2016. február 11., csütörtök

Lélekerősítő levelek 193

Ne vállaljuk túl magunkat
Susie Larson

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25

Bevallom: nem vagyok egy konyhatündér.
Pár éve mégis úgy éreztem, igent kell mondanom egy cserebere sütögetésre.
Igen ám, csakhogy fogalmam sem volt, hogy kell aprósüteményt sütni. Pontosítok: nem tudtam hogyan kell őket szép, egyenletes, egyforma alakúra készíteni, nem beszélve az ízükről, meg az ünnepi csomagolásról.
Visszanézve igazságtalan dolognak tartom, hogy a többiek az én sütijeimet kellett, hogy hazavigyék, én meg az övéikben gyönyörködhettem itthon. Az ő sütijeik olyanok voltak, mint szépen csomagolt, tökéletes formájú kerámiadíszek. Az enyémek meg? Mint megkeményedett gyurmafigurák gyűrött csomagolópapírban.
Utólag belegondolva nevetséges, mennyi stressznek tettem ki magamat és családomat, hogy valami olyasmiben jeleskedjem, amihez nem volt semmi tehetségem.
Mások és magam szerencséjére, már nem érzem kötelességemnek, hogy részt vegyek a cserebere sütögetésben. Ez ám a szabadság! Már tudom, hogy egészséges lélekkel hozott döntéseink sokkal gyümölcsözőbbek és segítenek feltöltődni.
Ha viszont mások véleményét tartjuk szem előtt, vagy azon dolgozunk, hogy megfeleljünk valamilyen magunk-állította elvárásnak, eltékozoljuk adottságainkat, időnket, nem vesszük észre a csak nekünk szánt lehetőségeket. És ami a legfontosabb, másokra pazaroljuk azt az energiát, ami egyedül Istent illeti meg.
Hogyan védekezzünk hát a tőlünk idegen elvárások szorítása ellen? Gondoljunk – ha kell, minden percben – Jézusra, aki nagy árat fizetett azért, hogy felszabaduljunk mások véleményének nyomása alól, és szabad lélekkel az legyünk, akinek ő látni akar minket.
Amikor rajtakapjuk magunkat, hogy rosszul használjuk fel az időt, energiánkat, adottságainkat, azaz másokat akarunk lenyűgözni, vagy saját önértékelésünket igyekszünk helyreállítani, álljunk le. Gondoljuk végig, kik vagyunk Krisztusban, és tervezzük át az útvonalat. Emelkedjünk fel, és induljunk el a szabadság felé, melyet Isten iránymutatása jelöl ki az életünkben, távolodjunk el a megfelelési kényszer csapdájától, mely állandó szorongásban tart.
Vagy szeretnél fogságban maradni? Gondolj hát mások megtapasztalt vagy elképzelt fejcsóválására, elégedetlenségére. Ha rabként gondolkozol, szívedben állandó lakos lesz az aggódás és a rettegés.
Szeretnéd tönkretenni az életedet? Hagyd, hogy az emberek, a testületek belerángassanak minden lehetséges segítési akcióba. Koptasd el a lábadat a futkározással, hogy kimerülten vedd észre, nincs már benned se hit , se öröm. Veszítsd el az öröklét perspektíváját, hogy kiszáradt lelkedet látva mások megkérdőjelezzék, hogy Jézus barátsága bármit is számít az életedben.
Előfordul, hogy mások helytelenül ítélnek meg. Isten viszont mindig szeret és megért minket. És ez legyen elég. Ha tudjuk, hogy Isten akarata szerint élünk, megőrizzük derűnket és békénket akkor is, ha mások félreértenek, ha elégedetlenek velünk. Sőt. Ilyen helyzetekben születnek az igazi hősök.
Szeretnél szabad lenni? Foglalkozz az odafönt valókkal!
Állítsd rá a szívedet Isten szeretetének változatlan, vitathatatlan igazságára. Tedd meg a következő dolgot, amire indít. Ha azt mondja, pihenj meg, akkor pihenj. Ha azt mondja, fuss, akkor szedd a lábad, ahogy csak bírod. Ha azt mondja, várakozz, akkor add át az irányítást, engedd ki a kezedből, amit benne tartasz, és bízd Istenre az időzítést. Közben dicsőítsd Őt. Ha Istenben jársz, nem kell félned, és szabad leszel.

