2016. november 26., szombat

Lélekerősítő - Mikor a szégyen terhe nyom


Sharon Jaynes

„Futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. … Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.” Fil 3,12b.13b

Meleg, bolyhos köntösömben kimentem, és leültem a hátsó bejárat elé. A nyírfa levelei dideregtek a friss reggeli szellőben, a telet az avar alatt átvészelő százszorszépek kitárták arcocskájukat a napfény előtt.
És akkor megszólalt. A kakas.
Ku-ku-ri-kúúú. Nem tudom, hol lakik, de mindenesetre hallótávolságon belül.
Ku-ku-ri-kúúú. Péterre gondoltam. Meg magamra. Meg rátok.
Ismeritek a történetet. A keresztre feszítést megelőző este Jézus a barátjával beszélgetett. Eredeti nevén, Simonnak szólította Pétert, ahogy a Lukács 22,31-34-ben olvassuk.
„Simon, Simon, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” „Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek.”
Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.”

Néhány óra elteltével Péter még azt is letagadta, hogy ismerné Jézust. Háromszor tagadta le. És akkor megszólalt a kakas. Ku-ku-ri-kúúú.
Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. Zokogott megállíthatatlanul. Másnap reggel kukorékolt a kakas. És Péternek eszébe jutott bukása. És másnap meg másnap meg másnap. Péter újra meg újra emlékezett.
Ismerem ezt. Én is elbuktam. Én is zokogtam megállíthatatlanul. És én is emlékeztem. A szégyen lyukakat vert önbizalmam falán, melyet a Szentlélek épített. Odabújtam a fal lábához Péter mellé. Hiába kértem, hogy bocsásson meg Isten, és hiába tudtam, hogy már megtette, a kakas újra meg újra kukorékolt a szívemben, és én újra meg újra emlékeztem a bukásomra. Nem tudom, átéltél-e már hasonlót.
Leragadtam, mint a trapézművész, aki nem ereszti el az első rudat – kétségbeesetten meg akartam ragadni a kegyelmet, de nem eresztettem el a szégyent.
És Isten szólít. Engedd el. Lépj tovább. Élj bátran. Csak így lehet.
És Péter megmondja, hogyan tovább: „Futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. … Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van” (Fil 3,12b.13b).
Tisztán látom, mit kell tennem – mit kell tenned.
Mikor végre elkapjuk, megragadjuk, magunkévá tesszük mindazt, amit Jézus készített nekünk, végre kezdjük megtapasztalni az élet teljességét – a hitet, amire annyira vágytunk.
De nem elég megragadni a kegyelmet. El is kell engedni azt, ami elmúlt.
- Ereszd el a szégyennel teli töprengéseket, és ragadd meg a kegyelemteli irgalmat.
- Ereszd el a megnyomorító keserűséget, és ragadd meg a radikális megbocsátást.
- Ereszd el a térdremegtető aggódást, és ragadd meg a biztos alapon álló önbizalmat.
- Ereszd el a bizonytalankodást, és ragadd meg az istengyermekségből fakadó igazi személyiségedet.
Isten ígéretekkel halmozott el. Minden ott kezdődik, ahol elengedem a félelmet, és megragadom a kegyelmet.
Mit szólt Jézus Péter bukásához? Három esélyed volt, elbuktad, vége? Szó sincs róla. Jézus leemelte a súlyos szégyenköntöst Péter bűntudattól görnyedt válláról, és visszahívta a szolgálatba.
Így bánik velem és veled is, de a kakas tovább kukorékol.
A kérdés csak az, hogy mire emlékeztet minket.
Ha javasolhatom, ne a szégyenre gondoljunk ilyenkor, hanem: a kegyelemre.
Ne engedjük, hogy azzal vádoljon az ellenség, amit Isten már megbocsátott. Ne hagyjuk, hogy elhitesse velünk, hogy Jézus halála a kereszten nem volt elég. Ragadd meg, amit Jézus tart oda neked, és építsd be magadba.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megbocsátasz, és leveszed rólam a szégyent. Bánom, hogy hallgatok a szívemben kukorékoló kakasra, mely azt mondja, bűnös vagyok, szégyelljem magam. Tudom, hogy amit Jézus tett értem a kereszten, az elég, és nem kell és nem is lehet hozzáadnom semmit az ő áldozati ajándékához. Köszönöm, hogy bűneimet eltörlöd, és feltétel nélkül szeretsz. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: When Shame Weighs You Down
Encouragement for today, 2016.11.25.
www.proverbs31.org

2016. november 23., szerda

Lélekerősítő - Ha lenne egy...


