2010. október 31., vasárnap

Újra az imádságról

2010.11.01.
„Mindenben, ami összefügg az imádsággal, Jézus a példa. Ő mondja azt is, hogy kérjük, amire szükségünk van, és azt is, hogy az Atya tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk (Mr 6,9; 7,7). Akár jó időért imádkozunk egy lakodalom előtt, akár beteg barátunk életben maradásáért, az imádságunkban nincs semmi új Isten számára. Az imádság nem arra szolgál, hogy hidat verjen köztünk és egy távoli Isten között. Isten már tudja, mit akarunk kérni. Ő már ott van velünk a vágyainkban. Az imádság nem a "kívánj valamit Istentől" kategória. Minden imádságunk a gyermeki bizalom kinyúlása Isten felé, még akkor is, ha hangunk remegő, gondolataink zavarosak. Az imádság mindig több, mint egy kérelem benyújtása, bár a kérés fontos eleme az imádságnak. Ha nem az ő szavait használod is, minden imádságod Jézust visszhangozza, aki alávetette akaratát az Atyáénak: mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te. Azt kérjük, ami szerintünk a legjobb, de igyekszünk mindent átadni Annak a kezébe, aki nálunk jobban tudja.” Michael Paul Gallagher: Letters on Prayer
Ezért sose mondjuk, hogy nem tudunk imádkozni, nem megy az imádság. Ha a vágy bennünk van az imádkozásra, már azzal is imádkoztunk. Jézus önátadása akkor is benne van imádságunkban, ha „rosszul” imádkozunk. És az Atya Jézust fogja látni. Ha üres és sötét a lelkünk, ha úgy érezzük, kemény, hideg fal vesz körül, amiről visszapattan az imádságunk – aki volt depressziós, átélhette ezt – bennünk a Lélek tovább imádkozik, s szavak nélküli nyöszörgésünk ott visszhangzik Annak a fülében, aki átölelve tart minket akkor, amikor a legnehezebb.
Amikor túljutottam a legnagyobb sötétségen, és már tudtam gondolkozni, rádöbbentem, hogy ez is ajándék volt. Jézust kaptam benne. Átélhettem egy morzsányit abból, amit az Isten Fia a kereszten: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ha Ő, aki egy volt az Atyával, eljuthatott odáig, hogy nem érzékelte Isten jelenlétét, akkor én mit szólhatok?

2010. október 29., péntek

Lélekerősítő levelek 28

Az időutazó felesége
Rachel Olsen

„Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket.” 1 Jn 4:19

Nemrég láttam a moziban Az időutazó felesége című filmet. A főszereplő abban a különleges élményben részesült, hogy valami természetfölötti erő újra meg újra felkapta onnan, ahol éppen tartózkodott, és egy ezredmásodperc alatt valahol másutt letette. Aztán egy rövid idő múlva titokzatos módon újra visszaküldte a jelenbe. Sohasem tudta, mikor indul, és hova érkezik. A film, hasonlóan az alapjául szolgáló regényhez, egy sci-fi kanyarral kombinált szerelmi történet.

Ma reggel az Apostolok cselekedetében hasonlót olvastam: egy természetfeletti szerelmi történetet sci-fi kanyarral.

A 8. fejezetben megismerhetünk egy Fülöp nevű embert – aki nem azonos a tizenkettő közé tartozó Fülöp apostollal, hanem egy másik hívő férfiú -, amint éppen a szamáriabelieknek prédikál. Krisztus mennybemenetele és helyettese, a Szentlélek pünkösdi megérkezése óta a tanítványok mindeddig Jeruzsálemben tartózkodtak. Inkább maradtak a megszokott helyen, minthogy elinduljanak a nagyvilágba az örömhírrel. Üldözésre volt szükség, hogy kikergesse a hívőket Jeruzsálemből a környező vidékekre, ahol terjeszthették Jézus üzenetét.

Fülöp elhagyta a várost, és nekilátott a feladatnak. A pogányoknak tanította, hogy Isten szereti őket, és Krisztus meghalt értük.

Az ApCsel 8 vége egy ilyen esetet mesél el. Isten angyala arra indítja Fülöpöt, hogy menjen egy bizonyos útra, egy bizonyos irányba. Mikor engedelmeskedett, egy afrikai férfival találkozott, aki Jeruzsálemből igyekezett haza, Afrikába. A férfi eunuch volt, az etiópiai királyi udvar egyik főembere. Fülöpnek azt sugallta a Szentlélek, hogy menjen a kocsi közelébe. Fülöp engedelmeskedett, és csodálkozva hallotta, hogy az afrikai ember Izaiás könyvét olvassa – Isten már elkezdett működni a lelkében. Isten, aki eltervezte a megváltás útját Afrikában. A fekete kontinens még nem hallott Krisztusról, bűnükben halottak voltak, de Isten szeretete már kövezte az utat a megváltás felé. Mondtam nektek, hogy szerelmi történet!

Fülöp segített az etiópiainak megérteni, amit Izaiás könyvében olvasott – a Jézusról szóló próféciát, és elmagyarázta neki a megváltás történetét. A férfi hitt a Jézusról szóló beszámolónak. Vizet vett észre a közelben, és kérte Fülöpöt, hogy keresztelje meg. Idáig a történet természetfölötti, Isten szerető szívének vonzását írja le, itt viszont belép a sci-fi kanyar. Íme:

„Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, és örvendezve folytatta útját. Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett” (ApCsel 8:39-40).

Mint az időutazós filmben, Fülöpöt természetfeletti módon transzportálták az etióp férfi keresztelési helyéről egy északon fekvő városba, hogy ott tanítsa tovább a pogányokat Jézusról. Furcsának, bizarrnak érezzük a történetet, de Istennek természetes.

Isten akadály nélkül utazik térben és időben, nem köti semmi. Próbáljuk ezt elképzelni egy pillanatra. Itt van a jelenünkben, és ugyanakkor a holnapunkban is.

Ha erre képes, nyugodtan rábízhatjuk a napunkat. Biztosan kezelni tudja bármilyen problémánkat, ami felmerül, vagy indulatunkat, ami látszólag hatalmába kerít.

A filmben az időutazó rendkívüli módon szerette a feleségét, akit gyermekkora óta ismert, időn és téren át rajongott érte. Isten, az igazi Időutazó, rajong érted, és törődik veled. Hívőként te vagy az Időutazó felesége: a mennybement Krisztus valódi jegyese.

Uram, Te nagyobb, hatalmasabb, fenségesebb vagy, mint ahogy én el tudom képzelni. A Te kezeidbe helyezem magam. Bízni fogok Benned, akárhol találom ma magam, és akármivel találkozom. Szeretlek, és tudom, ez azért lehetséges, mert Te előbb szerettél engem. Segíts, hogy másoknak is megmutassam káprázatos szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.21.
www.proverbs31.org

Isten azt akarja, hogy most gyászoljak
Melissa Taylor

„Boldog vagy, ha úgy érzed, elvesztetted azt, ami a legkedvesebb, mert ekkor tud átölelni Az, Aki a legkedvesebb.”
– a Mt 5:4 alapján

Nagyon nehéz volt az elmúlt egy év. Édesanyám március 25-én hunyt el. Azon a napon egy rész meghalt belőlem is.

A halálát megelőző hónapok tele voltak céltudatos aktivitással. Mialatt végeztem a körülmények miatt rám szabott tevékenységeket, kristálytisztán tudtam, mi a tennivalóim fontossági sorrendje, és ez önbizalmat adott. Ebben az időszakban édesanyám ápolása volt a feladatom.

Csodálatos, hogyan kerül minden a helyére az életben, ha azt tesszük, ami Isten akarata velünk. A munkatársaim és önkéntes segítők elvégezték helyettem, ami az én munkám lett volna. Társaim a Missziónál megtartották helyettem az előadásokat. A férjem és az anyósom elmentek a gyermekekért az iskolába, és segítettek a háztartási munkákban. A barátnőim ebédet hoztak. Az Úr minden részletet kidolgozott, és ettől a lelkemet béke töltötte el életem legnehezebb időszakában.

Meglepett, hogyan éltem át ezt az időszakot. A rám jellemző reakció a kiborulás lett volna, főleg, mert előtörténetemben voltak szorongásos periódusok. Ha régebben megkérdezted volna, hogyan bírnám ki, ha az orvosok tüdőrákot diagnosztizálnának édesanyámnál, azt mondtam volna: sehogy. Belepusztulnék. De nem pusztultam bele, és nyugodtan csináltam végig. Persze volt, hogy sírtam, voltak napok, amikor fizikailag és lelkileg kimerültnek éreztem magam, de volt egy célom, és édesanyámnak szüksége volt rám. Bíztam az Úrban, és egész idő alatt éreztem az Ő békéjét.

Mióta anya elment, nem érzem azt a békét és a biztos célját a napjaimnak. Továbbra is bízom Istenben, tudom, hogy a béke elérhető, de küzdök az új helyzettel, hogy már nincs édesanyám. Mikor meghalt, részben én is meghaltam. Elvesztettem őt, és elvesztettem magamból az ő ápolóját. Gyakran érzem szétesettnek, összetörtnek magam. Néha tudatosítanom kell, hogy még lélegzem. Sokszor kell emlékeztetnem magam, hogy a béke nem hagyott el vele együtt, még mindig rendelkezésemre áll. Isten nem hagyott el, és függetlenül attól, hogyan érzem magam, még van célja velem.

