2011. március 31., csütörtök

Lélekerősítő levelek 40

Isten hangját követve itt és most
Renee Swope

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.”
Jn 10,27

Ültem a heverőn, kibámultam az ablakon, és a jövőn töprengtem. Új lehetőségek jelentek meg a láthatáron. Izgatott voltam, de féltem is, hogy túlságosan belebonyolódom, agyamban egymást váltották a megválaszolatlan kérdések: Igent vagy nemet mondjak? Mire hív Isten? Hogyan tudnék rájönni, mi az ő terve és célja a jövőmmel?

A töprengés és aggódás nem vezetett sehova, ezért elhatároztam, hogy imádkozni fogok. Leírtam néhány kérdést egy lapra: „Uram, igent mondjak vagy nemet? Mi a te akaratod, hol folytassam az életemet? Kérlek, mutasd meg a rólam szóló terveidet a jövő esztendőre!”

Szerettem volna bekukkantani Isten határidőnaplójába, hogy hozzáigazítsam a magamét. Ehelyett úgy éreztem, azt válaszolja, ne aggódjam a holnap miatt, éljem szépen egymás után a mindennapokat itt és most az ő hangját követve.

Egész jól boldogulok Isten hangjának követésével a nagy dolgokban. Akkor nehezebb, ha apróságokban, olyan színfalak mögötti kis történésekben kell engedelmeskednem. Néhány héttel az Istennel folytatott fenti beszélgetésem után - amikor elköteleztem magam, hogy jobban fogok figyelni a hangjára a mindennapok szintjén -, kinyitottam a férjem szekrényét, és megállapítottam, hogy minden össze-vissza van hajigálva benne. Tudom, mennyire szereti a rendet, de nincs benne természetes hajlandóság a megteremtésére. Eszembe jutott, milyen kimerülten jött haza tegnap. Éreztem Isten suttogását a szívemben. „Kimutathatnád szeretetedet J.J. iránt, és enyhíthetnéd a rajta lévő terhet, ha rendet raknál a szekrényében.”

„Felnőtt ember. Rendet tud rakni a szekrényében. Elég nekem a két gyerek, a két kutya és jómagam, akiket rendben kell tartanom. Meg ott a garázs és a padlás is, láttad, hogy néznek ki?”

„Nem hallottad mit mondtam? Nem azt ígérted, hogy engedelmeskedsz itt és most?” – tuszkolt a szekrény felé a Szentlélek.

Épp azon a héten olvastam a talentumokról szóló példabeszédet a Máté 25-ből, és rájöttem, hogy én leginkább a harmadik szolgához hasonlítok. Nem sokat bíztak rá, és azt is elásta a földbe. Talán így gondolkozott. „Nem sokat kaptam, miért kéne foglalkoznom vele? Nem fogok gondot okozni magamnak ezzel a feladattal. A gazda észre se fogja venni.” Néha úgy látom a rám bízott: férjem felesége – szüleim gyermeke – gyermekeim anyja – barátaim barátja szerepet, mint „közönséges” feladatot, egy-talentumos megbízatást. Rengetegen vannak rajtam kívül, akik ugyanezt a feladatot kapták, vélekedem. Észrevétlenül hagyom, hogy az önzés, a másokkal szembeni figyelmetlenség, türelmetlenség jellemezze néha a megnyilvánulásaimat. De Isten azt akarta, hogy készségességem életem minden területén jelen legyen, meghalljam és kövessem indításait a mindennapok szintjén.

Miért vár el Isten engedelmességet tőlünk minden nap, minden percben? Mert azt akarja, hogy bízzunk Benne. Az engedelmesség azt jelenti, hogy akaratunkat az Ő akaratával cseréljük fel. Isten jól tudja, hogy nehéz lesz meghallanunk a hangját és követnünk tervét a holnapunkra vonatkozóan, ha nem vállaljuk az engedelmességet a mában. De azt ígéri, hogy ha hűek vagyunk a kis dolgokban, „sokat bíz ránk”, és nagy örömben részesít (Mt 25,21).

Olyan türelmes velünk az Isten, amíg megtanulunk engedelmeskedni neki életünk nagy és apró dolgaiban! A Vele való kapcsolatunkban találjuk meg azt a célt, irányt és értelmet, amit annyira keresünk az életünkben. Ha az Ő hangját követve éljük az „itt és most”-ot, hivatásunk és terveink az Isten iránti szeretetre kezdenek irányulni, és nem az „önmegvalósításra” vagy arra, hogy Rajta kívül más szemében is fontossá váljunk.

Igaz is, végül rendet raktam férjem szekrényében. Úgy tűnt, hallom Isten kuncogását, és éreztem a mosolya melegét. Kívánom, hogy te is érezd meg ezt, amikor ma igyekszel „itt és most az Ő hangját követve” élni és cselekedni.

Istenem, amikor ellenőrzöd a rám bízott feladatok teljesítését, hűségesnek találsz? Úgy élek, úgy követem a hangodat, ahogy szeretnéd? Néha beesem a jobb jövő, könnyebb feladat utáni vágyakozás csapdájába, s azokra tartogatom a hűséget. Segíts, hogy bízzam Benned. A Te szeretetedet akarom sugározni, a Te kinyújtott kezed akarok lenni ma is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today
www.proverbs31.org

Épp, mint a falevelek

Marybeth Whalen

„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.”
Mk 8,35

Mialatt ezt írom, ősz van, és a falevelek fejedelmi színekben pompáznak. Minden táj olyan, mintha Isten maga festette volna – pirosra, sárgára, narancssárgára, zöldre. Gyönyörködöm vezetés közben, magamba szívom a káprázatos látványt, mely ünnep a szemnek, s megköszönöm Istennek ötletességét, gondosságát, amivel a legapróbb részletet is kidolgozta a Földön.

Amikor kislányom megkérdezte egyik nap, hogy mitől változik meg a levelek színe, kutatni kezdtem agyam távoli sarkaiban, hogy választ leljek erre az alapfokú tudományos kérdésre. Semmit sem találtam. Megsimogattam kislányom buksiját, s – mint már annyiszor – biztosítottam róla, hogy majd együtt fogunk választ keresni erre a kérdésre. (Néha a gyermekeim kétségbe vonják, hogy egyáltalán jártam-e iskolába, vagy ha igen, nem értik, hogy tudtam ennyire kevés dolgot megjegyezni a tanultakból.)

Aztán együtt elolvastuk egy könyvben, mi is történik ősszel a levelekkel. Ahogy lassan haldokolni kezdenek, egyre gyengébben kapaszkodnak az ágba, s minél inkább elszakadnak tőle, annál kevesebb lesz bennük a klorofil. A klorofil zöld színű, ettől látszanak a még életteli levelek zöldnek. Ahogy fogy a klorofil, más színek is érvényre juthatnak. A piros, narancssárga, aranyszín eddig is ott volt a levelekben, de a klorofil zöldje elnyomta őket. A haldoklás kellett hozzá, hogy a színpompa előtűnjön.

A mi életünk is haldoklás napról napra, mint leveleké. Amikor Krisztus mellett döntünk, Ő azt kéri, vegyük fel a keresztünket, és kövessük őt, adjuk át magunkat egy folyamatnak, mely során fokozatosan lemondunk jogainkról, büszkeségünkről és önmagunkról a szolgálatban, az önátadásban. Ez egy fájdalmas haldoklási folyamat, mely viszont olyan színeket hoz elő életünkből, amiknek ottlétéről fogalmunk sem volt. Azelőtt önközpontúságunk beárnyékolta valódi énünket, állandó, ám közönséges zöld színre festve minket. A haldoklás folyamatában rájövünk, hogy Isten sokkal ragyogóbbá, színesebbé tervezett, ha életünket átadjuk Neki.

Az embereket vonzza ez a csodálatos színvilág. Tudni szeretnék, hogyan törhetnek ki ők is régi, zöldre festett életükből, és élhetnek ebben a ragyogásban. Embervoltunk arra késztet, hogy mint a levél a fához, kapaszkodjunk pénzünkbe, családunkba, kényelmünkbe, szokásainkba. Isten viszont azt kéri, hogy mindezt eresszük el, bízzuk Rá magunkat, és haljunk meg egy kicsit minden nap. Bíznunk kell a haldoklás folyamatában, és biztassunk másokat is, hogy ezt tegyék, hogy bontakozzanak ki ragyogó színeink, melyek vonzani kezdik a tekinteteket, és közelebb hozzák az embereket Istenhez, az Ő szándékai szerint.

Uram, nem akarok magam-színezte életet élni. Mutasd meg, kérlek, hogy önmagam számára lassan meghalva, hogyan tudom felragyogtatni magamban a Te színeidet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.26.
www.proverbs31.org

Hogyan tudjak újra bízni?

Micca Monda Campbell

„Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”
Jn 11,40

Mária, Márta és testvérük, Lázár, Jézus legbelső baráti köréhez tartoztak. Ezért lehetett biztos Mária és Márta, hogy Jézus eljön, mikor megtudja, hogy Lázár súlyos beteg. Sokszor voltak tanúi annak, hogy Jézus vadidegeneket gyógyít, istápol. Biztos, hogy eljön azokhoz, akiket szeret. Ám, ahogy a Jn 11,4-6-ban olvashatjuk, nem így történt.

Jézus valóban szerette Máriát, Mártát és Lázárt. Mégis, amikor hallott Lázár betegségéről, még „két napig azon a helyen maradt, ahol volt”.

Álljunk itt meg egy percre. Engem nagyon zavar, hogy bár Jézus szerette a barátait, két napot várt, mielőtt elment volna hozzájuk. Ez a részlet mintha igazolná a visszautasítástól való félelmünket. Így gondolkozhatunk: „Ha Jézus még Lázárral sem törődött, aki pedig a személyes barátja volt, akkor velem miért törődne?”

Férjem halála után úgy éreztem, Isten nem szeret, nem törődik velem. Azelőtt bíztam Benne, azt hittem, hogy az Ő gyermekeként semmi rossz nem érhet. Mikor mégis megtörtént a baj, bevettem a Sátán hazugságát: „Tudtam, Uram! Tudtam, hogy igazából nem is szeretsz!” Elhittem a Sátán propagandáját, és kételkedni kezdtem Istenben. Azt ígérte, hogy nem hagy el soha, és lám, itt vagyok, magamra maradtam. „Hogy tehette ezt velem, hogy csaphatott be Isten?”- töprengtem.

Érezted már azt az üres tehetetlenséget, ami egy árulás, egy veszteség, magadra maradás után betölti a lelked? Az otthonodat veszítetted el vagy a magzatodat, vagy elutasított valaki, akit szerettél, akiben bíztál. A fájdalom azt súgja, hogy nem szabad többé bíznod senkiben és semmiben.

