Lélekerősítő levelek 44

Gyengeségek, erősségek
Lysa TerKeurst

„Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” Zsolt18,2b-3

Mindnyájunknak vannak gyengeségeink. Amelyekről úgy gondoljuk, sosem tudunk megszabadulni tőlük, miattuk nem leszünk olyanok, amilyenek lenni szeretnénk. Miattuk nem leszünk győztesek. Miattuk nem vagyunk erősek. Miattuk nem vagyunk „egészek”.

Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim – különösen ilyenkor, év elején. Elhatároztam valamit alig egy hete, Újévkor, és már nem tudom tartani magam hozzá. De akkor sem vagyok hajlandó feladni, nem akarom elfogadni, hogy nem tudok megváltozni.

Krisztus ereje mindent megújíthat. Minden, ami szétesett, újra összeállhat. De néha belefáradok a próbálkozásba, érzem, mennyire gyenge vagyok.

Ismered ezt az érzést?

Neked mi a gyengeséged? Valami anyagi csapda, amiből nem tudsz kivergődni? Probléma a házasságodban, ami minden erődet elveszi? Valami lángoló indulat, ami nem csillapodik? Tehetetlenség, ami lebénít? Családi helyzet, ami felemészt? Valamilyen függőség, amitől nem szabadulsz, hiába határozod el újra meg újra?

Hadd leheljek egy kis életet a gyengeségedbe. Bármi legyen is az, akármilyen nagynak tűnik, „segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogy kell, de maga a Lélek esedezik értünk szavak nélküli fohászkodással.” (Róm 8,26).

Nem kell minden kérdésre tudnunk a megoldást. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Elég, ha annyira kimerít a gyengeségünkkel való küzdelem, hogy már szavaink sincsenek az imádkozáshoz. Olvassuk el újra meg újra a fenti bátorító szavakat a Róma 8,26-ban, melyek hozzánk szólnak. Vagy:

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8).

„Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Róm 8,9).

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b)

„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róm 8,37).

Talán csak néhány percig csendben kell ülnünk. Nyugalomban, az ítélet súlya nélkül, elengedve a hiábavaló harc kudarcélményét. Csendben, abban a biztos tudatban, hogy a Lélek megsegít minket erőtlenségünkben.

Ő megérti gyenge pontjainkat. Ő tudja, mit kell imádkoznunk. Ennek a gyengeségnek célja van. Bár most nagyon keserves, a folytatás úgy alakul, hogy a végén valami jó süljön ki belőle. „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm8,28).

Abban a csendben, mialatt a Lélek imádkozik értünk hangtalan fohászkodással, és mi csak isszuk magunkba az igazságot, kigyúl egy halvány fénysugár. Egy szikrányi kis remény. Egy előre elképzelhetetlen kegyelmi ajándék: érezni fogjuk, ahogy az Ő ereje beárnyékolja erőtlenségünket. Isten erejének legkisebb cseppje is több mint elég gyengeségeink, kudarcaink ellen.

Nem vagyunk gyengék.

Függők vagyunk. Függünk az Egyetlentől, aki elég erős arra, hogy segítsen rajtunk. Az Egyetlentől, akinek a kegyelme végig tud kísérni a folyamaton.

A kapcsolataink lehetnek elégtelenek. A körülményeink is. Az anyagi helyzetünk is. Az akaraterőnk is. A bizalmunk is. De Ő elég volt, most is elég, és mindig is elég lesz. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9).

Ezért hát ahelyett, hogy a gyengeségemen rágódnék, hagyom, hogy a Lélek megmutassa a következő lépést a cél felé. Kegyelmével lemosom magamról az ítéletet. Befogadom az Ő erejét. És gyengeségemet erősségemnek fogom tartani. „Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor12,10b).

Uram, tudom, hogy nélküled gyenge vagyok. Adj, kérlek, elégséges hitet ahhoz, hogy megoldjam, amit a mai nap tartogat számomra. Aztán majd elégséges hitet a következő naphoz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.10.
www.proverbs31.org

Vendégek jönnek!
Lynn Cowell

„megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Jn 8,32

A gyermekeim már tudták, mi következik, mikor azt hallják: vendégek jönnek. Előkerül a takarítási füzetem (igen, van takarítási füzetem), és helyiségről helyiségre padlótól a mennyezetig kisikáljuk a lakást. Ez a jó oldala a dolognak.

