Lélekerősítő - A magány rejtett ajándéka

Alicia Bruxvoort

Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak… De az Úr mellettem állott… (2Tim 4,16a.17a)

Hazafelé a kocsiban szokatlanul hallgatag volt – elmaradt a beszámoló a napjáról, a barátnőkről, az izgalmakról tornaórán vagy az osztályban történtekről.
Tudtam, hogy valami történt, ami nyomja a vállát, imádkoztam, hogy megtudjam, mit nem mondott el 8 éves kislányom a kocsi hátsó ülésén.
Lefekvéskor meghallgatásra talált az imádságom.
- Ma elkeseredtem, mikor kint játszottunk ebéd után – suttogta legkisebb gyermekem, ahogy betakartam.
- Miért? Mi történt? – kérdeztem.
- Nem találtam a barátnőimet a lila csúszdánál, ahol találkozni szoktunk, a mászókán nem volt hely, és a hinták is foglaltak voltak – sorolta szipogva.
- Akkor mit csináltál? – kérdeztem.
- Leültem a barátkozós padra – sóhajtott.
Magam elé képzeltem a pirosra festett fapadot a játszótér szélén, mely arra szolgált, hogy oda üljön, aki barátkozni szeretne.
- Észrevette valaki, hogy ott ülsz?
- Nem – mondta kislányom könnyek között. – Biztos mindenkit lefoglalt a játék. Nagyon egyedül voltam – mondta végül, egy újabb sóhajtással.
Az empátia összeszorította a gyomromat, mert felrémlettek bennem saját magányos időszakaim. Amikor külföldön éltünk pár hónapig, és a nyelvi nehézségek miatt csak felszínes kapcsolataim alakultak és állandóan össze voltam zavarodva. Vagy azok az évek, amikor a munka miatti költözködés életmódunkká vált, vagy a tíz év, amit otthon töltöttem elszakadva a világtól, síró csecsemők, figyelmemet követelő totyogók és kiskamaszok között.
A magány nem jelent mindig egyedüllétet is. Legmagányosabb óráimat azok között éltem meg, akik legjobban szeretnek: fájdalomban, amit nem érthettek, vagy nehéz körülmények között, amin nem tudtak változtatni. Nem csak akkor tör ránk a magány, amikor mindenki kilép az életünkből, hanem akkor is, amikor senki sem tudja, hogy tudna belépni. 8 évesen vagy 88 évesen, de a magány nagyon mélyen belénk tud vágni.
Húsvétra készülve ezen a héten, eszünkbe juthat, hogy Jézus érti, miről van szó. Barátai elhagyták, a tömeg ellene fordult, a keresztre vivő útját túlcsorduló szeretet – és kimondhatatlan magány kövezte ki.
Talán ezért volt, hogy az én szemem is könnybe lábadt, mikor kislányom egy finom igazságra hívta fel a figyelmemet, amit gyakran el tudok felejteni: a magányosság nem csak mély sebet jelent a lelkünknek, hanem lehetőséget arra, hogy találkozzunk Megváltónkkal.
- Mit csináltál ott a padon egyedül? – kérdeztem tovább másodikos kislányomat.
- Először nagyon szomorú voltam. Aztán dühös – ismerte el. – De egy idő múlva eszembe jutott, hogy igazából nem is vagyok egyedül. Akkor ahelyett, hogy tovább vártam volna, hogy mellém üljön valaki beszélgetni, elkezdtem beszélgetni Jézussal…
Bólintottam, és a váratlan hála könnyei öntötték el a szememet. Kicsi lányom rátalált a magány rejtett ajándékára.
Sokszor megtörténik, hogy legmagányosabb óráinkban döbbenünk rá, hogy valójában nem is vagyunk egyedül. És akkor hirtelen az űr, amit senki sem tölt be, ajándékká válik, amit nem vehet el senki.
A magány tűnhet zsákutcának, de el is vezethet Ahhoz, akinek szeretete sosem hagy el. Érezhetjük magunkat láthatatlannak a magányban, de tekintetünket oda is fordíthatja Hozzá, aki mindig lát minket.
A 2Tim 4 Pál apostol utolsó leveléből való, melyet elhagyatva, börtöncellájából írt. A közelgő halálra készülve barátokról beszél, akik elhagyták, követőkről, akik elfordultak tőle.
„Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak…” (2Tim 4,16a).
De már a következő lélegzetvétellel áttér a simogató igazságra: „De az Úr mellettem állott…” (2Tim 4,17a).
Valahányszor elém kerül ez az öt szó, alázatos öröm tölti el a szívemet. Még ha senki nem ül is mellénk, az Úr mellettünk van.
Amikor mindenki máshol tartózkodik, Isten ott van, ahol megígérte, hogy lesz: mellettünk és bennünk Jézus ereje és jelenléte által (Mt 1,23).
Kislányom szemhéja elnehezedett, vállának remegése elcsitult.
- Ez úgy hangzik, hogy végülis rátaláltál egy barátra azon a padon – mondtam neki.
- Igen – válaszolta álmos hangon –, Jézus végig ott volt…

