2017. augusztus 26., szombat

Lélekerősítő - Ha Istentől van, megnyugodhatom


Suzie Eller

„Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket, és úgy látszana, mintha Isten ellen hadakoznátok.” (ApCsel 5,38-39)

Kezdettől fogva ott éreztem Istent a részletekben. Nehéz munka volt, de hálás voltam érte. Mindent elvégeztem, amit kellett, a végén mégsem úgy sikerült, ahogy vártam.
Voltál már hasonló helyzetben?
Megteszel mindent, amiről úgy érzed, Jézus akarata. Van benne gond is, gyönyörűség is, de ez természetes. Élvezed a pillanatokat, amikor érzed, hogy Isten valami nagyszerűt alkot, aztán hiába teszel meg minden tőled telhetőt, a végeredmény elmarad attól, amire számítottál.
Enyhén szólva lehangoló az egész.
Mai olvasmányunkban Péter és az apostolok igencsak nehéz helyzetben vannak. Hiába maradtak hűségesek, többször bebörtönözték, és meg is verték őket. Ők is emberek, el tudnak keseredni. Ám valahányszor kiszabadultak, ott folytatták, ahol abbahagyták, ahova Jézus szólította őket.
A hatóságoknak egy adott ponton elegük lett az apostolok csökönyösségéből. Összegyűlnek, hogy döntsenek a sorsukról. Ezen a tanácskozáson kér szót a közösség egy tekintélyes tagja, Gamáliel, és a következőt mondja:
„Engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket, és úgy látszana, mintha Isten ellen hadakoznátok” (ApCsel 5,38-39).
Ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket.
Mi lenne, ha másként tekintenék Istentől kapott feladataimra?
Szeretettel nevelek egy gyermeket, közösséget vezetek, vagy egy kapcsolaton dolgozom – ha Istentől van, megnyugodhatom. A siker nem a nehézségektől, a befektetett munkától függ, de még az eredményektől sem.
Elég, ha biztosak vagyunk abban, hogy Isten bízta ránk a munkát. Nem vár többet, csak hogy tegyük meg a magunkét. Bízhatunk abban, hogy Ő is megteszi a magáét. Mi nem látjuk a végső eredményt, Ő viszont látja.
Jézus követése mindig gondok (érzéseink, az emberek ítélete, gyors eredmény reménye) és hit egyvelege. Talán azt hittük, könnyebb lesz. Talán abban reménykedtünk, sok örömünk lesz benne. Arra gondoltunk, hogy a gyors eredménnyel teszünk Isten kedvére. Ha csalódottnak érezzük magunkat, gondoljunk arra, hogy:
Ha Istentől van, semmi nem akadályozhatja meg. Nem miattam, hanem Miatta.
Ha Isten kér tőlünk valamit, elejétől végig nyugodtak lehetünk. Megtesszük, ami tőlünk telik. Hűségesek leszünk. Amikor befejezzük a feladatot, várjuk a következőt. Szeretünk tovább. Szívünket Isten hívására hangoltan tartjuk. Nem engedjük, hogy az ügy kimenetele vagy az elénk tornyosuló akadályok elvegyék örömünket, hogy Isten munkatársai lehetünk.
Ha Istentől van, és ezt tudjuk, egyszerűen lássunk neki, és végezzük el, ami a mi dolgunk. A végeredmény Istentől függ.

Mennyei Atyám! Munkatársadnak hívtál meg, és én végig a külsőségekre koncentráltam. Az érzéseimmel, az eredményekkel foglalkoztam, azzal, hogy szerintem hogyan kellene történnie. Most visszafordítom tekintetem Rád. Ha Tőled van, az nekem elég. Köszönöm, hogy felhasználsz terveid végrehajtásában. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: If God Is in It, I Can Rest
Encouragement for today, 2017.08.18.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 18., péntek

Lélekerősítő - Mit adjunk, amikor nincs mit adnunk


Alicia Bruxvoort

„Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: »Te vagy az Isten, aki lát!«” Ter 16,13a