Ám mialatt azon igyekszem, hogy minden tökéletes legyen, elviselhetetlen vagyok. Ez a rossz oldal. Tökéletesen csillogjon minden ablaküveg. Nem lehetnek homályos csíkok a konyhai munkalapon. A legkisebb folt nélkül ragyogjon a fürdőkád. Azt akarom, hogy a lehető legtökéletesebb legyen a rend a házban. Legalábbis, amíg a vendégek el nem mennek. Aztán visszatérhet minden a szokásos kerékvágásba.

Vajon mit gondoltak a gyermekeim, mikor ez az őrület elkezdődött? Valami kóros tisztaságmániának látták, vagy mögé éreztek? Mit tanítottam ezzel a gyermekeimnek? Ha igaz, hogy a gyakorlatból tanulunk legtöbbet, félek, hogy teljesítménykényszerem rájuk ragadhatott: megfertőztem őket azzal a feltételezéssel, hogy teljesítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy elfogadjanak.

Mint mikor nyár közepén elkap a nátha, olyan váratlanul szokott rám törni ez a teljesítményőrület. „Lynn, te rémes szomszéd vagy. Miért nem hívod át gyakrabban a szomszédaidat?” – jutott eszembe, ahogy lefelé mentem az utcán.

„Lynn, jobb gyermek is lehetnél. Nézd, a barátnőd minden nap felhívja vagy meglátogatja a szüleit” – vágott belém, mialatt anyám számát tárcsáztam.

A „jobban”, „többet” jelzők állandóan ott kavarogtak a tudatom felszínén. Régebben, míg lelkem immunrendszere felkészületlenebb volt, majd minden nap elkapott valami teljesítménykényszeres gondolat már kora reggel, s hosszú időre laposra taposta önértékelésemet. Hagytam, hogy uralkodjék rajtam. Engedtem, hogy belső bizonytalanságom hatására mind több feladatot, tennivalót zsúfoljak a napjaimba. Mindenkinek, mindig, mindenütt eleget akartam tenni, hogy elfogadjanak.

Ez így ment mindaddig, míg az Úr rá nem világított teljesítménykényszerem valódi motivációjára: a büszkeségre és a félelemre. Attól kezdve, hogy elismertem gyengeségem okát, lehetővé vált, hogy Isten felszabadítson. Amikor jöttek a suttogó gondolatok, visszaszóltam: „Ő szabaddá tett! Megszabadított a büszkeségtől és a félelemtől. Mostmár valóban szabad vagyok!” Nem mondom, hogy sosem fordul már elő, hogy küzdenem kell a teljesítménykényszerrel, de már nem tud eluralkodni rajtam. Mióta a Szentlélek a kalauzom minden nap, nem vagyok rabja a teljesítménykényszernek. Valódi szabadságban élhetek.

Te is azért küzdesz, hogy minden legyél, mindent megtegyél? Halld Jézus biztatását: „Ha megtartjátok tanításomat, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 31b-32). Ha az Ő tanítványa vagy, kapaszkodj bele ebbe az igazságba, és élj a szabadságban, amit Ő ad neked!

Uram, szabadon szeretnék élni. A szabadság egyetlen kérdése: „Mi a Te akaratod?” És szabadon engedelmeskedni annak, és csak annak, amit Te válaszolsz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.11.
www.proverbs31.org

Felismerném?
Glynnis Whitwer

„előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.” Jn 10,4b

Képzeld el, hogy a következő vasárnap Jézus besétál a templomotokba. Felismernéd? Fiatalabb koromban igennel válaszoltam volna, azt képzelve, hogy lebegő fehér köntöst viselne, mint a képeken a vasárnapi iskolám falán.

Ma már szinte biztosra veszem, hogy öltözködésével nem válna ki közülünk.

Vajon mi lenne rajta? Egyesek talán úgy képzelik, hogy öltönyben, nyakkendőben jelenne meg. Mások úgy gondolják, hogy hosszú ujjú póló meg terepszínű nadrág lenne rajta. Szerintem pólóban és farmerben jönne, ha az a többség viselete. Az írásokból úgy látszik, bármilyen társaságban otthonosan mozgott.