Köszönöm, Jézus, hogy sosem hagysz magamra, és kereszted magánya óta ott vagy mindenki mellett. Használd fel egyedüllétem perceit arra, hogy közelebb vonj magadhoz. Észre akarom venni a rejtett ajándékot. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: The Hidden Gift of Loneliness
Encouragement for Today, 2019.04.16.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/04/16/the-hidden-gift-of-loneliness

Lélekerősítő - Meglelni a fényt a sötétben

Melissa Maimone

„Ha azt mondom: ’A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz’, neked még a sötétség sem sötét, fénylik az éjszaka, mint a nappal, mert fény és sötétség közt neked nincs különbség.” Zsolt 139,11-12

Minden rendben.
Nincs mitől félnem.
Nincsenek szörnyek a szekrényben.
Ezeket mondogattam éjszaka az ágyban, hétéves kis szívem kalapált, képzeletem vadul szárnyalt a sötétben. Néha segített, hogy ezeket ismételgettem magamnak. Máskor meg? A sötétség lebénított, rettegéssel töltött el, míg el nem aludtam a kimerültségtől.
Felnőttként ma már nem félek a szekrényben lévő szörnyektől. Hál’ Istennek többnyire jól alszom. De a sötétség még mindig megtalálja az utat az életembe.
Gyermekkoromtól ismerem a szorongást, a depressziót. Egész életemben harcoltam vele, és ennek még nincs vége.
Sokszor megtörtént, hogy nem akartam Istenhez fordulni, mert szégyelltem, hogy félek, hogy lehangoltnak, kimerültnek érzem magam. Meg akartam „tisztulni”, mielőtt behívom Istent az életembe. Azt hittem, rendet kell raknom magamban, mielőtt Istenhez fordulok segítségért, ezért megpróbáltam zűrös érzéseimet, zavarba ejtő félelmeimet félresöpörni, elrejteni, hogy senki se lássa.
De már tudom, hogy mielőtt felhívom egy barátnőmet vagy próbálom meggyőzni magam, hogy nem is érzem azt, amit érzek, be kell hívnom Istent a bennem lévő zűrzavarba. Nehéz. Megalázó. Mégis, Ő újra meg újra válaszol.
Válasza többnyire nem valami nagy dolog. Nem hallottam még égő csipkebokorban beszélni, nem csapott le rám villámként a boldogság. De meg szokott mutatkozni egy-egy barátban, tanácsadóban, orvosban, vagy valamilyen körülményben, mely jelenlétét jelzi.
Amikor keresem az Urat, a depresszió nem föltétlen emelkedik fel rólam, de megváltozik. Jelenlétének világosságában a szégyen elillan. Kezdem felfogni Isten irántam való szeretetének mélységét. Nem mintha lenne mit felajánlanom érte, hanem mert Ő adja nagylelkűen. Megtanulom, hogy egész összevissza önmagamat elé vihetem. És amikor szólítom, Ő átlépve a zűrzavaron, felemel, és kegyelme karjaiba vesz.
Szeretem életem könnyebb időszakait, határtalan örömöt és szabadságot élek meg olyankor. Mégis, a küzdelem sötétjében tapasztalom meg Isten türelmes, soha meg nem ingó kegyelmét. Hálás vagyok ezért. Velem van az árnyak között. Együttérző, törődő szavakat suttog a sötétben, még ha én csak zűrzavaros érzésekkel tudok is válaszolni rájuk.
Megtanultam, hogy lelkemnek nem a szenvedés megszűnésére van leginkább szüksége, hanem Jézus Krisztus jelenlétére a szenvedésemben. És ez a jelenlét mindig ott van. Neked is, ha hiszel Benne.
Mind megtapasztaltuk, hogy vannak nehéz helyzetek, amikből nem könnyű kijutni. Első reakciónk talán a mielőbbi menekülés. Vagy az, hogy nem veszünk tudomást róla. Vagy magunktól próbálunk rendet rakni. A pánik és a szégyen elfeledteti, hogy nem vagyunk egyedül a sötétben.
Elfelejtjük, amit a 139. zsoltár mond, hogy Jézusnak „még a sötétség sem sötét, fénylik az éjszaka, mint a nappal” (Zsolt 139, 11b-12a). Ő ott van velünk. Csak maradjunk csendben elég hosszan ahhoz, hogy felismerjük jelenlétét ott, ahol mi nem szeretnénk lenni.
A depresszió és szorongás még mindig nehezíti az életemet, de már nem félemlítenek meg. Megtanultam elviselni a sötétséget éppúgy, mint a világosságot, mert Jézus mindkettőben ott van velem.
Ha sötétségben érzed magad, jusson eszedbe, hogy Megváltód és barátod, lelked szeretője ott van melletted. Behívhatod a zűrzavarba. Jézus Krisztus egy pillanatra sem távozik mellőled. Ő nem riad vissza attól, ami annyira megrémít téged.
Jézus látja minden lépését az utadnak akkor is, ha te magad nem látod. Bízd rá, hogy irányítsa lépteidet. És mert ugyanolyan jól ismeri mostani fájdalmas, sötét állapotodat, mint a világosságot, Ő az, aki kézenfog, és kivezet újra a napfényre.