Lehet, hogy most az a cél, hogy gyászoljak? Nehéz dolog a gyász, és bár természetes része az életünknek, sosem érezzük természetesnek. Csendre és nyugalomra van hozzá szükség, és azt az én világomban nehéz elérni. Arra is szükség van, hogy elismerjem, érzéseim elfogadhatóak, és hogy az is rendben van, ha ebben az időszakban nem látok egy világos célt magam előtt – a gyászon kívül. Meg kell engednem magamnak, hogy gyászoljak, s hinnem kell, hogy Isten akarata ebben is megnyilvánulhat.

Az élet tele van magaslatokkal és mélységekkel, és Isten mindegyikben jelen van. Néha világosan megmutatja a célt, máskor talán azt várja el, hogy keressük Őt és várjunk Rá, amíg kinyilvánítja akaratát. A keresés és várakozás közben kell a krisztusi reménybe kapaszkodnunk, és megragadnunk a békét, amelyet nyújt nekünk.

Most tehát a gyász ideje van számomra. Gyászom naponta változhat, de egy dolog biztosan nem változik: boldog, azaz áldott vagyok, ahogy mai versünk állítja. A veszteség miatt vagyok áldott, ami ért. És azért vagyok boldog, mert Isten minden lépésnél átölel.

Istenem, hálás vagyok szeretetedért. Adj, kérlek békességet a megpróbáltatások között. Segíts, hogy elégedett legyek abban az állapotban, amibe ma helyeztél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.22.
www.proverbs31.org

A nagyobb jóra várva
Micca Monda Campbell

„Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.” Ter 50:20

József kétségkívül szeretett fiú volt. Ahogy elolvastam József történetét a Teremtés könyve 37-50-ben, elképzeltem, milyen jó interjúalany lenne egy mai tévés beszélgetős műsorban. Valami ilyen címet adnának a filmnek, hogy A gödörtől a palotáig.

József története úgy indul, mint bármelyikünké. Ártatlan gyermekként jött a világra. Nem kérte, hogy megszülessen. Mint mindnyájunknak, szülői szeretetre, gondoskodásra volt szüksége. Ez kellett a testvéreinek is. De édesapjuk szemében ők háttérbe szorultak József mögött. Apjuk hozzáállása rettenetes testvéri féltékenységet gyújtott a fiúk szívében, ami oda vezetett, hogy egy napon beledobták öccsüket egy kiszáradt kútba.

Mialatt vacsorájukat fogyasztották, s azon tanakodtak, mit csináljanak Józseffel, egész további életüket meghatározó lehetőség adódott. Egyiptomba tartó midianiták karavánja haladt el a táborhelyük mellett. A fiúk kihasználták az alkalmat, s 20 ezüstért eladták az öccsüket. Ez ma 1,28 dollárt érne.

Hasonló helyzetbe kerültél? Úgy érzed, valaki elvetett magától, s beledobott egy gödörbe? Ne félj. Nem vagy elveszett. Isten nem hagyott el. Ő tudja, mi történt veled. Sanyarú helyzetedet lépcsőfoknak használja, ahonnan feljebb léphetsz – mint tette József esetében is.

Évekkel később, egy életeket fenyegető éhínség idején József testvérei Egyiptomba mentek gabonáért. József, az öccsük volt az, aki előre megjósolta az aszályt, és felkészítette Egyiptomot a túlélésre. Sokan jöttek mindenfelől gabonáért, többek között József bátyjai is. József ekkor már Egyiptom második számú főembere volt. Hatalmában állt bosszút állni a testvérein. Ehelyett úgy döntött, hogy megbocsát, és újra egyesíti a családot.

Ahogy testvérei leborulva József előtt rettegtek félelmetes bosszújától, ő így szólt hozzájuk: „Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.” Ezt a mondatot gyakran párhuzamba állítják a Római levél 8:28-cal: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.”

Ha lebontjuk a félelem falait magunkban, és hisszük, hogy Isten valami nagyobb jót készít elő az életünkben, a gyógyulás és újraépülés lehetőségét kapjuk, ugyanúgy, mint József. Ehelyett mi inkább a fájdalmunkhoz akarunk ragaszkodni. Ez a fajta gondolkodás bent tart a gödörben, sebeink és félelmeink ahelyett, hogy gyógyulnának, csak mélyülnek és szaporodnak. Isten ennél sokkal többet szán nekünk.

Ha valami rossz dolog történt veled, Isten azt a javadra akarja fordítani. Ki akar emelni a gödörből, és a palotájában készít helyet neked. Tőlünk függ, hogy kapunk-e a lehetőségen. Koncentrálhatunk a rosszra, ami történt velünk, és ezzel elveszítjük a nekünk készített örömöt. Vagy, mint József, vállaljuk a kockázatot, kitörünk a fájdalmunkból, megbocsátunk azoknak, akik ártani akartak nekünk, és hittel fordulunk a szebb jövő felé, amit Isten készített számunkra.

Istenem, ígéreteidet ajándéknak szántad nekem. Fenn akarsz tartani velük, reményt adsz és békességet, amikor a gödörben vagyok. Segíts, hogy higgyek ígéreteidben, míg be nem teljesíted őket. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.23.
www.proverbs31.org

Várakozás

Wendy Pope

„Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat.” Zsolt 27:14

A várakozás egy képesség, amire nagyon vágyom, de nem igazán sikerült elsajátítanom. Te hogy állsz vele?

Rohanó, kell-nekem, most-kell kultúránk agymosásának hatására úgy érezzük, a várakozás valami rossz, amit nem kéne megérnünk. Másodpercek alatt megtudjuk, milyen az időjárás Dél-Mongóliában, rendelünk egy csinos felsőt valamelyik felkapott áruházból, szkájpolunk a kontinens túlsó felén lakó barátnőnkkel. Üzenetet küldhetünk a barátunknak vagy egy csiripet ezreknek egy szempillantás alatt; nem csoda, hogy nehéz dolognak tartjuk a várakozást.

Mai igénk szerzőjétől nem volt idegen a várakozás, és ismerte minden nehézségét. Valahonnan a semmiből előbukkant Sámuel próféta, hogy felkenje Izrael következő királyát az ő családjából. Jessze fiai közül csak egyet választott ki Isten szeretett Izraele királyául. A kiválasztott Dávid volt. Az Írás elmondja, hogy a Szentlélek azonnal rászállt Dávidra, és attól kezdve rajta maradt (1 Sám 16:13). Azt gondolná az ember, hogy ilyen felkenés után Dávid máris rohan elfoglalni a trónját, de Dávid rohanásának iránya visszafelé volt a legelőre, hogy folytassa megszokott életmódját. Elkezdődött a várakozás.

Várakozása alatt Isten felkészítette a trónra. Dávid egy dologhoz értett, a pásztorkodáshoz. Nem ismerte a királyi udvar protokollrendszerét, az uralkodás szabályait. Nem állt mögötte a nép és a katonaság, hogy megvédje királyságát. Alacsonysorsú pásztorfiú volt. Ahelyett, hogy elfoglalta volna a megígért helyet, Dávid várta Istent, hogy elköltöztesse őt a legelőről a palotába. Várakozás közben Isten felkészítette Dávidot a költözésre.

Sok leckét tanult várakozásból. Ha megvizsgáljuk és alkalmazzuk ezeket az igazságokat, reményt találunk a várakozás nehézségeiben, és belátjuk, hogy a jelenbeli várakozásnak jó hatása van a jövendőnkre.

1. Hiába vagyunk felkentek, kiválasztottak, attól még várakoznunk kell. Dávid tizenöt évet várt, hogy Júda, és még többet, hogy egész Izrael királya legyen.

2. Isten útjai nem a mi útjaink; gondolatai nem a mi gondolataink. Miután felkenték és kiválasztották, Dávid először Saul szolgálatába szegődött, Sauléba, aki az „ő trónján” ült.

3. Isten nem pazarolja az időt. Kezében tartja. Arra használja, hogy tapasztalataink hasznunkra váljanak életünk bármelyik szakaszában.

4. Ha hagyjuk, várakozásunk közben szorosabb kapcsolatba kerülünk Megváltónkkal, mintha nem kéne várakoznunk. Dávid legszebb, legköltőibb zsoltárai a barlangokban, a pusztaságban születtek Istenre való várakozás közben.

5. Isten nem hagyja figyelmen kívül, ha gyermekei Hozzá kiáltanak. Dávid Hozzá kiáltott, néha könyörgött segítségért, megoldásért, védelemért. Isten sosem hagyta válasz nélkül. Ugye, végül még a trónt is elfoglalta?

6. Várakozásunkra valaki másnak van szüksége. Nem csak rólunk szól ez az egész. Gondolj bele, mennyivel gazdagabbak vagyunk, hogy Dávid végigtűrte a várakozást. Miénk lehet csodálatos költészetének szépsége, szeretete, reménye, gyógyítása.

Milyen vagány útmutatót ad Dávid a várakozáshoz! Ha hagyjuk, hogy Isten tegye a dolgát közben, várakozásunk könnyebbé, jövőnk fényesebbé válik. Ha lebontjuk bástyáinkat és védőfalunkat, Isten hűségesnek bizonyul, és beteljesíti életünkre kigondolt terveit.