A kérdés persze elméleti, mert a Biblia szerint egyértelműen felismerjük majd Jézust, mikor újra eljön (olvasd el az Ő saját szavait erről a Máté 24,23-27-ben). Mégsem haszontalan elgondolkoznom ezen a kérdésen, mert feléleszti bennem a vágyat, hogy annyira megismerjem Jézust, hogy bárhogy nézzen is ki, bármi legyen is rajta, felismerjem.

Igenis fel lehet ismerni valakit, akit sose láttál. Úgy ismerkedtem meg Jézussal, hogy olvastam a Bibliát. Nagyon szeretem az Újszövetséget – Jézus életének, tanításainak történetét és azokét is, akik elkezdték felépíteni az egyházat Jézus feltámadása után. De ha csak annyit tettem volna, hogy olvasás után becsukom a Bibliámat, és lerakom az éjjeli szekrényemre, csak tudnék Róla, de Őt nem ismerném.

Ehelyett, én személyesen szerettem volna megismerni Jézust magát. Nagyon fontos hinni azt, hogy ez lehetséges.

Mint egy barátságban, próbálom megérteni a gondolatait, a véleményét dolgokról. A véleménye, az értékek, amik számítanak neki, fontosak számomra. Szavait olvasva, próbálom átérezni, amit ő érzett. A Jézussal való szoros barátság gyakorlatot, őszinteséget kíván tőlünk, mint bármilyen közeli kapcsolat, amit ápolunk.

Egyik reggel hagytam a koszos edényeket, a szennyes ruhát, s csak ültem az asztal mellett. Két kezemmel a csészémet markoltam, amiben kávé gőzölgött, nagyot sóhajtottam, s próbáltam megnyugodni az öt gyermeket iskolába indító reggeli hajsza után. Abban a csendes percben úgy láttam, hogy Jézus ott ül velem az asztalnál. Olyanszerű volt, mint a képeken, barna haja volt, kedves arca, meleg tekintete. Nyugodtan, teljes figyelemmel fordult felém. Csodálatos volt. Felismertem, mert sok időt töltöttem azzal, hogy megismerjem. Minél inkább vágyom rá, hogy megismerjem, annál többet mutat meg magából.

Mai igénket a János 10,4-ből vettem. Jézus felhívja kora vezetőinek figyelmét azokra, akik nem az igazság szerint vezetik a népet. Jézus ezzel szemben szerette az embereket, gyengéden gondoskodott róluk, ahogy a pásztor törődik a juhaival. Magáról mondja: a juhai követik őt, mert ismerik a hangját.

Ez a mondat szoros kapcsolatra utal, ismeretre és bizalomra a pásztor és a juhok között. Elég volt egy szó, a hangja, és tudták, hogy Ő az.

Ha Jézus belépne a szobába, s mi háttal lennénk az ajtónak, és Ő köszönne – meg kéne-e fordulnunk, hogy tudjuk: Ő az? Vagy felismernénk a hangjáról? Én remélem, hogy elmosolyodnánk, bólintanánk: „Igen, megjött Jézus!”

Drága Jézus, úgy szeretnélek annyira megismerni, hogy felismerjem a hangodat a világ zajában. Segíts, hogy új lehetőségeket találjak arra, hogy mind jobban megismerjelek. Bölcsességet és tisztánlátást kérek Tőled, míg Igédet olvasom. A Te nevedben, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.12.
www.proverbs31.org

Időről időre
Rachel Olsen

„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” Péld 16,3

Szokásaink rabjai vagyunk. Akár hasznosak azok a szokások, akár újra meg újra megbánjuk, napról napra megismételjük őket.

- Rágyújtunk, pedig tegnap döntöttük el, hogy abbahagyjuk a dohányzást.

- Megesszük a sütit, pedig újévi elhatározásaink közt szerepelt, hogy le akarunk fogyni.

- Órákig ülünk a TV előtt hetente több estén át, pedig azokat becsüljük jobban, akik többet sétálnak, többet olvasnak, s mi is olyanok szeretnénk lenni.

- Elöl hagyjuk a dolgokat, ahelyett, hogy helyükre raknánk őket, pedig vágyunk a rendre magunk körül.

- Megveszünk egy új fordítású Bibliát, abban bízva, hogy szívesebben olvassuk az Igét. Két hét múlva már ott porosodik a polcunkon.