Lysa TerKeurst

„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” Jn 8,32

Van egy kis forgatókönyv, amit sokan szeretünk eljátszani az agyunkban, ám ez amilyen rövid, olyan veszélyes is. Akár a legfőbb akadálya lehet Istennel való kapcsolatunk kiteljesedésének. Hazugságon alapul, és valahogy így hangzik: Boldog lennék, és úgy érezném, semmi sem hiányzik az életemből,
- ha csinosabb lennék.
- ha lenne férjem.
- ha a férjem gyöngédebb és romantikusabb lenne.
- ha gazdagabb volnék.
- ha jobb természetem lenne.
- ha lenne gyermekem.
Nem tudom, neked mi hiányzik, de egyet tudok: nem lenne vele teljes az életed. Ideig-óráig boldoggá tenne, de igazi beteljesülést nem nyújtana. Az Istennel való élő, virágzó kapcsolat nélkül hiába volna meg mindened, tátongó űr lenne a lelkedben.
Ahelyett hát, hogy a „ha lenne egy…” ábrándot folytatnánk, és a mondatot egy személlyel, tárggyal, pozícióval fejeznénk be, dobjuk félre az egészet, és rakjuk a helyére Isten igazságát. Alapigénk megfogalmazza, mekkora hatalma van az igazságnak: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32).
Álljon itt néhány példa, amik nekem segítettek leküzdeni a kísértést, hogy embereket, tárgyakat, pozíciókat rakjak Isten helyére az életemben.

Emberek

Már nem mondom, hogy „Ha lett volna egy szerető apukám…”. Helyébe a Zsolt 68,6 biztatása került: „Árváknak atyja… Isten az ő hajlékában”.
A te életedben talán nem egy családjának hátat fordító apa, hanem egy hűtlen barát hagyott űrt maga után. Vagy a férjed ment el. Talán gyermekre vágysz, és nem kaptad meg. Bárki helyén legyen is űr benned, Isten tökéletesen ki tudja tölteni. Imádkozz a Lk 78-79 alapján „Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat a felkelő fény a magasságból, hogy világítson nekem, a sötétségben és a halál árnyékában lakozónak, hogy ráigazítsa lábamat a békesség útjára”.

Vagyontárgyak
Már nem mondom, hogy „ha több holmim/vagyontárgyam lenne…”. A Mt 6,19-21 került a helyébe: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”
Vágyhatom bármilyen tárgy birtoklására, ha megszerzem, csak ideig-óráig lelek örömöt benne. Az örökkévalóság fényében minden földi vagyon értéktelenné válik, és végül el is veszítjük. Ha a szívem rááll az egyre több birtoklás szemléletére, egyre inkább félni fogok dolgaim elvesztésétől, egyre sérülékenyebbé és gyengébbé válok.
A vagyon arra való, hogy megbecsüljük, és mások áldására fordítsuk. Nem szabad meghatározzák identitásunkat. Nem rossz az, ha örülünk a dolgainknak, de sosem szabad szívünk biztonságát rájuk bízni.

Pozíció

Már nem mondom, hogy „Bárcsak lenne egy jobb állásom…”. A 119. zsoltár 105. verse vette át a helyét: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága”. Nincs szükségem jobb pozícióra, hogy lássam, merre vezet az út. Nem nekem kell kitalálnom, merre menjek, s ügyeskednem, hogy előrehaladjak. Isten Igéje vezet, Rá van szükségem. Ahogy követem vezetését lépésről lépésre, tudom, hogy épp ott vagyok, ahol Ő szeretné, és azt teszem, amit Ő tennem adott.
Ha neked is van „Ha lenne egy…” küszködésed, tedd le, és helyettesítsd szilárd igazsággal a Szentírásból, mely soha nem fog űrt hagyni benned.
Amikor Isten Igéje beférkőzik a lelkünkbe, életünk folyása megváltozik. Átrendeződnek gondolataink, motivációink, szükségleteink, vágyaink. Lelkünk úgy van szabva, hogy Isten és az ő igazsága töltse be, ha hagyjuk, hogy beszivárogjék, ki fogja tölteni a legeldugodtabb sarkokat is.