Uram, köszönöm, hogy ennyire szeretsz! Bocsásd meg, hogy annyit törődöm mások véleményével. Az számít igazán, amit Te gondolsz rólam. Segíts, hogy úgy éljek, lélegezzek, adjak és szolgáljak, mint olyan valaki, akit nagyon szeretnek, és akiről bőkezűen gondoskodnak. Nem kell bizonyítanom semmit, és élhetek egy örökéleten át. Tele a szívem hálával, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Susie Larson: Avoiding An Over-Committed Christmas
Encouragement for today, 2015.12.15.
www.proverbs31.org


Mindörökre boldogan?
Sally Lloyd-Jones

Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt Zsolt 18,17

Emlékszel még, mikor igaznak hitted a tündérmeséket? Ugye, néha jó lenne még mindig hinni bennük?
Hároméves unokahúgom, Ellie, egész nap a mesékben élt. Királykisasszonynak öltözött reggelihez. Végigálmodozta, énekelte, pörögte-forogta, táncolta a napokat.
Mikor óvodába került, társai csúfolni kezdték. Kövérnek, csúnyának nevezték, pedig egyik se volt.
Unokaöcsém rettenthetetlen hős akart lenni, de az iskolában nehezen ment neki a tanulás.
A szívem szakadt meg, ahogy végignéztem, hogyan ébrednek rá, hogy a mesék varázslatosan szép világa, amit annyira szeretnek, nem létezik.
Egyszer aztán felvillant bennem egy gondolat. Hátha a csodák és örömök, amikről unokahúgom álmodozik, mégis igazak? Hátha unokaöcsém álmodozása a hősről nem is csak a képzeletben létezik? Mi van, ha ezek a mesék az Igazság felé fordítják a tekintetet?
Mi van akkor, ha az Evangélium végső igazságára mutatnak: az örömhírre, hogy létezik egy Isten, aki szeret minket, aki berontott a történelembe, hogy megszabadítson minket? Megmozgatta az eget és a földet, hogy a közelünkben legyen, hogy szeressen minket, bár ezért mindent oda kellett adnia, amije csak volt.
Gyerekként azt hittem, tudom, mi a Biblia, és egyáltalán nem tartottam jó dolognak.
Azt hittem, egy szabálygyűjtemény, amiben benne van, mit kell tennem, hogy Isten szeressen engem. Hősök vannak benne, akiket utánoznom kell, hogy Istennek kedvére legyek.
Ezért hát írtam egy könyvet az unokahúgomnak és unokaöcsémnek, és minden gyermeknek, akihez eljut, hogy legalább ők tudják, amit én nem tudtam, hogy a Biblia nem szabálygyűjtemény, és nem követendő hősökről szól.
„A Biblia mindenekelőtt egyetlen fiatal hős kalandjainak története, aki messziről érkezik, hogy visszaszerezze elveszett kincsét. Szerelmi történet a bátor királyfiról, aki elhagyja palotáját, trónját, mindenét, hogy kiszabadítsa azokat, akiket szeret. A legcsodálatosabb mese, ami valósággá vált!
Mert a legjobb ebben a történetben az, hogy IGAZ!”
Miért szeretjük a tündérmeséket? Szeretnénk, ha igazak lennének? Csak a fantázia termékei, és hozzájuk menekülünk az életünk elől? Szerintem épp az ellenkezője igaz.
Vágyaink nem a képzelet termékei. Inkább útjelzők. Túlmutatnak azon, ami látható. Bevezetnek a dolgok lényegébe. A Reménybe, az Örömbe, a Szeretetbe.
A Királyfi létezik.
A Hős létezik.
Szeret minket.
Kiválasztott minket.
Szerelmesei vagyunk.
Létezik a Szeretet, amire mindnyájan áhítozunk.
Mindenek középpontjában ott az Öröm.
És ott a Remény a világ falain túl.
Létezik a Kéz, mely tart minket.
És cél van mindenben.
Egy napon Isten meg fogja gyógyítani a sérült világot és gyermekei szívét, és el fog törölni minden könnyet.
Amikor ezt az igaz történetet olvassuk, nem elmenekülünk a való élettől, hanem belemenekülünk az életbe, az igazi életbe.
De általában nem hiszünk benne. Azt gondoljuk, túl jó, hogy igaz legyen. Boldogan mindörökre?
Ez tényleg úgy hangzik, mint egy tündérmese, egy gyermekeknek szóló történet. És akárhogy is, de mi felnőttek vagyunk. Kinőttünk a tündérmesékből. A mesék, ezt mindenki tudja, nem igazak. Az a világ valódi, amelyben élünk.
Az igaz történetek sosem végződnek örök boldogsággal.
Vagy – mégis?