Amikor akár érzelmi, akár fizikai traumát élünk át, és Isten nem úgy reagál, ahogy elvárnánk Tőle, két dolgot tehetünk. Vagy odafordulunk Hozzá, és bízunk a pozitív végeredményben, vagy elfordulunk, és tápláljuk magunkban a keserűséget. De ennek nem kell így maradnia. Megtanulhatunk újra bízni Benne.

A körülmények gyakran nem teszik lehetővé, hogy távolabbra tekintsünk. Isten mindig pontosan tudja, mit tesz az életedben, és amit tesz, mindig szeretetből teszi. Ha elfog a félelem, nem a kiutat keresem, hanem megkapaszkodom abban a biztonságban, hogy Isten jelen van, Nála van az irányítás, Ő tudja, mi történik, és gondja van rám.

Míg mások elutasíthatnak, abban biztosak lehetünk, hogy Isten nem csal meg. Ahogy kezdtem megérteni, hogy Isten nem hagyott el, hanem ott van velem a gödörben, lassan felfogtam egy mélyebb igazságot is. Amíg a földön élek, fognak rossz dolgok történni velem. Többnyire annak következményei, hogy ebben a bukott világban élünk.

A betegség, az erőszak, a halál hozzátartozik a bukott világhoz, amit Isten egykor majd helyre fog állítani. Addig viszont előfordulhat, hogy megengedi, hogy ilyen traumák érjenek. Nem azért, hogy fájdalmat okozzon nekem, hanem arra használja őket, hogy gazdagodjon, fejlődjön általuk a lelkem. Charles Stanley szavaival: „Bizonyos dolgokat Isten annyira fontosnak tart, hogy ezek elérése megéri, ha egy időre megszakad gyermekei boldogsága és egészsége.”

Ez történt Mária és Márta esetében is. Jézus megmondta Mártának, hogy ha hisz, látni fogja Isten dicsőségét. Érted? Ha hiszel, látni fogod. Ha te meg én úgy döntünk, hogy félelem helyett hinni fogunk, látni fogjuk, ahogy Isten dicsősége fájdalmunkat életre és áldásra váltja.

Mivel Mária és Márta hitt, tanúi lehettek Isten dicsőségének, amikor feltámasztotta a halálból testvérüket. Félelmük elszállt, hitük megerősödött. Ha bizalomra akarjuk váltani félelmünket, hinnünk kell, hogy olyasmit tartogat számunkra Krisztus, ami megéri a mostani fájdalmat.

Uram, segíts, hogy akkor is higgyem, hogy te a legjobbat akarod nekem, amikor nem értem, miért teszel valamit az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.29.
www.proverbs31.org

A recept
Lysa TerKeurst

„És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róm 12,2

Fiatal anya koromban kétségbeesetten kerestem a receptet. Hittem, hogy lennie kell egy képletnek, amihez igazítva családi életünket, nagyszerű gyermekeket nevelhetek. És valóban jó néhány anyuka igyekezett meggyőzni arról, hogy az ő receptje az igazi.

„Üvegből etesd, és ne engedd soha, hogy az ágyadban aludjon.”

„Szoptasd három éves koráig, és aludjon kettőtök között az ágyban, hogy biztonságban érezhesse magát.”

„Ne járasd óvodába. Rossz irányba befolyásolja szociális fejlődését.”

„Amint eléri a megfelelő kort, küldd óvodába. Elengedhetetlen a szociális fejlődéséhez.”

„A TV nézés jót tesz.”

„A TV nézés ártalmas.”

„5 éves korában kezdd el tanítani neki a betűket.”

„Hagyd, hogy saját ritmusában tanuljon olvasni. Megutálja az olvasást, ha erőlteted.”

„Ha veszekszik a testvérével, avatkozz be, és mutass mintát a helyes konfliktusmegoldásra.”

„Hagyd őket, hogy rendezzék le egymás között a konfliktusaikat.”

„Legyél jelen gyermeked életében napi 24 órában.”

„Ne légy helikopter anyuka. Hagyd, hogy felfedezzék önmagukat anélkül, hogy állandóan ott köröznél a fejük fölött.”

Komolyan, nem tudom, hogy mi, fiatal anyukák, hogy jutunk bármire is a rengeteg egymásnak ellentmondó információt és tanácsot hallgatva. Anyaságom első öt évében meg voltam győződve róla, hogy véglegesen elrontom a gyermekeimet. És nem azért, mert hanyag voltam. Dehogyis. Minden morzsányi információt összeszedtem a gyermeknevelésről, s naponta próbáltam újrafogalmazni „a receptet”.

Hogy hova jutottam? Van öt gyermekem 11 és 22 év között, és a legjobb tanácsom a recepttel kapcsolatban az, hogy ilyen nem létezik.

Nincs tökéletes gyermeknevelési recept. Ami az egyik gyermeknél beválik, a másiknál csődöt mond. A látszólag tökéletes algoritmus, amit az egyik család követ, katasztrofális lehet egy másiknál.

Nem azért teremtett Isten, hogy képleteket kövessünk. Jézus követésére lettünk teremtve. Ennyi.

És ahogy ez igaz a gyermeknevelésre, igaz életünk minden más területére is. Úgy alkotott meg Isten, hogy hagyjuk, hogy Jézus irányítson a házasságunkban, a munkánkban, a szolgálatunkban, a gyülekezeteinkben, a barátságainkban, mindenben. Pál apostol erőteljesen hangsúlyozza a Római levél 12,2-ben: „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Nem kell robotként működnünk a világ képletei alapján. Azért alkotott Isten, hogy váljunk azzá az egyedi személlyé, aki el tudja végezni a csak neki előkészített feladatokat. Milyen ő a gyakorlatban?

Egy egyszerű asszony, aki alázatosan elismeri, mennyire keveset tud az életről, és hogy mennyire szüksége van Jézusra. Nem csak lelki életében, hanem minden szempontból. Ahogy telik a napja, mindegyre hallhatod szívből jövő sóhajtásait „Jézusom, mutasd meg, mit kell tennem, mutasd meg, hogyan kell tennem.”

És mindeközben lazul a szorítás, amellyel a receptekbe kapaszkodott, s bátran követi a szelíd hangot, mely így szól: „ez az út, ezen járj” (Iz 30,21).

Uram, segíts, hogy Téged, és csak Téged kövesselek, ne pedig előre megfogalmazott recepteket. Segíts rájönnöm, hogy mindenek előtt Rád van szükségem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.18.
www.proverbs31.org

Ne rágódj

Rachel Olsen

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”
Fil 4,6

Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel – és félek, kifutok az időből. Mi van, ha sosem jövök rá? Örökre boldogtalan és félig kész maradok? Sosem érem el a célom? Mit kezd velem Isten – haszontalan szolgának tart? De nem tehetek róla. Miért nem válaszol az imáimra, mikor iránymutatást kérek? Túl sokat vétkeztem talán? Biztos többet kéne olvasnom a Bibliát. Vajon ezért büntet? Tényleg ennyivel rosszabb vagyok másoknál? Vagy egyszerűen nincs semmihez se tehetségem. Fejlesztenem kellett volna a képességeimet, és nem tettem. Talán ez lehet a hiba, és már túl késő hozzákezdeni. Akkor most mit tegyek? Fogalmam sincs, hol rontottam el, mit kéne tennem…

Ismerős ez a gondolatmenet? Talán nem a hivatásodról, hanem a társad megtalálásáról, lakásvásárlásról vagy édesanyáddal, a főnököddel való kapcsolatodról voltak hasonló töprengéseid. Hajlamos vagy rágódni a dolgokon? Aggodalmaskodni, elkérődzni a problémákon? Végeérhetetlenül, passzívan, túlzottan elemezgetni az okokat, az esetleges következményeket? Nem tudsz elszakadni tőlük?

Sokan hisszük, hogy amikor rossz passzban vagyunk, meg kell próbálnunk felfejteni az érzéseinket és az adott helyzetet, meg kell vizsgálnunk minden oldalról, hogy belelássunk, megértsük, és megoldást találjunk boldogtalanságunkra. Az utóbbi 20 évben számtalan kutatás igazolta, hogy a hasonló töprengések negatív eredménnyel járnak: fenntartják és tovább rontják a borús hangulatot, erősítik a negatív gondolkodást, motiválatlansághoz, energiavesztéshez vezetnek, gátolják a koncentrációt, a probléma megoldását. Sonja Lyubomirsky professzorasszony írja egy helyen: „Bár az emberek úgy érzik, a töprengés segít önmaguk és problémájuk jobb megértésében, ez ritkán történik meg. Az eredmény inkább egy torzult, pesszimista kép lesz az életükről.” Majd hozzáfűzi: „Szabadulj meg a problémákon való töprengés bilincseitől, hagyd abba a rágódást.”

Azok alapján, amit a Filippibeliekhez írt levélben olvasok, biztos vagyok benne, hogy Pál apostol egyetértene a professzorasszonnyal. Lássuk, mit mond Pál (Fil 4,6-9):

„Ne aggódjatok semmiért. De imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé. Akkor Isten békéje, mely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.

Végül, testvéreim, irányuljanak gondolataitok mindarra, ami igaz, ami tiszteletre és becsületre méltó, ami tiszta, ami szeretetre és dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és nálam láttatok, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!”

A 6. versben Pál három utasítást ad azoknak, akik állandóan rágódunk a problémáikon:

1. Ne aggódjatok semmiért.

2. Mindenről imádkozzatok.

3. Adjatok hálát Istennek mindenért.

Mi lenne, ha megszívlelnénk, és gyakorlatba ültetnénk a tanácsokat? Ha elhatároznánk, hogy többé nem aggódunk semmiért? Ha mikor észrevesszük, hogy aggodalmaskodni kezdünk, abbahagyjuk, és Isten elé tárjuk gondjainkat? Ha azonnal meg is köszönjük Neki, hogy kezébe veszi az elé tárt dolgainkat?

És végül mi lenne, ha a gondolkodási szabadidőnket arra használnánk, hogy arról elmélkedjünk, milyen csodálatos módon gondoskodik rólunk a mi hatalmas Istenünk?

Ha számbavennénk az áldásokat, Isten hűségének példáit az életünkben – ma, majd holnap, meg a jövő héten is? Mi történne akkor?

A hetedik versben azt ígéri Pál, hogy csodálatos békességet fogunk tapasztalni – olyan békét, amit még elképzelni sem tudtunk azelőtt! Felfoghatatlan békességet! Ennek a békének olyan ereje van, hogy meg tudja védelmezni szívünket és elménket, és megkönnyíti, hogy abbahagyjuk a rágódást és hogy hálásak legyünk.

Ennek olyan boldogság íze van, nem? Hagyjuk hát abba a túl sok töprengést. És hagyjuk abba túl kevés imádkozást is. Döntsük el, hogy boldog, hálatelt napunk lesz. Aztán holnap, mikor felkelünk, döntsük el megint.

