hétfő

A legeslegnagyobb megváltás

Igen, jönnek napok – mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.” Jer 31,31

Isten igaz, Isten szent, elválasztva az olyan bűnösöktől, mint mi vagyunk. Ez a mi fő bajunk Karácsonykor éppúgy, mint máskor. Hogyan tudnánk rendbe hozni a dolgainkat egy igaz és szent Istennel?
Ámde Isten, aki irgalmas, megígérte a Jeremiás 31,31-ben (500 évvel Krisztus előtt), hogy eljön a nap, amikor valami új dolgot fog véghezvinni. Az árnyékot lecseréli a Messiás valóságával. Hatalommal betör az életünkbe, és felírja akaratát a szívünkre, hogy már ne külső kényszer, hanem belső akarat késztessen arra, hogy szeressük, bízzunk benne, és kövessük őt.
Ez volna a legeslegnagyobb megváltás – Isten felajánlaná nekünk a legnagyobb Valóságot a világegyetemben, s aztán belénk költözne, biztosítva ezzel, hogy a lehető legnagyobb szabadságban és örömben élvezhessük. No, ez egy olyan karácsonyi ajándék lenne, amiről érdemes énekelni.
Ez az, amit valójában megígért. De ott állt előtte egy hatalmas akadály. A bűneink. Az, hogy igaztalan voltunk miatt el vagyunk választva Istentől.
Hogyan képes a szent és igaz Isten olyan jóságosan bánni velünk, bűnösökkel, hogy a világegyetem legnagyszerűbb Valóságát (a Fiát) adja nekünk, hogy örüljünk nagy-nagy örömmel?
A válasz: úgy, hogy Isten a mi bűneinket rárakja a Fiára, ott mond róluk ítéletet, hogy utána eltekinthessen bűneinktől, és egyszerre lehessen irgalmas hozzánk, és közben megmaradjon igaznak és szentnek. Zsid 9,28: „úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye.”
Krisztus testében hordozta bűneinket, amikor meghalt. Magára vette a fölöttünk kimondott ítéletet, ami rajta végrehajtatott. Ezzel bűnösségünket eltörölte. Ami azt jelenti, hogy bűneink megszűntek. Már nincsenek Isten emlékezetében ítéletre várva. Ebben az értelemben „elfelejti” őket. Felszívódtak Krisztus halálában.
Ez azt jelenti, hogy Isten mostmár szabadon, igazságosságában nem sérülve érvényesítheti velünk az új szövetséget. Nekünk adja Krisztust. a világegyetem legnagyszerűbb Valóságát, hogy élvezhessük. Saját akaratát – saját lelkét – a lelkünkbe írja, hogy szeretni tudjuk Krisztust, hogy bízni tudjunk Krisztusban, hogy belülről fakadó késztetéssel követni tudjuk Krisztust szabadságban és örömben.

Monday, December 17 – The Greatest Salvation Imaginable
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 16., vasárnap

Nagy örömöt hirdetek - December 16, vasárnap


Élet és halál Karácsonykor

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” Jn 10,10

Épp leültem megírni ezt az elmélkedést, mikor érkezett a hír, hogy meghalt Marion Newstrum. Ő és férje, Elmer, gyülekezetünk legrégebbi tagjai voltak. Marion 87 éves volt. 64 éve házasodtak össze.
Beszéltem Elmerrel, mondtam, hogy maradjon erős az Úrban, ne adja fel az életet, erre ennyit mondott: „Igaz barátom volt.”
Az jutott eszembe, bár minden keresztény elmondhatná élete végén, hogy „Krisztus igaz barátom volt.”
Minden Adventben megemlékezem édesanyám halálának évfordulójáról. 56 éves korában gázolta halálra egy autó Izraelben. 1974. december 16-án történt. Még ma is élénken emlékszem azokra a napokra. Ha elengedem magam, sírni is tudok, például, ha arra gondolok, hogy a fiaim nem ismerhették őt. Karácsony másnapján temettük el. Micsoda Karácsony volt!
Sokan vannak, akik Karácsonykor még intenzívebben átélik eltávozott szeretteik hiányát. Ne próbáld visszafojtani! Hadd jöjjön elő a fájdalom! Érezd! Mire való a szeretet, ha nem arra, hogy felerősítse érzéseinket – akár az élet, akár a halál váltja ki? De jaj, ne keseredj el. A keserűség önpusztító állapot.
Jézus azért jött el Karácsonykor, hogy örök életünk legyen. „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Elmer mesélte, hogy Marionnal beszélgettek arról, hol szeretnék tölteni utolsó éveiket. „Egyetértettünk abban, hogy azt szeretnénk, ha végső otthonuk az Úrnál lenne.”
Éreztél már honvágyat? Én várom haza a családot az ünnepekre. Nagyon jó érzés. Azt hiszem, végső soron az van ez érzések mögött, hogy valahol lelkünk mélyébe be van oltva a vágy a végső Hazatérésre. Minden más hazatérés csak belekóstolás ebbe. És a kóstolás, tudjuk, nagyon jó dolog.
Hacsak nem válik pótlékká. Jaj, ne engedjétek, hogy az ünneppel járó finomságok, kedvességek helyettesítsék a végső, nagyszerű, mindent kielégítő édességet! Hadd szítsa fel minden veszteség és minden nagy öröm szívünkben a vágyat a végső, mennyei hazaérkezésre.
Karácsony. Mi másról szól, ha nem erről: „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Marion Newstrumnak, Ruth Pipernak, neked és nekem – hogy Életünk legyen, most és mindörökké.
Tedd ennek a karácsonynak a MOSTját gazdagabbá, mélyebbé azáltal, hogy belekortyolsz a MINDÖRÖKKÉ forrásába. Itt van nagyon közel.

