2011. május 29., vasárnap

Lélekerősítő levelek 45

Istenre figyelve
Renee Swope

„A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.” Jn 5,19

Olyan ember szeretnék lenni, aki állandóan Istenre figyel. De néha nem vagyok biztos benne, Isten szól-e hozzám, vagy a saját gondolataimat hiszem az Ő szavának. Sőt, be kell vallanom, még ha érzem is, hogy Ő suttog a szívemhez, nem igazán lelkesedem azért, amit tennem kell az Ő indítására. Például akkor, mikor kétségem sem volt, hogy Isten a nyilvános bizonyságtételre hív. Megfutamodtam, és távol tartottam magam a feladattól majdnem egy évtizedig.

Az utóbbi húsz év megtanított rá, hogy ha hallgatok Istenre, felfedezem, hogy az a legjobb, amit Ő szánt nekem. És minden alkalommal jobban tudok bízni Benne. Újra meg újra megtapasztalhattam, hogy az általa mutatott utakra a jósága vezet. S ha követem Őt, irgalma követ engem.

A tízévnyi szellemi megfutamodás után – mialatt rémület fogott el a gondolatra is, hogy mások előtt beszéljek saját törékenységemről – megadtam magam Isten hívásának. Elkezdtem figyelni Rá, és teljesen bízni Benne, hogy megtapasztalhassam, milyen napról napra az Ő jelenlétében, az Ő ígéretei szerint élni. Mióta így teszek, terveit napról napra felfedte előttem.

Az igazat megvallva, én mindig azt hittem, hogy figyelek Rá. De egy nap, mialatt azért imádkoztam, hogy egy bizonyos helyzetben mutassa meg, mit kell döntenem, a Szentlélek rámutatott, hogy mindig is meg szoktam kérdezni Istentől, mit szeretne, hogy mit tegyek, mire fordítsam az időmet. Aztán nekiindulok a megvalósításnak anélkül, hogy a folyamat minden pontján iránymutatást kérnék Tőle.

Kikértem Isten véleményét életem nagyobb fordulópontjain, és meg voltam győződve róla, hogy megértettem, mit vár tőlem, hogy azzá az emberré váljak, akinek Ő meg akart alkotni, és betöltsem a hivatást, amire elhívott.

Benned is megfordult a gondolat, ugye: „Bár megmutatná Isten, milyen munkát vállaljak; kihez menjek férjhez; milyen szolgálatot teljesítsek az egyházban, a gyülekezetben – ha megtenné, teljes életet élhetnék, és egész szívemmel Rá bízhatnám magam.”

Az a gond ezzel, hogy általában felvillan előttünk, hova is kéne eljutnunk az Ő akarata szerint, de úgy hisszük, az már rajtunk áll, hogyan jutunk oda. Vagy kapunk egy biztos jelzést arról, mit szeretne tőlünk, és azt hisszük, tudjuk azt is, mit akar, hogyan érjük azt el. Hányszor elkövettem ezt a hibát, s csodálkoztam, hogy nem jutok előre.

Az idők folyamán Isten megtanított rá, hogy Ő nem annyira spirituális erőfeszítést, mint spirituális fület vár el tőlem. Tőle való napi függést, napi együttműködést és együttlétet akar. És jobban érdekli a személyiségem, mint a határidőnaplóm.

Jézus mind a nagyléptékű tervekben, mind az apró lépésekben az Atyától függött. Állandóan figyelt Rá, és azonnal engedelmeskedett. A János 5,19 erre a totális függőségre világít rá: „A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.”

Mint Jézus, mi is úgy fedezzük fel Isten célját az életünkkel, ha lelkünk Tőle függ, az Ő Lelkére figyel – napról napra, percről percre. Állítsuk Rá szívünk, elménk, lelkünk adóvevőjét, hogy meghalljuk, mit mond nekünk ma.

Uram, olyan ember szeretnék lenni, aki állandóan figyel Rád. Sóvárgó szívvel jövök ma eléd, és nem csak irányításra vágyom, hanem ítélőképességre, alázatra, Tőled való függésre az út minden lépésénél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.19.
www.proverbs31.org

Szereptévesztés
Wendy Pope

„Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.” Mt 12,30

Be kell vallanom, gondom van az irányítással. Többnyire magam akarom kézben tartani a helyzeteket. Igyekszem állandóan ellenőrizni és - ha úgy tartom jónak - befolyásolni a folyamatot, s a végén még van képem Isten áldását kérni. Nemrég az Úr egy nagyon egyszerű és mély igazságra vezetett rá: amikor nem Vele, olyankor ellene dolgozom.

Akkor jöttem rá erre, mikor egy reggel nyugalmas perceimben Oswald Chambers elmélkedését olvastam:

„Az amatőr gondviselés szerepében tetszelgünk, Isten szerepét próbáljuk játszani mások életében? Olyan hangosak vagyunk mások tanításában, hogy Isten nem tud hozzájuk férni? Tanuljunk meg csukott szájjal és nyitott lélekkel élni.”

Chambers szerint az „amatőr gondviselés” az az ember, aki Isten szerepét próbálja játszani mások életében. Lelkembe döftek ezek a szavak, mert rájöttem, hogy én is ezt teszem. Hogy kinek az életében játszom amatőr gondviselést? A férjemében.

Mikor láttam, hogy az esküvői „Igen” nem alakította azonnal olyan lelki vezetővé a férjemet, amilyennek én szerettem volna látni, elhatároztam, hogy majd én segítek. Igen, szépen játszani kezdtem a Szentlélek szerepét férjem életében. Helyzetekbe hoztam, idéztem a Bibliát, művészi szinten alkalmaztam a szómegvonás módszerét.

Házas éveink alatt kifejlesztett mesteri képességeim ellenére sem lett azzá a lelki vezetővé a férjem, amilyennek én szerettem volna. Tovább imádkoztam, és még szorgalmasabban alkalmaztam jellemalakító módszereimet – mindhiába. Miért nem fizetődtek ki erőfeszítéseim? Mi mást tehetnék még? Amikor elolvastam Oswald Chambers szavait, megkaptam a választ. Becsuktam a számat, és megnyitottam a lelkemet.

A manipulálás, a Biblia idézgetése, a szómegvonás nem segített a férjemnek. „Szentlélek”-alakításom olyan hangos volt, hogy férjem nem hallhatta meg Isten suttogásait a szívében. Azzal, hogy megszállottan igyekeztem alakítani a lelkét, Isten ellen dolgoztam. Szemeim elhomályosultak, nem láttam meg, milyen emberré vált a férjem, milyen emberré akarta őt Isten formálni. Nem vettem észre, mennyire jólelkű ember. Nem láttam, milyen önfeláldozóan segít az özvegyeknek, milyen szorgalmasan dolgozik csendben azokért, akik nálunk szerencsétlenebbek, akik szükségben élnek.

Azonnal elfogadtam a Szentlélek figyelmeztetését. Bűnömet megvallva kértem az Urat, bocsássa meg, hogy az Ő munkáját akartam elvégezni férjem életében. Kértem, hogy alakítsa át szívemet, segítsen, hogy a férjemet az Ő szemével lássam. Nem volt könnyű nyugdíjba vonulni a „Szentlélek” szerepéből. Valóságos igényem, hogy én irányítsam a dolgokat. Úgy gondolom, vannak emberek, akik az én segítségemre, helyzetek, amelyek az én megoldásomra szorulnak. Azzal, hogy rájöttem, Istennek kell játszania a főszerepet, s megadtam magam ennek az igazságnak, soha nem tapasztalt békesség áradt szét az életemben és a házasságomban.

Gondolkozz el, nem játszol-e olyan szerepet, amit nem neked szántak? Istennel, vagy Isten ellen működsz azok életében, akiket szeretsz? Ha találsz ilyet, nyugdíjaztasd magad abból a szerepkörből. Sokkal csodálatosabb a kilátás a nézőtér első sorából, mint a megvilágított színpad közepéről!

Istenem, Uram, bocsásd meg nekem, hogy én akarom irányítani a körülöttem élők életét. A mai napon átadom az irányítást a Te hozzáértő kezedbe. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.20.
www.proverbs31.org

Válasz a hívásra
Karen Ehman

„Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat” Zsolt 4,2

„Uhh!” Nyögtem, mikor megszólalt aznap reggel a telefon – sokadszorra. Ingerült voltam, mert pillanatok alatt végigsorjázott képzeletem előtt mindaz a tennivaló, amit sürgősen el kellett végeznem.

Már válaszoltam egy hívásra a templomból, egy másikra a fiam iskolájából, meg egyre az edzőjétől. Beszélgettem a fodrásznőmmel, időpontot kértem a fogorvoshoz, s még vagy hat hívás várt elintézésre. S már mindjárt dél van!

Újra rám tört a szorongás: mikor fogok végére érni tennivalóim soha véget nem érő listájának?

Ránéztem a hívó félre a telefonomon: ki ez már megint? Ismerős volt a szám: apám hívott. Édesapám nyugdíjas, imádja az unokáit, és rengeteg ideje van. Mérlegelni kezdtem: az ő programja távolról sem olyan feszes, mint az enyém, visszahívom majd, amikor nekem is jobban megfelel. Így hát hagytam, hogy csöngjön a telefon, s visszatértem halaszthatatlan tennivalóim listájához.

Sok feladat volt rajta, nemesek és hétköznapiak egyaránt. Mindennapi dolgok: kenyeret és tejet venni, visszavinni a könyvtári könyveket, tankolni. De voltak fontosak is: felhívni egy rokont, aki depresszióval küzd, megkérdezni a szomszédot, akit nemrég műtöttek, hogy nyírjuk-e le a füvet a kertjében. Még „országépítő”, szolgálattal kapcsolatos tennivalóim is voltak: be kell fejeznem a házi feladatomat a Biblia tanfolyamra, imádkoznom kell egy barátnőmért, akit délután operálnak. Igen, tele volt a napom tennivalókkal, emberekkel, célokkal. Miért éreztem mégis ürességet?

Gondolataim visszakanyarodtak édesapám hívásához. Hányszor előfordult már, hogy nem válaszoltam a hívására, merthogy neki rengeteg ideje van, semmi sem sürgős neki, majd később beszélgetek vele. De zűrzavaros programom és más rokoni feladataim többnyire oda vezettek, hogy az apámmal való kapcsolattartás majdnem mindig lecsúszott az elintézett dolgok listájáról.

Apám várta a hívásomat, én pedig megfeledkeztem róla. Visszautasítottam. És ez előbb-utóbb kapcsolatunk rovására megy.

Nemcsak földi apánkról szoktunk időről időre megfeledkezni. Hányszor hagyjuk figyelmen kívül Mennyei Atyánk szólongatását, mert időnket sűrű napi teendőink és rokoni kötelezettségeink töltik ki. Még ha életünk tele van is jó és „istenes” dolgokkal – gyülekezeti szolgálat, kapcsolattartás az emberekkel -, gyakran annyira lefoglal Isten szolgálata, s a szolgálat szeretete, hogy elhanyagoljuk a valóságos szeretetét Istennek, akit szolgálunk.

Mai igénk olyan Istent mutat be nekünk, aki sosem olyan elfoglalt, hogy ne volna ideje ránk, ha „felhívjuk”. És ő nemcsak meghallja a hívásunkat és válaszol rá, hanem a szorongást is feloldja bennünk – még a „túl sok dolgom van”-féle szorongást is. Csakhogy a kapcsolat rajtunk múlik. Ő felhív, és mi nem vesszük fel a kagylót. Aztán elfelejtjük visszahívni.

Neki hála, Isten sosem fárad bele, hogy újra hívjon, vagy válaszoljon a visszahívásunkra. Vár és vágyakozik, ahogy mindig is vágyott rá, hogy mély, közeli kapcsolatra lépjen velünk, és ez a kapcsolat csak egy kis mozdulaton múlik: Őt tegyük az első helyre tennivalóink és hívásaink listáján.