Uram, segíts, hogy akkor is hinni tudjak irántam való szeretetedben, amikor nem látom a kiutat. Amikor sötétben vagyok, kérlek, mutasd meg jelenléted fényét. Jézus nevében, Ámen.

Melissa Maimone: Finding Light in Dark Place
Daily Devotion, 2019. április 10.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/04/10/finding-light-in-dark-places

Lélekerősítő - Isten melletted áll

Sharon Jaynes

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn 14,26 (RUF)

Mikor gimnazista volt, fiam az iskola kosárlabda csapatában játszott. Szerettünk kint lenni a meccseken, a lelátóról biztatni őket. Egy ilyen alkalommal észrevettem, hogy két férfi, más-más térfél mellől, videokamerával veszi a mérkőzést.
- Steve, ki az a két ember, aki videózik? - kérdeztem a férjemtől.
- Aki a túloldalon áll, attól a csapattól jött, akivel jövő héten fogunk játszani – magyarázta. – Felveszi a játékunkat, hogy tanulmányozzák csapatunk gyenge pontjait, s ezeket kihasználva, majd legyőzzenek minket. Az innenső oldalon álló ember is a gyengeségeket keresi majd, de egészen más célból. Meg fogja mutatni a csapatnak a felvételt, együtt ki fogják elemezni a tévedéseket, hogy tanuljanak belőle. Ugyanaz a videózás más-más céllal.
Elgondolkodtatott ez a magyarázat. A sporthoz nem igazán értek, de a sátán működéséről tudok egyet s mást. Felveszi életünk pillanatait, rákeres a gyengeségeinkre, hogy ezek alapján tervezze meg támadásait, s le tudjon győzni. Keresi a módját, hogy a megfelelő időben el tudjon gáncsolni (Lk 4,13).
De emlékezz, ketten készítettek felvételt a meccsről. Volt valaki, aki a mi oldalunkon állt. Míg a vádló ellened dolgozik, van valaki, aki melletted áll.
Mielőtt a keresztre ment, Jézus biztosította követőit arról, hogy nem hagyja őket árván (Jn 14,18). Elküldi nekik a Szentlelket (Jn 15,26), a segítőt, aki bátorítani, tanítani, erősíteni fogja őket, és közbenjár minden hívőért (Róm 8,26). Nevet is adott a Léleknek, ő lesz a Pártfogó. „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 14,26 – RUF).
A Pártfogó érted működik, melletted áll. Igen! A te oldaladon áll! És ennek egyik módja, hogy felvilágosít, ha valamit rosszul csinálsz, ha letérsz Isten útjáról. De soha nem mutat rá gyengeségedre, bűnödre, elkövetett vétkedre csak azért, hogy nyilvánvalóvá váljék. Mindig azért fedi fel hibádat, mert itt az idő helyrehozni – hogy magadat a Fiúhoz igazítsd. A Szentlélek érzékennyé tesz életed azon részeire, amin változtatnod kell, és segít is a változtatásban. Megnézeti veled a videót, és így szól közben: „Látod? Ott. Az a mozdulat. Dolgozzunk rajta, hogy jobb legyen a játékod.”
Nemde ezt tette Jézus is Péterrel? Miután Péter rádöbbent, hogy háromszor megtagadta Jézust, a sátán megmutatta neki a videót, s a kakas kiáltását így hallotta Péter: „szégyen! szégyen! szégyen!”.
Feltámadása után Jézus is megmutatta a videót Péternek, és háromszor megkérdezte: „Simon, Jónás fia, jobban szeretsz engem ezeknél? … Legeltesd juhaimat.” (Jn 21,15a.17b). Ugyanaz a helyzet, de egészen más a cél. A sátán azt akarta, hogy Péter úgy érezze, kizárták a játékból, Jézus viszont visszahívta a pályára.
A vádló rámutat gyengeségedre, és igyekszik elhitetni, hogy sosem fogsz megváltozni. A Pártfogó rámutat gyengeségedre, hogy meg tudj változni. A jelenet ugyanaz, de egészen más perspektívából. Mondd, kinek a hangját követed? Kinek hiszel? A sorsunkat dönti el a válasz.
Jegyezd meg tehát: a Pártfogó melletted áll, érted van! Jézus melletted áll! Isten melletted áll!

Uram, köszönöm, hogy mellettem állsz. Amikor visszapörgetem életem videóját, s látom gyengeségeimet, tévedéseimet, segíts, hogy ne ragadjak le náluk, hanem indítsanak fejlődésre. Köszönöm a Szentlélek erejét, mellyel képes vagyok végrehajtani a szükséges változásokat, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljak. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: God is For You
Daily Devotion 2019 április 5.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/04/05/god-is-for-you

Lélekerősítő - Kezdjük újra – hogyan hozzuk helyre megromlott családi kapcsolatainkat

