2016. május 25., szerda

Lélekerősítő - Mikor halványulni látszik a szerelem


Alicia Bruxvoort

„Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal.” Péld 30,18-19

Egy egész hétvége. Gyerekek nélkül. Csak a férjem meg én, kettesben a hegyekben.
Mint egy megvalósult álom. Leszámítva, hogy…
Mikor végre ott voltunk, hogy hátrahagyva nyüzsgő életünket meg tudjuk ünnepelni a házassági évfordulónkat, az volt az érzésem, hogy szerelmünk régi fénye megkopott. Házaséletünk beleveszett a gyermekekkel való mindennapi robotba, az ide-oda hurcolásokba, az otthoni és munkahelyi kötelességekbe, és kétlem, hogy vissza tudunk térni akárcsak rövid időre is, ahhoz a felhőtlen örömhöz, ami kezdetben együttléteinket jellemezte.
„Uram, úgy szeretném, ha szerelmünk újra csillogni tudna”, fohászkodtam, miközben férjem lépteit követve másztam felfelé a csúcsra vezető ösvényen. Mikor felértünk, egymás mellett ülve csendben csodáltuk, ahogy a lenyugvó nap sugarai aranyszínű ragyogásként verődtek vissza a szemben lévő sziklákról.
„Istenem, de szeretném, ha a házasságunk is ilyen gyönyörű lenne!” – suttogtam, míg férjem ráfonta ujjait az enyémekre.
Nem hallottam Isten hangjának harangzúgását az égből, de egy egyszerű kis mondat suhant át a gondolataim között. „Ott keresd a szépséget, ahol vagy…”
„Szépség a bolondokházában?”- szegeztem a kérdést hangtalanul a mindenség Urához. „Istenem, te is tudod, hogy az életünk már egy ideje számlákról és csecsemőkről, könnyekről és hisztikről szól.”
Lenéztem a poros cipőmön játszadozó árnyékokra, majd a kavicsokra körülöttünk. Ezt használta fel Isten, hogy eszembe juttasson egy kis tavasszal történt jelenetet, amikor egy kupac kavicstól és egy nagyszemű kislánytól valami fontosat tanultam.
Üres kagylóhéjakat gyűjtöttünk az óceán partján. Hirtelen kicsi lányom felvisított örömében, és lelkesen turkálni kezdett a sáros kavicsok között.
Próbáltam meggyőzni, hogy csak közönséges kavicsok vannak ott, de kislányom rám villantott mosolya azt üzente: „én jobban tudom”. Majd nyitott tenyerén felém nyújtott egy aranyos kis rózsaszín kagylóhéjat. „Lehet, hogy közönséges ez a kavics, de ha közelebbről megnézed, csuda szép” – közölte.
Ahogy felidéztem ezt a kedves emléket a hegytetőn, elmosolyodtam. Azt üzente ez a kis jelenet, hogy a szépséget mindenütt meg lehet találni.
Halványulni kezdett a fény, feltápászkodtunk, és gyorsított ütemben elindultunk lefele a gerincről. Nem vettem észre, hogy egy síkos kőre léptem, a lábam megcsúszott, én elvesztettem az egyensúlyomat. A férjem erős keze gyöngéden elkapott, és megakadályozta, hogy elessek. A lemenő nap fényében lángoló sziklákra, a rózsaszín kis kagylóra gondoltam, és eszembe jutott az ige, amit reggel olvastam: „Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: ... a férfi útját a leánnyal.” A szerelem csodálatos, tanítja nekünk a Péld 30,19. Különös dolog történik, mikor egy férfi kiválaszt egy nőt, hogy egy életen át szeresse. Nem lehet közönségesnek mondani, ahogy két ember elkötelezi magát egymás szeretetének a napi taposómalomban. A mindennapi, közönséges élet lapjai közé betűzdelt szerelem egyike Isten leggyönyörűbb ajándékainak.
Tisztelet és ámulat öntött el, ahogy néztem ezt a férfit, aki hűségesen velem van a bámulatosban és a közönségesben egyaránt. Kértem Istent, segítsen, hogy sose veszítsem szem elől a csodálatos ajándékot, amit nekem adott.
Mikor leértünk a hegyről, felszedtem egy marék aranybarna kavicsot emlékbe. Mosolyogva beraktam a zsebembe, és arra gondoltam, ha ránézek majd, mindig emlékeztetni fog a mindennapi szerelem szépségére.