Ő mindig kész a válaszadásra, nekünk csak hívnunk kell.

Uram, bocsásd meg nekem, hogy megfeledkezem hívásaidról, s nem teszek félre minden mást, amikor kapcsolatba akarsz lépni velem. Készen állok, Uram, szólj, figyelek Rád. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.21.
www.proverbs31.org

Áhítozásra teremtve
Lysa TerKeurst

„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 1Kor 10,13

Kifelé mentem a repülőtérről, mikor hihetetlen illat csapta meg az orrom, és csábítóan megszólított: „Ugye tudod, milyen boldoggá tehetlek?” Frissen sült karamellás pattogatott kukorica kellette magát az egyik édességes pultnál.

Nincs semmi baj a karamellás popcornnal, csakhogy nem egyeztethető össze az egészséges étkezéssel, amire elköteleztem magam. Éreztem, hogy gyengül bennem az elhatározás, mert nagyon szeretem a karamellás popcornt. Elkezdtem megindokolni, miért engedhetem meg magamnak, hogy megvásároljam. „Otthon nem tudom ezt az ízt előállítani, és a felét hazaviszem a gyerekeknek. Mit árthat egy kis karamellás pattogatott kukorica?” Erős gravitációs vonzást éreztem vágyam tárgya felé.

Csak az fogott vissza, hogy sikerült gondolataimat egy másik igazságra terelnem. Isten megtanította nekem, hogy a túlzott vágyakozás vereséghez vezet. Ez az igazság most nagyon ráillett a kísértésemre, segített elfordulnom és tovább mennem.

A Teremtés Könyve egy ikerpár érdekfeszítő történetével illusztrálja az igazságot, amiről beszélek. Ézsau, aki hamarabb jött világra, apja kedvence volt, mert nagyon ügyesen vadászott. Vele ellentétben testvére, Jákob, otthonülő, csendes fiú volt.

Egyik nap Ézsau holtfáradtan és nagyon éhesen érkezett haza egy sikertelen vadászatról. Megkérte öccsét, adjon neki a frissen főzött lencséből. „Rendben”, felelte Jákob, „adok, ha cserébe nekem adod az elsőszülöttségi jogodat.” Ézsau beleegyezett, „Legyen ahogy akarod, majd meghalok az éhségtől”. Ézsau tehát eladta elsőszülöttként neki járó jogait egy tál lencséért.

Első hallásra könnyű lenézni Ézsaut a döntése miatt. Nem hiszem, hogy képes volnék egy tányér levesért lemondani ilyen életbevágó jogomról. De tegyem csak fel magamnak a kérdést, én mit szoktam eladni egy ilyen apró dologért? Hányszor kockáztatom az egészségemet a gyorskajáért? Milyen pillanatnyi élvezetre áhítozom, aminek a kedvéért feladom a tartós győzelem esélyét?

A túlzott vágyakozásnak vereség a vége. De Isten ígéretet tett nekünk az erőnket meghaladó kísértésekről, ahogy mai kiinduló igénkben, az 1 Kor 10,13-ban olvassuk. Segít „elkészíteni a szabadulás útját” is, ami az én esetemben előszöris egy konkrét elhatározása: mi az, amit eszem, mi az, amit nem. A második lépés, hogy napi étkezési tervemet akkor fogom össezállítani, mikor épp felálltam jóllakottan a reggelitől. A legrosszabb, ha akkor kell gondolkoznom azon, mit egyek, amikor már éhes vagyok és fáradt. Mindig előkészítek valami egészséges harapnivalót, amit bármikor elővehetek a táskámból. Ha felkészületlenül ér az éhség, valami gyors megoldásra vágyakozom. Mint aznap a repülőtéren. El is határoztam akkor, hogy ezentúl mindig tartok legalább egy almát a táskámban, így megelőzhetem, hogy eladjam az egészségemet holmi karamelles popcornért.

Nem azt mondom, hogy meneküljünk az étkezés elől. De előzzük meg, hogy az étel utáni vágy uralkodjék rajtunk. A Made to Crave című könyvemben azt fejtegetem, hogy Isten arra teremtett, hogy Ő utána vágyakozzunk, nem az étel után. Áhítsuk Őt, azaz vágyjunk Rá erősen, és szándékosan foglalkozzunk Vele gondolatban. A Máté 6,33-ban arra figyelmeztet Jézus, hogy „keressétek először az ő országát és az ő igazságát”. Örömmel fedeztem fel, hogy az itt használt ige, a görög „zeteo”, azt jelenti: „áhítani”. Arra teremtett tehát Isten, hogy Őt áhítsuk mindenekelőtt. Gyakorlati értelemben: fogyasszunk ételt anélkül, hogy hagynánk, hogy az étel fogyasszon el minket.

Azt jelenti, hogy soha ne adjuk el személyiségünket – elsőszülöttségi jogunkat -, a győzelemre hivatott énünket bármilyen, ideig-óráig tartó testi élvezetért. Ha nem adjuk meg magunkat vágyainknak, hanem előbb megállunk gondolkozni, lehetőséget adunk Istennek, hogy megmutassa a „szabadulás útját” a kísértésből. És egyedül Istent áhítsuk.

Uram, elismerem, hogy szükségem van Rád. Kétségbeesés idején éppen úgy, mint mikor örömünnepet ülök. Segíts, hogy időben gondolkozzam, és ne gyengüljek el, amikor túlzott vágy tör rám valamilyen kétségbeesett helyzetben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.24.
www.proverbs31.org

Hagyjuk a múltat
Melanie Chitwood

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” Iz 43,18-19b

Egy rádióműsorban egy fiatalasszony a házassági problémáiról beszélt. A férje már nem tudja, mi a romantika. Sosem hoz neki valami kedveset, nem járnak szórakozni. Nem köszöni meg, észre sem veszi, milyen keményen dolgozik, hogy tiszta ruhát, rendes otthont biztosítson neki, miközben teljes munkaidőben dolgozik.

Éreztem, hogy veszélyes utakra kanyarodnak a gondolatai. Ezt igazolta is következő mondatával. Kétévi házasság után azon töpreng, jól választott-e. Talán ahhoz kellett volna mennie, akivel az egyetemen járt, s aztán hagyta, hogy eltávolodjon.

Mivel azon járt az esze, mi lehetett volna, gondolatai a múltra terelődtek, ami nagy veszélyt hordoz magában. A múltbeli emlékek, a „múltak”, ahogy Izaiásnál olvassuk, kikezdhetik házasságunkat. Rajtakaptad már magad az alábbi gondolatok valamelyikén?

- Nem tudom, jól döntöttem-e, amikor hozzámentem.

- Úgy szeretném, ha a férjem olyan kedves (figyelmes, megértő) lenne, mint mikor udvarolt nekem.

- Hol van az már, hogy figyelmesen meghallgat, ha megosztom vele gondolataimat, bajaimat? Ma már csak a sport meg a tévé érdekli.

- Hiába telt el annyi idő, nem tudom megbocsátani neki, ahogy akkor viselkedett.

- Nem így képzeltem a házasságot. Hová tűntek az álmaim?

Hogyan árthat házasságunknak, ha a múlttal foglalkozunk? Mialatt ezt tesszük, nem vesszük észre a jelen kincseit. Nem látjuk meg az ajándékokat, amiket Istentől kapunk férjünkön és házasságunkon keresztül. Lehet, hogy már nem hoz virágot neked, de keményen dolgozik, hogy eltartsa a családot. Nem köszöni meg a tiszta ruhát, mert gondolatai valami átalakításon járnak, aminek örülni fogsz. Tudja, hogy vétkezett a múltban, de mindent megtesz, hogy megváltozzék.

A rádióbeli fiatal feleség megkapta a választ problémájára, azt a választ, amit a világ ad. A műsorvezető szerint férje javíthatatlan, gondolkozzon el rajta, ragaszkodik-e ahhoz, hogy vele maradjon.

Ordítani szerettem volna. Hagyjátok abba! Nagyon veszélyes útra kanyarodtatok! Lehet, hogy nem jó férj, de emberi férj, hibákkal, gyengeségekkel. Nem csak a férjnek, a fiatal feleségnek is sokat kell még tanulnia a házasságról.

Istennek más válasza van a hogyan tovább-ra, amikor múltra gondolásunk kezd károssá válni. Azt mondja, nézd, „én újat cselekszem!” Más szavakkal, azt kéri, fordítsuk figyelmünket a jó dolgokra, amiket házasságunkban képes és meg is fog cselekedni. A folytatás is nekünk szól: „Most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!”

Mintha ezt kérdezné: Hát nem látjátok a jót, ami történik életetekben, házasságotokban? Figyeljetek, mert elszalasztjátok!

Imádkozzunk azért, hogy észrevegyük az új dolgokat, amiket Isten cselekszik a házasságunkban, kérjük, segítsen, hogy ne az akadályokra, hanem az áldásokra figyeljünk. Mi döntünk tekintetünk irányáról, gondolkozzunk el azon, miben lett jobb a házasságunk, fordítsuk figyelmünket közös jövőnk felé.

Lehet, hogy most olvasás közben megoldhatatlannak tűnő problémák jutottak eszedbe házasságodban. Nem akarom bagatellizálni a házassági problémáidat. Ezeket meg kell oldani, mielőtt tovább tudtok lépni. Imádkozzatok érte külön-külön és ha lehet, együtt is, beszélgessetek őszintén, higgadtan, s ha szükséges, forduljatok hasonlóan gondolkodó tanácsadóhoz. Lehet, hogy csak ezek után fogjátok észrevenni „az utat a pusztában”, melyet Isten készít (Iz 43,19).

Uram, te mindent meg tudsz újítani. Újítsd meg a tekintetemet, hogy lássam meg a jó dolgokat. Segíts, hogy ne a múlttal foglalkozzam, hanem a jelenre és a jövőre összpontosítsak. Te készíted az utat, és én Rád bízom magamat, a férjemet, a házasságomat. Segíts, hogy közösen meg tudjunk oldani minden olyan problémát, ami árt kapcsolatunknak, és értékelni tudjuk az új dolgokat, amiket cselekszel. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.25.
www.proverbs31.org

Abigél
Rachel Olsen

„Fölfuvalkodottság előzi meg a romlást, alázatosság a dicsőséget.” Péld 18,12


Abigél korában a házasságokat előre lerendezték, ez valószínűleg rá is érvényes volt. Férje, Nábál, "jó fogásnak” tűnhetett. Gazdag volt, ügyes, szerette a szórakozást, a társaságot. De a színfalak mögött önuralomhiánya és tisztességtelensége gyakran okozott szenvedést a közvetlen környezetének.

Az 1 Sámuel 25,1-41 alapján ezeket tudjuk Nábálról:

- Vagyonos ember, ez részben Dávid király barátságának köszönhető (2-8. vs).

- Durva és rossz természetű (3. vs).

- Nem fogadja szívesen a békés vendégeket, és megkérdőjelezi tisztességüket (10-11. vs).

- Rájuk förmed (14. vs).

- Barátságtalan, nem viszonozza a kedvességet, ajándékot, amit kapott (16-21. vs).

- Annyira megátalkodott, hogy nem mernek szólni hozzá (17. vs).

- Nagyra tartja magát, királyi ellátást igényel (36. vs).

- Nagyivó (vs 36-37).

Alapjában véve tehát Nábál önző, goromba ember volt, aki nem ismerte fel és nem ismerte el Isten gondviselését és áldásait az életében. S ha elolvassuk a történetét, láthatjuk, hogy annyira ostoba volt, hogy még a nála erősebbel – Dávid királlyal - is szembefordult, s ami még fontosabb, az egy igaz Istennel szemben is gorombáskodott.

Megkapta ezért a neki járó büntetést, hirtelen meghalt (38-39. vs).

Most képzeld el, hogy egy ilyen ostoba, arrogáns, ordítozó férjjel élsz házasságban. (Remélem, a képzeletedet kell használnod, és nem az emlékeidet.) Hogyan viselkednél vele? Hogyan hatna a vele való együttélés a személyiségedre, a jellemedre?