Atyám, köszönjük, hogy elküldted nekünk Jézust. Köszönjük, hogy ő nemcsak letekintett ránk, hanem le is jött hozzánk. Ő a Szabadítónk. A Királyfink. A Hősünk. Minden álmunk valósággá válik! Jézus nevében, Ámen.

Sally Lloyd-Jones: Happily Ever After?
Encouragement for today, 2015.12.08.
www.proverbs31.org


A balesetem megtanított valamire
Danya M. Jordan

„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”Mt 10,8b

Anyukám mosta le a vért a hajamból, a nyakamról. Nemrég értem haza a traumatológiáról, ahova egy hat kocsit érintő tömegkarambol egyik túlélő áldozataként kerültem pár órával azelőtt. Istennek hála, éltem.
Hihetetlen volt, hogy csonttörések és nagyobb sebek nélkül megúsztam. Az MRI és a CT semmi sérülést nem mutatott ki a koponyámban, pedig elvesztettem az eszméletemet a légzsák ütésétől. Tizenegy kapocs a tarkómon és néhány horzsolás a testemen – ez volt a– látható – leltár.
A lelki hatás tovább tartott. Lassan dolgoztam fel a tananyagot, amit Isten próbált megtanítani.
Szeretteim, barátaim naponta hoztak ennivalót, képeslapokat, virágot. Sms-eket, emaileket küldtek, megható telefonos üzeneteket hagytak. Egy héten át anyukám fuvarozott mindenhova, orvoshoz és egyéb elintéznivalók után, míg meg nem kaptam a bérelt autót.
Bármennyire hálás voltam, nehezen fogadtam el a segítséget. Egész életemben könnyebb volt adni, szolgálni, önállóan rendezni magamat, környezetemet. A baleset megváltoztatta a látószögemet, alázatosságra tanított.
Isten azt akarta, hogy vegyem észre: nem tudok kapni.
Isten országa az adni és kapni elvére épül. Kapni és adni. Előfordul, hogy mindkettőt végeznünk kell.
Néha nagyon nehéz segítséget kérni. (…) Pedig ezzel megfosztunk valakit az adás áldásától. Van, akinek az adni tudás lelki adomány (ld. Róm 12,6-8).
Mai alapigénk arra tanít, hogy álljunk készen arra is, hogy adjunk, arra is, hogy kapjunk. Jézus különleges utasítást ad tanítványainak ebben a szakaszban. „Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok”- így szól a teljes mondat (Mt 10,8).
Isten úgy huzalozta a szívünket, hogy alkalmas legyen arra is, hogy adjon, arra is, hogy kapjon. Ő adta a Tökéletes Ajándékot. Önfeláldozással adta. Szívéből adta, és azt szeretné, ha mi is adnánk önfeláldozóan, és kapni is tudnánk méltósággal és alázatosan. Hányszor elutasítottam Isten segítségét, és azt gondoltam, majd én elintézem a magam dolgait! Ez büszkeség.
Kemény leckét kaptam a balesetemből: meg kell tanulnom segítséget kérni és elfogadni. Hálás vagyok Istennek a balesetért, és azért, hogy megőrizte életemet, mert még terve van vele. Kérem Istentől, hogy folytassa tanításomat, mutassa meg, hogyan adhatok áldozatkészen, és fogadhatok el méltósággal, alázattal.

Uram, Jézus, köszönöm, hogy megőrizted az életemet. Bocsásd meg büszkeségemet, amikor nehezen tudok segítséget kérni és kapni. Segíts, hogy továbbra is adni tudjak nagylelkűen, szolgáljak másokat, és tudjam elfogadni áldásaidat. Kérlek, áldd meg továbbra is azt, aki ezt a levelet olvassa, és a Proverbs31 Ministries tagjait, akik a leveleket írják. Köszönöm, Uram, hogy mindig mindennel ellátsz, amire szükségem van. Jézus nevében, Ámen.

