tag:blogger.com,1999:blog-30111465868428291752024-03-13T05:07:09.158+01:00EszmélkedésekMariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.comBlogger639125tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-83559690339020536822021-03-27T09:09:00.003+01:002021-03-27T09:10:23.033+01:00Lélekerősítő - Túlélni a szenvedés idejét<p> </p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br /></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Lysa TerKeurst</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr;
ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli
jövőt szánok nektek.” Jer 29,11<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-size: medium;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A „hosszantűrés” nem tartozik kedvenc fogalmaim közé. Azt
jelenti, hogy türelemmel viseljük a gondokat, bajokat. Én viszont nem akarok
semmilyen bajt, s főleg nem hosszan tartó, gondterhes időket.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mai szentírási szakaszunk bátorítást nyújt, amikor úgy
érezzük, nem bírjuk tovább.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A Jeremiás 29-ben azt olvassuk, hogy a próféta közli Izrael
gyermekeivel, hogy hetven évig fogságban lesznek Babilonban. Gondolj bele,
milyen hosszú hetven év! Ha hetven év börtönre ítélnének mától, legtöbben
valószínű a börtönben hunynánk el. Hetven év hihetetlenül hosszú időnek tűnik,
borzasztó igazságtalannak és keménynek. Egy egész, nyomorúságban töltött,
reménytelen élet.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">De lám mit mond Isten Izrael népének: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak
titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket
erre a helyre</i>” (Jer 29,10)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ez a háttere azoknak az ismerős, csodálatos ígéreteknek, melyekbe
annyira szeretek kapaszkodni:</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hiszen tudom, milyen
terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére
vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok
nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök:
meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek
mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr”</i>
(Jer 29,11-14a).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Isten biztosítja népét, hogy róluk szóló gondolatai és
szándékai szilárdak. Terve jóllétükre vonatkozik, nem arra, hogy bajt hozzon
rájuk. Biztos és határozott ígérete újjáépítésről szól.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">De azt is megmondja, mit kell tenniük, mialatt várják az
ígéret beteljesülését. Segítségül kell hívniuk, teljes szívükből keresniük kell
Őt.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ha keressük, meglátjuk Istent. Nem testi formában, hanem
működésében, és egyre jobban látni fogjuk, amit ő lát. Növekedik a bizalom. Ha
bízni akarunk Benne, egyre többet megmutat szándékaiból, egyre inkább
megengedi, hogy az Ő szemszögéből lássuk a történéseket.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ha Rá akarunk találni az adott helyzetben, körülményekben,
ha az Ő szemével akarjuk látni mindezt, keressük Istent, működésének jeleit, kutassuk
Igéjét. Így fogunk rátalálni reményre jogosító, jövőre vonatkozó jó tervére és
ígéreteire.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ha nehezen elviselhető, nagyon elkeserítő helyzetben
találjuk magunkat, bármiben, amit nem akartunk megtapasztalni, könnyen esünk
abba a tévedésbe, hogy úgy gondoljuk, Isten jó tervei nem vonatkoznak ránk. Úgy
érezhetjük, jó terve megrepedezett, s mi kicsúsztunk a repedéseken át. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">De a valóság az, hogy Isten közelebb van hozzánk, mint
gondolnák. Látja azt, amit mi nem látunk, tudja azt, amit mi nem tudunk. Onnan,
ahol van, mindent lát: a múltat, a jelent, a jövőt, minket is fogantatásunk
pillanatától majdani utolsó leheletünkig, és még azon is túl, lát minket az
örökkévalóságban. Kijelentette, hogy Ő a Szabadítónk. Ő az, aki fenn akar, és
fenn fog tartani. És ha valaki, hát Ő képes arra, hogy keresztülvigye terveit
(Iz 46,3-11).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mindez igaz volt az izraelitákra, és igaz ránk is.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A hetven éves fogság valóság lett az izraeliták számára. De
mialatt fogságban voltak, egyre bontakozott Isten rájuk vonatkozó ígéretének
beteljesülése, hogy tervei a békére irányulnak, és nem a pusztulásra, mert
reménységgel teli jövőt szán nekik.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ne lépj túl azonnal az utolsó mondaton. Isten rád vonatkozó
ígéreteinek beteljesülése is zajlik. Akkor is, ha még semmi jónak nem látod
jelét az életedben. Ne feledd: a „még nem” nem azonos azzal, hogy „sohasem”.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Kiáltsunk hát az Úrhoz a szenvedések idején. Keressük Őt, s
kérjük segítségét, hogy amikor bizonytalannak látszik az események
kibontakozása, tudjuk a helyzetet olyan szűrőn át látni, mely Isten kilétének
bizonyosságából szövődik. S akkor hosszantűrésünk már nem tűnik olyan hosszúnak
és<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>fájdalmasnak, hiszen tudjuk, hogy
Isten szenvedésünk minden egyes percét valami jóra használja.</span></p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">Mennyei Atyám,
köszönöm, hogy emlékeztettél, hogy a várakozás közben bízhatom Benned.
Köszönöm, hogy jelen vagy ezekben a percekben is. Tudom, hogy át fogsz vinni
rajta, és Rád bízhatom magam. Jézus nevében, Ámen.</span><o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNoSpacing">Lysa TerKeurst: Surviving our Seasons of Suffering</p>
<p class="MsoNoSpacing">Daily Devotion, 2021.03.26.</p>
<p class="MsoNoSpacing"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/03/25/surviving-our-seasons-of-suffering">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/03/25/surviving-our-seasons-of-suffering</a></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-4110807085427687882021-03-18T09:39:00.005+01:002021-03-27T09:10:51.274+01:00Lélekerősítő - Úgy érzed, valamit elrontottál?<p> </p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Crystal Paine</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Jn
8,36<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-size: medium;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">„Nem az számít, hogyan játszottál. A lényeg, hogy te mindent
megtettél, ami tőled telt.”</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Silas nevű hétéves kisfiamnak mondtam ezeket a szavakat, amikor
a kocsi felé tartottunk a baseball meccs után. El volt keseredve, mert több
hibát is elkövetett a pályán, amivel esélyt adott az ellenfélnek, akik végül
megnyerték a mérkőzést.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">- Te megtettél mindent, ami tőled telt? – kérdeztem tőle.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">- Igen - válaszolta határozottan.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">- Akkor nincs miért szégyenkezned, nem kell vádolnod magad.
És tudd, hogy akárhogyan játszottál is a pályán, én büszke vagyok és mindig is büszke
leszek rád.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Anyai szerepem gyakran eszembe juttatja, mennyire szeret
engem mennyei Atyám. Olyankor, ha botladozom, vagy elrontok valamit, nem áll
ott mérgesen, idegesen, nem borul ki attól, hogy hibáztam. Nem haragszik rám,
amikor nem sikerül a napom.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Szeretete nem a teljesítményemen múlik – de egyetlen cselekedetemen
sem. „…<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Krisztus meghalt értünk, amikor
még bűnösök voltunk” </i>(Róm 5,8).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Szeret, és pont. Nem azért, aki vagyok (vagy nem vagyok),
nem is azért, amit tettem (vagy nem tettem), hanem azért, aki Isten, és amit Ő
tett.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Természetes késztetésem a szülői aggodalmaskodás. Éjszakánként
néha órákon át morfondírozok: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">elég időt
töltök velük? Elég egészségesen étkeznek? Jól fogalmaztam a kérdést, mikor
beszélgettünk? Érzi, hogy szeretem? Másként kellett volna válaszolnom neki?<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ezekből az aggodalmaskodásokból komoly szorongás alakulhat
ki, felzaklatom magam, s csak szégyent és bűntudatot érzek anyaként. Hálás
vagyok, hogy Jézus nem fordul el tőlem, mikor elrontok valamit. Inkább közelebb
hív magához:</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok
nektek.”</i> (Mt 11,28)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ezt súgja nekem: - Szabad vagy. Amikor meghaltam a
kereszten, érted haltam meg. Hibáidért és tévedéseidért. Azért, hogy ne kelljen
magaddal hurcolnod a szégyent és a bűntudatot, ne érezd elégtelennek magadat.
Pihenj meg bennem. Hadd legyek én elég, ahol te nem vagy az. Bízz bennem az
összekuszált, elrontott helyzetekben. Nézz rám, amikor nem tudod, mit kéne
mondanod, mit kéne tenned. Támaszkodj rám ebben a gyermeknevelési munkában,
amit rád bíztam. Hagyd abba az izgulást, aggodalmaskodást, a nagy igyekezetet.
Azért jöttem, hogy életet, reményt és örömöt adjak. Pihenj meg bennem. Szabad
vagy!</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Amikor felfogtam, megértettem és megéltem ezt a szabadságot,
teljesen megváltozott az életem. Nem kell szégyenkezve, bűntudattal gondoznom a
gyermekeimet (és élnem az életemet!), vagy azzal az igyekezettel, hogy jó
benyomást keltsek másokban.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nem tudom, te mit érzel, mivel küzdesz naponta. De egyet
tudok: Jézus neked is felajánlja ezt a szabadságot.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ne hurcold magaddal a megfelelni akarás terhét. Ne akarj még
jobban teljesíteni, még jobban bizonyítani, hogy érdemes vagy Isten
szeretetére.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Krisztusban Isten megváltott, kiválasztott, megbocsátott és
szeret. Megpihenhetsz Krisztus csodálatos szeretetében – azokon a napokon is,
amikor tévedsz, hibázol vagy elbuksz. </span></p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">Mennyei Atyám,
köszönöm, hogy szeretsz engem – akkor is, ha hibázom vagy elrontok valamit.
Köszönöm, hogy meghaltál a kereszten bűneimért, hogy ne kelljen magammal
cipelnem elégtelen voltom súlyát. Add, hogy meg tudjak pihenni szeretetedben,
és tölts fel szereteteddel, hogy átsugározzon azokra is, akik ma az utamba
kerülnek. Jézus nevében, Ámen.</span><o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNoSpacing">Crystal Paine: Feel Like You’ve Messed Up Recently?</p>
<p class="MsoNoSpacing">Daily Devotion, March 17, 2021 </p>
<p class="MsoNoSpacing"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/03/17/feel-like-youve-messed-up-recently">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/03/17/feel-like-youve-messed-up-recently</a></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-71556972197857420552021-01-25T11:14:00.003+01:002021-01-25T11:16:06.909+01:00Lélekerősítő - Mit kezdjünk az aggódással bizonytalan időkben<p> </p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Kia Stephens</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor
hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Fil 4,6<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Heteken át nem tudtam átaludni az éjszakákat.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Lefeküdtem, elaludtam, aztán 3 körül felébredtem, s csak
bámultam a plafont.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Számláltam báránykákat.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Próbáltam olvasni a Bibliát.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Próbáltam imádságokat mondani.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nem működött.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">És ez így ismétlődött éjszakáról éjszakára.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Megpróbáltam utánajárni, mi lehet a mélyben, és ismerős folyamatra
bukkantam. Mint egy lassú szivárgásnál a gipszkartonban, kiderült, hogy
álmatlan éjszakáimat egy súlyosabb probléma okozza.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A világunkban történt hirtelen változásokkal kezdődött.
Ehhez hozzáadódtak az életemben és szeretteim életében bekövetkező események.
Lassan egyre több „mi van, ha” kérdés merült fel bennem, ami aztán általános szorongáshoz
vezetett.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Mi van, ha nem sikerül úrrá lenni rajta?</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Mi van, ha bekövetkezik a legrosszabb?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mi van, ha ez már mindig így lesz?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Szerettem volna minden problémára megoldást találni, de rá
kellett jönnöm, hogy ami történik, túlvan a hatáskörömön. Ezeknek a mamut méretű
problémáknak a kimenetele egyedül Isten kezében van. És itt fedeztem fel
álmatlan éjszakáim okát: folyamatosan olyan dolgokon rágódom, amelyek
meghaladják az erőmet, amelyeken én nem változtathatok.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Megnyitottam a szívemet az aggódás előtt, és az kényelmesen
be is költözött. Álmatlanságom közvetlen összefüggésben állt tépelődéseimmel.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Épp ez az, amitől óva int minket Pál apostol a Fil 4,6-ban: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és
könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt”</i> (Fil
4,6).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az aggódásra itt használt görög szó szétesést is jelent, ami
még jobban aláhúzza, milyen erejük van az aggódó gondolatoknak. Az aggódás
felnagyítja problémáinkat, és lekicsinyíti Istenről alkotott képünket. A
körülményekre koncentrálva szem elől tévesztjük a hatalmas Isten uralmát
világunk fölött.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Pálnak bőven volt miért aggódnia, de kirak elénk egy
veszélyjelző táblát, tudva, hogy az aggódás útja félelemhez, kételkedéshez,
kétségbeeséshez vezet. Amikor aggódunk, elménket eluralják a szorongó
gondolatok, ahelyett, hogy Istennel, s az ő hathatós erejével foglalkoznánk. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Pál útmutatása egyértelmű: tudatosan döntsünk az aggódás
ellen. Könnyű ezt mondani. Ehhez az kell, hogy minden egyes kontrollálhatatlan történés
és esetleges kimenetele láttán bizalommal forduljunk Istenhez, aki tudja, mit
miért tesz. Nemcsak olvasnunk kell az Írásokat, de horgonyt kell vetnünk benne.
El kell döntenem, hogy hiszek Isten egyeduralmában, az Ő tervében, még ha
esetleg az nem is egyezik az én vágyaimmal.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ezután azt kéri Pál, hogy imádkozzunk, könyörögjünk Istenhez,
és adjunk hálát Neki azért, ami aggódással tölt el. Én is imádkoztam, de
imádságom az aggodalmaimról szólt. Miután Isten elé tártam kéréseimet, könnyeim
tovább mosták gondolataimat, érzéseimet. Az az imádság, könyörgés és hálaadás,
amiről Pál beszél, arról szól, hogy akaratunkat felcseréljük Istenével.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Szerintem Isten akarja, hogy kérjünk Tőle, de bízzunk abban,
hogy Ő jobban tudja, mi a jó. Pál tudott hálaadással könyörögni, mert
megtanulta, hogyan helyezze Isten tökéletes akaratát a saját vágyai fölé.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ha így teszünk, megtapasztaljuk azt a békességet, amiről Pál
beszél a folytatásban: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„és Isten
békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és
gondolataitokat Krisztus Jézusban”</i> (Fil 4,7).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ahogy imádkozunk, kérünk, és hálát adunk Istennek, bezárjuk
az ajtót az aggódás előtt, és megnyitjuk a békességnek. Ebben a békében már
tudunk Istenre koncentrálni ahelyett, hogy a jövőért aggódnánk. Ha elfordulunk
az aggódástól, átéljük a békességet, mely már nem az általunk kontrollálható
kimeneteltől függ, hanem Istentől jön, Aki mindenen uralkodik.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ennek a békességnek az elérésén dolgozom most már. Bár lehet,
hogy a világ, a körülmények, szeretteim élete nem változik, de igyekszem átadni
Istennek mindent, ami nem rajtam múlik, leállítani a „mi van, ha” gondolatokat,
és átaludni az éjszakákat.</span></p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">Istenem, mikor
beborítanak a gondok, amelyeken nem tudok változtatni, segíts Beléd vetnem
bizalmamat. Juttasd eszembe, hogy Te uralkodsz mindenek fölött. Erősítsd
hitemet, hogy amit Te teszel, az mindig jó és terved szerint való, még ha nem
is egyezik azzal, amit én szeretnék. Jézus nevében, Ámen.<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Kia Stephens: Dealing With Anxiety When Life Is Uncertain</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Encouragement for Today, Jan 25, 2021. 01. 25.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/25/dealing-with-anxiety-when-life-is-uncertain">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/25/dealing-with-anxiety-when-life-is-uncertain</a></span></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-91141767554869452772021-01-13T16:41:00.002+01:002021-01-13T16:41:23.771+01:00Lélekerősítő - Segítsd bátornak lenni<p> </p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Amy Ford</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi
mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, törekedj szeretetre, és járj
alázatosan a te Isteneddel.” Mik 6,8<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Örömkönnyek lepték el a szemem az asztalnál, ahol egy
lelkésszel beszélgettem. A lányáról, Abbyről mesélt, akinek váratlan terhessége
nemcsak a család, hanem az egész gyülekezet életére nagy hatással volt.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A születendő gyermek apja bűnöző volt, több időt töltött
börtönben, mint szabadlábon, nem tartozott Abby barátai közé. A lány bocsánatot
kért szüleitől a fájdalomért, amit okozott, szeretett volna hazatérni, és ez
meg is történt. Aranyos kislánya született. A családban mindenki örült a kis
jövevénynek, még ha eredetileg nem így képzelték is el a család bővülését.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A lelkész még a várandósság alatt közölte a hírt a
gyülekezettel, és ők méltó módon fogadták. Volt, aki apró ajándékot vett a
babának, és lerakta az ajtó elé. Biztatták Abbyt, és dicsérték, hogy az élet
mellett döntött. De az érintett meg leginkább, ami ez után következett az
elbeszélésben.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Abby megkérte édesapját, hogy a gyermek bemutatása az ő
templomában történhessen. A lelkész beleegyezett, és felvette a többi
bemutatandó gyermek sorába a kislányt.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A gyermekbemutatási szertartáson, amikor a szülőpárok
egyenként odaviszik gyermeküket az oltárhoz, a lelkész a következő kéréssel
fordul a gyülekezethez: „Kérem azokat a családtagokat, akik ehhez a gyermekhez
tartoznak, álljanak fel!” Ezután a lelkész külön azért a családért, a gyermek
melletti elköteleződésükért imádkozik.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Abby gyermekének bemutatásakor is ez történt, egymás után
vitték az oltárhoz a gyermekeket, míg aztán rájuk került a sor.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A lelkész ugyanazt a kérést mondta, mint a többieknél is: „Kérem
azokat a családtagokat, akik ehhez a gyermekhez és édesanyjához tartoznak,
álljanak fel!”</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ami ezután történt, megmutatja, milyennek álmodta meg Isten
a világot: felállt az egész gyülekezet.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A nemkívánt terhességgel szembesülő édesanyákat segítő országos
egyházi szolgálat vezetőjeként elsőkézből tapasztalom, milyen ereje van a
gyülekezet szeretetének, kedvességének. A gyülekezet lelki családja lehet az
egyedülálló anyának, nem csak a várandósság alatt, hanem egész további
életében. A gyülekezet szeretetharcosai segíthetnek neki túllátni a váratlan
helyzeten, mely minden éber pillanatát felemészti, és bátorságot önthetnek
belé.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Isten egyedi erősségekkel, képességekkel, szenvedélyekkel
oltott be téged, hogy általuk megváltoztasd a világot. Ott van benned a
lehetőség, hogy segíts valakinek, hogy tudjon bátor lenni. Együttműködve
eljuthatunk oda, hogy az élet választása legyen az egyetlen opció.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Isten elvárja, hogy használjuk ezeket az adottságainkat, és
megmondja azt, is, hogyan: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Megmondták
neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd
tettekre az igazságot, törekedj szeretetre, és járj alázatosan a te Isteneddel.”