Uram, elismerem, hogy csak Te tudod betölteni az űrt a lelkemben. Segíts, hogy múljék el a „Ha lenne egy…” körforgása bennem, szabadíts fel a Te igazságod befogadására. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: If only I Had…
Encouragement for today, 2016.11.22.
www.proverbs31.org

2016. november 17., csütörtök

Lélekerősítő - Kinek a gyermekeit nevelem?


Julie Lyles Carr

„Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.” Gal 5,26


Elvárhatnátok tőlem, hogy gyorsabban tanulok.
Hát nem. Már megint ugyanott tartok. Most épp a próbafülkében. A kíméletlenül éles fényben. Rajtam az a bizonyos divatos szabású-stílusú ruhadarab, mely XY-on olyan jól áll.
Rajtam kevésbé.
Ezen a csípőn, ebben az életkorban, ilyen bőrszínnel.
Próbálom utánozni, amit aranyosnak, menőnek, elegánsnak, modernnek, hatásosnak látok valakin. Próbálom saját adottságaimra ráerőltetni.
Megint úgy teszek, mintha a sablonszerűség működne. Nem veszem figyelembe saját külsőmet, testalkatomat, pénztárcámat.
Ez történik a próbafülkében. Ez, amikor trollkodom mások üzenőfal- vagy blogbejegyzéseivel. De főleg a kapcsolatok terén. A hitemben. A házasságomban. A munkámban és az otthonomban.
És igen, a gyermeknevelésben.
Mikor összekeverem az ihletet a másolással.
Sokat beszélgetek másokkal, s leszűrtem, hogy nem csak én esem ebbe a csapdába. Kinek az életét élem? Azt, amit Isten szánt nekem? Vagy egy olyat, amit mindenféle összehasonlítgatásokból magam raktam össze? És a gyermekeim? Aszerint nevelem őket, ahogy Isten egyenként mindegyiknél eltervezte – vagy annak nevelem őket, akinek mások látni szeretnék a gyermekeimet?
Szeretnénk bölcsen élni. Keressük a nagyszerű példaképeket. Tanulni szeretnénk.
Ám aztán valami félresiklik. Rátérünk a hamisítás útjára, olyan életet próbálunk élni, amelyik nem a miénk. A bölcsesség begyűjtése és alkalmazása meg a silány másolatkészítés között nagyon törékeny a választóvonal.
Azon kapom magam, hogy összehasonlítom a gyermekeimet, a munkámat, a házasságomat másokéval, és úgy érzem, alulmaradtam. De senki sem próbálta az én gyermekeimet nevelni. Csak a férjem és én éljük ezt a házasságot. Csak Isten és én járunk azon az úton, amit Ő nekem szánt. Tanulhatok másoktól, bölcsességre is szert tehetek, de az ő életük nem az enyém, hogy másolnom kellene.
Mert az én életemet nem másolatnak szánták.
Ha az összehasonlítgatás megöli az örömöt, ugyanígy halálos ellensége az eredetiségnek is. Kreatív, nagy képzelőerejű Istenünk nem süteménykiszúróval mintázott minket. Ő az örök alkotó, aki új történetet ír minden gyermeke életére. Nagyon szeretem, ahogy Eugene Peterson fogalmazta meg alapigénket a Biblia modern átiratában, a The Message-ben: „…ne hasonlítgassuk össze magunkat másokkal, mintha jobbak lennénk vagy rosszabbak. Ennél sokkal érdekesebb tennivalóink vannak az életünkkel. Minden egyes ember eredeti.”
Találj velem együtt biztatást ezekben a szavakban. Sokkal jobb dolgokat is tehetünk, mint hogy felértékeljük magunkat. Vagy le. Vagy összehasonlítjuk a gyerekeinket a szomszédéval.
Az Ő szavainak értéke a mi mértékünk.
Olvastam egyszer egy emberről, aki nagy festő akart lenni. Csodálta a híres művészeket. Tanulmányozta a technikájukat, színkombinációikat, témáikat. De ahelyett, hogy új, kreatív módon hasznosította volna így megszerzett tudását, keresett hamisító lett belőle.
Utánzott.
És elkapták.
Akinek ilyen bámulatos tehetsége van, aki tökéletesen leutánozta kora legnagyobbjait, miért silányította le magát emberi xerox-géppé ecsettel a kezében?
És én miért teszem?
Mi miért tesszük?
Mert… rettegünk bevállalni az eredetiséget, amit Isten szivárogtat belénk. Ugrás ez az ismeretlenbe. Amikor eredeti életet élünk – és eredeti gyerekeket nevelünk – megéljük azt, hogy az élet egy vad, váratlan utazás. Szívesebben élünk bejáratott minták szerint, mint Isten új történetében, aminek a szövése folyamatban van.
Választhatunk a bátorság és az utánzás között.
Ma válasszuk az alkotást. Ünnepeljünk. Lássuk, mit kezd velünk Isten, ha abbahagyjuk az utánzást, és elfogadjuk, hogy Isten szeret új dolgokat létrehozni.
Mindegyikőnkben.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy minden egyes gyermeked kreativitásod új megnyilvánulása. Áldalak az eredetiségért, amit minden gyermekedbe belehelyezel. Segíts, hogy ne csökkentsem eredeti műved értékét összehasonlításból gyúrt silány másolattal. Adj bátorságot, hogy egyedi gyermekedként éljek, egyedi gyermekeknek neveljem fel, akiket felnevelni nekem adtál, és hogy ne hasonlítsam össze magam másokkal. Jézus nevében, Ámen.