Sunday, December 16 – Life and Death in Christmas
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org


(Ford. megj. Mialatt ma reggel fordítottam ezt az elmélkedést, megszólalt mellettem a telefon. Édesanyám mondta el, hogy ma hajnalban, 2012. december 16-án, meghalt édesapám. 90 éves volt. Ő már jól van, hazaérkezett. „Krisztus igaz barátja volt.” Kérjük együtt Istent, hogy enyhítse a hátramaradtak fájdalmát. Ámen.)

2012. december 15., szombat

Nagy örömöt hirdetek - December 15 szombat


Valósággá tette népe számára

Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője.” Zsid 8,6

A Zsid 8,6 szerint Krisztus egy új szövetség közvetítője. Mit jelent ez? Azt, hogy az ő vére – a szövetség vére (Lk 22,20; Zsid 13,20) – megszerezte számunkra Isten ígéreteinek beteljesülését.
Azt jelenti, hogy Isten véghezviszi belső átalakításunkat Krisztus Lelke által.
És azt jelenti, hogy Isten ezt az egész átalakítást a hiten keresztül teszi. Hitünkön át abban, ami Isten számunkra Krisztusban.
Az újszövetséget Krisztus vére szerezte meg, Krisztus Lelke által hat, és a Krisztusban való hittel lehet magunkévá tenni.
Krisztust közvetítőként a Zsid 13,20-21 leírásában láthatjuk legtisztábban:
„A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.”
A „Munkálja bennünk … ami kedves előtte” kifejezés írja le, mi történik, mikor Isten az új szövetségben szívünkbe írja törvényeit. A „Jézus Krisztus által” jelzi, hogy Jézus a közvetítője a legfelsőbb kegyelem e dicsőséges műveletének.
Így hát a Karácsony nem csak azt jelenti, hogy Isten a valóságot állítja az árnyék helyébe, hanem azt is, hogy ezt valóságossá is teszi népe számára. Beírja a szívünkbe. Nem rakja le eléd a megváltás és átalakulás karácsonyi ajándékát, hogy saját erődből vedd fel. Ő emeli fel, és helyezi a szívedbe, az elmédbe, és hitelesíti Isten-gyermekségedet.

Saturday, December 15 – Making It Real for His People
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 14., péntek