Hazafelé tartottam kocsival az áruházból, mikor megláttam. Két szutykos, olvadó hókupac között állt egy forgalmas kereszteződés sarkánál.
A kezében tartott kartontábla felirata tette közhírré elkeseredését, s a felfirkált szavakat olvasva összeszorult a gyomrom a szánalomtól. De mit tehetnék? Három rekesz tej van a csomagtartóban, két egydolláros bankjegy a pénztárcámban, és egy doboz rózsaszín rágógumi a műszerfalon.
Ahogy a lámpa zöldre váltott, elfordítottam a fejem a sarki látvány keltette dilemmáról, és hazafelé kormányoztam az autót.
Alig egy mérföld után úgy éreztem, szent suttogás szól hozzám újra meg újra: Menj vissza, és jelezd neki, hogy észrevetted.
Visszagondoltam, hogyan fordítottam el a fejemet, mikor befordultam a sarkon, mintha az asszony ott se volna. Mintha láthatatlan lenne. Értéktelen. Vagy mindkettő.
Vajon mi fáj jobban - kérdeztem magamtól, - a nincstelenség, vagy az, hogy levegőnek néznek?
Egy forgalmas kereszteződésnél vonakodva megfordultam, és megállítottam a kocsit egy közeli parkolóban.
Fogtam a két gyűrött bankjegyet, és bár minden lépéssel egyre jobban zavarba jöttem, odamentem az asszonyhoz. És ha megbántom, hogy ilyen keveset adok? Ha ezzel csak tovább rontok a helyzeten?
„Asszonyom, segíthetek valamit?” – kérdeztem az asszonytól, aki arcán viselte a zord időjárás nyomait.
„Munka kellene” – felelte higgadt határozottsággal. De aztán megtört a jég, és őszintén elbeszélte gondjait.
Nem ajánlottam megoldást bajaira, és nem mondtam véleményt gondjairól. Csak álltam a szélfújta sarkon, és hallgattam. Néha a legegyszerűbb módja, hogy megmutassuk valakinek, számít nekünk, az, ha időt szánunk a meghallgatására.
Ami ez után következett, nem illene bele egy megrendítő Hallmark film forgatókönyvébe, de még egy gondosan megtervezett vasárnapi iskolai óravázlatba sem.
„Nem igazán tudom, hogy segíthetnék”, ismertem be könnyes szemmel. „De tudom, hogy Jézus él, és hogy Ő nagyon szereti önt.”
Vágyakozón a kocsim felé pillantottam, de mielőtt elindultam, megkérdeztem: „Megengedi, hogy imádkozzam önért?”
Meglepetésemre, az asszony bólintott, és lerakta a kartontáblát.
A Teremtés könyve 16. részében is hallunk egy kétségbeesett asszonyról, aki több fájdalmas körülmény fogságába került. Hágár nem állt egy utcasarkon kartontáblával, hanem megfogant gyermekével a hasában elhagyatva kóborolt a pusztában. Amikor már reménytelennek látszott a helyzete, Isten egy küldönce érkezik hozzá biztató szavakkal.
A küldönc szavai nem változtatnak azonnal Hágár helyzetén, de gyökeresen megváltoztatják lelkiállapotát. Egy egyszerű igazság felülírja elhagyatottságát. Isten látja. Ismeri fájdalmát. Terve van vele.
Bevallom, máskor is előfordul, hogy félresöpröm valaki problémáját, mert nem tudok mit kezdeni vele. Hágár története arra tanít, hogy még ha nem is tudunk mit tenni, rámutathatunk Arra, Aki figyel az illetőre, és ismeri helyzetét.
Ha nincs is megoldásunk minden problémára, van lelki balzsamunk mindenki számára. Hiszünk Jézusban, és magunkban hordjuk az evangélium reménységét. Ismerünk egy Istent, aki ott van a fájdalomban, türelmes a bajban, bőkezű irgalmában és sokat tűrő szeretetében. És tudjuk, hogy Teremtőnk kincsnek tart minden embert, akit megteremtett a földön.
Ezeket az igazságokat mondtam ki az asszony fölött ott az utcasarkon. És mikor befejeztem, ő könnyes szemmel megköszönte.
„Hogy hívják?” – kérdeztem, mielőtt búcsút vettem tőle.
„Daisynek” – válaszolta, és halványan elmosolyodott. Visszamosolyogtam, és mikor hátranéztem, jó volt látni, hogy már nem olyan görnyedt, magasabb volt, kiegyenesedett.
Aztán másodszor is elindultam hazafelé. Ám ezúttal nem fordítottam el a fejemet, mikor a sarokhoz értem. Integettem Daisynek az ablakon át, és tekintetemmel próbáltam kifejezni azt, amiben reméltem, már ő is elkezdett hinni: Nem vagy láthatatlan. Értéked felbecsülhetetln. Isten, aki lát, téged is lát.