Julie Lyles Carr: Whose Kids Am I Raising?
Encouragement for today, 2016. november 16.
www.proverbs31.org

2016. november 14., hétfő

Lélekerősítő - Mikor az élet megváltozik


Chrystal Evans Hurst

„Mert én, az Úr, meg nem változom.” Mal 3,6a

Nehéz feldolgozni életünk változásait. Nemrég kisebb lakásba költöztünk. Az élettér szűkítése azt jelenti, hogy át kell nézned minden holmidat, és ami nem fér el, attól meg kell válnod.
A költözés önmagában is stresszes folyamat. Ezt csak tetézi, ha az új lakás kisebb az előzőnél.
Jó ideig nem találtam a csészéket. Fontosabb papírjaimat az asztalomból egy dobozba raktam, valahol a rakás alján lehet. Be kell jelentenem a lakcímváltozást a postán… Hol a fogkefém? - Feladtam a keresést, újat vettem.
A legbonyolultabb a mobilszolgáltató váltás volt. Nem tudom, miért nem megy simán. Egyenesen brutális. El tudod képzelni, hányszor kell próbálkoznod, míg végül eljutsz az illetékes személyhez, aki segíteni tud? Mondja már meg valaki, miért nem lehet ezt egyszerűbben megoldani?
Eléggé rabja vagyok a szokásaimnak. Bármilyen változás a napirendemben leszívja az energiáimat. Vegyük például a forgalmi rendet, ami egészen más lesz, mint amihez munkába menet eddig hozzászoktam. Nem beszélve a kerülőutakról, amiket fel kell fedeznem, hogy ki tudjam kerülni az esetleges torlódásokat. Eddig a kocsim már szinte magától tette meg az utat az otthonunk és a munkahelyem között.
Nehéz a költözés, nem könnyű a változás.
Ha a tested már nem úgy működik, mint régen, ha étrendet kell váltanod, meg kell változtatnod a testgyakorlási formáidat, új életteret kell kialakítanod magad körül. Ha elveszíted a munkádat, és hosszan, meredten nézed a számoszlopot, ami mutatja, mennyiből kell megélnetek - könnyen rád telepszik az aggódás, a rettegés. Ha meghal valaki, aki közel állt hozzád, várod, hogy megszólaljon a telefon, és újra meg újra beléd vág, hogy nem hív többé, mintha mindegyre tört döfnének a szívedbe.
Van úgy, hogy nem csak nehéz, de fájdalmas is a változás.
Ám akár tetszik, akár nem, ez az élet változásokkal jár.
Változnak a kapcsolatok.
Változnak a helyszínek.
Változik a munkánk.
Változik a testünk.
Mi magunk is változunk.
Az élet változás. Minél tovább élünk, annál inkább tudjuk, hogy az egyetlen biztos dolog az életben a változás. Akár nehéz, akár örömteli, a változásból megtanuljuk, hogy az élet törékeny, bizonytalan, átmeneti. Semmi sem tart örökké.
Illetve valami mégis. Isten. „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Mal 3,6a).
A 102. zsoltár 28. versében a zsoltáros kijelenti: „De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget”.
Isten nem változik. Eddig sem változott, és ezután sem fog.
Örömmel tölt el, hogy Isten, akit szolgálunk, változatlan. Ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Mi költözhetünk, állást válthatunk, kapcsolati, testi, lelki átalakulásokat élhetünk át, Isten biztos árbocként állandó marad.
És nemcsak Ő marad állandó, de nem változnak tervei se rólunk. „Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata” – olvassuk a 33. zsoltárban (11.v.). „Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad” olvassuk Izajásnál/Ésaiásnál (40,8).
És mert tervei nem rendülnek meg, örök szeretettel fordul felénk. Támaszkodhatunk szavára, a Vele való kapcsolatban meghúzódhatunk bármilyen változás közben.
A változások idején megtanultam, mennyire fontos megpihenni a változatlan Istenben. Sok dolog van az életemben, amit nem irányíthatok, de azt tudhatom, hogy Istennél menedéket találok a tomboló időkben, vigasztalást fájó szívemnek, iránymutatást Igéjében, hogy navigálni tudjam az életemet a változások között.
Bár gyakran érzem, hogy a változások miatt kiesik a gyeplő a kezemből, már ismerem a megpihenés szépségét Isten karjaiban, aki biztos kézzel irányítja a sorsom, bármi történjék is az életemben.
Elfogadsz tőlem egy kis bátorítást? Semmi nem történt és nem történhet veled, ami meglepné Istent.
És mert Ő nem változik, és hűsége nemzedékről nemzedékre száll (Zsolt 119,90), bízhatsz Benne, hogy karjában fog végigvinni minden változáson, ami ér az életben.
Ha Isten megengedett valamilyen változást, hagyd, hogy az új helyzet közelebb vonjon Hozzá és Igéjéhez. Ő legyen a menedéked, vigaszod és erőd.