Depresszióba esnél? Visszahúzódóvá, félénkké válnál? Gyötörnéd, hogy változzon meg? Megkeseredetté, haragossá válnál, visszavágnál neki? Vagy hagynád, s megpróbálnál nem törődni az egésszel?

Nézzük meg, milyennek látjuk Nábál feleségét, Abigélt, ugyanabban a részben:

- Jó eszű és szép termetű (3. vs).

- Az emberek hozzáfordulnak tanácsért, iránymutatásért, ha bajban vannak (14-17. vs).

- Határozott, nem pocsékolja az időt aggodalmaskodásra, önsajnálatra, vagy a baj kiváltóinak szidására – azonnal cselekszik, hogy helyrehozza a kialakult helyzetet (18-23. vs).

- Adakozó, az életét is feláldozná másokért (18-27. vs)

- Alázatos (24-41. vs), igyekszik bocsánatot kérni (28. vs).

- Ékesszólóan, bölcsen beszél, az egyik leghosszabb beszédet mondja, ami nő szájából elhangzik a Bibliában, beszédéből Istenismerete is kitűnik. (24-31. vs).

- Törődik mások jóllétével és hírnevével, még a Nábáléval is (25-31. vs).

- Bízik Istenben, tud hallgatni, és türelmesen megvárja, míg elérkezik a megfelelő idő a szólásra (36-38. vs).

Abigél mindig is egyik kedvenc nőalakom volt a Bibliában. Minden jó tulajdonsága megvan – bölcsesség, jellem, bátorság, hit, ékesszólás, méltóság, kellem. Külső és belső szépség ragyog róla. De a Nábállal való élet nem lehetett gyerekjáték, és elsősorban ezért csodálom.

Hányszor előfordulhatott, hogy Nábál részegen megalázta szavaival, tetteivel. Abigél mégsem hagyta, hogy megkeményedjen a lelke. Hányszor érezhetett dühöt, és mégsem kereste a bosszút. Hányszor gyötörhette Nábál fizikailag is, mégsem bénította meg a félelem. Hányszor kellett neki vagy szeretteinek drágán megfizetnie Nábál őrültségeiért. Mégsem használta ki a bosszúállás lehetőségét, saját életét ajánlotta fel a királynak, hogy megmentse férjét és a náluk dolgozó embereket.

Abigél dicséretes vonásai mélyen beleivódtak személyiségébe, ami Istennel való kapcsolatának mélységét mutatja számomra.

Nábál halála után hozzáment Dávid királyhoz, és született tőle egy fia. Dávidnak több felesége volt élete folyamán, de teljes tiszteletét csak Abigél érdemelte ki. Példája arra tanít, hogy én dönthetek, mennyire engedem, hogy a körülmények befolyásolják személyiségem alakulását. Míg Nábál élete azt példázza, hogy a fölfuvalkodottság romláshoz vezet, Abigélé azt, hogy ha az alázatosságot és bölcsességet választom, ezzel utat nyitok Istennek, hogy Ő formáljon engem és a körülményeimet. És mindkét jellemvonás helyet ad Isten dicsőségének.

Uram, alázatosan leborulok előtted. Megvallom vétkeimet, és kérlek, segíts, hogy bölcsességben és jellemességben olyan lehessek, mint Abigél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.26.
www.proverbs31.org

2011. május 19., csütörtök

Te csak hajts

Régebben úgy gondoltam Istenre, mint egy ítélőbíróra, aki figyel, és feljegyez minden rosszat, amit elkövetek, hogy aztán, amikor meghalok, eldönthesse, hogy a mennyet vagy a poklot érdemlem-e. Kint ül az emelvényen, mint egy elnök. Felismertem a képét, ha elém került, de Őt magát nem ismertem.
Később, amikor találkoztam Krisztussal, úgy tűnt, mintha az élet egy kerékpárút lenne, amin biciklizem, pontosabban ülök egy tandemen, és Krisztus mögöttem ül, hogy segítsen pedálozni. Nem tudnám megmondani, mikor történt, de Jézus egyszercsak azt javasolta, cseréljünk helyet. Az élet gyökeresen megváltozott, mióta Jézus, az én Uram mögé ültem a hátsó ülésre. Krisztus izgalmassá teszi az életet. Amíg én vezettem, úgy hittem, tudom az utat, de azzal együtt, hogy kiszámítható volt, unalmas is. A legrövidebb távolság két pont között.
Azután, hogy Ő átvette a vezetést, izgalmas kanyarokat tettünk, hegyekre fel, sziklák között, néha nyaktörő sebességgel. Mást nem is tehettem, csak kapaszkodtam. Néha őrültségnek tűnt az irány, de Ő csak hátraszólt: „Te csak hajts!” Aggodalmaskodtam, idegesen kérdeztem: „Hová viszel?” Ő csak nevetett, és nem válaszolt, én pedig megtanultam bízni Benne. Magam mögött hagytam unalmas életemet, és nekivágtam a kalandnak. S ha néha szólok neki, hogy félek, csak hátranyúl, s megérinti a kezem.
Elvitt olyan emberekhez, akik számomra fontos adományokkal rendelkeztek: meggyógyítottak, elfogadtak, örömöt adtak. Átadták ajándékukat, hogy magammal vigyem az útra, kettőnk útjára: az Úréra és az enyémre. Aztán folytattuk a tandemezést. Ő megszólalt: „Add tovább az ajándékokat, túlsúlyt jelentenek, nehezek.” Szót fogadtam, s továbbadtam az ajándékokat az embereknek, akikkel találkoztunk, és felfedeztem, hogy amikor adok, mindig kapok is, és a terhünk mégsem nő.
Eleinte nem bíztam Benne, nem akartam átadni életem vezetését. Azt hittem összetöri, pedig Ő tökéletesen ismeri a bicikli titkait, meg tudja hajlítani, hogy bevegye a hajtűkanyarokat, fel tudja ugratni a sziklákra, repül vele, hogy lerövidítse a félelmetes útszakaszokat. S én közben megtanultam, hogy fogjam be a számat és hajtsak a legkülönösebb helyeken át, s mostmár kezdem élvezni a kilátást, a hűsítő szellőt az arcomon, mialatt elragadó társammal, Krisztussal tandemezem.
Amikor meg biztosra veszem, hogy nincs tovább, Ő rám mosolyodik, és hátraszól:
„Te csak hajts.”

Provided by Free Christian Content.org

2011. május 18., szerda

Lélekerősítő levelek 44

Gyengeségek, erősségek
Lysa TerKeurst

„Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” Zsolt18,2b-3

Mindnyájunknak vannak gyengeségeink. Amelyekről úgy gondoljuk, sosem tudunk megszabadulni tőlük, miattuk nem leszünk olyanok, amilyenek lenni szeretnénk. Miattuk nem leszünk győztesek. Miattuk nem vagyunk erősek. Miattuk nem vagyunk „egészek”.

Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim – különösen ilyenkor, év elején. Elhatároztam valamit alig egy hete, Újévkor, és már nem tudom tartani magam hozzá. De akkor sem vagyok hajlandó feladni, nem akarom elfogadni, hogy nem tudok megváltozni.

Krisztus ereje mindent megújíthat. Minden, ami szétesett, újra összeállhat. De néha belefáradok a próbálkozásba, érzem, mennyire gyenge vagyok.

Ismered ezt az érzést?

Neked mi a gyengeséged? Valami anyagi csapda, amiből nem tudsz kivergődni? Probléma a házasságodban, ami minden erődet elveszi? Valami lángoló indulat, ami nem csillapodik? Tehetetlenség, ami lebénít? Családi helyzet, ami felemészt? Valamilyen függőség, amitől nem szabadulsz, hiába határozod el újra meg újra?

Hadd leheljek egy kis életet a gyengeségedbe. Bármi legyen is az, akármilyen nagynak tűnik, „segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogy kell, de maga a Lélek esedezik értünk szavak nélküli fohászkodással.” (Róm 8,26).

Nem kell minden kérdésre tudnunk a megoldást. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Elég, ha annyira kimerít a gyengeségünkkel való küzdelem, hogy már szavaink sincsenek az imádkozáshoz. Olvassuk el újra meg újra a fenti bátorító szavakat a Róma 8,26-ban, melyek hozzánk szólnak. Vagy:

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8).

„Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Róm 8,9).

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b)

„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róm 8,37).

Talán csak néhány percig csendben kell ülnünk. Nyugalomban, az ítélet súlya nélkül, elengedve a hiábavaló harc kudarcélményét. Csendben, abban a biztos tudatban, hogy a Lélek megsegít minket erőtlenségünkben.

Ő megérti gyenge pontjainkat. Ő tudja, mit kell imádkoznunk. Ennek a gyengeségnek célja van. Bár most nagyon keserves, a folytatás úgy alakul, hogy a végén valami jó süljön ki belőle. „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm8,28).

Abban a csendben, mialatt a Lélek imádkozik értünk hangtalan fohászkodással, és mi csak isszuk magunkba az igazságot, kigyúl egy halvány fénysugár. Egy szikrányi kis remény. Egy előre elképzelhetetlen kegyelmi ajándék: érezni fogjuk, ahogy az Ő ereje beárnyékolja erőtlenségünket. Isten erejének legkisebb cseppje is több mint elég gyengeségeink, kudarcaink ellen.

Nem vagyunk gyengék.

Függők vagyunk. Függünk az Egyetlentől, aki elég erős arra, hogy segítsen rajtunk. Az Egyetlentől, akinek a kegyelme végig tud kísérni a folyamaton.

A kapcsolataink lehetnek elégtelenek. A körülményeink is. Az anyagi helyzetünk is. Az akaraterőnk is. A bizalmunk is. De Ő elég volt, most is elég, és mindig is elég lesz. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9).

Ezért hát ahelyett, hogy a gyengeségemen rágódnék, hagyom, hogy a Lélek megmutassa a következő lépést a cél felé. Kegyelmével lemosom magamról az ítéletet. Befogadom az Ő erejét. És gyengeségemet erősségemnek fogom tartani. „Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor12,10b).

Uram, tudom, hogy nélküled gyenge vagyok. Adj, kérlek, elégséges hitet ahhoz, hogy megoldjam, amit a mai nap tartogat számomra. Aztán majd elégséges hitet a következő naphoz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.10.
www.proverbs31.org

Vendégek jönnek!
Lynn Cowell

„megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Jn 8,32


A gyermekeim már tudták, mi következik, mikor azt hallják: vendégek jönnek. Előkerül a takarítási füzetem (igen, van takarítási füzetem), és helyiségről helyiségre padlótól a mennyezetig kisikáljuk a lakást. Ez a jó oldala a dolognak.

Ám mialatt azon igyekszem, hogy minden tökéletes legyen, elviselhetetlen vagyok. Ez a rossz oldal. Tökéletesen csillogjon minden ablaküveg. Nem lehetnek homályos csíkok a konyhai munkalapon. A legkisebb folt nélkül ragyogjon a fürdőkád. Azt akarom, hogy a lehető legtökéletesebb legyen a rend a házban. Legalábbis, amíg a vendégek el nem mennek. Aztán visszatérhet minden a szokásos kerékvágásba.

Vajon mit gondoltak a gyermekeim, mikor ez az őrület elkezdődött? Valami kóros tisztaságmániának látták, vagy mögé éreztek? Mit tanítottam ezzel a gyermekeimnek? Ha igaz, hogy a gyakorlatból tanulunk legtöbbet, félek, hogy teljesítménykényszerem rájuk ragadhatott: megfertőztem őket azzal a feltételezéssel, hogy teljesítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy elfogadjanak.

Mint mikor nyár közepén elkap a nátha, olyan váratlanul szokott rám törni ez a teljesítményőrület. „Lynn, te rémes szomszéd vagy. Miért nem hívod át gyakrabban a szomszédaidat?” – jutott eszembe, ahogy lefelé mentem az utcán.