Olyanok szeretnénk lenni, amilyennek Isten elhívott minket. Ezért vannak az év eleji fogadkozások, ilyenkor úgy érezzük, esélyünk van a megváltozásra. Megfogalmazzuk szívünk vágyát, hogy mások, hogy valamiképpen jobbak akarunk lenni. És elhatározzuk, hogy mindent beleadunk, hogy ez megvalósuljon.

Nincs ebben semmi rossz. Ellenkezőleg, elmozdulást jelent a jó irányba. Ne felejtsük azonban a Biblia tanácsát, hogy terveinket egyeztessük az Úréival, majd a siker érdekében elhatározásunkat az Ő igazságára és erejére alapozzuk.

A Szentlélek, hogy Isten munkáját, céljainak elérést megkönnyítse, segít megfogalmazni a mi valóságról alkotott meghatározásunkat és a fontossági sorrendünket.

Például, szeretnél több időt tölteni Isten Igéjével 2011-ben. Nagyszerű – ez bizonyára egyezik Isten szándékával. Ahhoz, hogy megvalósítsd, változtatnod kell szokásaidon. Ehhez viszont át kell alakítanod a mindennapi valóságról alkotott fogalmadat.

Feltételezem, hogy úgy érzed, és a napi tevékenységed ezt igazolja is, hogy nincs annyi időd Istenre, amennyit szeretnél. Túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy csatlakozz egy bibliakörhöz, vagy napi áhítatot tarts imádkozással, bibliaolvasással anélkül, hogy munkád vagy családod kárát látná. De valóban így van ez?

Francis Frangepane írja: „Isten mindenkinek elég időt ad a Vele való találkozásra. Ez az idő ott van. Akik meg akarják találni Istent, megtalálják hozzá az időt.” „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” – olvassuk a Prédikátor Könyvében (3,1).

Ha a kedvenc műsorunkat adják a tévében, mindig megtaláljuk a módját, hogy megnézhessük. Amikor valami szimpatikus akció van a kedvenc áruházunkban, találunk időt rá, hogy elmenjünk. Ha egy barátnőnk felhív, mert eljönne egy kávéra beszélgetni, úgy rendezzük a dolgainkat, hogy beleférjen az időnkbe. Állandóan találunk vagy „szakítunk” időt valamire. Tehát légy nyugodt, ha egészséges, Istennek tetsző életet élsz, rengeteg időd van, hogy egyre jobban megismerd, és egyre szorosabb kapcsolatba kerülj Teremtőddel. Igaz, hogy kötelező elfoglaltságaink mellett nincs mindenre időnk. De mi döntjük el, mi az, amit föltétlen meg kell csinálnunk. Mi döntjük el a fontossági sorrendet a magunk számára. És a Biblia épp ebben igazít el. Jézus azt kéri követőitől, hogy először keressék Isten országát, és azt ígéri, hogy akkor minden mást megkapnak (Mt 6,33).

Az is tény, hogy akaraterőnk véges. Elhatározásaink elillannak. Szándékaink jók, de követésükben ingadozunk. Nincs meg bennünk az erő, ami egész életünket forradalmasíthatná. De Istenben megvan – és Ő bennünk él. „Az ő isteni ereje megajándékozott mindazzal, ami az élethez és a kegyességhez kell, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Pt1,3)

Teljesen biztos, hogy jut naponta 10 vagy 20 perced arra, hogy Istent és az Ő veled kapcsolatos terveit és ígéreteit megismerd az Ő Igéjében. Mindig lenne 8 másodperced, hogy helyére tedd, amit elővettél. Eggyel kevesebb műsort nézz meg esténként, és az így nyert időben havonta három-négy könyvet elolvashatsz, s még esti sétára is jut időd. Keresd először Istent – újra meg újra – és akkor még arra is lesz erőd, hogy ne nyúlj a süti után, vagy letedd a cigarettát.

Szokásaink rabjai vagyunk – tegyük hát szokásunkká ebben az évben, hogy mindennap először Isten akaratát keressük, és Hozzá igazítjuk a terveinket. Biztosra veszem, hogy időről időre el fog kápráztatni az eredmény.

