2017. október 26., csütörtök

Lélekerősítő - A csend hangja


Mark Batterson

„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten.” Zsolt 46,11a


A megszakítás (interruption) kutatások szerint naponta átlag 3 percenként vagyunk kitéve zavaró hanghatásnak. Ismerős? (Vagy esetleg összesen három perc nyugtod van zavaró hanghatások nélkül egy nap?)
Már az a tény, hogy van erre szakosodott tudományterület, mutatja, mekkora a zajterhelés mai világunkban.
Gondolj bele: egy Gordon Hempton nevű környezetkutató 30 évnyi munkával összeállított egy listát ezzel a címmel: Az utolsó nagy, csendes helyek listája. Olyan helyeket vett fel, amelyeken a nappali órákban legalább 15 percnyi folyamatos, zavartalan csend uralkodik. A legutóbbi listája szerint összesen 12 ilyen hely van az Egyesült Államokban! S akkor csodálkozunk, miért szenved a lélek…
Nehéz kirekeszteni mások hangját, a szociális média hívójeleit, s az elvárást, hogy egyre többet teljesítsünk. Pedig a csendben nagyobb eséllyel hallhatjuk meg Isten hangját, és énekelhetjük az Ő énekét.
A csend különbözteti meg a belátást a látástól.
A csend különbözteti meg az örömöt a boldogságtól.
A csend különbözteti meg a hitet a félelemtől.
Próbáltál már elcsendesíteni egy zajongó termet? Aligha sikerül, ha igyekszel túlordítani a zajt. Ennél hatékonyabb, ha így szólsz: sss. Isten is ezzel a módszerrel él. Suttogása elcsendesít, megnyugtat, lecsillapít. Mai alapigénk is erről szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11a).
A világ fehérzaja a legnagyobb akadály lelki fejlődésünkben. A fehérzajban minden emberi fül által érzékelhető frekvencia azonos nyomáson van jelen. És mert minden benne van, nagyon nehéz egy-egy frekvenciát külön észlelni – főleg Isten halk hangját.
Amikor felhangosodik az életünk, és zaj tölt be minden frekvenciát, megszűnik létérzékelésünk. Ha túl zsúfoltak a napjaink, elveszítjük az egyensúlyt, ami a belső fül egyik funkciója.
Lehet egy végtagon járni?
Túl zajos és túl zsúfolt az életünk.
És így elfelejtjük, hogy Isten Isten. A legapróbb dolgok is elvonják Róla a figyelmünket. John Donne írta: „Egy légy zümmögése elvonta a figyelmemet Istenről és angyalairól”.
Az utóbbi tíz évben sokat dolgoztam együtt hangoskönyvek készítésénél Brad Smiley-val, a briliáns hangmérnökkel. A legutóbbi felvételen Brad elmagyarázta, hogyan dolgoznak kollégái. Mielőtt belépnének a stúdióba, előkészítik a hallásukat: tökéletes csendben lenyugtatják és újrakalibrálják a hangérzékelésüket. Csak így képesek valóban hallani. Az akusztikus ökológusok fültisztításnak nevezik a műveletet.
A csend a kulcsa annak, hogy meghalld Isten szívének dobbanását.
Csendesedj el, ha szeretnéd, hogy eltöltsön a Szentlélek.

A zsoltárok menedéknek, erődítménynek, mindig jelenlévő segítségnek hívják Istent. Az én kedvenc kifejezésem a búvóhelynek is értelmezhető „menedék”. „Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival"(Zsolt 32,7).
Csak azt tudjuk hangunkkal visszaadni, amit fülünkkel meghallottunk. Imádkozom, hogy kihalld a zajból Isten hangját. Dala fel fog szabadítani.
Egyszóval, Isten annál hangosabban beszél, minél nagyobb bennünk a nyugalom. Annyira fontos lelki vitalitásunk számára a csend, hogy érdemes szavanként végigelmélkedni alapigénket.
Csendesedj el.
Csendesedj el és tudd.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok az Isten.


Uram, szeretném tisztábban hallani hangodat, mint a világ zaját, mely körülvesz. Ma mit mondasz nekem? Jézus nevében, Ámen.