Drága Jézus, köszönöm, hogy csodálatos szeretettel szeretsz engem. Segíts, hogy ugyanígy szeressem én is a férjemet. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Brucvoort: When Love Seems to Fade
Encouragement for today, 2016.05.24.
www.proverbs31.org

2016. május 16., hétfő

Lélekerősítő - Minden édesanyának tudnia kell ezt a három igazságot


Lysa TerKeurst

„Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből.” Ef 6,10

Nem könnyű anyának lenni.
Az egyik legnehezebb szituáció, amit anyaként megélhetek az, amikor magamat okolom gyermekeim helytelen döntései miatt.
Majdnem ilyen nehéz kitalálni, hogyan hozhatom helyre a dolgaikat. Főleg, mikor nagyon jól tudom, milyen komoly következményekkel fog járni az, amibe a gyermekem belekerült.
Igen mély az édesanya szomorúsága, aki tehetetlennek érzi magát.
Szerencsére, Isten pontosan tudja, milyen az, mikor tévútra tért gyermeke van valakinek. Érzi a fájdalmunkat, ismeri szomorúságunkat. És tudja, hogyan biztathat minket Igéjével.
Ezt olvassuk az Ef 6,10-12-ben: „Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.”
Ennek alapján, íme három igazság, amit szerintem tudniuk kell az anyukáknak:
1. Isten nem azt kéri, hogy találjunk magunkban erőt, amivel megoldhatjuk gyermekeink problémáit.
Arra szólít fel, hogy öltsünk fegyverzetet, mert harc az, amibe belekerültünk. Eposzi méretű harc. Az Ő fegyverei nem buta kis önszuggeszciók, amik vagy működnek, vagy sem. Az ő fegyverei biztosak.
Igazság-öv. Szétszórt gondolataimat terelje egybe az a biztos tudat, hogy Isten szereti a gyermekemet.
Józanság-mellvért. Ne a test indulatai szerint reagáljak, dicsőítés és imádság legyen a fegyverem.
A béke evangéliuma. Biztonságban és békében járhatok, tudva, hogy még ha én nem látom is a változást, Isten munkálkodik gyermekem javára.
Hit-pajzs. Hinnem kell Isten időzítésében és módszereiben.
Megváltás-sisak. Bízzak abban, hogy Isten végső célja gyermekeim számára, hogy szoros kapcsolatban legyenek Vele. Lehet, hogy egy-egy helyzet látszólag nem illik bele ebbe a folyamatba, de Isten jót fog kihozni belőle
Isten kardja, a Biblia. Olvassam minden nap Isten nekem írt szerelmeslevelét. A benne foglalt igazságokból fonódjon kötél, mellyel remegő szívemet Isten biztonságához erősítem.