Nagy örömöt hirdetek - December 14 péntek


Elérkezett a végső valóság

Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember.” Zsid 8,1-2

A Karácsony az árnyékok helyébe lépő végső valóságról szól.
A Zsid 8,1-2 egyfajta összefoglaló megállapítás. A lényeg az, hogy az egyetlen pap, aki Isten és közénk tehető, aki közvetít Isten és köztünk, aki imádkozik értünk Istenhez, nem egy közönséges, gyenge, bűnös, halandó pap, mint az ószövetség papjai. Ő Isten Fia – erős, bűntelen, és halhatatlan.
Ezen felül, ő nem egy földi frigysátorban teljesít szolgálatot, annak összes térbeli és méretbeli kötöttségével, nem egy olyan sátorban, mely elkopik, szétrágja a moly, átnedvesedik, elég, elszakad vagy elrabolják. Nem, a 2. vers kimondja, hogy Krisztus „az igazi sátorban” teljesít szolgálatot, „amelyet az Úr épített, nem pedig ember”. Ez valóságos dolog a mennyországban. Ez vetette árnyékát a Sinai-hegyre, amit aztán Mózes lemásolt.
Az 1. vers szerint egy másik remek dolog az árnyéknál nagyszerűbb valóságban, hogy Főpapunk a Felség jobbján ül a mennyben. Ezt egyetlen ószövetségi pap sem mondhatja magáról.
Jézus közvetlenül Istennel, az Atyával van kapcsolatban. Díszhelye van Isten mellett. Isten végtelenül szereti és tiszteli. Állandóan Istennel van. Ez nem árnyékvalóság, mint a függönyök, az edények, az asztalok, a gyertyák, a köntösök, a bojtok, a bárányok, a gödölyék és galambok. Ez egy végső, teljes valóság: Isten és a Fia szeretetben és szentségben együttműködnek a mi örökkévaló üdvösségünkért.
A végső valóság az Egy Istenben lévő személyek kapcsolata, akik megtárgyalják egymással, hogyan nyilvánuljon meg az ő fenségük, szentségük, szeretetük, igazságosságuk, jóságuk és igazságuk egy megváltást nyert népen.

Friday, December 14 – The Final Reality Is Here
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 13., csütörtök

Nagy örömöt hirdetek - December 13, csütörtök


Árnyékok helyett

„Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. (…)Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked." Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.” Zsid 8,1-2; 5-6

A Zsidókhoz írt levél lényege, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia, nem azért jött, hogy csupán a földi papi szolgálatba tagolódjon, mint a legjobb, legvégső földi pap, hanem hogy teljessé tegye és bevégezze azt a rendszert, s figyelmünket önmagára irányítsa, aki a mennyből végzi számunkra a papi szolgálatot.
Az ószövetségi frigysátor, a papok és az áldozatok mind-mind árnyékok voltak. Most megjelent a valóság, az árnyékok eltűnnek.
Gyermekeknek (és másoknak, akik nem felejtették el a gyermekkorukat) így szemléltethetjük ezt az adventi hírt. Képzeld el, hogy anyukáddal ketten elmentek egy boltba, és valahogy elszakadsz tőle. Megrémülsz nagyon, nem tudod, merre indulj, hol keressed. Végigszaladsz a soron a polcok között, és már épp sírni kezdenél, mikor a kereszteződésnél a földön megpillantasz egy árnyékot, ami anyukádra hasonlít. Megörülsz, reménykedni kezdesz. Most képzeld el, mi a nagyobb boldogság: amikor meglátod anyukád árnyékát magad előtt, vagy ha befordulsz a polcsor végén, és ott ő maga lép eléd?
Ilyen az, amikor Jézus lesz a Főpapunk. Ez a Karácsony. Karácsonykor a képmások, az árnyékok helyére a valóság lép.

***

Gondolkodjunk el hat árnyékon, amit Krisztus eljövetele eltüntetett, lecserélt a valósággal.

1. Az ószövetségi papság árnyéka
„Azonkívül ők nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg. Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart. „ Zsid 7,23-24

2. A páskaáldozat árnyéka
„Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott.” 1 Kor 5-7

3. A frigysátor és a templom árnyéka

„Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember.” Zsid 8,1-2
„Jézus így felelt nekik: ’Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.’ Ezt mondták rá a zsidók: ’Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt.” Jn 2,19-21

4. A körülmetélkedés árnyéka
„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos.” 1Kor 7,19

5. Az étkezéssel kapcsolatos törvények árnyéka
„Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?’ Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt.” Mk 7,18-19

6. Az ünnepek árnyéka
„Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” Kol 2,16-17

A Karácsony értelme, hogy a lényeg Krisztushoz tartozik. A vallási szokások csak árnyékai egy nagyszerű, dicsőséges Személynek. Forduljunk hát el az árnyéktól, és nézzük magát a Személyt, „hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.” 2Kor 4,6

Thursday, December 13 – Replacing the Shadows
Appendix
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 12., szerda

Nagy örömöt hirdetek - December 12,szerda


Miért jött el Jézus

Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.” Zsid 2,14-15

A Zsidókhoz írt levél 2,14-15 két percnél több figyelmet érdemel egy adventi elmélkedésben. Ebben a versben összekapcsolódik Jézus földi életének kezdete és vége. Világossá válik, miért jött el közénk. Kiválóan alkalmas arra, hogy egy nem hívő ismerősünknek vagy családtagunknak lépésről lépésre bemutassuk a Karácsony keresztény értelmezését. Valahogy így:

Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük”

A gyermek szó az előbbi mondatban jelenik meg, ahol Krisztus, a Messiás lelki utódait jelenti (ld: Iz 8,18; 53,10). Ők egyszersmind „Isten gyermekei”. Más szóval, Krisztus elküldésekor Isten a „gyermekeit” tartja szem előtt. Igaz az, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte /Jézust/” (Jn 3,16). És igaz az is, hogy Isten főleg azt akarja, „hogy szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse” (Jn 11,52). Isten terve tehát az, hogy felajánlja Krisztust a világnak, és ezzel elérje, hogy „gyermekei” megszabaduljanak, azaz üdvözüljenek (1 Tim 4,10). Átélheted fogadott gyermekségedet, ha befogadod Krisztust (Jn 1,12).

„ő is részt kapott belőle” (a közös testből és vérből)

Krisztus a megtestesülés előtt is létezett. Lélek/Szellem volt. Ő volt az örök Ige. Istennél volt, Isten volt (Jn 1,1; Kol 2,9). De testet és vért vett magára, istenségét emberségbe öltöztette. Teljesen emberré lett, és teljesen Isten maradt. Nagy titok ez, sokszorosan az. De ott áll hitünk középpontjában, és ezt tanítja a Biblia.

„hogy így halálával”

Jézus azért lett emberré, hogy meghaljon. Istenként nem halhatott meg a bűnösökért. De emberként igen. Az volt a célja, hogy meghaljon. Ezért emberként kellett megszületnie. Megszületett, hogy meghalhasson. Nagypéntek adja Karácsony értelmét. Ezt mondjuk csak ki, ha a Karácsony jelentéséről beszélünk.

„legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt,”

Halálával Krisztus kitörte a sátán méregfogát. Hogyan? Úgy, hogy elfedte a bűneinket. A Sátánnak már nincs jogos alapja arra, hogy vádoljon minket Isten előtt. Ezek után „Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta?” (Róm 8,33). Hogyan adott Isten megigazulást? Jézus vére által (Róm 5,9).
A Sátán végső fegyvere ellenünk a mi saját bűnünk. Ha Jézus halála eltörli a bűneinket, megfosztja a Sátánt legfőbb fegyverétől. Nem tud vádat emelni ellenünk, hogy halálbüntetést kérjen, mert a Bíró felmentett minket Fia halála által.

„és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.”

Felszabadultunk tehát a halálfélelem alól. Isten felmentett. A Sátán nem bírálhatja felül ezt az ítéletet. És Isten azt akarja, hogy végső biztonságunknak már most élvezzük a hatását. Azt akarja, hogy a boldog vég szabadítson fel a ma szolgaságából és félelméből.
Ha nem kell rettegnünk végső és legnagyobb ellenségünktől, a haláltól, akkor már nem kell félnünk semmitől. Szabadok lehetünk: szabadok az örömre, szabadok másokért.
Mekkora hatalmas karácsonyi ajándék ez Istentől nekünk! És aztán tőlünk tovább a világnak!

Wednesday, December 12 – Why Jesus Came
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 11., kedd

Nagy örömöt hirdetek - December 11, kedd


Aranyat, tömjént és mirhát

A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Mt 2,10-11

Istent az emberi kezek nem úgy és nem azért szolgálják, mintha bármire is szüksége lenne. A mágusok ajándéka nem segély volt vagy adomány. Tiszteletlenség lenne egy uralkodóval szemben, ha az idegenek segélycsomagokkal érkeznének.

Nem is megvesztegetésre szolgáltak az ajándékok. Az 5Móz 10,17 szerint Istent nem lehet megvesztegetni. Akkor hát mire valók az ajándékok? Hogyan köthetők az imádáshoz?

Az ajándékok – akárcsak a böjt - erősítik a vágyat magára Krisztusra. Amikor ajándékot adsz Krisztusnak, mintha azt mondanád: „Amikor az örömöt (10. vers) keresem, nem az a remény hajt, hogy meggazdagodom attól, amit kapok tőled. Nem a tőled kapható dolgok miatt jöttem, hanem érted, magadért. Ezt a vágyamat erősítem és szemléltetem azzal, hogy lemondok bizonyos dolgokról valami sokkal nagyobb, tárgyakhoz nem köthető öröm reményében. Azzal, hogy olyasmit adok neked, amire nincs is szükséged, nekem viszont volna, a szavaknál erőteljesebben és hitelesebben fejezem ki, hogy a kincsem Te vagy, nem ezek a holmik.”