Uram, eléd tárom, és átadom Neked minden félelmemet és problémámat, hogy vedd őket gondjaidba. Én semmit sem oldok meg az aggódással - Te viszont mindent helyre teszel, mert számodra semmi sem lehetetlen! Köszönöm, hogy gondot viselsz rám és a mai napomra. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.12.01.
www.proverbs31.org

Mindenkit megérinthet az igazság
Lysa TerKeurst

„Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…” Róm 15,18a


Egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy az embereket mindaddig nem érdekli, mit mondunk Jézusról, míg meg nem tapasztalják Jézus valóságát az életünkben.

Ne fuss át könnyedén mondatom második felén. Jézussal való közös történetünk a leghatékonyabb megváltó üzenet, amit megoszthatunk másokkal.

A „közös” történetünket másokkal is közössé – azaz közzé - kell tennünk. Erre szomjazik a világ. Vitázhatnak, érvelhetnek a teológia igazságaival szemben, de nem vitatkozhatnak azzal, amit Jézus a mi személyes életünkben véghezvitt. A megélt igazság a leghatékonyabb prédikáció.

Nem tudom, észrevettétek-e, hogy míg ilyenkor, karácsony körül az emberek fogékonyabbak a Jézusról szóló beszélgetésekre, legszűkebb köreinkben, barátokkal, családtagokkal nehezebben beszélünk Róla. Jó ezen elgondolkozni. Mindnyájunk életében vannak olyan emberek, akiknek szükségük van arra, hogy át tudjuk törni tétovázásunk falát, ami elválaszt attól, hogy megosszuk velük Jézussal kapcsolatos élményeinket.

Néhány hete különösen világossá vált ez számomra, amikor Floridában tartottam előadást egy vacsorán a Terhesgondozó Központban. Az est végén a központ igazgatója felkérte az egyik igazgatósági tagot, hogy jöjjön előre, és zárja le az együttlétet egy imádsággal. Majd leestem a székről, mikor megláttam, hogy ezt az igazgatósági tagot még gimnazista koromból ismerem.

Pontosítsunk: én tudtam, hogy kicsoda ő, neki fogalma sem volt, ki vagyok én.

Annakidején ő az iskola népszerűségi listáján a legfelső réteghez tartozott: egy sztáratléta, aki gyönyörű lányokkal járt. Én azok közé a lányok közé tartoztam az iskolában, akiket könnyű volt észre se venni. Kicsit láthatatlannak is éreztem magam akkoriban. Az üres tekintetről, amivel rám nézett, mikor bemutatkoztam neki, s közöltem, hogy egy évben érettségiztünk ugyanabban a gimnáziumban, látszott, hogy igazam volt hajdanában.

Rögtön mentegetőzni kezdett akkori viselkedéséért, s elismerte, hogy ha szavaztak volna, hogy melyikükből lesz később lelkipásztor, ő kapta volna a legkevesebb szavazatot. Egyetértettem vele. De az igazat megvallva rólam se gondolták volna, hogy valaha majd egy missziós egyesületet fogok vezetni.

Néhány percnyi csevegés után elkomolyodott az arca. Majd mondott valamit, amit sokáig nem fogok elfelejteni.

„Tudod, mi a furcsa, Lysa? A gimnáziumi és egyetemi évek alatt mindig a középpontban voltam, mindenki ismert. Rengeteg barátom volt. Aztán bekerültem egy neves egyetem kosárlabda csapatába, és még több ember megismert. De soha senki, se családtag, se társak, se barátnők, se tanárok, se edzők, se professzorok, se rajongók – senki soha nem beszélt nekem Jézusról. Annyi év alatt, annyi emberrel beszélgetve soha senki nem próbált nekem az igazságról beszélni. Végül 21 éves koromban, valaki meg merte osztani velem a Jézussal való találkozásának élményét, és ez az egész életemet megváltoztatta.”

Megdöbbentettek a szavai. És remélem, mindig is így fognak hatni rám.

Mindenkit megérinthet az igazság.

A félénk, láthatatlan lányt is, aki legfeljebb csak háttérzajnak tartja magát. És a sztáratlétát is, akiért ezrek rajonganak.

Mindenki megérdemli, hogy – inkább előbb, mint utóbb – halljon Jézusról.

És sose tartson vissza az a gondolat, hogy valaki más ezt jobban el tudja végezni, mint te. Van a környezetedben valaki, akinek hallania kéne Jézussal való közös történetedről? Ne hagyd, hogy a Sátán elhitesse veled, hogy másnak a dolga az üzenetvivés. A tied is, kedves testvérem, ha olvasod ezeket a sorokat.

És ne töprengj azon, hogyan tudnál tökéletes keretet biztosítani egy ilyen beszélgetésnek. Csak mondd meg Jézusnak, hogy Róla szeretnél beszélni az illetővel. Jézus nagyon ért a részletek kidolgozásához. A mi dolgunk az engedelmesség, Istené az eredményesség.

Uram, köszönöm, hogy előbb szerettél engem, minthogy ismertelek volna. Add, hogy a Te szemeddel lássak, a Te füleddel halljak, hogy észrevegyem, ha valakinek beszélnem kell ma Rólad. És adj megfelelő szavakat, no meg bátorságot, hogy baráti körömben és családomban is tudjam megosztani Veled kapcsolatos élményeimet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.12.02.
www.proverbs31.org

2011. március 29., kedd

A nyelv korlátai

2011.03.28.

„A te akaratod legyen meg úgy a mennyben, mint a földön”.
Nem így kéne inkább mondanunk? Ebben több az energia, nem lehet olyan legyintve mondani: Legyen meg a te akaratod.
Nem az enyém, nem a másé, azt akarom én is, hogy a Te akaratod váljék valóra az én életemben is, a szeretteimében is, és a mi tévútra vivő akaratunk miatt egyre nyomorúságosabbá váló Földünk életében is.
Na meg hogy jövök én ahhoz, hogy a teremtő „LEGYEN”-t kimondó Istennek én mondjam, hogy: legyen.

„Eljön az idő, és már el is jött, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát.”
Lélekben – ezt értjük. Nem a formák, a vallásos szokások számítanak már, de mégcsak nem is a szavak. A lelkünk mélyén a Lélek imádja velünk Istent.
De mi az, hogy: igazságban? Nem ám valami intellektuális igazságkeresésről van itt szó, egy másik értelem rejtőzik az igazság szavunkban: igaz voltukban, azzal imádják Istent, hogy igazak, és igazak igyekeznek maradni. Igaz pedig az, aki szent elhatározással, Istennel és az emberekkel való tökéletes szeretetkapcsolat szándékával azon az úton akar járni, amit Isten tervezett, rendelt neki.

2011. március 27., vasárnap

A helyemen állsz

Egy idős ember egyik vasárnap elment egy templomba. Korán érkezett, leparkolt, és kiszállt az autóból. Melléhúzott egy másik kocsi, s a vezető kiszólt. „Én szoktam ott parkolni. Elfoglalta a helyemet.” A látogató bement a vasárnapi iskola termébe, talált egy üres széket, leült. Egy fiatal lány a gyülekezetből odasietett, s rászólt: „Az az én helyem! A helyemen ül.”
A látogatót elkedvetlenítette a barátságtalan fogadtatás, de nem szólt semmit. A vasárnapi iskola végén bement a templomba, és leült egy padba. Rövidesen odajött egy gyülekezeti tag, s megszólította: „Ott én szoktam ülni, maga elfoglalta a helyemet”.
A látogatónak ez még az eddigieknél is rosszabbul esett, de továbbra is hallgatott. Később, amikor a gyülekezet közösen imádkozott Krisztushoz, hogy legyen jelen közöttük, a látogató felállt, s a külseje lassan megváltozott. Szörnyű hegek jelentek meg a kezén, s a szandálba bújtatott lábfején. Valaki észrevette, s felkiáltott: „Mi történt magával?”
A látogató megszólalt: „A helyetekre álltam.”

freechristiancontent.org

2011. március 25., péntek

Te csak nyomd

Egyik éjszaka, mialatt a férfi a gerendaházában aludt, hirtelen fény töltötte be a szobát, és megjelent előtte Isten. Közölte az emberrel, hogy egy feladata van számára. Kivezette a ház elé, és rámutatott egy sziklára nem messze az ajtótól. Elmagyarázta, hogy nem kell mást tennie,csak teljes erejével nyomja a sziklát.
A férfi másnap nekilátott, és nap nap után nyomta a sziklát. Sok év telt el, mialatt minden nap napkeltétől napnyugtáig végezte a feladatot. A vállait nekifeszítette a hideg, kemény, mozdulatlan tömegnek, s teljes erejéből nyomta. Esténként kimerülten tért vissza a házba, azzal az érzéssel, hogy egész nap hiába dolgozott.
Mivel a férfi csüggedni kezdett, az Ellenség (a Sátán) úgy találta, itt az idő, hogy belépjen a történetbe, s eltérítse az ember gondolatait a feladatról: „Hosszú ideje nyomod már teljes erődből azt a sziklát, s meg se mozdult.” Ezzel egyrészt azt sugallta, hogy lehetetlen teljesíteni a feladatot, másrészt azt, hogy nem képes elvégezni, amit rábíztak.
Ezeknek a gondolatoknak megvolt a hatásuk. „Minek gyilkoljam magam?”, gondolta az ember. „Ha úgy sincs semmi értelme, nem erőlködöm tovább, épp csak nekidőlök, aztán annyi.”
Mielőtt másnap foganatosította volna tervét, gondolta, Isten elé viszi a gondját, nélküle nem akart dönteni. Imádkozni kezdett hát: „Uram”, szólította meg Istent, „régóta szolgállak, igyekeztem minden erőmmel teljesíteni a feladatot, amit rám bíztál. De látod, hasztalan gyürkőztem neki minden nap, egy fél millimétert sem sikerült arrébb tolnom a sziklát. Mit rontottam el? Miért nem sikerült?”
Az Úr szeretettel válaszolt. „Fiam, amikor arra kértelek, hogy szolgálj engem, s te elvállaltad, azt a feladatot adtam, hogy teljes erődből nyomd a sziklát. Te ezt meg is tetted. Egy szóval sem mondtam, hogy azt várom tőled, mozdítsd el a sziklát. A te feladatod az volt, hogy nyomd. S most elém állsz erőd fogytán, s úgy érzed, kudarcot vallottál. Valóban így történt? Nézz magadra. Karod erős, izmos lett, a hátad széles, napsütötte barna, a kezed kérges a munkától, lábad szilárd és erőteljes. Az állandó ellenállástól, amit a szikla jelentett, megerősödtél, képességeid messze meghaladják azt, amilyen a szolgálat kezdetén voltál. Valóban nem mozdítottad el a sziklát. De a te hivatásod az engedelmességre szólt, arra hogy éld a hitedet, és bízz a bölcsességemben. Mindezt megtetted. Most pedig, fiam, arrébb gurítom a sziklát.”
Néha, mikor Isten hívását halljuk, megpróbáljuk értelmezni akaratát, pedig Isten nem vár mást tőlünk csak hogy engedelmeskedjünk, és higgyünk Benne. Gyakorold hát állandóan a hegyeket mozgató hitet, de tudd, hogy végül Isten az, aki elmozdítja a hegyet.