Isten ajándéka, az imádság. Az imát nem utolsó mentsvárként tartsam számon, hanem - mint Isten legbátrabb követői - elsőként az imádsághoz folyamodjam.
Az Ef 6,13-18 biztosít róla, hogy ha ezek mind a helyükön vannak, nem fogunk meginogni. Ezek segítségével rákapcsolódunk egy fölöttünk álló erőforrásra.
2. A csata nem gyermekünk vagy az ő döntései ellen folyik.
Gyakran úgy érezzük, hogy a gyermekünkkel harcolunk. De még mennyire, hogy úgy érezzük! A valóság viszont az, hogy a Sátán mesterkedései ellen tart a küzdelem.
Lesznek csatáink gyermekeinkkel, amit úgy érezzük, nem lehet megnyerni. Mert a Sátán kiforgatja az igazságot. Elfedi a következményeket. Vakká tesz a valóság előtt. Tökéletes tervei vannak, ismerve gyengeségeinket.
Ezért hát a Sátánnal kell megküzdenünk. Ő a valódi ellenség itt is. És mivel jézusi lányok vagyunk, imádságunkban és Isten-dicséretünkben nálunk van a győzelmi erő.
3. A csata a mennyben zajlik.
Küzdeni akarok a gyermekemért mindennel, amire rálátásom van! De ez egyszerűen nem elég.
Ezért olyan fegyverrel kell harcolnom, ami behatol a mennybe: dicsőítéssel és imádsággal. Dicsőítsem Istent önmagáért, és kérjem, távolítsa el a Sátán hatását az adott helyzetből. Ha valaha is kételkednék abban, mekkora ereje van a dicsőítésnek és az imának egy küzdelemben, gyorsan olvassam el a 2Krón 20,1-27-et, mely enyhíteni fogja anyai szívem rettegését.
Jó volna, ha még ma időt szakítanál rá, hogy elolvasd. Csodálatos történet Isten népéről, akik egy náluk jóval hatalmasabb hadsereggel kerültek szembe, de mikor énekelni kezdtek, és dicsőítették az Urat, az ellenség legyőzetett.
Az imádság és dicsőítés kioldja Isten erejét.
Gyengeségük tudata és a győzelem közé az imádság és a dicsőítés vert hidat. És ez történik velünk is. Nem tudom minden ízében megmagyarázni. De tudom és hirdetem. Imáink és dicsőítéseink erősek és hathatósak.
Igen, valóban nehéz anyának lenni. De nem vagyunk egyedül. Isten megérti harcunkat, tudja, mit jelent tévútra tért gyermekeket nevelni.
És mivel Isten, a tökéletes szülő, az idők kezdete óta ezzel foglalkozik, érdemes az Ő tanácsait megfogadnunk.