Mik 6,8<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Alább felsorolok néhány kérdést, melyek alapján elgondolkozhatsz
azon, mi lehet a te sajátos szereped, hogyan segítheted közösségedet, azokat,
akik hatókörödön belül élnek:</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">1. Mi az, ami szenvedélyt lobbant benned? Mi a kedvenc
hobbid? Fel tudod-e használni valamiképpen a pro-life mozgalomban, vagy más
nemes cél érdekében? Például: ha szeretsz a számokkal foglalkozni, taníts meg
egy egyedülálló anyukát, hogyan ossza be a pénzét. Ha karriertanácsokat
szeretsz adni, segíts egy embernek megírni a pályázatát álláskereséshez. Ha
szereted a gyermekeket, vállalj gyerekvigyázást. Ha az autókat bütykölöd
szívesen, segíts megjavítani egy gyermekeit fuvarozó anyuka kocsiját.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">2. Mi váltja ki belőled, hogy az asztalra csapj, és azt
kiáltsd: márpedig valakinek lépnie kell! Ha így érzel, lehet, hogy te vagy az a
valaki.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Oka van, hogy valamilyen
igazságtalanság vagy egy eszme ennyire feltüzel – talán Isten jelzése, hogy ez
a dolgod.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">3. Miről szól az élettörténeted? Célunk gyakran kötődik
történetünkhöz. Átéltél egy abortuszt, és most szeretnéd, ha más, hasonló sorsú
anyák ugyanúgy megéreznék Isten gyógyító erejét, mint te? Átélted a nemkívánt
terhességgel vagy lányanyasággal járó magányt? Lehetnél te az a személy, akinek
a megértését, melléd állását annyira kívántad akkor. Isten gyakran legmélyebb
fájdalmainkat használja fel, hogy elinduljunk legfontosabb hivatásunk útján.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nézz körül a világban, s állapítsd meg, mi okozza neked a
legnagyobb fájdalmat benne. Azután ne fuss el fájdalmad elől, hanem fordulj
felé. Áss a mélyére, kérdezd meg Istent, azért fáj-e a szíved, mert az övé is
fáj. Ha fájdalmad térképpé válik, mely megmutatja a szolgálat útját, lelked
lángra gyúl tőle.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ha együttműködünk, elérhetjük, hogy az élet választása
legyen az egyetlen opció, és bátorságot adhatunk ezeknek a nőknek. Fogjunk
össze, „váltsuk tettekre az igazságot, törekedjünk szeretetre, és járjunk
alázatosan a mi Istenünkkel”!</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy adtál olyan képességet, amivel
változást idézhetek elő. Bocsásd meg, hogy nem mindig használom ki
adottságaimat, melyeket azért kaptam, hogy másokat szolgáljak velük. Segíts, és
önts belém bátorságot. Jézus nevében, Ámen.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-size: medium;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Amy Ford: Help Her Be Brave</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Encouragement for today, 2020.01.11.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/11/help-her-be-brave">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/11/help-her-be-brave</a></span></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-71338545184638682112021-01-10T10:24:00.003+01:002021-01-10T10:26:09.094+01:00Lélekerősítő - Mikor eltöprengek, kivé válhattam volna<p> </p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: medium;">Mikor eltöprengek, kivé
válhattam volna<o:p></o:p></span></span></b></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Brenda Bradford
Ottinger</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. Amikor
meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt” Jn 11,5-6<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Vannak kihívásokkal teli fejezetek az életünkben, amelyek
nagymértékben befolyásolják későbbi alakulásunkat, és pontosan elválasztanak
egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">előtte</i> és <i style="mso-bidi-font-style: normal;">utána</i> időszakot.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Közel maradnak hozzánk ezek a történések, gondozzuk az
utánuk maradt hegeket, melyek mélyen befészkelik magukat személyiségünkbe, és
befolyásolják az önmagunkról alkotott képet éppúgy, mint azt, ahogyan másokra
tekintünk.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Valakiről azt hitted, szeret, de nem szeretett – az
érthetetlen visszautasítás űrt hagyott a lelkedben, amit nagy erőfeszítésekkel
igyekszel visszatölteni. Talán egy diagnózis vagy egy tragédia törte derékba a
terveidet, és szeretnéd meg nem történtté tenni. Elárultak, és nemcsak a szíved
törték össze, hanem a holtomiglan-holtodiglanról szőtt álmaidat is.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Bármilyen sebeket hordozunk is, elménk szeret eljátszani a
kóbor gondolattal: milyen lett volna az életünk, milyenné alakultunk volna, ha
mindez nem történik meg. Kishitűség, küzdelmek helyett talán magabiztosság és
nyugodtság jellemezne, ha a hajdani szenvedés nem íródik bele életünk
történetébe.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az évek során, mialatt azon tépelődtem, hogyan alakult volna
az életem a csalódások nélkül, Isten szeretettel rávezetett, hogy emberi
válaszaim erre a kérdésre figyelmen kívül hagyják az isteni nyomdafestéket
életem történetének lapjain.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A Bibliában újra meg újra találunk példát arra, hogy az Úr
felhasználta a lelkileg összetört embert, és az életében kialakult hiánynak
bőséggel járó célt, értelmet adott.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Amikor a földön járt, Jézust és társait nem kerülték el a
csalódások, szívfájdalmak. János osztott meg velünk egy ilyen esetet, amikor
Jézus hírt kap kedves barátaitól, Mártától és Máriától, hogy fivérük, Lázár,
beteg. Jézus egy nap járásnyira volt épp Betániától, ahol a testvérek éltek,
mégis zavarba ejtően reagált: bár szerette őket, „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt”</i>
(Jn 11,5-6).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Végül négy nappal Lázár halála után Jézus megérkezik
Betániába, s mindkét nővér szívfacsaró szavakkal fogadja: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem</i>.” (Jn 11,
21.32).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Hányszor fordultunk mi is így, saját megfogalmazásunkban, az
Úrhoz, aki engedte, hogy valami megtörténjen, s hányszor álmodoztunk arról, mi
lett volna, ha a tragédia nem történik meg.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">De ne hagyjuk figyelmen kívül ebben a szakaszban a
vigasztalást, ami Jézus magyarázatában rejlik: ami történt, „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön
általa az Isten Fia</i>” (Jn 11,4b).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">János folytatja elbeszélését, leírja, hogyan támasztotta fel
Jézus Lázárt, melynek hatására sokan felismerték, hogy Ő valóban Isten Fia (Jn
11,34-44).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Testvérem! Semmi sincs olyan távol, hogy az Ő megváltó
érintése ne jutna el oda. A minket ért bajok sosem akkorák, hogy ne lehetnének
Isten dicsőségére. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Rá fogunk ébredni, hogy csalódottságunk,
reményvesztettségünk, mely arra késztet, hogy rákérdezzünk, mivé lehettünk
volna, ha ez nem történik meg, végül is kegyelemmé lett az életünkben.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mielőtt Jézus előhívta volna Lázárt a sírból, így
imádkozott: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Atyám, hálát adok neked,
hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép
miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” </i>(Jn 11,42). Nem késett le
Lázár meggyógyításáról, időzítése lehetővé tette, hogy nem csak egy ember szíve
támadjon fel azon a napon.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mialatt szenvedünk, nem érezzük, hogy az élettörténetünk
lapjaira írt szövegnek mindig értelme van, sosem véletlenszerű. Minden fejezet
hatással van a következőre, alakítja érzelmeinket, együttérzésünket,
értelmünket és bölcsességünket, és ez nem következik be, hogyha nem éltük volna
át a fájdalmat.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ha túltekintünk azon, kivé lettünk, lehettünk, vagy kellett
volna lennünk, és alázatosan átadjuk hegeinket, sebeinket Megváltónknak,
tökéletlen történetünk tanúsítani fogja Isten hatalmát, mely a látszólag halott
dolgokat is fel tudja támasztani a maga dicsőségére.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Drága Jézus! Kívánom, hogy minden fájdalom, melyet a szívem
rejt, a Te dicsőségedet szolgálja. Mindet felajánlom most Neked, Uram. A Te
nevedben, Ámen.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Brenda Bradford Ottinger: When You Wonder Who You Would Have
Been</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Daily Devotion, 2021. január 8.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/08/when-you-wonder-who-you-would-have-been">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/08/when-you-wonder-who-you-would-have-been</a></span></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-53138084068039561102020-11-17T10:25:00.004+01:002020-11-17T10:32:25.321+01:00Lélekerősítő - Isten lát és hall téged<p> </p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Laura Bailey</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
(Zsolt 40,2)<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A fürdőszoba padlóján ültem, és könnyektől maszatos arccal
zokogtam: „Uram, törődsz te egyáltalán a gondjaimmal?”</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Alighogy kimondtam a szavakat, elöntött a bűntudat. Vannak
asszonyok, akik gyereket szeretnének, de meddők, emberek, akiknek kifizetetlen
számláik vannak, és elvesztették munkájukat, hajléktalanok, akik ágy helyett az
utcán alszanak. Én meg panaszkodom egy gyermek miatt, aki nem hajlandó
végigaludni az éjszakát, férjem miatt, aki túl későn jár haza a munkából, és a
házban lévő rendetlenség miatt, amin nem tudok úrrá lenni.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Tény, hogy másoké mellett az én gondjaim eltörpülnek, de
vajon ez azt jelenti, hogy Isten kevésbé foglalkozik velük vagy velem? Önzőnek
és nyafogósnak tart, mert hangot adok elégedetlenségemnek, vagy vigaszért
kiáltok hozzá, ha elkeseredem?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Amikor letört vagyok, a zsoltárokat szoktam elővenni . A
könyv 70 %-a panasz és siránkozás, a keserűség vagy bánat szenvedélyes
kitörése. A neves blues zenész, B.B. King előtt sok-sok évszázaddal élt Dávid,
az igazi „blues-király”. Ha végiglapozzuk a zsoltárokat, olyan, mintha Dávid
naplóját olvasnánk. Szerkesztés és szűrés nélkül nyilvánul meg bennük Dávid hullámhegyekkel
és hullámvölgyekkel tarkított kapcsolata Istennel.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A bensőséges hangú 40. zsoltárban Dávid könyörög, hogy mentse
meg az Úr, és Isten szeretetteljes, könyörülő válaszát is olvashatjuk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat</i>” (Zsolt 40,2). Később úgy fogalmaz Dávid, hogy
az Úr kiemelte „a pusztulás verméből”, a mocsár iszapjából, sziklára állította,
és biztossá tette lábait.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ahelyett, hogy pusztán megköszönné ezt Istennek, és
továbblépne, Dávid 14 versen át dicsőíti Istent hűségéért, igazságosságáért és
szeretetéért. Nem csak erre az egy alkalomra kéri Isten szabadítását, hanem
könyörög, hogy ne vonja vissza tőle irgalmát, és mentse meg máskor is – amit Isten
meg is cselekedett.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az anyaság szó szerint padlóra küldött, kimerülten, kétségbeesetten
egyetlen dologra vágytam: egy kis szabadságra. Egy kis szünetre. Csapdában
éreztem magam, s kértem Istent, adjon néhány órát, amikor újratöltekezhetem. Ez
a nap is véget ért, leszállt az éj, majd új nap virradt egy kicsi lány szokásos
nyafogásával.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ám akkor reggel nem csak a kislányom igényelte a
figyelmemet: megcsörrent a telefonom. Egy hölgy hívott a gyülekezetből,
szeretné áthívni délutánra a gyermekeimet. Pár órával később egy barátnőm telefonált,
szerinte jót tenne nekem egy este főzés és takarítás nélkül. Alig telt el néhány
perc, újra jelzett a mobilom, a férjem sms-ezett, hogy elmarad az értekezletük,
s mivel korábban jön haza, barátnőzhetnék, kimenőt kapok estére, ha szeretném.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az első gondolatom az volt, hogy micsoda szerencsés
összejátszása az eseményeknek! De hát nem szerencse volt. Egy irgalmas mennyei
Atya meghallotta gyermeke kiáltását, és úgy szervezte a dolgokat, hogy
kiemeljen a „mocsaramból”.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nem tudom, kedvesem, mi nyomja a szívedet, de egyben biztos
vagyok: Isten ismer téged, törődik veled és terheiddel, legyenek azok
könnyebbek vagy nehezebbek. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Isten társas lénynek teremtett minket. Szeret, és bensőséges
kapcsolatra vágyik velünk. Élvezettel hallgatja énekünket, dicsőítésünket,
hálánk kifejezését, de azt is szeretné, ha Hozzá fordulnánk, mikor fáj vagy
nyomaszt valami, ha letörtek vagy csalódottak vagyunk. Kiálts az Úrhoz, ő lát
és hall téged!</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mennyei Atyám, köszönöm, hogy segítesz és megszabadítasz, ha
bajban vagyunk. Vágyakozzunk szoros, mély szeretetkapcsolatra veled a fájdalom
idején éppúgy, mint mikor öröm tölti el a szívünket. Jézus nevében, Ámen.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Laura Bailey: God Sees and Hears You</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Daily Devotion, 2020.11.16.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/11/16/god-sees-and-hears-you</span></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-26918898856006316312020-11-12T11:42:00.003+01:002020-11-12T11:50:31.983+01:00Lélekerősítő - Gondokból lett dicsőítés<p><br /></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Lara Casey</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;"><span style="background: white; color: #333333;">Mert a fügefák nem fognak
virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése,
a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az
istállókban. </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. </span>(Habakuk
3,17-18)<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;"><br /></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Odaégett a
leves. A leves! A friss tejet a kamrába vittem. A salátát is. A tojások csak
azért úszták meg, hogy a fagyasztóba kerüljenek, mert 8 éves kislányom
meglátta, s megkérdezte: - Anyu, mit csinálsz?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Én igazán próbálkoztam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jelen lenni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mindenkit
boldoggá tenni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Végére jutni
tennivalóimnak.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">De az egyetlen, ami végét járta, az én voltam.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ez az odaégett ételek éve. A teljesületlen tervek éve. A
teljes felfordulás éve világszerte.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mikor a hűtő rácsukódott a tojásokra, egyenesen az
éjjeliszekrényhez mentem. Kinyitottam a Bibliát, letelepedtem a padlóra,
kezemben toll és az imanaplóm. Le akartam írni az Igét, a Biblia szavait.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Aznapi igém:</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Mert a fügefák nem
fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák
termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz
marha az istállókban. De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít
szabadító Istenem.” </i>(<span style="background: white; color: #333333;">Habakuk
3,17-18)</span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A világ elcsöndesült körülöttem, mialatt tollam az élő szót tintabetűkké
alakította. Minden szó, ami a papírra került, beleíródott a szívembe is.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Írás közben birkóztam a szavakkal. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hogyan dicsőíthette Habakuk Istent, miközben úgy tűnt, minden szétesik
körülötte? </i>Elég lett volna a termés hiánya, de ő nem állt meg a
felsorolásban.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Habakuk nevének jelentése: átkarol – és ezt tehetjük ölelés,
de birkózás közben is. Habakuk birkózik a szavakkal és Istennel. Először
panaszkodik Istennek, amit teljesen megértettem. Annál inkább zavart, mikor a
panaszkodás bizalomba, dicséretbe, dicsőítésbe csapott át.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mikor úgy érzem, minden összeomlik, először én is
panaszkodni kezdek. A panaszkodás valamire rámutat. Isten azt mondja a
Szentírásban, hogy a szív bőségéből szól a száj (Lk 6,45). A szánkból elhangzó
panasz tehát azt jelzi, hogy figyeljünk oda szívünkre, mert törődésre, gyöngéd ápolásra
van szüksége.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Habakuk szavait írva eszembe jutott, amit ő is tudott: Isten
kezében az irányítás. Történjék a világban bármi, nyomaszthatja a szívünket akármilyen gond: Isten már megnyerte a csatát.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Amikor az élet
kusza, a tervek homályosak, így szólunk: - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bízom
Benned, Istenem</i>.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Amikor
várakozunk: - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Legyen meg a Te akaratod</i>.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Amikor
elhagyottnak érezzük magunkat, vagy magányosak vagyunk: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Istenem, Te itt vagy velem</i>.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Amikor ránk telepszik a világ gondja: - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Uram, hatalmas vagy</i>.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">És amikor az agyunk tele van és a lelkünk üres, így szólunk:
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Istenem, nálad van, ami szükséges.
Vezess a lábaidhoz.<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Isten nem azt akarja, hogy tökéletes és gondtalan légy – a felé
fordított szívedre vágyik. Vedd elő a Bibliát ott, ahol vagy, a gondok közepén.
Miközben írod az Igét, tudatosítsd magadban minden nap, kicsoda Isten, és formáld
a dicsőítés helyévé szívedet.</span></p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">Uram, köszönjük
Igédet! Köszönjük, hogy találkozol velünk, és eszünkbe juttatod az Igazságot: a
Te kezedben van az irányítás, és Te mindig ott vagy velünk. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Segíts, hogy gondjainkat letegyük eléd, és
formáljuk át őket dicsőítéssé. Jézus nevében, Ámen.<o:p></o:p></span></i></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium; mso-bidi-font-style: normal;"></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Lara Casey: Worries Turned Into Worship</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Daily Devotion, 2020. november 9.</span></p>
<p class="MsoNormal"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/11/09/worries-turned-into-worship"><span style="font-size: medium;">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/11/09/worries-turned-into-worship</span></a></p><br /><p></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-51664326827885733132020-10-29T10:49:00.007+01:002020-10-29T10:52:24.879+01:00Lélekerősítő - Több, mint por és csont<p> </p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Lysa TerKeurst</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és
reggel: a hatodik nap.” Ter 1,31<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ne feledd, ki vagy.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Számtalanszor mondtam ezt a gyermekeimnek, mikor kisebbek
voltak. Azt akartam, emlékezzenek rá, hogy a Mindenható Isten gyermekei.
Tudtam, hogy ha észben tartják, könnyebben meg tudják élni ezt az igazságot.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A Teremtés könyvének első két fejezete engem erre
emlékeztet, és ezzel segített, amikor összetört a szívem, és úgy éreztem,
minden jó eltűnik az életemből. Olyan jelentéktelennek éreztem akkor magam!
Megpróbáltam továbblépni a csalódás okozta mély fájdalomból. „Ki lehet ebből
gyógyulni egyáltalán?” – kérdeztem magamtól. Ahogy ebben a fájdalommal és szégyenkezéssel
teli világban próbálunk navigálni, a Biblia első két fejezetében Isten így
suttog a fülünkbe: „Ne feledd, ki vagy. Emlékezz rá, hogyan alkottalak.
Emlékezz rá, milyen hivatást szántam neked.”</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Amikor Isten létre hívta, megformálta, megfestette a világot
és benne a teremtményeket, minden gondolatával és érintésével az Ő jósága
szivárgott beléjük. És mikor elkészült, „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Isten
látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott</i>” (Ter 1,31a).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Annyira szeretem, hogy Isten nagyon jónak találta Ádámot és
Évát a szerény alapanyagok ellenére, melyekből alkotta őket. Por és kitört
csont – nem valami ígéretes indulás.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Magukban ezek az alapanyagok semmit sem érnek. Értéktelenek.
Elfogadhatatlanok. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">De mert Isten kiválasztotta őket, rájuk lehelt, és
megérintette őket, a teremtés egyetlen darabkájává váltak, mely Isten képmását
tükrözi. E két anyag „semmi” volt és a legdicsőbb „valamivé” vált. Isten
képéhez hasonlítanak. Ezek a képmások a láthatatlan Istent láthatóvá tették.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Szeretném felhívni a figyelmeteket a Ter 2,18-ra is, ahol
Isten kijelenti, hogy hozzáillő segítőtársat alkot Ádámnak.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A „hozzáillő” az eredeti héber szövegben <span dir="RTL" lang="AR-SA" style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">נֶגֶד</span><span dir="LTR"></span><span dir="LTR"></span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;"> </span><b>neged, </b><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">melynek
alapjelentése: előtte, vele szemben, a látóterében. Ez a jelentésárnyalat
rávilágít, milyen segítőt szánt Isten Ádámnak: olyat, aki azon túl, hogy a föld
megmunkálásában segít, és alkalmas arra, hogy gyermekeket hordozzon és hozzon
világra, ott van Ádám előtt, aki nézheti őt.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Én ezt úgy
értelmezem, hogy tükörkép. Nem olyanformán, hogy visszatükrözi, amit eléje
helyezel, hanem emlékezteti Ádámot, hogy aki előtte áll – és így ő maga is –
Isten képmása.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Éva, amellett, hogy
alkalmas segítőtárs, nem engedi, hogy Ádám elfeledje, ki ő: Isten képére és
hasonlatosságára teremtett emberi lény. Isten jóságának és dicsőségének tükörképe.
Erre az emlékeztetőre Évának ugyanúgy szüksége volt. Feladatuk, hogy betöltsék
a földet Isten dicsőségével. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ne csak úgy
legyenek termékenyek, hogy gyermekek által sokasodnak, hanem mint Istenbizonyítékok
szaporodjanak el. (Ter 1,28)<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Istenre való
hasonlóságuk azt hirdeti a világnak, hogy „Isten dicséretre méltó”!<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Egymás felé pedig
azt üzeni képmásuk, hogy: „Ne feledd, ki vagy. Istené vagy. Istentől vagy. Az Ő
képmására lettél megalkotva. Isten a maga édesapai szívének mérhetetlen
mélységével szeret. Képzeletedet felülmúlóan drága vagy neki.”<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Isteni visszaverődés.