Free Christian Content.org

2011. március 20., vasárnap

Lélekerősítő levelek 39

Belső nagytakarítás
Karen Ehman

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Zsolt 51,12

„Óh, Jenny, teljesen összezavarsz”, korholtam tréfálkozva a barátnőmet. „Rendben, akkor jövő héten találkozunk.” Ezzel a várandós anyuka felkapta a táskáját és a Bibliáját, futólag átölelt, és kiviharzott az ajtón. Ezt megelőzően közölte bibliakörünk összegyűlt tagjaival, hogy nem tud maradni, mert az anyósa jön pár napra látogatóba, este érkezik. A nagymama azért teszi meg az utat, hogy segítsen menyének a nagytakarításban. A kismamára, akinek már majd szétrepedt a pocakja, rátört a kedvesen „fészekrakási késztetésnek” nevezett ösztönös feszültség, amit a szülés előtti napokban vagy olyankor érzünk, amikor már csak pár nap választ el attól, hogy az örökbe fogadott gyermek megérkezzék családunkba.

Ami kiverte nálam a biztosítékot, az volt, amit Jenny csinálni akart, mielőtt az anyósa megérkezik. Meleg vacsorát szeretett volna főzni neki? Vagy előkészíteni a helyét valamelyik gyerekszobában?

Egyiket sem. Jenny egyetlen tennivalóért száguldott haza: ki akarta takarítani a házat.

Igen, kitakarítani. Mielőtt a nagytakarításhoz érkező segítség betoppanna. Azzal érvelt, hogy szégyellné, ha anyósa felfedezné a több hetes porcicákat, a sarkokban helyet igényelt pókhálókat. Felszíni takarítást végez tehát, mielőtt az anyós nekilátna a nehézfegyverekkel – porszívó, tisztítószerek, miegymás – a tényleges nagytakarításnak.

Ugye mindnyájan tettünk már ilyet? Alaposan megtisztogatjuk a fogainkat – hónapok óta először fogselyemmel is – mielőtt a félévenkénti kontrollra mennénk fogorvosunkhoz. Levágjuk körmünket, felpuhítjuk, lereszeljük a bőrkeményedéseket este, mielőtt másnap felhasználnánk a születésnapi ajándékba kapott pedikűr-kupont. Valami bennünk nem bírja elviselni, hogy mások meglássák, milyen koszt hagyunk felgyűlni néha az életünkben.

És ez nemcsak a takarításra és a higiéniára vonatkozik. Nagymértékben jellemzi életünk más területeit is.

Egy belső késztetés arra sarkall, hogy valamiképpen letisztogassuk a bűnünket, mielőtt Jézus elé vinnénk. Ezt érezzük a Vele való első találkozás előtt is. Nagyon nehéznek érezzük az addig elkövetett bűneinkkel megrakott zsákot. Ezért megpróbálunk könnyíteni rajta, mielőtt Jézus elé vinnénk. Pedig a pásztorból lett költő, Dávid is kijelenti a mai zsoltárrészletben, hogy nem kell nyállal tisztogatni elhomályosodott szívünket, inkább könyörögjünk: „Teremts bennem tiszta szívet, Istenem”.

Igen, a mi dolgunk a könyörgés.

Az Ő dolga a takarítás.

De mikor belegázolunk bűneink mocskába, néha mi is, akik évek, évtizedek óta Vele járunk, úgy érezzük, el kell lapátolnunk a felszínt, mielőtt Vele újra szóba állhatnánk.

Pedig nem kell mást tenni: forduljunk a Nagy Takarítóhoz, mert egyedül nála van lélek-fertőtlenítő. Hívjuk be a lelkünkbe, és kérjük meg, hogy teremtsen bennünk tiszta szívet, újítsa meg a lelkünket, hogy teljesebben szolgálhassuk Őt. Csak így tűnhetnek el a sötétség porcicái, melyek homályba borítják lelkünket, és ragyoghat fel újra bennünk a megújult lélek.

Uram, add, hogy merjek odajárulni eléd koszosan, mocskosan is, tudva, hogy csak Te tudod ragyogóra sikálni a szívemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.05.
www.proverbs31.org

A haldokló hit újraéled
Wendy Blight

„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Róm 10,17

Jogi tanulmányok. Két szó, ami egyeseket megrémít, másokat elbűvöl.

Három évet áldoztam életemből jogi tanulmányokra – adatgyűjtésre, esettanulmányozásra, törvényalkalmazásra, érvelésre. Órákat töltöttem a jogi könyvtárban. A kutatás, tanulás, írás minden időmet elrabolta. Kemény munkám kifizetődött, mikor leadtam a dolgozatokat.

Újra kifizetődött, mikor átmentem az ügyvédi vizsgán.

Aztán megint, mikor végzett jogászként beléptem első munkahelyemre, az egyik legnagyobb, legnevesebb céghez Dallas alsóvárosában.

Életem legjobb időszaka kezdődhetett volna, ehelyett én üresnek, céltalannak éreztem. Nem találtam örömöt, elégedettséget abban, amit nap mint nap csináltam. Mennyi időmbe és pénzembe került, hogy idejussak! És valami mégis hiányzott.

Amit lelkem mélyén éreztem, a haldokló hit nyöszörgése volt. A kimerült lélek mardosó éhsége. Feltöltöttem magam világi tudománnyal, s közben kiéheztettem a lelkemet.

Testvérem, érzel valami hasonlót, mialatt olvasod a szavaimat? Üresnek, száraznak, kimerültnek érzed magad? A hit Isten Igéjéből táplálkozik. Ha nem adagoljuk magunknak rendszeresen Isten Igéjét, egyre csak gyengülünk. Próbáltam táplálni hitemet két-három perces áhítatokkal reggelente vagy legalább néhány alkalommal egy héten. Ha éheztetjük hitünket, egyre messzebb kerülünk Atyánk szívétől. Egyre nehezebben bízunk benne. Néha nem akarjuk dicsőíteni Őt. Bűntudatunk van. Egyedül érezzük magunkat. Hallgasd csak az Atya szívéből fakadó szavakat:

„A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Róm 10,17

„Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Mt 4,4

„Boldog ember az, aki /…/ az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Zsolt 1,1-3

A hit Isten szavából táplálkozik. Hitünk meghal, ha nem kap életet az Igéből. Rájöttem, hogy változtatnom kell étkezési szokásaimon. Valami mást kell fogyasztanom, nem a jogi eseteket és törvénycikkelyeket.

Isten ma ideterelt téged. Kérdezd meg, miért tette. Megbirizgálta az Úr a szívedet? Szíved egyik húrja rezonál arra, amit írtam? Nagyon kérlek, ne hagyd figyelmen kívül a fenti szavak, igék hatását rád.

Legyünk mi is boldogok, mint az az ember, akiről az 1. zsoltár szól, aki éjjel-nappal elmélkedik Isten szavain. Mondjuk, tanuljunk meg ma egy idézetet a Bibliából. Keress egyet, talán valamelyik a fentiek közül alkalmas lesz. Adj „hit-ételt” szívednek, elmédnek. A következő napokban emészd a megtanult igét, mondd el újra meg újra, és add tovább. Figyeld Isten munkáját benned. Engedelmességed meghozza gyümölcsét.

Csak várj, figyelj, és látni fogod.

Uram, kimerültnek és üresnek érzem magam, s olyan távol vagy tőlem. Gyere közelebb, kérlek, táplálj szavaiddal, éleszd fel haldokló hitemet. Tégy olyanná, mint a folyóvíz partjára ültetett fa, teremjek jó gyümölcsöt, álld meg minden cselekedetemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.08.
www.proverbs31.org



Igen, de nem látok!
Lynn Cowell

„Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: ’Kövess engem!’” Jn 1,43

Apró fénykört írva lábunk elé, elemlámpánk csak a következő lépésünknek nyújtott irányt és biztonságot, mikor Rose-zal napkelte előtti sétánkra indultunk. Szorongásunk feloldódott, ahogy beszélgetni kezdtünk az előttünk álló napról. Tudtuk, hogy a fény jó irányba visz. Mindig csak a következő lépésre kellett figyelnünk.

Tedd meg a következő lépést – Jézus ezt már régen megmondta. „Jöjj velem, és látni fogod.” „Kövess engem.” Ilyeneket mondott Jézus tanítványainak, amikor elhívta őket. Nem ült le velük, hogy megbeszéljék az előttük álló három esztendő eseményeit. Tudta, hogy túlterhelné őket, talán hátat is fordítanának. „Kövess engem”, ennyit mondott. Tedd meg a következő lépést…

Kamaszlányként ismerni szerettem volna a jövőmet. Vajon teljesülnek az álmaim? Milyen egyetemre fogok járni? Az egyházban dolgozom majd? Férjhez megyek egy lelkészhez? Iowában fogok lakni, közel a szüleimhez? Jézus végig tudta a választ ezekre a kérdésekre. Nem mentem egyetemre. Nem dolgozom az egyházban, nem lettem lelkészfeleség. Ő tudta. Bölcsen mindig csak annyi fényt mutatott, melynél meg tudtam tenni a következő lépést.

Mostanában is azon kapom magam néha, hogy tudni szeretném a jövőt. Félelem és aggódás lesz úrrá rajtam. Munkával kapcsolatos aggodalmak: Vajon öt-tíz év múlva is ezt fogom dolgozni? Anyai aggódások: Vajon jó férjet/feleséget találnak a gyermekeim, aki szereti őket és Jézust? Házassági szorongások: Vajon hosszú közös nyugdíjas évek elé nézünk a férjemmel? Olyan dolgokon rágódom, amiknek semmi közük a mai naphoz, a következő lépésemhez.

Jézus tudja. Tudja melyik kérdésre „igen”, melyikre „nem” a válasz. Tudja, hol és mikor kell feltárnia a következő lépést. Az én dolgom, hogy engedelmesen megtegyem azt a lépést.

Fiatalabb koromban nem fogtam fel, hogy amikor megtagadott tőlem valamit, ezek a „nemek” az Ő csodálatos „igenje” felé vezető lépcsőfokok voltak. Megtanultam a sötétségben, hogy ha bizalommal, engedelmesen előre lépek, az út mentén áldás vár. Meg kellett tanulnom, hogy a fájdalmat rejtő ösvények is hozzátartoznak az úthoz. Ezek segítettek hozzá, hogy utamon az engedelmesség felülkerekedjék az aggódáson, a félelmen, az önállósági törekvéseken.