Uram, bocsásd meg, ha néha nem figyelek szükséget szenvedő testvéreimre, akik az utamba kerülnek. Használj fel engem, hogy elvigyem reményedet a reményüket vesztetteknek, és jelenlétedet a szenvedőknek. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: Giving When We Have Nothing to Give
Encouragement for today, 2017. augusztus 17.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 15., kedd

Alázatos vagyok-e

Szt Josemaria Escriva (az Opus Dei alapítója, 1902-1975) szerint, ha ezt a 17 dolgot tapasztalod magadon, valószínűleg dolgoznod kell még az alázatosság erényén

Az alázatosság hiányának 17 jele

1. Úgy tartod, hogy amit teszel vagy mondasz, jobb, mint amit mások tesznek vagy mondanak.
2. Mindig a magad útját járod.
3. Vitatkozol akkor is, ha nincs igazad, vagy erőszakosan, rossz modorban bizonygatod igazadat.
4. Véleményt nyilvánítasz akkor is, ha nem kértek fel rá, vagy ha nem segítesz vele.
5. Megveted mások álláspontját.
6. Elfelejted, hogy minden képességed, tulajdonságod kölcsönbe kaptad.
7. Nem ismered el, hogy semmire sem vagy érdemeid által jogosult, még a földre sem, amelyen jársz, vagy a dolgokra, amelyeket birtokolsz.
8. Beszélgetésben magadat hozod fel követendő példának.
9. Rosszat mondasz magadról, hogy elnyerd mások szimpátiáját, vagy hogy tiltakozzanak.
10. Mentségeket keresel, ha rendreutasítanak.
11. Eltitkolod feljebbvalód elől bizonyos hibáidat, nehogy rossz véleménnyel legyen rólad.
12. Megelégedéssel tölt el, ha dicsérnek, örömmel hallod, ha mások jókat mondanak rólad.
13. Sértve érzed magad, ha másokat többre becsülnek, mint téged.
14. Nem vagy hajlandó alantas feladatokat végrehajtani.
15. Azon igyekszel, vagy azt szeretnéd, ha kiemelnének, ha feltűnnél.
16. Beszélgetés közben öndicsérő szavakat ejtesz el, vagy olyanokat, amik igazolják, milyen tisztességes vagy szellemes vagy tehetséges, szakképzett stb. vagy.
17. Szégyelled, hogy bizonyos javakat nem birtokolsz.

http://catholic-link.org/2017/08/01/17-ways-to-tell-if-youre-humble-from-st-josemaria-escriva-and-the-litany-of-humility-that-we-will-all-need-to-say-after/

Rafael Merry del Val bíboros (1865-1930):
Az alázatosság litániája
(A Szeretet Misszionáriusainak - Teréz Anya nővérei - napi imádsága)

A vágytól, hogy megbecsüljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy szeressenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy népszerű legyek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy fölemeljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tiszteljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy dicsérjenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy előnyben részesítsenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tanácsomat kérjék, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy igazat adjanak nekem, - szabadíts meg Jézusom!
a vágytól, hogy elismerjenek, - szabadíts meg Jézusom!

A félelemtől, hogy megaláznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy lenéznek, vagy leráznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megvetnek, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy korholnak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megütnek, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy megrágalmaznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy kigúnyolnak, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy mellőznek vagy elfelejtenek, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy igazságtalanság ér, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy meggyanúsítanak, - szabadíts meg Jézusom!

Hogy másokat nálam jobban szeretnek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam többre becsülnek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy a világ szemében más növekszik és én kisebbedem
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy az erényt másokban dicsérik és a jót bennem nem veszik észre,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat magasztalnak, míg engem észre sem vesznek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam jobban előnyben részesítenek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy mások szentebbek, jobbak nálam, és én csak olyan szent leszek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

http://keresztezo.hu/content/rafael-merry-del-val-biboros-az-alazatossag-litaniaja

2017. augusztus 13., vasárnap

Lélekerősítő - Valami új készül neked

Micca Campbell

„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Épp utat csinálok a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok.” Iz 43,18-19