Drága Uram, segíts várni. Segíts jól várakozni. Nyugton szeretnék maradni, hogy hagyjam, vidd végbe tervedet az életemben. Nélküled én nem tudom megcsinálni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.26.
www.proverbs31.org

Ötletszerű vásárlás

Shari Braendel

Képzelj el egy embert, aki helyesen él, másokkal jól bánik, nem él ösztönei és vágyai szerint, nem kedvez senkinek a másik kárára, „a törvényeimhez ragaszkodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz és biztosan életben marad, mondja az Úr, az Isten.” Ezékiel 18:5-9

Előfordult már, hogy elrohantál venni valami új cuccot, mert úgy gondoltad, nincs mit magadra vegyél? Vagy vásárolni voltál a barátnőddel, megláttál egy hú-de-milyen-trendi felsőt, megvetted, s otthon jöttél rá, hogy semmihez sem tudod felvenni – azóta is ott lóg a szekrényedben, nyakán az árcédulával?

Egy érettségi találkozó, egy esküvő, egy különleges buli, vagy akár egy baráti grill-parti arra indít, hogy elszaladjunk a legközelebbi áruházba, s vásároljunk valami új ruhadarabot. Aztán többnyire beérjük egy többé-kevésbé ránk illő holmival, mert valamit mindenképpen venni kell, s végül csak egyetlen alkalommal viseljük, amit vásároltunk. Mennyi kár, mennyi kidobott pénz az ötletszerű vásárlással!

Vajon Isten nem ilyen ötletszerű keresztényeknek lát minket? Hirtelen megeresztünk egy imát, amiben segítséget kérünk valami betegségben vagy szorult anyagi helyzetünkben. Esetleg átlapozunk egy könyvet, ami lelki – spirituális – egészséget ígér három könnyű lépésben. Igaz, hogy sem a röptiben mondott imádság, sem az átlapozott könyv nem nyújtja azt, amire számítottunk, de még ezt sem vesszük észre, mert már a következő ötletszerű tevékenységünket végezzük.

Újra meg újra félretesszük a sarokba Istennel való kapcsolatunkat, aztán ha valami beüt, hirtelen előkapjuk, majd ha visszaáll a rend, megint a sarokba kerül. És csodálkozunk, miért alakulnak úgy a dolgaink, ahogy. Küzdünk az Istennel való kapcsolatért, de csak akkor, ha valamit helyre kell hoznia az életünkben. S még mi vagyunk dühösek, ha távolinak érezzük. Ahogy csalódottak vagyunk, mikor a hirtelen vásárolt új felső vagy topánka sem hozza helyre öltözködési gondjainkat.

Az ötletszerű vásárlás és az ötletszerű kereszténység sokmindenben hasonlít. Mindkettő kavarodást, zavart okoz. Mindkettő leküzdéséhez céltudatos tervezés kell.

Ahogy a jól felszerelt ruhatár sem alakul ki egyik napról a másikra, a jól felszerelt hit sem. Az összevissza, ötletszerűen vásárolt cuccokból nem alakul ki egy jól használható, rendezett, megbízható ruhatár. Hasonlóképpen az ötletszerűen eltöltött idő az Úrral nem fog egy hatékony, tartós, szoros kapcsolatot kialakítani Vele. Keresztény divattervezőként elmondhatom nektek, hogy időbe telik, míg szilárd kapcsolatot alakítsz ki az Úrral, éppúgy ahogy időbe telik egy működő ruhatár összegyűjtése is.

Fogjunk hozzá, és vegyük számba azokat a területeket az életünkben, amiken dolgoznunk kell. Lépj be imafülkédbe, és kérdezd meg magadtól: hogyan tudnám céltudatosabban járni az utamat Istennel?

Köszönöm, Istenem, hogy többre vágysz tőlem, mint ötletszerűen érkező imádságokra. Szeretnék minden nappal közelebb jutni Hozzád, és céltudatosan keresni Téged. Kérlek, mutasd meg, hogyan tegyem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.27.
www.proverbs31.org

Türelem

Rachel Olsen

„Erősítsen meg titeket dicsőségének hatalmából minden erővel, hogy végig kitartsatok, és türelmesek legyetek.” Kol 1:11

Az utóbbi hetekben mindegyre a sárgán hajtottam át, nem akartam megvárni a pirosat – ez veszélyes! Az interneten kerestem a tüneteim magyarázatát, mert nem akartam az orvosi váróteremben ücsörögni – ez is lehet veszélyes. Inkább ráfizettem, de interneten rendeltem meg valamit, hogy ne kelljen a pénztárnál sorba állnom – ez pazarlás. Még olyan is volt, hogy a desszerttel kezdtem az étkezést, mert nem volt türelmem kivárni, míg eljön „a desszert ideje”. Bár nem tudok konkrét helyzetet felidézni, de nem egyszer elfogyott a cérnám, és kiabáltam a gyermekeimmel.

Kell, és most kell. Eredményt akarunk látni, de azonnal. Pedig a Biblia sokszor figyelmeztet, hogy Krisztus követőit a türelem jellemezze.

Az Isten szeretet, és a türelem a természetéhez tartozik. Ahhoz, hogy úgy szeressünk, mint Ő, nekünk is türelemre van szükségünk (1Kor 13:4-7). Úgy szeretni, ahogy Isten szeret, ez földi életünk végső célja, miközben próbálunk a kedvében járni, és hasonlóvá válni Hozzá.

Számomra a türelem meghatározása: méltósággal elviselni valamit. Mind kerülünk olyan helyzetbe, amikor emberek vagy helyzetek próbára teszik az önuralmunkat: egy hálátlan gyermek, egy figyelmetlen pincér, lassan haladó sor a pénztár előtt, a társunk vagy egy barát, aki magától értetődőnek veszi erőfeszítéseinket. Mennyire tudunk méltósággal viselkedni ezekben a helyzetekben?

A Biblia szerint Isten kitart, míg befejezi a jó művet, amit elkezdett bennünk (Filippi 1:6). Ebből egyértelműen következik, hogy addig távolról sem vagyunk tökéletesek, nem vagyunk könnyen szerethetők. Na itt jön be a türelem. Pál apostol így int: „Éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a béke kötelékében” (Ef. 4:1-3).

Türelmesnek kell lennünk Istenhez is, miközben várjuk, hogy tervét véghezvigye. Olykor imáinkra adott válaszára várunk, szabadulásra, ellátásra vagy hogy érvényesüljön az igazság, hogy kinyilvánítsa akaratát. Nincs más lehetőségünk, várnunk kell, de ha kialakítjuk magunkban a türelem lelkét, méltósággal tudunk várakozni. Talán segít, ha felidézzük, mennyire türelmes volt hozzánk Isten nemegyszer!

A türelem gyakorlása nem csak akarat kérdése. Az a fajta türelem, amiről Pál apostol beszél, a Lélek gyümölcse is, mely akkor érik be, ha állandó kapcsolatban vagyunk Istennel. Forrása a bizalom Isten hatalmában, abban, hogy mindent véghez tud vinni kellő időben gyermekei javára, önmaga dicsőségére.

Időbe telhet, míg kialakul a türelem, de elhatároztam, hogy méltósággal viselem el a folyamatot. Azzal kezdtem ma, hogy megálltam a sárgánál, és bevártam, míg zöldre vált a lámpa. Míg az útkereszteződésben ácsorogtam, Istenre gondoltam és a türelem fejlesztésére. Egy perc múlva már zöld volt a lámpa, és én mosolyogva hajtottam tovább, boldogan, hogy megtettem egy picike lépést a türelem felé.

Köszönöm, Uram, hogy olyan türelmes vagy hozzám. Segíts, hogy bennem is kialakuljon a türelem, és a te dicsőségedre használjam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.28.
www.proverbs31.org

2010. október 21., csütörtök

Lélekerősítő levelek 27

A szelep
Luann Prater

„Így a nyelv is kicsi testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Íme, egy csekély tűz milyen nagy erdőt gyújt fel.” Jakab 3:5

A férjem megkért, hogy szerezzek diesel üzemanyagot a traktorba. Vettem a teherautóját, amiben volt egy láda, abba rakta a tartályt, hogy ne boruljon fel. Kezdjük azzal, hogy én 152 cm magas vagyok. Olyan műveletek, amelyek a magasabb embereknek könnyen mennek, a hozzám hasonló vízszintes elosztású népeknek komoly kihívást jelentenek. Belepumpáltam az olajat a tartályba, majd megpróbáltam felemelni. Nemcsak a teherautó platójáig, hanem át a doboz oldalán. Ekkor derült ki, hogy egy kis szeleptető nyitva maradt.

Legalább két deci olaj bukott ki azon a kis nyíláson, és csorgott rá a pólómra, majd végig rajta egészen a bugyimig. Megrémültem, hogy ha megcsörren a telefonom, a szikra belobbantja rajtam a gázolajat. Vágyom rá, hogy Isten fáklyát gyújtson az életemben, de nem ilyet!

A zuhany alatt hosszan dörzsöltem magam, de a gázolaj szaga benne maradt az orromban.

Noshát az ajkam olyan, mint az a kis szelep. Kicsi nyílás, de az üzemanyag, ami kijön rajta, kellemetlen, csípős, akár halálos is lehet. A rosszul záródó ajkak rácsattantak már családtagjaimra. Kemény hangnem mérgezte már a barátaimat. Meggondolatlan szavak meg tudják ölni egy sérülékeny gyermek lelkét.

Jakab azt mondja, nyelvünk egy nyughatatlan gonosz, telve halálos méreggel. Huhh! A férjem nem akarta, hogy kiöntsem a gázolajat. Jóra akartuk használni. Isten nem akarja, hogy kinyissuk a szánkat, csak ha bátorítást, jóra ösztönzést közvetítünk vele a másik felé.