„Lynn, jobb gyermek is lehetnél. Nézd, a barátnőd minden nap felhívja vagy meglátogatja a szüleit” – vágott belém, mialatt anyám számát tárcsáztam.

A „jobban”, „többet” jelzők állandóan ott kavarogtak a tudatom felszínén. Régebben, míg lelkem immunrendszere felkészületlenebb volt, majd minden nap elkapott valami teljesítménykényszeres gondolat már kora reggel, s hosszú időre laposra taposta önértékelésemet. Hagytam, hogy uralkodjék rajtam. Engedtem, hogy belső bizonytalanságom hatására mind több feladatot, tennivalót zsúfoljak a napjaimba. Mindenkinek, mindig, mindenütt eleget akartam tenni, hogy elfogadjanak.

Ez így ment mindaddig, míg az Úr rá nem világított teljesítménykényszerem valódi motivációjára: a büszkeségre és a félelemre. Attól kezdve, hogy elismertem gyengeségem okát, lehetővé vált, hogy Isten felszabadítson. Amikor jöttek a suttogó gondolatok, visszaszóltam: „Ő szabaddá tett! Megszabadított a büszkeségtől és a félelemtől. Mostmár valóban szabad vagyok!” Nem mondom, hogy sosem fordul már elő, hogy küzdenem kell a teljesítménykényszerrel, de már nem tud eluralkodni rajtam. Mióta a Szentlélek a kalauzom minden nap, nem vagyok rabja a teljesítménykényszernek. Valódi szabadságban élhetek.

Te is azért küzdesz, hogy minden legyél, mindent megtegyél? Halld Jézus biztatását: „Ha megtartjátok tanításomat, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 31b-32). Ha az Ő tanítványa vagy, kapaszkodj bele ebbe az igazságba, és élj a szabadságban, amit Ő ad neked!

Uram, szabadon szeretnék élni. A szabadság egyetlen kérdése: „Mi a Te akaratod?” És szabadon engedelmeskedni annak, és csak annak, amit Te válaszolsz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.11.
www.proverbs31.org

Felismerném?
Glynnis Whitwer

„előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.” Jn 10,4b


Képzeld el, hogy a következő vasárnap Jézus besétál a templomotokba. Felismernéd? Fiatalabb koromban igennel válaszoltam volna, azt képzelve, hogy lebegő fehér köntöst viselne, mint a képeken a vasárnapi iskolám falán.

Ma már szinte biztosra veszem, hogy öltözködésével nem válna ki közülünk.

Vajon mi lenne rajta? Egyesek talán úgy képzelik, hogy öltönyben, nyakkendőben jelenne meg. Mások úgy gondolják, hogy hosszú ujjú póló meg terepszínű nadrág lenne rajta. Szerintem pólóban és farmerben jönne, ha az a többség viselete. Az írásokból úgy látszik, bármilyen társaságban otthonosan mozgott.

A kérdés persze elméleti, mert a Biblia szerint egyértelműen felismerjük majd Jézust, mikor újra eljön (olvasd el az Ő saját szavait erről a Máté 24,23-27-ben). Mégsem haszontalan elgondolkoznom ezen a kérdésen, mert feléleszti bennem a vágyat, hogy annyira megismerjem Jézust, hogy bárhogy nézzen is ki, bármi legyen is rajta, felismerjem.

Igenis fel lehet ismerni valakit, akit sose láttál. Úgy ismerkedtem meg Jézussal, hogy olvastam a Bibliát. Nagyon szeretem az Újszövetséget – Jézus életének, tanításainak történetét és azokét is, akik elkezdték felépíteni az egyházat Jézus feltámadása után. De ha csak annyit tettem volna, hogy olvasás után becsukom a Bibliámat, és lerakom az éjjeli szekrényemre, csak tudnék Róla, de Őt nem ismerném.

Ehelyett, én személyesen szerettem volna megismerni Jézust magát. Nagyon fontos hinni azt, hogy ez lehetséges.

Mint egy barátságban, próbálom megérteni a gondolatait, a véleményét dolgokról. A véleménye, az értékek, amik számítanak neki, fontosak számomra. Szavait olvasva, próbálom átérezni, amit ő érzett. A Jézussal való szoros barátság gyakorlatot, őszinteséget kíván tőlünk, mint bármilyen közeli kapcsolat, amit ápolunk.

Egyik reggel hagytam a koszos edényeket, a szennyes ruhát, s csak ültem az asztal mellett. Két kezemmel a csészémet markoltam, amiben kávé gőzölgött, nagyot sóhajtottam, s próbáltam megnyugodni az öt gyermeket iskolába indító reggeli hajsza után. Abban a csendes percben úgy láttam, hogy Jézus ott ül velem az asztalnál. Olyanszerű volt, mint a képeken, barna haja volt, kedves arca, meleg tekintete. Nyugodtan, teljes figyelemmel fordult felém. Csodálatos volt. Felismertem, mert sok időt töltöttem azzal, hogy megismerjem. Minél inkább vágyom rá, hogy megismerjem, annál többet mutat meg magából.

Mai igénket a János 10,4-ből vettem. Jézus felhívja kora vezetőinek figyelmét azokra, akik nem az igazság szerint vezetik a népet. Jézus ezzel szemben szerette az embereket, gyengéden gondoskodott róluk, ahogy a pásztor törődik a juhaival. Magáról mondja: a juhai követik őt, mert ismerik a hangját.

Ez a mondat szoros kapcsolatra utal, ismeretre és bizalomra a pásztor és a juhok között. Elég volt egy szó, a hangja, és tudták, hogy Ő az.

Ha Jézus belépne a szobába, s mi háttal lennénk az ajtónak, és Ő köszönne – meg kéne-e fordulnunk, hogy tudjuk: Ő az? Vagy felismernénk a hangjáról? Én remélem, hogy elmosolyodnánk, bólintanánk: „Igen, megjött Jézus!”

Drága Jézus, úgy szeretnélek annyira megismerni, hogy felismerjem a hangodat a világ zajában. Segíts, hogy új lehetőségeket találjak arra, hogy mind jobban megismerjelek. Bölcsességet és tisztánlátást kérek Tőled, míg Igédet olvasom. A Te nevedben, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.12.
www.proverbs31.org

Időről időre
Rachel Olsen

„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” Péld 16,3

Szokásaink rabjai vagyunk. Akár hasznosak azok a szokások, akár újra meg újra megbánjuk, napról napra megismételjük őket.

- Rágyújtunk, pedig tegnap döntöttük el, hogy abbahagyjuk a dohányzást.

- Megesszük a sütit, pedig újévi elhatározásaink közt szerepelt, hogy le akarunk fogyni.

- Órákig ülünk a TV előtt hetente több estén át, pedig azokat becsüljük jobban, akik többet sétálnak, többet olvasnak, s mi is olyanok szeretnénk lenni.

- Elöl hagyjuk a dolgokat, ahelyett, hogy helyükre raknánk őket, pedig vágyunk a rendre magunk körül.

- Megveszünk egy új fordítású Bibliát, abban bízva, hogy szívesebben olvassuk az Igét. Két hét múlva már ott porosodik a polcunkon.

Olyanok szeretnénk lenni, amilyennek Isten elhívott minket. Ezért vannak az év eleji fogadkozások, ilyenkor úgy érezzük, esélyünk van a megváltozásra. Megfogalmazzuk szívünk vágyát, hogy mások, hogy valamiképpen jobbak akarunk lenni. És elhatározzuk, hogy mindent beleadunk, hogy ez megvalósuljon.

Nincs ebben semmi rossz. Ellenkezőleg, elmozdulást jelent a jó irányba. Ne felejtsük azonban a Biblia tanácsát, hogy terveinket egyeztessük az Úréival, majd a siker érdekében elhatározásunkat az Ő igazságára és erejére alapozzuk.

A Szentlélek, hogy Isten munkáját, céljainak elérést megkönnyítse, segít megfogalmazni a mi valóságról alkotott meghatározásunkat és a fontossági sorrendünket.

Például, szeretnél több időt tölteni Isten Igéjével 2011-ben. Nagyszerű – ez bizonyára egyezik Isten szándékával. Ahhoz, hogy megvalósítsd, változtatnod kell szokásaidon. Ehhez viszont át kell alakítanod a mindennapi valóságról alkotott fogalmadat.

Feltételezem, hogy úgy érzed, és a napi tevékenységed ezt igazolja is, hogy nincs annyi időd Istenre, amennyit szeretnél. Túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy csatlakozz egy bibliakörhöz, vagy napi áhítatot tarts imádkozással, bibliaolvasással anélkül, hogy munkád vagy családod kárát látná. De valóban így van ez?

Francis Frangepane írja: „Isten mindenkinek elég időt ad a Vele való találkozásra. Ez az idő ott van. Akik meg akarják találni Istent, megtalálják hozzá az időt.” „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” – olvassuk a Prédikátor Könyvében (3,1).

Ha a kedvenc műsorunkat adják a tévében, mindig megtaláljuk a módját, hogy megnézhessük. Amikor valami szimpatikus akció van a kedvenc áruházunkban, találunk időt rá, hogy elmenjünk. Ha egy barátnőnk felhív, mert eljönne egy kávéra beszélgetni, úgy rendezzük a dolgainkat, hogy beleférjen az időnkbe. Állandóan találunk vagy „szakítunk” időt valamire. Tehát légy nyugodt, ha egészséges, Istennek tetsző életet élsz, rengeteg időd van, hogy egyre jobban megismerd, és egyre szorosabb kapcsolatba kerülj Teremtőddel. Igaz, hogy kötelező elfoglaltságaink mellett nincs mindenre időnk. De mi döntjük el, mi az, amit föltétlen meg kell csinálnunk. Mi döntjük el a fontossági sorrendet a magunk számára. És a Biblia épp ebben igazít el. Jézus azt kéri követőitől, hogy először keressék Isten országát, és azt ígéri, hogy akkor minden mást megkapnak (Mt 6,33).

Az is tény, hogy akaraterőnk véges. Elhatározásaink elillannak. Szándékaink jók, de követésükben ingadozunk. Nincs meg bennünk az erő, ami egész életünket forradalmasíthatná. De Istenben megvan – és Ő bennünk él. „Az ő isteni ereje megajándékozott mindazzal, ami az élethez és a kegyességhez kell, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Pt1,3)

Teljesen biztos, hogy jut naponta 10 vagy 20 perced arra, hogy Istent és az Ő veled kapcsolatos terveit és ígéreteit megismerd az Ő Igéjében. Mindig lenne 8 másodperced, hogy helyére tedd, amit elővettél. Eggyel kevesebb műsort nézz meg esténként, és az így nyert időben havonta három-négy könyvet elolvashatsz, s még esti sétára is jut időd. Keresd először Istent – újra meg újra – és akkor még arra is lesz erőd, hogy ne nyúlj a süti után, vagy letedd a cigarettát.

Szokásaink rabjai vagyunk – tegyük hát szokásunkká ebben az évben, hogy mindennap először Isten akaratát keressük, és Hozzá igazítjuk a terveinket. Biztosra veszem, hogy időről időre el fog kápráztatni az eredmény.

Uram, keresem arcodat, bölcsességedet, akaratodat. Átadom Neked terveimet, és arra kérlek, hadd működjem a Te erőd által. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.01.13.
www.proverbs31.org

Akár sok, akár kevés
Marybeth Whalen

„Jonatán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.” 1Sám 14,6

Egy asszonynak nagyon sovány forrásokból kell kielégítenie családja szükségleteit. Neki a kevéssel kell küzdenie.

Egy asszonynak számtalan alkalom kínálkozik a szolgálatra, túlterheltnek érzi magát. Isten akaratát szeretné megvalósítani, de nem tudja kezelni a tennivalókat. Ő a sokkal küszködik.

Egy asszony megvalósítaná titkon régóta dédelgetett álmát, de sosincs rá ideje. Ő a kevéssel küzd.