„Most az egyszer tényleg túlléptem a határt”- vallotta be sírva, remegő ajakkal Melany. Átkaroltam a vállát, és közelebb húztam magamhoz.
„Anya sosem bocsátja meg” – szipogta.
„Édesanyád biztos kiborul, de szeret téged” – bizonygattam. „Ha akarod, elkísérlek, s ott leszek, mikor elmondod neki.”
Melany nagyot sóhajtott, kézfejével letörölte könnyeit. „Az jó lenne” – mondtad. Rám mosolygott, és én újra magamhoz szorítottam.
„Mit nem adnék azért, hogy meg nem történtté tegyem az egészet!” – mondta még.
Érezted-e már, hogy Istennek elege van belőled? Hogy megbocsáthatatlan, amit tettél. Szeretnéd visszafordítani az időt, oda, amikor még minden jó volt. Ha így érzel, mai alapigénk neked szól, téged is biztat.
„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Épp utat csinálok a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok” (Iz 43,18-19).
Izajás a fogságban szólt e szavakkal Izrael népéhez. Mindenük odaveszett, amiről azt hitték, örökké az övék lesz. Úgy érezték, Isten elfordult tőlük lázadásaik miatt.
Isten viszont így biztatta őket: felejtsétek el a múltat. Bármit követtetek is el, bármilyen messze távolodtatok is, én valami újat készítek számotokra.
Akárhol vagy is, tudd, Isten valami újat készít elő az életedben. Alapigénkből megtanulhatjuk, hogyan fogadjunk mindent Istent kezéből.
1. Ne foglalkozzunk azzal, ami elmúlt.
Sosem fogjuk észrevenni, merre vezet Isten, ha egyre csak hátrafelé tekintünk.
Izrael nép visszasírta a régi időket, amikor még Isten kegyeiben éltek. Emlékeztek, hogyan vezette át őket a Vörös tengeren, hogyan mentette meg őket az ellenségtől, és látta el őket minden szükségessel. Az izraeliták a múltban keresték a megoldást mai gondjaikra. Pedig hajdani győzelmeik nem tudják kiszabadítani őket mai fogságukból. Valami újra volt szükségük. Új csodára. Új győzelemre.
2. Vedd észre jövődet a mában.
Ahogy az elvetett mag a földben csírázik ki, mielőtt a felszínen láthatóvá válna, az új dolog, amit Isten neked szán, már most készül. Törekedik a felszínre. Még nem látjuk, de mozgásban van. Isten minden nap működik bennünk új életünkön. Azon dolgozik, hogy megerősítse Vele való kapcsolatunkat mind lelki, mind gyakorlati értelemben. Oda kell figyelnünk, hogyan munkálkodik most is az életünkön. Te látod?
3. Add át magad Isten tervének.
Akár lehetőségeket, akár csak problémákat látunk életünkben, Isten készíti az utat. Izrael népe azt hitte, már semmire sem számíthat Istentől. De Isten nem ítéli el gyermekeit, hanem segítő kezet nyújt nekik.
„… utat csinálok a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok” (Iz 43,19b).
Melany azt hitte, élete puszta lett, de Isten a múltját új élet forrásává tette. És ugyanígy áldásokkal teli földdé alakítja át a te pusztaságodat is. Ő képes új életet fakasztani a régi, kiszáradt vidékből.
Bármi történt is ezelőtt, Isten új irányt, új célt készít elő az életednek. Átadod magad a terveinek?

Uram, hiszem, hogy valami újat készítesz elő az életemben. Segíts, hogy vegyem észre működésedet, és add, hogy hálatelt szívvel fogadjam irgalmadat, mely sosem hagy el. Jézus nevében, Ámen.

Micca Campbell: Something New For You
Encouragement for today, 2017.08.11.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 9., szerda

Lélekerősítő - Mikor az erős édesanya nagyon gyengének érzi magát


Lysa TerKeurst

„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” Józs 1,9 (KG)