Pár éve elhatároztam valami. Apróság, de megváltoztatta az életemet. Amikor valami bántó gondolat felmerül bennem, összeszorítom az ajkam, s megnyomok egy szünetgombot az agyamban. Elég egy másodpercig belegondolni, milyen bomlasztó hatása lenne, ha kimondanám „ami a szívemen van”, hogy a Szentléleknek ideje legyen ellenőrizni az érzelmeimet és az indítékaimat. Abban a pillanatnyi szünetben így imádkozom: „Uram, Te vezéreld a nyelvemet.” És megteszi.

Azóta mindig helyesen szólok? Nem. De kevesebb konfliktustól kell félnem, kevesebb sebtől, amit én okozok, kevesebb mérgezett hegyű nyíl hagyja el a számat. És már nem bűzlöm az olajtól, amit a tűzre öntöttem.

Tarts velem, jó? Nyomd meg a szünetgombot. Zárd le a szelepet, és engedd a Szentlelket, hogy jóra használja a szavakat, amelyeket kimondasz.

Uram, köszönöm, hogy eszembe jutattad, hogy a nyelvem kettétörhet vagy összeforraszthat egy szívet. Taníts meg, hogy elég hosszú szünetet tartsunk, mielőtt megszólalnánk, adjunk időt Szentlelkednek, hogy munkálkodjék bennünk és általunk. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.09.
www.proverbs31.org

Amikor letérdelek
Melanie Chitwood

„Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.” 1 Jn 1:9

Egy ronggyal a kezemben letérdeltem, és feltöröltem a kávécseppeket a konyha padlójáról. Észrevettem, hogy a konyhaszekrény ajtajára is ráfröccsent. Érdekes, hogy azelőtt nem vettem észre, gondoltam, míg letöröltem. Úgy látszik, érdemes letérdelni a konyhapadlóra. Nézzünk csak körül. Mennyi kutyaszőr! Jé, és ott a kislabda, amit a fiúk kerestek!

Azt hittem, tisztán tartom a konyhát, de ha letérdelek, olyasmit is észreveszek, amit azelőtt nem láttam. Na így van az imádságos életemben is. Akár ténylegesen térdre borulok, akár a nagy fotelban üldögélek, ahogy szoktam, sokszor észrevettem már, hogy imádkozás közben megváltozik a perspektíva, amiből nézem a dolgokat.

Ha rászánunk egy kis csendet, és alázatosan az Úr elé helyezkedünk, ezzel lehetővé tesszük, hogy megmutassa, ha valami nem tetszik Neki. A 139. zsoltár utolsó két verse mintául szolgál az imádsághoz: „Vizsgálj meg, Istenem, és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.”

Ha észreveszünk valami szennyet az életünkben, vigyázzunk, ne az önostorozással foglalkozzunk, hanem tegyük meg azt a lépést, amit Isten vár tőlünk: valljuk meg a bűnünket az Úrnak.

Nagyon fontos, hogy belegondoljunk: Istennek annyira fáj a bűn, hogy bűneinkért feláldozta egyetlen drága Fiát. Nevezzük nevén a bűnt: nem rossz szokás, nem rossz döntés, nem tévedés. A bűn az bűn, és bármi legyen is, az Isten elleni lázadásban, a Tőle való függetlenedésben gyökerezik. Kereszthalála által Jézus már megbocsátott nekünk, de bűnvallásunkkal tudatosítjuk és elismerjük, hogy szükségünk van a Megváltóra.

Ha őszintén beszélünk Istennel a bűneinkről, óriási kincset fedezünk fel: Ő szeret minket olyannak, amilyenek vagyunk, de egyúttal az Övéhez hasonlóvá akarja alakítani személyiségünket.

Drága Jézus, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Sosem akarom ezt könnyedén venni. A mai világban, ahol a tolerancia nagy érték, nem akarom elfelejteni, hogy te, a Szent Isten, nem tűröd a bűnt. Bűnös vagyok, akinek állandó szüksége van kegyelmedre, megbocsátásodra, szeretetedre! Köszönöm, hogy megfizetted bűneimért a váltságdíjat. Minden nap minden percében szükségem van Rád, hogy segíts egyre inkább hasonlítani Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.12.
www.proverbs31.org

Alávetem magam a fenyítésnek
Wendy Blight

„És elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: ’Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad’”. Zsid 12:5-6


Szenvedélyem a tanítás.

A feleség- és anyaszerep mellett semmi sem tölt el akkora örömmel, mint mikor megoszthatom és magyarázhatom Isten igéjét. Az utóbbi időben egyre többször éreztem, hogy kiszáradtam, kiégtem. Kértem az Urat, jelezze, hogyan tovább. Valami újat szerettem volna, valami új üzenetet Tőle. Hát barátaim, jól gondoljátok meg, miért imádkoztok!! Mert mialatt imádkoztam, Isten a Zsidókhoz írt levél 12. részére vezetett. Ott akart velem találkozni, és újra elém idézett egy szót, amit már régóta ismerek: „fenyítés”.

Az értelmező szótár szerint a fenyítés egy szigorú nevelő hatású rossz élmény. Szüleim fegyelmeztek, mikor gyermek voltam. Tizenéves gyermekek szüleiként a férjemmel együtt állandó fegyelmezési folyamat szereplői vagyunk. De engem fenyíteni? Felnőtt vagyok. Nincs szükségem fegyelmezésre. És kinek volna joga, hogy megfenyítsen?

A Zsid 12:5-6 épp arról szól, hogy kinek van joga fegyelmezni engem – és téged. Istennek. A Teremtőnknek. Mennyei édesapánknak.

Nagyon tetszik, ahogy a levél írója kezdi a tanítást: „És elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól?” Isten vigasztalásnak, bátorításnak szánja az ezt követő üzenetet, nem kedvünket akarja szegni vele.

A Zsid 12:5-6 a Példabeszédek 3:11-12-t idézi, mely így szól: „Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését, és meg ne und dorgálását, mert az Úr azt feddi, akit szeret, s azt a fiát sújtja, akit kedvel!”

A „fenyítés” szót a görögben leginkább a gyermeknevelésre használják.

Ugyanez a szó másutt a Szentírásban tanulást, tanítást jelent, de a Zsidókhoz írt levélben a büntetés kiszabására utal. Mikor először olvastam, első gondolatom az volt, Isten nem ilyen. De ahogy tovább tanulmányoztam, Isten Igéje segített megértenem a tanítást.

Isten tudja, kivé teremtett minket. Jeremiásnál olvassuk (29:11): „Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok, - mondja az Úr: - békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek.”

A Római Levél 8:28-ban megígéri: „hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.”

Isten egyensúlyban tartja ezeket a bátorító igazságokat a mi bűnös, önző lényünkkel. Ha lehetőségünk van rá, mi azt választjuk, ami nekünk jó, ami nekünk hasznos, és magunkat tesszük az első helyre. Isten tudja, hogy ahhoz, hogy véghezvigye a tervét velünk, el kell égetnie bennünk azt, ami önző, ami énközpontú. Tudja azt is, hogy önszántunkból nem fogjuk alávetni magunkat a szükséges fegyelmezésnek.

Pedig mindnyájunkban vannak olyan hibák és hiányosságok, amiket ki kell javítani. Akkor, amikor ehhez az Igéhez vezetett Isten, én épp ezekkel a hibákkal és hiányosságokkal küszködtem. Meg akarta láttatni velem, hogy át kell mennem az ő tisztító tüzén, hogy küzdelmemből kiirtódjék minden, ami önző. Nem jó hallani ezt a kemény figyelmeztetést. De a végeredmény, a csodálatos igazság az, hogy Isten megígéri nekem, hogy ha átjutok a tűzön, a túloldalon közelebb leszek az Ő képéhez és hasonlatosságához, közelebb ahhoz a személyhez, aminek Ő megteremtett.

Ha ezt szem előtt tartva olvassuk a Zsidókhoz írt levél idézett szakaszát, önként vethetjük alá magunkat a fenyítésnek. Mert Isten dorgálása bizonyítja, hogy törvényes, szeretett fiai vagyunk. Úgy kezel minket, mint gyermekeit. Alkot minket. Tanít minket. Alakít minket.

Uram, köszönöm, hogy fegyelmezel. Nehéz elviselnem a fenyítést, de megértettem, hogy az én javamat és a Te dicsőségedet szolgálja. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.13.
www.proverbs31.org

Időben érkező ajándékok

Lynn Cowell

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak” Jakab 1:17

Tegnap volt a születésnapom, és a születésnap ajándékokat jelent! A családom nagyon ért az ajándékozáshoz, olyasmit szoktak adni, amit talán említettem valamikor, hogy szeretném, ha enyém lenne, de sosem venném meg magamnak. Bármit választanak, mindig a legjobb ajándékot kapom a legjobb időben. Pár éve, na jó, sok-sok évvel ezelőtt, az én drága 16. születésnapomra egy különleges kulcstartót kaptam, rajta szüleim kocsijának kulcsával. Nagyon örültem neki! Az a kulcs a szabadságot és a függetlenséget jelképezte. Éppen azt, amire annyira vágytam akkor. A megfelelő ajándék a megfelelő időben.

Ha ugyanazt az ajándékot hat éves koromban kapom a szüleimtől, nem tudtam volna, mit kezdjek vele. Hat évesen töprenghettem volna, mire való, hogyan kell használni. Szüleim tudták, mit és mikor ajándékozzanak nekem.