Most már, ha a sötétből felbukkan a szorongás és kétely árnyéka, elhallgattatom a „mi lesz, hogyha” képzelgéseket. Felidézem Jézus szavát: „kövess engem”, és visszatérek az ösvényre, amin a lábam előtt ott a fénykör, és megteszem a következő lépést – a bizalom lépését. Kérem, hogy mutassa meg, mit kell tennem ma. Elhagyom az aggódást azáltal, hogy elmondom Jézusnak gondolataimat, érzéseimet, és bízom benne, hogy gondjaiba veszi minden egyes következő lépésemet.

Uram, ijesztő tud lenni a sötétség. Néha olyan kicsike a bizalomképességem a megteendő lépéshez képest. Segíts, hogy Veled járjam az utat. Hogy lássam, Te segíteni fogsz, hogy bízzam Benned újra meg újra meg újra. Ezt szeretném. Beléd helyezem bizalmamat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.09.
www.proverbs31.org

Barátságrecept
Micca Monda Campbell

„mert ő is egész lelkével szerette Dávidot.” 1Sám 20,17

Oly sokan keresik ma a mély, őszinte kapcsolatokat, s mégis milyen kevesen találnak ilyet. Édesanyám gyakran mondta nekem, hogy szerencsés vagyok, ha csak egy „igaz barátom” van is. A szoros, életre szóló barátságok ritkák. Mai társadalmunkban az emberek egyre magányosabbá válnak, ami „magán”, az válik értékké, egyre ritkábban látunk tartalmas, mély, örökké tartó kapcsolatokat. Pedig a barátság nem csak álom, hanem szükséges valóság.

Lányok lányokkal tudnak igazán barátkozni. Legtöbb esetben egy kislány első szívfájdalma a „legjobb barátnője” elvesztése szokott lenni, nem a „barátjáé”. A nők értékelik a barátságot. Ha elveszítjük, meggyászoljuk. Nemcsak magát a barátságot siratjuk, hanem a megosztott titkokat, az elfecsérelt bizalmat, az elfogadottság érzésének biztonságát. Ha csalódunk, mély fájdalmat élünk át, s megkérdőjelezzük, hogy egyáltalán létezhetnek-e bensőséges barátságok.

Mikor bibliai példát keresek az igaz barátságra, Dávid és Jonatán története jut az eszembe az 1 Sámuel 19-ből.

Dávid legjobb barátja Jonatán volt, Saul király fia. A király gyűlölte Dávidot, irigyelte egyre növekvő népszerűségét, s azt, hogy Isten királlyá kente. Dühe odáig fokozódott, hogy megparancsolta szolgáinak és Jonatánnak, tegyék el Dávidot láb alól. Ám Jonatán szerette Dávidot, és nem akarta megcsalni.

Az igaz barátságot nem csak a szeretet jellemzi, hanem az áldozatvállalás is. Azt olvassuk a történetben, hogy Jonatán levetette köntösét, és Dávidnak adta, páncéljával, kardjával, íjával és övével együtt. Jonatán a királyi trón potenciális várományosa volt, de feláldozta saját jövőjét, és szó szerint átadta a királyságot Dávidnak. Megtanulhatjuk ebből, hogy az igaz barátok áldozatot akarnak hozni egymásért. Egymás szükségleteit, vágyait, kívánságait előbbre helyezik a magukénál.

A barátság harmadik jellemzője a hűség. Jonatán odaállt apja, a király elé, és igyekezett a lelkére beszélni Dávidot illetően. „Apám, nincs igazad Dáviddal kapcsolatban. Ő nem tett ellened semmi rosszat, inkább mindenben a segítségedre volt.” Az igaz barát hűségesen véd másokkal szemben. Nem beszél rólad, ha nem vagy jelen. Az igaz barátok mint önmagukat védik egymást minden külső támadástól.

Végezetül, az igaz barát teljes szabadságot ad, hogy önmagad legyél. Az igaz barátnak nem kell magyarázkodnod, hogy mit miért teszel. Szabadon teheted.

Mikor Jonatán jelt adott Dávidnak, hogy rosszul fordultak a dolgok, és az apja meg akarja ölni Dávidot, a két jó barátnak búcsúznia kellett. A szöveg megemlíti, hogy mindketten sírtak.

Ha összetört a szíved, nyugodtan sírhatsz a barátnőd előtt, meg fog érteni. Nem próbál vigasztalni, nem mondja, hogy szedd össze magad. A jó barátok hagyják, hogy sírjon a másik, s vele sírnak. Ha barátnőd el akar panaszolni valamit, neked elmondhatja. A jó barát hagyja, hogy a másik önmaga legyen, előtte nem kell szerepet játszania.

Ha barátságreceptet szeretnél, nem kell tovább keresgélned. Keverj össze szeretetet, áldozatkészséged, hűséget és szabadságot és ezekből összerakhatod az élethosszig tartó szoros barátságot.

Uram, segíts, hogy olyan barát legyek, mint Jonatán. Aztán áldj meg engem is egy olyan baráttal. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.10.
www.proverbs31.org

Anyának lenni
Lysa TerKeurst

„Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet.” Zsolt 62,12-13a

Nekünk, anyáknak, sosem volna szabad gyermekeink törékeny döntéseire alapoznunk egyéniségünk stabilitását.

Érezted, hogy kudarcot vallottál anyaként, amikor gyermeked osztályfőnöke behívott az iskolába, mert beszélni akar veled? Én is így éreztem. És fordítva: te voltál a legkiválóbb anya, amikor valami különleges jutalomban részesült a gyermeked? Én is éreztem ezt. Hadd mondjam hát még egyszer, hogy épüljön be ez az igazság. Nem másért mondom, testvérem, hanem mert nekem van szükségem rá. Nézd hát el nekem, ha ennek a bizonyságtételnek az üzenete csak nekem szól.

Nekünk, anyáknak, sosem volna szabad gyermekeink törékeny döntéseire alapoznunk egyéniségünk stabilitását.

Öt csodálatos gyermekem van. Tényleg azok. Mókásak, kreatívak, szeszélyesek, makacsok, erősek, gyengék, boldogak, szomorúak, jók és néha nem olyan jók. Egyszóval elég normálisak. És mialatt mindent megteszek, ami erőmből telik, hogy valóban klassz emberekké váljanak – aminthogy lehet, hogy azzá is válnak – erre mégsincs semmi garancia. Előfordul, hogy rossz szülők csodálatos gyermekeket nevelnek. Olyan is van, hogy csodálatos szülők gyermekei egész életükben rossz úton járnak.

Mit tegyen hát az anya?

Ölelje magához az egész folyamatot. Tanuljon belőle. Hagyjuk, hogy Isten szóljon hozzánk a nevelés folyamatában. És lássunk gyermekeink nevelésében önmagunkon túl nyúló befektetést.

Szeressük őrülten a gyermekeinket. Imádkozzunk értük szakadatlan. Rendszeresen beszélgessünk velük. Gyöngéd figyelemmel hallgassuk meg őket. Tisztességet, becsületet példázzunk nekik. És mindegyre irányítsuk figyelmüket Jézusra.

Mindezt meg kell tennünk.

Ezekben a szülői kiváltságokban ott rejlik a jutalom. Amíg a jutalomra összpontosítok ebben a folyamatban, nem fogok csalódni. Megnyugodhatok abban a biztos tudatban, hogy Isten látja erőfeszítéseimet, amiket gyermekeimbe fektetek.

És ő minden mozzanatát a nevelési folyamatnak jóra fogja fordítani. A nevelés folyamata jót fog tenni nekem. Jót fog tenni a gyermekeimnek. Jó lesz az egész. De ez nem egyenlő azzal, hogy mindig jól fogom érezni magam tőle, vagy hogy minden jónak fog látszani. Ha arra számítok gyermekeimtől, hogy mindig jól érezzem magam, és mindig mindent szépnek lássak, nagyot fogok csalódni. A gyermekeim nem azért vannak, hogy anyjuk elismerés, igazolás utáni szükségletét kielégítsék. Hibáik, eleséseik nem dönthetnek ágyba. És sikereiket nem könyvelhetem el anyai érdemrendként.

Ugye, kemény dolog anyának lenni?

Valóban az.

Ugyanakkor ez az egyetlen lehetőség, hogy kinyúljunk a következő generációk felé, és hassunk azok alakulására. Tökéletlen, mégis csodálatos alakítást végezhetünk a jövő nemzedékeken.

Uram, segíts, hogy örömmel végezzem az anyaság kiváltságából fakadó nevelési folyamatot. Önmagamon túli befektetésnek tekintsem a szülői szerepet. De tudjam állandóan, hogy nélküled ez sem megy. Irányíts, kérlek úgy, hogy minden nap, minden módon Téged példázzalak. Jézus nevében, Ámen

Encouragement for today, 2010.11.11.
www.proverbs31.org

Kölcsön Istennek

Rachel Olsen

„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” Péld 19,17

A kávézóban üldögéltem múlt héten, behúzódtam a laptopom mögé, igyekeztem lazának, természetesnek látszani, miközben papírzsebkendővel törölgettem kibuggyanó könnyeimet. Nem számítottam arra, hogy így hatnak rám azok a képernyőről rám tekintő fekete szemek.

Elfelejtettem, hogy Isten beköltözik annak a szívébe, aki a szegényekre figyel.

A Compassion International honlapján nézegettem a szponzorra váró gyermekek képeit, el akartam dönteni, melyiküket válasszam. Mialatt az őket bemutató sorokat olvastam, az az érzésem volt, hogy a szívem kétszeresére duzzad. Éreztem már ezt máskor is.

Néhány hónapja tudatták velem, hogy Mauricio, a kisfiú, akit néhány éve szponzoráltam, családjával elköltözött egy olyan részére az országnak, ahol kikerül a Compassion programból. Jártam náluk Ecuadorban, megismerkedtem Mauricióval, a szüleivel, a nagyapjával. Írtam neki, imádkoztam érte. Gyakran eszembe jut, olyankor is tágul a szívem. Remélem, sosem fogja elfelejteni, hogy Jézus szereti, és egy másik féltekén élő asszonyt használt fel arra, hogy ezt bebizonyítsa neki.

Azonnal új gyermeket akartam választani, de aztán a napi történések kiverték a fejemből. Mindaddig halasztódott, míg ott a kávézóban eszembe nem jutott Mauricio.

Elhatároztam, hogy keresek a Compassion honlapján egy új „Mauriciót”, beállítom a rendszeres átutalást, és ezzel levehetem a tennivalók listájáról, mielőtt újra elfelejteném.