Nemcsak Ádám és Éva feladata, hanem mindannyiunké. Nemcsak a házasoké, hanem
minden egyes emberé, akinek dobog a szíve. És minél inkább emlékeztetjük
egymást arra, kik vagyunk valójában, annál teljesebben tölti be a földet Isten
jóságának és dicsőségének visszaverődése.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Nemcsak por és csont
vagyunk.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Nem az vagyunk, amit
teszünk, vagy amit tesznek velünk.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Nem az a rossz vagyunk,
amit mások mondanak rólunk.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Magának Istennek a
lehelete és érintése vagyunk. Isten alkotása, akit szeret. Isten jóságának és
dicsőségének tükörképe vagyunk.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Ezekre az
igazságokra van szükségem, hogy tudjam, ki vagyok. Sokkal több vagyok, mint a
sérüléseim, fájdalmaim, szorongásom, bizonytalanságom. Talán neked is erre volt
szükséged. Hadd súgjam hát a füledbe: „Ne feledd, ki vagy”.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="font-size: medium;">Atyám, Istenem,
milyen gyönyörű ajándék, hogy a Te képmásod lehetek! Segíts, hogy másként
lássam magamat és a többieket. Mutasd meg, ha valakire a sértettség vagy a
szégyen szemüvegén át nézek a Te szereteted isteni lencséje helyett. Azt
szeretném, hogy életem a te jóságodat és dicsőségedet tükrözze. És szeretnék
szeretetet és igazságot közvetíteni szenvedő szíveknek, akik elfelejtették, kik
ők. Jézus nevében, Ámen.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Lysa TerKeurst: More Than Dust and Bone</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Daily Devotion, 2020.10.28.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/29/more-than-dust-and-bone"><span style="font-size: medium;">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/29/more-than-dust-and-bone</span></a></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-8297510884283991002020-10-20T10:47:00.004+02:002020-10-20T10:48:24.489+02:00Lélekerősítő - Ezért szoktam akkor is imádkozni, amikor nehéz<p> </p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Anne Graham Lotz</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, <span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">akitől nevét kapja minden
nemzetség mennyben és földön, </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">és kérem, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága
szerint, hogy Lelke által hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember; </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">hogy Krisztus lakjék
szívetekben a hit által, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">meg tudjátok érteni minden
szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">és megismerjétek Krisztus
minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így mind jobban elteljetek Isten
mindent átfogó teljességével.</span>” Ef 3,14-19<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Keresztény életem egyik legnagyobb kihívása az imádkozás. Hiába
tudom, hogy erre kaptunk parancsot, biztatást, meghívást, sőt gyakran kényszerítve
vagyunk rá, még mindig küszködök az imádsággal. Küzdelmem elsősorban három területre
összpontosul.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Először is küzdök az összpontosítással. Miért van az, hogy
amint lehajtom a fejem, hogy imádkozzam, szanaszét futnak a gondolataim?
Ahelyett, hogy valóban Istennel kommunikálnék, azon töröm a fejem, mit főzzek
ebédre, mit viseljek egy bizonyos alkalomra, vagy mikorra időzítsem a
találkozást barátnőmmel. De olyan is van, hogy annyira fáradt vagyok, hogy a
nyugodt légkör elálmosít, és elszundítok.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Második az állhatatosság. Küszködöm, hogy naponta kerítsek
időt az Úrral való találkozásra. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hányszor
megtörténik, hogy a telefonom csipogása, vagy a kutyám jelzése miatt abbahagyom
az imádkozást, vagy az utolsó percben ébredek, amikor hogy el ne késsek, ki
kell ugranom az ágyból, és így teljesen imádkozás nélkül indítom a napot.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Végül imádságom tartalmával is küzdök, azzal, hogy mit és
hogyan mondjak.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Istenhez fordultam megoldásért mindhárom területen.
Segített! Ébresztőórámat korábbra állítom, így van időm találkozni az Úrral,
mielőtt elindul a nap – ez segít a kitartásban. Leírom az imádságomat, így
könnyebben koncentrálok, és segít a megfogalmazásban is. Négy elemből
szerkesztem meg az imádságomat: dicsőítés, bűnvallás, hálaadás és közbenjárás.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Azzal kezdem, hogy dicsőítem Istent önmagáért, azért, Aki, mert
az ő nagyságára koncentrálva, ezzel összehasonlítva, az én szükségleteim és
problémáim összezsugorodnak. Ezután magamba nézek, és Isten szentségének és
dicsőségének fényében azonnal meglátom bűnös voltomat.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nem ostorozom magam vétkeimért, hanem csak megnevezem őket,
és utána kifejezem hálámat Annak, Aki megbocsát, és megtisztít engem. Ekkor
fogalmazom meg kéréseimet magamért és másokért.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Pál apostol imádkozott Jézus efézusi követőiért, én is így
imádkozom értünk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez:</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, <span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">akitől nevét kapja minden
nemzetség mennyben és földön, </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">és kérem, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága
szerint, hogy Lelke által hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember; </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">hogy Krisztus lakjék
szívetekben a hit által, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">meg tudjátok érteni minden
szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; </span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">és megismerjétek Krisztus
minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így mind jobban elteljetek Isten
mindent átfogó teljességével” (Ef 3,14-19).</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ne feledjük, az imádság célja nem csak az, hogy válaszokat
kapjunk. Az a célja, hogy bensőséges, személyes kapcsolatot fejlesszünk ki Azzal,
aki szeret minket, önmagát adta értünk, és arra vágyik, hogy jelenlétének
világosságában éljünk. Ezért a célért érdemes küzdeni!</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Abba, Atyám! Köszönöm a kiváltságot, hogy Eléd jöhetek.
Köszönöm, hogy segítesz győzelemre vinni harcomat a koncentrálással, az
állhatatossággal, imádságom tartalmával. Továbbra is ki akarok tartani az
imádságban. Szeretlek! Százszoros jutalmat kapok imádságomért azzal, hogy
közelebb juthatok szívedhez. Kérlek, ahogy hozzád fordulok, még ha esetlen is
imádságom, fordulj felém. Segíts, hogy figyelmemet a veled való kapcsolatra
összpontosítsam. Jézus nevében, Ámen.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Anne Graham Lotz: The Reason I Pray, Even When It’s a
Struggle</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Daily Devotion, 2020.10.19.</span></p>
<p class="MsoNormal"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/19/the-reason-i-pray-even-when-its-a-struggle"><span style="font-size: medium;">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/19/the-reason-i-pray-even-when-its-a-struggle</span></a></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-50957725449289673842020-10-16T11:47:00.004+02:002020-10-22T16:12:02.846+02:00Lélekerősítő - Amikor elfelejtem, hogy bennem él Jézus<p><span style="font-size: medium;"> </span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Lynn Cowell</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek,
hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az
Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Gal
2,20<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-size: medium;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Tekintetemmel a tömeget pásztáztam, kerestem az arcát. A
gimnázium kórusával léptünk fel, és egy dolgot szerettem volna látni: hogy
édesapám ott van a nézőtéren.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nem mintha nem bíztam volna a szeretetében. Tudtam, hogy
szeret, legalábbis azt hittem, tudom. Szó szerint éjjel-nappal dolgozott, hogy
eltartsa tíztagú családunkat. Ez bizonyítja, hogy szeret, nem?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Miközben továbbra is kerestem a nézők között, azon tépelődtem,
hogy vajon az én szereplésem elég ok arra, hogy elkéredzkedjen a munkahelyéről?
Elég fontos vagyok ehhez? Bizonyítékot akartam a szeretetére. De ha nem jön el,
hinni fogom-e, hogy mégis szeret? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Néha mostanában is rajtakapom magam, hogy pásztázom a
körülményeket, bizonyítékot keresek arra, hogy szeretnek. Ilyesmikre gondolok:</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">- tudja-e a férjem, hogy attól még, hogy nem járok be
dolgozni 9-5-ig, az én munkám is kimerítő tud lenni?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">- vajon megköszöni-e a főnököm, hogy olyan sokat túlóráztam,
hogy a projekt időben elkészüljön?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">- vajon felnőtt gyermekem szakít-e rám időt?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Úgy sejtem, nem csak én teszek fel magamnak ilyen
kérdéseket.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mai igénkben ezt írja Pál apostol: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="background: white; color: #333333;">Krisztussal együtt
keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem;
azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben
élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem</span></i><span style="background: white; color: #333333;">” (Gal 2,20).<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Keresztre
vagyok feszítve (persze nem szó szerint én, hanem a korábbi élet- és
gondolkodásmódom) – itt kezdődik hívő életem. Számomra ez a jóváhagyásért,
megerősítésért való állandó vágyakozásom keresztre feszítését jelenti. Jézus
már jóváhagyott engem, és ez elég!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Jó arra
gondolni, hogy mivel Jézus rám bólintott, minden önző vágy, hogy a nem megfelelő
helyen keressem az elismerést, egyszer s mindenkorra megszűnik. Így lesz?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Hát nem. Feléled,
amikor elfelejtem, hogy Jézus él bennem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Amíg a menny
innenső oldalán élek, testem harcolni fog azért, hogy újraéledjen és átvegye az
uralmat. Tudnom kell, hogy a meghalás önmagamnak nem egy egyszeri, hanem naponta
(sőt percről percre) megújított döntés.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Minden egyes
nap abból kell kiindulnom, hogy Valaki mélyen, mindörökre szeret. Tudnom kell,
hogy Krisztus bennem élő Lelke nagyobb a szeretet, elfogadás, megfelelés
bizonyítékát követelő vágyamnál.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Ha nem pazarlom
az energiát arra, hogy keressem a szeretetet, az Ő szeretetének, céljának,
életének vezetékévé válhatok magam és mások számára.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Kedves barátom,
mindketten abbahagyhatjuk a tömeg pásztázását. Atyánk szeret minket. Egyszer s mindenkorra
bizonyította ezt Jézus halálával és feltámadásával. És naponta bizonyítja a
bennünk élő Szentlélek erőt adó jelenlétével. Bizonyítja azzal az erővel, amit
megkapunk, hogy szeretni tudjuk a másikat akkor is, ha nehéz vagy kényelmetlen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Igen, Jézus
bennünk él. Hiszünk és bízunk Isten Fiában, aki szeret, és önmagát adta értünk,
és ezzel a bizalommal felvértezve meg tudjuk osztani csodálatos szeretetét
másokkal is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Jézusom, veled
együtt keresztre feszítettek. Amikor megkísért, hogy mások hozzám való
viszonyulásában keressem a szeretetet, szólj rám, segíts, hogy ragaszkodni
tudjak az Igazsághoz, hogy te már elfogadtál és szeretsz engem. Segíts, hogy
abban a pillanatban és a következőkben újra meg tudjak halni magam számára, s
így lehetővé tegyem, hogy a te Lelked éljen bennem és általam. Jézus nevében,
Ámen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Lynn Cowell:
What Happens When I Forget Christ Lives in Me<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Daily Devotion,
2020.10.16.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/16/what-happens-when-i-forget-christ-lives-in-me">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/16/what-happens-when-i-forget-christ-lives-in-me</a></span></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-33819875126260999912020-09-29T10:58:00.002+02:002020-09-29T10:58:55.324+02:00Lélekerősítő - Jézus sírt<p> </p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: medium;">Jézus sírt<o:p></o:p></span></span></b></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Anitha Abraham</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="background: white; color: #333333;">„Hova tettétek?” –
kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” </span></i><span class="text-muted"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><sup style="box-sizing: border-box;"><span style="background: white; color: #777777; line-height: 115%;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; box-sizing: border-box; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">35</span></span></sup></i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; float: none; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;">Jézus könnyekre
fakadt.</span> Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!”</span>
Jn 11,34-36<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Van, amikor
nincsenek szavaink. Annyira szívszorító, ami történt, hogy a lelkünk legmélyéig
felkavar.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Velünk is ez
történt, mikor megjött a hír. Eltűnt egy kisrepülőgép, rajta a fiatal pilótával,
aki évek óta közösségünk tagja volt. Csodáért imádkoztunk, de hamar
beigazolódott legrosszabb sejtésünk. A repülő lezuhant, a pilóta nem élte túl.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Csak 17 éves
volt.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Magamnak és
másoknak is ki tudtam volna mondani az ilyenkor szokásos keresztény színezetű
mondatokat, de képtelen voltam felfogni a hihetetlen veszteséget.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Krisztus
követőiként van reményünk. Tudjuk, hogy Isten mindent a mi javunkra és az Ő
dicsőségére fordít. Tudjuk, hogy Ő uralkodik.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">De attól még
gyászolunk. És ez nem a hit vagy a bizalom hiánya, hanem az emberi szív válasza
a világ sebzettségére. Lázár történetéből tudjuk, hogy Jézus maga is gyászolt.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span style="background: white; color: #333333;">Lázár
történetét több oldalról meg lehet közelíteni. Jézus ismerte őt. Nem csak egy
volt követői közül, akik csodáiról hallva csatlakoztak a tömeghez. Jézus
többször együtt volt vele, a barátjának számított. Tudjuk, hogy Jézus mindenkit
szeretett, de a Biblia külön kiemeli, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Jézus
szerette Mártát, a nővérét és Lázárt”</i> (Jn 11,5).</span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Jézus együtt
étkezett Lázárral. Jelen volt a nővérek közötti feszült pillanatban. Ismerte
ezt a családot, és ők is ismerték Őt. Személyesen.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Ez is oka
lehetett, miért rázta meg annyira Lázár halála. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Ismerjük a
történet végét: Lázár nem sokáig maradt halott. Jézus szemléltette, amit
hirdetett: Ő a feltámadás és az élet.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">De előtte, a
halál és az élet között, valami történt. „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jézus
könnyekre fakadt</i>” (Jn 11,35).<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Felmerül a
kérdés: miért? Jézus tudta, hogy Lázár meg fog halni, és azt is, hogy életre
kel. Miért sírt akkor? Kezdhette volna azzal, hogy „Lázár, jöjj ki!”, de ő
előbb nyilvánosan siratta barátját.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Tudósok,
teológusok több elméletet gyártottak erről. Jézus nem magyarázta meg, tehát igazából
nem tudhatjuk, mi a válasz a miértre. Egy dolgot viszont tudok: örülök, hogy
így tett. Rávilágít, hogy vannak pillanatok, mikor nincs szükség szavakra. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem kell magyarázni, nem kell kijelentéseket
tenni. Egyszerűen a gyász ideje van.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Egy nagyon
nehéz időszakomban kaptam egy jó tanácsot egy barátnőmtől: érezzem át, amit
érzek. A gyógyulás később következik.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Mindennek
megvan az ideje. A gyásznak is. Amikor eluralkodik rajtunk a bánat, tudjuk,
hogy van egy Megváltónk, egy megértő, együttérző Főpapunk. Ő a Szabadító, aki
reményt és örök életet ad nekünk.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Szabadító, aki
könnyekre fakadt.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333;"><span style="font-size: medium;">Drága Mennyei
Atyám, néha annyira nehéz az élet, de hálás vagyok, hogy Te mindig ott vagy
velem. Köszönöm szeretetedet és a reményt, amiben részünk van Benned. Jézus
nevében, Ámen.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="background: white;"><span style="font-size: medium;">Anitha Abraham: Jesus Wept<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="background: white;"><span style="font-size: medium;">Daily Devotion, 2020.
09.28.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="background: white;"><span style="font-size: medium;">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/09/28/jesus-wept</span><o:p></o:p></span></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-53065567701694389112020-09-17T10:26:00.001+02:002020-09-17T10:30:07.921+02:00Lélekerősítő - Szívünk óvásának árnyoldala<p> </p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Tracie Miles</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;"><span style="background: white; color: #333333;">„Minden féltve őrzött
dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!</span>” Péld 4,23<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">„Anya, neked falak
vannak a szíved körül.”<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Bántott a
lányom megjegyzése, s rögtön ellene mondtam. Ő kedvesen, de szilárdan kiállt az
igaza mellett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Megjegyzése nem
hagyott nyugton. Egyáltalán mit jelent? Falakat húztam a szívem köré? És ez
ennyire nyilvánvaló? A következő napokban, ahogy figyeltem gondolataimat,
tevékenységemet, egyre világosabban láttam, mire gondolhatott. Valóban ott
voltak a falak, amelyek hosszú évek sebei, ütései ellen lassan körbevették a
szívemet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Mondok néhány
példát. Nehezen tudok bízni az emberekben, mindig attól tartok, hogy nem
őszinték velem. Állandóan arra számítok, hogy be fognak csapni, és titokban
lesem, mikor történik ez meg.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Mindig azt
feltételezem, hogy a legrosszabb forgatókönyv fog megvalósulni. Ezért állandóan
résen állok, és gyakran megfeledkezem arról, hogy Isten az én oldalamon áll,
minden helyzetben számíthatok az Ő békéjére - és hogy Benne valóban meg lehet
bízni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Hiperérzékenyen
reagálok a visszautasításra, arra, ha valaki cserbenhagy, elutasít, nem szeret
vagy bírál, s úgy védekezem, hogy elrejtem érzéseimet, s elbújok egy mosolygó,
minden-rendben-van álarc mögé. Ha konfliktusba kerülök valakivel, inkább
visszahúzódom, nem veszek róla tudomást, ahelyett, hogy szembenéznék és
foglalkoznék vele. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Könnyen
megbántódom. Ilyenkor aztán hagyom, hogy az érzések és önkritikus gondolatok
rácsimpaszkodjanak önbizalmamra, táplálják a mélyen bennem lakó
bizonytalanságot, s visszahúzódom falaim mögé, ahol biztonságban érzem magam, amivel
aztán újabb kapcsolati problémákat generálok.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Huhh.
Szembenézés a valósággal. Úgy látszik, valóban falak épültek fel bennem az
egyedi fájdalmak, szenvedések, csalódások köveiből. Úgy éreztem, megvédem
magam, ha óvom a szívemet. Valójában viszont csak nem engedtem közel magamhoz
az embereket, és nem mertem bízni a bennük lévő jóban. Ez a reakció gyakran
megfoszt a békétől és örömtől, sőt még attól is, hogy olyan közel érezzem magam
Istenhez, ahogyan szeretném.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span style="background: white; color: #333333;">De hát nem erre
szólít fel az Írás a Példabeszédek 4,23-ban? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki
az élet!</i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">”<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Salamon itt a
keresztény élet egyik legfontosabb aspektusára mutat rá: szívünk állapota
befolyásolja, hogy kik vagyunk, hogy érezzük magunkat, mit teszünk és hogyan
élünk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">De amiről
Salamon itt beszél, nagyban különbözik attól, ahogy mi szoktuk értelmezni
szívünk óvását.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">A szentírási
értelemben szívünk őrzése azt jelenti, hogy Isten bennünk lévő ereje által
éberen figyeljük, mi kerül a szívünkbe és mi lakik benne.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Figyelnünk kell
arra, mit mondunk és mit teszünk, mert idővel gondolataink és cselekedeteink formálják
szívünk állapotát. Szívünk bibliai óvásának alapja, hogy állandó
kommunikációban legyünk Urunkkal, eligazítást, biztos választ, békét kérve
tőle.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">A falak építése
szívem köré természetes önvédelmi reakciónak tűnt, még ha nem is mindig voltam
tudatában, mi történik. De most már látom, hogy a falak többet ártanak, mint
használnak. Semmi előnnyel nem jártak az életemben a láthatatlan falak, amiket
olyan szorgalmasan húztam fel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Lányom
egyszerű, őszinte mondatának hatására felismertem a falépítés hátrányait. Nagy
különbség van szívünk óvása és a falak felhúzása között. Ha az Írásokkal óvjuk
szívünket, hitünk jó irányba tart, míg ha az emberek és érzelmek kizárása
végett falakat húzunk magunk köré, a bizonytalanság, félelem, boldogtalanság és
magány válik állandó társunkká.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Csak Isten tud
megóvni a fájdalomtól, és Ő nem azért teremtett, hogy magunk építette börtönben
töltsük az életünket. Ő közösségre és szeretetre teremtett. Azt akarja, hogy
szabadon, szívünkben örömmel és békével éljünk. Rajtunk áll, hogy kibújunk-e
falaink mögül és elhisszük, hogy mindez a jó elérhető Általa, akármi történt is
velünk korábban, és bármi történik is ezután.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Túl rövid az
élet ahhoz, hogy falak mögött éljünk, főleg mivel a szabadság és béke állandóan
rendelkezésünkre áll, ha kérjük.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Uram, segíts lebontani
a falakat, melyeket önvédelemből építettem, erősíts meg, hogy bízni tudjak
abban, hogy te megőrzöd a szívemet. Segíts, hogy át tudjak engedni Neked minden
haragot, keserűséget, sebet, sértést és a képtelenséget a megbocsátásra, és
élni tudjak abban a szabadságban és örömben, amit Te kínálsz nekem. Jézus
nevében, Ámen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="background: white; font-size: medium;">Tracie Miles: The Downside
of Guarding Your Heart<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="background: white; font-size: medium;">Daily Devotion 2020.09.16.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="background: white;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/09/16/the-downside-of-guarding-your-heart">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/09/16/the-downside-of-guarding-your-heart</a></span><o:p></o:p></span></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-39631788241913321902020-09-08T11:06:00.001+02:002020-09-17T10:31:20.142+02:00Lélekerősítő - Imádkozni, amikor már nincsenek szavak<p> </p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">Chrystal Evans Hurst</span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">„Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálóleányodra! Azután elment
az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.” 1Sám 1,18<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nem tudtam abbahagyni a sírást. Édesanyám születésnapján ott
ültem az ágya szélén, és egyszerűen képtelen voltam leállítani a könnyeimet.
