Lélekerősítő levelek 27

A szelep
Luann Prater

„Így a nyelv is kicsi testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Íme, egy csekély tűz milyen nagy erdőt gyújt fel.” Jakab 3:5

A férjem megkért, hogy szerezzek diesel üzemanyagot a traktorba. Vettem a teherautóját, amiben volt egy láda, abba rakta a tartályt, hogy ne boruljon fel. Kezdjük azzal, hogy én 152 cm magas vagyok. Olyan műveletek, amelyek a magasabb embereknek könnyen mennek, a hozzám hasonló vízszintes elosztású népeknek komoly kihívást jelentenek. Belepumpáltam az olajat a tartályba, majd megpróbáltam felemelni. Nemcsak a teherautó platójáig, hanem át a doboz oldalán. Ekkor derült ki, hogy egy kis szeleptető nyitva maradt.

Legalább két deci olaj bukott ki azon a kis nyíláson, és csorgott rá a pólómra, majd végig rajta egészen a bugyimig. Megrémültem, hogy ha megcsörren a telefonom, a szikra belobbantja rajtam a gázolajat. Vágyom rá, hogy Isten fáklyát gyújtson az életemben, de nem ilyet!

A zuhany alatt hosszan dörzsöltem magam, de a gázolaj szaga benne maradt az orromban.

Noshát az ajkam olyan, mint az a kis szelep. Kicsi nyílás, de az üzemanyag, ami kijön rajta, kellemetlen, csípős, akár halálos is lehet. A rosszul záródó ajkak rácsattantak már családtagjaimra. Kemény hangnem mérgezte már a barátaimat. Meggondolatlan szavak meg tudják ölni egy sérülékeny gyermek lelkét.

Jakab azt mondja, nyelvünk egy nyughatatlan gonosz, telve halálos méreggel. Huhh! A férjem nem akarta, hogy kiöntsem a gázolajat. Jóra akartuk használni. Isten nem akarja, hogy kinyissuk a szánkat, csak ha bátorítást, jóra ösztönzést közvetítünk vele a másik felé.

Pár éve elhatároztam valami. Apróság, de megváltoztatta az életemet. Amikor valami bántó gondolat felmerül bennem, összeszorítom az ajkam, s megnyomok egy szünetgombot az agyamban. Elég egy másodpercig belegondolni, milyen bomlasztó hatása lenne, ha kimondanám „ami a szívemen van”, hogy a Szentléleknek ideje legyen ellenőrizni az érzelmeimet és az indítékaimat. Abban a pillanatnyi szünetben így imádkozom: „Uram, Te vezéreld a nyelvemet.” És megteszi.

Azóta mindig helyesen szólok? Nem. De kevesebb konfliktustól kell félnem, kevesebb sebtől, amit én okozok, kevesebb mérgezett hegyű nyíl hagyja el a számat. És már nem bűzlöm az olajtól, amit a tűzre öntöttem.

Tarts velem, jó? Nyomd meg a szünetgombot. Zárd le a szelepet, és engedd a Szentlelket, hogy jóra használja a szavakat, amelyeket kimondasz.

Uram, köszönöm, hogy eszembe jutattad, hogy a nyelvem kettétörhet vagy összeforraszthat egy szívet. Taníts meg, hogy elég hosszú szünetet tartsunk, mielőtt megszólalnánk, adjunk időt Szentlelkednek, hogy munkálkodjék bennünk és általunk. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.09.
www.proverbs31.org

Amikor letérdelek
Melanie Chitwood

„Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.” 1 Jn 1:9

Egy ronggyal a kezemben letérdeltem, és feltöröltem a kávécseppeket a konyha padlójáról. Észrevettem, hogy a konyhaszekrény ajtajára is ráfröccsent. Érdekes, hogy azelőtt nem vettem észre, gondoltam, míg letöröltem. Úgy látszik, érdemes letérdelni a konyhapadlóra. Nézzünk csak körül. Mennyi kutyaszőr! Jé, és ott a kislabda, amit a fiúk kerestek!

Azt hittem, tisztán tartom a konyhát, de ha letérdelek, olyasmit is észreveszek, amit azelőtt nem láttam. Na így van az imádságos életemben is. Akár ténylegesen térdre borulok, akár a nagy fotelban üldögélek, ahogy szoktam, sokszor észrevettem már, hogy imádkozás közben megváltozik a perspektíva, amiből nézem a dolgokat.

Ha rászánunk egy kis csendet, és alázatosan az Úr elé helyezkedünk, ezzel lehetővé tesszük, hogy megmutassa, ha valami nem tetszik Neki. A 139. zsoltár utolsó két verse mintául szolgál az imádsághoz: „Vizsgálj meg, Istenem, és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.”

