2017. április 30., vasárnap

Lélekerősítő - Ha nem mesés, Isten még nem fejezte be


Alicia Bruxvoort

„Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.” Fil 1,6


„Készítek valami meséset”, közölte Maggie lányom egy esős délelőtt, ahogy elindult az alagsorba a kézműves alapanyagokhoz.
A hajtogatnivaló ruhák halma fölött biztató mosolyt villantottam nyolcéves gyermekem felé: „Nagyon jó. Mindjárt megyek, és megnézem.”
Később, mikor lementem hozzá, csak azt láttam, hogy hatalmas rumli veszi körül kreatív gyermekemet. Nem volt ott semmi, ami mesés lett volna, ehelyett festéktubusuk, gyurmatégelyek, zsinórok, szalagok, színes papírok hevertek szanaszét körülötte.
Nagyot sóhajtottam a káosz láttán, sajnáltam, hogy a mesés tervek kudarcba fulladtak. Lehajoltam, s összeszedtem néhány üveggyöngyöt, amik színes harmatcseppekként csillogtak a padlón. Majd megsimogattam Maggie vállát, és megkérdeztem: „Hogy haladsz?”
Arra számítottam, hogy kislányom csalódásának ad hangot, és megkér, hogy segítsek rendet rakni. Legnagyobb meglepetésemre ragyogó szemmel fordult felém, hajában egy narancssárga festékfolttal. „Gyönyörű lesz! Igazi műalkotás!”
Kétkedő arckifejezésemet látva letette az ecsetet, és nyugodtan állta a tekintetemet. Majd körbemutatva biztatóan így szólt: „Ne aggódj, anyu. Most még nem mesés, mert még nem végeztem”.
Hagytam, hogy gyermekem magabiztos szavai visszhangra leljenek a lelkemben, és hirtelen összeszorult a torkom. Hányszor, de hányszor suttogta Isten ugyanezt a szívembe? „Ne aggódj, gyermekem. Most még nem mesés, mert még nem végeztem.”
Amikor egy-egy álmom darabokra hullik, amikor legszebb tervem kudarcba fullad, amikor szeretteim szenvednek, vagy ha nagyon elnehezedik a szívem, lehet, hogy nem egy sikertelen folyamat végét látom, hanem csak a zűrzavaros kibontakozást? Amikor a helyzet inkább siralmas, mint dicső, lehet, hogy Isten még dolgozik rajta?
A Biblia kijelenti, hogy Isten mindent szépen bevégez a maga idejében (Préd 3,11), és hogy minden javukra válik azoknak, akik szeretik Istent (Róm 8,28). Amikor viszont egy fájdalommal vagy stresszel teli időszakot élünk, nehezen tudjuk ezeket az ígéreteket magunkra is vonatkoztatni.
Mesés művét alkotó kislányomtól tanultam valamit a reményről azon a napon. Mikor magára hagytam, még hallottam, hogy egy vidám dalt dúdol magában munka közben. Hirtelen rájöttem, mi okozza dalos kedvét: ahol én zűrzavart látok, kislányom lehetőséget. Ahol én káoszt, ő reményt.
Így van ez Istennel is: Ő a mi káoszunkat kibontakozó mesterműnek látja.
Amikor rátekint életünkre, Ő nem a rendetlenségét látja, ami most van, hanem a szépséget, ami majd lesz. És mint a hozzám közelálló kis művészpalánta, türelmes Alkotónk sem hagyja abba az egészet a folyamat közepén, ahol káoszt tapasztal. Ahogy mai alapigénkben olvassuk: nem hagyja abba a jót, amíg be nem fejezi dicsőségben.
Legközelebb, mikor úgy tűnik, az Úr tervei kudarcot vallanak, tekintetünket emeljük fel a zűrzavarról, és nézzünk Alkotónkra. Kapaszkodjunk ígéreteibe, higgyünk szilárdan hűségében.
Amikor nem sikerül felfedeznünk Isten keze munkáját életünk sötét pillanataiban, egy nyolcéves kislánytól tanult bölcsességgel nyugodjunk meg abban, hogy „még nem mesés, mert Isten még nem végzett”.