Uram, keresem arcodat, bölcsességedet, akaratodat. Átadom Neked terveimet, és arra kérlek, hadd működjem a Te erőd által. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.01.13.
www.proverbs31.org

Akár sok, akár kevés
Marybeth Whalen

„Jonatán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.” 1Sám 14,6

Egy asszonynak nagyon sovány forrásokból kell kielégítenie családja szükségleteit. Neki a kevéssel kell küzdenie.

Egy asszonynak számtalan alkalom kínálkozik a szolgálatra, túlterheltnek érzi magát. Isten akaratát szeretné megvalósítani, de nem tudja kezelni a tennivalókat. Ő a sokkal küszködik.

Egy asszony megvalósítaná titkon régóta dédelgetett álmát, de sosincs rá ideje. Ő a kevéssel küzd.

Egy asszonynak kiterjedt családja van, mindenki igényli a figyelmét és az idejét. Ő a sokkal küzd.

Egy asszonyhoz már nem is szól a férje. Hiányolja a régi gyengédséget, szeretetet, amit magától értetődőnek tartott. A férfinak már nincs rá ideje, és alig pillant rá. Ez az asszony a kevéssel küzd.

Egy asszonyt félelmek gyötörnek. Aggódik a jövőjéért, a gyermekei egészségéért, az anyagiakért, a házasságáért. Ő a sokkal küszködik.

Hát te? Téged mi vesz körül? Mi vár megmentésre az életedben? Lehet, nem állsz olyan élet-halál küzdelem küszöbén, mint Jonatán és a fegyverhordozója, de az biztos, hogy mindnyájan meg akarunk szabadulni valamitől.

És itt jön a nagyszerű igazság: semmi sem tántoríthatja el az Urat attól, hogy megmentsen minket bármilyen körülmények között – akár a kevéssel, akár a sokkal állunk is szemben. Számíthatunk Rá, hogy mozdulni fog az érdekünkben.

Hányszor nézem a hiányosságokat, és csak széttárom a kezem. Csak a korlátokat látom. Jonatán és a fegyverhordozó csak két ember volt. Ismerték korlátaikat, de ez nem akadályozta őket a hitben, hogy az Úr lépni fog az érdekükben.

Én is nézhetem a gondok tömkelegét - az elvárásokat, a szükségleteket, a rámbízottakat, az anyagi felelősséget – amelyeket mind meg kell oldanom, és hagyhatom, hogy maguk alá temessenek. Csak az összeroppanó terhet érzem.

Jonatán azt választotta, hogy a szemben álló had bámulása helyett az Úrra emeli tekintetét. Tudta, hogy Istent nem korlátozzák a földi körülmények. Ma, ahogy az élet kihívásait nézed, vedd számba a sokat és a keveset. Azt mondd Istennek pontosan, amit Jonatán mondott: „Talán teszel valamit értem. Hiszem, hogy tenni fogsz. Semmi sem gátolhat Téged abban, hogy megments – a soktól éppúgy, mint a kevéstől.”

Uram, úgy örülök annak, hogy a te működésedet nem szűkítik le az én korlátaim. Segíts, hogy túllássak azon, ami hiányzik, vagy amiből túl sok van, s egyenesen a Te szemedbe nézzek. Segíts, hogy higgyem, Te jelen vagy, és működsz életem minden területén, ott is, ahol kevés van, és ott is, ahol túl sok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.14.
www.proverbs31.org

Szerinted szép vagyok?
Melanie Chitwood

„ A királyt elkápráztatta szépséged…” Zsolt 45,12

Együtt táncoltunk fiaimmal harsogó zene mellett a konyhában, miközben szépen elraktuk az edényeket. Otthonunk szentélye az egyetlen hely, ahol táncolni tudok az utóbbi időben anélkül, hogy zavarba hoznám őket – ami persze nem akadályoz meg abban, hogy a kocsiban is ritmusra mozogjak egy-egy jó szám hallatán. Különben is, ma mindenütt táncra perdülnék, mert táncos kedvemben vagyok.

Hogy miért? Kaptam egy pár új csizmát. De nem ám amolyan szolid, negyveneseknek való lábbelit. Ez magas sarkú és kényelmetlen. De szépnek érzem magam benne.

Remélem, nem törlöd ezt az áhítatot, mert úgy gondolod, a valódi szépség belülről fakad. Én is tudom. De kérlek, olvasd tovább.

