2017. május 25., csütörtök

Lélekerősítő - Kapaszkodó, fájdalom idején


Lysa TerKeurst

„Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” Náh 1,7

Mind átéltük a mély fájdalom, a nagy csalódások gyötrelmét, amikor minden másként alakul, mint ahogy elképzeltük. De bár én is első kézből megtapasztaltam, mi a veszteség, néha nem tudom, hogyan segítsek át valakit élete nehéz időszakán.
Néhány éve egy kedves barátnőm házassága felbomlott. Annyira szerettem volna segíteni, de nem tudtam, mit mondjak, mit ne mondjak. Féltem, hogy elrontok valamit, ezért inkább nem kerestem.
Mígnem egy napon megállt a költöztető kocsi a házuk előtt. A költözés nem mindig jár jóleső izgalommal.
Most valaminek a végét jelentette. Az emberek sorra hordták ki a holmikat a házból, majd egyikük odajött hozzá a bekeretezett esküvői fotójukkal. „Rakjuk ezt is a többi holmi közé, vagy inkább külön teszi?”
Külön. Így fog ezentúl élni. Külön attól az élettől, amit elképzelt magának.
Átvette a fényképet, és nem tudta, mit csináljon vele. Leült a bejárati lépcsőkre, és felhívott. Könnyek között mondta: „Nem tudom, mihez kezdjek ezzel a képpel. Mit csináljunk azokkal a holmikkal, amik már nem tartoznak az életünkhöz? Együtt képzeltük el, és most ez az együtt megszűnt. Már nem tartozik hozzám. Nem tudom, mihez fogok kezdeni ezután.
Ahogy meghallottam remegő hangját, nagyon sajnáltam, hogy nem mertem felhívni.
Továbbra se tudtam, mit mondhatnék neki, de azt igen, hogy ki kell találnom valamit.
Végül ezt mondtam: „Veled sírok. Nincsenek válaszaim, csak imádkozni tudok. Le fogom írni a beszélgetésemet Istennel, és elküldöm, hogy tudd, Ő nem hallgat most sem. Lát és hall téged. És igéjével vigasztalni fog.”
Elővettem a bibliámat, és kiöntöttem a szívemet. „Istenem, mutass utat. Mutasd meg az igazságot. Használd kezemet, hogy igéd alapján vigasztaló szavakat írhassak szenvedő barátnőmnek. Fél, és nagyobb szüksége van vigasztalásodra, mint valaha.
Fogtam a tollam, és azzal együtt, ami a szívemet nyomta, papírra vetettem, amire Isten rávilágított.
Én: Uram, olyan nehéz látni, mennyire szenved. Könyörgött Hozzád, hogy mentsd meg a házasságát, és úgy érzi, nem törődsz vele.
Az Úr: Azt érzi, amit a Jób 17,11-ben olvasol? „Napjaim elenyésznek, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.”
Én: Igen, Uram, és össze vagyok zavarodva. Nem látod a könnyeit? Ha az én szívem megszakad a szomorúságát látva, tudom, hogy a Tied is. Nem értem, hogy történhetett mindez.
Az Úr: Jusson eszedbe, milyen jó bízni az Egyetlenben, aki tudja, mi van most, és mi következik. Idézd fel, mit ír a Náh 1,7: „Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.”
Én: Én is Hozzád menekülök, Uram. De olyan szörnyű, hogy így végződött az egész. Olyan értelmetlennek látszik.
Az Úr: Semmi sem értelmetlen, amit én megengedek. Semmi sem értelmetlen, amin keresztülmegy. A fájdalomból is jót hozok ki. A javáért dolgozom most, és azért fogok dolgozni a jövőben is. Továbbra is nagy tervem, komoly célom van vele. Péld 19,20-21: „Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy! Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.”
Én: Csak tudni szeretném, miért kell mindezt átélnie.
Az Úr: Nem kell tudnod a választ, Lysa. Csak bízz. Ézs 55,8a-9: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”
Én: De mi a helyzet a vágyainkkal, Uram?
Az Úr: Egyedül én ismerem a vágyaitok teljességét, Lysa. Új vágyakat adok neki, és segítek, hogy az eddigiek elmúljanak. Te csak biztasd, hogy bízzon bennem, és okosan döntsön. „Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Zsolt 37,3-4.
Miután befejeztem az írást, az egészet elküldtem a barátnőmnek. Soraim nem oldották meg a gyötrelmeit, nem válaszoltak a kérdéseire. Nem mutatták meg, hova tegye a holmikat, amiknek már nincs helyük az életében. De rávették, hogy elővegye Isten igéjét, és ő maga kezdjen beszélgetni Vele. Ez pedig első lépésnek nagyon megfelel.