Azt hiszem, ezt jelenti, hogy arannyal, tömjénnel és mirhával imádták Istent.
Bárcsak átvenné Isten ezt az ajándékot, és felébresztené bennünk a vágyat Krisztus iránt. Bárcsak teljes szívünkkel mondhatnánk: „Uram Jézus, te vagy a Messiás, Izrael Királya. Minden nép el fog jönni, és meghajol előtted. Úgy forgatja a világ kerekét Isten, hogy meglássa majd, ahogy az egész föld imád téged. Ezért akármilyen szembenállással találkozom is, örömmel tulajdonítok neked minden hatalmat és méltóságot, és ajándékot hozok neked, hogy kifejezzem, nem egyéb, hanem te - és csak te - tudod kielégíteni szívem vágyakozását.”

Tuesday, December 11 – Gold, Frankincense, and Myrrh
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 10., hétfő

Nagy örömöt hirdetek - December 10, hétfő


Kétféle ellenállás Jézussal szemben

„Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem.” Mt 2,3
Jézus zavarja azokat, akik nem akarják őt imádni, azok meg, akik akarják, ellenállással találkoznak. Mindez Máté számára nem a leglényegesebb mondanivaló, de nem kerülhető meg a történetnek ezen a pontján.
Kétféle embertípussal találkozunk itt, akik nem akarják imádni Jézust, a Messiást.
Vannak azok, akik egyszerűen nem foglalkoznak vele. Számukra ő nem létezik. Ezt a csoportot a főpapok és írástudók képviselik ebben a jelenetben. 4. vers: „Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.” Összejöttek, válaszoltak a kérdésre, és ment ki-ki a maga dolgára. A nép vezetőinek ez a passzivitása észbontó, ha meggondoljuk, mekkora súlya van a kérdésnek.
Lám, mit olvasunk a 3. versben: „Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem.” Eszerint közbeszéd tárgya volt, hogy valahol megszülethetett a Messiás. Döbbenetes a nép vezetőinek tétlensége – miért nem indulnak el a mágusokkal? Nem törődnek az egésszel. Nem akarják imádni az igaz Istent.
Másrészről, nem akarják imádni Jézust azok, akiket félelemmel tölt el a Messiás megszületése. Heródes ebbe a kategóriába tartozik. Ő tényleg fél. Olyannyira, hogy képes megjátszani magát, hazudni, majd később tömegmészárlást követ el, csak hogy megszabaduljon Jézustól.
Ma is ez a két magatartás áll szemben Krisztussal és az ő követőivel: a közömbösség és az ellenségesség. Nézz magadba őszintén: rád nem jellemző valamelyik?
Az idei Karácsony legyen alkalom arra, hogy elgondolkozz a Messiáson, és azon, mit jelent imádni őt.

Monday, December 10 – Two Kinds of Opposition to Jesus
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 9., vasárnap