Uram, segíts, hogy bízni tudjak Benned akkor is, amikor az életem összezavarodik. Segíts néha megpillantanom mesés művedet, amit bennem és a körülöttem lévő világban alkotsz. Ki szeretnék tartani ígéreteid mellett, hogy ne váljak a félelem és kételkedés prédájává. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: If it’s Not Fabulous, God’s Not Finished
Encouragement for today, 2017.04.28.
www.proverbs31.org

2017. április 24., hétfő

Lélekerősítő - Mi értelme ennek a sok kapcsolatnak?


Karen Ehman

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13,34-35

Mintha minden nap csapatszemlén vennénk részt. Te is, tudom. Személyesen, online, mobilképernyőn, az emberekkel való érintkezések nem érnek véget.
Kezdjük reggel. Az első, akivel találkozol, a házastársad vagy egy szobatárs. Aztán eléd kerül egy gyermek, aki reggelit kér. A konyhapulton jelez a telefonod, sms érkezett valakitől. A postás virágos képeslapot hoz a nagymamától. Újabb csengés a mobilodon, valaki üzent a templomi közösségből, a családból – az életedből.
Aztán újabb emberek csatlakoznak a szemléhez.
Szomszédok, tanárok, a kedvenc bolti eladód. Munkatársakkal érintkezel, vagy szurkolókkal a focipálya szélén. És végül ott vannak az ismeretlenek, akikkel egy-egy pillanatra találkozol. A kapcsolatok egy részét te választottad, másokat úgy kaptál.
Miért kerülünk kapcsolatba ennyi emberrel? Talán azért küldi Isten utunkba őket, hogy megtanítson valamit általuk, vagy hogy mi nyújtsunk szeretetet feléjük?
Vegyük például az iskolai focikupán mellettem ülő nagypapát. Vagy az ismeretlen nőt, akinek sietős a dolga, és elém vág a lámpánál. Tudok-e kedvességet sugározni feléjük? Tudok érdeklődni a nagypapánál az unokájáról? Vagy tudok őszinte mosolyt küldeni a dühös autósnak?
A Szentírásban sok tanácsot kapunk arról, hogyan bánjunk vagy ne bánjunk egymással. Csak az Újszövetségben közel 40 előírást találunk, melyek mindegyike tartalmazza az „egymás” szót.
Mai alapigénkben maga Jézus adja az utasítást: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34-35).
A szeretetben Jézus a minta. Az ő szeretete áldozatkész. Állhatatos. Feltétel nélküli. Nincs hozzá zsinórmérték. Akkor mutatjuk be pontosan Krisztus irántunk való szeretetét, ha úgy szeretjük a másikat, ahogy Jézus minket. Az emberek számára felvillan valami az evangéliumból, amikor Isten szeretetét próbáljuk tükrözni feléjük.
Itt egy másik példa az „egymás” igeversekre, melyet a „szemlén” résztvevőkre vonatkoztathatunk.
„A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást” (Róm 12,10).
Azt kívánja tőlünk, hogy helyezzük a másikat magunk elé. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Nemcsak azt jelenti, hogy a legkisebb szeletet veszem ki a kókuszos süteményből, hogy a többieknek nagyobb maradjon. Nem csak azt jelenti, hogy kinyitom és megtartom az ajtót a másik előtt. A másik tisztelete azt jelenti, hogy az ő kívánságát és jóllétét tartom szem előtt, amikor én is vágyom valamire. Azt jelenti, hogy Istenre bízom, és elengedem azt az érzést, hogy előjogom van valamihez. Azt jelenti, hogy kedvesen és tisztelettel beszélek, néha engedek a másiknak, és nem rombolom, hanem építem őt.
Mások iránti tiszteletemmel Jézust tükrözöm. Ha az Úr is maga elé helyezett másokat, nekünk is meg kell birkóznunk ezzel, legyen bármilyen nehéz.
Ne gondoljak arra, hogy nem könnyű kapcsolatban lenni az emberekkel. Vegyem tudomásul, hogy hűség és szilárd eltökéltség kell hozzá. A házasságok néha azért bomlanak fel, mert elhalványulnak az érzelmek. Ha nehéz kitartani egy barátságban, inkább szakítunk. Csökkentjük a kapcsolattartást felnőtt gyermekeinkkel, mikor úgy véljük, túlságosan nagyot csalódtunk bennük. Pedig a Római levélben olvasható parancs egyértelmű: ne hanyagoljátok kapcsolataitokat, hanem szolgáljatok fáradhatatlanul. (Persze nem a kárt okozó, erőszakkal terhelt kapcsolatokról beszélek.)
Ha minden nap arra figyelek a másikra gondolva, hogy: „mit tehetek érte?” és nem arra, hogy „mi hasznom belőle?”, felfedezem, mekkora öröm Jézust szolgálni úgy, hogy nem várok érte semmit cserébe az emberektől.
Mutassam meg, hogyan értelmezem az „egymásért” élést, a tiszteletteljes szolgálatot azok felé, akikkel ma találkozom, Jézus örömhírét sugározva feléjük.
Igen, még azok felé is, akik beárnyékolják a napomat.