A Jakab levél fenti verséből megtudjuk, hogy Isten, az Atyánk jó ajándékokat ad nekünk, gyermekeinek. Nem csak megfelelő ajándékot ad, de tökéletesen tudja, mit adjon, és mikor adja. Az Ő ajándékai nem hirtelen ötletből fakadnak, mert későn jutott eszébe a nagy nap. Az Ő ajándékai mindig a tökéletes időzítésről szólnak.

Öt éves koromban nem értem el a kabátomat, ami az utolsó kampón csüngött a pincébe vezető lépcső mellett. Kiabáltam segítségért, de nem volt türelmem megvárni a választ. A cementlépcsőkön való legurulás fekete monoklit hagyott a szemem alatt, ami nagyon lassan szívódott fel. Nem bíztam benne, hogy akik szeretnek engem, jönnek és megteszik, amire szükségem van, akkor, amikor én akarom.

Sokan kérjük Isten segítségét. Hozzá kiáltunk, mert szükségünk van valamire. A kérdés az, tudunk-e türelmesen várni, bízni abban, hogy az Ő időzítése tökéletes? Hisszük-e, hogy Ő a legjobbat akarja nekünk, és a mi javunkra dolgozik?

Néha türelmetlenné válunk. Amit akarunk, nagyon akarjuk, és most akarjuk. Ezért megpróbáljuk magunk megszerezni. Próbáltál már megszerezni magadnak valamit? Van valami az életedben, amit nagyon szeretnél - most azonnal?

Van valami, amiről úgy érzed, ha tied lenne, teljessé válna az életed? Ha tied lehetne az az állás, az a fizetés, sokkal jobb lenne az élet. Ha Isten megnyitná a méhedet, végre megszűnne az üresség az életedben. Ha rendbe rakná összetört, kihűlt házasságodat, máris örülni tudna a szíved. Érzed a kísértést, úgy, mint én, hogy azonnal megszerezd, amire vágysz, vállalva a szemed alatti fekete monokli kockázatát is?

Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, minden imádságunkra „Nem” a válasz, vagy legalábbis „Nem most”. Ezen a ponton, ahol akaratunk keresztezi az Ő akaratát, hinnünk kell, hogy az Atya jobban tudja, és minden ajándék Tőle származik. Az ajándék mindig jó és tökéletes az Ő idejében.

Megtapasztaltam Isten tökéletes ajándékait, amikor vártam Rá. Vártam Rá, hogy legyen egy férjem. Vártam Rá, hogy megnyíljék az út a szolgálatra. Vártam Rá, hogy magához vonzza gyermekeimet. Visszanézve látom a Vele való történetemet, és ennek alapján úgy döntök, hogy továbbra is várni fogok az Ő jó és tökéletes ajándékaira.

Istenem, olyan nehéz várni Rád! A szívem mozgásba akarja hozni a dolgokat, lépni, tenni akar. Segíts, hogy mindig Eléd tudjam hozni a vágyaimat, tudva, hogy Te mindig a legjobbat akarod nekem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.14.
www.proverbs31.org

Isten gondoskodása

Lysa TerKeurst

„E világ gazdagainak hagyd meg, hogy ne legyenek fennhéjázók, ne bizakodjanak a csalóka gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen meg nekünk mindent, amire szükségünk van.” 1 Tim 6:17

Manapság bármerre fordulsz, mindenütt találsz valamit, ami a gazdasági nehézségekre emlékeztet. Az elmúlt 60 évben az elmúlt időszakban volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta hazánkban. Barátok, családtagok szenvednek állásuk elvesztése, befektetéseik csődje miatt és a különböző, mindenütt tapasztalható visszaesések, korlátozások következményeitől.

Egyik barátunknak több mint 30 éves, virágzó autókereskedelmi cége volt. Ő és a családja közösségünk oszlopai voltak, mindenki a segítőkészségükről, szép keresztény lelkükről ismerte őket.

Ám tavaly csődöt jelentett, és szó szerint mindenét elvesztette, beleértve saját kocsijait is. Ha ez nem kegyetlen irónia, akkor nem tudom, mi az.

Sokat beszélgettem Istennel erről a szívszorító helyzetről. Tudom, hogy Isten ellát minket mindennel, amire szükségünk van, akkor miért nem gondoskodott a barátainkról? Ő csodákra képes, miért nem mentette meg a barátainkat?

Ezek igazságos kérdések egy igazságtalannak tűnő helyzetben.

Amikor olyan problémával találom szemben magam, amit sehogy sem tudok megérteni, azzal kezdem, hogy leparkolom a gondolataimat egy olyan ténynél, amiről tudom, hogy igaz. Ha feltöltöm az elmémet igazsággal, kirekesztem belőle a Sátánt, aki megpróbálná azt veszélyes következtetésekkel, hamis vádakkal, hitbomlasztó jövőképpel megtölteni.

Mi igaz ebben a helyzetben? Mi az igazság, függetlenül attól, milyen körülmények közé kerülünk?

Isten gondunkat viseli.

Ez így van. Itt kell leparkolnom a gondolataimat. Ez az az igazság, ami fel kell, hogy töltse az elmémet. Ez az igazság fölötte áll gondjainknak, és arra hív, hogy más, külső szemszögből vizsgáljuk meg a keserves valóságot.

Isten bőven ellát mindennel, amire szükségünk van. Hihetem tehát, hogy gondoskodik a barátaimról is. Isten gondoskodása ott áll barátaim előtt. Ő nem hagyta abba az ellátásukat attól még, hogy gazdasági nehézségek közé kerültek. Ez a helyzet nem érte váratlanul Istent. Nem fogyott ki a tartalékaiból.

Isten tökéletes gondviselésének része az is, hogy ők most végig kell, hogy éljék ezt a helyzetet. Lehet, hogy nekem nem tetszik. Lehet, hogy nem értem. De mert barátom ismeri és szereti Istent, hihetem, hogy át fog jutni ezeken a nehézségeken.

A Filippi levél 4:8-9 azt tanítja, hogy ha gondolatainkat az igazságon járatjuk, Isten békéje velünk marad. És végülis nem a béke az, amire vágyunk? Végső soron a barátomnak is ezt kívánom. Jobban szeretném, hogy drága barátom és családja lelkében béke legyen, mint hogy megmeneküljön a vállalkozásuk, helyreálljon az anyagi helyzetük, és minden visszatérjen a régi mederbe.

Hála Neki, hogy a békesség csak egy ugrásnyira van az igazságtól. Így hát, kedves testvérem, parkolj le gondolatban az igazságnál. És figyeld, ahogy Isten tökéletesen ellát békével, s az simogatón átfolyik minden szárazságon és fájdalmon, amit valami hiány hozott létre a lelkedben.

Uram, köszönöm, hogy minden nap gondoskodsz rólam. Segíts, hogy ne féljek a mostani nehézségek között. Inkább bízhassak egyre jobban Benned és a módszereidben. Segíts, hogy gondolataimat az igazságra irányítsam, és higgyem, hogy Te elsimítod a göröngyös helyzeteket. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.15.
www.proverbs31.org

Az egész nem rólad szól
Zoe Elmore

„de ő azt mondta nekem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.’ Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” 2 Kor 12:9-10

Népszerű könyvében (The Purpose Driven Life) Rick Warren egyértelművé teszi, hogy: „Az egész nem rólad szól.” Egy olyan világban, ahol a legfőbb cél, hogy jól érezd magad és boldog légy, legtöbben hidegrázást kapunk a gondolatától is annak, hogy küzdeni kell valamiért, vagy hogy fájdalom érhet. Az a feltevés, hogy a világ talán nem csak azért jött létre, hogy jól érezzük benne magunkat, a mai gondolkodás számára felháborító. Nehéz lenyelnünk azt az igazságot, hogy Isten nem a boldogulásunkat tartja elsősorban szem előtt, hanem a személyiségünk alakulását.

Úgy próbáltam legutóbb megbarátkozni ezzel a gondolattal, hogy újraolvastam Pál apostol megpróbáltatásait, gyötrelmeit. Megvilágosító hatása van, ha felfigyelünk rá, hogy Pál apostolt épp az teszi elégedetté, amitől mi olyan nagyon félünk, amitől minden erőnkkel menekülünk. Olvasd el a 2. Korintusi levél 12:9-10 versét. Lényegében azt mondja: Akkor vagyok elégedett, ha veszítek. Akkor vagyok elégedett, ha gyenge vagyok. Akkor vagyok elégedett, ha bántanak. Akkor vagyok elégedett, ha nehézségekkel találkozom. Akkor vagyok elégedett, ha üldöznek. Akkor vagyok elégedett, ha nehéz az életem.

Hogy lehetséges ez? Megosztja velünk, amire rájött: „mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. Pál meglepő elégedettsége példa arra, hogyan kellene élnünk: elégedetten bármilyen körülmények között. Ez akkor lehetséges, ha engedjük, hogy a Szentlélek ereje átitassa törékenységünket, emberi gyengeségünket.

Érted már? Pál receptje az elégedettségre az önzetlen alázat lelkiállapota. Ne felejtsük el, hogy ez az önzetlen, alázatos hozzáállás segítette, hogy a börtön isteni találkozás helyszíne legyen számára.

Ha engem hasonló körülmények között börtönbe csuktak volna, biztos, hogy panaszkodom, zúgolódom, és megkülönböztetett bánásmódot igényeltem volna az őröktől.