Atyám, nagyon köszönöm, hogy minden eszközzel felvérteztél, hogy harcolni tudjak gyermekeimért. Hozzád emelem imámat és dicsőítésemet, bízva életük csatájának győzelmében. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Three Things Every Mom Should Know
Encouragement for today, 2015. 05.12.
www.proverbs31.org

2016. május 14., szombat

Jn 21,15-19

Péter háromszoros szeretetvallomása, és Jézus jövendölése Péter sorsáról.

Úgy szoktuk értelmezni, hogy azért ismétli meg Jézus a kérdését – Szeretsz engem? – hogy Péter a válasszal mintegy érvénytelenítse a háromszoros tagadást.
Amikor egyszer kérdezi meg tőlünk valaki, hogy szeretjük-e, könnyedén, gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy igen. Amikor másodszor is rákérdez, meglepődünk, megint igennel válaszolunk, de már elgondolkodunk, mi lelte. Amikor harmadszor kérdez, már nem is tudunk másra gondolni, teljes figyelmünkkel a kérdésre koncentrálunk. Adtam rá okot, hogy kételkedjen? – Péter talán azért szomorodott el, mert ezt kérdezte magától. Tényleg szeretem? lehetne egy másik kérdésünk, amikor az érdeklődés faggatássá erősödik. Szeretem?
Péter tudta, és ez most is megerősödött benne, hogy szereti Jézust. Ha nem szomorodik el, hanem idegessé válik a faggatás miatt, ez azt mutatta volna, hogy nem szereti eléggé.
Jézusnak is szüksége volt arra, hogy Péter szeretetéről megbizonyosodjon, hisz ő is szerette sziklatanítványát. És sajnálta, mert tudta, milyen sors vár rá. El is mondja neki azonnal. Ha annyira szereti Jézust, ki fog tartani, és az így szeretett Jézusért szenvedve nem lesz akkora gyötrelem a kegyetlen kivégzés. Talán erről akart megbizonyosodni Jézus. Talán fel akarta szítani a szeretetet Péterben, mielőtt megmondja neki, mi vár rá. Még az is lehet, ha úgy látja, nem elég erős Péter szeretete, hogy elfogadja ezt a halálnemet, talán kiesdi az Atyánál, hogy kevésbé fájdalmas halállal haljon meg. Ahogy a tanítványok közül egyetlenként a „szeretett tanítvány”, János elkerülte az erőszakos halált.