Danya M. Jordan: A Hard Lesson I Learned on „Accident”
Encouragement for today, 2015. nov. 24.
www.proverbs31.org


Amikor rettegsz a jövőtől

Crystal Paine

„Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztusban mindennel, amire szükségetek van.” Fil 4,19

Kétségbeesve omoltam le a földre kicsi alagsori lakásunkban. „Istenem, mit tegyek?” – kiáltottam hangosan. „Hálás vagyok ezért a gyermekért, de állandóan rosszul vagyok. Mindegyre hánynom kell, és így nem járhatok dolgozni. Mi lesz velünk?”
Tehetetlennek éreztem magam, nem láttam a folytatást. Reggel-délben-este-éjjel hányingerem volt most már hetek óta, nem tudtam eljárni otthonról, hogy elvégezzem terhességem előtti részmunkaidős tevékenységeimet.
Férjem még tanult, ő is részmunkaidős feladatokat vállalt, ezekből tartottuk fent magunkat. Kettőnk keresetéből éppen hogy megéltünk. Most, hogy az én bevételem kiesett, anyagi helyzetünk – és a hitem – nagyot zuhant.
Egész életemben hittem Isten gondoskodásában, de ez könnyen megy, amíg az ember anyagilag biztonságban érzi magát. Sokkal nehezebb, mikor halmozódnak a számlák, és a bevétel rendszertelenné válik.
Sokszor éreztem reménytelennek a helyzetet, és egy időn túl elkezdtem Istentől számonkérni az ígéreteit, visszaimádkozni őket Felé.
Különösen egybe kapaszkodtam nagyon, mai alapigénkbe, a Fil 4,19-be: „Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztusban mindennel, amire szükségetek van.”
Miközben Istenhez kiáltottam segítségért, elkezdtek kattogni a kerekek az agyamban, és megszületett lelkemben egy ötlet. Mi van, ha Isten segítsége nem úgy érkezik, ahogy én várom? Mi van, ha úgy segít, hogy kreatív ötleteket sugall, és azt akarja, hogy merjem megtenni a szükséges lépéseket, és kipróbálni az ötleteimet?
Fekve az ágyon, terhességi hányingerrel küzdve lassacskán elkezdtem kidolgozni az ötleteket, amik nem hagytak nyugodni. Kutatni kezdtem, hogyan lehet otthonról pénzt keresni. Leveleket írtam más vállalkozóknak, és ötleteim lassacskán konkrét, sőt életképes üzleti tervekké körvonalazódtak.
Igaz, lassan indult, néha elcsüggedtem, tudok-e valaha is sikeres üzletet vezetni otthonról. De nem adtam fel!
Kapaszkodtam Isten ígéretébe, hogy ellát mindennel, amire szükségünk van – még olyankor is, amikor nem tudtam, hogy fogom kifizetni a lakbért, vagy jut-e elég élelmiszerre. És Isten mindig hűségesnek bizonyult!
Akkor, terhességem első hónapjaiban még nem tudtam elképzelni, hova vezetnek a hit és bizalom apró lépései, de hittem, hogy Isten el fog látni kreativitással és bölcsességgel. Az otthoni pénzkeresés gyenge kis próbálkozásaiból idővel, nagy erőfeszítéssel és sok imádsággal virágzó vállalkozás bontakozott ki, mely nem csak a mi családunknak és más családoknak biztosít fennmaradást, de arra is elég, hogy nagylelkű adományokkal segítsünk itthon és szerte a világban olyan ügyeket, amiket fontosnak tartunk.
Nagyon hálás vagyok azért a nehéz időszakért. Rengetegszer megtapasztaltam Isten hűségét és gondviselését. Kézzelfogható, gyakorlati módon mutatkozott meg, és arra bátorított, hogy még tovább nyújtsam azt a keveset, amim van, messzebb elérve, mint amit előre sejteni véltem.
Nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy elképzeled, de bízz benne, hogy ha kitartóan teszed egyik lábadat a másik után, meg lesz a jutalmad. Kapaszkodj Isten ígéretébe, hidd, hogy mindennel ellát, amire szükségünk van.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy sosem hagysz el, sosem csapsz be. Köszönöm, hogy bízhatok hűségedben, hogy mindig ellátsz mindennel, amire szükségem van, a nehéz időkben is. Jézus nevében, Ámen.