Krisztus életének mintájára Pál kiüresítette önmagát az „énjétől”, és hagyta, hogy az önzetlen alázat vezesse a dolgokhoz való hozzáállását éppúgy, mint a cselekedeteit. Ez az első lépés a megelégedettség felé. Pál arra bátorít minden hívő embert, hogy tegye meg a következő lépést is: „Tegyetek meg mindent zúgolódás és vita nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.” (Fil 2:14-15). Gondolj bele: ha az életünkből hiányzik a zúgolódás, a panasz, az elégedetlenség, mi marad? Béke és öröm!

Ha önző magatartásunkat felváltja a derűs alázat, ezt mások is észre fogják venni, és vágyni fognak Krisztus közelségére. Ha hagyjuk, hogy Isten kézbe vegye törékenységünket és tehetetlenségünket, az Ő ereje beáramlik életünkbe, és kielégíti minden szükségünket. Határozzuk el, hogy egy héten át derűsen önzetlenek és szelídek leszünk, és megtapasztalhatjuk Isten átformáló munkáját a mi életünkben és másokéban is. Ha az Ő erejében élünk, életünk Krisztust fogja példázni, és elégedettek leszünk minden körülmények között.

Uram, Te mindentől kiüresítetted magad a szeretetet kivéve, amikor meghaltál a kereszten az én bűneimért, és ezért örökre hálás vagyok Neked. Erősíts meg Szentlelkeddel, hogy minden körülmények között és minden helyzetben elégedett legyek. Taníts meg, hogy a Te erődre hagyatkozzam, és ne a saját gyengeségemre. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.20.
www.proverbs31.org

2010. október 20., szerda

Legyenek egyek

De hát egyek vagyunk. Esetleg nem tudunk róla. Ahogy az egyes hívő emberek más-más tehetségekkel, mint Krisztus testének más-más funkciójú sejtjei alkotják az Egyházat, ugyanígy a különböző keresztény egyházak a tanítás más-más oldalát hangsúlyozva, a "szabadkeresztényekkel" együtt, alkotják Krisztus Testét, az Egyházat. Csak ne hadakozzanak egymással, ne kérje számon a kéz a lábtól, miért nem tanult meg hímezni, se a láb a kéztől, miért nem hatékonyabb a továbbhaladásban. Olyan szépen megférünk egymás mellett.

2010. október 19., kedd

2010.10.19.

Isten együtt volt angyalaival. „Az angyalok a mennyország állatai.” Nincs önálló akaratuk, tökéletesen vannak programozva az engedelmességre, ki-ki a maga funkciója szerint.
Isten elhatározta, hogy embert teremt saját képmására, aki társa lehet: dönthet mellette vagy ellene, szeretheti vagy gyűlölheti, nincs beprogramozva az engedelmességre.
Kiválasztotta legtehetségesebb angyalát, a Sátánt, hogy váljék „Tagadássá”. Általa legyen lehetősége az embernek a választásra Isten mellett vagy ellen. A Sátán, mint tökéletes angyal, tökéletesen végzi a feladatát. Nem tudja nem végezni. Nem tudja nem tökéletesen végezni.
Szeresd Istenedet, mondja az Úr. Ne szeresd Istenedet, mondja a Sátán.
Ne legyenek isteneid rajtam kívül, mondja az Úr. Legyenek isteneid Rajta kívül, mondja a Sátán.
Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, mondja az Úr. Szeresd magad jobban, mint felebarátodat, mondja a Sátán. Szeresd felebarátodat jobban, mint önmagadat, mondja a Sátán. Ne szeresd felebarátodat, mondja a Sátán. Ne szeresd önmagadat, mondja a Sátán.
És így tovább.
Jézus hatalmasabb az embereknél. Jézus hatalmasabb az angyaloknál. Jézus hatalmasabb a Sátánnál. A Sátán nem tudja megakadályozni, ha Jézust akarjuk választani.
Ha az ember Jézusban él, nincs hatalma fölötte a Sátánnak.
Ők mibennünk, mi őbennük, mondja Jézus a főpapi imában az Atyának az emberekről. Ez válhat állapottá. De állandó éberségre van szükség. A mécsesnek mindig világítania kell, mert a Sátán, a sötétség ura, tökéletesen végzi a munkáját, azonnal észreveszi a lankadó figyelmet.
A végső nap végére a Sátán funkciója megszűnik. Jézusban egyesül minden, ami az égen és a földön van. Hogy a Sátánnal és angyalaival mi lesz, az Isten titka. Az oroszlán nem tud nem oroszlán lenni, emberi ésszel felfogva a Sátán nem tud nem Sátán lenni. De Isten hatalma végtelen, túlmutat az emberi ész korlátain.

Lélekerősítő levelek 26.

A szentély nem az
Lynn Cowell

„Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, a szentélybe, ahova mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus…” Zsid 6:19-20a

Mialatt öltözködtem, a farmerem márkacéduláján akadt meg a szemem: Sanctuary (szentély). Na ne! Ez tényleg a kedvenc farmerem, de hogy szentély lenne…

A „szentély” szóval újra meg újra találkozom. Nem rég családommal kivonultunk nyüzsgő, követelőző világunkból. Egy olyan helyre mentünk, mely „teljes kiszakadás a mindennapokból” jelszóval hirdette magát. Tökéletesen hangzott.

Egyik reggel elindultam a hely egy pontjára, melynek Szentély volt a neve. Alig vártam, hogy kettesben legyek az Úrral a sima víztükörre néző csendes nyugszékben. Elhelyezkedtem, elővettem a Bibliámat, a jegyzetfüzetemet és a tollamat, s ekkor egy hang szólalt meg mögöttem. „Elnézést asszonyom, van jegye a Szentélybe?” Jegy a Szentélybe? Viccel? Külön jegyre van szükségem, hogy a „Szentélyben” tartózkodjam? Felszedelőzködtem, s pár lépéssel odébb, a „Szentélyen” kívül leültem egy ugyanolyan csendes helyre, ahol nem volt szükségem jegyre ahhoz, hogy Istennel találkozzam.

Kinyitottam a Bibliámat, és nem hittem a szememnek:

„Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, a szentélybe, ahova mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus…” Zsid 6:19-20a

Nem léphettem be jegy nélkül két lépéssel arrébb a „Szentélybe”, de Jézusnak köszönhetően beléphettem az igazi szentélybe: az Ő jelenlétébe.

A Biblia szerint a szentély nem egy kényelmes ülésekkel, halk zenével felszerelt hely kilátással a tóra. A szentély olyan hely, ahol Isten jelenléte gyógyító balzsamként vesz körül, ahol jelen van Jahve, aki meg tud gyógyítani.

A szótárban található sokféle meghatározásból összeállítottam egyet: A szentély egy hely Isten jelenlétében, ahol menedéket és védelmet találok a gondok és veszélyek elől, enyhülést és felszabadulást, felmentést a felelősség alól, menedéket az üldözők elől.

Ilyen szentély iránti igényéről énekel a zsoltáros a 73. zsoltárban:

Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!

Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,

(Néha úgy érzem, egy sziklafal peremébe kapaszkodom. Valami történt, úgy érzem, el fogom ereszteni. Hol vagy, Isten?)

mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.

Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.

Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.

Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.

(Néha fájdalmunkban körülnézünk, és azt kérdezzük: Nekik miért megy olyan jól? Miért nem véd meg a kereszténységem?)

Azt gondoltam: „Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban, hisz minden nap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel.”

(Nem érti, miért zűrös az élete. Emlékeztet ez valamire?)

Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, és nehéz volt nekem, amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.

(Isten szentélyében minden megváltozik. Jahveh gyógyító jelenlétében megkönnyebbülést találok. Enyhülést és felszabadulást, felmentést a felelősség alól, menedéket az üldözők elől. Meggyógyulok.)

De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.

Tanácsoddal vezetsz, s aztán dicsőségre emelsz.

Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?

Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem ereje Istenem, Ő az osztályrészem.

Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bízom, és hirdetem minden művedet (Zsolt 73: 1-5, 12-14, 16-17, 23-28.).

Úgy tűnik, a zsoltáros valóban megértette végül.

Uram, néha úgy érzem, menekülnöm kell. Légy Te az egyetlen hely, ahova menekülök. Ha úgy érzem, el kell futnom, segíts, hogy egyenesen a Te karjaidba fussak! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.29.
www.proverbs31.org

A Bizottság
Susanne Scheppmann

„Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsait tartsátok, az ő szavára hallgassatok, neki szolgáljatok, s őhozzá ragaszkodjatok.” Második Törv: 13:4


Egy bizottság lakik a fejemben. Általában csendben vannak a tagok. Ha viszont kulcsfontosságú döntés előtt állok, egymás szavába vágva győzködnek az igazukról. Ezzel azt érik el, hogy világosság helyett teljes kalamajka támad a fejemben. Mondok egy példát, ami bármelyik nap elhangozhatna.

Félős kisasszony így suttog: Ne tedd. Úgysem sikerül.

Nyerő asszonyság bekiabál: Hajrá! Fogj neki! Mit veszíthetsz?

Megszólal Hiúság: Mit fognak szólni a többiek? Mit mondanak majd rólam?

Pató Pálné kijelenti: Várj még, nem kell elhamarkodni. Aludj rá egyet.