Emlékszem egy másik pár csizmára, amiben egyszer régen szépnek hittem magam. Valahogy rávettem nagymamámat, hogy vegyen nekem egy akkor nagyon menő go-go csizmát – harmadikos koromban. Fehér volt és feszes, zippzár futott az oldalán majdnem a térdemig. Abban a csizmában nem volt elég a járás, ide-oda billegtem, lebegtem benne.

Vacsorázni mentünk, nevetve forgolódtam a csizmámban, megrészegített a felnőttek figyelme, és csodálatos volt szépnek éreznem magam kilenc évesen.

Éltél már át ilyet? Legyünk bár harmadikosak vagy harmincvalahány évesek, női szívünk vágyik arra, hogy szépnek higgye magát.

Néha elbújunk ez elől a vágy elől. Úgy gondoljuk, egy keresztény nő a hiúság vétkébe esik, ha elismeri, hogy szép szeretne lenni. Nemde a jellemünk szépítgetésével kéne foglalkoznunk, nem a külsőnkkel? Emellett, minden nő tudja, milyen könnyen feltölt minket mások figyelme, elismerő tekintete az egyik pillanatban, s milyen értéktelennek, bizonytalannak érezzük magunkat rögtön a másikban.

Élénken emlékszem, hogyan pukkadt ki harmadikos lebegésem-lelkesedésem a go-go csizmákban, s ömlött szét bennem az értéktelenség érzése. Egyetlen szempillantás alatt elmúlt az est varázsa, mikor egy idősebb rokon éles szavakkal megdorgált: „Elég legyen. Hagyd abba a magamutogatást, és ülj már le.” Ezt tettem az est hátralévő részében. Csendben, szégyenkezve ültem, távolról sem éreztem már szépnek magamat.

Kislányokként és nagylányokként szépségünket gyakran eltemetik a hasonló megnyilvánulások mások részéről. Vagy áldozatává válik mindennapi kötelességtudatos robotunknak, megtört szívünknek, beteljesületlen álmainknak. Megpróbáljuk félrelökni magunkban a vágyat, s azt szajkózzuk, hogy a testi szépséggel foglalkozni haszontalan dolog.

Ám mélyen valahol érezzük, hogy ez hamisan cseng.

Szerintem sokkal közelebb áll az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: nem akarjuk, hogy kizárólag a külső szépségünk vonzzon valakit, de azt sem, hogy ne vegyen róla tudomást.

Arra vágyunk, hogy mind belsőnk, mind külsőnk szép legyen. Egyik a másik nélkül nem valós önmagunk, s mi azt szeretnénk, ha valaki látná, milyenek vagyunk valójában. Azt szeretnénk, ha valakit elkápráztatnánk teljes, külső-belső valónkkal.

Mi lenne, ha ahelyett, hogy lefokoznánk ezt a vágyat, inkább szeretettel elfogadnánk? Mi lenne, ha Isten által belénk ültetett vágynak ismernénk el, ami női szívünkhöz természetszerűen hozzátartozik?

Ahogy ezen elmélkedtem, hihetetlen dologra jöttem rá: Isten nemcsak nekünk adta ezt a vágyat, de ki is elégíti. A Király gyönyörködik szépségünkben (Zsolt 55,12).

A Király teljességemben lát engem. Látja, ahogy kínlódom, hogy segítsek gyermekemnek összeállítani újságkivágásokból a projektjét, vagy elkészíteni a pályázati anyagát, hogy ne legyen benne kivetnivaló. Látja, ahogy időt szakítok a barátnőmre, akinek bátorításra van szüksége, látja, ahogy a férjemet szeretem. És látja, ahogy a testem gondozásával törődöm.

Isten, a mi mennyei Atyánk alakította ki és teljesíti be vágyainkat. Kívülről-belülről ismer, és nem csalódik bennünk, nem elégedetlen. El van kápráztatva. Igen, tőled!

A Királyt elkápráztatja szépségünk. Hát ezért táncolok ma az új csizmámban. Gyere, csatlakozz hozzám. Vedd fel a legmenőbb cipődet, erősítsd fel a zenét, és táncolj. Rajtad van az Ő szeme, és gyönyörködik!

Istenem, semmi sem tesz szebbé engem, mint a Te szereteted. Köszönöm, hogy Mennyei Király vagy, aki mindenestül ismer és szeret engem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.18.
www.proverbs31.org