Drága Jézus, Te ugyanaz vagy, de valami az életemben megváltozott. Nem könnyű megélni, és szükségem van a segítségedre, hogy fel tudjam dolgozni életem új történéseit. Köszönöm Igédet. Erősíts és vigasztalj szeretetből fakadó terveid alapján. Bízom benne, hogy velem maradsz ebben és az összes következő időszakban. Jézus nevében, Ámen.

Chrystal Evans Hurst: When Your Life Changes … and the Change isn’t Easy
Encouragement for today, 2016.11.11.
www.proverbs31.org

2016. november 10., csütörtök

Lélekerősítő - Várakozva, vágyakozva

Wendy Pope

„Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.” És 64,3 (KG)

Nem ismerek olyan embert, aki szeret várni.
Műszakilag fejlett világunk arra tanít, hogy nem kell várakozni. Hogy mást ne mondjak, pillanatokkal az után, hogy megosztottad a szociális médián, már az egész világ láthatja a képeket, amiken a barátnőddel ebédelsz.
Amint eszünkbe jut, csevegni kezdhetünk bárhol, bármikor, bárkivel. Az sms gyorsabb a telefonhívásnál, az email a postai szolgáltatásoknál. Ebédünket percek alatt kifizetjük, elkészíttetjük, és becsomagolva a kezünkbe vehetjük anélkül, hogy ki kellene szállnunk a kocsiból. Igen, kényeztető világunk üzenete az, hogy nem kell várakoznunk.
De, drága barátnőm, minket becsaptak.
Lehet, hogy szeretjük a gyors kaját, de egy kis várakozás árán valószínű, hogy egészségesebb ételt kapunk, és az jobb nekünk. Tudom, hogy ha valami feldühít, mind égünk a vágytól, hogy azonnal kifejezzük gondolatainkat, érzéseinket emailben, sms-ben, Facebook megjegyzésben. Ugyanakkor, ha visszafogjuk magunkat, és várakozunk egy kicsit, esély van rá, hogy józanabb, meggondoltabb választ adunk, mely méltó a bennünk élő Krisztushoz. Egyetérthetünk abban, hogy általában jobban sülnek el a dolgok, ha várunk egy kicsit?
Fiatal koromban egyetlen tévé volt a családban. Bátyámmal felváltva nézhettük kedvenc adásainkat. Hamar elegem lett, és szerettem volna, ha lenne egy külön tévékészülékem a szobámban. Ragyogó ötletemet megosztottam a szüleimmel. Meglepett, hogy igent mondtak, de vágyakozásomat várakozásba fordították.
Ahelyett, hogy kifizették volna, nekem kellett megkeresnem a készülék árát. Hónapokon át gyűjtöttem bébiszitterkedve, különböző feladatokat vállalva, míg végre összegyűlt 89 dollárom, amiből vehettem egy 18 cm-s fekete-fehér tévét. Ahogy az ágyamon heverészve a bátyám cikizése nélkül néztem kedvenc műsoromat, úgy éreztem, ez a kis készülék megérte a várakozást.
Alapigénkből biztatást kapunk az előttünk álló hosszú várakozásokra: „Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja” (És 64,3). Bár ez a mondat Izrael visszatéréséről szól Jeruzsálembe a babiloni fogságból, szerintem mind azonosulni tudunk azokkal, akik vártak. Osztozunk a reménységben, hogy ha várjuk Istent, a várakozásunkat lezáró tökéletes vég szem nem látta, fül nem hallotta Isten-élmény lesz.
Annak értéke, amire felnőttként várakozunk, messze felülmúlja a kis fekete-fehér tévé árát. Várjuk egy családtag megtérését, egy barát gyógyulását, egy hosszantartó egészségügyi probléma végét, szabadulást függőségtől, pozitív terhességi tesztet, a munkanélküliség végét. Akkora értékre várunk, hogy figyelmünk könnyen elsiklik az élet felett.
Nagyon fontos, hogy mindezekért imádkozzunk. De ha felemésztik minden gondolatunkat, érzésünket, túl fogjuk becsülni az értéküket, főleg ha a várakozás hosszan tart. Van, amelyiknek nagyobb a súlya, mint eredetileg gondoltuk, van, amelyiknek kevesebb. Telnek a napok, hónapok, évek, és mi egyre több energiát, erőfeszítést, imádságot, beszélgetést költünk rá, és igen, néha manipulációt, bűntudattal járó cselekedeteket, csak hogy végre beteljesüljenek. Észre sem vesszük, és hitünk egy Személy helyett várakozásunk céljára irányul.
A jó várakozás nem más, mint nyugodt tartózkodás a jelenben, miközben tekintetünk előre néz a jövőbe. Várakozásunk ideje nem lesz olyan rövid, mint egy szociális média-bejegyzés, de bízhatunk benne, hogy amíg mi várakozunk, Isten dolgozik, és olyan véget készít elő, mely a mi javunkat és az Ő dicsőségét szolgálja.

Istenem, nehéz a várakozás, és a jó várakozás szinte lehetetlen. Segíts észrevennem a jót magam körül várakozás közben, ahelyett hogy azon rágódnék, miért hagytak el, miért tettek ki az állásomból. Uram, te megbízható vagy, és azt akarod, ami a legjobb nekem. Köszönöm a jó terveket, melyeket nekem készítettél és készítesz. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Pope: Waiting and Wanting
Encouragement for today, 2016.11.07.
www.proverbs31.org