Nagyon sokat imádkoztam érte, de most éreztem, hogyan tör fel lelkemben a rossz
előérzet, a félelem, hogy már nem sokáig van velünk. De most a születésnapja
van. Folytak a könnyeim, és próbáltam úgy fordulni, hogy ne lássa őket.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">A szorongás és aggodalom ott áramlott a mélyben, mialatt
napi feladataimat végeztem, majd csatlakoztam a családhoz édesanyám gondozásában.
Amennyit csak lehetett, jelen akartam lenni mellette segítőkészen, erősen.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">És imádkoztam. Mind imádkoztunk. Rengeteget.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Ez eddig is így volt, de a mai nap valahogy különbözött a
többitől. Aznap felfogtam, hogy minden jó szándékom, minden befektetett
energiám ellenére, nem tehetek semmit.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Egy tennivalóm maradt: csendben imádkozni. A szomorúság
elrabolta a szavaimat.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Azt hiszem, a bibliai Hanna is ebben az állapotban lehetett.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Nagyon vágyott gyermekre, de nem került áldott állapotba.
Fájdalma mély volt. Férje megkérdezte tőle: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve</i>?”
(1Sám 1,8). Hanna szomorúsága az étvágyát is elrabolta.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Kicsit később elment a templomba, és „<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="background: white; color: #333333;">lelke mélyéig elkeseredve
könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt</span></i><span style="background: white; color: #333333;">” (10. v.) Mikor Éli észrevette, egy asszonyt látott, „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">aki magában beszélt: csak az ajka mozgott,
de nem hallatszott a hangja</i>” (13b v.).</span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Hanna fájdalma
olyan mély volt, amihez már nem voltak szavai.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Nekem is folyt
a könnyem, az ajkaim mozogtak, de szavakat nem formáltak. Egyszerűen nem
találtam szavakat, miközben próbáltam imádkozni. Kizárt, hogy volnának szavak,
amelyek ki tudnák fejezni az érzéseimet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Sok-sok könnyel
és szavak nélkül folytattam az imádkozást.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Legforróbb
vágyam teljesülését – még időt – kértem Istentől, aztán megadtam magam a
bizalomnak, tudva, hogy kérésem teljesítése az Ő kezében van, és Ő hall engem, ha
nincsenek is szavaim.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Ez az elengedés
azon a napon megmagyarázhatatlan békességgel töltött el.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Egy kérésem már
teljesült. Édesanyám megérte a 70. születésnapját. A következő kérésem az volt,
hogy legyen velünk karácsonykor – hogy még egyszer átélhesse kedvenc ünnepét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Megérte azt is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Emlékszem
kedves mosolyára, mikor benéztem hozzá karácsony reggelén, és áldott ünnepet
kívántam. Voltak még kéréseim ez után? Persze. Szerettem volna, ha megéri az
újévet, a következő házassági évfordulójukat, még egy nyarat, még egy
születésnapot. Nem kaptam meg, amit reméltem, de egy vágyamat teljesítette Isten.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; color: #333333; font-size: medium;">Hannának végül
lettek gyermekei, de biztosan állíthatjuk, hogy szerette volna, ha másként
kezdődik a története. Isten viszont teljesítette egy vágyát. És Hanna vissza
tudta adni Istennek elsőszülött gyermekét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span style="background: white; color: #333333;">Bár várakozása
gyötrelmes volt, Hanna is megízlelte Isten békéjét. Még ott a templomban,
miután kiöntötte szívét Istennek, az Írás szerint „</span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem volt többé szomorú az arca</i>”. Gyakran van az, hogy az imádságból
eredő legnagyobb ajándék, hogy megismerjük Istent és az Ő békéjét. Akkor kapjuk
meg ezt, ha megfogalmazzuk kéréseinket, türelmesen várjuk Isten válaszát, és
bízunk bölcsességében és irántunk való szeretetében.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Az igazság az, hogy nem minden kérésünkre kapunk olyan
választ, amilyet szeretnénk. Pár héttel később édesanyám belépett a menny
kapuján.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">Mindazonáltal hálás vagyok, hogy kitartottam az imádságban,
és még mindig részesülök a béke ajándékában. Imádkozhatunk attól még, hogy
nincsenek szavaink. Megismerhetjük Isten békéjét, amikor vágyunkat el kell
engednünk. És ha nem kapunk választ, Isten akkor is megerősíti szívünket, és
megtanulunk bízni Benne.</span></p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: medium;">Istenem segíts, hogy
imádkozzam Hozzád akkor is, ha nem tudom, mit mondhatnék. Segíts hinnem, hogy
te átveszed az üzenet fejemből, szívemből, és lefordítod Magad számára, amikor
nincsenek szavaim. Segíts átélnem békédet, amikor nem kapok választ imáimra, és
segíts bíznom Benned, hogy úgy fogsz válaszolni, ahogy a legjobbnak látod.
Jézus nevében, Ámen.<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Chrystal Evans Hurst: Praying When You Don’t Have Words</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;">Daily Devotion, 2020. szeptember 3.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size: medium;"><a href="https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/09/03/praying-when-you-dont-have-words">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/09/03/praying-when-you-dont-have-words</a></span></p>Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-77241910328123528312020-09-01T09:00:00.010+02:002020-09-01T16:46:02.534+02:00Lélekerősítő - Ne félj, Istent nem lehet elvéteni<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br /></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">Lisa Bevere</p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Elölről, hátulról közrefogsz, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem
ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” Zsolt 139,5-6<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal">Nemrég teljesen váratlanul találkoztam egy „keresztlányommal”...</p>
<p class="MsoNormal">Váróteremben ültem, mikor belépett egy fiatal nő. Ismered
azt a fura érzést, mikor látod, hogy felismer valaki, és neked fogalmad sincs arról,
hogy ő kicsoda? Veszettül keresgéltem a memóriámban, hol találkozhattunk.
Hiába, úgyhogy esetlenül visszamosolyogtam. Ebben a pillanatban előkapta az
addig a hóna alatt szorongatott egyik könyvemet. Megöleltük egymást, kértem,
üljön mellém.</p>
<p class="MsoNormal">Nemrég új életet kezdett, férjhez ment, elköltözött
otthonról, távol került családjától, barátaitól. Könnyes szemmel magyarázta, milyen
sokat jelentett neki a könyvem. Fellapozta, hogy megmutassa a széljegyzeteit, a
kiemeléseket.</p>
<p class="MsoNormal">Abból, amiket mondott, egyértelműen kiderült, hogy szereti
Istent, szereti az egyházat, szereti Isten Igéjét. Minden erejével Isten
kedvében akart járni, de össze volt zavarodva. Nem tudta biztosan, hogy Isten
hangját hallja, vagy a sajátját, vagy - ami még rosszabb - az ellenség hangját.
Egy mondatban foglalta össze kérdéseit, félelmeit: „Félek, hogy elvétem
Istent”.</p>
<p class="MsoNormal">Éreztél már hasonlót? Én igen!</p>
<p class="MsoNormal">Felszínesen nézve, a félelem, hogy nem vesszük észre Istent,
akár nemes érzés is lehetne, de a tapasztalat megtanított, hogy az ellenség
arra használja, hogy csapdába csalja az embereket.</p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ugyanis elvonja a
figyelmet Isten vezetési képességéről, és a mi követési képességünkre fókuszál.
<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal">Keresztény utunkat a szeretet és hit helyett félelem vezeti.
Kegyes vágyunkat Isten követésére a Sátán elferdíti, megkérdőjelezi minden
lépésünket, míg annyira összezavar, hogy nem is merünk megmozdulni. Megbénít a
rossz mozdulattól való félelemmel. Tudja jól, hogy bénán nem tudjuk követni
Isten útmutatásait.</p>
<p class="MsoNormal">Figyelj rám: Jézus nem akar kicselezni. Nem mondta volna,
hogy kövessük, ha lehetetlen lenne. Meg fogja mutatni az utat. </p>
<p class="MsoNormal">Drága „keresztlányom”, én hiszem, hogy ha a szíved tiszta,
képtelenség Istent elvétened. Honnan tudom?</p>
<p class="MsoNoSpacing"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mert Isten hatalmas
céltábla.<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing">Hova célozhatsz, ahol nem Őt találod?</p>
<p class="MsoNoSpacing">Mihez nyúlhatsz, ami nem az Ő létét hirdeti?</p>
<p class="MsoNoSpacing">Mire tekinthetsz, ami nem viseli magán fenséges
ujjlenyomatát?</p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing">Nézz fel, és fedezd fel a csillagok csodájában.</p>
<p class="MsoNoSpacing">Nézz le, és lásd dicsőségét egy szál virágban.</p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing">A hegyek ormai hirdetik, hogy Ő a mi Kősziklánk és
menedékünk.</p>
<p class="MsoNoSpacing">A tenger morajlása Isten hatalmas erejéről beszél.</p>
<p class="MsoNoSpacing">A szél rányitja lelkünket Isten láthatatlan jelenlétére.</p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">De ha mindez a tudás nem volna elég, van még egy örömhírem.
Téged, kedves keresztlányom, körülvesz Isten. Hiába képzelsz el olyan helyet
vagy helyzetet, ahol egyedül vagy. C.S. Lewis is hangsúlyozza ezt az igazságot:
„Megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást róla, de Isten jelenlétét sosem kerülhetjük
el, hiszen csordultig betölti a világot. Ő mindenütt ott van - inkognitóban.”</p>
<p class="MsoNormal">Nincs pillanat, nincs hely, ahol Ő ne lenne jelen, és sem
múltadban, sem jelenedben, sem jövődben nem találsz olyan részt, amiből
hiányozna Isten.</p>
<p class="MsoNormal">Dávid királyt csodálattal töltötte el Isten bensőséges
közelsége:</p>
<p class="MsoNormal">„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Minden oldalról körülfogtál,
kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom
felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe
szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha
a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is
elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és
éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked,
az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a
világosság</i>” (Zsolt 139,5-12 RUF).</p>
<p class="MsoNormal">Lányom, ne félj attól, hogy elvéted, elszalasztod Istent. Ő
sokkal hatalmasabb a te félelmednél. Csak szögezd rá tekintetedet, és indulj
el. Bízzál a vezetési képességében. A jó pásztor tudja, hogyan terelje juhait,
még ha azoknak fogalmuk sincs róla, merre mennek.</p>
<p class="MsoNormal"><i>Jézusom, félelmeim ellenére a Te vezetésedre bízom magam.
Tudom, hogy jó szívvel vagy irántam. Megnyugszom a tudatban, hogy Te jobban
vezetsz, mint ahogy én követni tudlak. A hitben előre indulok, és Te irányítani
fogod lépteimet. Jézus nevében, Ámen</i>.</p>
<p class="MsoNoSpacing">Lisa Bevere: Don’t Be Afraid of Missing God</p>
<p class="MsoNoSpacing">Daily Devotion, 2020. 08.25.</p>
<p class="MsoNoSpacing">https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/08/25/dont-be-afraid-of-missing-god</p><br />Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-52277699424958059672020-08-04T15:49:00.001+02:002020-08-04T15:50:30.394+02:00Lélekerősítő - Isten, aki lát engemMelissa Spoelstra<br />
<br />
<i>»Te vagy El Roi (az Isten, aki lát engem)!« Azután hozzáfűzte: »Valóban itt láttam azt, aki lát engem?« (Ter 16,13b)</i><br />
<br />
Kaptam egy hosszú üzenetet, lassan elolvastam. Majd még egyszer. Olyasmivel vádolt meg, amit sohasem mondtam. A szociális médián megjelent bejegyzésemet magára értette, pedig egyáltalán nem róla szólt.<br />
Döbbenten néztem az üzenetet.<br />
Nem akart velem találkozni, hogy megbeszéljük. Lezárta a barátságunkat, és kérte, hogy többé ne keressem.<br />
Ordítani tudtam volna az igazságtalan vádtól. Ki akartam engedni a gőzt magamból, felhívni valakit, akinek elmondhatom. De tudtam, időt kell hagynom magamnak, mielőtt olyan beszélgetésbe keverednék, ami a másik kibeszélésének, pletykának minősülne.<br />
„<i>Látod ezt, Istenem?</i>” - nyögtem félhangosan, ahogy az iskola előtt, lányomat várva a kocsiban ültem. Tudtam a választ. Ő El Roi, az Isten, aki lát engem.<br />
A Biblia szerint egy Hágár nevű asszonynak nyilatkoztatta ki magát Isten ezen a néven. Egyiptomi szolgáló volt Hágár a meddő Sára mellett. Sára gyermeket akart, és megkérte urát, háljon Hágárral. Utána viszont gonoszul bánt a várandós szolgálóval, olyannyira hogy Hágár kimenekült előle a pusztába.<br />
Megértem Hágárt, én is sokszor szerettem volna kifutni a világból. De az <i>El Roi</i> név rávilágít, hogy legsötétebb pillanatainkban is van Valaki, aki ránk tekint. Isten látja fájdalmunkat. Hallja sírásunkat.<br />
Egy angyalt küldött Hágár bátorítására, és ez után olvassuk: <i>„Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: »Te vagy El Roi (az Isten, aki lát engem)!« Azután hozzáfűzte: »Valóban itt láttam azt, aki lát engem?«</i> (Ter 16,13).<br />
Sosem vagyunk egyedül, mert olyan Isten szolgálatában állunk, aki lát minket. Nyugodtak lehetünk, hogy Ő sosem téveszti szem elől, min megyünk keresztül. <i>El Roi</i> látta Hágárt, de nem ígért gyors megoldást a problémájára. Minket is lát, de látja a teljes képet is, az idő korlátaitól szabadon.<br />
Néha arra hív, hogy húzzunk egy határt, és meneküljünk el az erőszaktól, a rossz bánásmódtól. Előfordul, hogy mások húznak elénk határokat, és a kapcsolatnak, melyet fenn szeretnénk tartani, vége szakad. Megint máskor arra hív Isten, hogy maradjunk a pályán. Ígéreteibe kapaszkodva, új látásmóddal tartsunk ki egy nehéz házasságban, munkahelyi szituációban vagy gyülekezeti konfliktusban.<br />
Amikor becsaptak, vagy más nehézség adódott, mint például a hosszú üzenetet olvasva, szerettem volna, ha Isten azonnal megoldja a helyzetet. Te voltál már így? Igaz, hogy <i>El Roi</i> tudja, hogy bántak velünk, de bíznunk kell útmutatásában, mert ő a teljes képet látja. <br />
Isten tud róla, ha könnyeinkkel vödrök telnének meg, s még azt sem tudjuk, miért sírunk. Velünk ül győzelmi ünnepet, ha valami új tudást sikerült elsajátítanunk, vagy őszintén meg tudtunk bocsátani valakinek, akinek nem volt könnyű megbocsátani. Lát minket, amikor egész nap tompák vagyunk, csak nézünk ki a fejünkből. Talán nem old meg azonnal minden nehézséget, amivel szembesülünk, de jelenlétében nem kételkedhetünk. Sosem vagyunk egyedül, mert <i>El Roi</i> az Isten, aki lát.<br />
<br />
<i>Köszönöm, El Roi, hogy látsz engem. Tudod, milyen volt a napom. Ismered az embereket, akik nehézzé teszik a szívemet. Jól esik, és bátorít a gondolat, hogy bár oly mérhetetlenül sokan vagyunk a földön, Te személyesen ismersz engem. Hozz növekedést az életembe, míg én egyre jobban ragaszkodom Hozzád, és hiszek Benned. Jézus nevében, Ámen.</i><br />
<br />
Melissa Spoelstra: The God Who Sees Me<br />
Daily Devotion, 2020.08.04.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/08/04/the-god-who-sees-me<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-45767717883253320762020-07-27T09:59:00.002+02:002020-07-27T09:59:30.160+02:00Lélekerősítő - Amikor legszívesebben feladnádSharon Jaynes<br />
<br />
<i>„Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki a rá váró öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és most Isten trónjának jobbján ül.” Zsid 12,1-2</i><br />
<br />
Érezted már, hogy legszívesebben feladnád? Érezted lelki lábad fájdalmát, hajdan erős szíved gyengülését, a tűz hamvadását a kebledben? Én igen. És rájöttem, hogy sokan éreznek így körülöttem.<br />
Kedvetlenül álldogáltam a megyei futóverseny nézői közt, mikor mellettem álló sógornőm szájához emelte a megafonját. Nem engem akart biztatni, hanem a fiát, Stu-t.<br />
Hetven lelkes fiatalember állt a rajthoz. Mikor a lövés eldördült, elkezdődött az öt kilométeres erdei vágta. Amint Stu lába elhagyta a startvonalat, Pat belekiáltott a megafonba.<br />
„Haj-rá Stu!” - nem egyszer, hanem tíz másodpercenként. Amikor a fiú kikerült a látóteréből, az anyja átfutott a kanyargó pálya egy másik pontjához, ahol át fognak haladni a versenyzők. Még ha senki sem volt a láthatáron, akkor sem hagyta abba a biztatást: „Haj-rá, Stu!”.<br />
Megkérdeztem, szerinte hallja-e a fia. „Nem tudom, de ha a legkisebb esély van rá, hogy igen, azt akarom, hogy hallja a biztatásomat” - válaszolta. Így hát 16 percen át rendületlenül pumpálta fia szívébe a bátorságot és önbizalmat.<br />
A verseny után megkérdeztem Stutól, hogy a fák között futva hallotta-e anyja biztatását.<br />
„Ó igen – felelte, - a teljes szakaszon hallottam.”<br />
„És mit jelentett neked?” – kérdeztem.<br />
„Segít, hogy ne akarjak kiszállni” – válaszolta.<br />
„Amikor sajognak a lábaim, ég a tüdőm, és úgy érzem, hánynom kell, meghallom anya biztatását, és futni akarok tovább.”<br />
A Biblia így tanít:<i> „Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki a rá váró öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és most Isten trónjának jobbján ül</i>” (Zsid 12,1-2).<br />
Látod a sok tanút a pálya mentén? „Hajrá, kislány! Ne add fel! Fuss tovább! Csak a célvonalat lásd magad előtt!” Neked szurkolnak.<br />
És idefigyelj: Jézus imádkozik érted! A Róm 8,34b írja: <i>„Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk”.</i> Nincs ennél jobb!<br />
Már régebbről tudom, milyen érzés részt venni futóversenyen. Ahogy közeledsz a vége felé, a torkod ég, a lábaid sajognak, az egész tested azt üvölti, állj meg! Ilyenkor jön jól a család, barátok, szurkolók segítsége. Biztatásukkal át tudsz nyomulni a fájdalmon a célig.<br />
Egy nő szavának van ereje ahhoz, hogy valakiben fenntartsa az erőt a verseny végéig. A te szavadnak is ilyen ereje van. Egy jókor mondott bátorító szó eldöntheti, hogy valaki végigjut a pályán, vagy összeesik a cél előtt.<br />
<br />