Ha észreveszünk valami szennyet az életünkben, vigyázzunk, ne az önostorozással foglalkozzunk, hanem tegyük meg azt a lépést, amit Isten vár tőlünk: valljuk meg a bűnünket az Úrnak.

Nagyon fontos, hogy belegondoljunk: Istennek annyira fáj a bűn, hogy bűneinkért feláldozta egyetlen drága Fiát. Nevezzük nevén a bűnt: nem rossz szokás, nem rossz döntés, nem tévedés. A bűn az bűn, és bármi legyen is, az Isten elleni lázadásban, a Tőle való függetlenedésben gyökerezik. Kereszthalála által Jézus már megbocsátott nekünk, de bűnvallásunkkal tudatosítjuk és elismerjük, hogy szükségünk van a Megváltóra.

Ha őszintén beszélünk Istennel a bűneinkről, óriási kincset fedezünk fel: Ő szeret minket olyannak, amilyenek vagyunk, de egyúttal az Övéhez hasonlóvá akarja alakítani személyiségünket.

Drága Jézus, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Sosem akarom ezt könnyedén venni. A mai világban, ahol a tolerancia nagy érték, nem akarom elfelejteni, hogy te, a Szent Isten, nem tűröd a bűnt. Bűnös vagyok, akinek állandó szüksége van kegyelmedre, megbocsátásodra, szeretetedre! Köszönöm, hogy megfizetted bűneimért a váltságdíjat. Minden nap minden percében szükségem van Rád, hogy segíts egyre inkább hasonlítani Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.12.
www.proverbs31.org

Alávetem magam a fenyítésnek
Wendy Blight

„És elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: ’Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad’”. Zsid 12:5-6

Szenvedélyem a tanítás.

A feleség- és anyaszerep mellett semmi sem tölt el akkora örömmel, mint mikor megoszthatom és magyarázhatom Isten igéjét. Az utóbbi időben egyre többször éreztem, hogy kiszáradtam, kiégtem. Kértem az Urat, jelezze, hogyan tovább. Valami újat szerettem volna, valami új üzenetet Tőle. Hát barátaim, jól gondoljátok meg, miért imádkoztok!! Mert mialatt imádkoztam, Isten a Zsidókhoz írt levél 12. részére vezetett. Ott akart velem találkozni, és újra elém idézett egy szót, amit már régóta ismerek: „fenyítés”.

Az értelmező szótár szerint a fenyítés egy szigorú nevelő hatású rossz élmény. Szüleim fegyelmeztek, mikor gyermek voltam. Tizenéves gyermekek szüleiként a férjemmel együtt állandó fegyelmezési folyamat szereplői vagyunk. De engem fenyíteni? Felnőtt vagyok. Nincs szükségem fegyelmezésre. És kinek volna joga, hogy megfenyítsen?

A Zsid 12:5-6 épp arról szól, hogy kinek van joga fegyelmezni engem – és téged. Istennek. A Teremtőnknek. Mennyei édesapánknak.

Nagyon tetszik, ahogy a levél írója kezdi a tanítást: „És elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól?” Isten vigasztalásnak, bátorításnak szánja az ezt követő üzenetet, nem kedvünket akarja szegni vele.

A Zsid 12:5-6 a Példabeszédek 3:11-12-t idézi, mely így szól: „Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését, és meg ne und dorgálását, mert az Úr azt feddi, akit szeret, s azt a fiát sújtja, akit kedvel!”

A „fenyítés” szót a görögben leginkább a gyermeknevelésre használják.

Ugyanez a szó másutt a Szentírásban tanulást, tanítást jelent, de a Zsidókhoz írt levélben a büntetés kiszabására utal. Mikor először olvastam, első gondolatom az volt, Isten nem ilyen. De ahogy tovább tanulmányoztam, Isten Igéje segített megértenem a tanítást.

Isten tudja, kivé teremtett minket. Jeremiásnál olvassuk (29:11): „Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok, - mondja az Úr: - békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek.”

A Római Levél 8:28-ban megígéri: „hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.”

Isten egyensúlyban tartja ezeket a bátorító igazságokat a mi bűnös, önző lényünkkel. Ha lehetőségünk van rá, mi azt választjuk, ami nekünk jó, ami nekünk hasznos, és magunkat tesszük az első helyre. Isten tudja, hogy ahhoz, hogy véghezvigye a tervét velünk, el kell égetnie bennünk azt, ami önző, ami énközpontú. Tudja azt is, hogy önszántunkból nem fogjuk alávetni magunkat a szükséges fegyelmezésnek.