Segíts, Mennyei Atyám, hogy az emberekkel való kapcsolatomat lehetőségnek lássam az Örömhír terjesztésére. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: What’s the Point of All These People?
Encouragement for today, 2017.04.24.
www.proverbs31.org

2017. április 20., csütörtök

Lélekerősítő - Nem merek bátran imádkozni


Lysa TerKeurs

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16)


Bevallom, néha nem merek bátran imádkozni.
Nem azért mintha nem hinném, hogy Isten mindenre képes. Hogyne hinném. Odavagyok Jézusért. Teljes erőmmel követni akarom. Engedelmeskedni neki. Kalandra kelni Istennel.
Ingadozásom tehát nem abból ered, mintha kételkednék Istenben. Inkább magamban kételkedem, abban, hogy fel tudom-e ismerni, mi az Isten akarata. Tény, hogy Isten néha úgy dönt, nem tesz semmit. Ha pedig Ő a Nem mellett dönt, én pedig vadul imádkozom az Igenért, úgy érzem, nem vagyok összhangban az akaratával.
Ismered ezt az érzést?
Annyira szeretnék Isten akaratával azonosulni, hogy ilyeneket mondok imádkozás közben: Uram, kérlek, gyógyítsd meg a barátnőmet, de ha magadhoz akarod őt venni, azt is elfogadom.
Miért nem imádkozom bátran: Uram, gyógyítsd meg a barátnőmet! És aztán továbblépek, tudva, hogy nem imádkoztam hiába – függetlenül attól, mi következik ezután.
A bátor imádkozás átemel a vallásos megszokásból az Istennel való hiteles kapcsolatba.
Az imádkozás olyasmire nyitja meg lelki szemeimet, amit magamtól nem látnék meg. És biztos vagyok benne, hogy számít az ima. Az imádság erős és hatékony, ha igaz szívvel imádkozom (Jak 5,16).
Az ima tehát hat – megváltoztatja az életet, fellobbantja az elmét, megrázza a földet. Nem kell tudnom, hogyan. Nem kell tudnom, mikor. Csak bizalommal boruljak térdre, és akkor ennek a Jézust szerető lánynak a remegő imái hullámot vetve terjednek tova a magasságban és a mélységekben.
Hagyjam, hogy ez az abszolút igazság beáradjon a lelkembe, és kioltsa a kételkedés szikráit. Hajlítsa be a térdem. És lobbantson új, bátor, lángolóbb tüzet bennem. Ez a bátorság nem a főnök követelőző bátorsága. Ez a bátorság azt jelenti, hogy teljes szívemből szeretem Jézust, akkor hát hogy adhatnék neki lángoló imaéletnél kevesebbet?
Jézus a Mt 6, 6-8 versekben az imádságos életről beszél. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.”
Merjünk hát kérni. Újra meg újra. Nem azért, mintha ezzel akarata ellenére cselekvésre késztethetnénk Istent, hanem hogy lelkünk rákapcsolódjék drága Jézusunkra, és láthassuk, mit tesz a maga akarata szerint.

Uram, hálát adok a lehetőségért, hogy minden bajomat, bánatomat Eléd hozhatom. Köszönöm, hogy pontosan azt adod, amire szükségem van. Hiszem, hogy mindig a javunkat tartod szemed előtt. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: I’m Scared to Pray Boldly
Encouragement for today, 2017. április 6.
www.proverbs31.org