Nem tudom, hogy képzelhettem, hogy ezt is olyan egyszerű dolog egy kávézóban elvégezni, mint az internetes címkeresést vagy a bevásárlólista összeállítását. Nem tudom, hogy a szememben lakozó könnycseppek hogyan tudták kihasználni figyelmetlenségemet. Azt felejtettem el, hogy amikor Isten akarata szerint kinyúlunk a szegények felé, az nem csak egy feladat elvégzése. Isten olyankor beköltözik a lelkünkbe.

Ahogy olvasod, amit írtam, azt gondolhatod, hogy önfeláldozó, adakozó lélek vagyok. Sajnos, erről szó sincs. Kifejezetten fukar vagyok, ha pénzről van szó. De elég sokszor engedtem már, hogy Isten visszaszorítsa fukarságomat, és megtanítsa, mennyivel jobb adni, mint kapni. Az idők folyamán megtanultam a mai igénk igazságát, hogy amikor a nálunk szegényebbeknek adunk, az olyan, mintha kamatozó betétet nyitnánk egy mennyei bankban. Isten nem csak beköltözik hozzánk, de meg is jutalmaz, ha adakozunk.

Randy Alcorn írja a Pénz, tulajdon, örökkévalóság című könyvében: „Isten nyit nekünk egy számlát a mennyben, és minden ajándék, amit valakinek az Ő kedvéért adunk, rákerül erre a számlára. Nemcsak Istennek okozunk örömöt, nemcsak másokat ajándékozunk meg, hanem mi magunk leszünk a végső nyertesei adakozásunknak.” Nemcsak egy kávézóban üldögéltem múlt héten internetezve, hanem egyúttal sorban álltam az Alfa és Omega Takarékbank egyik ablakánál.

Nem akarom elfelejteni, és meg akarom tanítani a gyermekeimnek is ezt az igazságot. Ma reggel megmutattam 9 éves kisfiamnak a gyermekek fényképeit, akikért imádkoztunk, s megkérdeztem, mit gondol, ki legyen az, akit szponzorálhatnánk. Mialatt nézegette őket, szipogni kezdett. Már-már azt hittem megfázott, de aztán észrevettem, hogy megtörli a szemét.

„A gyermekek miatt sírsz, Caleb?” – kérdeztem.

„Igen, egy kicsit”, ismerte el. Gondolom, ő is érezte, hogy kitágul a szíve.

Isten megmozdul, mikor kinyúlunk a szegények felé. Rajtunk keresztül az ő életükbe költözik, és értünk a mi életünkbe. Ő értünk tesz, amikor mi értük teszünk.

Bár kölcsönözhetnénk sokat Istennek a következő időszakban, hogy mozgásteret biztosítsunk számára bennünk, általunk és értünk.

Uram, olyan furcsán hangzik, hogy én adhatok kölcsön Neked. De a Te igéd mondja, hogy amikor segítek a szegényeken, Téged és őket is áldalak. És megígéred, hogy megtéríted. Lágyítsd meg, Uram, a szívemet a szegények felé. Segíts, hogy áldozatkész legyek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.15.
www.probverbs31.org

www.compassion.com

2011. március 18., péntek

Amikor aggodalmaskodsz

Adrian Rogers

„Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van rátok.” 1 Pét 5,7


Mi is történik, amikor aggodalmaskodsz? A mára terheled át a holnap nehézségeit.
Isten nem adta kegyelmét a holnap nehézségeihez. Ő a mai naphoz adott kegyelmet.
Amikor a holnap bajaival foglalkozol, túlterheled a ma áramkörét. Az aggódás nem könnyíti meg a holnap szenvedéseit, de kiszívja erődet a mából. Amikor eljön a holnap, már nem lesz levegőd, mert már ma kifulladtál. Az aggódás nem készít fel a holnapra, hanem készületlenné tesz.
A tegnap egy már kifizetett számla. A holnaphoz szükséges fedezet még nem áll rendelkezésedre. Épp annyi készpénzed van, ami a mához elegendő. Költsd tehát bölcsen.
Az aggódás eleszi előled az ebédedet. De eleszi a reggelidet és a vacsorádat is! Valld be bűnként aggódásodat, merthogy bűn. Tedd a Mindenható Isten lába elé gondjaidat, bízz benne, hogy ellát minden szükségessel.

Love Worth Finding, 2011.03.17.
www.crosswalk.com

2011. március 12., szombat

Lélekerősítő levelek 38

Nem akarok „jó" keresztény lenni
Wendy Pope

„Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” Zsolt 119,18

A jó keresztény olvassa a Bibliát.

A jó keresztény szeresse a Bibliát.

A jó keresztény értse meg a Bibliát.

A jó keresztény éljen a Biblia tanítása szerint.

Ezek az állítások formálták az életemet és összegezték a gondolataimat Isten igéjéről hosszú éveken át. Úgy gondoltam, én nem vagyok „jó keresztény”, mert egyik állítás sem volt igaz rám. Te már vontál le ilyen következtetéseket a Bibliával kapcsolatosan magadról és a gondolataidról? Te is úgy érzed, nem vallhatsz színt, mert félsz, hogy elítélnének?

Én így éreztem. Őszintén hittem, hogy mivel nem végeztem szemináriumot, és szándékomban sem volt ezt tenni, eleve ki van zárva, hogy megértsem a Bibliát. Ha pedig nem értem, hogyan tudnám felfogni az igazságokat, amikhez az életemet igazítanom kéne?

Nem szerettem a Bibliát. Magammal vittem a templomba. Hittem, hogy Isten megmásíthatatlan, tévedhetetlen kinyilatkoztatása. Felnyitottam, hogy megkeressem az igéket, amivel kitölthetem a bibliaórákon a teszteket. De semmi vágyat nem éreztem arra, hogy jobban megismerjem. Hogy járhatok már 30 éve templomba, hogy nevezhetem magam kereszténynek, ha nem vágyom olvasni és ismerni a Bibliát? Bennem van a hiba, de hol?

Mindez megváltozott, amikor 2006-ban elhatároztam, hogy „jó” keresztény leszek, és elolvasom az egész Bibliát. Összeszedve minden akaraterőmet, nekiláttam, hogy az évet a Biblia olvasásával töltöm. El akartam érni, hogy megszeressem és megértsem Isten Igéjét, hogy „jó” keresztény lehessek. Az első bibliaolvasós év tapasztalatai csodálatosak, életfordítóak voltak. Isten és az Ige által fény hullt minden korábbi hamis következtetésemre.

Megtudtam olyan igazságokat, amikhez igazíthattam az életemet? Igen. Értettem mindent, amit olvastam? Nem. Rájöttem, hogy Isten Igéje gazdag tárháza az életben alkalmazható tanításoknak, melyekkel Isten a legtöbbet tudja kihozni az én életemből is, de nem kell erőltetnem, hogy első olvasásra mindezt megértsem. Isten azt szeretné, ha nem hagynám abba az olvasást, hogy akkor nyilvánítsa ki számomra az Ige egy-egy igazságát, amikor alkalmasnak látja.

Azt is nagyon tudatosan akartam, hogy a szívem megszeresse Isten Igéjét. Sikerült-e mélyen beleszeretnem első olvasáskor? Nem mondhatnám. Ha ezen megütközöl, elmondom, mit éreztem. Inkább így kéne feltenni a kérdést: Mélyen beleszerettem az akarásba, hogy közelebbről megismerjem Istent és az ő Igéjét? A válasz határozott igen. Az Ige iránti szeretet fokozatosan alakult ki és mélyült el, ahogy telt az idő, amit az olvasására és tanulmányozására szántam.

A leghasznosabb lecke, amit megtanultam az első évben, amikor végigolvastam a Bibliát, az volt, hogy Nem akarok „jó” keresztény lenni. Nem. Nem akartam és nem akarok „jó” keresztény lenni. Vegyél levegőt. A „jó” azt jelenti, hogy minőségben, mennyiségben, mértékben kielégítő, megfelelő. Sosem akarok Isten Igéjében „jó” diák lenni, aki elégedett tudása minőségével és az idő mennyiségével, amit a tanulásra szán. Elhatároztam, hogy tanulom, élem és szeretem Isten Igéjét azáltal, hogy újra és újra elolvasom mindaddig, míg Jézus megérkezik.

Olvassuk együtt 2011-ben, jó?

Uram, köszönöm, hogy ránk hagytad Igédet, hogy tanuljuk, éljük és szeressük. Ő az iránymutató fény a sötétségen át vezető utunkon. Segíts, kérlek, elhatározásomban, hogy mindennap olvasom Igédet. Nem akarok „jó” keresztény lenni. Sosem akarok elégedett lenni a Veled való kapcsolatommal, azzal, amennyire ismerem erős, életfordító Igédet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.10.27.
www.proverbs31.org

Ford. megj.: Wendy Pope ebben az írásában többször - ottani olvasói számára nyilvánvalóan - a The One Year Chronological Bible (Kronológiai Biblia egy évre) című kiadványra utal, melynek olvasásában csatlakozni lehet egymáshoz. Ennek a Bibliának a szerkesztői az Ószövetségi és Újszövetségi Írásokat úgy szerkesztették össze, hogy minden esemény és tanítás kronológiai sorrendben kövesse egymást, ne legyenek átfedések, ismétlődések a történésekben, illetve minden tanítás azokhoz az eseményekhez kapcsolódjon helyileg a könyvben, amikor valóban megfogalmazódtak. Az Újszövetségben például az Apostolok cselekedeteivel vannak egybefűzve Pál levelei. Ilyenformán a teljes Bibliát naptári napokra szétosztva, napi 15 percnyi olvasással január 1-től dec. 31-ig végig lehet olvasni.
Aki szeretné megismerni a Chronological Bible felépítését, beosztását, írjon nekem a folotte@yahoo.com címre


Hogyan kezdődik
Samantha Reed

„Én ültettem, Apollos öntözte, de a növekedést Isten adta.” 1Kor 3,6


Minden történetnek van eleje, közepe és vége. Ez életünk történetére is igaz. Oktatásunkra is, ami többnyire az óvodában kezdődik, az általános és középiskolával folytatódik, és a főiskolán vagy egyetemen végződik. A romantikus kapcsolatok barátsággal kezdődnek, találkákkal folytatódnak, házasságban végződnek. A főétkezések előétellel kezdődnek, fő fogással folytatódnak, desszerttel végződnek.

Mi a helyzet megváltásunk történetével? Minden hívő ember megváltástörténetének közepe az Istennel való személyes kapcsolatáról szól, a vége pedig a Vele való örökkévalóságról. És a kezdete? Ez mindenkinél más és más. Előfordul, hogy a megváltás magja akkor kerül valakinek a lelkébe, mikor a szomszédjával elmegy a templomba. Kezdet lehet egy nagymama imája, melynek napsugarai felmelegítenek egy hideg szívet. A megkeményedett kéreg felpuhulhat egy asszony kedvességétől, aki átadja a helyét sorbanálláskor. Kicsírázhat a mag, ha egy idegen, aki előrébb áll a sorban az ebédlőben, kiváltja az ebédet a mögötte állóknak.