<i>Mennyei Atyám! Elismerem, néha úgy érzem, túl kemény nekem a pálya, amit meg kell futnom. Segíts, hogy ne feledkezzem el a „tanúk fellegéről”, akik a pálya szélén szurkolnak nekem. Köszönöm neked Jézust, aki naponta közbenjár értem. Segíts, hogy a bátorság vezetéke legyek azok számára, akik együtt futnak velem a pályán. Jézus nevében, Ámen</i>.<br />
<br />
Sharon Jaynes: When You Feel like Giving Up<br />
Daily Devotion 2020.07.23.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/07/23/when-you-feel-like-giving-up<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-53269964893947862592020-07-20T11:41:00.002+02:002020-07-20T11:42:16.038+02:00Lélekerősítő - Három ok, hogy félelem nélkül éljünkMarissa Henley<br />
<br />
<i>„Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, de Ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.” Jel 1,17-18</i><br />
<br />
Ennyi idő után is emlékszem, hol voltam, mikor az a kérdés elhangzott. A kocsiban ültünk, épp elindultunk az iskolába, és egyik kis utasom hátulról felágaskodott, és megszólított: „Marissa, te hány éves leszel, mikor Christopher befejezi a gimnáziumot?”<br />
Könnyeimet visszatartva próbáltam kiszámolni a választ. Nemrég fejeztem be egy ritka daganatos betegséghez, az angiosarcomához kapcsolódó kezelést. Kértem az Urat, adjon még egy évet, esetleg kettőt, de azon nem mertem álmodozni, hogy megérjem másodikos kisfiam érettségijét.<br />
Sok okot találunk a félelemre az életben, de a halál általában vezeti a listát. <br />
Akár rákbetegség, akár egy fertőző vírus emlékeztet rá, halandóságunk tudata megrendíti békességünket, biztonságunkat. Krisztus ígéretei az örökéletről enyhíthetik kételyeinket az örökkévalóságról, de a haldoklás folyamata vagy egy szerettünk elvesztése továbbra is rettegéssel tölthet el.<br />
A Jelenések könyvében Isten reményt ad összes félelmünkkel szemben. Elhúzza a mennyet takaró függönyt, és elénk tárja Krisztus uralmának valóságát, a sír fölötti győzelmének beteljesedését. A halálra gondolva reményt és vigasztalást kapunk, ha szemünket a győztes Jézusra emeljük.<br />
Mai alapigénkben János látja Jézust, ahogy a hét gyertyatartó között áll (Jel 1,12-16).<br />
Krisztus hatalma és fensége láttán, a tiszteletteljes félelemtől János a földre esik. <i>„Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, de Ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai”</i> (Jel 1,17-18).<br />
Jézus megszólalása egy paranccsal kezdődik: „Ne félj!” – további szavaiban pedig három érvet találunk, hogy bízzunk Benne. Rettegés nélkül élhetünk egy félelmetes világban azért, aki Krisztus, azért, amit tett és tesz, és azért, amit tenni fog.<br />
<b>Jézus az első és az utolsó.</b> A Fiú az Atyával volt a kezdetek kezdetén, és uralma örökké tart. Általa élő reményünk van, mely nem fogy el sosem.<br />
<b>Jézus meghalt és feltámadt</b>. Krisztus elszenvedte a halált helyettünk, és bebiztosította örök életünket. Feltámadása garantálja mindazok jövőbeli feltámadását, akik hozzá tartoznak. Mivel Ő él, mi is élni fogunk.<br />
<b>Jézusnál vannak „a halálnak és az alvilágnak a kulcsai”.</b> Krisztus feltámadása bizonyítja azt is, hogy Ő uralkodik a sír fölött. A halál összetörheti a szívünket, de hatása átmeneti, mert Jézus végleges győzelmet aratott fölötte. A Jelenések ígérete szerint mikor Krisztus visszatér és velünk fog lakni, nem lesz többé halál, nem lesz fájdalom, nem lesznek könnyek.<br />
Krisztus győzelme nem egy jövőben várható esemény, hanem a jelen valósága. Isten legyőzte a halált, és új életet adott neked. („Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény” - 2Kor 5,17). És egy napon nemsokára mindent meg fog újítani. Ez az az üzenet a Jelenések könyvéből, mely reményt és fényt hoz legmélyebb félelmeinkbe, legsötétebb pillanatainkba.<br />
Mikor kis utasom feltette azt az emlékezetes kérdést évekkel ezelőtt, fel sem merült bennem, hogy megérhetem 2022-ben fiam érettségijét. De isten irgalmasan megőrizte az életemet és az egészségemet, és reménykedem benne, hogy könnyekkel teli zsebkendőt szorongatva ott leszek, amikor Christopher átveszi a diplomáját.<br />
De ha egyszer újra a halál sötét völgyében járok, nem fogok félni a rossztól (Zsolt 23,4).<br />
Pásztorom az Alfa és az Omega.<br />
Szabadítóm meghalt és feltámadt.<br />
Felséges Uram kezében tartja „a halálnak és az alvilágnak a kulcsait”.<br />
<br />
Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy elküldted Fiadat, hogy győzzön a halál fölött, feltámadjon és örök életet adjon nekem. Mikor félelemmel küzdök, juttasd eszembe, hogy emeljem tekintetemet győztes, feltámadt Szabadítómra, és gondoljak az Igédben olvasott ígéretekre. Jézus nevében, Ámen.<br />
<br />
Marissa Henley: Three Reasons to Live Fearless<br />
Daily devotion 2020.07.17.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/07/14/three-reasons-to-live-fearless<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-55556121223087482312020-07-07T10:40:00.000+02:002020-07-07T10:40:03.395+02:00Lélekerősítő - Megbocsátani a maradék tíz százalékot isMeredith Houston Carr<br />
<br />
<i>„Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.” Mt 18,21-22</i><br />
<br />
Alig hogy kimondtuk az „Igen”-t, férjemmel beléptünk egy olyan világba, ahol újra meg újra felmerült a kérdés: „Ez az, amire igent mondtam?”<br />
Az étkészletekkel és az enyém-tied törülközőkkel együtt lassacskán eltitkolt bűnök, múltbeli sérelmek, mély sebek kerültek elő a dobozokból. Ráébredtünk, hogy a házasélet, amiben vagyunk, nagyon különbözik attól, amit elképzeltünk. A sok-sok sérelem bőven adott alkalmat a megbocsátás gyakorlására.<br />
Kívülről nézve szabad folyása volt nálunk a megbocsátásnak. De belülről valami hiányzott.<br />
Ahogy szaporodtak az ellentétek, igyekeztem a legjobb szándékkal gyakorolni a megbocsátást. És mégsem éreztem szabadnak magam. Szavaim a megbocsátásról szóltak, de a szívemet egyre jobban szorította a keserűség.<br />
A feszültség éveken át tartott, mígnem egy konferencia imaestjén Isten ráébresztett erre a csúnya, irgalomba rejtett igazságra: 90 százalékosan megbocsátottam a férjemnek, de a maradék 10 százalékot nem engedtem ki a markomból. <br />
Abban a percben világosan láttam lelkem fogyatékosságát (és nem a férjem okozta sérelmeket!). Isten kedvesen, de határozottan rámutatott, hogy mérlegelő megbocsátásom nem is igazi megbocsátás.<br />
Talán sejted, miről beszélek.<br />
Szívedet mély sebek érik. Tovább akarsz lépni, megbocsátani úgy, ahogy Jézus megbocsátott nekünk, és talán hiszed is, hogy ez megtörtént. Talán ugyanaz az ember bántott meg újból és újból. És te újra meg újra megbocsátottál – de valami általános keserű érzés árnyékolja be az életedet.<br />
Talán, mint én, egyik nap rácsodálkozol, miért olyan nehéz a szíved. Hát nem bocsátottál meg elégszer?<br />
Nem csak te meg én küszködünk a teljes megbocsátással. Máté evangéliumában Péter apostol kérdezi meg Jézustól, hogy hol van a megbocsátás határa. <br />
„Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” 22„Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18-21-22)<br />
Meglepetésünkre, Jézus nem ad konkrét mennyiséget. Nem mondja meg, hány százalékban kell megbocsátanunk. Amikor azt mondja, „hetvenhétszer” (más fordításokban „hetvenszer hétszer”), ez azt jelenti, hogy a megbocsátás legyen korlátlan és teljes.<br />
Nem 90 százalék. Még csak nem is 99. Százszázalékosan bocsássunk meg minden egyes alkalommal.<br />
Az igazi megbocsátás így szól: „szabad vagy”. Kitárja a „börtön” ajtaját, ahol fogva tartottuk azt, aki megbántott. Egy ilyen tett azt az érzést keltheti, hogy szabadjára engedjük a másikat, és ezért természetesnek, sőt talán igazságosnak is érezzük, ha kicsit visszatartunk a sértettségünkből – biztos, ami biztos.<br />
De az Ige világosan kimondja: úgy kell megbocsátanunk, ahogy Jézus megbocsátott nekünk. És ő nem csak csökkentette az adósságunkat. Elengedte mindenestül.<br />
Tudom, kedvesem, a megbocsátás nagyon, nagyon nehéz tud lenni. Gyötrőnek érezzük, sőt néha esztelen dolognak, ha a minket ért sérelemből indulunk ki. De Isten nem ok nélkül kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Tudja, hogy ez az egyetlen út vezet a szabadságra és a gyógyulásra, amire annyira vágyódik sebzett szívünk.<br />
Nem tudunk teljesek, egészek lenni, míg akár csak egy százaléknyi sértettséghez is ragaszkodunk.<br />
Könnyes arccal, remegő hangon hívtam oda férjemet az imaest után, és elé tártam keserűségemet, nehezteléseimet. Isten gyöngéd segítségével mindezt kiengedtem a markomból, és teljesen megbocsátottam a férjemnek. Viszonzásképpen ugyanezt kértem tőle. Szívem végre megtapasztalhatta azt a mély, tartós szabadságot, ami annyira hiányzott.<br />
Lépjünk hát be a szabadságba, teljes megbocsátást nyújtva az ellenünk vétkezőknek. Tapasztaljuk meg, hogyan száll el a keserűség, és gyógyul meg a lelkünk. Szabadítónk, aki – a kereszten függve is – megbocsátott nekünk, hűségesen el fog látni az ehhez szükséges erővel.<br />
Olyan ígéret ez, amire 100 százalékosan számíthatunk.<br />
<br />
Drága Mennyei Atyám, olyan nehéz teljesen, egészen megbocsátani! Köszönjük, hogy te megmutattad milyen ez, amikor kegyelmet nyújtva megbocsátottál nekünk. Segíts ingyen és szabadon megbocsátani, elengedni a keserűséget, és adj erőt, hogy mindig bízzunk benne, hogy a Te utad az igazi, a legjobb út. Jézus nevében, Ámen.<br />
<br />
Meredith Houston Carr: Forgiving the Last Ten Percent<br />
Daily Devotion, 2020.07.03.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/07/03/forgiving-the-last-ten-percent<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-25167819529673445502020-06-30T13:14:00.000+02:002020-06-30T13:14:25.027+02:00Lélekerősítő - Épp a mostani időkre<br />
Binu Samuel<br />
<br />
<i>„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” Jer 1,5</i><br />
<br />
Héthónapos terhes voltam, ültem a kanapén a nappaliban, és nem hittem a szememnek. Két repülőgép belecsapódott a World Trade Centerbe – szándékosan.<br />
<i>Két hónap múlva megszületik a kisbabám</i>, gondoltam. <i>Milyen gonosz világba fog érkezni? Lesz esélye egyáltalán</i>?<br />
Felhívtam egy barátnőmet. Ugyanúgy megdöbbent és elkeseredett, mint én. Hangot adtunk gondolatainknak, és imádkoztunk.<br />
<i>Ugorjunk előre kb. 10 évet.</i><br />
Taroltak a mobiltelefonok. Az internetet - és ezzel hozzáférésünket a bűnhöz - szó szerint a tenyerünkben tartottuk. A szívem összeszorult a gondolattól, hogy a fiaim ilyen, a technológiától megszállott világban nőnek fel. <br />
Felhívtam a barátnőmet (ugyanazt, akit a 9/11 után). Megértette félelmeimet, és hagyta megint, hogy hangot adjak gondolataimnak.<br />
<i>Még ha a fiaim nem keresnek is tiltott tartalmakat, lehet olyan osztálytársuk, aki viccből megmutat nekik valamit, ami aztán beszippantja a fantáziájukat. Mi lesz akkor?</i><br />
„Miféle idők járnak most, amikor fel kell nevelnünk a gyermekeinket?” – kérdeztem. „Egyáltalán lesz esélyük a fiaimnak?”<br />
Barátnőm emlékeztetett rá, hogy a perverzió és a kísértés nem újkeletű dolgok. Olvasd végig az Ószövetséget. De Isten mindig ad erőt gyermekeinek, hogy megküzdjenek ezekkel. Gondolj Potifár kéjsóvár feleségére. Nem hagyta békén Józsefet, de Isten bölcsességet adott a férfinak, és el tudott menekülni előle.<br />
Isten tud előre a kihívásokról, melyekkel szembe kell néznünk. Ha folytatjuk az imádkozást, és az Igében lefektetett elvek alapján élünk, Isten ugyanúgy kész bölcsességet és kegyelmet adni nekünk, mint Józsefnek. <br />
A beszélgetés végén együtt imádkoztunk gyermekinkért.<br />
<i>Ugorjunk előre újabb 10 évet.</i><br />
2020 van. Hazafelé tartok a munkából, és próbálom megemészteni, amit láttam. Üres polcok, ahol a tejtermékek, húsfélék és wc-papírok álltak, és kígyózó sorok a kasszánál. Talán te is láttál ilyet. Világvége hangulatot árasztott. <i>Mi történik? Világjárvány!?</i><br />
Felhívtam a barátnőmet (igen, ugyanazt). Hangot adtam gondolataimnak: <i>„Gyermekem két hónap múlva befejezi az egyetemet. Milyen világba lép ki?”</i><br />
Egymást erősítettük az igazsággal: Isten mindent tud. Tudta, hogy ez be fog következni – és hogy mindnyájunknak részünk lesz benne.<br />
A Jer 1,5-ben Isten így szól Jeremiáshoz: <i>„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.”</i> Isten már tudta Jeremiás születése előtt, hogy ő lesz a „panaszos próféta”, aki Izrael történetének egy őrült időszakában fel fog szólalni a gonoszságok ellen.<br />
Isten megalkotta Esztert, tudva, hogy nem lesz könnyű sorsa. Tudta, hogy árván fog maradni, és egy szépségversenyen az ország királynőjévé választják. De ahogy a nagybátyja mondta neki, talán <i>épp ezekért az időkért</i> született (Esz 4,14), és ez érvényes ránk is. <br />
Isten tudta előre, hogy nagyobbik fiamat két hónap választja el a diplomától, a kisebbik fiamnak egy tanórája van hátra az autóvezetői tanfolyamból – egy világjárvány közepén.<br />
Isten ismerte a terveinket, és azt is, hogy ezek átalakulnak. Azt is tudta, hogy faji zavargások fognak kitörni a járvány alatt.<br />
De Isten minden szükségest megad nekünk és gyermekeinknek – nemcsak ahhoz, hogy túljussunk ezen a helyzeten, de ahhoz is, hogy növekedjünk, és hordozzuk az emberek között az Ő reménységét.<br />
Hazafelé a munkából akkor este ugyanúgy zártuk a beszélgetést barátnőmmel, ahogy szoktuk bizonytalan időkben: imádkoztunk. <br />
Isten nem rendül meg attól, ami történik.<br />
Mielőtt megalkotott, ismert téged is, engem is, és tudta, mi vár ránk. „Épp a mostani időkre” szánt és választott ki minket.<br />
<br />
Uram, köszönöm a reményt, ami Benned van. Mikor megalkottál, tudtad, milyen nehézségekkel fogunk szembesülni. Vértezz fel, és engedd, hogy a Benned lévő remény hordozói legyünk az emberek között. Terjeszd fölénk békédet és védelmedet. Jézus nevében, Ámen.<br />
<br />
Binu Samuel: Appointed For Such a Time as This<br />
Daily Devotion, 2020.06.29.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/06/29/appointed-for-such-a-time-as-this<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-10017535450071205482020-06-19T15:39:00.001+02:002020-06-19T15:39:37.944+02:00Lélekerősítő - Hiányosságaink tesznek használhatóváJasmine Williams<br />
<br />
<i>„Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem.” Fil 3,12</i><br />
<br />
Úgy érzed, néha sokkal könnyebb tanácsot adni másoknak, mint neked magadnak aszerint élned? Én gyakran elcsodálkozom, miután leteszem a telefont. <i>Valóban én mondtam ezeket a bölcs szavakat? Ejha! Talán nekem is követnem kéne saját tanácsaimat!</i><br />
Talán képmutatónak tűnhet, hogy magamnak is ugyanarra a tanácsra van szükségem, amit másnak adok, de nem hiszem, hogy Isten így tekint rá. Ő tudja, hogy bár hiszünk Igéjében, előfordul, hogy nem kapaszkodunk Belé úgy, ahogy kellene, és többet aggódunk meg kételkedünk, mint amennyit imádkozunk. <br />
Eszembe jutnak Pál szavai a filippibeli gyülekezethez: <i>„Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem”</i> (Fil 3,12).<br />
Pál ellátja őket utasításokkal alázatról, egységről, Istenismeretről, majd a 12. versben közli, hogy ő maga sem jutott még el a célba. <br />
Nekem reményt ad ez a mondat.<br />
Tudok kegyes tanácsokat adni, bölcs szavakat mondani barátaimnak, de azt is tudom, hogy együtt haladunk az úton. Nem érkezett meg egyikünk sem. A kulcs a továbbhaladáshoz, ahogy Pál rámutat, az, hogy maradjunk alázatosak. Lesznek időszakok, amikor saját cselekedeteink nem érnek fel a keresztény tanácsokhoz, melyeket másoknak adunk, de törekednünk kell a cél felé. Isten Igéje továbbra is az élet tökéletes térképe, akkor is, ha néha elmaradozunk. <br />
Pál minden erejével arra törekedett, hogy megismerje Istent, mert Krisztus őt magához ragadta. Arról a köztes állapotról beszél, amelyben mi, hívők tartózkodunk. Igen, Jézus magához ragadta a szívünket! Igen, meg akarjuk Őt osztani másokkal! De még ekkor, ez alatt is törekszünk Isten jobb megismerésére.<br />
Tarts ki Krisztus közvetítésében. Használd szavait továbbra is tanácsként vagy vigasztalásra. Mert Ő a legjobb, amit adhatunk. Előfordul, hogy elszalasztunk egy jelet? Igen, de ezzel nincs semmi baj, ha folytatjuk a kutatást. Isten tudja, hogy hatásunk nem tökéletességünkből ered. Inkább a győzelemből, amit gyengeségeinken aratunk, a küzdőtéren szerzett sebeinkből, melyek azt üzenik másoknak: „Sikerülni fog, ha kitartasz Isten követésében – én is ennek köszönhetem, hogy túljutok az egyes napokon.”<br />
Talán azt tanácsolod valakinek, bízzék Istenben, s közben titokban saját életed tele van aggódással. Vagy beszélsz másoknak az Istennel való személyes kapcsolat fontosságáról, és a mindennapokban mégsem Őt helyezed az első helyre.<br />
Rendben van.<br />
Vedd észre, hogy hibáztál, és folytasd a próbálkozást.<br />
Ha Isten Igéjének talaján állunk, még ha nem is sikerül tökéletesen aszerint élni, hitben járunk. Azt üzenjük a világnak, hogy ez a Jézus, aki megváltoztatta életünket, tovább munkálkodik rajtunk, és felhasználja tökéletlenségünket arra, hogy magához vonzzon másokat.<br />
<br />
Drága Jézus! Segíts, hogy magamat eszköznek lássam, mellyel hatni akarsz a világra. Sosem leszek elég tökéletes ahhoz, hogy Téged képviseljelek, de nincs is erre szükséged. Segíts, hogy Rád bízzam gyengeségeimet, tudva, hogy fel tudod őket használni nagy terved megvalósításához. A Te nevedben, Ámen. <br />
<br />
Jasmine Williams: Our Imperfections Make Us usable<br />
Daily Devotion, 2020.06.18.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/06/16/our-imperfections-make-us-usable<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-23393472559717066392020-06-09T10:12:00.000+02:002020-06-09T10:12:19.288+02:00Lélekerősítő - Milyen legyen a felebaráti szeretet?Dr. Derwin L. Gray<br />
<br />
<i>„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” Mt 5,7</i><br />
<br />
Szoktad néha úgy érezni, hogy sosem fog véget érni az igazságtalanság, a megfélemlítés, az erőszak ezen a világon? Jézus korában sem volt másképp. A Római Birodalom nem az irgalmasságáról nevezetes.<br />
De a zsidó vezetőknek is gondja volt az irgalmassággal. A mindennapi emberek egyik oldalról a kegyetlen, eltipró Római birodalom, másik oldalról a könyörtelen, romlott vallási rendszer szorításában éltek.<br />