2016. november 7., hétfő

Lélekerősítő - Belefáradtam a jócselekedetekbe


Amy Carroll

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” Gal 6,9

Fásultnak éreztem magam. Tudtam, hogy meg kell újítanom elkötelezettségemet az adakozás iránt.
Hiába csodáltam mindig a nagylelkű embereket, és közéjük szerettem volna tartozni, a szívemben valamilyen ellenállást kezdtem érezni a jókedvű adakozó-léttel szemben életem minden területén, legyen szó az időmről, a képességeimről, anyagiakról.
Olykor azért vonakodtam, mert örültem, ha a mindennapi feladataimnak eleget tudok tenni. Máskor úgy éreztem, én vagyok az, akinek szüksége lenne valamire. És olyan is volt, hogy egyszerűen elegem volt azokból, akiken segítenem kellett volna.
Rita barátnőm elmesélt egy történetet, épp azt, amit hallanom kellett. Rita édesanyja bevándorló, aki kétségbeejtő szegénységben nőtt fel, és most odaadással dolgozik egy projekten, amivel a maga módján enyhíteni tud hazája nyomorán. Alig használt cipőket gyűjt, és elküldi őket egy jótékonysági szervezetnek otthon, a hazájában.
Rita anyukája évek óta végezte ezt a tevékenységet, közben nyolc gyermeke tanúja lehetett anyjuk munkájának és nagylelkűségének.
Meglepő módon, Ritát inkább zavarta az anyja foglalatossága, semhogy felnézett volna rá. Egy nap, mikor már elege lett, kitört: „Mi a csudának folytatod még mindig? Tudod milyen korrupt az ottani rendszer. A cipőket, amiket küldesz, ellopják, eladják, és valami korrupt hivatalnok zsebébe kerül az áruk. Te meg egy csomó időt és energiát pazarolsz rá.”
Édesanyja szelíden ránézett, és így válaszolt: „Az érkezési oldal nem az én felelősségem. Az én dolgom az, hogy adjak.”
Mialatt Rita történetét és édesanyja válaszát emésztgettem, rájöttem, hogy azért nem akarok adni, mert nem vagyok biztos abban, mire fogják használni, amit adok.
- Nem adok az utcai szegényeknek, mert nem tudom, mire fogják költeni a pénzt.
- Nem tudok felszabadultan szeretetet adni, mert nem tudom, hogy a másik mit érez irántam.
- Nem fordítom a családra az időmet, mert nem hiszem, hogy örülnének neki.
Könnyű kimagyarázni, hogy miért nem adunk. Nincs időnk. Sok a csalás körülöttünk. Nekem se fog adni senki, ha én szorulok rá. Megnyugszunk abban, hogy majd valahogy valaki segíteni fog.
Én magam is mentegetőztem már mindezekkel. De ahogy Rita édesanyjának bölcsességén elmélkedtem, szívem kemény fala kezdett meglágyulni.