Pedig mindnyájunkban vannak olyan hibák és hiányosságok, amiket ki kell javítani. Akkor, amikor ehhez az Igéhez vezetett Isten, én épp ezekkel a hibákkal és hiányosságokkal küszködtem. Meg akarta láttatni velem, hogy át kell mennem az ő tisztító tüzén, hogy küzdelmemből kiirtódjék minden, ami önző. Nem jó hallani ezt a kemény figyelmeztetést. De a végeredmény, a csodálatos igazság az, hogy Isten megígéri nekem, hogy ha átjutok a tűzön, a túloldalon közelebb leszek az Ő képéhez és hasonlatosságához, közelebb ahhoz a személyhez, aminek Ő megteremtett.

Ha ezt szem előtt tartva olvassuk a Zsidókhoz írt levél idézett szakaszát, önként vethetjük alá magunkat a fenyítésnek. Mert Isten dorgálása bizonyítja, hogy törvényes, szeretett fiai vagyunk. Úgy kezel minket, mint gyermekeit. Alkot minket. Tanít minket. Alakít minket.

Uram, köszönöm, hogy fegyelmezel. Nehéz elviselnem a fenyítést, de megértettem, hogy az én javamat és a Te dicsőségedet szolgálja. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.13.
www.proverbs31.org

Időben érkező ajándékok
Lynn Cowell

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak” Jakab 1:17

Tegnap volt a születésnapom, és a születésnap ajándékokat jelent! A családom nagyon ért az ajándékozáshoz, olyasmit szoktak adni, amit talán említettem valamikor, hogy szeretném, ha enyém lenne, de sosem venném meg magamnak. Bármit választanak, mindig a legjobb ajándékot kapom a legjobb időben. Pár éve, na jó, sok-sok évvel ezelőtt, az én drága 16. születésnapomra egy különleges kulcstartót kaptam, rajta szüleim kocsijának kulcsával. Nagyon örültem neki! Az a kulcs a szabadságot és a függetlenséget jelképezte. Éppen azt, amire annyira vágytam akkor. A megfelelő ajándék a megfelelő időben.

Ha ugyanazt az ajándékot hat éves koromban kapom a szüleimtől, nem tudtam volna, mit kezdjek vele. Hat évesen töprenghettem volna, mire való, hogyan kell használni. Szüleim tudták, mit és mikor ajándékozzanak nekem.

A Jakab levél fenti verséből megtudjuk, hogy Isten, az Atyánk jó ajándékokat ad nekünk, gyermekeinek. Nem csak megfelelő ajándékot ad, de tökéletesen tudja, mit adjon, és mikor adja. Az Ő ajándékai nem hirtelen ötletből fakadnak, mert későn jutott eszébe a nagy nap. Az Ő ajándékai mindig a tökéletes időzítésről szólnak.

Öt éves koromban nem értem el a kabátomat, ami az utolsó kampón csüngött a pincébe vezető lépcső mellett. Kiabáltam segítségért, de nem volt türelmem megvárni a választ. A cementlépcsőkön való legurulás fekete monoklit hagyott a szemem alatt, ami nagyon lassan szívódott fel. Nem bíztam benne, hogy akik szeretnek engem, jönnek és megteszik, amire szükségem van, akkor, amikor én akarom.

Sokan kérjük Isten segítségét. Hozzá kiáltunk, mert szükségünk van valamire. A kérdés az, tudunk-e türelmesen várni, bízni abban, hogy az Ő időzítése tökéletes? Hisszük-e, hogy Ő a legjobbat akarja nekünk, és a mi javunkra dolgozik?

Néha türelmetlenné válunk. Amit akarunk, nagyon akarjuk, és most akarjuk. Ezért megpróbáljuk magunk megszerezni. Próbáltál már megszerezni magadnak valamit? Van valami az életedben, amit nagyon szeretnél - most azonnal?

Van valami, amiről úgy érzed, ha tied lenne, teljessé válna az életed? Ha tied lehetne az az állás, az a fizetés, sokkal jobb lenne az élet. Ha Isten megnyitná a méhedet, végre megszűnne az üresség az életedben. Ha rendbe rakná összetört, kihűlt házasságodat, máris örülni tudna a szíved. Érzed a kísértést, úgy, mint én, hogy azonnal megszerezd, amire vágysz, vállalva a szemed alatti fekete monokli kockázatát is?

Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, minden imádságunkra „Nem” a válasz, vagy legalábbis „Nem most”. Ezen a ponton, ahol akaratunk keresztezi az Ő akaratát, hinnünk kell, hogy az Atya jobban tudja, és minden ajándék Tőle származik. Az ajándék mindig jó és tökéletes az Ő idejében.

Megtapasztaltam Isten tökéletes ajándékait, amikor vártam Rá. Vártam Rá, hogy legyen egy férjem. Vártam Rá, hogy megnyíljék az út a szolgálatra. Vártam Rá, hogy magához vonzza gyermekeimet. Visszanézve látom a Vele való történetemet, és ennek alapján úgy döntök, hogy továbbra is várni fogok az Ő jó és tökéletes ajándékaira.

Istenem, olyan nehéz várni Rád! A szívem mozgásba akarja hozni a dolgokat, lépni, tenni akar. Segíts, hogy mindig Eléd tudjam hozni a vágyaimat, tudva, hogy Te mindig a legjobbat akarod nekem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.14.
www.proverbs31.org

Isten gondoskodása
Lysa TerKeurst

„E világ gazdagainak hagyd meg, hogy ne legyenek fennhéjázók, ne bizakodjanak a csalóka gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen meg nekünk mindent, amire szükségünk van.” 1 Tim 6:17

Manapság bármerre fordulsz, mindenütt találsz valamit, ami a gazdasági nehézségekre emlékeztet. Az elmúlt 60 évben az elmúlt időszakban volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta hazánkban. Barátok, családtagok szenvednek állásuk elvesztése, befektetéseik csődje miatt és a különböző, mindenütt tapasztalható visszaesések, korlátozások következményeitől.

Egyik barátunknak több mint 30 éves, virágzó autókereskedelmi cége volt. Ő és a családja közösségünk oszlopai voltak, mindenki a segítőkészségükről, szép keresztény lelkükről ismerte őket.

Ám tavaly csődöt jelentett, és szó szerint mindenét elvesztette, beleértve saját kocsijait is. Ha ez nem kegyetlen irónia, akkor nem tudom, mi az.

Sokat beszélgettem Istennel erről a szívszorító helyzetről. Tudom, hogy Isten ellát minket mindennel, amire szükségünk van, akkor miért nem gondoskodott a barátainkról? Ő csodákra képes, miért nem mentette meg a barátainkat?

Ezek igazságos kérdések egy igazságtalannak tűnő helyzetben.

Amikor olyan problémával találom szemben magam, amit sehogy sem tudok megérteni, azzal kezdem, hogy leparkolom a gondolataimat egy olyan ténynél, amiről tudom, hogy igaz. Ha feltöltöm az elmémet igazsággal, kirekesztem belőle a Sátánt, aki megpróbálná azt veszélyes következtetésekkel, hamis vádakkal, hitbomlasztó jövőképpel megtölteni.

Mi igaz ebben a helyzetben? Mi az igazság, függetlenül attól, milyen körülmények közé kerülünk?

Isten gondunkat viseli.

Ez így van. Itt kell leparkolnom a gondolataimat. Ez az az igazság, ami fel kell, hogy töltse az elmémet. Ez az igazság fölötte áll gondjainknak, és arra hív, hogy más, külső szemszögből vizsgáljuk meg a keserves valóságot.

Isten bőven ellát mindennel, amire szükségünk van. Hihetem tehát, hogy gondoskodik a barátaimról is. Isten gondoskodása ott áll barátaim előtt. Ő nem hagyta abba az ellátásukat attól még, hogy gazdasági nehézségek közé kerültek. Ez a helyzet nem érte váratlanul Istent. Nem fogyott ki a tartalékaiból.

Isten tökéletes gondviselésének része az is, hogy ők most végig kell, hogy éljék ezt a helyzetet. Lehet, hogy nekem nem tetszik. Lehet, hogy nem értem. De mert barátom ismeri és szereti Istent, hihetem, hogy át fog jutni ezeken a nehézségeken.

A Filippi levél 4:8-9 azt tanítja, hogy ha gondolatainkat az igazságon járatjuk, Isten békéje velünk marad. És végülis nem a béke az, amire vágyunk? Végső soron a barátomnak is ezt kívánom. Jobban szeretném, hogy drága barátom és családja lelkében béke legyen, mint hogy megmeneküljön a vállalkozásuk, helyreálljon az anyagi helyzetük, és minden visszatérjen a régi mederbe.