Segíts, Uram, hogy a Szentírás igazságait összekapcsoljam való életemmel, azzal, amivel a mindennapokban szembesülök. Mutasd meg, mikor vihetek egy fénysugarat valakinek a sötétségébe, akinek nagy szüksége van Rád. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Holding on Through Heartbreak
Encouragement for today, 2017. május 25.
www.proverbs31.org.

2017. május 15., hétfő

Lélekerősítő - Amikor nagyon el vagy keseredve


Sharon Jaynes

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,5-6

A fiam szeret vicces videókat küldeni nekem. Egyik a Herkules filmből volt.
A szóbeszéd szerint a forgatókönyvben a színész egyik mondata után a „csalódottan” szó jelezte, hogy milyen hangsúllyal kell mondania a szövegét. Mikor a színész a kérdéses mondathoz ért, érzelmesen felkiáltott: „Csalódottan!” Ekkora bakit!
Azóta, mikor csalódottnak érzem magam, mindig eszembe jut ez a jelenet a Herkulesből, s általában elnevetem magam.
De maga a csalódottság senkit sem késztet nevetésre. Ha hagyjuk, hogy eluralkodjék, mélységes csüggedés lehet úrrá rajtunk.
Az elkeseredés mindenkit utolér élete valamelyik szakaszában. Egyedinek éljük meg, csak ránk jellemzőnek hisszük, mint egy ujjlenyomatot, pedig sokan megélnek nagy csalódásokat.
- Amikor főiskola helyett egy rehabilitációs intézetbe viszed a gyermekedet.
- Amikor válási papírokat írsz alá, ahelyett, hogy a házassági évfordulótokra készülnél.
- Amikor felmentenek az állásodból, pedig előléptetésre számítottál.
- Amikor egy könyvvel a kezedben kuporogsz a kanapén ahelyett, hogy a férjedhez simulnál.
- Amikor temetést tervezel a jövő helyett.
- Amikor a legkedvezőbb akciót keresed ahelyett, hogy aláírnál egy csekket.
- Amikor feljebb lépsz a karrierlétrán, ahelyett, hogy egy csecsemőt ringatnál a karodban.
Igen, mindenkivel előfordul, hogy szertefoszlik egy álma.
Én azt álmodtam valamikor, hogy tele lesz a házunk gyerekekkel. A fiam születése után készen álltam, hogy megvalósuljon az álmom.
Imádtam anya lenni! Steven, a maga seprűnyi szempillájával, rózsaszín arcocskájával, selymes, fekete hajával elvarázsolt már az első pillanatban, amikor megpillantottam.
Tizennyolc hónappal később készen álltam, hogy kihordjam következő gyermekemet. Steven minden gond nélkül fogant, azt hittem, a testvérke ugyanilyen könnyen fog érkezni.
Stevennek is megmondtuk: Anyu és apu kéri a Jóistent, hogy ajándékozzon neked egy testvérkét! Közös esti imádságunk végén Steven mindig hozzátette: És Istenem, adj anyunak és apunak még egy Jaynes babát!
De a következő hónap úgy telt el, hogy nem érkezett hír az új Jaynes babáról. A következő hónapban sem. Meg a következőben sem. Jöttek az orvosi ellenőrzések, a meddőségi kezelések, és a szívem minden hónapban újra meg újra összetört. Nem erről volt szó. Nem így kellett volna folytatódnia a történetnek.
A csalódottság földre tepert. Zsigeri csüggedést éltem át.
Steven még ötéves korában is minden este imádkozott a testvérkéért, de úgy tűnt, hiába. Nem tudtam, mit mondjak kisfiamnak, aki ennyire tele volt hittel.
Istenem, ha ez a te terved családunk számára – sóhajtottam –, kérlek, oldd meg ezt a problémát Steven imádságával.
Egyik nap a konyhában Steven felnézett rám, és édes kis gyerekhangján így szólt. – Anyu, gondoltál már arra, hogy Isten azt akarja, hogy csak egy Jaynes babátok legyen?
– Igen, nekem is eszembe jutott – válaszoltam. – És ha ez az ő akarata, akkor hálás vagyok Neki, hogy megadta egybecsomagolva mindazt, amiben reménykedtem: TÉGED!
Oldalt hajtotta a kis fejét, és előállt az imatervvel: – Szerintem folytassuk az imádkozást az új babáért addig, míg olyan öreg nem leszel, hogy már nem lehet több gyereked. És akkor tudni fogjuk, hogy Isten így akarta!
Kiváló ötlet! Én egyfolytában Steven hitéért aggódtam, pedig végig az én hitem volt beteg.
Csalódottságomban kételkedni kezdtem Isten irántam való szeretetében.
Steven nem tudhatta, hány éves, aki „olyan öreg”, de gyermeki hittel tudta, hogy Isten mindenre képes. Ha Isten nemmel válaszol a kérésére, akkor nincs azzal semmi gond. Én is sokszor mondtam nemet neki, és tudta, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem. A NEM annyit tesz, hogy azért nem, mert az édesanyád vagyok, és tudom, mi neked a legjobb.
Ez az, amire Isten meg akart tanítani. Amikor nemet mond, azt nem azért teszi, mert nem szeret, hanem mert ő tudja, mi nekem a legjobb, még ha én ezt nem is értem.
Nem tudom, téged mi bánt, de azt tudom, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, aki szeret minket, és tudja, mi a legjobb nekünk. A Biblia bátorít: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,5-6).
Lehet, nem értem a füstbement tervek miértjét, de tudom, hogy az összetört álmok egy olyan csodálatos mozaik darabkái lehetnek, amilyet el sem tudtam volna képzelni. A megpróbáltatások megtisztítják életünk szövetét az önelégültség csomóitól, és a csodák nyersanyagává válnak.
Nincs vége a történetnek. Mindig van tovább. A te történetedben is. A kisfiam, az egyetlen gyermekem, megtanított rá, hogy adjam át Istennek szertefoszló álmaimat, hogy még szebb álmokkal gazdagodjam. Add át Neki te is a tiedet, jó?