Blythe Daniel

„Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek.” Iz 61,4

Helen, az édesanyám nem részesült abban a luxusban, amit a lánygyermek és anyja szeretetpillanatainak nevezhetnénk. Gyermekségétől felnőttkoráig átélte nagymamám küzdelmét a düh, az alkoholizmus, a szorongás hatásaival. Ha valamit elrontott édesanyám, nagyanyám dühe az egeket érte. „Semmit sem tudsz elvégezni. Szörnyen buta vagy.” Édesanyám mintegy tojáshéjakon lépdelve próbált élni, hogy elkerülje az állandó szóbeli és érzelmi abúzust.
Talán te is tapasztalsz a családban megromlott kapcsolatot. Minél közelebbi a viszony, annál nagyobb a kár. A szomszédokkal vagy munkatársakkal gyakran könnyebben kijövünk, mint a testvérünkkel, egyik vagy másik szülőnkkel vagy a gyermekünkkel. A leggyöngédebb kapcsolatok a legsérülékenyebbek.
Egy feszültséggel teli, családi kapcsolatban gyakran kérdezzük magunktól: „Mit tehetnék, mit mondhatnék, hogy enyhüljön a helyzet?” Ha abban a kiváltságos helyzetben lennék, hogy leüljek veled egy kávé mellé, és válaszoljak bensőséges kérdéseidre, veled kérném az Urat, adjon szavakat, ötleteket. Neki megvannak válaszai. Még mindig tanulom, hogyan hajoljak oda és hallgassam Őt, de azt hiszem, ilyesmiket mondana:
1. Vedd észre a mintát. Nagymamám az előző generációktól továbbadott sérüléseket hurcolta magával. Nem tanította meg senki, hogyan küzdjön vágyaiért ahelyett, hogy múltbeli bűnök és sérülések mintáit követné. Előző generációk gyakran hoztak létre gondolatsémákat, viselkedésmintákat, amiket az új nemzedéknek fel kell ismernie, le kell cserélnie, újra kell gondolnia.
2. Vállald a felelősséget. Könnyű másra mutogatni, más hibáját keresni a magunké helyett. A Gal 6,5-ben olvassuk: „Mindenki a maga terhét hordozza”. Vizsgáld meg magadat, és imádságos lélekkel tárd fel azokat a területeket, amelyek bocsánatra szorulnak.
3. Tűzz ki határokat. Néha távolságra van szükség ahhoz, hogy a harag lecsillapodjék, mielőtt olyat mondanál, amit később visszaszívnál, vagy ha további sérülésektől szeretnéd megóvni magad. Magad és a kapcsolat védelmében helyes a határok megvonása. Jó távolabb lenni bizonyos felszín alatti aknáktól, míg a kapcsolat erősebbé, egészségesebbé válik.