Mark Batterson: The Sound of Silence
Encouragement for today, 2017. 10. 23.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/23/the-sound-of-silence

2017. október 21., szombat

Lélekerősítő - Úgy érzem, fukar vagyok, Uram


Glynnis Whitwer

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” Mt 10,8b

Mondott valamit a fiam, amivel megbántott. Már nem is emlékszem, mit mondott (olyan apróság volt), de azt nem felejtettem el, mit éreztem akkor.
Azt, hogy fukar vagyok.
Abban a pillanatban szívem sértett fele átvette a hatalmat. Elhessegethettem volna a megjegyzést, gondolhattam volna, hogy félreértettem valamit, vagy próbálhattam volna megérteni a fiamat. De nem, reakcióm nem szeretetből fakadt, inkább megvontam a szeretetet.
Indulatok nélkül, ridegen közöltem nemtetszésemet. Az érzelmi nagylelkűség helyett a fukarságot választottam.
Előfordult már, hogy nyitottság helyett rácsapod az ajtót valakire érzelmileg?
Én sajnos így reagálok, ha megbántanak. Persze, könnyen igazolható ez a reakció, mert miért legyek megértő valaki felé, aki megsértett? Ám az Úr figyelmeztet, hogy ilyenkor hiányzik belőlem a nagylelkűség.
Ha őszintén magamba nézek, el kell ismernem, hogy ez a lelki fukarság évek óta fennáll. Azóta nevezem így ezt a hozzáállást, mióta olvastam Nicki barátnőm írását az érzelmi nagylelkűségről. Én gyakran tapasztalom magamon az ellenkezőjét.
Nehezen lépek túl egy sértésen. Nem örülök, ha valaki más kapja, amire titkon vágyakoztam. Nem tudok türelmes lenni, amikor stresszes vagyok. Nagylelkű válasz helyett önzően reagálok.
De nem akarok ilyen lenni. Nem ilyen anyának, feleségnek, barátnak szeretne látni Isten.
Évekkel ezelőtt találkoztam valakivel, aki a nagylelkűség mintaképe volt. Fiatal anya voltam, és épp elvállaltam kis gyülekezetünkben a gyermekprogramok irányítását. Volt a közelben egy nagyobb gyülekezet, találkozót kértem az ottani hasonló pozíciót viselő hölgytől, Joditól. Jodi azonnal talált rám időt sűrű tennivalói között, és mikor ezt megköszöntem, ennyit válaszolt: „Ingyen kaptuk, ingyen adjuk.”
Sejtettem, hogy a Bibliából erednek szavai, és később meg is találtam a megfelelő idézetet a Mt 10,8b versben. Maga Jézus mondta e szavakat, mikor elküldte 12 tanítványát szolgálni a nevében. Elmondta nekik utasításait, majd így szólt: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok”.
Jézus olyan vidékre küldte a tanítványokat, ahol bizonyosan találkoznak elutasítással. Az emberek bírálni, sőt talán üldözni is fogják őket. Jézus szerette volna, hogy ha elutasítással találkoznak, barátai emlékeznek mindarra, amit kaptak Tőle, és képesek szeretettel, érzelmi nagylelkűséggel válaszolni.
Jó volna, ha ez eszembe jutna, mikor legközelebb fukar módon készülök reagálni. Annyi mindent adott és megbocsátott nekem Isten, miért akarom szeretetét, megbocsátását, irgalmát megtartani magamnak?
Fukar szívem viszont még többet akar.
Pedig már mindenem megvan! Enyém Mennyei Atyám feltétel nélküli szeretete, aminek kiapadhatatlan a forrása. Korlátlan elfogadásban, korlátlan lehetőségekben, korlátlan ellátásban van részem. Nem kell szűkmarkúan visszatartanom semmit.
Szeretnék nagylelkűen élni! Minden helyzetben és minden körülmények között.
Milyen a nagylelkű szív? Irgalommal és megértéssel viszonyul a másikhoz. Elengedi az elvárásait, igyekszik elfogadó lenni. Hagyja, hogy a Szentlélek tegye a dolgát, és szeret feltétel nélkül, még akkor is, ha szerinte a másik rossz döntést hozott.
A fiammal való összezörrenéskor eszembe jutottak Jézus idézett szavai. Eszembe jutott elhatározásom, hogy nagylelkűen akarok élni. És helyre tudtam hozni, amit szinte elrontottam. Istennek legyen hála.
Ingyen kaptam, adjam is ingyen – egy igazság, ami szerint élnem kell. Így lehetővé válik, hogy önzés helyett áldást nyújtsak másoknak.