Ennek az asszonynak a mondata a Gal 6,9-et visszhangozza: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.”
Ha úgy érzed, belefáradtál a jótettekbe, és van is egy csomó mentséged, ahogy nekem is volt, a legjobb módja, hogy felfrissítsd elkötelezettségedet az, hogy elkezdesz adni.
Korábbi fukar hozzáállásom az élethez és a szeretethez semmi hasznomra nem volt. Istentől nagyvonalúságot és bőséget kaptam. Bölcsen akarom odaadni az időmet és a forrásaimat, de ezt őszintén, szabadon szeretném tenni. Figyelmesen lesem Isten jelzéseit az adakozási alkalmakra, mert tudom, hogy az eredményt nyugodtan rábízhatom.
A jókedv, a felfrissülés akkor érkezik, ha adakozom. Akár a legegyszerűbb módon is:
Rámosolygok a fáradt ügyintézőre.
Lehetőséget adok a kikapcsolódásra egy agyonhajszolt édesanyának.
Időmmel ajándékozok meg egy küszködő nonprofit kezdeményezést.
Pénzt adok egy rászorulónak.
Nyugodt, szeretetteljes bölcsességet egy stresszben élő barátnak.

Csatlakozz hozzám az üdítő adakozásban, még ha belefáradtál is a jócselekedetekbe!

Uram, könnyű belefáradni az adakozásba, ezért arra kérlek, növeld bennem a vágyat és az elhatározást, hogy életem minden területén nagylelkű legyek. Váltsd be rajtam ígéretedet, és ahogy én felüdítek másokat, úgy üdíts fel te is engem! Jézus nevében, Ámen.

Amy Carroll: Tired of Doing Good
Encouragement for today, 2016.11.04.
www.proverbs31.org

2016. november 3., csütörtök

Lélekerősítő - Mihez kezdjünk nehezen kezelhető kapcsolatainkkal


Lysa TerKeurst

„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején felmagasztaljon benneteket.” 1Pt 5,6

Érezted már, hogy kezelhetetlenné vált egy kapcsolatod? Talán a kellős közepén vagy egy bonyolult, zűrös, megjósolhatatlan kimenetelű szituációnak?
Előfordul, hogy hiába küszködök, nem találom a megfelelő szavakat, amikkel mederbe terelhetek egy vitát. Jó az, ha beszélgetünk, ám néha csak mondjuk a magunkét, körbe-körbe járunk, és nincsenek termékeny szavaink, amik továbblendíthetnének. Ilyenkor azt érezzük, legszívesebben feladnánk. De mielőtt feladnám, megtanultam, hogy jobb, ha egy időre elhallgatok.
A hallgatásban töltött idő a legjobb gyógyszer egy kusza helyzet orvoslására. Az érzelmekből, zűrzavarból, kimerültségből hátralépek, és csendben maradok Jézussal – úgy tapasztaltam, ez az, ami minden másnál többet segít a vita feloldásában.