Egy asszonynak kiterjedt családja van, mindenki igényli a figyelmét és az idejét. Ő a sokkal küzd.

Egy asszonyhoz már nem is szól a férje. Hiányolja a régi gyengédséget, szeretetet, amit magától értetődőnek tartott. A férfinak már nincs rá ideje, és alig pillant rá. Ez az asszony a kevéssel küzd.

Egy asszonyt félelmek gyötörnek. Aggódik a jövőjéért, a gyermekei egészségéért, az anyagiakért, a házasságáért. Ő a sokkal küszködik.

Hát te? Téged mi vesz körül? Mi vár megmentésre az életedben? Lehet, nem állsz olyan élet-halál küzdelem küszöbén, mint Jonatán és a fegyverhordozója, de az biztos, hogy mindnyájan meg akarunk szabadulni valamitől.

És itt jön a nagyszerű igazság: semmi sem tántoríthatja el az Urat attól, hogy megmentsen minket bármilyen körülmények között – akár a kevéssel, akár a sokkal állunk is szemben. Számíthatunk Rá, hogy mozdulni fog az érdekünkben.

Hányszor nézem a hiányosságokat, és csak széttárom a kezem. Csak a korlátokat látom. Jonatán és a fegyverhordozó csak két ember volt. Ismerték korlátaikat, de ez nem akadályozta őket a hitben, hogy az Úr lépni fog az érdekükben.

Én is nézhetem a gondok tömkelegét - az elvárásokat, a szükségleteket, a rámbízottakat, az anyagi felelősséget – amelyeket mind meg kell oldanom, és hagyhatom, hogy maguk alá temessenek. Csak az összeroppanó terhet érzem.

Jonatán azt választotta, hogy a szemben álló had bámulása helyett az Úrra emeli tekintetét. Tudta, hogy Istent nem korlátozzák a földi körülmények. Ma, ahogy az élet kihívásait nézed, vedd számba a sokat és a keveset. Azt mondd Istennek pontosan, amit Jonatán mondott: „Talán teszel valamit értem. Hiszem, hogy tenni fogsz. Semmi sem gátolhat Téged abban, hogy megments – a soktól éppúgy, mint a kevéstől.”

Uram, úgy örülök annak, hogy a te működésedet nem szűkítik le az én korlátaim. Segíts, hogy túllássak azon, ami hiányzik, vagy amiből túl sok van, s egyenesen a Te szemedbe nézzek. Segíts, hogy higgyem, Te jelen vagy, és működsz életem minden területén, ott is, ahol kevés van, és ott is, ahol túl sok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.14.
www.proverbs31.org

Szerinted szép vagyok?
Melanie Chitwood

„ A királyt elkápráztatta szépséged…” Zsolt 45,12

Együtt táncoltunk fiaimmal harsogó zene mellett a konyhában, miközben szépen elraktuk az edényeket. Otthonunk szentélye az egyetlen hely, ahol táncolni tudok az utóbbi időben anélkül, hogy zavarba hoznám őket – ami persze nem akadályoz meg abban, hogy a kocsiban is ritmusra mozogjak egy-egy jó szám hallatán. Különben is, ma mindenütt táncra perdülnék, mert táncos kedvemben vagyok.

Hogy miért? Kaptam egy pár új csizmát. De nem ám amolyan szolid, negyveneseknek való lábbelit. Ez magas sarkú és kényelmetlen. De szépnek érzem magam benne.

Remélem, nem törlöd ezt az áhítatot, mert úgy gondolod, a valódi szépség belülről fakad. Én is tudom. De kérlek, olvasd tovább.

Emlékszem egy másik pár csizmára, amiben egyszer régen szépnek hittem magam. Valahogy rávettem nagymamámat, hogy vegyen nekem egy akkor nagyon menő go-go csizmát – harmadikos koromban. Fehér volt és feszes, zippzár futott az oldalán majdnem a térdemig. Abban a csizmában nem volt elég a járás, ide-oda billegtem, lebegtem benne.

Vacsorázni mentünk, nevetve forgolódtam a csizmámban, megrészegített a felnőttek figyelme, és csodálatos volt szépnek éreznem magam kilenc évesen.

Éltél már át ilyet? Legyünk bár harmadikosak vagy harmincvalahány évesek, női szívünk vágyik arra, hogy szépnek higgye magát.

Néha elbújunk ez elől a vágy elől. Úgy gondoljuk, egy keresztény nő a hiúság vétkébe esik, ha elismeri, hogy szép szeretne lenni. Nemde a jellemünk szépítgetésével kéne foglalkoznunk, nem a külsőnkkel? Emellett, minden nő tudja, milyen könnyen feltölt minket mások figyelme, elismerő tekintete az egyik pillanatban, s milyen értéktelennek, bizonytalannak érezzük magunkat rögtön a másikban.

Élénken emlékszem, hogyan pukkadt ki harmadikos lebegésem-lelkesedésem a go-go csizmákban, s ömlött szét bennem az értéktelenség érzése. Egyetlen szempillantás alatt elmúlt az est varázsa, mikor egy idősebb rokon éles szavakkal megdorgált: „Elég legyen. Hagyd abba a magamutogatást, és ülj már le.” Ezt tettem az est hátralévő részében. Csendben, szégyenkezve ültem, távolról sem éreztem már szépnek magamat.

Kislányokként és nagylányokként szépségünket gyakran eltemetik a hasonló megnyilvánulások mások részéről. Vagy áldozatává válik mindennapi kötelességtudatos robotunknak, megtört szívünknek, beteljesületlen álmainknak. Megpróbáljuk félrelökni magunkban a vágyat, s azt szajkózzuk, hogy a testi szépséggel foglalkozni haszontalan dolog.

Ám mélyen valahol érezzük, hogy ez hamisan cseng.

Szerintem sokkal közelebb áll az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: nem akarjuk, hogy kizárólag a külső szépségünk vonzzon valakit, de azt sem, hogy ne vegyen róla tudomást.

Arra vágyunk, hogy mind belsőnk, mind külsőnk szép legyen. Egyik a másik nélkül nem valós önmagunk, s mi azt szeretnénk, ha valaki látná, milyenek vagyunk valójában. Azt szeretnénk, ha valakit elkápráztatnánk teljes, külső-belső valónkkal.

Mi lenne, ha ahelyett, hogy lefokoznánk ezt a vágyat, inkább szeretettel elfogadnánk? Mi lenne, ha Isten által belénk ültetett vágynak ismernénk el, ami női szívünkhöz természetszerűen hozzátartozik?

Ahogy ezen elmélkedtem, hihetetlen dologra jöttem rá: Isten nemcsak nekünk adta ezt a vágyat, de ki is elégíti. A Király gyönyörködik szépségünkben (Zsolt 55,12).

A Király teljességemben lát engem. Látja, ahogy kínlódom, hogy segítsek gyermekemnek összeállítani újságkivágásokból a projektjét, vagy elkészíteni a pályázati anyagát, hogy ne legyen benne kivetnivaló. Látja, ahogy időt szakítok a barátnőmre, akinek bátorításra van szüksége, látja, ahogy a férjemet szeretem. És látja, ahogy a testem gondozásával törődöm.

Isten, a mi mennyei Atyánk alakította ki és teljesíti be vágyainkat. Kívülről-belülről ismer, és nem csalódik bennünk, nem elégedetlen. El van kápráztatva. Igen, tőled!

A Királyt elkápráztatja szépségünk. Hát ezért táncolok ma az új csizmámban. Gyere, csatlakozz hozzám. Vedd fel a legmenőbb cipődet, erősítsd fel a zenét, és táncolj. Rajtad van az Ő szeme, és gyönyörködik!

Istenem, semmi sem tesz szebbé engem, mint a Te szereteted. Köszönöm, hogy Mennyei Király vagy, aki mindenestül ismer és szeret engem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.18.
www.proverbs31.org

2011. május 17., kedd

A keresztény élet summája Péter apostol szerint:

A keresztény élet summája
Péter apostol szerint:
Tedd a jót és szenvedj türelemmel. Erre vagy hivatva. (1Pét 2,20b-21a)

Tedd a jót
Nem azt mondja, hogy ne tégy rosszat.
Az még csak egy semleges állapot.
Tedd a jót. Ez pozitív.
Hogy mi a jó, megmondja a lelkiismereted, csak figyelj rá, és ne nyomd el.

Szenvedj türelemmel
Nem úszhatod meg, ne is számíts rá.
De szenvedésed miatt ne lázongj, ne kérd számon Istenen és emberen, ne keseredj el, ne ess kétségbe, ne dühöngj, ne légy türelmetlen.
Szenvedésed minden bizonnyal próbatétel. Isten dicsőségére, a te javadra és környezeted épülésére szolgál. Légy türelemmel. Elmúlik. S utána valami ajándék vár – megerősödtél, örömöt találsz abban, amit addig észre sem vettél, hálás vagy azért, ami addig természetesnek tűnt. Vagy hazatérsz.

2011. május 10., kedd

A tettek hangosabban beszélnek a szavaknál

Billnek hívják. Loboncos haja van, itt-ott lyukas pólót és farmernadrágot visel, a lábán nincs semmi. Ez volt szó szerint a teljes ruhatára a főiskolai négy év alatt. Zseniális ember. Kicsit az ezotéria felé hajló, ragyogó elme. A főiskolai évek alatt lett keresztény. Szemben a kollégiumunkkal volt egy templom, igencsak konzervatív, jólöltözött gyülekezettel. Meg akarták szólítani a főiskolásokat, de nem igazán tudták hogyan fogjanak hozzá.
Egy nap Bill elhatározta, hogy bemegy a templomba. Amúgy loboncosan, mezítláb, farmerban és lyukas pólóban. Az istentisztelet már elkezdődött. Bill elindult a padsorok között előre, hogy helyet keressen magának. A templom tele volt, nem talált ülőhelyet. Az emberek fészkelődtek, de senki sem szólt rá. Bill egyre közelebb került a pulpitushoz, s mikor rájött, hogy nem talál helyet, szépen letelepedett törökülésben a szőnyegre. (A kollégiumi haverokkal ez természetes lett volna, de ez a gyülekezet tuti, hogy sosem látott még ilyet!) Az emberek merev derékkal ültek, a feszültség tapintható volt.
Ekkor a lelkész észrevette, hogy hátulról egy öreg presbiter elindul Bill felé. Nyolcvanas éveiben járt már, haja ezüstszürke, három részes öltönyt viselt. Kegyes ember volt, nagyon elegáns, nagyon méltóságteljes. Botra támaszkodva járt, s ahogy közeledett a fiatalemberhez, sokan úgy gondolták, senki sem hibáztatja majd azért, amit tenni fog. Ki várhatná el, hogy egy ilyen korú öregember megértsen egy padlón ülő kollégiumi suhancot?
Időbe telt, míg az öreg elérte a fiút. Csend volt, mindenki feszülten figyelt, csak az öreg botja koppant néha a padlón. Mindenki őt nézte. Lélegzetüket is visszafojtották. A lelkész sem folytatta a prédikációját, várta, mit fog tenni az öregember. Ekkor azt látták, hogy az öreg a botjára támaszkodva nehézkesen lekuporodik, majd leteszi a botját, s odaül a padlóra a fiatalember mellé. Ne érezze magát egyedül.
Többen elérzékenyültek. Mikor a lelkész meg tudott szólalni, ezt mondta: „Amit prédikálni fogok, elfelejtitek majd. De amit most láttatok, sosem fogjátok elfelejteni.”

Vigyázz nagyon, hogyan élsz. Lehet, hogy te leszel az egyetlen Biblia, amit egyes emberek az életükben olvasni fognak.

Provided by Free Christian Content.org

Emmauszi tanulság

Jézus észrevétlenül melléd szegődik az úton, ha el vagy keseredve, ha úgy érzed, mindennek vége, elkísér, míg hazaérkezel, míg lenyugszol, de ekkor neked kell lépned, ha azt akarod, hogy veled maradjon: meg kell hívnod magadhoz. S az igazi ajándék ezután következik: a béke mellé az öröm és a remény.