2017. április 10., hétfő

Lélekerősítő - Drámamentes élet


Cindi McMenamin

„Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.” 2Kor 5,17

Emlékszem arra az estére, amikor új lappal indult az életem.
Krónikus hátfájdalommal küzdő édesanyám gerincét megműtötték. Hiába küldtem sms-eket, hagytam üzeneteket, a műtét óta nem kaptam hírt felőle. Bátyámtól sem, aki közel lakik, és be tud járni hozzá a kórházba. Néhány zavaros sms érkezett anyukámtól, amiket nem tudtam kibogozni, egyszer meg hívott is, de senki se szólt bele a telefonba.
Azzal bátorítottam magam, hogy a bátyám úgyis hívna, ha baj lenne, meg Isten ura a helyzetnek.
Végre három nappal a műtét után meghallottam anyukám hangját. Alig ismertem fel. Este 9-kor hívott (náluk éjfél volt), nehezen formálta a szavakat, de azt megértettem, hogy elviselhetetlen fájdalmai vannak. Kapott fájdalomcsillapítót, de az orvos megtiltotta, hogy néhány órán belül újat adjanak neki.
Azért hívott, mert úgy érzi, nem éli túl az éjszakát.
Első reakcióm érzelmi volt. Azonnal beszélni akartam az éjszakás nővérrel, hogy adjon gyógyszert édesanyámnak. Fel akartam hívni a bátyámat, hogy leteremtsem, miért nem intézkedik személyesen. Rögtön meg akartam osztani az egészet a férjemmel és a lányommal, hadd tudják ők is, mi történik családom távol élő tagjaival.
De végül időt adtam magamnak, hogy felfogjam, jobban teszem, ha ahelyett, hogy három ponton is drámát szítok, Isten bölcsességéhez fordulok. Azt szeretném, hogy amit mondok vagy teszek, az Ő dicsőségét szolgálja.
Uram, adj bölcs szavakat, mit mondjak most édesanyámnak – fohászkodtam. Nagyon sajnálom, hogy ezt kell átélnie, mondtam neki a telefonba, imádkozom érte, hogy Isten „csendesítse le a vihart”, és legyen édesanyám Békessége, Gondviselője, Védelmezője és Orvosa ezen az éjszakán.
Anyukám megnyugodott, biztosított a szeretetéről, és lerakta a telefont. Én pedig valami új dolgot tettem. Nem hívtam fel a testvéreimet, hogy rájuk zúdítsam, mit éltem át pár perccel ezelőtt. Nem számoltam be kis családomnak sem a történtekről. Ehelyett csendesen megköszöntem az Úrnak, hogy segített megnyugtatni édesanyámat, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, és a pillanatnyi dráma elcsitult.
Akkor megértettem, hogy új korszak kezdődik: Krisztussal a szívemben drámamentes életet élhetek.
Évekig azt hittem, én már csak ilyen vagyok, hogy érzelmileg reagálok mindenre, hisz ebben nőttem fel. De mert Krisztusban újjá születtem, és ha Hozzá fordulok, megosztja velem bölcsességét, új lapot kezdhetek: reagálhatok felnőtt módra, nem kell hagynom, hogy az érzelmeim vezessenek, mikor hirtelen valami történik.
Mikor meghalok önmagamnak (Gal 2,20), és Krisztus él bennem, érzelmeim elveszítik központi szerepüket. Nem az vezérel, hogy én hogy látom a dolgokat. A jogok, melyeket magamnak tulajdonítok, már nem állnak az első helyen.
Érzelmeim, véleményem, jogaim mind az Övéi, és Ő nyilatkozik meg általam. Az Ő reakciója lesz az én reakcióm, az Ő cselekedetei az én cselekedeteim. Ahelyett, hogy jelenetet rendeznék, alávetem Neki magam. Csak arra kell gondolnom – ki is mondhatom hangosan –, hogy: Tied vagyok Uram, legyen nekem akaratod szerint.
Legkönnyebben úgy élhetek drámamentesen, ha mentes vagyok önmagamtól. Magamtól megszabadulva Krisztus személyével töltődöm fel. Csak így láthatom meg, hogy az Igazi Történet akkor bontakozik ki, ha Jézus növekszik bennem, én pedig kisebbedem.

Uram, köszönöm, hogy Krisztusban új életet kezdhetek. Köszönöm, hogy a bölcsesség egy fohásznyi távolságra van mindig, és így tudok felnőtt módra reagálni ahelyett, hogy az érzelmeim vagy a hangulatom vezérelnének. Segíts drámamentesen élni, Rád, a Te igazságodra összpontosítva önmagam és az érzelmeim helyett. Jézus nevében, Ámen.