Uram, köszönöm, hogy annyira nagylelkű vagy velem. Nem érdemeltem megbocsátást, és Te mégis elküldted Fiadat, hogy meghaljon értem. Segíts nagylelkűen élni, ingyen megbocsátani és bőséggel szeretni! Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: Lord, I Feel Stingy Today
Encouragement for today, 2017.10.20.
www.proverbs31.org

2017. október 18., szerda

Lélekerősítő - Szeretnénk, ha szeretnének


John Ortberg

„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” 1Jn 4,11

Mindenki szeretné, ha szeretnék, ha kedvelnék, ha tapsolnának neki. Szeretnénk, ha valaki elfogadna, történjék bármi. Szeretnénk, ha volna kihez fordulnunk krízis idején. Szeretnénk, ha valakinél biztonságban tudhatnánk titkainkat. És ez nem véletlen.
Kapcsolatokra teremtettünk.
Meghitt kapcsolatokra.
Ha van olyan ember, akivel bensőséges kapcsolatban vagyunk, mindennel meg tudunk birkózni, amit elénk hoz az élet. Enélkül viszont a legnagyobb teljesítmény is üresen kong. Elmarad a siker öröme, ha nincs kivel megosztanunk. Szerintem a bensőséges kapcsolatra törekvés minden más törekvésnél többet ér.
Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, nem olyan, mint mikor elhatározzuk, hogy holnaptól több rostot adunk a diétánkhoz. Dolgozni kell rajta. De megéri, mert legbelül érezzük, hogy semmi sem olyan fontos a világon, mint egy másik emberrel való bensőséges kapcsolat. És az Istennel való szoros kapcsolat? Az mindent egy másik szintre emel.
Az Istennel kialakítandó meghitt kapcsolatot talán csak egy új feladatnak látjuk amúgy is túlhajszolt életünkben. Kacskaringós út vezet egy igazi, élő, hús-vér emberrel való bensőséges viszony kialakításához is, hát még, ha olyan valakihez akarunk tartozni, akit még csak nem is látunk!
Pedig nem olyan bonyolult, főleg, ha belegondolsz, mit jelent a meghittség.
A bensőséges kapcsolat nem grandiózus, alaposan kidolgozott gesztusok eredménye. Inkább sok-sok apró, mindennapi interakcióból áll össze. Amikor egy élményt megosztunk valakivel, épül a vele való meghitt kapcsolatunk.
Megkérdezzük hazaérkező gyermekeinktől, hogy telt a napjuk az iskolában. Észrevesszük és méltányoljuk a ruhát, amit társunk hord egy különleges alkalmon. Meglátjuk a csüggedtséget a másik szemében, és felajánljuk a segítségünket. Biztató kacsintást küldünk egy túlhajszolt kolléga felé, aki épp beszámolót tart egy értekezleten.
Egyetlen zenei hang nem igazán számít. De ha jó sokat összeraksz belőlük a megfelelő rendben, felcsendül Beethoven 9. szimfóniája. Így van ez a kapcsolatokban is. Egyetlen találkozás lehet jelentéktelen. De a sok közös élmény létrehozza a bensőséges kapcsolatot.
Erre sarkall Isten is mai alapigénkben: „Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,11).
Mivel Isten mindig jelen van, minden pillanatban építhetjük a vele való kapcsolatunkat. Mindig ott van, ahol mi. Csak forduljunk Felé, és akarjunk Vele lenni.
Ha segítségre van szükséged, mondd el Neki. Ha öröm ér, vedd észre jóságát az öröm mögött, és adj hálát érte. Amikor valami szépség tárul eléd, ismerd fel a nagy Művész keze nyomát, és köszönd meg Neki.
Próbáld meg. Rájössz, hogy egy közönséges nap, olyan, mint a mai, a legmeghittebb együttlétté válhat Istennel.
Ám ez még nem minden.
Ha a meghittség a közös élményekből, tapasztalatokból adódik össze, milyen magas foka a meghittségnek a megtestesülés – Isten misztikus, titokzatos döntése, hogy egy lesz közülünk!
Távolról is szerethetett volna minket. De Ő ennél többet akart. Meghitt viszonyba akart kerülni velünk. Jézus által osztozott magányunkban, fáradságunkban, aggódásunkban és szomorúságunkban. Osztozott örömünkben és fájdalmunkban. Vigasztalást nyújtott, mikor elhagyottnak éreztük magunkat.
A megtestesülés nem más, mint Isten vágya a meghittségre az emberekkel. Fájdalma a meghittség elvesztése miatt a bűnbeeséskor, akarata, hogy visszaszerezze, és hatalmas öröme a megváltás sikere fölött.
Ha ez így van, akkor már közelebb vagyunk Istenhez, mint gondolnánk.
Az Istennel való meghitt kapcsolat nem olyasmi, amit el kell érnünk, hanem amit meg is kaphatunk.
És talán egy időre meg is pihenhetünk benne.