Igen, minden megváltástörténetnek van kezdete. Gondoltál már arra, hogy te is részese lehetsz ennek az elindulásnak valaki életében? Tudtomon kívül velem ez megtörtént Javier barátnőm történetében!

Javierral egymás melletti szobában laktunk a kollégiumban. Szobatársaink együtt jártak, ezért gyakran kóboroltunk mindketten. Együtt főztünk a konyhában. Néha moziba mentünk. A focimeccseken egymás mellett szurkoltunk. Mikor elkezdtem gitározni, Javier mutatta meg az akkordokat. Szégyellem bevallani, hogy bár sok időt voltunk együtt, alig hoztam szóba az Urat. A későbbiekben ritkán találkoztunk. Épp ezért nagyon elcsodálkoztam és meghatódtam, mikor a következő e-mailt kaptam tőle.

Csak meg akarom köszönni neked, hogy az életem része voltál az egyetemen. Körülbelül négy éve lettem Krisztusé, és ahogy visszanézek az életemre, elgondolkozom, kiket tartottam példaképemnek, kiket szerettem volna követni. Bár keveset beszéltünk Istenről, tudtam, hogy keresztény vagy, és csodáltalak ezért. Ilyen az, amikor elvetsz egy magot, és mindezidáig nem hozott gyümölcsöt. 10 évig növekedett. Örülök, hogy elmondhatom azoknak, akik segítettek rátalálni Krisztusra, mennyire fontosak számomra.

Életem egyik legszebb napjává avatta Javier e-mailje azt a napot, amikor megkaptam. Megtiszteltetésnek érzem, hogy elvethettem egy magot megváltástörténetében. A mai igénk arra tanít, hogy komoly szerepet játszhatunk mások megtérésében. Lehet, nem mindenki olyan szerencsés, hogy értesüljön az általa ültetett vagy öntözött mag szárbaszökkenéséről, de bízhatunk abban, hogy Isten beindítja a növekedést.

Javier története arra ösztönöz, hogy tudatosan is megpróbáljak magot ültetni: szavaimmal, cselekedeteimmel. A szomszéd, a nagymama, az asszony, az idegen – a barát vagy családtag – a gyülekezeti vagy munkatárs akarok lenni, aki szerepet játszik mások megváltástörténetében.

Uram, te mindent kézben tartasz. Köszönöm, hogy előhívtál engem a sötétségből a Te csodálatos világosságodba. Használj, kérlek, eszközül mások megváltásához, hogy Ők is a te világosságodban járjanak. Készséges eszközöd akarok lenni, segíts, hogy az legyek a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.10.28.
www.proverbs31.org


Csatlakozás a Szuperszervíz csapatához
Rachel Olsen

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és az meg is kapja.” Jak 1,5

Olvastad már Dániel drámai történetét, az izraelitáét, aki Babilon királyának főtanácsadójává válik? Hadd meséljem el – megtalálod Dániel könyve 1-2. fejezetében.

Dánielt bölcs férfiúnak tartották – kora ókori népei között az egyik legbölcsebbnek. Izrael eleste után Nabukodonozor király főudvarmestere magával vitte őt Babilonba. Tanácsadóként kellett, hogy szolgálja a királyt. Része lett a „Szuperszervíznek”, a mágusok, asztrológusok, varázslók csapatának, akikre a király támaszkodott, ha döntéseket hozott, problémás eseteket oldott meg, vagy jövendőmondásra volt szüksége.

Dániel minden tőle telhetőt megtett, hogy Istene előtt tiszta maradjon ilyen körülmények között is. A Biblia szerint emiatt Isten megajándékozta azzal a különleges képességgel, hogy értsen a látomások és az álmok magyarázatához (17. v.). Azt is olvassuk, hogy a bölcsességet és józan ítélőképességet igénylő esetekben a király Dániel tanácsát „tízszer okosabbnak találta egész országa minden mágusánál és varázslójánál” (20. v.).

Egyik éjjel a király rémálmot látott. Mikor kiderült, hogy egyik asztrológusa, mágusa és varázslója sem tudja megfejteni, dühében elrendelte, hogy öljék meg valamennyi tanácsadóját. Ahogy ezt meghallotta Dániel, Istenhez fohászkodott bölcsességért, hogy megfejthesse az álmot. Isten meghallgatta, s ezzel Dániel megmentette mind a maga, mind a Szuperszervíz csapatának életét.

Figyelj, hogyan reagál Dániel Isten gondviselésére:

„Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság. Magasztallak és dicsőítlek téged, atyáim Istene, mert bölcsességet és erőt adtál nekem.” (Dán 2,20-23)

Miután Dániel megmagyarázta az álom jelentését – és hogy mind az álom, mind az értelmezése Jahvétól származott – Nabukodonozor fejet hajtott Dániel és az ő Istene előtt. Elárasztotta Dánielt ajándékokkal, a tanácsadók elöljárójává és Babilon város kormányozójává tette.

Dániel Isten bölcsességére alapozta életét és biztonságát. És az meg is védelmezte.

Megkérdezhetem, hogy te mire alapozod a biztonságodat?

Hova fordulsz bölcsességért? Mi vezet a napi vagy óránkénti döntéseidben?

Bibliád vékony lapjain te is hozzáférhetsz Isten bölcsességéhez és hatalmához. Ugyanúgy, mint Dániel. Szoktad használni? Ki szoktad nyitni, amikor nem vagy templomban vagy bibliaórán?

Kértél ma bölcsességet Istentől?

A Bibliában található bölcsesség irányt mutat, átalakít, biztonságot ad. Akár 20 dolláros puha kötésű, akár 80 dolláros bőrkötésű, aranyozott Bibliád van, ő a legnagyobb érték a tulajdonodban.

Vedd hát elő, és keresd benne Isten bölcsességét.

Uram, köszönöm neked, hogy erőt és bölcsességet kérhetek tőled, s Te megadod nekem. Köszönöm a bölcsességet, amit a Biblia nyújt, s az erőt, ami Fiad nevéből árad. Fordítsd szívemet Igéd felé, és tégy bölccsé a Te szemedben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.10.29.
www.proverbs31.org

iPod-hit
Marybeth Whalen

„Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” Zsolt 25,4-5

Gyermekkoromban kazettáim voltak a kedvenc dalaimmal. Az egyetemen CD-im. Akkoriban ugyanis, ha kedveltem egy számot, meg kellett vennem egy egész kazettát vagy CD-t, hogy azt a bizonyos dalt hallgathassam. Előfordult, hogy olyan lemezt találtunk, amin csak egy-két szám volt a kedvencen kívül, de igazán szerencsések akkor voltunk, ha a rádióból sikerült felvennünk a kedvenc dalunkat. (Van még valaki, aki emlékszik, hogyan álltunk készenlétben a rádiós magnó előtt, hogy abban a pillanatban, amikor esetleg felhangzik a dalunk, le tudjuk nyomni a felvétel gombot?) Ez ritkán sikerült, többnyire meg kellett venni az egész albumot.

Ám, ha megvetted a teljes CD-t, különös dolog történt. Nem mindig, de igen gyakran találtunk a CD-n más dalokat is az előadótól, amiket megkedveltünk. Új lehetőségeket nyitottak az albumok. (Nyugi, mindjárt eljutok a fő mondandómhoz.) Felfedeztünk új dalokat, amiket – úgy éreztük – senki sem ismer, mert nem hallottuk őket a rádióban. Személyessé váltak, mert nem voltak népszerűek. Akkor találtunk rájuk, amikor valami mást kerestünk.

Azóta megváltoztak a zenei szokások. Ha valamelyik gyermekem hall egy számot, ami tetszik neki, pár perc alatt már fenn van az interneten, és egy dollárért már le is töltötte az iPodjára. Nem kell elmenni a boltba a nehezen összegyűjtött zsebpénzeddel, nem kell anyára várni, hogy elvigyen autóval. Egy-két kattintás, és már nyomhatod is a Play gombot. Azt kapod, amit akartál, akkor, amikor akartad. Az iPod forradalmasította a zeneipart. De biztos, hogy jobb ez így?

Múlt héten meghallgattam néhány régi számot, olyanokat, amik sosem voltak népszerűek, nem nagyon ismerték őket. Úgy találtam rájuk annak idején, hogy megvettem valamelyik együttes legújabb albumát, hogy az akkori kedvencemet bármikor hallgathassam. Azért szeretem ezeket a számokat még mindig, mert nem hallottam őket nyakra-főre a rádióban, nem váltak unalmassá. A magaménak érezhettem őket.

Hányszor de hányszor szeretnénk, ha a hit is úgy működne, mint az iPod: azonnali eredményt várunk, nem akarunk előtte átvergődni az ismeretlenen. Akarom, amit akarok, akkor, amikor akarom. Egy kattintás, és jöhet a lejátszás. Nem akarom, hogy Isten az egész albumot megvásároltassa velem, nem akarok olyasmivel foglalkozni, amit nem ismerek, amire nem vágyom, nem akarom az időmet olyasmivel tölteni, amit nem akarok meghallgatni.

Mégis, milyen sokat kaptam attól, hogy átrágtam magam a nem kívánt dolgokon, olyasmiken, amikkel nem foglalkoztam volna, ha tőlem függ. Váratlan kincsekre bukkantam, meglepetés-ajándékokra, amiket aztán jobban értékeltem, mint azt, ami eredetileg a vágyam tárgya volt.

Vágytam az anyaságra, de nem akartam álmatlan éjszakákat, nem akartam, hogy pattanásig feszítsenek. Férjhez akartam menni, de nem akartam megtanulni az együttélést valakivel a mindennapokban, nem akartam felfedezni, mi a lemondás, mi az áldozat. Író akartam lenni, de nem akartam ennyit dolgozni érte. Akartam, amit akartam, s Isten ezeket a vágyaimat használta fel, hogy felépítse jellememet, s hogy egyre közelebb vonjon magához.

Nevezhetsz régimódinak (nem te leszel az első), de akkor sem akarok iPod-hitet. Csak mert valami kényelmesebb és gyorsabb, nem biztos, hogy jobb. Néha az a legjobb, akkor találjuk meg, amire már régóta vágytunk, ha megnyílunk az ismeretlen, a váratlan felé.

Uram, segíts, kérlek, észben tartanom, hogy a javamat szolgálja, ha azt kéred, várjak még. Segíts bíznom a folyamatban, amin végigvezetsz. Add, hogy ne felejtsem, te ott vagy minden megpróbáltatásomban, s a túlsó parton új távlatokkal, új reménnyel vársz reám. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.01.
www.proverbs31.org

Eltévelyedett gyermek
Susanne Scheppmann

„Simon, Simon, íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy ne fogyatkozzék meg a hited: azért, ha megtérsz, erősítsd atyádfiait.” Luke 22:31-32


„Eltévelyedett a gyermekem, hogyan tartsam vissza?” - kérdezte könnyes szemmel egy barátnőm.