2016. május 12., csütörtök

Lélekerősítő - Kincsek Istentől az édesanyáknak


Alicia Bruxvoort

„Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek.” Ez 36,26

- Már azt sem tudom, ki vagyok – panaszkodott egy ismerősöm, ahogy egy hosszú nyári nap végén a játszótér padján üldögéltünk. – Olyan érzés, mintha a gyerekek lefosztanák rólam a régi énemet, és csak üresség marad.
Billentett egyet a babán az ölében, és letörölte az arcán lefelé kúszó könnycseppet. Aztán odafordította a fejét a homokozóban játszó közös csapatunkhoz.
- Mi fogjuk a legnagyobb gödröt ásni! – kiáltotta el magát egyik óvodásunk, és pufók kis öklével rácsapott a homokra. A többiek lelkesen csatlakoztak, és térden állva nekiláttak a gödörásásnak. Az anyuka, akivel beszélgettem, bámulta a mélyülő gödröt, nekem meg elszorult a szívem beleérezve, mi zajlik benne. Fél karommal átöleltem a vállát, és vigasztaló szavakat kerestem. Gondolataimba belevisított egy gyerekhang:
- Ni, mit találtam!
Kislányom egy koszos szívószálat lobogtatott a kezében, majd a háta mögé dobta.
Minél mélyebbre ástak a gyerekek, annál több minden került elő. Rothadásnak indult falevelek, mocskos, szürke kavicsok, törött ágak, ősi rágópapír.
Gondolataimban lassan összekapcsolódott az anyaság és a homokkotrás. Úgy fogalmazhatnám meg legegyszerűbben a párhuzamot, hogy az anyasággal akaratlanul is meghívjuk Istent, hogy kotorja ki a szívünket.
Amíg anya nem lettem, nem volt fogalmam arról, mi mindent rejt a lelkem.
Mindaddig, míg Isten meg nem kért rá, hogy adjam át életemet a gyermekeknek, akiket rám bízott, nem ismertem türelmetlenségem mértékét, nem fogtam fel, mekkora büszkeség lakik bennem, ismeretlen volt előttem önző ambícióim kiterjedése és gyengeségem mértéke is.
Nézzünk szembe vele: a gyermekek egészen új megvilágításba helyezik a szívünket. Isten pedig határtalan bölcsességével arra használja az anyaság mindennapi elvárásait, hogy felszínre hozza lelkünk mélyéről a szemetet.
Az önzés? A gyökerei szálanként szakadnak ki, valahányszor felkelünk az éjszaka sötétjében, hogy megszoptassunk egy csecsemőt, vagy megnyugtassunk egy felrettent gyermeket. Leszakad egy darab belőle, valahányszor hányó gyermekünk elé tartjuk a vödröt, meg amikor felmossuk a sarat az előszobában, vagy elbánunk egy nagy halom szennyessel.
A perfekcionizmus? Milliméterről-milliméterre lepattogzik rólunk, ahogy a sima, feszes bőrünket narancsbőrre, a csillogó-villogó ablakokat gyerekmancs-foltosra cseréljük. Ahogy végigvonszoljuk magunkat az áruházon nyakunkban az egyikkel, csípőnkön a másikkal. A maradék is szertefoszlik, mikor igyekszünk jó arcot vágni tinédzserünk ostoba modorosságaihoz, óvodásunk sajátos divatérzékéhez.
A büszkeség? Lazítunk gyökérzetén minden alkalommal, mikor elismerjük, hogy nem tudjuk mindenre a feleletet, és nem vagyunk képesek mindent megcsinálni. Eltüntetjük lelkünkből, mikor hallgatunk kioktatás helyett, és kompromisszumot kötünk parancsolgatás helyett.
Megalázó, és néha szívszorító ez a lélekkotrás. Könnyen vezet elbizonytalanodáshoz, zavarodottsághoz, elidegenedettnek, furcsának érezhetjük magunkat.
De mi van akkor, ha ez a lélekkotrás több, mint személyiségkrízis? Mi van, ha szent kiüresedés?
Alapigénk, az Ez 36,26 arra figyelmeztet, hogy Isten megújítja a dolgokat, köztük a mi szívünket-lelkünket is. Ki akarja lapátolni belőlünk a tisztátalanságot, hogy több hely maradjon Szentlelkének, nagyobb terület szeretetének.
A folyamat fájdalmas lehet, de van egy jó hírem: ha Isten kiüresít minket, sosem hagy úgy. Valami újat nyújt nekünk. Ha Isten kikotorja a lelkünket, annak mindig az újratöltés a célja.
A homokozóban a gödör olyan volt, mint egy holdkráter. A gyerekek körülállták, és csodálták munkájuk eredményét. Egyszerre csak felcsillant a szemük, mert egyik kis munkás új ötlettel állt elő: „Töltsük meg kinccsel!”
Eddig hulladékot kotortak, most átváltottak kincskeresésbe. Szétszéledve lelkesen kezdtek kutatni elrejtőzött értékek után.
Ismerősöm betakargatta karján alvó kisbabáját, és halvány mosoly volt az arcán, mikor rám nézett. Míg gyermekeink lassan megtöltötték a kiásott gödröt a játszótér nyújtotta csodákkal, azon elmélkedtem, vajon Isten is nem azért kotorja-e ki anyai szívünket, hogy helyet csináljon a sok kincsnek, amit aztán bele akar rakosgatni.