2011. május 8., vasárnap

Lélekerősítő levelek 43.

Az én újévi imádságom
Wendy Blight

„Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol, és szétválaszt lelket és szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és vágyairól.” Zsid 4,12

Az új esztendő első napja sokféle érzelemmel jár, amik ígéretekbe, elhatározásokba torkollanak. Van, aki eldönti, hogy le fog fogyni. Mások többet akarnak sportolni. Vannak, akik arra vágynak, hogy fegyelmezettebben járjanak az Úr nyomában, az Úrral. Van, aki jobb feleség, jobb anya szeretne lenni. Mindnyájan a legjobbat várjuk Istentől is az új esztendőben.

Isten nagyon jól tudja, hogy elhatározásaink és ígéreteink nem az Igén alapulnak, hanem testünk vágyai. A célra figyelünk, nem az oda vezető folyamatra. Nincs abban semmi rossz, ha le akarunk fogyni, vagy többet szeretnénk sportolni. Gyönyörű cél, ha „jobb” feleség, ha „jobb” anya akarok lenni. Csodálatraméltó, ha naponta akarom olvasni az Igét, ha naponta akarok csendes perceket tölteni Jézussal. Csak arra vigyázzunk, nehogy kipipálandó napi kötelességekké süllyedjenek ezek az elhatározások.

Az újévi fogadalmainkhoz való kötődés nem biztos, hogy mély, tartós változást hoz az életünkben. Ha viszont szívünket Istenhez kapcsoljuk - olvassuk, tanulmányozzuk az Igét, imádkozunk -, ez életre szólóan megváltoztatja életünket.

Csatlakozz hozzám, írjunk egy újévi imádságot. Mindenekelőtt vedd számba újévi elhatározásaidat, és imádságban kérd az Urat, világosítsa meg szíved szándékát az elhatározás mögött. Kérd meg, vezessen olyan igékhez, amik el tudnak igazítani.

Figyelj Isten igéjének erejére kiindulási versünkben: „Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol, és szétválaszt lelket és szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és vágyairól.” Zsid 4,12

Talán azért akarsz lefogyni, mert úgy gondolod, a múltad, a jelened, vagy valami rossz döntésed miatt méltatlan vagy a szeretetre. Keress igéket, amik Isten hatalmas szeretetéről biztosítanak. Hidd el, és bízz az ígéreteiben, hogy azért teremtett éppen olyannak, amilyen vagy, mert nagyszerű terve van veled, csodálatos célja van az életeddel, amit csak te tudsz véghezvinni.

Lehet, többet időt szeretnél Vele tölteni, de nagyon elfoglalt vagy, nem fér bele a napodba. Keress idézeteket Isten bölcsességéről, a fontossági sorrendről. A Példabeszédek könyve kiváló kiindulási pont.

Talán jobb feleség és anya szeretnél lenni, de lobbanékony vagy, a nyelved éles, mint a borotva. Nyisd ki a Bibliádat, keress igéket a beszédről, az önuralomról, a türelemről. A Példabeszédek könyvével és Jakab levelével kezd.

Ha megtaláltad az igeverseket, amik rád vonatkoznak, amik megszólítanak, vedd, és alakítsd át őket úgy, hogy személy szerint rólad szóljanak. Aztán fűzd össze őket saját szavaiddal kiegészítve egy imádsággá. Írd le újévi imádságodat egy naplóba vagy füzetbe.

Figyelj csak Isten ígéretére az Ézsaiás 55,10-11-ben:


Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

Jézusra is vonatkozik ez a részlet, de Isten írott szavára is. Ígéret neked. Ha imádkozva olvasod az igét az életedre, a lelkedre, a családodra vonatkozóan, mindezeket termővé és gyümölcsözővé teszi ígérete szerint.

Mennyei Atyám, megnyitom előtted szívemet 2011-ben, foglald el, kérlek. Vezess igéd olvasásában, mutasd meg a nekem szóló igazságokat és ígéreteket. Segíts, hogy összegyűjtve őket, egy imádságot írjak belőlük Hozzád. Szeretlek, Uram, és semmire se vágyom jobban, mint hogy Neked teljesen alávetett életet éljek. Ámen.

Encouragement for today, 2010.12.31.
www.proverbs31.org

Őszintén
Lysa TerKeurst

„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel megmented magadat is, hallgatóidat is.” 1Tim 4,15-16

Azt hiszem, mindnyájunk életében elérkezik a pillanat, amikor őszintén meg kell vizsgálnunk, hogy érezzük magunkat, „hogy vagyunk”.

Nem egy barátnővel vagy családtaggal való beszélgetésre gondolok. Olyan éjféltáji, hajnali töprengésre inkább, amikor senkit sem lehet becsapni. Amikor nem sikálhatjuk csillogóvá az elénk táruló valóságot.

Van néhány dolog, amiben változnom kellene, de könnyebb mentségeket találni, mint megküzdeni velük.
Más területen jól teljesítek.
Annyi áldozatot hozok enélkül is.
Nekem is járhat ennyi kényeztetés.
A mostani lelkiállapotom nem alkalmas a küzdelemre. Majd később, mikor csendesebb lesz az életem.
Egyszerűen képtelen vagyok lemondani róla.
A Biblia nem írja kifejezetten, hogy helytelen lenne.
Igazából nem olyan nagy probléma; ha akarnám, abba tudnám hagyni, csak el kell határoznom. De nem most.
Mindenkinek van valami gyengéje, nekem is lehet, nem?

És így tovább. Ismerős?

A mentségek nem oldanak meg semmit. Nekem az étkezési szokásaimmal kellett pár éve őszintén szembenéznem. Lehet, neked más a gyenge pontod, de feltételezem, ismered ezeket a magyarázkodásokat, amik újra meg újra lezajlanak az elménkben.

A körforgás ismétlődik napról napra, hétről hétre, évről évre. Néha elhallgattatjuk a hangot, aztán megint felerősödik.

Egy egész életet leélhetünk mentegetőzésekkel, megadással, bűntudattal, elhatározásokkal, önostorozással, hogy megint nem sikerült kitartanunk, azzal az érzéssel, hogy vesztesek vagyunk, nem tudunk megváltozni.

Egy nap végleg eldöntöttem, hogy kilépek ebből a körforgásból, nem akarom ebben leélni az életemet.

Akkortól lehet változásra számítani, amikor komolyan elhatározzuk, hogy megváltozunk. Akarnunk kell lelkileg, testileg és a tudatunkkal. Ezen a három területen zajlik a csata.

Lelkileg: A Kollosszé 3,1-5-ben arra figyelmeztet Pál apostol, hogy figyelmünket az odafönt valókra irányítsuk. Hogy ezt megtehessem, meg kell ölnöm mindent földi természetemből, ami bálványként magasodik elém.
Bálványozás az, ha szükségleteimet Isten akaratával nem törődve próbálom kielégíteni. Ezt nem tagadhattam le. Az étel számomra gyakran ezt jelentette.
Lelkem egészsége azt kívánta, hogy legyek őszinte magammal.
Nem szívesen ismertem el, de gyakran fordultam az ételhez Isten helyett. Az evés időszakos jó érzésére támaszkodtam, hogy lelkem éhségét csillapítsam. És bármilyen mentséget találtam is magamnak, nem tudtam megnyugodni.

Testileg: Képtelen voltam súlyomat számottevő ideig egészséges határok közt tartani orvosi szempontból. Fogytam pár kilót, aztán hamar visszahíztam. Végül egy orvos elvégzett néhány vizsgálatot, megállapította a testtömeg indexemet, és közölte, hogy átjutottam a kritikus zónába. Micsoda?? Éreztem, hogy nehezebben mozgok, és zavar a túlsúly, de ha rám néz, senki nem mondta volna, hogy valami nincs rendben. Most meg ez az orvos azt állítja, hogy ha nem változtatok étkezési szokásaimon, bekövetkezhet a baj. A teszt kimutatta azt, amit szabad szemmel senki nem vett észre.
Testi egészségem azt követelte, hogy legyek őszinte magamhoz.
Egészséges étkezési szokásokra volt szükségem, nem összevissza nassolásra. Ki kellett alakítanom egy rendszert, hogy valódi változások történjenek, amik egészségi állapotomon javítanak, és segítenek a helyes súlyvesztésben.
Nem tagadhattam tovább. Igenis számít, hogy mit eszem. A testsúlyom tükrözi a táplálkozási szokásaimat.

A tudat szintjén: Ne henyélj. Ne köss kompromisszumokat. A kompromisszum (compromise) nem fér össze az ígérettel (promise).
Isten nem kompromisszumokat vár tőlünk, Ő reményt adott. Az Ő ígéreteiért létezünk. Többre vagyunk hivatva, semhogy az evés-hízás-stresszelés, evés-hízás-stresszelés ördögi körforgásában éljünk.
Érzelmi egészségem kedvéért őszintén szembe kell néznem magammal.
Isten úgy teremtett, hogy élelmet fogyasszak. De nem úgy, hogy az élelem fogyasszon el engem.

Drága barátnőm, az őszinte szembenézés önmagammal – lelki, testi, tudati szinten -, az első lépést jelentette a győzelem felé. Gondold át, van-e valami az életedben, a szokásaidban, amivel őszintén szembesülnöd kell?

Ne feledd, Jézus barátaiként képesek vagyunk felállni, megküzdeni a gyengeségeinkkel, és az Ő erejével Isten dicsőségére legyőzni őket – lelkünk, testünk és tudatunk szintjén.

Uram, adj elég bátorságot, hogy őszintén beszéljek Veled és önmagammal azokról a dolgokról, amikben kompromisszumokat szoktam kötni. Mutasd meg, hogyan használhatom a Te erődet, hogy fegyelmezettebben éljek – nem a magam, hanem a Te dicsőségedért. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.03.
www.proverbs31.org

A Történetek Istene
Ariel Allison Lawhon

„Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Jel 22,13

Mindenekelőtt, mint mesélőre gondolok Rá, az én Jézusomra. Talán ez furcsán hangzik. Hiszen ő a Megváltó, az Üdvözítő. Az Oroszlán és a Bárány. De nem ismerném Őt ezeknek, ha nem szólított volna meg mindenekelőtt a csendesen elmondott történetekkel.

Ha lehetőségem lenne, most is ott ülnék a lábainál, és hallgatnám. Követném a poros utcákon át. Mellette állnék, és figyelnék Rá a zsúfolt vásárokban. Vagy ott hevernék a közelében a zöldellő domboldalakon. Tékozló fiúk és elvesztett drachmák, bolond gazdagok és fügefák, tálentumok és elásott kincsek – letelepednék törökülésben, az államat a tenyeremre támasztanám, és hallgatnám a történeteit.

Olyan jó, hogy leíratta, és így bármikor olvashatom őket.

Íróként is izgalmasnak találom Jézus példabeszédeit. A négy evangéliumban szanaszét található harminc kis történet megszámlálhatatlan prédikáció alapanyaga volt az idők során. És mégis mindnyájan személyesnek érezzük őket. Sok szempontból a mi történeteink. A gazdag ifjú, aki szomorúan távozott Jézustól. Velünk is előfordult már, hogy hátat fordítottunk Neki. Az idősebb testvér, aki nem hajlandó részt venni az öccse tiszteletére rendezett ünnepségen. A mi álszentségünk szimbóluma.

Egy történet ereje ebből adódik. Hogy belelátjuk magunkat. Hogy fészkelődünk miatta, és megküzdünk vele. Hogy tapsolunk neki és ünnepeljük. Jézus sehol sem mondja: „Ami azt illeti, a tékozló fiú története rólad és Istenről szól. Remélem, rájöttél.” Ehelyett hagyja, hogy felfedezzük tükörképeinket. Ránk bízza, hogy felismerjük magunkat valamelyik szereplőben.