Uram, segíts, hogy Rád bízzam meghiúsult álmaimat. Kezemet és szívemet eléd tárom, bennük álmaim széttört darabkáival, amikből Te majd egy mesteri terv alapján csodálatos műalkotást készítesz. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: When You’re Struggling with Disappointment of the Worst Kind
Encouragement for today, 2017.05.12.
www.proverbs31.org

2017. május 9., kedd

Lélekerősítő - Egy csokor hervadt virág anyák napjára


Alicia Bruxvoort

Tudjuk, hogy az igaz szeretet olyan, mint Jézusé. Ő életét adta értünk, és hív, hogy mi is adjuk oda életünket testvéreinkért (1 Jn 3,16)

Sosem felejtem el azt az anyák napját, amikor elsőszülöttemtől egy csokor elfonnyadt százszorszépet kaptam.
Előző délután a konyhaablakból lestem, ahogy kisfiam bejárja a nyíratlan hátsó udvart, hogy összeszedjen egy csokor százszorszépet. Elégedetten szemlélte az eredményt, megszagolta, bólintott, és bevonult a házba. A konyhában kért tőlem egy cipősdobozt, celluxot és csomagoló fóliát.
Amíg én a kisebbeket ágybadugtam, Lukas elvonult a szobájába, de figyelmeztetett, hogy nehogy bemenjek hozzá, mert nagy meglepetésen ügyködik.
Ám mikor rózsaszín fénynyalábokkal és kisfiam pajkos sikolyaival elérkezett anyák napjának hajnala, az igazi meglepetés Lukast érte.
Karja alatt a befóliázott dobozzal odafutott az ágyamhoz, s addig ugrált le-föl az ágy végében, míg álmos mosollyal kinyitottam a szemem. Elénekelte az ilyenkor szokásos anyáknapi éneket, én pedig felültem, hogy az ölembe helyezhesse az ajándékát.
Hatéves kincsem kuncogva leste, ahogy én óóók mag ááák kíséretében lefejtettem a fényes fóliarétegeket a dobozról. Mikor az utolsó ragasztót is sikerült letépnem, és felemeltem a fedelet, a doboz mélyén egy barnásra színeződött, fonnyadt virágcsokrot találtam.
Tágra nyílt kék szemek bámulták az ajándékot, s a büszke mosoly rémült grimaszba fordult. Mielőtt a csalódás könnyekben tört volna elő, odahúztam magamhoz a kisfiamat, és megköszöntem neki a figyelmességét.
Aztán gyorsan kiugrottam az ágyból, s a fonnyadt százszorszépeket beleraktam a legszebb kristályvázámba. Lukas-ra mosolyogtam, majd a vázát az anyáknapi meglepetéssel méltó helyére, az asztal közepére raktam, az ünnep legméltóbb díszeként.
És utólag már tudom, hogy valóban az volt.
Talán akkor még nem így gondoltam, de most, több tucat évvel és öt gyerek felnevelésével a hátam mögött, megtanultam valamit az anyaságról, amit a képeslapok és a tarka virágok nem tudnak példázni.
Az anyaság csodálatosan szép, felbecsülhetetlen ajándék, ugyanakkor viszont, meglepő módon, felszólítás is a meghalásra.