Uram, tégy meg bármit, amire szükség van ahhoz, hogy nagyobb helyet foglalj el a lelkemben.

Alicia Bruxvoort: The Treasures God Longs to Give a Mom
Encouragement for today, 2016.04.25.
www.proverbs31.org

2016. május 9., hétfő

Lélekerősítő - Zsákutca vagy késleltetés?


Lysa TerKeurst

„A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: ’Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.’” (Kiv 32,1)

Megtörtént-e már veled, hogy elindultál hitben egy úton, azt hitted, ez Isten akarata, aztán nemsokára tépelődni kezdtél, vajon jól értelmezted-e, amit mondott neked?
Tudom, milyen ez.
Éveken keresztül úgy gondoltam, hogy az írói hivatás számomra zsákutca. Egyik elutasító levelet a másik után kaptam a kiadóktól, ahova jelentkeztem az írásaimmal. Nagyon elkeseredtem. Kezdtem biztosra venni, hogy rosszul értettem Isten akaratát, amikor azt hittem, ő keltette az írói szenvedélyt a lelkemben.
Nem vettem észre, hogy összekeverem a késleltetést a leállítással. Szerintem nagyon sokszor megesik ez velünk. Pontot rakunk életünk egy szakaszára, ahova három pont illenék.
Vannak szünetjelző, és vannak mondatzáró írásjelek. Utóbbiak a pont, a kérdőjel és a felkiáltójel.
De nemcsak ezeket lehet kirakni egy szakasz végére, sokkal több lehetőségünk van: rakhatunk vesszőt, pontosvesszőt, kettőspontot, három pontot, vagy a kedvencemet, amivel megőrjítem a szerkesztőket - gondolatjelet.
Mi köze mindennek a Biblia igazságához?
Ha lezárásnak értelmezzük a késleltetést, komoly bajba kerülhetünk. Mekkora zűrt okozott magának Izrael népe, mikor arra várakozott, hogy Mózes lejöjjön a hegyről, ahol Istennel találkozott! Ezt olvassuk a Kiv 32,1-ben: „A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: ’Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból’”. „Azzal a Mózessel” az történt, hogy Isten átadta neki a Tízparancsolatot. Nemde elég fontos „szünet”... De mert a nép nem értette a késleltetést, úgy gondolta, nem bízhat Istenben.
Saját kezükbe ragadták hát a dolgokat, rávették Áront, hogy bálványt készítsen nekik, mert ez kellett ahhoz, hogy megnyugodjanak, és jól érezzék magukat. Amit megoldásnak hittek, csak tetézte a bajt. Többe került nekik, mint amit valaha is gondoltak volna. Minden összeomlott. Ellenségeik gúnyolódásának céltáblája lettek. Sokan életüket vesztették, több mint háromezren. És pestisjárvány tört ki köztük további szenvedéseket okozva.
Mindezt elkerülhették volna, meg azt is, hogy Mózes eszeveszett dühében széttörje a kőtáblákat, amiket Isten maga vésett számukra. Csak annyi kellett volna, hogy egy kicsit tovább várakozzanak Mózes visszatértére.
Akkor, barátnőm, amikor valami késik az életünkben, a köztes idő minden percét szánjuk arra, hogy Isten működésének jeleit lessük. Már az, hogy fel ébredtünk, és lélegzünk, az Ő jóságának bizonyítéka. Figyeljünk hát, vegyük számba mindezeket, és ne feledjük, hogy Isten hallgatása életünk egy területén nem jelenti azt, hogy minden területen hallgat.
Keressünk most egy olyan szeletet az életünkben, ahol már régóta hasztalan várunk valami változásra. Határozzuk el, hogy nem fogjuk zsákutcának tekinteni azt, ami talán csak halasztást jelent.
Mondjuk ki hangosan: „Nem fogok Isten előtt járni. Nem fogom manipulálni, nem fogok erőltetett megoldásokat keresni. Nem adom fel, míg igazolást nem kapok Istentől, hogy azt kell tennem. Továbbra is lesem Isten működését, bizalommal várom, hogy tökéletes tervét kibontakoztassa a maga tökéletes módján és idejében. Ha pedig igazolni fogja, hogy ez egy zsákutca, akkor azért fogom dicsőíteni.”
Ami íróvá válásom halogatását illeti, visszanézve látom, hogy Isten arra használta azt az időszakot, hogy beérjek, hogy jellemem hozzáfejlődjön a hivatásomhoz. Hálás vagyok ezért.
Bízzunk hát Benne. És higgyük, hogy a halasztásnak fontos oka és célja van.
Mennyei Atyám, bevallom, sokszor vélem zsákutcának, ha valamire várnom kell. Tudatosítsd bennem hogy az én gondolataim nem a Te gondolataid, az én utaim nem a te utaid. Segíts, hogy ne akarjak előtted járni ahelyett, hogy mindenben akaratodat keresném. Bízom benne, hogy terved és időzítésed mindig tökéletes. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Is This a Delay or a Dead End?
Encouragement for today, 2016.05.03.
www.proverbs31.org

2016. május 5., csütörtök

Lélekerősítő - Szépen befejezni


Nicki Koziarz

„Miután rövid ideig szenvedtetek, minden kegyelem Istene, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni.” 1Pt 5,10

Mindent szépen véghez viszel?
Nos hát én általában nagy lendülettel fogok neki, de ha kiderül, hogy nehezen megy, valami nem a tervek szerint alakul, vagy már-már lehetetlennek látszik, hajlamos vagyok feladni.
Pár éve a férjem hónapokon át edzett a második maratonjára. Kvalifikációt szeretett volna szerezni a Boston Maratonon – nagy álma ez sok futónak. Ahhoz, hogy sikerüljön, a pálya végéig tartania kell egy pontosan kiszámított sebességet.
A versenynap reggelén három lányunkkal kimentem szurkolni a célvonalhoz. Plakátok voltak nálunk, kolompok, pompomok - minden kellék, ami az igazi szurkoláshoz nélkülözhetetlen.
Egész délelőtt türelmetlenül pillantgattam az órámra, tudtam, mikor hol kell lennie, reménykedtem, hogy sikerül elérnie a célját.
Mikor a Boston Maratonhoz tartozó kvalifikációs idő megjelent az órán, ő még sehol sem volt. Aggódtam, mennyire csalódott lehet. Hisz olyan keményen edzett.
Körülbelül öt perc elteltével fordult be a kanyarnál, ragyogó narancsszínű ingében, arcán kimerült mosollyal.
A lányokkal mi lettünk a leghangosabb szurkolócsapat a célvonalnál. Az utolsó métereknél mi is mögé sorakoztunk, lelkesen vele szaladtunk, míg átlépte a célvonalat.
Nem győzött a férjem, a maga elé tűzött célt sem érte el, mégis nagyot teljesített. Hatalmas pillanata volt az életének.
Amibe belefogott, azt szépen elvégezte.
Ha akarjuk, ha nem, minden tevékenységünknek van egy célvonala, ahol véget ér.
A nap, amikor az utolsó gyermek is kirepül a fészekből.
Az a délelőtt vagy délután, amikor összepakoljuk a munkahelyi dolgainkat.
Mikor kipipálunk valamit a tennivalóink listáján.
Nem mindegy, hogyan fejezzük be életünk egy-egy szakaszát, vagy valamilyen tevékenységünket.
Ha kiszállunk a cél előtt, vagy legyőzöttként kullogunk az utolsó métereken, elszalasztjuk az erőt, ami a célnál vár reánk.
A félelem szintjei alatt, amikor egy korszak a vége felé közeledik, vagy ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, mindig ott húzódik egy bátorsághuzal, amit Istentől kapunk. Ő látja erőfeszítéseinket, kemény munkánkat minden szakaszban, mialatt a következőre készít fel minket. Az, hogy hogyan fejezzük be az előzőt, befolyásolhatja a következő feladatot.
Mai igénk egy kis reményt, egy kis bátorítást, egy kis erőt nyújt nekünk a kitartáshoz. „Miután rövid ideig szenvedtetek, minden kegyelem Istene, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni” (1Pt 5,10).
Isten erejével le tudod győzni a feladás időszakos kísértéseit. Vége felé jár életed egy szakasza, vagy egy feladatod, ami csalódást okozott? Szeretnéd egyszerűen abbahagyni, és továbblépni?
Megértem, ha így érzel.
De bár csábító abbahagyni a vége előtt, szeretnélek biztatni, hogy támaszkodj rá Isten hűségére, és végezd el szépen.
Hátra van még egy nehéz beszélgetés?
Isten ereje veled van.
Testi gyengeség sugallja, hogy valami véget ért?
Isten ereje veled van.
Anyagi ellehetetlenülés miatt gondolod, hogy nem megy tovább?
Isten ereje veled van.
Minden feladat vagy életszakasz, amire Isten elhívott, az örökkévalóság perspektíváját nyújtja. Nehéz időszakokban könnyen elfelejtem ezt. De ha mai igénkre tekintek, bátoríthatom lelkemet, hogy „tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni” akar Isten ezzel is – és kitartok.
A következő évben férjem újra próbálkozott. Ugye kitalálod? Igen, sikerült kvalifikációt szereznie, lefutotta élete álomversenyét, a Boston Maratont. Lehet, nem a Maraton van előttünk, de az biztos, hogy valami nagyszerű következik.

Uram, köszönöm, hogy erőt adsz, amikor gyengének érzem magam. Segíts, hogy szépen elvégezzem a feladatomat, miközben te már a következőre készítesz fel. Jézus nevében, Ámen.

Nicki Koziarz: How to Finish Well
Encouragement for today, 2016.05.05.
www.proverbs31.org