Ezért maga az Irgalom jött el, hogy megmutassa, hogyan lehetünk jobb emberek. Tudta, hogy az ember nem tud könyörületes lenni, míg meg nem tapasztalja az isteni könyörületességet. Ha nem a tiéd, nem tudod továbbadni. Jézus, Aki az irgalom kiapadhatatlan forrása, a földre küldetett, hogy az emberiség hozzá jöjjön és igyon az Irgalom életadó vizéből.<br />
Jézus nem csak irgalmas volt hozzánk, de meg is tanította, hogyan legyünk irgalmasak. A Mt 5,7-ben mondja: <i>„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak”.</i><br />
Jézus szerint az irgalmas ember szereti felebarátját. De ez nem érzelem, hanem Jézus keresztjéhez hasonlító irgalom.<br />
Elmondott egy történetet egy meglepő felebarátról, aki irgalmat gyakorolt egy meglepő címzettel. Az irgalmas szamaritánus történeteként ismerjük. Jézus elmesélte, hogy egy életveszélyes állapotban fekvő ember mellett elment egy Jeruzsálemből érkező zsidó pap meg egy levita is, ránéztek, de nem ajánlották fel segítségüket.<br />
Mai megfelelője az lenne a történetnek, ha elmennénk vasárnap a templomba, hallgatnánk a prédikációt az örömhírről, énekelnénk, részt vennénk az Úrvacsorán, befogadnánk, megkeresztelnénk az új híveket, aztán odakinn szótlanul elmennénk egy szükséget szenvedő embertársunk mellett. Pedig éppen ezt tesszük!<br />
Elhagyjuk a legfontosabbat: Istennel való kapcsolatunkból mindig következnie kéne, hogy könyörületet gyakorlunk szenvedő embertársainkkal. A szeretet nem megy el a fájdalom mellett. Szeretet az, amikor az irgalom válaszol az emberi szenvedésre.<br />
Amit ezután mond Jézus, megdöbbenthette zsidó hallgatóságát. A történet úgy folytatódik, hogy egy gyűlölt szamaritánus, a zsidó nép ellensége, haladt ugyanazon az úton. Észrevette a megvert, vérben fekvő zsidó férfit, és megkönyörült rajta.<br />
A szamaritánustól sokat tanulhatunk az irgalomról.<br />
Először is: <i>az irgalom nem fél megérinteni az emberi szenvedést.</i> A szamaritánus nem kerülte el a vérző, megvert embert. Belépett szenvedésébe, melyet az ellene elkövetett bűn okozott.<br />
Másodszor,<i> az irgalom nem fél az etnikai, kulturális, vallási korlátoktól</i>. Már annak a gondolata is sértette a zsidó hallgatóságot, hogy a történet pozitív hőse egy szamaritánus. A zsidók és szamaritánusok között kölcsönös félelem és gyanakvás állt fenn. Ahogy ma is félelmet és bizalmatlanságot generál a különbözőség.<br />
Harmadszor: <i>az irgalmasságnak ára van</i>. Nem ingyenes a segítségnyújtás. Az irgalmas szamaritánus bekötözte a sérült ember sebeit, olajat és bort öntött rájuk. Azután felrakta saját állatára, és fizetett a fogadósnak az ellátásért, gondozásért. Összesen két dénárjába került a sebesült zsidó ember megsegítése. Együttérzésből kétheti bérnek megfelelő összeget adott egy feltételezett ellenség ellátásáért.<br />
Sokszor tapasztaltam keresztény körökben, hogy azt gondoljuk, elég hinnünk a hitigazságokban, és máris Jézus követői vagyunk. Pedig a hitigazságot nem elég tanulmányozni, nem elég beszélni róluk, hanem meg is kell valósítanunk az életünkben. A hitet élnünk kell.<br />
A kulturális, etnikai és generációs korlátok nélküli szeretet testvéreink iránt Krisztusban, és az ellenségeink iránti szeretet – ez a legtökéletesebb jele annak, hogy elérkezett Isten országa. Ez jelenti a jó élet bőségét, teljességét.<br />
El tudod képzelni, mennyire más volna világunk, ha eszerint élnénk?<br />
<br />
Atyám, végiggondolom, hány és hányféleképpen voltál irgalmas hozzám. Végtelen hálával tartozom neked. Zengjen szívem háladalt életem minden napján, és tovább, az örökkévalóságon át. Jézus nevében, Ámen.<br />
<br />
Dr. Derwin L. Gray: What is Loving My Neighbor Supposed to Look Like?<br />
Daily Devotion 2020.06.08.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/06/08/what-is-loving-my-neighbor-supposed-to-look-like<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-74871683884401915452020-05-13T09:26:00.002+02:002020-05-13T11:10:19.819+02:00Lélekerősítő - Ami tényleg nehezen megyLysa TerKeurst<br />
<br />
<i>„Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak téged, dicsőítem nevedet, mert csodákat műveltél, rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.” Iz 25,1</i><br />
<br />
Bevallhatok valamit, amire nem vagyok büszke?<br />
Küszködöm azzal, hogy Istenre bízzam a gyermekeimet.<br />
Valamiért nagyon nehéz. Hiába hiszek teljesen Istenben, amikor arra kerül sor, hogy bízzam a gyermekeimre vonatkozó terveiben, nem mindig sikerül.<br />
Aggodalmaskodom.<br />
Rettenetesen szorongok.<br />
Ötleteimmel bombázom Istent, javaslatokat teszek neki.<br />
Nyugodt, szenvedésmentes életet igyekszem biztosítani a gyermekeimnek, szeretném, ha a „legjobb úton” járnának, amit elképzeltem számukra.<br />
Olyan, mintha karomba gyűjteném szeretteimet, s odatartanám őket Isten elé: „Látod? Én már mindent szépen kidolgoztam. Lennél szíves áldásodat adni rá? Ne nyúlj hozzá, csak áldd meg. És akkor minden jó lesz.”<br />
Olyasmi ez, ami most, hogy már felnőttek, még mindig gondot okoz.<br />
De mondom, nem vagyok büszke rá.<br />
Most tarthatnék egy kis kitérőt, és beszélhetnék az anyai szeretetről, arról, hogy Isten beleszőtte a DNS-ünkbe a félelmet nem ismerő vágyat, hogy megóvjuk gyermekeinket, és gondoskodjunk róluk minden áron. De érzek egy kis tüskét a szívemben, mert tudom, mennyire korlátozottak az erőfeszítéseim. Esendők és törékenyek.<br />
Lassacskán megtanulom, hogy az egyetlen holtbiztos tervre hagyatkozzam: bízzam őket teljesen Istenre.<br />
A legjobb, amit egy anya tehet, ha elismeri, hogy egyedül Isten tud Isten lenni. Lassan eljutok ide. És ez segít, hogy elálljak az útjából.<br />
Mondok egy példát. Ha tőlem függött volna, Ashley lányom biztos nem járt volna arra az egyetemre, amit magának választott. Egy hosszú listán tudtam volna sorolni annak idején, miért abszolúte kizárt, hogy megfelelő legyen neki az az iskola.<br />
Ám Isten közbeszólt.<br />
Olyan terve volt, amit el sem tudtam volna képzelni.<br />
Ő tudott egy nőről abban az iskolában, a színfalak mögött, akit nem is ismertem, de aki rendszeresen imádkozott a lányomért.<br />
Ő tudta, hogy szerető barátok várnak rá.<br />
Eltervezte, hogy legyenek kiscsoportos vezetői, akik segítenek kiépíteni valódi kapcsolatát Jézussal. <br />
Egy templomi közösség várta, akikhez nagy örömmel csatlakozott. Egy fiatalembert, akinek nagy szíve van, és a legfurább haja, amit valaha láttam, arra indított, hogy beleszeressen. És most a legtündéribb kisbabát hozzák el hozzám, akivel ez a bolondos nagyi sosem tud betelni!<br />
Mikor Ashley elment az egyetemre, minderről fogalmam sem volt. Fel sem merült a gondolataimban. Nem éreztem meg semmit ebből az egészből.<br />
Ezért annyira fontos, hogy bízzam Istenben. Mert Ő sokkal, de sokkal belevalóbb szervező nálam.<br />
Tudom, drága barátnőim, néha nagyon nehéz kiengedni kezünkből az irányítást. De a legjobb, amit anyaként tehetünk, ha engedelmeskedünk Istennek. Minden más az ő dolga. <br />
Valljuk be, a legjobban úgy tudjuk megvédeni gyermekeinket, ha megmutatjuk nekik, milyen az, amikor életünket Istenre bízzuk.<br />
Az ő terve nem sétagalopp. De újra meg újra megmutatta, hogy Ő nálam sokkal jobban tudja szervezni, rendezni az életet. És eljuttatott oda, hogy most már teljes szívemből kiáltom neki a próféta szavaival: <i>„Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak téged, dicsőítem nevedet, mert csodákat műveltél, rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat”</i>(Iz 25,1).<br />
Igen, Isten jó.<br />
Egyedül ő alkalmas Istennek.<br />
<br />
Mennyei Atyám! Te tudod, mennyi mindent szeretnék magam irányítani. Félek, de ma készen állok átadni neked ezeket a területeket, és bízni fogok Benned. Tudom, Te nem az én terveim szerint fogod intézni a dolgokat. És igazából ezért csak hálás lehetek. Végre be tudom látni, hogy a Te terveid sokkal jobbak az enyéimnél. Jézus nevében, Ámen.<br />
<br />
Lysa TerKeurst: Where I Really Fall Short<br />
Daily Devotion, 2020. 05. 07. <br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/05/07/where-i-really-fall-short<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-32822626079887694442020-04-29T09:36:00.001+02:002020-04-29T09:56:31.258+02:00Lélekerősítő - Isten nem kudarcra szántJasmine Williams<br />
<br />
<i>„Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek”<br />
Zsid 10,36</i><br />
<br />
<i>Kelj fel a gyerekek előtt</i> – mondják. Vagy: <i>Még munka előtt idd meg a kávédat és tarts csendes perceket</i>. Ez csak kettő a jó szándékú tanácsok közül, hogy hogyan teremtsek énidőt magamnak.<br />
De hát, mint tudjuk, ez nem ilyen egyszerű. Vannak nagyon zűrös reggelek. Éjszakák, melyek nem hoznak pihenést. Talán ha kevesebb feladatom lenne, több időt tölthetnék Istennel, és foglalkozhatnék azzal, amit szeretek.<br />
Ismerős?<br />
Szoktad azt érezni, hogy a jelen szituáció, amiben élsz, nem egyezik szíved céljaival? Mintha hátráltatna a továbblépésben?<br />
Én szoktam. Néha nagyon idegesít, milyen lassan haladnak a dolgok. A szolgálat eredménye alig látszik, vagy úgy érzem, hiába próbálom segíteni egy fejlődési mérföldkőhöz ért gyermekemet. Gyakran türelmetlenné tesz a lassú folyamat, azon rágódom, nem kellene-e valami más módszert kipróbálnom.<br />
Néha valóban ez a jó út, de rá kellett jönnöm, hogy nem mindig az újrakezdés a megoldás. Sokkal gyakrabban arról van szó, hogy az adott körülmények tökéletes teret nyújtanak Istennek, hogy saját tervei szerint ösztönözzön növekedésre.<br />
Ha idegesít a munkád, amit már nem szeretsz, Isten talán ezzel akarja fejleszteni a kreativitásodat, mielőtt valami nagyobba kezdhetsz. Ha türelmetlen vagy az állandó pelenkacserék és örökös tápszerkészítés miatt, Isten talán erősíteni akarja kitartásodat, állhatatosságodat. Ő tudja, hogy erre lesz szükséged, hogy megvalósítsd álmaidat, amelyek most még elérhetetlennek tűnnek.<br />
Néha csak arra a távoli célra összpontosítok, amit Isten elém tárt, és nem tudom értékelni a mai nap kihívásait. Akadályt látok bennük, pedig általuk növekszik a szárnyam a majdani repüléshez.<br />
Képzeld el, hogy egy mag úgy dönt, unja már a talaj sötétjét. <i>Ki kell jutnom innen a fényre</i>, mondja magának. Ha megteszi, sosem válik azzá, amivé lennie kellene. Hasonlóképpen nekünk is végig kell élnünk kevésbé ragyogó időszakokat, hogy olyan virággá bomoljunk ki, amilyennek Isten az ő népét látni szeretné.<br />
A Zsidókhoz írt levél erre tanít: „<i>Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek”</i> (Zsid 10,36).<br />
Egy ígéret elnyerése vár ránk, ha teljesítjük Isten akaratát. Úgy tűnik, a napi káosz elszippantja az időt attól, amit Isten vár tőlünk. De hátha rossz oldalról nézzük? Mi van, ha azokban a napi feladatokban kell rátalálnunk Istenre, melyek most minden időnket lefoglalják? Ha megtanuljuk mindenben Istent keresni, jobban fel fogunk készülni a hivatásra, amelyet nekünk szánt.<br />
Az Efézusi levél 2,10 szerint Isten előre elrendelt jótettekre teremtett minket. Gondolj bele! Minden tervünket és vágyunkat Istenre bízhatjuk, mert valamilyen módon pillanatnyi feladataink arra szolgálnak, hogy növekedjünk, és megtanuljuk mindazt, amire szükségünk van az isten által előre elrendelt tettekhez. Lehetséges, hogy amiben most vagy, felkészít arra, hogy elérd a célt, ahova tartasz.<br />
Ne csüggedj, hát! Ne hagyd, hogy a napi feladatok megkísértsenek, hogy valami más után vágyakozzál. Tartsd magad Isten igéjéhez, és tudd, hogy Ő nem kudarcra teremtett téged. Bármit kell is elvégezned, tedd Isten dicsőségére, és Ő elvezet téged a következő nagy lépéshez.<br />
<br />
Uram, te tudod, hogy szeretnék nagy dolgokat véghezvinni Érted. Segíts, hogy megtaláljalak mindenben, amit csinálok, hogy szeretni tudjam a folyamatot, élvezzem az utat, tudván, hogy akaratod teljesítésére teremtettél engem. Jézus nevében, Ámen.<br />
<br />
Jasmine Williams: God Hasn’t Set You Up to Fail<br />
Daily Devotion, 2020.04.27.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/04/27/god-hasnt-set-you-up-to-fail<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-49491584526483337442020-04-20T11:10:00.001+02:002020-04-20T11:10:28.231+02:00 SACRED SPACE - NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLAT 2020 – UTAZÁS JÉZUSSAL<i>A nagyböjt elmúlt ugyan, de a lelkigyakorlat szövegei mindig érvényesek. Miután a honlapról letöröltük, valaki írt, hogy szeretné újraolvasni, főleg azokat a szakaszokat, amelyek az összpontosítást segítik. Gondoltam, felrakom ide, maradjon meg a lelkigyakorlat teljes szövege (amit idén Dyekiss Virág fordított angolból), így rákereshető bármikor.</i> <br />
<br />
<br />
Isten hozott a Pray-as-you-go és a Sacred Space oldalak nagyböjti lelkigyakorlatán, melynek címe: Utazás Jézussal. A lelkigyakorlat kitüntetett ideje kiemel a hétköznapok sodrából, hogy visszatekintsünk az elmúlt időre, szemügyre vegyük, hogy éppen hol tartunk, és megtegyük a szükséges változtatásokat egy szebb jövőért.<br />
Isten mindig velünk dolgozik, szelíden sürget, beszél hozzánk, kapcsolatot keres, és a mi feladatunk, hogy időt szánjunk rá, megpróbáljunk válaszolni – bármit jelentsen is ez. A lelkigyakorlat ideje az imádság ideje; és az imádság ideje az az idő, amikor nyitottak és őszinték lehetünk Isten előtt, megpróbálunk egyszerűen együtt lenni Istennel, és kitalálni, hogyan tudunk a legjobban válaszolni neki.<br />
Szent Ignác emlékeztet minket, hogy Isten ott van a legmélyebb vágyainkban. A szívünk vágyaira figyelni annyit jelent, hogy csendet teremtünk magunkban, hátralépünk egyet, engedjük, hogy felszínre törjenek belső dolgaink, és figyelünk Isten hangjára. Fontos, hogy külön időt szánjunk a lelkigyakorlatra, hogy meghalljuk Isten szavát. Készíts egy olyan napirendet, ami a legjobban illeszkedik a saját életedbe, különíts el egy idősávot, ami a leginkább belesimul a napjaid ritmusába. Próbálj ebben hűségesen kitartani.<br />
A nagyböjt minden hetében új imaidő kerül fel az oldalra. Találj rá alkalmat hetente, de bármikor és bárhogyan használod is a lelkigyakorlatot, engedd, hogy növekedjen benned a vágy az Úrral való találkozásra. Ennek a lelkigyakorlatnak minden olvasmánya arra szolgál, hogy támogassa ezt a törekvésedet.<br />
<b><br />
Lelkigyakorlatunk témája: Utazás Jézussal</b><br />
Ebben a liturgikus évben nem egy evangélista fog végigkísérni minket a Nagyböjtön, hanem a vasárnapi evangéliumok egyik fele Mátétól, másik fele Jánostól való. Peter Edmonds SJ arról beszél, hogy a szentírási részek hallgatói hogyan követik Jézust a sivatagtól a sziklasírig, együtt egy utazáson, ami Jézus megkeresztelkedése után kezdődik... Egy sivatag, egy hegy, egy forrás, egy tó, egy sír, egy kivégzőhely és egy kert: ezeket a helyszíneket fogjuk meglátogatni az evangéliumi történeteken át a nagyböjti utunkon. Ahogy belsőleg magunkévá tesszük ezeket az evangéliumi szakaszokat, ahogy elolvassuk, átelmélkedjük és átimádkozzuk őket, megújíthatják bennünk a reményt a megértésre, a lelkesedésre és a bűnbánatra. Útitervet kínál számunkra, amit követhetünk éves nagyböjti zarándoklatunkon.<br />
Ebben az évben lelkigyakorlatunkban teret szeretnénk engedni annak, hogy mélyebben találkozzunk Isten élő Igéjével. Ezért elkészítettünk lelkigyakorlatunkhoz egy kiegészítő szakaszt a Lectio Divina spirituális gyakorlatát alkalmazva. Azt ajánljuk, hogy miután meghallgattad vagy elolvastad az adott szentírási részt, állj meg, és imádkozz a Lectio Divina segítségével, akár a kiegészítő szakasz segítségével, akár a saját módszereddel, ha már korábban megismerted ezt a gyakorlatot.<br />
<b><br />
Lectio Divina – A szívünkkel figyelünk</b><br />
A Lectio Divina latin kifejezés, jelentése: Isteni olvasás. Egyszerű, mégis mély imamód, melyet a keresztény lelkiség sok hagyományos formájában megtalálunk.<br />
Olykor meditatív olvasásnak, spirituális olvasásnak is mondják, de talán legjobb, ha a figyelő szív imájaként határozzuk meg.<br />
A Lectio Divina „lectió”-ja az, ahogyan természetes módon a szívünkkel figyelünk például, ha megragad egy napnyugta szépsége, vagy mikor egy régi kedves emléken merengünk, vagy figyelünk valakire, akit nagyon szeretünk.<br />
Amikor így imádkozunk, egy szentírási szakaszt vagy más szent szöveget olvasunk, és hagyjuk, hogy Isten irányítsa a szívünket.<br />
Lassan olvasunk, szüneteket tartva, ízlelgetjük, magunkba fogadjuk a szavakat. Egy természetes folyamat játszódik le: a teljes szívvel figyelés közben mélyebben elmélkedünk a szavakon és a köztük lévő csenden, és ez a mély elmélkedés kiváltja a szív válaszát. Észreveszed, hogy szívedből beszélsz Istenhez, aki szól hozzád. Engedd, hogy az ilyen ima nyugalma, ritmusa segítsen mélyebben behatolni Isten jelenlétébe.<br />
Mikor olvassuk, vagy a misén halljuk, az Írás szent igéje Jézus Krisztust jeleníti meg nekünk. Általa ismerjük meg az Atyát.<br />
<b><br />
A Lectio Divina gyakorlata</b><br />
Legyen előtted a szentírási szakasz, ismerkedj meg vele.<br />
Olvasd el többször, hogy tökéletesen befogadd az értelmét. Hívd Istent, szóljon hozzád a szövegen keresztül. Kérd, hogy nyissa meg szívedet, elmédet. Teremts bensődben várakozó csendet.<br />
Ennek az imamódnak három „fázisa” van, melyeken áthaladsz, akkor váltva a következőre, amikor úgy érzed, itt az ideje. Ez a három szakasz a lectio (olvasás), a meditatio (elmélkedés) és az oratio (ima).<br />
<b>Lectio</b><br />
Lassan, szelíden haladj az olvasásban, szíveddel figyelj a szavakra. Nincs ok sietségre. Nem kell mielőbb végére érni a szakasznak. Ha egy szó vagy kifejezés megérint, maradj ott, ízlelgesd ...<br />
<b>Meditatio</b><br />
... engedd, hogy a lelkedbe hatoljon. Időzz el nála. Hagyd, hogy visszhangra találjon benned. Ismételd magadban, ápolgasd, rezonálj rá, hagyd, hogy beivódjék a lelkedbe, míg úgy érzed, kezd tovaszállni. Ekkor ...<br />
<b>Oratio</b><br />
... válaszolj rá imában, szívedből fakadó szavakkal, vagy lelked csendjében, vagy spontán, kimondhatatlan érzelemmel. Amikor úgy érzed, beérett a pillanat, haladj tovább az olvasással ...<br />
Befejezés<br />