És talán ezért van az, hogy néhanapján ez a fenséges, szent küldetés fáradságos és örömtelen, egyhangú és prózai. Mert az anyaság, (még a lelki anyaság is) több, mint az új generáció felnevelésének feladata. Folytonos felszólítás arra, hogy mondjunk le az életünkről.
Az anyaság az, hogy nemet mondunk önzésünk vibráló ütemére, és átadjuk magunkat a szeretetet lassú ritmusának. Lemondunk a büszkeségről, és kitartunk az imádságban, elnyomjuk a mohóságot, és növekszünk a kegyelemben.
Az anyaság az, hogy az éjszaka sötétjében rójuk a köröket a szobában, karunkon síró csecsemőnkkel. Átkaroljuk zokogó tinédzserünket, hogy a vállunkon sírja ki magát a lelke mélyéig ható csalódás után.
Egy nap számtalanszor megtörlünk egy-egy feneket, orrot, felsikáljuk a padlót, és mindannyiszor díjazzuk a sokszor hallott esetlen kis vicceket.
Tipegő gyermekek után futunk az álmaink helyett. Szuperhős jelmezt varrunk, és közben arra vágyunk, hogy a hős megelevenedve kimenekítsen a mindennapok monotóniájából.
Egyszerűen arról van szó, hogy anyaként naponta el kell döntenünk, hogy kiszíneszzük a színtelen pillanatokat Jézus szeretetével. Ez a szeretet nem aranyszínű gügyögések csokra, és nem neonrózsaszín ölelések virága. Jobban hasonlít egy csomó barnára fonnyadt százszorszéphez egy cipősdoboz alján. Vagy a durva keresztfán függő Megváltóhoz.
Az 1 Jn 3,16 azt tanítja, hogy az igaz szeretet szépségét az áldozat kemény színei és a lemondás alázatos árnyalatai adják.
Valljuk be őszintén, hogy akár anyák, akár feleségek, szüleink gyermekei vagy barátok vagyunk, ezt a fajta szeretetet nem érezzük könnyűnek, természetesnek. De idővel rájöttem, hogy ha Jézusra szegezzük tekintetünket, és az Ő példáját követjük, valami meglepő dolog történik. Életünk lassacskán virágba borul, virágai nem fonnyadnak el, és nem hullanak le, nem fakulnak meg és nem száradnak el.
És mialatt naponta lemondunk életünkről szeretetben, hűséges Megváltónk valahogy felhasználja ismételt meghalásaink ajándékát, hogy az Ő dicsőségét sugárzó, az Ő kegyelméből élettel teli emberré neveljen fel minket.

Drága Jézus, segíts, hogy a Te szeretetedet utánozzam ma is. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: Why Every Mom Needs a Bouquet of Dead Flowers This Mother’s Day
Encouragement for today, 2017.05.09.
www.proverbs31.org

2017. május 6., szombat

Lélekerősítő - Hogyan mondjak nemet testem késztetéseinek


Lysa TerKeurst

/Adja az Atya, hogy/ a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével. Ef 3,17b-18