Dühösen álltam az italautomata előtt.
Nemcsak bosszús voltam. Nemcsak mérges. Nem is csak egyszerűen dühös.
Rettenetesen dühös voltam.
Előfordul, hogy az ember lánya túlreagál valami kellemetlenséget. Ilyenkor a düh, ami elfogja, mint az iránytű nyila mutat valami más felé. Így volt ez most is. De azzal a valamivel nem akartam foglalkozni.
Szerettem volna inni egy diétás kólát. Ehhez megtettem a szükséges lépéseket. Követtem az előírásokat. Bedobtam a megfelelő pénzérmét. Megnyomtam a megfelelő gombot.
De az eredmény nem az volt, amire számítottam.
Valami elromolhatott.
Kezem ökölbe szorult, bekaptam az alsó ajkamat.
És mikor ezt észrevettem, már tudtam, hogy nem a kólára vagyok mérges. Csalódást okozott az egyik gyermekem.
Abból indulok ki mindig, hogy ha a megfelelő lépéseket megteszem, az eredmény az lesz, amire számítok. Megteszed, amit elvárnak tőled, és megkapod, amit te elvársz.
Bedobom a pénzt. Megnyomom a gombot. Kijön a diétás kóla.
Minden időt és szeretetet megadok. Odafigyelést. Imádkozást. Fegyelmet. Bibliaórákat. Gyülekezeti közösséget. Közös vacsorát az asztalnál. Esti beszélgetéseket lefekvéskor. Puszit. Ölelést. Munkát.
Megnyomom a gombot. Kijön az egyenes, szűk ösvényen járó gyermek.
De nem ez történt. Néha nem azt kapod, amit vársz.
És tudod, mire érzek kísértést anyaként? Hogy gyermekem helytelen lépéseiből arra következtessek, én rontottam el valamit, kudarcot vallottam anyaként.
Ez a gondolat pedig meg tud ölni egy édesanyát. Rést üt a szívére, és azon át feltölti bénító bánkódással a múltról és félelmes képekkel a jövőről. És a Sátán pontosan ezt szeretné. Megbénítani az anyákat.
De mi van akkor, ha következtetésem helytelen?
Mi van, ha gyermekem rossz döntése jó anyává tesz engem?
Mi van, ha Isten egyszer így szólt: Lássuk,
- melyik édesanya bízza rám, hogy elég erőssé, kitartóvá, keménnyé tegyem, hogy gyermeke rossz döntéseinek súlya alatt csak meghajoljon, de ne roppanjon össze?
- melyik édesanya vállalja, hogy földig alázzák, de közben felismerje a helyzetből fakadó bölcsességet, mintha aranyrögre lelne a sárban?
- melyik édesanya elég bátor, hogy hagyja, én írjam meg gyermeke történetét?
És akkor rámutat valakire.
Nem mondom, hogy valaha is szerettem volna, hogy rám mutasson. De néha nem azt kapjuk, amire számítunk.
Szeretném, ha egy kis reményt tudnék most lehelni valaki lelkébe, aki bénultan üldögél álmai romjain.
A Józsué 1,9-ben Isten világosan kimondja, mennyire fontos, hogy bátrak legyünk a harcban. Pontosabban, megparancsolja, hogy legyünk bátrak! „Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.”
Édesanya, tudd, erős vagy. Kitartó. Kemény. Képes vagy meghajolni anélkül, hogy megroppannál. Hagyod, hogy földig alázzanak. De nem vagy vak. Keresed a bölcsességet. Kiimádkozod magad a bajból. Bátor anya vagy. Azt szeretnéd, ha gyermeked nemcsak a szabályokat, de mindenekelőtt Istent követné.
Hadd fogjam meg a kezed, és álljak melléd.
Összetört szívedbe Isten erőt lehel. S ez az erő felemel, míg újra egyenesen állsz. Dacosan közlöd a Sátánnal: Tévedsz, ha azt hiszed, el tudsz gyengíteni, és beveszem a hazugságaidat.

Uram, kérlek, öntsd erődet gyengeségembe. Nehéz perceket élek át, néha úgy érzem, összeroppanok, de tudom, hogy a Te erőd mindenen átsegít. Segíts, hogy ezt a nehéz időszakot alkalomnak lássam, ami közelebb visz Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: When Strong Moms Feel Quite Weak
Encouragement for today, 2017. augusztus 3.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 5., szombat