Tudom, mit mondott Jézus: „Juhaim hallgatnak szavamra; ismerem őket, és követnek engem” (Jn 10:27). El kell ismernem, hogy az Ő kedves szava gyakran elvész a Bizottság vitái közben. Döntően „A” típusú személyiségem rengeteg ötlettel, álommal áll elő. Az erős személyiség szavát nehéz elfojtani. Sajnos, Isten hangja többnyire halk suttogás a félelem, a büszkeség és a halogatás zsivajában.

A Bizottság gyakran felkeres, és minél jelentősebb a döntés, annál nagyobb hévvel csap le rám a gondolataimban. Az életet megváltoztató választások váltják ki a legnagyobb hangzavart. Az olyan döntések, melyek kapcsolati konfliktusokat, munkaköri váltást, önkéntes erőfeszítéseket érintenek, a gondolatok megállíthatatlan áramlását indítják el bennem.

Hogy tudom meghátrálásra kényszeríteni a Bizottságot? Nálam az vált be, hogy keresek egy magányos helyet, ahol leülhetek, és hallgathatom Isten szavát. Felnyitom a Bibliámat, elolvasok néhány zsoltárt. Ülök és várok. Lecsendesítem az elmémet. Előbb-utóbb (ez időbe telik) a lelkem és az agyam lenyugszik, s alkalmassá válik arra, hogy felismerje és meghallja Isten halk hangját. A Bizottság visszavonul, és Isten átveszi az uralmat. Mikor ez megtörténik, „minden értelmet felülmúló békesség” árad szét bennem. Ez képessé tesz a racionális gondolkodásra, amit nem zavar meg az érzelmek belső párbeszéde.

Tudom, sosem fogok könnyen döntést hozni, de sokkal elviselhetőbbé válik a folyamat, ha Isten irányítását keresem. Ki kell neveznem a Szentlelket a Bizottság elnökének. Nyugalomra van szükségem, el kell csendesítenem a Bizottságot a fejemben, hogy meghallhassam Isten suttogását.

Uram, kérlek csendesítsd el a gondolataimat. Taníts meg csendben ülni és figyelni. Képezz ki arra, hogy meghalljam a hangodat. Add meg azt a képességet, hogy felismerjem az életemre vonatkozó gondolataidat és akaratodat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.30.
www.proverbs31.org

Édesanyám keze

T. Suzanne Eller

„Most azért megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” 1Kor 13:13.

Édesanyám felemelte a rózsaszín szalaggal körbehorgolt fehér takarót. „ Nem is tudom, odaadjam-e”, szólt. A kötés szemei kicsit tágabbak voltak, mint édesanyám legutóbbi kézimunkáján, de éreztem a szeretetet minden négyzetcentiméterén.

Megfogtam édesanyám kezét. Valaha törékeny, hosszú ujjai meggörbültek, az ízületeknél megvastagodtak. Elképzeltem, ahogy a kötőtűket csattogtatva órákon, napokon, heteken át fáradhatatlanul dolgozik, míg elkészül a takaró. Első dédunokájának fájdalommal és szeretettel alkotott öröksége.

Valahogy magától értetődőnek veszem édesanyám kezét. Simogatják az arcomat. Rám kényszerítenek egy kabátot (tiltakozásom ellenére, pedig már három nagy gyermek anyja voltam). Tárcsázzák az utált mobiltelefonját, amit mégis szeret, hisz azzal beszélhet az „ő Suzie-jával”. Képeslapokat ír, amik a postaládámban landolnak: „Szeretlek, kislányom”.

Van egy régi szám a 70-es évekből, aminek visszatérő mondata: „Az idő siklik, siklik, siklik a jövő felé.” Igaza van. Látom az idő tovatűnését édesanyám kezén. Eltelnek a percek, az órák, a napok, észrevétlenül. Az élet mindig tele van tennivalókkal. Júniusban is, a hűtőre erősített fehér tábla, amire a havi tennivalókat jegyezzük, tele volt gyülekezeti alkalmakkal, előadásokkal, fogorvosi előjegyzéssel, esküvővel és ballagással, meg apróbb megjegyeznivalókkal, mint számlabefizetés, fűnyírás, takarítás.

Nemrég rádöbbentem, hogy édesanyám egyre lejjebb kerül a listán. Eltelik egy hét, elszáll egy hónap. Meg-megszólal a telefon: „Szia Suz, csak azért hívtalak, hogy halljam a hangodat. Hiányzol.”

Pár hete e-mail érkezett egy barátnőmtől. Megbetegedett az édesanyja. A következő hetekben imádkoztam érte, minden nap követtem a fejleményeket. Egyik esti e-mailben szépséges barátnőm a haldokló édesanyja iránti szeretetéről beszélt, kérte, imádkozzam erőért számára, hogy tudja elengedni. Hirtelen rádöbbentem, milyen kevés időt szántam édesanyámra. A megnyitott e-mail előtt ültem és sírtam. Másnap találkozót beszéltem meg édesanyámmal. Mint egy fiatal lány nevetgélt a telefonban, míg tervezgettük a másnapot.

Azért imádkozom, hogy még sok ilyen közös együttlétünk legyen, és még inkább azért, hogy ne vegyem természetesnek, hogy ő van nekem.

Az élet siklása nem valószínű, hogy lelassul. De ha hasznos dolgokra akarom szentelni az időmet, nem szabad figyelmen kívül hagynom, hogy édesanyám kezének megsimogatása egyike a legolcsóbb befektetéseknek, amit valaha is tehetek.

Atyám, köszönöm Neked azokat, akiket szerethetek. Az élet nagyon zűrössé tud válni néha, nehéz lelassulni, hogy ki tudjam fejezni, mennyire fontosak számomra. Segíts lassítanom, hogy észrevegyem, mi az, ami értéktelen, hogy a felmérhetetlen értékű emberekbe fektethessem időmet, energiámat. Jézus drága nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.01.
www.proverbs31.org

Elég nekem Isten?

Melissa Taylor

„Az én Istenem kielégíti majd minden szükségeteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” Filippi 4:19

Elég nekem Isten? Életem eseményei újra meg újra visszatérítenek ehhez a kérdéshez. Arra a következtetésre jutottam, hogy Isten nemcsak hogy elég, de elég kell, hogy legyen. Meg arra is, hogy erőfeszítéseket kell tennem, hogy ezt ne felejtsem el.

Gyermekként nem fogtam fel, hogy szükségem van Istenre, de azt igen, hogy valami hiányzik. Hét éves koromban szexuális zaklatás ért. Tizenegy éves koromban édesapám elhagyott minket. Mindkét esemény hozzájárult ahhoz, hogy elhagyottnak, üresnek érezzem magam, s nem hittem, hogy Isten valaha is meg tud gyógyítani. Sok éven át próbáltam magamat gyógyítgatni, próbáltam jobban érezni magam. Nem működött.

Ahogy teltek az évek, olyan keresztényből, aki egyszerűen csak hisz, olyan kereszténnyé váltam, aki aktív kapcsolatban áll Jézussal, és az életem lassan megváltozott. Mivel egyenesen Vele beszélgethettem, kitartóan olvastam Igéjét, ez komoly kihívás elé állította az életemet. Megtanultam, hogy amikor a nehézségek jönnek – és jönnek -, fel kell tennem magamnak egy kérdést, hogy továbbléphessek. „Elég nekem Isten?”

Mikor megcsal egy barátom, elég nekem Isten?

Ha meg kell bocsátanom a megbocsáthatatlant, elég nekem Isten?

Ha a gyermekem olyan helyzetbe kerül, amit én nem felügyelhetek, elég nekem Isten?

Amikor a házasságom az összeomlás szélére kerül, elég nekem Isten?

Ha valaki nem bocsát meg nekem, elég nekem Isten?

Mikor édesanyám meghal rákban, elég nekem Isten?

Mikor mások nem értékelnek, elég nekem Isten?

Mikor hivatásomban kudarc ér, elég nekem Isten?

Mikor valaki, akit szeretek, bántó szavakat mond, elég nekem Isten?

Mikor nagy tartozásom van, és nem tudom, hogy fogom kifizetni a számlákat, elég nekem Isten?

Mikor felhánytorgatnak valamit, amit a múltban elkövettem, elég nekem Isten?

Amikor háborog a világ körülöttem, elég nekem Isten?

Mikor romlik az egészségem, elég nekem Isten?

Mikor szomorú vagyok, csalódok mindenben, elég nekem Isten?

Tegnap este sírva ültem a szobámban. Megint ott álltam a kérdés előtt: „Elég nekem Isten?” Kinyitottam egy kis dobozt, ami tele volt személyre szabott Bibliai idézetekkel, s amit egy számomra fontos valakitől kaptam. Elkezdtem felolvasni őket. Igéről igére haladva vitázni kezdtem a gondolatokkal, amik kétségekkel bénítottak. Azt fedeztem fel újra, amit mindig, amikor megkérdezem magamtól, hogy „Elég nekem Isten?” Igen, elég.

Mindent elveszthettem volna az életben. Semmire sincs garancia a földön. De ha mindent elvesztenék is, jól lennék, mert senki sem veheti el személyiségemet Krisztusban. Akár villában lakom a domboldalon, akár egy nádkunyhóban a mocsár szélén, Jézus az enyém. Ha letaglóz az élet, térdre rogyok, és ott találom Jézusomat. Szavai mélyen a lelkembe vésődtek, és hiszem őket.

Ha úgy összezavarodik az élet, hogy azt hiszed, már nem tudod kezelni, ne add fel. És ne higgy azoknak a gondolatoknak, amik felmerülnek benned. Inkább kérdezd meg magadtól: „Elég nekem Isten?” A válasz mindent megváltoztathat.