Felsorolok öt szépséges gyümölcsét a csendnek:

1. Biztonságban érezzük magunkat annyira, hogy hajlandók legyünk az alázatosságra.

A vita hevében a legkevésbé sem akarok alázatos lenni. Hangos vagyok, és bizonygatom az igazam. Megtanultam, hogy ha azt akarom, hogy az egész értelmet nyerjen, lépjek ki a küzdőtérről, s alázatosan kérjem Istent, súgja szívembe az igazságot. Egyetlen kapcsolati konfliktus sem volt az életemben, amihez valamilyen szinten én is hozzá nem járultam volna. De ezt csak a csendben tudom felismerni és elismerni.
1Pt 5,6a: „Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt”

2. Isten józanabb állapotba emel
A kusza kapcsolat viharában őrült érzelmek uralkodhatnak el rajtunk, melyek belelöknek a reménytelenség gödrébe. Csak úgy tudunk kijönni onnan, ha abbahagyjuk a még mélyebbre ásást, és Istenhez fordulunk megoldást keresve.
1Pt 5,6b: „… hogy annak idején felmagasztaljon benneteket”.

3. A szorongás átadja helyét a haladásnak.
Öntsük ki szívünk szorongását Jézusnak, aki úgy és ott szeret minket, amilyenek és ahol éppen vagyunk. És mert szeretete ítélkezés nélkül sugárzik ránk, elég biztonságot ad ahhoz, hogy alázatosan beismerjük, szükségünk van a munkálkodására bennünk. Ha megpróbálom helyre tenni a másikat, ezzel csak szaporítom a szorongást. Az igazi haladás akkor következik be, ha hagyom Jézust dolgozni rajtam.
1Pt 5,7: „Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.”

4. Meglátjuk, hogy valódi ellenségünk nem az az ember, akivel konfliktusban vagyunk.
Igaz, hogy van ellenségünk, de az nem a másik ember. A valódi forrás Sátán hatalma rajta - és rajtam. A pillanat hevében ezt nem veszem észre. De a csend éberré teszi, és segít stratégiát kidolgozni, hogy józanul, önuralmamat megtartva tudjak lépni és reagálni.
1Pt 5,8-9a: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben.”

5. Megnyugtathat a tudat, hogy Isten ezt a konfliktust jóra fordítja majd – függetlenül a harc kimenetelétől.
Ha erőfeszítést teszek arra, hogy jól kezeljem ezt a konfliktust, felszabadulok a nyomás alól, hogy mindennek rózsásan kell végződnie. Néha a konfliktus megerősíti a kapcsolatot. Máskor meg véget vet neki. Mivel a másik személy nincs a hatalmamban, összpontosítsak a jóra, amit Isten munkál bennem ezzel a helyzettel, a többit pedig bízzam Rá.
1Pt 5,10-11: „Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban az ő örök dicsőségére hívott meg benneteket, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog majd titeket helyreállítani, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen.”

Isten végül arra használhatja ezt a küzdelmet, hogy megerősítsen, és hogy megtanuljam kezelni a kapcsolataimat. Ha elég alázatos tudok lenni, hogy a csendben elfogadjam Tőle, amire tanítani akar ezzel a helyzettel, biztonságban megnyugodhatok, bármi lesz is a csata kimenetele.

Uram, segíts, hogy hagyjam abba ennek a szituációnak a boncolgatását, és maradjak csendben egy darabig a Te jelenlétedben. Uram, tégy alázatossá. Mutasd meg, hogyan hozhatom helyre a kapcsolatunkat. Vagy mutasd meg, hogyan tudjuk egészségesen lezárni. Vedd el tőlem a szorongást, és a helyét töltsd fel békéddel, bölcsességeddel, biztonságoddal. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: What to Do With Tough Relationships
Encouragement for today, 2016.11.03.
www.proverbs31.org