A Bibliai képek lexikona így magyarázza, miért olyan személyesek és mélyek Jézus történetei:

„Egyetlen egy szereplő nevét ismerjük a történetekből (a szegény Lázár), mégis úgy érezzük, hogy régóta ismerjük valamennyit. Egyetemes típusok ők, olyan vonásokkal, amelyeket magunkban és ismerőseinkben felfedezhetünk. Sohasem váltak névtelenek ennyire halhatatlanokká. Nincs szükség rá, hogy tudjuk az asszony nevét, aki elvesztette, majd megtalálta drachmáját, mindenki ilyen. Azokat a családon belüli feszültségeket pedig, amiket a tékozló fiú történetében találunk, vagy abban, amikor az apa dolgozni küldi a két fiát, bármelyik család asztalánál el tudjuk képzelni reggelizés közben. Rájövünk, hogy vetés és étkezés alatt, a családtagokkal való kapcsolattartásban történnek a nagy döntések, ezekben működik az isteni kegyelem.”

Isten kegyelme működik. Ezt sugallja a történetek ereje, és Ő ezért mondta el őket. Egyszerű történetei méltósággal és szentséggel ruházzák fel az élet mindennapi feladatait: a vetést és a betakarítást, a lakodalmi meghívást, a kenyérsütést, a lámpagyújtást, az utazást. Megtanítják a példabeszédek, hogy mindazok, akiket Isten saját képmására teremtett, értik a történetek szavakon túli nyelvét. Ő az Alfa és az Ómega, a Kezdet és a Vég, ám valahányszor kinyitjuk a Könyvét, megszólít: „Gyere, hadd mondjak el neked egy történetet.”

Uram, Te vagy az eleje és a befejezése ennek a nagyszerű elbeszélésnek, amit történelemnek nevezünk. Köszönöm, hogy engem is beleírtál a történetbe. Bár csak egy apró szerepet játszom benne, segíts, hogy jól játsszam azt. Napjaim és döntéseim váljanak dicsőségedre, és segíts meglátnom mindig, hogy kegyelmed működik a történet szövésében. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.04.
www.proverbs31.org

Megtartom az újévi elhatározásaimat magamnak
Glynnis Whitwer

„Izrael királya így válaszolt: Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna!” 1Kir 20,11

Többé nem kürtölöm szét újévi elhatározásaimat. Ismerek olyanokat, akik felelősségteljesebbé válnak attól, hogy megosztják másokkal terveiket. Én egyszer közhírré tettem a blogomon a fogyókúrámat, hát mit ne mondjak, négy kilót sikerült felszednem utána. Valami nagyon nem stimmelt.

Nemrég egy sikeres vállalkozó, Derek Sivers, megmagyarázta, miért nem hasznos mindenkinek, ha előre bejelenti, mit akar elérni. Tudományos kutatások igazolják, hogy néhányunk mentális jutalomként éli meg, ha beszélhet a terveiről, anélkül, hogy egy lépést is tett volna a megvalósításukért. Normális gondolkozásunk ellentmondást lát ebben, de én értem, miről beszél.

Voltak olyan helyzetek az életemben, amikor büszkévé tett, hogy valami fennkölt céllal azonosulhattam. Elismerésre sóvárgó része a lelkemnek azonnal feltelik kissé, amint kimondom, mit fogok véghezvinni. Ez a „kimondás” unokatestvéri kapcsolatban van a dicsekvéssel, csak sokkal kifinomultabb annál. Vajon a képzeletemben látom, hogyan csodálnátok, ha valóban véghezvinném, amiről beszélek? Okosabbnak vagy bátrabbnak érzem magam tőle?

A felszínen semmi sem látszik ezekből a tudatalatti folyamatokból. Magam sem élem át minden alkalommal. De valamiért az újévi elhatározásokkal mindig előjön. Mennyivel könnyebb kinyilvánítani valami magasztos elhatározást, mint küzdeni lépésről lépésre, míg végre átjutok a célvonalon.

Legyen szó be nem tartható újévi fogadalmakról, a terméket túl szép színben feltüntető, vásárlásra buzdító rábeszélésről, politikai ígéretlufikról, valljuk be, hogy fennhéjázó ékesszólás jellemzi társadalmunkat. Kemény leckék tanítottak meg rá, hogy szilárd elköteleződés nélkül üres szavak maradnak az ígéretek. Az idő és az igazság kézenfogva járnak.

A Biblia világosan tanítja, hogy a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál. Érdekes, és igaznak tűnő mondást olvashatunk az 1Kir 20,11-ben. Izrael királyának, Ahábnak szavai, amikkel Ben-Hadadnak, Aram királyának fenyegetéseire válaszol. Ben-Hadad újra meg újra próbálkozik dicsekvéseivel félelmet kelteni Izrael királyában. Mint az atléta, aki ereje fitogtatásával igyekszik elbátortalanítani ellenfelét a verseny előtt.

A végső fenyegetést hallva Aháb így szól Ben-Hadad küldöncéhez: „Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna!” Más szavakkal: tartogasd a dicsekvést akkorra, amikor már felmutattál valami eredményt.

Érdemes megjegyezni ezt a mondatot. Nekem is szól most, egy új, ígéretekkel, fogadalmakkal induló év elején. A bibliai elv, ami mögötte van: ne dicsekedj, vagy ha dicsekedni akarsz, Krisztusban dicsekedj. Korunkban, amikor minden a csomagolásról, az eladásról szól, könnyen kísértésbe esünk, hogy érdekesebbnek, fontosabbnak, hatékonyabbnak tüntessük fel magunkat, mint amilyenek - egyelőre - vagyunk.

Nem azt mondom, hogy alapvetően rossz ez. Csak nekem nem ez a helyes út. Így hát újévi fogadkozásom nyilvánosságra hozatala helyett, Isten jelenbeli parancsaira és jövőbeli utasításaira igyekszem figyelni.

És senkinek nem beszélek erről. Kivéve most neked.

Uram, köszönöm az igazságokat, amiket igédben találok. Segíts, hogy megtaláljam őket, és amit felfedezek, alkalmazzam az életemre. Hűséges és szorgalmas szolga akarok lenni, akire támaszkodhatsz, ha kérni akarsz valamit. Segíts, hogy azzá váljak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.05.
www.proverbs31.org

Egyedül családban
Marybeth Whalen

„Isten a magányosokat családba helyezi, a rabokat elővezeti énekszóval, de a lázadók napégette pusztaságban élnek.” (Zsolt 68:6 az új nemzetközi angol bibliafordítás – NIV - alapján)

Sokáig úgy gondoltam, hogy a fenti idézet egy kedves ígéret a magányos embereknek, biztosítja őket arról, hogy Isten nem feledkezik meg róluk, és egy család szeretetével fogja körbevenni őket. Amellett, hogy ezt ma is így tartom, nemrég, mialatt ezt a verset olvastam, egy másfajta értelmezés is bevillant.

A Bibliám jegyzeteiben azt találtam, hogy a „magányos” szót „egyedül élőnek” is értelmezhetjük, olyannak, aki szereti az egyedüllétét. Akiről tehát szó van a versben, nem föltétlen olyan valaki, aki szomorú, mert egyedül van. Lehet olyan is, aki azért van egyedül, mert egyedül akar lenni, fel akar töltekezni, áhítja a csendet. Amikor körülötte kaotikussá, őrjöngővé, zajossá válik minden, egyetlen vágya van: hogy egyedül lehessen.

Más szóval, ez az ember én vagyok.

Mit tesz tehát Isten a hozzám hasonlókkal a fenti ige alapján? Felkapja, és belepottyantja egy család kellős közepébe. Így szól hozzá: „Tudom, hogy inkább szeretsz egyedül lenni. Tudom, hogy jobban tudod szervezni az életedet, ha egyetlen személyről kell gondoskodnod. De, drága gyermekem, ettől nem válsz jobb emberré. Sosem leszel azzá, akinek én látni szeretnélek, ha az egyedüllétedben hagylak téged.”

Isten úgy találta, hogy belehuppant engem hat zajongó, veszekedő, örökmozgó gyermek és egy saját vágyakkal, szükségletekkel, elvárásokkal rendelkező férj körébe. Aztán elhelyezkedik egy oldalsó páholyban, és onnan nézi a dráma kibontakozását. Nézi, hogyan küzdöm le önző vágyaimat, hogyan helyezem az enyéim elé mások igényeit, és közben áhítozom az egyedüllétre.

Egyedül lenni egyáltalán nem helytelen dolog. Jézus értette, milyen az, mikor az ember vágyik a magányra. Bár általában nagy tömeg vette körül, több helyen olvassuk Róla az evangéliumokban, hogy szól tanítványainak, elege van az emberekből, elvonul tőlük feltöltekezni. Lk 5,16 (NIV): „Ő azonban gyakran visszavonult magányos helyekre, és imádkozott.” Két szó tűnik fel nekem ebben a mondatban: gyakran és magányos. Isten nem akarja elvenni tőlünk a magányhoz való kötődésünket, csak nem akarja, hogy benne maradjunk. Nekünk is el kell vonulnunk magányos helyeinkre imádkozni. De vissza is kell jönnünk, hogy újra belevessük magunkat a mindennapok körforgásába.

Talán te is szeretsz egyedül lenni. Vagy lázadsz a körülötted élők állandó jelenlétedet igénylő szükségletei ellen, és nem vágysz másra, csak hogy egy kicsit egyedül legyél. Isten mások javára teremtett minket. Tudja, hogy ha másoktól elzárva élünk, nem vagyunk jók semmire. A magányosokat családba helyezi – és ez nem mindig könnyű és szép. Az eredmény viszont, amiért Ő ezt teszi, csodálatos.

Uram, bevallom neked, hogy nem mindig érzem áldásnak a családomat, nem mindig érzem, hogy általuk növekszem a Te elképzeléseid szerint. Segíts, hogy tudjam egyensúlyba hozni vágyamat az egyedüllétre és családanyai hivatásomat, amit Te adtál nekem. Segíts, hogy Téged áldjalak mindkét állapotban. Jézus nevében Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.06.
www.proverbs31.org

Összehangolva

T. Suzanne Eller

„Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram!” Zsolt 101,1

Isten hihetetlenül sok mindent tesz az emberért, néha úgy, mint egy jó inas. „Találtam egy tökéletesen rám illő cipőt”, mondta egyszer valaki. „Mintha Isten úgy rendezte volna, hogy épp abban a boltban legyen egy sarokmagasítós cipő, ahova először betérek.” Egy másik alkalommal Isten segített valakinek megtalálni a szemüvegét. Az illető imádkozott, és hopp, előkerült a szemüveg.

Felmerül bennem a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy Isten segít egyeseknek megtalálni a rájuk illő cipőt vagy egy kitűnő parkolóhelyet, másokat meg szenvedni hagy? Szeretteinket leveri lábukról a betegség. Anyagi gondokkal vergődünk álmatlan éjszakákon át. Hurrikán sújt Haitira, miközben épp a legutóbbi földrengés romjait próbálják eltakarítani.

Talán te is elgondolkoztál már ezen a felemásságon. Talán eltöprengtél azon: mégis hogyan szereti Isten a teremtményeit?

A Biblia szerint Istent nagyon érdekeljük, és mélyen érinti minden, ami velünk történik. Nézd, mit olvashatunk például Szofoniásnál: „Veled van Istened, az Úr, ő erős és megsegít. Örvendezik majd fölötted örömmel, újjáéleszt szeretetével, ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” (Szof 3,1)

Az, hogy egyik nap rátalálsz az épp neked való apró kis áldásra, másnap meg lever az influenza, nem kérdőjelezi meg Isten szeretetét irántad. Isten ujjongása erőteljesen és kitartóan hangzik fölötted, függetlenül a jobb vagy nehezebb időszakoktól. Dallamának nekünk szóló hangjai táncolnak körülöttünk, mintha várnák, hogy Rátaláljunk, majd részt vegyünk mi is a magunk szólamával a nagy zeneműben.