Köszönöm, Uram, hogy az emberekkel és a Veled való meghitt kapcsolatra teremtettél. Kérlek, segíts, hogy egyre közelebb kerüljek azokhoz, akik a legtöbbet jelentenek az életemben. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz minket. Jézus nevében, Ámen.

John Ortberg: Everyone Wants to Be Loved
Encouragement for today, 2017.10.10.
www.proverbs31.org

2017. október 9., hétfő

Lélekerősítő - Ételkincsek a szemétdombon


Lysa TerKeurst

„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,7

Jackson, a fiam, néhány éve írt egy iskolai dolgozatot a korrupcióról és kapzsiságról, mely polgárháborúhoz vezetett a szülőhazájában. Csakhogy ez a dolgozat nem egy történelmi esemény leírása volt kutatások alapján. Jackson és öccse, Mark maguk is átélték a szörnyű háború rémségeit. Életük első éveit a fiaim egy Isten háta mögötti árvaházban töltötték Libériában, Afrikában.
A dolgozatban azt is leírta Jackson, milyen érzés volt meztelenül a szemétben turkálni kidobott ételkincsek után.
Kidobott ételkincsek.
Még ma is nehezen tudom visszatartani a sírást, mikor ezeket a szavakat írom. Ő az én fiam.
Ugyanakkor, a leírt szörnyű körülmények ellenére a gyermekkori visszaemlékezésen megmagyarázhatatlan békesség húzódott végig. Isten jelenlétének tudatából fakadó békesség.
Aki alapvetően hálás, annak a lelkében béke van. Ez pedig abból ered, hogy észreveszi a dolgokat, megáll, és aztán dönt.
Bármilyen körülmények között észreveszi azt, amiért hálás lehet.
Megáll, és tudatosítja, hogy az a valami Isten jelenlétére utal.
És úgy dönt, hogy mindaddig Isten jelenlétére figyel, míg az Ő hatalmas békéje el nem árasztja a lelkét.
Meg tudjuk tenni? Figyelünk, hogy észrevegyük a jelet, megállunk, és az Istenre figyelést választjuk? Hálásak leszünk minden helyzetben?
A Szentírásban sok helyen rátaláltam a hálaadás erejére. Hogyan imádkozott Dániel közvetlenül azelőtt, hogy az oroszlánok vermébe dobták, ahol megtapasztalhatta, hogy Isten bezárta az oroszlánok száját? – Hálaadással.
A hal gyomrában töltött három nap után, épp mielőtt kiszabadult volna, hogy imádkozott Jónás? Hálaadással.
Mire int a Fil 4,6, hogyan imádkozzunk, ha aggódunk valamiért? Hálaadással.
És mi következik mindegyik felsorolt esetben a hálaadás után?
Béke.
Hatalmas, megmagyarázhatatlan, mérhetetlen béke.
„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,7).
A hálaadás szó egyik jelentése a hivatalos, Webster-féle értelmező szótár szerint: „Isten jóságának nyilvános elismerése vagy megünneplése”.
Ma vajon hogy tudnánk megünnepelni Isten jóságát?
Talán határozzuk el itt és most, hogy mi is figyelünk, hogy észrevegyük, megállunk, hogy értelmezzük, és a szívből jövő hálaadást választjuk.

Uram, segítenél, hogy észrevegyem, mi az, amiért hálás lehetek, bármi történik? Hogy hajlandó legyek mindig megállni, és tudatosítani, hogy az a valami a jelenlétedre utal? És kérlek, segíts, hogy ne szakadjon el figyelmem jelenléted valóságától mindaddig, míg békességed elönti a lelkemet, és segít, hogy mindent tisztábban lássak. Köszönöm neked, hogy a hála mindent át tud alakítani. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Treasure of Thrown-Away Food
Encouragement for today, 2017.10.04.
www.proverbs31.org