4. Szánd oda Istennek kommunikációdat. Szenteld oda Isten céljainak, rendeld az Ő javító keze alá mindennapi interakcióidat. Kérd Tőle a szavakat, amiket meg akar hallgattatni veled. Ha rettegés helyett bizalommal fordulunk Hozzá, Isten találkozni fog velünk, és megmutatja, hogyan lépjünk tovább a javulás és megváltás felé kapcsolatainkban.
5. Kezdeményezd a gyógyulást. Mondd meg az illető családtagnak, hogy javítani szeretnéd kapcsolatotokat, hogy szeretnéd, ha tiszta lappal indulnátok. Sok különbözőséget át lehet hidalni, ha arra összpontosíttok, ami összeköt, és mindketten vágytok a szorosabb kapcsolatra.
Egyik fenti lépést sem erőszakolhatjuk magunkra, de képesek leszünk a saját lehetőségeinken túlmutató szeretetre, ha megragadjuk, amit Jézus nyújt nekünk: a másikért való mély törődést, amivel Ő fordult felénk. Ha úgy élsz a jelenben, ahogy a múltban éltél, megfosztod magad az örömtől és szabadságtól, melyet Jézus Krisztus működése hozott létre bennünk.
Mai alapigénkben Izajás az újjáépítésről beszél: „Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek” (Iz 61,4). Felépíteni, ami romokban hever, helyreállítani, ami nemzedékeken át pusztulásnak indult, méltó feladatnak tűnik. Kezdd újra, használd a lendületet, amit Isten a szívedbe helyezett, hozz reményt családod életébe, és azoknak, akik látnak titeket. Érzed szívedben a vágyat, hogy felépítsd, helyreállítsd, újraépítsd azokat, akik saját hatókörödben élnek? Érzed, milyen felszabadulást, békességet hoz majd, ha sikerül?
Menetközben meg kell történnie egy szándékos irányváltásnak, ha helyre akarod állítani kapcsolatodat édesanyáddal, lányoddal, testvéreddel, vagy bárkivel az életedben. Az újraépítés nem jöhet létre anélkül, hogy eldöntenéd, leteszed, ami történt vagy ami nem történt meg, ami elhangzott, s amit éreztél, mikor hallottad. De Isten ért az útkészítéshez. Előkészítette az utat édesanyámnak is, hogy megbocsásson és kész legyen a kapcsolat újraépítéséhez akkor is, ha nem találkozott megértéssel, és Isten megteszi ezt a te életedben is.

Uram, meghajlok előtted, és kérem jelenlétedet. Kenj fel, hogy képes legyek helyrehozni kapcsolataimat és a generációs mintákat családommal. Mutasd meg, hogy kezdjem el. Mutasd meg, mikor várjak, mielőtt megszólalok. Mutasd meg, mikor léphetek előre a Te segítségeddel. Szeretlek, Uram. Jézus nevében, Ámen

Blythe Daniel – Start Fresh: Repairing Fractured Relationships
Daily Devotion, 2019.04.03.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/04/03/start-fresh-repairing-fractured-relationships