2016. május 2., hétfő

Lélekerősítő - Úgy teszek, mintha jól lennék, vagy bizonygatom az igazamat



Lysa TerKeurst

"A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató." Jak 3,17

Ha valaki megbánt azzal, amit mond vagy tesz, hogyan reagálhatok Istenhez méltóan? Tegyek úgy, mintha minden rendben lenne, hogy megőrizzem a békét? Vagy szálljak szembe, és bizonyítsam be, hogy hibát követett el?
Egyik sem jó.
Ha rajtakapom magam, hogy szerepet játszom, vagy bizonygatom az igazamat, tudom, hogy rossz úton járok.
Isten gyermekéhez méltó módja a reagálásnak, ha lelki értelemben tisztességes vagyok: becsületes és békeszerető egyszerre. A Jak 3,17 szerint az igazi bölcsesség „először is tiszta, aztán békeszerető…” Igen, ilyen bölcsességre vágyom. Ez a lelki tisztesség. Becsületes akarok lenni és békeszerető egyszerre. De hogyan? Meg kell tanulnom, hogyan lehet kombinálni a valódi becsületességet a valódi békességszerzéssel.
Valódi Becsületesség
Nem minden őszinte vallomás az érzéseimről tartozik a valódi becsületesség kategóriába. Őszinte érzéseim nem biztos, hogy helyesen értékelik a szituációt. Lehet, hogy őszinte vagyok, de attól még eltúlozhatom, félreértelmezhetem a tényszerű igazságot. Úgy érezhetem, jogom van kendőzés nélkül kinyilvánítani az érzelmeimet, még büszke is vagyok rá, hogy az őszinteség jegyében nem nyomom el őket. Pedig az őszinteség, ha nincs köze a valósághoz, egyáltalán nem becsületes. Talán csak érzelmi okádás.
Ezért van szükség békességszerző becsületességre – a Szentlélek által kordában tartott becsületességre – így juthatunk el a valódi lelki tisztességre. Ha tehát valódi becsületességet szeretnék, kérjem a Szentlelket, mutassa meg nekem a valódi igazságot. Látnom kell a helyzetet a másik szemszögéből is. Kérdéseket kell feltennem azzal a szándékkal, hogy jobban megértsem a helyzetet, és nem azért, hogy ítélkezzek. Röviden: arra kell törekednem, hogy békességszerzéssel fejeljem meg becsületességemet.
Valódi Békességszerzés
Isten bizonyára elszomorodik látva a sok mű békességszerzést, amit nem hat át a becsületesség. Ez történik, mikor elnyomjuk érzéseinket, és megjátsszuk, hogy minden rendben van. A felszínen úgy látszik, mintha igazi békességszerzők lennénk. De ha ezt a becsületesség kárára tesszük, lélekroncsoló keserűséget halmozunk fel a bensőnkben, ami váratlanul fog a felszínre törni. Vagy az egészségünket teszi tönkre, és szorongásalapú hangulati, érzelmi, fizikai betegségek táptalajává válik, vagy idővel annyira felgyülemlik, hogy az örök békességszerző egyszer csak váratlanul kirobban, mindenki elképedésére. A békesség megőrzését célzó „jól vagyok” kijelentés falakat emel, intimitást rombol.
Néha a hazugság úgy jelenik meg, hogy valótlan dolgokat mondunk.
De a becsületesség hiányát jelenti az is, ha nem mondjuk ki az igazat.
Pillanatnyilag kegyes megoldásnak tűnhet, de álkegyesség. A kegyesség mindig kézen fogva jár az igazsággal. Amint szétválasztjuk őket, eltávolodunk a lelki tisztességtől, beengedjük életünkbe az ingatagságot, ami aztán óhatatlanul kiboruláshoz vezet.
Lelki tisztességre törekedjünk – becsületességre, mely egyúttal békességszerző akar lenni, és méltó Isten gyermekeihez. A lelki tisztesség egyensúlyi állapotot eredményez, mely megelőzi a kiborulást. Igazi békességszerzőkké tesz, olyan emberekké, akik nem bizonyítani akarnak, vagy megjátsszák magukat, hanem becsületesen, keresztényhez méltó módon elmondják, mit élnek át. Az igazi békességszerző ember élete minőségi termést hoz, ami igaz, kegyes, egészséges.

Uram, egyedül általad vagyok képes kitöréseimet vagy elfojtásaimat a Te uralmad és igazságod alá rendelni. Köszönöm Szentlelkedet, aki a reakcióimat kordában tartó bölcsességgel ajándékoz meg. Segíts, hogy mindenben Rád támaszkodjam. Jézus nevében, Ámen.

Lysa Terkeurst: Pretending I’m Fine or Proving I’m Right
Encouragement for today, 2016. 04.28.
www.proverbs31.org