Cindi McMenamin: Living a Drama-Free Life
Encouragement for today, 2017. április 5.
www.proverbs31.org

2017. április 5., szerda

Lélekerősítő - Az asszony, aki az igazságot tálalja fel


Liz Curtis Higgs

„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” Jn 11,27

A legjobb barátnőim mind Márták. Hívhatják őket Aninak vagy Erzsébetnek, ugyanolyan vendégszeretők, mint bibliai előképük, Márta, aki megnyitotta otthonát egy csapat szedett-vedett tanítványnak.
Az évszázadok során Márta nevéhez sok rosszallás tapadt, amiért rászólt testvérére, a betániai Máriára, hogy keljen már fel Jézus lábaitól, és segítsen neki a vendégek kiszolgálásában. „Szólj neki, hogy segítsen nekem!” (Lk 10,40), kérte díszvendégüktől.
Jézus szelíden, de határozottan válaszolt. „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít”, mondta neki, és rámutatott a valódi problémára: Márta fontosabbnak gondolta saját erőfeszítéseit, mint Máriáét. Mi, akik nyüzsögni szoktunk, gyakran lenézzük azokat, akik inkább hallgatnak és elmélkednek.
Jó hír viszont, hogy Márta tanult Mária példájából, főleg pedig mindkettejük Mesterétől.
Jézus legközelebbi betániai látogatásakor, mikor a nővérek a haldokló fivérükhöz hívták, Márta felpattant, és eléje futott. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem” (Jn 11,21).
Várjunk csak? Márta összeszidta Jézust? Úgy értette, hogy a tragédia nem történt volna meg, ha Jézus hamarabb érkezik? Láttuk már korábban is, hogy Márta bátor, szókimondó nő volt. Csalódásának ad most hangot? Vagy ideges és zavart?
Következő szavaiból kitűnik, hogy egyik sem. „De tudom, hogy most is bármit kérsz az Istentől, megadja neked” (Jn 11,22). Nem a düh mozgatta, hanem a hit, a bizonyosság, hogy Jézus képes visszahozni Lázárt az életbe. A „megadja neked” a bizalom szava, nem a kétségé és félelemé.
Jézus egy fokkal magasabb szintre emeli Márta hitét: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11,25), majd hozzáteszi az örökkévalóságot átívelő, észbontó ígéretet: „aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (Jn 11,26).
De hát nem pusztul el a testünk? Távozásunkat nem kíséri a sok-sok virág és részvétüzenet meg a gyászszertartás? De igen, ám halhatatlan részünk, a lelkünk, Jézusnak köszönhetően mindörökké élni fog.
Végül feltette Mártának a Nagy Kérdést, melyre mindnyájunknak válaszolnunk kell: „Hiszed-e ezt?
Ezt”, vagyis hogy ki Ő, miért jött, és mit jelent számunkra.
Márta válasza gyors volt és határozott, hitének bátor kifejezése, a mi mai alapigénk: „Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön” (Jn 11,27).
Ez az, Márta! Amikor Jézus kijelentette: Én vagyok, ő megerősítette: Te vagy. Márta „hiszem” hitvallása igen fontos, mert Jézus címének, isteni természetének és hivatásának elismerése volt. Nem Péter és nem János tette ezt a bátor nyilatkozatot aznap Betániában. Egy nő tette. Isten leánya.
Márta hite ekkor már olyan biztos és megingathatatlan, mint testvéréé, Máriáé. Ő, aki az ételt adta vendégeinek, felszolgálta az igazságot is: „te vagy, akinek el kell jönnie a világba”.
Amit Márta tett, mi is megtehetjük. Éljük hitünket hivatásszerűen. Hirdessük Isten igazságát. Mozdítsuk elő országának építését. Ezt a Jézust nem lehet heti egy órában letudni. Nem lehet vasárnaponként egy órán át dicsőíteni, aztán már délután nem gondolni rá. Jézus nem vár el és nem érdemel kevesebbet, mint teljes odaadást.
Nem kell káprázatos vendéglátónak, magabiztos szakácsnak lennünk, elég, ha kitárjuk szívünk ajtaját és örömmel üdvözöljük Vendégünket.

Uram, taníts meg, hogy teljünk el hittel, mint Márta, és mint ő, bízzunk ígéreteidben akkor is, ha lehetetlennek látszanak. Juttasd eszünkbe, hogy Veled minden lehetséges, beleértve a feltámadást is: a tiédet és a miénket. Jézus nevében, Ámen.

Liz Curtis Higgs: A Woman, Who Dishes Out the Truth
Encouragement for today, 2017.04.04.
www.proverbs31.org