Nem szeretek szenvedni. Semmilyen formában. Ez az idegenkedés a szenvedéstől oda vezethet, hogy óvatlanul utánanyúlok bárminek - vagy bárkinek -, ami enyhítheti lelkemben a fájdalmat.
Talán érted, miről beszélek.
Például, amikor magányos vagy, és azt látod, hogy volt barátod kirak egy képet az új csajával, amin kézenfogva nevetnek, mint akik sosem voltak ennél boldogabbak – nos, ekkor a test arra indít, hogy belefogózz valamibe. Nehéz megállnod, mondjuk, hogy ne küldj sms-t egy másik srácnak, hogy valaki rád figyeljen, és ettől jobban érezd magad.
Amikor hallgatod, hogy a többi anyuka milyen lelkesen mesél csemetéje fejlődéséről az olvasásban, a tied meg még a betűk felismerésével küszködik, akkor szeretnél valamibe belekapaszkodni. Legszívesebben odavágnál egy csípős megjegyzést arról, amiben tudod, hogy az ő gyereke nem jeleskedik.
És ha engedsz a kísértésnek? Nem fogja megtölteni az űrt a lelkedben úgy, ahogy számítottál rá, sőt üresebbnek fogod érezni magad. De hogyan tudjunk nemet mondani a test késztetésének, mikor minden vágyunk, hogy enyhüljön a fájdalom?
Azt vettem észre, hogy minél inkább megtöltjük lelkünket Isten életadó szeretetével, annál kevésbé fog a test enyhülést kereső vágya uralkodni rajtunk.
Isten teljességének egyik legszebb leírását Pál levelében találjuk, amikor az efezusi hívekért imádkozik:
„Ezért térdre borulok az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által, hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által. A szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével (Ef 3,14-19).
Azt a részt szeretem legjobban, mikor kéri, hogy legyünk képesek felfogni Krisztus szeretetének teljességét, mert akkor megtelünk Isten teljességével.
Ha Krisztus teljes szeretetét befogadjuk, nem nyúlunk más után, hogy betöltsön minket. Ha mégis megtennénk, megérezzük. A lelkünk jelezni fog, és megálljt parancsol, ha a testünk boldogságot akar csórni valahonnan.
És a megállás nyújtotta szünetben meghozhatjuk a nap legnagyobb döntését: nemet mondok-e a testem késztetésének, hogy igent mondhassak Isten teljességére - ebben az adott helyzetben?
Ez nem azt jelenti, hogy amikor erőtlennek érezzük magunkat, bátor képet vágunk, és reméljük a legjobbakat. Krisztus ereje a miénk, mely fölötte van minden hatalomnak, beleértve a test késztetését is. Ha miénk Krisztus, teljesek vagyunk: Krisztus mindenestül szeret és elfogad, és ez erőt ad, hogy nemet mondjunk.
Igaz ez azokon a napokon is, amikor így érezzük, de akkor is, amikor egyáltalán nem érezzük Jézus szeretetét. Ha az Ő szeretetébe vagyunk belegyökerezve, ha ott megállapodtunk, akkor nemcsak tudunk szeretetéről, az értelem szintjén, de ez a tudat valóság is, melyben lehorgonyozhatunk. Fújjon bár a fájdalom szele, nem tud gyökerestül kiszakítani, nem tud széjjeltépni. Jézus szeretete megtart. Az Ő szeretete az alapozásunk. Jézus szeretete egy dicső nehezék, mely nem engedi, hogy a bántó szavak, a fájdalmas helyzetek destruktív erőként hassanak. Érezzük a szelet, de a szél nem tör össze minket. Ezt jelenti az „Isten teljessége”.
Ennek tudásában erő van. Nem függ a teljesítményünktől. Vagy attól, hogy egy másik ember szeret vagy elfogad-e. És attól sem, hogy teljesnek érezzük-e magunkat. Teljesek vagyunk, mert Jézustól megkaptuk a teljességet.
Igen, teljes a szeretet és az elfogadás, amit kapok, teljes az erő, amivel nemet mondhatok a test késztetéseire. Beszélj erről az igazságról azzal az erővel, amit kaptál Tőle. Éld ezt az igazságot azzal az erővel, amit kaptál Tőle.
Így mondhatunk hát nemet a testünknek. Így élhetünk betelve Isten teljességével.

Mennyei Atyám, hálás vagyok végtelen szeretetedért. Segíts, hogy Téged nézzelek, csak Téged lássalak, amikor fel akarom tölteni a bennem lévő űrt. Azt akarom, hogy gyökereim egyre mélyebben hatoljanak szeretetedbe. Jézus nevében, Ámen.

Lysa terKeurst: Telling My Flesh No
Encouragement for today, 2017.05.04.
www.proverbs31.org