Amikor a végére értél, valamilyen zárómozdulattal vagy záróimával fejezd be imaidődet. Utána késztetést érezhetsz rá, hogy lejegyezd, amit fontosnak találsz.<br />
<b><br />
ELSŐ IMAIDŐ – A PUSZTA</b><br />
<b><br />
Felkészülés az imádságra</b><br />
Amikor belépünk az imaidőbe, mindig érdemes néhány percet arra szánni, hogy elcsendesedjünk, megnyugodjunk, belülre összpontosítsuk a figyelmünket. Különböző módokon lehet ezt elérni, és talán már van jól bevált módszered. Tölts el egy kis időt azzal, hogy figyelmedet egyes testrészeidre irányítod. Nem számít, hogy egy kényelmes széken ülsz, fekszel vagy éppen sétálsz. Először tudatosítsd magadban lábfejed érzését, azt, ahogy a cipő körülveszi, vagy ahogy a föld nyomja a talpadat. Segíthet, ha megmozgatod a lábujjaidat.<br />
Utána haladj figyelmeddel felfelé a testeden – a lábaidtól, csípődtől, törzsedtől, a karjaidon és kezeiden át az arcodig és fejbőrödig. Érzékeld minden testrészedet, és csak akkor folytasd, ha az érzés tudatosodott.<br />
Ha elérted a fejedet, figyelmeddel újra térj vissza a lábfejedhez, és lassan vezesd végig újra a testeden egyszer vagy kétszer.<br />
Ha ezzel elkészültél, figyelmedet nyugtasd el valahol bensőd központjában.<br />
Ebből a csendes központból kiindulva fordítsd most figyelmedet a szentírási részre, amely Máté evangéliumából való... Az olvasást követve arra hívunk, hogy maradj egy ideig a szövegnél, használva a Lectio Divina összefoglalónkat, amely segíteni fog mélyebb szinten elmélkedni a Szentíráson.<br />
<br />
<b>Szentírási szakasz: Máté 4,1-11</b><br />
<i>Akkor Jézust a Lélek a pusztába vezette, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta:<br />
– Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!<br />
Ő így válaszolt:<br />
– Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.<br />
Ekkor magával vitte az ördög a szent városba, és a Templom oromzatára állította, és így szólt hozzá:<br />
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.<br />
Jézus ezt mondta neki:<br />
– Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!<br />
Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki:<br />
– Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.<br />
Ekkor így szólt hozzá Jézus:<br />
– Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!<br />
Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla.</i><br />
<br />
<b>Elmélkedés</b><br />
• Ebben a szentírási szakaszban Jézus megkísértéseiről hallunk. Jézus kiment a pusztába. A puszta volt az a hely, ahova – Ozeás próféta szavai szerint – Isten kivezeti feleségét, Izrael népét, hogy gyengéden a szívére beszéljen (Oz 2,16 ). A puszta az a hely, ahol találkozunk Istennel.<br />
• Azonban a puszta a próbatétel helye is. Isten azt mondja népének, hogy őseik a pusztában tették próbára az Urat (Zsolt 95,8-9). Izrael negyven évig a pusztában vándorolt (MTörv, 8,2), Jézus negyven napig volt ott.<br />
• A pusztában Jézus Isten jelenlétében élt. Nemrég hallotta Isten hangját szólni a keresztelésekor, és az Isten Lelke vitte őt a pusztába. Amikor Jézus megszólal, Isten szavait idézi, amelyeket Mózes által mondott a Második Törvénykönyvben (8,3; 6,13,16)<br />
• Ugyanakkor megkísértette és megpróbálta a Sátán: „Ha Isten Fia vagy” – gúnyolódott vele, épp ahogy az ellenségei tették, amikor a kereszten függött. (Mt, 27,40) . De Jézus visszautasít minden kísértő gondolatot, amit a Sátán eléje tár. Nem tesz csodákat a saját kedvéért, nem kísérti az Istent, és nem adja át magát hamis imádatnak.<br />
<b><br />
Beszélgess Istennel</b><br />
• A nagyböjt mindannyiunk számára olyan időszak, amikor közelebb élünk Istenhez. Imádkozzunk, hogy mélyebben megértsük keresztény hivatásunkat és méltóságunkat. Ha szeretnéd, kérd most ezt imában a magad számára.<br />
• Megkeresztelkedésünk óta mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Tudjuk, ahogy Jézus is tudta, hogy nem csak kenyérrel élünk, hanem minden szóval, ami Isten szájából származik. Meghallottál egy különleges szót „Isten szájából” a mai szakaszban? Talán amikor a Lectio Divina szerint elmélkedtél... Beszélgess Istennel, ahogy egyik barát a másikkal mindarról, ami megmozdult ma benned.<br />
• Nem hozzuk magunkat olyan helyzetbe, amiből csak Isten tud kimenteni, és nem imádunk semmit vagy senkit, csak Istent magát. Van valamilyen különleges kegyelem vagy vigasz, amiben reménykedsz, hogy ezen a nagyböjti úton megkapod? Gondolkodj egy kicsit erről most, az imaidő végén.<br />
<br />
<b>MÁSODIK IMAIDŐ: A HEGY</b><br />
<br />
<b>Felkészülés az imára</b><br />
Az ima kezdetén néhány percig figyelj a saját légzésedre, hogy mélyebbre merülhess a csendben. Fontos, hogy ne próbálj változtatni légzésed ritmusán vagy mélységén. Elég, ha figyelmedet felé fordítod. Figyeld, ahogy belélegzel és ahogy kilélegzel. Légy tudatában annak, ahogy a levegőt beszívod az orrodba, majd annak is, ahogy újra kilép a légkörbe, amikor kifújod. Egyszerűen, nyugodtan fordítsd figyelmedet a következő néhány levegővételre.<br />
Most, amikor belélegzel, figyelmeddel kövesd a levegő útját a mellkasodba. A héberben a „lélegzet” és a „lélek” szó, mely a Szentlelket is jelenti, ugyanaz: ruah. Képzeld el, hogy Isten Lelkét lélegzed be, és engeded, hogy lényed központja túlcsorduljon a Lélek melegétől és fényétől. Ahogy nyugodtan tovább lélegzel, figyelmed maradjon a Szentlélekkel a saját szívedben. Csak pihentesd ott, a csendes béke helyén.<br />
És a csendes béke e helyén figyelj Isten szavára, ahogy megérkezik hozzád Máté evangéliumának szavain át... Arra hívunk, hogy az olvasmány után tarts egy kis csendet, és használd a Lectio Divina kalauzunkat, amely segít abban, hogy a Szentíráson mélyebben elmélkedhess.<br />
<b><br />
Szentírási szakasz: Mt 17,1-9</b><br />
<i>Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, Jakab testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre. Ott előttük elváltozott. Az arca ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig olyan fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:<br />
– Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, és egyet Illésnek.<br />
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt:<br />
– Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!<br />
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, és nagyon megijedtek. Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta:<br />
– Keljetek fel, és ne féljetek!<br />
Amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik:<br />
– Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül!</i><br />
<br />
<b>Elmélkedés</b><br />
• A múlt heti evangéliumi szakaszban Jézussal voltunk a pusztában. Egyedül volt, távol az emberektől. Magányában megkísértette az ördög. Ebben az imaidőben egy hegyre kísérjük őt. Magával viszi három apostolát, akiket név szerint ismerünk. Péter, a vezetőjük, nemrég vallotta Jézust „az élő Isten Fiának”. Minden apostol megrendült és elbizonytalanodott, amikor Jézus először beszélt eljövendő szenvedéséről és haláláról, és figyelmeztette őket, hogy ha valaki követni akarja, az vegye fel keresztjét. A szenvedés napjai közelednek.<br />
• A hegytetőn Jézus alakja Isten jelenlétét sugározza arca fényességében és ruhájának színében (Ezekiel 8,2). Nem volt egyedül, Mózes, a nagy törvényhozó, és Illés, a hatalmas próféta volt vele. Péter úgy reagál, mintha már a mennyben volnának, mert akkoriban az volt a közkeletű hiedelem, hogy az üdvözültek sátorban laknak.<br />
• Egyszercsak egy hangot hallanak, mely Jézusról beszél. Ő valóban Isten Fia, ahogy Péter kinyilvánította, és ő az, akinek engedelmeskedni kell: „Őt hallgassátok!”. Most Isten beszél. Nem úgy, mint a múltban, Mózesen át, hanem Jézuson keresztül, és az apostolok felfogják a keresztről szóló üzenetet. Jézus a próféta, akit Isten megígért Mózesnek: elküldi, hogy rá hallgassanak (MTörv, 18,15).<br />
<br />
<b>Beszélgess Istennel</b><br />
• Az apostolok félelmükben arca borulnak, épp mint Dániel, amikor meghallotta Isten hangját (Dániel 10, 9-10). Jézus odalép hozzájuk, ahogy majd az evangélium végén fog (Mt 28,18), megérinti őket, biztató és bátorító szavakkal szól hozzájuk. Észrevettél magadban félelmet a mai ima során? Ha igen, képzeld el, ahogy Jézus ugyanezzel a biztatással és bátorítással hozzád lép oda...<br />
• Jézus látványától megújul a bizalom. Az ő jelenléte vigaszt és nem fenyegetést jelent. Tudod Jézust tisztán látni ma? Érzed azt a biztatást, amit ő hoz? Ha ez nehéz, térj vissza a szentírási rész egy mondatához vagy képéhez, ami megérintett... megkérheted Istent, hogy ez által mutassa meg neked Jézus bátorítását.<br />
• A Nagyböjt második hetében csatlakozunk Jézushoz és a kiválasztott apostolokhoz fenn a hegyen, hogy biztos léptekkel indulhassunk a kihívások elé, amelyekkel az életben találkozunk.<br />
<b><br />
HARMADIK IMAIDŐ – A KÚT</b><br />
<br />
<b>Felkészülés az imára</b><br />
Az imaidő kezdetén figyelj oda, hogy milyen hangokat hallasz magad körül. Lehet, hogy nagyon csendes helyen vagy; de ott is elér hozzád valamilyen hang. Talán a mindennapi élet lármája vesz körül. Akárhogy legyen is, valószínűleg hallasz valamit magad körül. Figyelj oda a különböző hangokra, és arra is, honnan jönnek.<br />
Most irányítsd a figyelmed közvetlen környezetedre, és figyelj a hozzád közelebbi hangokra. A többit engedd el – továbbra is ott lehetnek a háttérben. Most valami közeli hangra figyelj abban a szobában, ahol imádkozol, vagy olyan hangra, ami a hozzád legközelebb lévő valakitől vagy valamiből származik. Figyelj egy kis ideig ezekre a közeli hangokra.<br />
Most hagyd el ezeket a hangokat, és engedd őket is eltűnni a háttérben, ahogy a figyelmedet befelé fordítod. Keress magadban egy csendes helyet, és néhány percig egyszerűen pihenj meg a csendben éned központjában.<br />
Majd halld meg, ahogy Isten szavai felhangoznak ezen a csendes helyen, és elmesélik Jézusnak egy találkozását Szent János evangéliumából. Arra hívunk, hogy az olvasmány után tarts egy kis csendet, és használd a Lectio Divina kalauzunkat, amely segít, hogy a Szentíráson mélyebben elmélkedhess.<br />
<br />
<b>Szentírási szakasz: Jn 4,5-42</b><br />
<i>Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” „Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.” Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” „Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.” „Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” „Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?” Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: „Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!” De ő azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.” A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?” Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.” Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”</i><br />
<br />
<b>Elmélkedés</b><br />
• Az eheti szentírási szakaszban egy szamáriai kút mellett találkozunk Jézussal. Abban a küldetésben jár, amit Atyja bízott rá; az ő „eledele az, hogy megtegye annak akaratát, aki küldte őt.” Kimerült és szomjas. Idegen és barátságtalan helyre érkezett, „a zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.”. A nap legforróbb órája van, a hatodik óra, pontosan az, amelyben majd Poncius Pilátus átadja őt, hogy keresztre feszítsék (Jn 19,14).<br />
• A kútnál Jézus találkozik egy asszonnyal. Nem tudjuk a nevét. Egyedül jön, mintha el akarná kerülni a falu többi asszonyát. Nem teljesíti Jézus kérését, hanem hangot ad csodálkozásának. Jézus kijelenti, hogy inkább neki van ajándéka az asszony számára, „élő vizet” tud adni neki. János evangéliumában ez egyszerre jelenti Jézus tanítását és a Szentlelket, melyet az a víz jelképez, ami Jézus halála után az oldalából folyik majd (Jn 7,38. 19,34).<br />
• Jézus türelmesen beszélget vele, és ennek köszönhetően az asszony kéri tőle ezt a vizet. Mélyebben megismeri Jézus személyét. Ő valóban nagyobb, mint „atyánk, Jákob”, ő próféta, ő a Messiás, akit az asszony és népe vár. Miután meggyőződött Jézus kilétéről, visszarohan a faluba, most maga is küldetésben, és sürgeti a népét, hogy jöjjenek, és találkozzanak személyesen Jézussal.<br />
<b><br />
Beszélgess Istennel</b><br />
• A történet főszereplői Jézus és az asszony. De ne tekintsünk el attól a szereptől sem, amelyet az apostolok játszanak, illetve nem játszanak a történetben. Úgy tűnik, őket csak a fizikai étel érdekli. Egyedül hagyják Jézust a kútnál, amíg elmennek ennivalóért, és amikor visszatérnek, szeretnék, ha Jézus enne az ételből. Túl gyakran kell ráébrednünk, hogy teljesen betölt a világ anyagi valósága. Ahogy ma ezzel az igeszakasszal imádkozol, van-e valami nyugtalanító tényező, valami anyagi dolog, ami a figyelmedet követeli? Megnevezheted ezeket, majd engedd el őket.<br />
• A történetben szerepelnek még a város lakói is, akik meghívják Jézust, hogy maradjon a városukban. Annyira lenyűgözi őket a mondanivalója, hogy közlik az asszonnyal, már nincs is szükségük többé az ő bizonyságtételére. Számukra Jézus „a világ Üdvözítője”. Állj meg egy kicsit, és hívd Jézust, „a világ Üdvözítőjét”, hogy legyen veled ebben az imaidőben....<br />
Ahogy a harmadik imaidő végére érünk, nyíljunk meg Jézus előtt, aki most is küldetésben jár a világban. Köszönjük meg az élő vizet, amit felkínál nekünk szavai és a szentségek által.<br />
<br />
<b>NEGYEDIK IMAIDŐ – A TÓ</b><br />
<br />
<b>Imára hangolódás</b><br />
Kezdd a mai imát azzal, hogy csendben maradsz. Mindegy, hogy felállsz, kényelmesen ülsz vagy lefekszel. Olyan testhelyzetet keress, amelyben egy pár percig lehetőleg ellazultan, mégis figyelemmel tudsz jelen lenni. Maradj egy-két percig csendben ebben a helyzetben.<br />
Most szánj időt arra, hogy figyeld, mi zajlik benned, az eszedben és a szívedben. Milyen gondolatok futnak át az agyadon? Milyen érzelmeket fedezel fel? Amikor elcsendesedsz, mint most, mi minden tölti be a tudatodat?<br />
Ahogy egy darabig figyelsz ezekre a gondolatokra és érzésekre, észlelheted, ahogy jönnek-mennek, kavarognak, mint a habok egy gyorsfolyású folyón. Talán néhány fontosabbnak tűnik, és hosszabban a felszínen marad. Mások egyszerű röpke gondolatok, gyorsan jönnek és mennek. Egy kis ideig még figyeld a gondolatok felbukkanását és távozását, ahogy átfutnak rajtad. Tudatosítsd, hogy amikor figyelmedet a gondolatok és érzések folyamára irányítod, te a néző vagy, és nem a folyó. A néző perspektívájából nyugodtan megfigyelheted, hogy mi történik, anélkül, hogy azonnal a részese lennél. Engedd, hogy a gondolatok és érzések folyója tovább fusson az útján. Eközben, a folyót megfigyelő csendes helyről fordítsd figyelmedet János evangéliumának eheti szakaszára. Az olvasmány után, kérünk, tarts egy kis csendet, és használd a Lectio Divina kalauzunkat, amely segít abban, hogy a Szentíráson mélyebben elmélkedhess.<br />
<br />
<b>Szentírási szakasz: Jn 9,1-41</b><br />
<i>Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Némelyek azt állították: „Igen, ez az”, mások ellenben tagadták: „Nem az, csak hasonlít hozzá.” De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van?” „Nem tudom” – felelte. Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz, mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok.” A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: „Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot.” Mások ellene vetették: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?” Így szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a vakot: „Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?” „Azt, hogy próféta” – felelte. De a zsidók sehogy se akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit és őket faggatták: „A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?” Szülei ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga.” A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától.” Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: „Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” „Azt, hogy bűnös-e – felelte –, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.” Erre újra faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?” „Már elmondtam nektek – felelte –, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?” Erre becsmérelték, s azt mondták neki: „Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk. Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk.” „Épp az a különös – felelte az ember –, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát. Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja. Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Erre rászóltak: „Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezzel kidobták. Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?” „Ki az, Uram – kérdezte az ember –, hogy higgyek benne?” „De hisz látod – felelte –, ő beszél veled.” Erre felkiáltott: „Hiszek, Uram!” – s leborult előtte. Jézus pedig azt mondta: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” „Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”</i><br />
<br />
<b>Elmélkedés</b><br />
• Negyedik útszakaszunkon elindulunk a távoli Szamariából, hogy eljussunk Jeruzsálem nyüzsgő városába, ahol éppen ünnepre készülődnek. Az egész város fel van díszítve és ragyog a betakarításért hálát adó Sátrak ünnepén. Ez volt az az alkalom, amikor Jézus a Világ világosságának nyilvánította ki magát (Jn, 8,12). Ez által került összetűzésbe vallásos kritikusaival, a farizeusokkal.<br />
• Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is válaszol, csodajel gyanánt megnyitja egy vakon született ember szemét Siloam tavánál. A gyógyítás után Jézus eltűnik a történetből, és hagyja, hogy a férfi egyedül védekezzen szomszédai kérdezősködésével és Jézus ellenségeivel szemben, akik haragjukat Jézus helyett inkább rá zúdítják.<br />
• Hallgatva, ahogy ez az ember reagál a kérdésekre, ráébredünk, hogy Jézus nem csak a fizikai szemét nyitotta meg, hanem a lelki látás képességét is megadta neki. Amikor a szomszédainak válaszol, a nemrég még vak ember úgy utal Jézusra, hogy ő „az ember, akit Jézusnak hívnak”. Amikor a farizeusok faggatják, Jézust prófétának nevezi. Később azzal „dicsőíti meg” Istent, hogy megvédi Jézust attól a vádtól, hogy bűnös lenne. Teológussá vált. Végül, amikor Jézus megkeresi, az ember Úrnak nevezi, leborul előtte és imádja. Hisz. Példakép ő mindenkinek, aki hallja ezt az evangéliumi történetet (Jn, 20:31).<br />