„Imából font kötőfékkel”, feleltem.

Szülőként célunk, hogy önálló, hittel telt felnőtté neveljük gyermekeinket. Megtanítjuk őket, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól. Beszélünk nekik Istenről és a Bibliáról. Megmutatjuk, hogy kell viselkedni az asztalnál, milyen a sportszerű magatartás. Együttérzést, empátiát mutatunk az emberek iránt. Szelíden igyekszünk abba az irányba terelni gyermekeinket, ami szerintünk boldoggá, elégedetté teheti őket. Aztán felnőnek, s látszólag mindennek hátat fordítanak, amit tanítottunk nekik. Néha előfordul, hogy hiába a legjobb szülői magatartás, a gyermek eltévelyedik felnőtt korára. Függetlenedési vágyuk tiltott övezetbe sodorja őket. Mit tegyen ilyenkor a szülő? Ha a gyermek már nagykorú, a legjobb, amit a szülő tehet, hogy imádkozik érte. Fenti igénk rávilágít, hogy Jézus is ezt tette, mikor Simon Péter a félelem és kételkedés örvényébe került, és megrendült bizalma Isten szeretetében. Jézus nem szidta össze, nem vitatkozott, nem veszekedett vele. Csak annyit mond: „könyörögtem érted”.

Jézus Isten hatalmába vetett teljes bizalommal imádkozott, hogy adja vissza Péter hitét, hozza őt vissza a többi hívő közé. Az idézett igében nekem az a mondat tetszik leginkább: azért hát, amikor megbánva, amit tettél, visszatérsz hozzám, erősítsd testvéreidet. Amikor egy gyermek eltávolodik a családtól és a hittől, hajlamosak vagyunk ezt csak negatív színben látni. Pedig Jézus nemcsak a sötét oldalát látta Simon gyengeségének. Jézus tudta, hogy eltévelyedése után Péter hitében megerősödve fog visszatérni. Képessé válik arra, hogy másokat is erősítsen. Ahogy imádkozunk gyermekeinkért, megemlítve hibáikat, botladozásaikat, hitbeli megingásukat, gondoljunk arra, hogy Isten talán épp ezeket a gyengeségeket használja majd fel, hogy gyermekünk mások segítségére lehessen. Személyes tévedéseik tanítják meg gyermekeinket az együttérzésre, elsősorban olyanok iránt, akik hasonló gyengeségekkel küzdenek. Imádkozás közben kapjunk erőt abból a tudatból, hogy Isten sosem hagy veszendőbe egy fájdalmas tapasztalatot. A tévelygő gyermeket fogja a szenvedő világ szolgálatába állítani. Menj hát, és kösd hozzá gyermekedet Istenhez az imádság mentőkötelével.

Uram, gyermekem tévelyeg egy rémületes világban. Taníts meg, hogyan imádkozzam. Emlékeztess rá, hogy a leghatékonyabb dolog, amit tehetek, ha Isten trónja előtt leborulva könyörgöm érte. Segíts, hogy aggódásomat imádsággá váltsam. Köszönöm, hogy megérted érzéseimet, és bízhatom abban, hogy Te vagy az úr gyermekem élete fölött. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.02.
www.proverbs31.org

Mi az ára
Lysa TerKeurst

„…hogy meg ne csaljon minket a Sátán. Mert jól ismerjük az ő szándékait.” 2Kor2,11.


Tegnap az okmányirodában ültem Ashley-vel, s az ügyintézőt hallgattam, aki arról beszélt 15 éves lányomnak, mennyire fontos, hogy jó döntéseket hozzunk. Ashley épp tanuló vezetői engedélyét vette át, s készült belépni a tinédzser autóvezetők gyakran félelmetes világába. „Az elmúlt évben 320 tinédzser vezető szenvedett halálos balesetet az utainkon, ezért igyekszünk mindent megtenni a biztonságod érdekében” – mondta szigorú arccal a hölgy, és elmagyarázott Ashley-nek egy csomó, kezdő vezetőknek szóló szabályt. Azután azt javasolta, írjon alá a szüleivel egy szerződést ezeknek a szabályoknak a betartásáról.

Eddig még sosem éreztem vágyat arra, hogy megöleljek egy okmányirodai ügyintézőt. Most viszont alig tudtam visszatartani magam, hogy átnyúljak az asztalon, és karjaimba zárjam ezt az asszonyt. A férjemmel már régebben megfogalmaztunk egy autóvezetési egyezményt, amit minden tinédzser vezetővé érett gyermekünkkel aláírattunk. Biztos vagyok benne, hogy gyermekeink túlzásnak tartották a szerződést. Barátaik közül senki sem kellett aláírjon egy ilyen egyezséget a szüleivel. Ezért jó volt hallani, hogy egy másik felnőtt is ezt javasolja a gyermekemnek. Leginkább az tetszett a kis prédikációban, hogy hangsúlyozta, mekkora árat fizethetünk egy-egy rossz döntésünkért.

De jó lenne, ha minden döntésünk ára olyan tisztán megjelenne a szemünk előtt, mint a bolti árcédulákon! Ha tudnám, mibe fog kerülne nekem vagy másnak egy-egy választásom, sokkal bölcsebben tudnék dönteni. Ám van egy ellenségünk, aki mindent megtesz, hogy akkor derüljön ki ostoba döntéseink ára, amikor már túl késő.

A Sátán felül akar kerekedni, el akarja bizonytalanítani, tönkre akarja tenni családi kötelékeinket. Támadásai nem apró-cseprő kísérletek elgáncsolásunkra, kiütésünkre. El akar tenni láb alól. Ezért kell nekünk, szülőknek bátran harcba szállni családjainkért. Határozottan kell irányítanunk gyermekeinket, hogy jól átgondolják döntéseiket. És határozottan példát kell mutatnunk saját jó döntéseinkkel.

A fenti igében a „szándékai” szó előre kigondolt tervet, akcióprogramot jelent. A Sátán alaposan kidolgozott tervei három dolgot céloznak meg:

1. Hogy felkeltse, és erősítse a vágyunkat valami iránt, ami nem Isten szándéka szerint való.

2. Hogy elhitesse, nem nagy ügy, ha beadjuk a derekunkat.

3. Hogy ne tudjuk átgondolni a kísértésbeesés következményeit. Mestere a figyelemelterelésnek, hogy elgyengülésünk árát csak akkor fogjuk fel, amikor már nem tehetünk semmit.

Drága testvéreim, azt hiszem, jó lenne elgondolkoznunk ezeken. És érdemes beszélgetni is róla a gyermekeinkkel. Gondoljunk ki életkoruknak megfelelő példákat a rossz döntések következményeiről. Legyünk hitelesek, nyersek és bátrak, amikor beszélünk nekik a különböző kísértésekről, amikkel találkozhatnak.

Az okmányirodai ügyintéző igen tisztán fogalmazva magyarázta el, mekkora ára van, ha a tinédzser vezető figyelmét elvonja a zene, a mobiltelefon, vagy a mellette vagy háta mögött bolondozó társak. Ahogy hallgattam lányomnak szóló magyarázatát a rossz döntések következményeiről, arra gondoltam, ezek a „szabályok” életmentő ajándékok, amiket átad neki.

Mennyivel másként folyna életünk, ha minden döntés előtt meg tudnánk állni, és őszintén eltöprengenénk, milyen árat fogunk fizetni később érte. Ha ezen a héten csak ennyit megtanulunk és megtanítjuk rá gyermekeinket is, nagy lépést tettünk a bölcsesség felé. Igyekezetünk sokszorosan meg fog térülni.

Uram, emlékeztetsz rá, hogy sokkal jobb, ha bátran nyomodban járok, mintha olyan élményeket szerzek, amik nem kedvesek előtted. Nyisd meg a szememet, hogy észrevegyem a kísértést, bármilyen álcában jelenik meg előttem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.04.
www.proverbs31.org

2011. március 9., szerda

Van egy folt a szőnyegemen

Szóval van egy folt a szőnyegen a nappaliban. Épp a dívány előtt. Tenyérnyi, ronda, barnás folt, ahova hároméves kisfiam, Morgan, lecsöpögtetett valami ennivalót.
Persze megpróbáltam eltüntetni, de nagyon makacs ez a folt. Talán végleg ott marad. Nagyon zavaró. Persze, hogy nem vagyok dühös Morganre. A háromévesek le szokták ejteni a dolgokat. Ez vele jár. De utálom, hogy bármikor belépek az ajtón, a tekintetem rögtön a foltra esik. Valahogy az egész szoba megváltozott tőle. Az egész koszosnak, gondozatlannak tűnik.

És akkor eszembe jutott a Fülöp-szigetekre tett kirándulásom két évvel ezelőtt, mikor meglátogattam a kislányt, akit szponzorálok a Compassion International-on keresztül. Az ő fadarabokból ácsolt, bádogtetős otthona egy szemétlerakónak is használt vízmosás alján áll.
Sekély, szennyvizes patak folydogál pár lépésre a bejárati ajtótól. Az egész ház elférne a nappalimban.
És döngölt föld a padlója. Nincs rajta szőnyeg.
Mint a hozzá hasonló, rendkívül szegény körülmények között élő gyermekek millióinak, neki sem jut szőnyeg a lába alá. Butaságnak tűnik a szőnyeget luxuscikként emlegetni, pedig hát ez az igazság.
Mikor körülnéztem szponzorált kislányom otthonában, semmi más élelmet nem láttam, mint fél zacskó rizst és két krumplit.
Elmondta, hogy négytagú családjának ezt kell beosztania a hét hátralévő részében.
Édesapja kevesebb mint napi két dollárért dolgozik egy építkezésen, az édesanyja otthon van a pár hónapos kistestvérrel.
Nincs ennivalójuk, amihez hozzányúlhatnának, nincs ennivalójuk, amit leszórhatnának.
Innen nézve már nem is olyan rossz dolog az a folt a szőnyegen.
Emlékeztethet arra, hogy sok családnak nincs összekoszolható szőnyege. Leejthető ennivalója.
Emlékeztethet az áldásra, melyben családom él. És talán arra is, hogy Isten többet vár tőlem. Nem azt, hogy foltos szőnyegeken bosszankodjam. Inkább, hogy a szegény emberekkel törődjek. Hogy tegyek azért, hogy legyen mit enniük.
Hát nem csodálatos lenne, ha szponzorált kislányom családjának lenne leszórható ennivalója?
Szóval itt ez a folt a nappali szőnyegén. És örülök, hogy ott van.

http://blog.compassion.com
2011.03.07.