Istenem, segíts felfedeznem, hogy a körülményektől független elégedettség forrása Te vagy. Segíts, hogy mindig tudatában legyek jelenlétednek az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.02.
www.proverbs31.org

Az erkölcsi tekintély megalapozása

Glynis Whitwer

„Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Jn 13:14-15.

Valamelyik nap fiammal beszélgetve megemlítettem, hogy szerintem én jó ügyvéd lennék. Szeretem feltárni a tényeket, bebizonyítani az álláspontomat, kiállni az igazság mellett. Ez nem vágyakozás bennem, csak úgy eszembe jutott egy véletlenszerűen kialakult kellemes délutáni beszélgetés közben.

Megjegyzésemre a fiam azonnal és határozottan így válaszolt: „Csapnivaló ügyvéd lennél!”

Meglepődve és kíváncsian néztem rá, de már folytatta is. „Soha nem hazudnál. A te ügyeid zajlanának a leggyorsabban. Látlak, ahogy felállsz a bíró előtt, és közlöd: ’Tisztelt bíróság, a védencem bűnös!’”

Jót nevettünk. És be kellett látnom, hogy ügyvédi képességeimről adott értékelése tökéletesen helytálló. Jó, hogy végülis az írást választottam hivatásnak.

A fiam túlzó megjegyzése rávilágított egy jellemvonásomra. Mindketten tudjuk, hogy vannak becsületes ügyvédek. Nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy az ő anyja nem szokott hazudni.

Ez a kijelentés utat talált a szívembe, és meg is ült benne. Rengeteg hibát követek el szülőként, de úgy látszik, van valami, amit jól csináltam. A fiam ismer engem – a jót is, a rosszat is, a szépet is, a csúnyát is. Életemnek ezen az egy területén megfigyelt valamit: a tetteim és a szavaim között következetesség van.

Észrevettem, hogy általában olyan emberek hatnak rám, akiknek az élete összhangban van a szavaikkal. Érdekes, hogy számukra a helyes cselekvés természetes módja Isten dicsőítésének. Rám gyakorolt hatásuk ennek az odaadásnak a mellékterméke, megváltozom, míg figyelem a kimondatlan elkötelezettséget szavaikban és tetteikben.

Jézus tekintélye és hatása abból adódott, hogy személyisége és tettei összhangban voltak a tanításával, azzal, amit mondott. Tizenkét tanítvány leste minden mozdulatát. Mivel nem tapasztaltak ellentmondást, következetlenséget, töretlen bizalom alakult ki bennük Jézus iránt. Ez adott Jézusnak olyan erkölcsi tekintélyt, ami meghaladta a korabeli vallási vezetők tekintélyét.

Ilyen anya, feleség és barát szeretnék lenni. Egész szívemmel Istent akarom keresni, s ez megalapozná életem erkölcsi tekintélyét a hozzám közelállók előtt. Tudom, hogy hiába van tekintélyem a gyermekeim előtt, nem tudok hatni rájuk, ha nincs következetesség az életemben.

Egyik legnagyobb vágyam, hogy összhang legyen a szavaim és tetteim között. Az emberek észrevehetik a legkisebb ellentmondást is, és ez alááshatja tekintélyemet. Előfordul, hogy csak egyetlen esély van rá, hogy hatással legyek valakire. Ha az erkölcsi tekintély meginog vagy elvész, nagyon nehéz – ha egyáltalán lehetséges – visszaállítani.

Nem mindig sikerül, amit szeretnék. Gyakran előfordul, hogy tetteim nem felelnek meg a szavaimnak. De fiam megjegyzése arra késztetett, hogy megvizsgáljam az életemet, és kutassak az ellentmondások után. Ha találok ilyet, őszintén elismerem a gyengeségemet, és kérem Istent, segítsen megoldani a dolgot. Ez az egyetlen módja, hogy azzá váljak, akinek tudom, Isten látni akar engem: olyannak, akinek nem kell kiabálnia, hogy meghallják a hangját, akinek a csendben véghezvitt tettei hangosabban beszélnek a szavaknál.

Drága Mennyei Atyám, a segítségedre van szükségem. Olyan ember szeretnék lenni, akinek a tettei összhangban vannak a szavaival. Te tudod, hogy vannak területek, ahol ez nem mindig sikerül, ilyen például a türelem. Átadom Neked ezeket a területeit az életemnek, és kérlek, segíts, hogy a Te erőddel azzá váljak, akinek látni szeretnél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today 2010.07.06.
www.proverbs31.org

Ha senki nem vesz észre
Lysa TerKeurst

„Saul elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ’Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki majd megteszi minden akaratomat.’” Ap. Csel. 13:22.

Elnézést kérek. Igyekszem ritkán panaszkodni. Tudom, hogy hatalmas áldás az, hogy van egy élelmiszerbolt a közeli utcasarkon, van mosógépem és szárítóm, amikor mosnom kell. De néha kicsit rosszkedvűen ébredek hétfő reggel. Kezdődik minden elölről. Megyek, megvásárolom az élelmiszert, amit rövidesen megesznek. Kimosom a ruhát, ami nemsokára újra szennyesbe kerül. Felseprem a padlót, és egy óra múlva kezdhetném elölről.

Lehet ez több is, mint a mindennapi tennivalók elvégzése?

Ma mielőtt nekiláttam a szokásos reggeli tevékenységeimnek, Jézussal találkoztam. És lám, mit találtam: nagy igazságokat, miközben egy kicsit bepillantottam Dávid életébe. Mások alig vették észre, bűnös hajlamai voltak, a családban nem volt helye, ám mindezek ellenére Isten számon tartotta, és ez elég volt.

Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.

Idősebb testvérei kölyöknek nézték. Apja, Izai számára ő csak a legkisebb fiú volt. Mások egy pásztorfiút láttak benne. De Isten szemében királynak született. És nem akármilyen királynak. Az ő utódai sorában fog megérkezni Jézus.

Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.

Sokatmondó királlyá kenésének története is. Az 1 Sámuel 16-ban Isten közli Sámuellel, hogy elvetette Sault, és helyébe Izai egyik fiát állítja. Képzeljük el, milyen tulajdonságok fordultak meg Sámuel fejében, mikor arra gondolt, hogy Izai egyik fia a kiválasztott: magas, csinos, szépen beszél, bátor, rendes külsejű, jó modorú, méltóságteljes, született vezetőalkat. „Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: ’Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt (Sault)! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.’” (7. vs)

Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.

Ezután Sámuel sorba állíttatta Izai fiait. Mindegyiket meg kellett néznie. Izai nem hívja el Dávidot a nyáj mellől. Elfeledkezett róla? Előfeltételezés volt? Ítélkezett? Szükségszerűség volt? Szabad választás?

Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.

Sámuel végigpásztázza a fiúkat, majd megkérdezi: „Ez az összes fiad?”

Elképzelem Izai zavart képét, ahogy válaszol: „Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti”. Az, aki egész idejét az állatok gondozásával tölti, bizonyára alkalmatlan arra, hogy egy nép gondját viselje.

Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.

Ahogy Sámuel meglátta Dávidot, tudta, hogy ő az. Királlyá kente a fiút. De nem foglalhatta el azonnal a trónt. Évek teltek el, mielőtt mások is elismerték Dávidot. Hova ment, miután királlyá kenték? Valami előkelő iskolába, ahol az udvari etikettre tanították? Katonai vagy vezetőképző akadémiára? Dehogy.

Visszament a legelőre, és folytatta a pásztorkodást. Egy király, aki alacsonyrendű munkát végez. Egy király, akinek a jelleme a mindennapi élet mezején csiszolódott és készült elő hivatása betöltésére.

Éppen, mint mi. A szennyes ruha bűze, a mosatlan edények, taknyos orrocskák, rossz helyre tett kulcsok, lejárt könyvtári kölcsönzések, a nagymamának postázandó születésnapi ajándék – ennek mind-mind komoly nevelő szerepe van. Jellemépítés zajlik. Alakul a személyiség. Körvonalazódik a lélek, megalapozódik a szív. Ezek mind meg kell történjenek, hogy azzá váljunk, akinek Isten akar minket.

Érzed néha, hogy senki nem vesz észre? Bátorság, testvérem – Isten kiválasztott minket.

Nem csak feladatokat végzek. Építem az örökségemet. Formálom Isten országát. Nem csak a saját hivatásom megtalálásán, hanem a családom hivatásán is munkálkodom. Nem tudom, rád hogy hat mindez, de nekem segített, hogy egészen más szemmel nézzek mindennapi feladataimra, beleértve a halomnyi szennyest is.

Uram, köszönöm Neked, hogy mikor úgy érzem, nem vesznek észre, megnyugodhatom abban, hogy Te kiválasztottál. Segíts, hogy életemet az Egytagú közönség előtt játsszam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.08.
www.proverbs31.org

2010. október 11., hétfő

Krisztus azért szabadított meg minket, hogy szabadok legyünk.Álljatok tehát szilárdan a szabadságban, és ne engedjétek magatokat újra szolgaság igájába vonni. Gal5,1

Könnyen és - mert fokozatosan - észrevétlenül vonom magam a szolgaság igájába új szokások, életminták kialakításával, elfogadásával, azzal, amit meg "kell" csinálnom.
Elgondolkozom hát, hogyan szakíthatnék mindennel, amiből nem származik élet, hogy teret adhassak Isten meglepetéseinek.
(a Sacred Space-ről)