Ha összhangban élünk Istennel, ha rátalálunk saját szólamunkra az Ő ujjongó, ünnepi dalában, arra késztethet, hogy másoknak is szóljunk, akiknek szükségük lenne rá, hogy meghallják az Ő ujjongó énekét maguk fölött szenvedésük közben. Abban is segít, hogy örömben éljünk körülményeinktől függetlenül. Hiszem, hogy ha a magunk szólama szerint élünk, békességre találunk a háborgó időkben is.

Gyere, hunyjuk le a szemünket, nyissuk meg a szívünket, és hallgassuk Isten ujjongó énekét fölöttünk. Képzeljük el aztán, még mindig csukott szemmel, milyen lenne, ha mindig összehangolva élnénk Vele.

Uram, te törődsz az apró részletekkel is. Táplálsz minket, mint a verebeket, szépségbe öltöztetsz, mint a liliomokat. Atyám, mérhetetlenül hálás vagyok Neked ezért. Segíts, hogy Veled összehangolva éljek, s ne akarjam saját dallamommal túlharsogni a Tiedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.07.
www.proverbs31.org

2011. május 1., vasárnap

Hogyan ápoljam istengyermekségemet

Whitney Hopler

Trevor Hudson: Spirituális személyiségünk felfedezése – az istengyermekség gyakorlata című könyvének összefoglalása

Bizonyára sokszor hallottad, hogy Isten szeret téged. De életed tükrözi-e ezt az igazságot? Ha valóban Isten szeretett gyermekeként élsz, fel fogod fedezni Isten működését az életedben. Ez pedig segíteni fog, hogy olyan döntéseket hozz, amikkel beteljesítheted Isten célját az életeddel.

Így élhetsz Isten szeretett gyermekeként:

Alakítsd ki Istenképedet.
A tudatodban lévő Istenkép nagymértékben befolyásolja, hogyan éled mindennapjaidat. Minél pontosabb képed van Istenről, annál egészségesebb lesz lelki életed. De ha a benned lévő kép egyes részei torzultak, életed bizonyos területei nem fognak megfelelően funkcionálni. Gondolkozz el tehát a benned élő Istenképen, mennyiben felel az meg annak, amit Isten a Bibliában önmagáról kinyilvánított. Ne feledd, hogy Isten belépett a történelembe Jézus személyében, ezért ebben az irányban keresd az Istenről alkotott világos képet, és vésd eszedbe, hogy Jézust határtalan, feltétel nélküli szeretet jellemezte.

Alakítsd ki képedet önmagadról.
Amilyen fontos, hogy tiszta képed legyen Istenről, épp olyan fontos, hogy önmagadról is hiteles képet alakíts ki. Személyiséged több mint a vérmérsékleted, az emberek rólad alkotott véleménye, az, hogy mennyire vagy sikeres különböző célkitűzéseidben. Személyiséged nem más, mint istengyermekséged: Isten szeret, a maga képmására alkotott, lelkedben ott él az Ő szent Lelke. Olvass gyakran olyan bibliai verseket, amik leírják, ki is vagy valójában, s másokhoz is olyan szeretettel és tisztelettel fordulj, ami megilleti Isten szeretett gyermekeit.

Fejleszd keresztény emlékezetedet.
Idézd fel gyakran Isten állandó jelenlétének részleteit. Olvasd az evangéliumokat, hogy állandóan a tudatodban legyen, hogyan élt és tevékenykedett Isten Jézusban, az Ő Fiában. Jegyezd fel, hogyan működött a te életedben, örömteli vagy fájdalmas eseményekben, vagy olyankor, mikor reménységet vittél mások életébe. Minden nap végén vizsgáld meg, hogyan volt jelen Isten az életedben az elmúlt napon.

Élj Isten Országában.
Isten azt akarja, hogy megtapasztald Országának ajándékait, de hogy ezeket megkaphasd, meg kell vallanod és bánnod bűneidet, és bíznod kell Benne, hogy segít átváltanod az énközpontú, önző életmódból Isten veled kapcsolatos céljainak állandó keresésére.

Isten családjához tartozol.
Jézust nem lehet teljesen magányosan követni, Ő azt akarja, hogy a hit közösségben nyilvánuljon meg. Menj el egy helyi templomba, gyülekezetbe, építs ki barátságokat a gyülekezet tagjaival, bátorítsátok, támogassátok egymást a növekedésben és a szolgálatban.

Akarj szentté válni.
Ha átadod magad Isten átformáló Lelkének, Ő segíteni fog, hogy egyre inkább azzá válj, akinek Isten látni akar – szent valakinek, aki Jézus jellemét tükrözi. Rendszeresen vonulj vissza magányba és csendbe, ahol meghallhatod a Szentlélek suttogását. Szintén rendszeresen legyél együtt valakivel, aki szenved – mert beteg vagy magányos -, és kérd Istent, hogy ezek az időszakok erősítsék benned a szeretetet.

Szeresd azokat, akik a legközelebb vannak hozzád.
Hited próbája az, hogy mennyire szereted az embereket. Ajándékozd meg hát azokat, akik legközelebb vannak hozzád, figyelmes hallgatással, amikor őszintén elmondhatják neked gondolataikat, érzéseiket. Használj ki minden alkalmat, amikor tevékeny szeretettel segíthetsz másokat.

Fedezd fel Isten szándékát az életeddel.
Kérd Istent, segítsen észrevenned és teljesítened hívását, hogy jobbá tedd a világot a magad egyéni módján, amit csak számodra tervezett.

Gyakran tartózkodj Isten jelenlétében.
Figyelmedet irányítsd gyakran Jézusra nappal és éjjel. Állandóan figyeld, mit tesz Isten érted, és fejezd ki háládat mindenért. Fogadd be Istent minden tevékenységedbe, és tégy mindent, amit teszel, Őérette.

Nyisd meg a szíved Istennek. Imádságban őszintén tárd fel Isten előtt legmélyebb gondolataidat és érzéseidet, s figyelj a válaszaira a lelked mélyén. A zsoltárok és a Miatyánk szolgáljanak mintául, amikor szeretnéd elmélyíteni imádságos kapcsolatodat Istennel.

Győzd le a gonoszt magadban és a világban.
Küzdj a gonosz ellen ebben a bukott világban, és kérd Istent, használjon téged felszabadító szeretete eszközéül ott, ahol megfordulsz. Ismerd fel és valld be saját készségedet a rosszra, küzdelmedet a bűnnel és a kísértésekkel. Mindig tedd jóvá a rosszat, amikor erre alkalmad van, és járj közben imával a gonosz elleni harcban.

Légy az örömhír tanúja.
Tégy bizonyságot hitedről mindig, amikor alkalmad van rá. Szavak nélkül: az életeddel, amin az emberek észreveszik a szeretet és a tisztesség sugárzását. Szavakkal: amikor mások hittel kapcsolatos felvetéseire válaszolsz, kinek-kinek a maga szintjén, a maga élete alapján. Amikor lehetőség és alkalom kínálkozik, tégy bizonyságot mások előtt a hittel kapcsolatos élményeidről.

Légy hűséges sáfára annak, amid van.
Választanod kell: Istent teszed az első helyre az életedben vagy a pénzt. Nem oszthatod meg magad a kettő között. Válaszd azt, hogy Istenkeresésed a pénz elé helyezed, s pénzeddel úgy bánj, ahogy Ő jelzi majd neked. Költs felelősségteljesen, és adj bőkezűen.

Szavad adjon életet és erőt.
Ne feledd, hogy szavaidnak nagy erejük van, jót vagy rosszat tehetsz általuk. Ne mondj hamis, dühös, romboló szavakat, mondatokat. Igaz, kedves, bátorító legyen a beszéded.

Figyelj az életen túli életre.
Készülj a mennyei életedre azzal, hogy az örökkévaló értékekre alapozott döntéseket hozol. Irányítsd gondolataidat Istenre, igyekezz mindig imádkozni, amikor erre lehetőséget látsz, szentségként tekints napi feladataidra, engedd el a múltadat, s bízz abban, hogy Isten végigvezet az úton a jövő felé.

Válj egyre hasonlóbbá Krisztushoz.
Mivel Jézus működésének középpontjában az emberek iránti szeretet állt, kérd, hogy segítsen neked, mutassa meg, hogyan tudnád jobban szeretni a többieket. Gyakorold a vendégszeretetet, hívj meg másokat az otthonodba és az életedbe, segíts mindig, ha teheted. Imádkozz ellenségeidért, s meglásd, mialatt közbenjársz értük, Isten eltölt erővel, hogy szeretni tudd őket. Őrizd meg a szeretetedet mindazok iránt, akik szerepet játszanak spirituális fejlődésedben, ahogy egyre inkább kibontakozik benned Jézus Krisztus személyisége.

Adapted from Discovering Our Spiritual Identity: Practices for God’s Beloved, copyright 2010 by Trevor Hudson. Published by InterVarsity Press, Downers Grove, Ill., www.ivpress.com.
Trevor Hudson has been in the Methodist ministry for the past 30 years, spending most of this time in and around Johannesburg, South Africa. Presently he is part of the pastoral team at Northfield Methodist Church in Benoni, where he preaches and teaches on a weekly basis. He has written nine books, including A Mile in My Shoesand Listening to the Groans,which have recently been published in the United States. Much of his ministry has been shaped by two passions: helping ordinary people experience the transforming presence and power of Jesus in their everyday lives and helping people build the kind of local faith community that seeks to take seriously the suffering of those around them. His interests include watching sports, walking and running, discovering new places, reading and writing.
Whitney Hopler is a full-time freelance writer and editor. You can visit her website at: http://whitneyhopler.naiwe.com/.
Publication date: April 26, 2011

A békességről

2011.05.01.
Jn20,19-21

Béke legyen veletek. Békesség nektek.

Nehezen megfogalmazható – mi is? Köszöntés? Kívánság? Parancs?

Mi a békesség? Biztonság? Rend? Csend? Nyitottság? Derű? Harmónia?

Mi nincs bennem, amikor béke van? Félelem, harag, elégedetlenség, vágy, izgalom, nyugtalanság, agresszió, irigység, gyűlölet…

Mi fér meg a békességgel? Fájdalom? Szenvedés? Szánalom? – Talán. Ha nem tiltakozom, nem lázongok ellene, hanem elfogadtam, együtt élek vele. De ebben a helyzetben a békesség csak ideig-óráig állhat fenn, a fájdalom biztosan kikezdi újra meg újra.

Jézus úgy beszél a békességről, mint tőlünk függetlenül létező, önállóan működő valamiről. A békességnek nincs igei alakja. A békesség főnév. A megbékülni, kibékülni leszűkíti a jelentését, csak bizonyos szituációkban használható. Nem ismerek igei alakot más nyelvekben sem.

Békesség nektek. Ez a köszöntés Jézus szájából parancs.
Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.
Ha beléptek egy házba, szálljon rájuk a békességtek, ha nem fogadnak szívesen, a békesség visszaszáll rátok.

A békesség valóságos létező. Jézus Krisztus rendelkezik vele. Parancsolhatja, hogy legyen – megteremtheti. Az övé. Átadhatja, szétoszthatja, ugyanúgy nem fogyatkozik meg ettől, mint a szeretet.
Ránk hagyta, nekünk is adta.
Nem mi rendelkezünk vele. A békesség azt „teszi”, amit Jézus mond neki: rászáll másokra Jézustól származó békességünk, ezzel továbbadjuk, amit kaptunk. De mert létező valóság, nem szűnik meg, ha a másik nem képes befogadni, hanem visszaszáll ránk. A „továbbadjuk” nem jó szó, mert ebben a folyamatban mi nem veszünk részt. Befogadtuk a békességet, és ettől kezdve önállóan működik bennünk és általunk.
Ha valami megzavarja, újra a Forráshoz, a Békesség Fejedelméhez kell járulnunk érte.