Lélekerősítő - Megszabadultunk az adósságtól


Arlene Pellicane

„Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.” Kol 2,13-14

Meggyőződésem volt, hogy a golyóautomata biznisszel meg fogok gazdagodni.
Az értékesítési szeminárium oktatója bemutatta, milyen könnyű az egész. Csak helyezzük ki az automatákat forgalmas helyekre, éttermek, orvosi rendelők, templomok elé. Töltsük fel pattogó gumilabdával vagy édességgel, és hetente zsebeljük be az összegyűlt vagyont.
Aztán a bejött pénzből vásároljunk újabb automatákat, építsük ki a birodalmunkat, s nem sok idő múlva már az édességből fogunk megélni.
Optimista vagyok, rögtön láttam, hogy ez lehetséges. Gyors fejszámolást végeztem. A tanfolyam végén aláírtam a szerződést: hat fényes, zöld automata büszke tulajdonosa lettem.
Pár nap múlva a buborék kezdett túlfeszülni.
Tucatnyi helyi vállalkozást felhívtam, elhelyezhetnék-e a területükön egy édesség-automatát. Egytől egyig nemet mondtak. „Franchise-rendszerben működünk – mondták, - az ilyesmit engedélyeztetni kell.”
Hetekig próbáltam otthont találni pénzcsináló automatáimnak, végül egyet el tudtam helyezni egy szépségszalonnál. A fodrászom üzlete volt, bizonyára megsajnált.
Minden második héten feltöltöttem édességgel a magányos automatát, de az ilyenkor kiszedett aprópénz sosem haladta meg az 5 dollárt.
A legrosszabbat még nem is említettem. Több száz dollárt kértem kölcsön a szüleimtől a vállalkozás beindításához. Adósságom volt, és semmi lehetőséget nem láttam a visszafizetésre.
És ekkor megjelent a Szívtipró Herceg, férjem, James alakjában, akivel együtt jártunk a kútbaesett édességvállalkozás idején. Mielőtt összeházasodtunk, aláírt egy csekket a szüleimnek az összegről, amivel tartoztam az automatavásárlás miatt.
Azt mondta, minden adósságtól mentesen akar feleségül venni.
Ez a hozzáállás felidéz egy másik adósságrendezést, amit Jézus végzett el értem. Azt akarta, hogy a menyasszonya legyek, és ehhez ki kellett egyenlítenie az adósságaimat.
Istentől elszakadva, halottak voltunk a bűnben, amikor Krisztus meghalt a kereszten, hogy eltörölje bűneinket, és elfedje szégyenünket. Mai alapigénkben így olvassuk: „A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte”. Egy másik, modern amerikai fordításban: Érvénytelenítette a szerződést, mely tartozásunkat tartalmazta. A törvény átka (amit először Mózes osztott meg Izrael népével), volt a szerződés, amire hivatkozni lehetett ellenünk. Bűnösök voltunk mind, nélkülöztük Isten dicsőségét (Róm 3,23). Jézus a kereszten érvénytelenítette a szerződést.
Az adóslevél érvénytelenítésének kétféle ősi módja volt: kereszttel áthúzták az írást, vagy egy szöggel átlyukasztották. Mekkora jelkép! Jézus keresztje áthúzta az ítéletet, a kezébe vert szögek végleg megsemmisítették.
Minden adósságunkat megfizette.
Sejthetitek, az édességvállalkozást megszüntettem. A gépeket mind átadtam egy helyi ifjúsági szervezetnek. Nem építettem karriert cukorkákból, de sok hasznos leckét megtanultam.
Hálát és csodálatot tanultam James iránt, aki kifizette leendő menyasszonya adósságát.
Megtanultam, hogy sose menjek egyedül egy értékesítési bemutatóra.
Világosabban látom már, mit jelent, hogy Jézus Krisztus aláírt egy csekket, hogy az emberiség adóslevelére felkerüljön: „Maradéktalanul teljesítve”.
Jézus annyira szeret, hogy menyasszonyának hív minket. Kidolgozott egy tervet, amivel megszüntetheti bűnos voltunkat. Már nincs rajtunk ítélet, nincs adósságunk. A csekket a vérével írta alá. Azóta édes szabadságban élhetünk.

Drága Jézus, hogyan tudnám meghálálni, amit értem tettél? Köszönöm, hogy kifizetted életemért az adósságot. Köszönöm, hogy eltörölted bűneimet, és a Tiéd lehetek. Már nem vagyok a bűn foglya, nincs tartozásom a szent Isten felé. Isten gyermeke lettem. Jézus nevében, Ámen.

Arlene Pellicane: Getting Out of Debt
Encouragement for today, 2017.08.24.
www.proverbs31.org