Nagy örömöt hirdetek - December 9, vasárnap


A természetfölötti betlehemi csillag

"Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." Mt 2,2

A Biblia újra meg újra felkelti kíváncsiságunkat: hogyan történhetett ez vagy az. Hogyan jutottak el a napkeleti mágusok Jeruzsálembe a „csillag” segítségével?
Nem azt olvassuk, hogy elvezette őket, vagy előttük haladt. Csak annyit tudunk, hogy látták a csillagot napkeleten, és eljutottak Jeruzsálembe. És hogyan vezette őket a csillag a rövid, ötmérföldes úton Jeruzsálemből Betlehembe, ahogy a 9. vers mondja? És hogyan állhatott a csillag „a hely fölött, ahol a gyermek volt?”
A válasz: nem tudjuk. Számtalan erőfeszítés történt, hogy megmagyarázzák a jelenséget bolygók együttállásával, üstökössel, szupernovákkal, titokzatos fényekkel. Egyszerűen nem tudjuk. És szeretnélek nyomatékosan kérni, hogy ne mélyedjetek el az újabb és újabb elméletekben, amik úgyis mindig bizonytalanok, és nincs lelki jelentőségük.
Megkockáztatok egy általánosítást, hogy óvjalak titeket: azok az emberek, akik gyakorlottak az elméletgyártásban, és azzal foglalkoznak, hogy mit csinált a csillag, vagy hogyan vált ketté a Vörös-tenger, hogyan hullott a manna, hogyan élte túl Jónás a halkalandot, vagy hogyan válik vérré a hold, szóval az ilyen emberek általában a lényegtelen dolgokat tartják fontosaknak. Nem látod, hogy különösen elmélyednének az evangélium központi igazságaiban, hogy érdekelné őket Isten szentsége, a bűn rútsága, az ember tehetetlensége, Krisztus halála, a kizárólag hit általi megigazulás, a Szentlélek megszentelő munkája, Krisztus dicsőséges visszajövetele vagy a végső ítélet. Mintha mindig el akarnának téríteni egy mellékvágányra egy új cikkel vagy könyvvel. Nem látsz rajtuk szilárd belső örömöt.
Ami világos a csillaggal kapcsolatban, hogy olyasmit tesz, amit magától képtelen lenne: elvezeti a mágusokat Isten Fiához, hogy imádhassák őt.
Egyetlen személy van a bibliai szemlélet szerint, aki a csillag látszólagos céltudatossága mögött állhat – Isten maga.
A tanulság tehát ennyi: Isten idegeneket vezet el Krisztushoz, hogy hódoljanak neki. És ehhez globális, sőt mondhatjuk az egész világegyetemet megmozgató hatalmát használja.
Lukács úgy mutatja be Istent, mint aki hatni tud az egész Római Birodalomra, hogy népszámlálást írjanak ki akkorra, mikor egy szűznek Betlehemben kell lennie, hogy beteljesüljenek a szüléséről szóló próféciák. Máté olyannak mutatja be Istent, mint aki hatni tud a csillagokra is az égen, hogy az idegen mágusok eljussanak Betlehembe, és imádják őt.
Így működik Isten. Így működött akkor. És így működik ma is. Célja az, hogy a népek – minden nemzet (Mt 24,14) – imádja a Fiút.
Ez Isten terve minden egyes emberre a munkahelyeden, a szomszédságodban, az otthonodban. Ahogy a Jn 4,23 írja: „Az Atya ilyen imádókat akar.”
Máté evangéliumának elején is a „jöjjetek-lássátok” modellel találkozunk. A végén viszont a „menjetek-mondjátok el” minta van. A mágusok jöttek, és láttak. Nekünk mennünk kell és elmondanunk.
Ami nem változott: Isten célja az, hogy a népeket összegyűjtse Fia imádására. Krisztus felmagasztalása minden nemzet fehéren izzó imádásában: ez a világ létezésének értelme.

Sunday, December 9 – Bethlehem’s Supernatural Star
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 8., szombat

Nagy örömöt hirdetek - December 8, szombat

Messiás a mágusoknak is

Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya?” Mt 2,1-2
Lukácstól eltérően Máté nem beszéli el a pásztorok látogatását a jászolban fekvő Jézusnál. Máté figyelme egyből az idegenekre fordul, akik Napkeletről érkeznek, hogy imádják Jézust.
Ekképpen Máté az evangéliuma elején és végén is nemcsak a zsidók, hanem a nemzetek egyetemes Messiásaként ábrázolja Jézust.
Ebben az evangéliumban Jézus első hívei udvari mágusok, vagy csillagászok, vagy bölcsek, akik nem Izraelből, hanem Keletről – valószínűleg Babilonból – érkeznek. Pogányok. Tisztátalanok.
Máté evangéliuma végén pedig Jézus utolsó szavai így hangzanak: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!”
Ezzel nemcsak megnyitotta a kaput a pogányok számára, hogy örvendhessenek a Messiásnak, de egyúttal bizonyította is, hogy Jézus a Messiás. Egyik gyakran ismétlődő prófécia ugyanis az volt, hogy a nemzetek és a királyok úgy jönnek majd a Messiáshoz, mint a világ uralkodójához.
Az Ézsaiás 60,3-ban például: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.” Máté tehát bizonyítékot nyújt Jézus Messiás voltára, és rámutat, hogy ő nemcsak Izrael, hanem minden nép és nemzet Messiása – Királya, az Ígéret Beteljesítője.

Saturday, December 8 - Messiah for the Magi
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 7., péntek

Nagy örömöt hirdetek - December 7, péntek


Békesség azoknak, akikben Istennek kedve telik

„Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket." Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!" Lk 2,12-14

Békesség – kiknek is? Az angyalok dicsőítésének komor felhangja is van. Békesség legyen azokban és azok között, akikben Istennek kedve telik*. Istennek pedig azokban telik kedve, akik hisznek. A Karácsony tehát nem hoz békességet mindenkinek.
„Az ítélet pedig azt jelenti – mondja Jézus -, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak” (Jn 3,19). Az agg Simeon pedig ezeket mondta, mikor meglátta a gyermek Jézust: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, …, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata” (Lk 2,34-35). Ó, hányan vannak, akik kitekintenek az ablakon Karácsonykor, s csak a zord hideget látják, semmi mást.
„A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében” (Jn 1,11-12). Jézus csak a tanítványaihoz szólt, mikor azt mondta: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen” (Jn 14,27).
Azok élvezhetik Isten minden értelmet meghaladó békéjét, akik imádságban és könyörgésben minden kérésüket Isten elé tárják.
Az Isten ígéreteiben való hit a kulcs, mely felnyitja Isten békéjének kincses ládáját. Ezért fogalmaz így Pál apostol: „Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben” (Róm 15,13).
Ha valóban hiszünk Isten ígéreteiben, és eltölt bennünket az öröm és a béke – akkor dicsőül meg Isten.
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akikben Istennek kedve telik – az emberekben, akik hinni akarnak.


Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

*Ford. megj. A szerző a Biblia modern angol fordítása alapján fogalmaz így, ami valóban közelebb áll az eredeti görög szöveghez, ahol ezen a helyen ugyanazt a szót (eudokias) találjuk az „emberek” jelzőjeként, amit az Atya szózatában: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik/örvendezek (eudokeo).” Mt 3,17.

2012. december 6., csütörtök

Nagy örömöt hirdetek - December 6, csütörtök

Nincs leágazás a Kálvária útjáról

„És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem jutott számukra hely.” Lk 2,6-7

Sejtheted, hogy Isten, aki még egy birodalmi népszámlálást is el tudott intézni, csak hogy Mária és József eljusson Betlehembe, elérhette volna azt is, hogy találjanak egy szobát valamelyik szálláshelyen.
Igen, meg tudta volna tenni. És Jézus gazdag családba is születhetett volna. Megtehette volna, hogy kenyérré változtatja a köveket a pusztában. 10000 angyalból álló sereget hívhatott volna segítségül a Getsemáné kertben. Leszállhatott volna a keresztről, hogy megmentse önmagát. De nem az a kérdés, hogy mit lett volna képes, hanem az, hogy mit akart tenni Isten.
Isten akarata pedig az volt, hogy bár Krisztus gazdag volt, a te érdekedben szegény legyen. A „Megtelt” tábla Betlehemben érted csüngött a szálláshely ajtaján. „Szegénnyé lett értetek” (2Kor 8,9).
Isten a dolgokat – még a férőhelyeket is – gyermekei érdekében igazgatja. A Kálvária útja egy betlehemi „Megtelt” táblától indul, és a jeruzsálemi keresztet érő köpésekkel, gúnykacajjal ér véget.
És ne felejtsük el, mit mondott Jézus: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” Mt 16,24.
Csatlakozzunk hozzá a Kálvária útján, és halljuk meg, amit mond nekünk: „Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20).
Annak, aki lelkesen jelentkezik, hogy „Mester, követlek, akárhová mégy!” (Mt 8,19), Jézus így válaszol: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania" (Mt 8,20).
Igen, Isten elintézhette volna, hogy legyen egy szabad szoba Jézus születéséhez. De akkor letérítette volna őt a Kálvária útjáról.

Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 5., szerda

Nagy örömöt hirdetek - December 5, szerda


Isten kisemberei érdekében

„Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.” Lk 2,1-5

Belegondoltál már, hogyan intézkedett Isten, hogy a Messiás Betlehemben szülessen meg (ahogy Mikeás 5 próféciája ígéri)? Úgy rendezte a dolgokat, hogy mikor eljön az idő, a Messiás anyja és törvény szerinti apja Názáretben éljenek; hogy az Írás beteljesedjék, és ez a két kisember eljusson Betlehembe a világ első Karácsonyán, elültette az ötletet Augustus császár elméjében, hogy számoltassa össze a Római Birodalom minden népét, kit-kit a saját szülőhelyén. Felfogtad ezt?
Érezted már, mennyire kicsi és jelentéktelen vagy a Földön élő hétmilliárd ember között, ahol minden hír a nagypolitikáról, a gazdasági életről, társadalmi mozgalmakról szól, és kiemelkedő emberekről, akiknek hírnevük és nagy hatalmuk van?
Ne engedd, hogy ez a gondolat elkedvetlenítsen, boldogtalanná tegyen. Mert közvetett módon nyilvánvaló a Szentírásból, hogy a mamut vállalatok és nagypolitikai erők anélkül, hogy tudnák, Isten irányítása alatt állnak, és nem ám az ő érdekük szerint történnek a dolgok, hanem Isten kisembereinek érdekében – hogy a kicsi Mária és a kicsi József eljusson Názáretből Betlehembe. Isten egy egész birodalmat felforgat, hogy megáldja gyermekeit.
Attól még, hogy ellenségeskedést tapasztalsz magad körül, ne hidd, hogy Isten karja megrövidült. Nem a jólétünkön, hanem a szentségünkön dolgozik Isten egész lelkével. És ez a cél vezeti, mialatt az egész világot irányítása alatt tartja. Ahogy a Példabeszédek 21,1 mondja: „A király szíve vízfolyás az Úr kezében, ahová akarja, oda irányítja.”
Ő a kisemberek hatalmas Istene, és joggal örvendezhetünk, hogy a világ összes királya, elnöke, elöljárója és tanácsosa mennyei Atyánk legfelső rendeleteit hajtja végre, hogy mi, a gyermekek egyre inkább hasonlítsunk a Fiúhoz, Jézus Krisztushoz.

Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 4., kedd

Nagy örömöt hirdetek - December 4, kedd

Rég-várt látogatás

„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minékünk szolgájának, Dávidnak családjából, amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, hogy megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket…” Lk 1,67-71

Két figyelemreméltó dolgot vegyünk észre Zakariás fenti szavaiban.
Először: emlékezzünk, hogy kilenc hónappal korábban Zakariás nem hitte el, hogy feleségének gyermeke születhetik. Most, eltelve a Szentlélektől, már annyira biztos Isten megváltó munkájában a közelgő Messiás által, hogy az egészet múlt időbe teszi. A hívő elme számára Isten megígért cselekedete olyan biztos, mintha már meg is történt volna. Zakariás megtapasztalta, hogy Isten nem beszél a levegőbe, innen ez a rendkívüli biztonság: „Isten meglátogatott és megváltott!”
Másodszor: Jézus, a Messiás eljövetele nem más, mint Isten látogatása világunkba: Izrael Istene az, aki meglátogatta és megváltotta a népét. A zsidó nép évszázadok óta senyvedett attól a meggyőződéstől, hogy Isten visszahúzódott: a prófétaság lelkének áradása abbamaradt, Izrael Róma hatalmába került. Minden hívő Izraelben Isten látogatására várt. A 2,25-ben elmondja Lukács, hogy Simeon „várta Izrael vigasztalását”. A Lk 2,38-ban pedig a templomban évtizedek óta imádkozó Anna „Jeruzsálem megváltását” várta.
Nagy várakozás napjai voltak ezek. És most Isten rég-várt látogatása a küszöbön áll – igen, eljön, de oly módon, amire senki sem számított.

Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org

2012. december 3., hétfő

Nagy örömöt hirdetek - December 3, hétfő


Mária magasztalja Istent

„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.

Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.

Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.”

Lk 1,46-55

Mária tisztán látja, hogy Isten valami rendkívüli dologra készül: rövidesen megváltoztatja az emberiség történetének folyását. Minden idők legfontosabb három évtizede következik.
Épp mit csinál Isten? Két távoli, egyszerű nővel van elfoglalva – egyik idős és gyermektelen (Erzsébet), a másik fiatal és szűz (Mária). Máriát annyira meghatja az alacsony sorsúakat szerető Isten látványa, hogy énekelni kezd – egy éneket, mely „Magnificat” néven vált később ismertté (Lk 1,46-55).
Mária és Erzsébet csodálatos hősnői Lukács beszámolójának. Szereti ennek a két asszonynak a hitét. Ami – úgy tűnik - leginkább megkapja bennük, s amit Theophilusszal, nemes olvasójával is szeretne megértetni, az Erzsébet és Mária szerénysége és jókedvű egyszerűsége.
Erzsébet így beszél: „Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (Lk 1,43). Mária pedig: „Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát” (Lk 1,48).
Csak annak a lelke tudja igazán magasztalni az Urat, aki olyan, mint Erzsébet és Mária – aki elismeri saját alacsonyrangúságát, és akit elbűvöl, hogy a fenséges Isten leereszkedik hozzá.

Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org