<br />
<b>Beszélgess Istennel</b><br />
• Ahogy ez a férfi a történet előrehaladtával egyre ragyogóbbnak látta a fényt, úgy mások csak botladoztak tovább az egyre mélyülő sötétségbe. Ez persze lelki sötétség volt, nem fizikai. Tapasztalsz-e valamilyen lelki sötétséget az életedben? Beszéld meg az Úrral, mint egyik barát a másikkal...<br />
• A szomszédok véleménye megoszlott, a vak ember szüleinek nem volt bátorságuk elismerni, amit tudtak, a Jézust bíráló farizeusok vitatkoztak egymással, és tagadták, hogy az ember egyáltalán meggyógyult. Van-e most az életedben valami megosztottság? Talán a közösségedben vagy a családban, barátok között, önmagadban....<br />
• A történet elején elhangzik a kérdés: „Ki vétkezett?” A vége felé már látjuk, hogy a farizeusok azok, akik vétkeztek. A vakon születettel ellentétben, ők nem vették észre azt, aki a Világ világossága. Te hogy válaszolsz a Világ világosságának most, hogy az eheti imaidőnk végére értünk?<br />
<b><br />
ÖTÖDIK IMAIDŐ – A SÍR</b><br />
<br />
<b>Imára hangolódás</b><br />
Ennek a lelkigyakorlatnak minden egyes szakasza más módot kínál arra, hogy növekedjen benned a csend, hogy megtaláld a középpontodat, amikor arra készülsz, hogy meghalld Isten szavát. Ma kezdhetnéd azzal, hogy kézbe veszel valamilyen tárgyat, valamit, amit kényelmesen meg tudsz tartani. Lehet egy bögre, egy gyümölcs, egy madártoll vagy egy kavics. <br />
Ha nincs semmi más a kezed ügyében, fókuszáld a figyelmed egy ruhadarabra, amelyet viselsz. Válassz ki valamit, és csak maradj vele csendben egy darabig.<br />
Most forgasd meg a tárgyat a kezedben. Nézd meg alaposan. Érezd meg, milyen a tapintása, milyen a súlya, sima vagy érdes, kemény vagy puha. Pár percig teljes figyelmedet összpontosítsd arra a tárgyra, amit tartasz.<br />
Most nézd meg még egyszer. Van rajta valami, amit első alkalommal nem vettél észre? Mi teszi különlegessé, egyetlenné a maga nemében? Még ha valami sorozatgyártott dologról van is szó, biztos találsz valamit rajta, ami megkülönbözteti a többi társától.<br />
Tölts még egy kis időt azzal, hogy értékeled azt a tárgyat, amit választottál, mint olyan valamit, ami végső soron Isten teremtésének része. Most hallgasd meg ezt a feltámadásról és életről szóló részt János evangéliumából... Az olvasmány után tarts egy kis csendet, és használd a Lectio Divina kalauzunkat, amely segít abban, hogy a Szentíráson mélyebben elmélkedhess.<br />
<b><br />
Szentírási szakasz: Jn 11,1-45</b><br />
<i>Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” „Mester – felelték a tanítványok –, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?” Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – felelték a tanítványok. Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” „Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. „Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. „Hengerítsétek el a követ!” – szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.</i><br />
<br />
<b>Elmélkedés</b><br />
• Két héttel Jézus halálának és feltámadásának ünnepe előtt arra hív az Egyház, hogy Lázár történetének átelmélkedésével készüljünk rá, Lázáréval, aki meghalt, de Jézus kihívta a sírból, és életre kelt. Összetett történet, sok szereplővel. Jézus uralja a drámát, ő van a középpontjában, kijelentve, hogy ő maga „a feltámadás és az élet”. Két fontos szereplő, Márta és Mária, Lázár testvérei, küszködtek azzal, hogy elfogadják ezt a kijelentést.<br />
• Mindkét nővér a maga módján reagál fivére halálára. Márta kimondja, hogy hisz abban, hogy testvére feltámad az utolsó napon, és amikor hallja Jézus szavait: „Én vagyok a feltámadás és az élet”, kifejezi, hogy hisz neki, mert „ő az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba”. Ám mikor Jézus odamegy a sírhoz, mintha elfeledkezne hitéről, és figyelmezteti Jézust, hogy testvére már négy napja halott.<br />
• Mária - akit úgy mutat be János evangélista a történet elején, hogy ő volt az, aki megkente Jézus lábát olajjal mintegy a temetésére készítve őt elő - , Lázár sírjához megy más gyászolókkal együtt, és szabad folyást enged könnyeinek. Úgy tűnik, ő sem hisz abban, hogy Jézus „a feltámadás és az élet”.<br />
<br />
<b>Beszélgess Istennel</b><br />
• Jézus is sírva fakad, de az eredeti görög szövegben más szót használnak az ő sírására. Sokan úgy gondolják, hogy Jézus azért sír, mert fáj neki, hogy a két nővér hitetlenséget tanúsít testvérük halálakor. Viselkedésük amikor szembesülnek a halállal, nem illik olyan emberekhez, akik elfogadják Jézust mint „a feltámadást és az életet”. Ez az értékes, új, feltámadott élet jelenik meg a pillanatban, amikor Lázár előbukkan a sírból. Ha belehelyezkedsz a jelenetbe, te hogy reagáltál volna, amikor látod Lázárt előjönni a sziklasírból? Hitetlenkedve? Áhítattal? Esetleg félelemmel?<br />
• Lázár még mindig a temetési lepleket viselte, és csak azért tért vissza az életbe, hogy majd újra meghaljon. Nem annyira feltámadt, mint inkább újjáéledt. Ezzel ellentétben, amikor Jézus feltámadt a sziklasírból Húsvét napján, hátrahagyta a temetési lepleket a sziklasírban (Jn 20, 6-7). Képzeld el egy pillanatra, hogy te vagy Lázár....visszatérni a mindennapi életbe ez után az élmény után...milyen lehetett?<br />
• Lázár feltámadás utáni új élete arról az új életről tanít minket, melyet Istentől kaptunk ajándékba az évente megünnepelt húsvéti események eredményeként. Vidd az Úr elé, amit a mai imaalkalom felszínre hozott a lelkedben.…<br />
<b><br />
HATODIK IMAIDŐ – A GOLGOTA</b><br />
<br />
<b>Imára hangolódás</b><br />
Ha követted eddig ennek a lelkigyakorlatnak a szakaszait, akkor már több módszerről olvashattál, melyek mind abban segítettek, hogy elcsendesedj és összpontosítani tudj az imára. Megtapasztaltad légzésed ritmusát, tudatosan érzékelted tested különböző tagjait, csendesen követted gondolataid és érzéseid hullámzását. Lenyugtatott egy hétköznapi tárgyra való koncentrálás, és a téged körülvevő hangokra figyelve felfedezhetted a mögöttük megbúvó csendet. Emlékezz vissza ezekre a módszerekre, és gondold végig, hogy melyik működött a legjobban nálad.<br />
Ha valamelyik módszert hasznosnak találtad, haladj rajta végig újból. Ha újak számodra ezek a módszerek, talán inkább csak ülj most néhány percig csendben, így készülj fel arra, hogy meghallgass egy részt Máté evangéliumából. Az olvasmány után tarts egy kis csendet, és használd a Lectio Divina kalauzunkat, amely segít abban, hogy a Szentíráson mélyebben elmélkedhess.<br />
<br />
<b>Szentírási szakasz: Mt 26,26-30; 27,11-14.27-31.45-54</b><br />
<i>Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”<br />
Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák hegyére. …<br />
Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen vádjukra sem felelt. …<br />
A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. …<br />
A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.<br />
Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták.</i><br />
<b><br />
Elmélkedés</b><br />
• Jézus szenvedésének és halálának elbeszélése a leghosszabb történet minden evangéliumban; az „A ” évben virágvasárnap Máté változatát hallhatjuk, amely a négy közül a leghosszabb. Máté Márk beszámolóját dolgozza fel. Nem csökkentette a történet borzalmait; Jézus hallgatag, megvetett és elhagyatott halála pillanatáig, amikor a templom függönyének kettészakadása és a százados hitvallása által Isten rávilágít, hogy mindez a feltámadás előjátéka (Mk 14,1-15,47).<br />
• Máté leírása segít, hogy az események jelentését jobban megértsük. Jézus a dráma kezdetén kijelenti: „Közel van az órám” (Mt 26,18). A tanítványaival eltöltött utolsó vacsorán elmagyarázza halálának áldozati jellegét: a bűnök bocsánatára szolgál (26,28). Amikor letartóztatják a Getszemáni kertben, bevallja, hogy akár tizenkét légió angyalt tudna mozgósítani a maga védelmére (26,53). Az, hogy nem tanúsít ellenállást, visszautal arra, amit a Hegyibeszédben tanított (Mt 5,39). Amikor meghal, az ellenségei „Isten Fiának” csúfolják (Bölcs 2,13), de mi tudjuk megkísértésének történetéből, hogy nem fogja felhasználni az Atyával való bensőséges kapcsolatát a maga javára (Mt. 4,6-7).<br />
• Az evangélium kezdetén több történetben kijelentették, hogy Jézus az Isten Fia (Mt 2,15; 3,17) és működését látva az apostolok maguk is felismerték ezt (14,33; 16,16).<br />
A kereszt felirata, hogy Jézus, a zsidók királya, nem téves, hiszen ő volt a gyermek király, akit a napkeleti bölcsek ajándékokkal halmoztak el (2,2), majd aki alázatos királyként szamáron érkezett Jeruzsálembe (21,5-9; Zakariás 9,9).<br />
<br />
<b>Beszélgess Istennel</b><br />
• Úgy tűnhet, hogy az ószövetségi Izrael már Pilátus előtt formálisan megtagadta Jézust, úgy bántak vele, mint egy gonosztevővel (27,25). De Isten a múltban megbocsátotta Izrael bűneit, és így fog tenni most is (Jeremiás 31,34): emlékezzünk Pál szavaira: „Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását” (Róm 11,29). Ha a múltadat vagy egy bizonyos bűnödet Isten elé akarod ma vinni, szánj rá egy kis időt, és tedd meg, emlékezve arra, hogy olyan Istenünk van, aki Atyánk is, telve kegyelemmel és szeretettel.<br />
• Végül a földrengés és az igazak feltámadása, melyről egyedül Máté beszél, valamint Jézus halála azt mutatja, hogy az idők fordulópontja, melynek bekövetkeztét a jövőben várták, már elérkezett (27,51-53). A világ újjáteremtődött (Gal 6,14). Hogy érzékeled ezt az „új teremtményt” a mindennapi életedben? Hol újítja meg Isten a dolgokat ebben a pillanatban? Beszélj erről Istennel, mielőtt véget érne mai imaidőnk.<br />
<br />
<b>HETEDIK IMAIDŐ – A KERT</b><br />
<br />
<b>Imára hangolódás</b><br />
A Lelkigyakorlatok című könyvében Loyolai Szent Ignác számos módszert ajánl az imába való belépésre. Az egyik közülük nagyon egyszerű, de talán elsőre különösnek tűnhet. Tudatosítsd – javasolja, - hogy Isten, a mi Urunk téged néz. Mi az első reakciód erre a kérésre?<br />
Az evangéliumokban számos helyet találunk, ahol Jézus komolyan rátekint valakire, mintha fel akarná mérni őket. De pillantása mindig együttérző volt, soha nem kíméletlenül bíráló. Talán ez segít megérteni, hogy mire gondolhatott Ignác. Próbáld meg. Szánj néhány percet arra, hogy tudatosítod: Isten téged néz.<br />
Jézus az emberarcú Isten. Képzeld el Krisztus arckifejezését, ahogy elkapja pillantásodat, és figyelmesen néz téged. Hogy írnád le tekintetét egy érdeklődő barátodnak?<br />
<br />
<b>Bevezető a záró imaszakaszhoz</b><br />
Ezzel a szakasszal lezárul idei lelkigyakorlatunk. A záró imaidőre kiterjesztjük a Lectio Divinat, ezzel a módszerrel elmélkedjük végig a János evangéliuma szerinti feltámadás-történetet.<br />
Az utolsó imaidő címe: A kert. Az elmélkedő olvasásra készülve egy percig maradj csöndben... képzeld el, ahogy ott sétálsz a kertben, ahol Jézus sírja van, és eközben olvasd el az első szakaszt János evangéliumának 20. fejezetéből. Hallgasd meg, vagy olvasd el néhányszor, hogy ne maradjanak kérdések benned az olvasott rész jelentésével kapcsolatban. Kérd meg Istent, hogy szóljon hozzád a szövegen át. Kérj nyitottságot. Maradj várakozó nyugalomban.<br />
<br />
<b>Szentírási szakasz: Jn 20:1-10</b><br />
<i>A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.</i><br />
<br />
<b>Lectio</b> - ezzel kezdd<br />
Olvasd a szöveget lassan és bensőségesen, a szíveddel figyelve a szavakra. Nem kell sietni. Nem szükséges, hogy hamar a szakasz végére érj. Ha egy szó vagy kép kitűnik a többi közül, ízlelgesd bátran, időzz el vele...<br />
Következzék a <b>Meditatio</b> <br />
Engedd, hogy a szó vagy mondat kitöltse a lelkedet. Időzz el vele. Rezonálj rá. Ismételgesd magadban, ízlelgesd, amíg a „zamata” el nem múlik, és akkor...<br />
Ha kész vagy, lépj át az <b>Oratio</b> szakaszába<br />
Válaszolj imában, szívedből fakadó szavakkal, vagy teljes csenddel, esetleg spontán, szavakba nem önthető érzésekkel. Amikor a pillanat megérett rá, olvass tovább.<br />
<br />
<b>Az evangélium folytatása: Jn 20,11-18:</b><br />
<br />
Megismételjük az előző lépéseket János evangéliumának következő részével<br />
<i>Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”</i><br />
<br />
<b>Lectio</b> <br />
Olvasd a szöveget lassan és bensőségesen, a szíveddel figyelve a szavakra. Nem kell sietni. Nem szükséges, hogy hamar a szakasz végére érj. Ha egy szó vagy kép kitűnik a többi közül, ízlelgesd bátran, időzz el vele...<br />
Következzék a <b>Meditatio</b><br />
Engedd, hogy a szó vagy mondat kitöltse a lelkedet. Időzz el vele. Rezonálj rá. Ismételgesd magadban, ízlelgesd, amíg a „zamata” el nem múlik, és akkor...<br />
Ha kész vagy, lépj át az <b>Oratio</b> szakaszába<br />
Válaszolj imában, szívedből fakadó szavakkal, vagy teljes csenddel, esetleg spontán, szavakba nem önthető érzésekkel. Amikor a pillanat megérett rá, olvass tovább.<br />
Végül, amikor elkészültél, zárd le az imaidőt valamilyen befejező mozdulattal vagy imával. Ha valami különösen fontosnak tűnik abból, amit átéltél, átelmélkedtél, le is jegyezheted.<br />
<br />
<b>Előretekintés</b><br />
Lehet, hogy észreveszel magadon vagy abban, ahogy imádkozol, valamilyen változást a lelkigyakorlat kezdete óta. Talán az elején kértél Istentől valamilyen különleges ajándékot, és úgy érzed, hogy részben vagy egészben, meg is kaptad. Lehetséges, hogy Isten sokkal többet adott, mint amit kértél vagy elképzeltél, amikor ráléptél erre a közös útra. Szánj egy kis időt arra, hogy megköszönöd Istennek mindazt, amit tett veled ebben az időszakban.<br />
Most pedig tekints előre a következő néhány napra, hétre. Maradt valami a lelkigyakorlatból, amivel még foglalkozni szeretnél? Van olyan területe az életednek, amin úgy érzed, Isten még keményen dolgozik? Van Istennek olyan ajándéka, amire azt hiszed, nagyon szükséged lenne, és amire még mindig várakozol? Kérj Istentől bármit, amit szeretnél megkapni a közeljövőben.<br />
<br />
<b>Nagyböjtzáró ima</b> (A Suscipe (Fogadd el, Uram) ima alapján)<br />
Mindent Te adtál nekem.<br />
Visszaadom, Uram.<br />
Minden a Tiéd, tégy vele, amit akarsz.<br />
Csupán szeretetedet és kegyelmedet add,<br />
ez elég nekem.<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3011146586842829175.post-87745440745259014032020-04-18T12:50:00.001+02:002020-04-18T12:54:44.737+02:00Lélekerősítő - Állj meg, és lélegezzTracie Miles<br />
<br />
<i>„Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;” Zsolt 46,2</i><br />
<br />
Felszállásra vártam a repülőtéren, és éreztem, hogy egyre nő bennem a szorongás.<br />
Figyelmesen végignéztem az utastársakon, vajon fenyeget-e valami részükről. Próbáltam az arcukról leolvasni, ránéztem kézipoggyászukra, vajon veszélyforrást jelent-e valamelyik. Egészséges-e mindenki, vagy az utastér légkondicionálója vírusokat fog keringetni a levegőben?<br />
A szívemre nehezedett az utóbbi hetek-hónapok aggódása, zűrzavara.<br />
A vírusfertőzéstől való félelem, a sok értékes, elveszített élet, természeti katasztrófáktól sújtott közösségek, a hírekben hallott megszámlálhatatlan tragédia mind ott zsongott az agyamban. Amikor ennyi irányíthatatlan pánikról, fájdalomról, szenvedésről hallunk, könnyen eluralkodik rajtunk a félelem. Mi történik a világunkkal, miért olyan gonoszak az emberek, miért csúszott ki a kezünkből életünk irányítása, élünk-e még valaha biztonságban és békében?<br />
Egyre több „mi lesz ha”, meg „miért” zsongott a gondolataimban, mikor éreztem, hogy Isten halkan a fülembe súgja a 46. zsoltár ígéreteit. Leálltam a töprengéssel, hogy tudatosítsam magamban, ő velem van, és nem kell félnem.<br />
Ezt olvassuk a 46. zsoltár első verseiben: <i>„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)”</i><br />
Amikor a félelem beköltözik a szívünkbe, vegyük elő a 46. zsoltárt, hogy eszünkbe juttassa: bármi történik az életünkben, hazánkban vagy a világban, Isten velünk van.<br />
Isten most is a menedékünk. A védelmezőnk. Nála találunk erőt és békességet mindenhez, amitől félünk.<br />
Mégis, hiába vagyunk ennek tudatában, tragédia, veszteség vagy rettegés idején megkérdőjelezzük Isten jelenlétét, kételkedni kezdünk ígéretében. Hiába képes Isten megvédeni minden bajtól, néha megengedi, hogy nehézségekkel szembesüljünk.<br />
De szavai azt ígérik, hogy a megpróbáltatásokkal tanítani akar, közelebb akar vonni magához. Bár néha átéljük, hogy mintha Isten nem védelmezne meg minket vagy szeretteinket úgy, ahogyan számítunk rá, megnyugodhatunk abban, hogy Ő tudja, mi a legjobb védelem számunkra. Ha mindentől megóvna, sosem tanulnánk meg teljesen rábízni magunkat.<br />
Így folytatódik a 46. zsoltár : <i>„Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)”</i><br />
Jeruzsálemben nem volt folyó, de ezzel a képpel fejezték ki Isten békességének jelenlétét, még az élet viharaiban is. Ha mi nem hagyjuk, semmi sem tudja tönkretenni Isten békéjét és örömét a szívünkben. <br />
Figyeld meg, hogy a zsoltár minden szakasza a Szela szóval zárul a refrén után. Ez a szó szünetet, közjátékot jelent, amikor levegőt vehetünk, megpihenhetünk. Hiába van zűrzavar a világban, Isten nem változik, Ő most is Isten. Ő ül a trónon. Kezében a hatalom. Hűsége örökké tart. Ő uralkodik. Ő tart kezében mindent. „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.”<br />
Ha megállunk, és belegondolunk, hogy Isten Isten, szívünk békére lel, legyen bármilyen félelmetes az élet.<br />
Ha elfogott a félelem az utóbbi időben, állj meg, s gondolj arra, hogy Isten a te oltalmad, Ő veled van, és nála nagyobb hatalom nincs ebben a sérült világban. Kérd, hogy csillapítsa a szorongást lelkedben.<br />
Aztán csak lélegezz.<br />
<br />
<i>Uram, köszönöm, hogy te biztos hely vagy, ahova menekülhetek, és mindig békességet nyújtasz, ha szorongani kezdek. Töltsd meg szívemet örömmel a félelem helyett. Jézus nevében, Ámen.</i><br />
<br />
Tracie Miles: Pause and Breathe<br />
Daily Devotion, 2020. április 17.<br />
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/04/17/pause-and-breathe<br />
<br />
Mariahttp://www.blogger.com/profile/18294900825159496397noreply@blogger.com0