Crystal Paine: When You Feel Desperate & Discouraged
Encouragement for today, 2015.11.03.
www.proverbs31.org


Hol rontotta el?
Lynn Cowell

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” Jn 15,16

Hol tudta így elrontani?
Az iskolában ő volt az, akihez mindenki hasonlítani akart. Én is. Mindenben jó volt. Kitűnő jegyek, fiúk, gazdagság – mindene megvolt. Mintha különös mágnes lenne, mindenből a legjobbat vonzotta magához. Sokszor volt ilyen gondolatom: „Ó, ha csak egy napig lennék olyan tehetséges, olyan gyönyörű stb., mint ő”.
Évekkel később mégsem jöttek úgy össze a dolgai, ahogy előre elképzeltük. Holtomiglan-holtodiglan házassága hamar válással végződött. A sikeresnek álmodott karrier kevésbé volt sikeresnek mondható. Összeszorult a szívem, látva, hogy mennyire más irányt vett az élete, mint ahogy én elképzeltem.
Néha különös dolgokat művel az élet. Azt hisszük, hogy minden hozzávaló megvan a tökéletes életúthoz, aztán kiderül, hogy mégsem. Amikor nem jön össze, amire számítottunk, elfecsérelt időnek, energiának, érzelemnek tűnhet, amit befektettünk.
Eszembe jut erről, mit tapasztaltam nemrég, mikor hazajöttem a zöldségestől. Kivettem a szatyorból egy gyönyörűséges, friss, üde narancsot, nem is lehetett volna szebb, egészségesebb. A napfénytől, a víztől, a talajtól mindent megkapott, hogy teljes egészében azzá váljon, amivé válnia kellett. Alig vártam, hogy megkóstoljam!
Egy másik gyümölcsről viszont, ugyanabból a szatyorból, hámozás után kiderült, hogy belül üreges, szálkás. Mi okozta a különbséget? Mindkettőben benne volt a lehetőség a tökéletességre.
Az eredmény azt tükrözte, hogy melyik mit vagy mit nem szívott magába az élete során.
Amikor mi beoltódunk Istenbe, olyanok leszünk, mint az az egészséges gyümölcs. Ha Istenből és Igéjéből táplálkozunk, elérhetjük azt a teljességet, amit Ő szeretne. Ahogy mai igénk mondja, felnövekedhetünk, és gyümölcsöt teremhetünk, maradandó gyümölcsöt. Ha viszont egy emberre, egy helyre vagy dologra számítunk, hogy életünket gyümölcsözővé teszi majd, könnyen lehet, hogy sosem érjük el azt, aminek Krisztus látni szeretne.
Ha visszagondolok arra a tizenéves lányra, akiről beszéltem, fáj a szívem az időért, amit elvesztegetett. De tiszta szívből örülök annak a nőnek, akivé mostanra vált. Mint sokunknak, az ő élete sem úgy alakult, ahogy tervezte. De a veszteség, a csalódás hatására változtatni tudott. Ahelyett, hogy boldogságát megpróbálta volna mindabban fellelni, amit mai kultúránk sugall, újra oda tudott fordulni Jézushoz, Őt állította élete, motivációi, energiája, erőfeszítései fókuszpontjába. Az Ő útjai, az Ő tervei foglalták el a fő helyet a sajátjai helyett.
Mikor már nem kergette tovább saját álmait, Isten fogta vacogó, szomjazó szívét, megtöltötte, ellátta energiával, hogy azzá a nővé válhasson, amilyennek Ő mindig is látni akarta. A szépség, ami most árad róla, már nem a bőre felszínéről, hanem a szíve mélyéről sugárzik. Mostanra valóban mágnesként vonzó asszonnyá vált.

Drága Jézus, lehet, hogy nem érzem mindig, de biztos, hogy bennem van minden lehetőség, amit belém plántáltál, mikor megteremtettél, hogy azzá váljak, amivé terveztél. Szeretném, ha szépségem a Te szépségedet tükrözné. Segíts, hogy minden nap eljöjjek hozzád, és tápláld szívemet, hogy szépségem mélyről eredjen, ne a bőröm felszínéről. Felszínes szépség helyett szívem mélyéről fakadó szépségért imádkozom. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: Where Did She Go Wrong?
Encouragement for today, 2015.11.02.
www.proverbs31.org