Hála Neki, hogy a békesség csak egy ugrásnyira van az igazságtól. Így hát, kedves testvérem, parkolj le gondolatban az igazságnál. És figyeld, ahogy Isten tökéletesen ellát békével, s az simogatón átfolyik minden szárazságon és fájdalmon, amit valami hiány hozott létre a lelkedben.

Uram, köszönöm, hogy minden nap gondoskodsz rólam. Segíts, hogy ne féljek a mostani nehézségek között. Inkább bízhassak egyre jobban Benned és a módszereidben. Segíts, hogy gondolataimat az igazságra irányítsam, és higgyem, hogy Te elsimítod a göröngyös helyzeteket. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.15.
www.proverbs31.org

Az egész nem rólad szól
Zoe Elmore

„de ő azt mondta nekem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.’ Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” 2 Kor 12:9-10

Népszerű könyvében (The Purpose Driven Life) Rick Warren egyértelművé teszi, hogy: „Az egész nem rólad szól.” Egy olyan világban, ahol a legfőbb cél, hogy jól érezd magad és boldog légy, legtöbben hidegrázást kapunk a gondolatától is annak, hogy küzdeni kell valamiért, vagy hogy fájdalom érhet. Az a feltevés, hogy a világ talán nem csak azért jött létre, hogy jól érezzük benne magunkat, a mai gondolkodás számára felháborító. Nehéz lenyelnünk azt az igazságot, hogy Isten nem a boldogulásunkat tartja elsősorban szem előtt, hanem a személyiségünk alakulását.

Úgy próbáltam legutóbb megbarátkozni ezzel a gondolattal, hogy újraolvastam Pál apostol megpróbáltatásait, gyötrelmeit. Megvilágosító hatása van, ha felfigyelünk rá, hogy Pál apostolt épp az teszi elégedetté, amitől mi olyan nagyon félünk, amitől minden erőnkkel menekülünk. Olvasd el a 2. Korintusi levél 12:9-10 versét. Lényegében azt mondja: Akkor vagyok elégedett, ha veszítek. Akkor vagyok elégedett, ha gyenge vagyok. Akkor vagyok elégedett, ha bántanak. Akkor vagyok elégedett, ha nehézségekkel találkozom. Akkor vagyok elégedett, ha üldöznek. Akkor vagyok elégedett, ha nehéz az életem.

Hogy lehetséges ez? Megosztja velünk, amire rájött: „mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. Pál meglepő elégedettsége példa arra, hogyan kellene élnünk: elégedetten bármilyen körülmények között. Ez akkor lehetséges, ha engedjük, hogy a Szentlélek ereje átitassa törékenységünket, emberi gyengeségünket.

Érted már? Pál receptje az elégedettségre az önzetlen alázat lelkiállapota. Ne felejtsük el, hogy ez az önzetlen, alázatos hozzáállás segítette, hogy a börtön isteni találkozás helyszíne legyen számára.

Ha engem hasonló körülmények között börtönbe csuktak volna, biztos, hogy panaszkodom, zúgolódom, és megkülönböztetett bánásmódot igényeltem volna az őröktől.

Krisztus életének mintájára Pál kiüresítette önmagát az „énjétől”, és hagyta, hogy az önzetlen alázat vezesse a dolgokhoz való hozzáállását éppúgy, mint a cselekedeteit. Ez az első lépés a megelégedettség felé. Pál arra bátorít minden hívő embert, hogy tegye meg a következő lépést is: „Tegyetek meg mindent zúgolódás és vita nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.” (Fil 2:14-15). Gondolj bele: ha az életünkből hiányzik a zúgolódás, a panasz, az elégedetlenség, mi marad? Béke és öröm!

Ha önző magatartásunkat felváltja a derűs alázat, ezt mások is észre fogják venni, és vágyni fognak Krisztus közelségére. Ha hagyjuk, hogy Isten kézbe vegye törékenységünket és tehetetlenségünket, az Ő ereje beáramlik életünkbe, és kielégíti minden szükségünket. Határozzuk el, hogy egy héten át derűsen önzetlenek és szelídek leszünk, és megtapasztalhatjuk Isten átformáló munkáját a mi életünkben és másokéban is. Ha az Ő erejében élünk, életünk Krisztust fogja példázni, és elégedettek leszünk minden körülmények között.

Uram, Te mindentől kiüresítetted magad a szeretetet kivéve, amikor meghaltál a kereszten az én bűneimért, és ezért örökre hálás vagyok Neked. Erősíts meg Szentlelkeddel, hogy minden körülmények között és minden helyzetben elégedett legyek. Taníts meg, hogy a Te erődre hagyatkozzam, és ne a saját gyengeségemre. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.20.
www.proverbs31.org