Identitásunk megingathatatlan
Glynnis Whitwer

„Ám akik befogadták, azokat felhatalmazta, hogy Isten gyermekei legyenek. Azokat, akik hisznek az ő nevében.” Jn 1,12

Régebben sokszor egy szempillantás alatt át tudtam váltani érzelmileg sikerélményről csalódottságra. Amikor úgy éreztem, minden tökéletesen ment, és aztán valami történt. Megfeledkeztem egy megbeszélt találkozásról. Rácsaptam valamelyik gyerekemre. Halogattam egy feladatot, míg a feszültségtől majd szétrobbantam.
Identitásomat a körülmények és képességeim ingatag talajára építettem. Valahányszor a kényes egyensúly megbillent egy rossz szótól, egy tévedéstől, apró hibától vagy váratlan történéstől, minden erőmet latba vetve próbáltam helyrehozni, kompenzálni. De sosem hozott tartós javulást a rengeteg befektetett energia.
Énképem le-föl járt, mint az óriáskerék, de nem éreztem vidámparki szórakozást.
Akkor következett be változás ebben az állapotban, amikor egy olvasmányom alapján a tenni és a lenni közti különbségről elmélkedtem. Ez a két dolog ellentétben áll egymással, én pedig mindig összekötöttem őket.
Miért hisszük oly sokan, hogy tetteinkből egyenesen következik, hogy kik vagyunk? Miért kötjük össze a pontokat, amik nincsenek is ott? Miért ragasztunk címkét a homlokunkra, és hisszük el, hogy igaz, ami rajta áll? Valamit elrontunk, és kimondjuk, hogy ügyetlenek vagyunk. Elfelejtünk befizetni egy számlát, emiatt butának tartjuk magunkat. Rendetlenség van, ebből levonjuk a következtetést, hogy csapnivaló háziasszonyok vagyunk.
Ezek a következtetések nem Istentől származnak. Csak a Sátán, világunk ellensége húz egyenes vonalat tetteink és értékünk közé. Az ellenség az, aki rá akar venni, hogy identitásunkat abban keressük, amit elvégzünk, mert azt akarja, hogy ha a „siker” nem jön el, ha a fény elhalványul, vele csökkenjen az értékünk is.
Isten másként értékel. Előtte identitásunk nem változik, független a cselekedeteinktől. Nem tart másnak, mint az Ő választott, szeretett gyermekének. „Ám akik befogadták, azokat felhatalmazta, hogy Isten gyermekei legyenek. Azokat, akik hisznek az ő nevében” (Jn 1,12).
Hosszú időbe telt, míg el tudtam fogadni ezt az igazságot. Valahányszor rajtakaptam magam önbecsmérlő gondolatokon, döntenem kellett, kinek hiszek. Ha hiszek Istenben, hinnem kell a szeretetében is. Ebben a folyamatban a hitem értelmi tudásból átélt, valóságos, szívbéli hitté alakult.
Ha még mindig megkísért, hogy Isten csak akkor fogad el, ha tökéletes vagyok, a Római levél 5,6-8 helyre teszi a gondolataimat: „Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”
Azt, hogy Isten elfogad-e minket – márpedig ez adja az identitásunkat -, nem a tetteink határozzák meg. Sosem válunk selejtessé attól, hogy teljesítményünk nem egyezik elvárásainkkal. Ha értékünk forrásának azt tekintjük, ami valóban az, tovább már nem fogunk félni a kudarctól vagy mások véleményétől. Megszabadulhatunk a címkéktől, amiket magunkra aggattunk. És megszűnik önértékelésünk ingajárata is.
Egyetlen dolog számít: kinek tart minket Mennyei Atyánk. Az pedig nem változik. Megnyugodhatunk, mert Isten feltétel nélküli szeretetében biztonságban vagyunk.
Ha pedig ezt valóban elhisszük, identitásunk megingathatatlanná válik.

Mennyei Édesapám, köszönöm, hogy szeretett lányodként magadhoz ölelsz. Örömre gyullad a szívem, ha arra gondolok, hogy Te sosem fordulsz el tőlem, sosem hagysz magamra. Napról napra egyre jobban szeretnélek szeretni és szolgálni, nem hallgatva a hazugságokra, amik el akarnak csüggeszteni. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: How to Find an Unshakable Identity
Encouragement for today, 2015. 10. 28.
www.proverbs31.org

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése