Lélekerősítő levelek 43.

Az én újévi imádságom
Wendy Blight

„Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol, és szétválaszt lelket és szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és vágyairól.” Zsid 4,12

Az új esztendő első napja sokféle érzelemmel jár, amik ígéretekbe, elhatározásokba torkollanak. Van, aki eldönti, hogy le fog fogyni. Mások többet akarnak sportolni. Vannak, akik arra vágynak, hogy fegyelmezettebben járjanak az Úr nyomában, az Úrral. Van, aki jobb feleség, jobb anya szeretne lenni. Mindnyájan a legjobbat várjuk Istentől is az új esztendőben.

Isten nagyon jól tudja, hogy elhatározásaink és ígéreteink nem az Igén alapulnak, hanem testünk vágyai. A célra figyelünk, nem az oda vezető folyamatra. Nincs abban semmi rossz, ha le akarunk fogyni, vagy többet szeretnénk sportolni. Gyönyörű cél, ha „jobb” feleség, ha „jobb” anya akarok lenni. Csodálatraméltó, ha naponta akarom olvasni az Igét, ha naponta akarok csendes perceket tölteni Jézussal. Csak arra vigyázzunk, nehogy kipipálandó napi kötelességekké süllyedjenek ezek az elhatározások.

Az újévi fogadalmainkhoz való kötődés nem biztos, hogy mély, tartós változást hoz az életünkben. Ha viszont szívünket Istenhez kapcsoljuk - olvassuk, tanulmányozzuk az Igét, imádkozunk -, ez életre szólóan megváltoztatja életünket.

Csatlakozz hozzám, írjunk egy újévi imádságot. Mindenekelőtt vedd számba újévi elhatározásaidat, és imádságban kérd az Urat, világosítsa meg szíved szándékát az elhatározás mögött. Kérd meg, vezessen olyan igékhez, amik el tudnak igazítani.

Figyelj Isten igéjének erejére kiindulási versünkben: „Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol, és szétválaszt lelket és szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és vágyairól.” Zsid 4,12

Talán azért akarsz lefogyni, mert úgy gondolod, a múltad, a jelened, vagy valami rossz döntésed miatt méltatlan vagy a szeretetre. Keress igéket, amik Isten hatalmas szeretetéről biztosítanak. Hidd el, és bízz az ígéreteiben, hogy azért teremtett éppen olyannak, amilyen vagy, mert nagyszerű terve van veled, csodálatos célja van az életeddel, amit csak te tudsz véghezvinni.

Lehet, többet időt szeretnél Vele tölteni, de nagyon elfoglalt vagy, nem fér bele a napodba. Keress idézeteket Isten bölcsességéről, a fontossági sorrendről. A Példabeszédek könyve kiváló kiindulási pont.

Talán jobb feleség és anya szeretnél lenni, de lobbanékony vagy, a nyelved éles, mint a borotva. Nyisd ki a Bibliádat, keress igéket a beszédről, az önuralomról, a türelemről. A Példabeszédek könyvével és Jakab levelével kezd.

Ha megtaláltad az igeverseket, amik rád vonatkoznak, amik megszólítanak, vedd, és alakítsd át őket úgy, hogy személy szerint rólad szóljanak. Aztán fűzd össze őket saját szavaiddal kiegészítve egy imádsággá. Írd le újévi imádságodat egy naplóba vagy füzetbe.

Figyelj csak Isten ígéretére az Ézsaiás 55,10-11-ben:


Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

Jézusra is vonatkozik ez a részlet, de Isten írott szavára is. Ígéret neked. Ha imádkozva olvasod az igét az életedre, a lelkedre, a családodra vonatkozóan, mindezeket termővé és gyümölcsözővé teszi ígérete szerint.

Mennyei Atyám, megnyitom előtted szívemet 2011-ben, foglald el, kérlek. Vezess igéd olvasásában, mutasd meg a nekem szóló igazságokat és ígéreteket. Segíts, hogy összegyűjtve őket, egy imádságot írjak belőlük Hozzád. Szeretlek, Uram, és semmire se vágyom jobban, mint hogy Neked teljesen alávetett életet éljek. Ámen.

Encouragement for today, 2010.12.31.
www.proverbs31.org

Őszintén
Lysa TerKeurst

„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel megmented magadat is, hallgatóidat is.” 1Tim 4,15-16

Azt hiszem, mindnyájunk életében elérkezik a pillanat, amikor őszintén meg kell vizsgálnunk, hogy érezzük magunkat, „hogy vagyunk”.

Nem egy barátnővel vagy családtaggal való beszélgetésre gondolok. Olyan éjféltáji, hajnali töprengésre inkább, amikor senkit sem lehet becsapni. Amikor nem sikálhatjuk csillogóvá az elénk táruló valóságot.

Van néhány dolog, amiben változnom kellene, de könnyebb mentségeket találni, mint megküzdeni velük.
Más területen jól teljesítek.
Annyi áldozatot hozok enélkül is.
Nekem is járhat ennyi kényeztetés.
A mostani lelkiállapotom nem alkalmas a küzdelemre. Majd később, mikor csendesebb lesz az életem.
Egyszerűen képtelen vagyok lemondani róla.
A Biblia nem írja kifejezetten, hogy helytelen lenne.
Igazából nem olyan nagy probléma; ha akarnám, abba tudnám hagyni, csak el kell határoznom. De nem most.
Mindenkinek van valami gyengéje, nekem is lehet, nem?

És így tovább. Ismerős?

A mentségek nem oldanak meg semmit. Nekem az étkezési szokásaimmal kellett pár éve őszintén szembenéznem. Lehet, neked más a gyenge pontod, de feltételezem, ismered ezeket a magyarázkodásokat, amik újra meg újra lezajlanak az elménkben.

A körforgás ismétlődik napról napra, hétről hétre, évről évre. Néha elhallgattatjuk a hangot, aztán megint felerősödik.

Egy egész életet leélhetünk mentegetőzésekkel, megadással, bűntudattal, elhatározásokkal, önostorozással, hogy megint nem sikerült kitartanunk, azzal az érzéssel, hogy vesztesek vagyunk, nem tudunk megváltozni.

Egy nap végleg eldöntöttem, hogy kilépek ebből a körforgásból, nem akarom ebben leélni az életemet.

Akkortól lehet változásra számítani, amikor komolyan elhatározzuk, hogy megváltozunk. Akarnunk kell lelkileg, testileg és a tudatunkkal. Ezen a három területen zajlik a csata.

Lelkileg: A Kollosszé 3,1-5-ben arra figyelmeztet Pál apostol, hogy figyelmünket az odafönt valókra irányítsuk. Hogy ezt megtehessem, meg kell ölnöm mindent földi természetemből, ami bálványként magasodik elém.
Bálványozás az, ha szükségleteimet Isten akaratával nem törődve próbálom kielégíteni. Ezt nem tagadhattam le. Az étel számomra gyakran ezt jelentette.
Lelkem egészsége azt kívánta, hogy legyek őszinte magammal.
Nem szívesen ismertem el, de gyakran fordultam az ételhez Isten helyett. Az evés időszakos jó érzésére támaszkodtam, hogy lelkem éhségét csillapítsam. És bármilyen mentséget találtam is magamnak, nem tudtam megnyugodni.

Testileg: Képtelen voltam súlyomat számottevő ideig egészséges határok közt tartani orvosi szempontból. Fogytam pár kilót, aztán hamar visszahíztam. Végül egy orvos elvégzett néhány vizsgálatot, megállapította a testtömeg indexemet, és közölte, hogy átjutottam a kritikus zónába. Micsoda?? Éreztem, hogy nehezebben mozgok, és zavar a túlsúly, de ha rám néz, senki nem mondta volna, hogy valami nincs rendben. Most meg ez az orvos azt állítja, hogy ha nem változtatok étkezési szokásaimon, bekövetkezhet a baj. A teszt kimutatta azt, amit szabad szemmel senki nem vett észre.
Testi egészségem azt követelte, hogy legyek őszinte magamhoz.
Egészséges étkezési szokásokra volt szükségem, nem összevissza nassolásra. Ki kellett alakítanom egy rendszert, hogy valódi változások történjenek, amik egészségi állapotomon javítanak, és segítenek a helyes súlyvesztésben.
Nem tagadhattam tovább. Igenis számít, hogy mit eszem. A testsúlyom tükrözi a táplálkozási szokásaimat.

A tudat szintjén: Ne henyélj. Ne köss kompromisszumokat. A kompromisszum (compromise) nem fér össze az ígérettel (promise).
Isten nem kompromisszumokat vár tőlünk, Ő reményt adott. Az Ő ígéreteiért létezünk. Többre vagyunk hivatva, semhogy az evés-hízás-stresszelés, evés-hízás-stresszelés ördögi körforgásában éljünk.
Érzelmi egészségem kedvéért őszintén szembe kell néznem magammal.
Isten úgy teremtett, hogy élelmet fogyasszak. De nem úgy, hogy az élelem fogyasszon el engem.

Drága barátnőm, az őszinte szembenézés önmagammal – lelki, testi, tudati szinten -, az első lépést jelentette a győzelem felé. Gondold át, van-e valami az életedben, a szokásaidban, amivel őszintén szembesülnöd kell?

Ne feledd, Jézus barátaiként képesek vagyunk felállni, megküzdeni a gyengeségeinkkel, és az Ő erejével Isten dicsőségére legyőzni őket – lelkünk, testünk és tudatunk szintjén.

Uram, adj elég bátorságot, hogy őszintén beszéljek Veled és önmagammal azokról a dolgokról, amikben kompromisszumokat szoktam kötni. Mutasd meg, hogyan használhatom a Te erődet, hogy fegyelmezettebben éljek – nem a magam, hanem a Te dicsőségedért. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.03.
www.proverbs31.org

A Történetek Istene
Ariel Allison Lawhon

„Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Jel 22,13

Mindenekelőtt, mint mesélőre gondolok Rá, az én Jézusomra. Talán ez furcsán hangzik. Hiszen ő a Megváltó, az Üdvözítő. Az Oroszlán és a Bárány. De nem ismerném Őt ezeknek, ha nem szólított volna meg mindenekelőtt a csendesen elmondott történetekkel.

Ha lehetőségem lenne, most is ott ülnék a lábainál, és hallgatnám. Követném a poros utcákon át. Mellette állnék, és figyelnék Rá a zsúfolt vásárokban. Vagy ott hevernék a közelében a zöldellő domboldalakon. Tékozló fiúk és elvesztett drachmák, bolond gazdagok és fügefák, tálentumok és elásott kincsek – letelepednék törökülésben, az államat a tenyeremre támasztanám, és hallgatnám a történeteit.

Olyan jó, hogy leíratta, és így bármikor olvashatom őket.

Íróként is izgalmasnak találom Jézus példabeszédeit. A négy evangéliumban szanaszét található harminc kis történet megszámlálhatatlan prédikáció alapanyaga volt az idők során. És mégis mindnyájan személyesnek érezzük őket. Sok szempontból a mi történeteink. A gazdag ifjú, aki szomorúan távozott Jézustól. Velünk is előfordult már, hogy hátat fordítottunk Neki. Az idősebb testvér, aki nem hajlandó részt venni az öccse tiszteletére rendezett ünnepségen. A mi álszentségünk szimbóluma.

Egy történet ereje ebből adódik. Hogy belelátjuk magunkat. Hogy fészkelődünk miatta, és megküzdünk vele. Hogy tapsolunk neki és ünnepeljük. Jézus sehol sem mondja: „Ami azt illeti, a tékozló fiú története rólad és Istenről szól. Remélem, rájöttél.” Ehelyett hagyja, hogy felfedezzük tükörképeinket. Ránk bízza, hogy felismerjük magunkat valamelyik szereplőben.

A Bibliai képek lexikona így magyarázza, miért olyan személyesek és mélyek Jézus történetei:

„Egyetlen egy szereplő nevét ismerjük a történetekből (a szegény Lázár), mégis úgy érezzük, hogy régóta ismerjük valamennyit. Egyetemes típusok ők, olyan vonásokkal, amelyeket magunkban és ismerőseinkben felfedezhetünk. Sohasem váltak névtelenek ennyire halhatatlanokká. Nincs szükség rá, hogy tudjuk az asszony nevét, aki elvesztette, majd megtalálta drachmáját, mindenki ilyen. Azokat a családon belüli feszültségeket pedig, amiket a tékozló fiú történetében találunk, vagy abban, amikor az apa dolgozni küldi a két fiát, bármelyik család asztalánál el tudjuk képzelni reggelizés közben. Rájövünk, hogy vetés és étkezés alatt, a családtagokkal való kapcsolattartásban történnek a nagy döntések, ezekben működik az isteni kegyelem.”

Isten kegyelme működik. Ezt sugallja a történetek ereje, és Ő ezért mondta el őket. Egyszerű történetei méltósággal és szentséggel ruházzák fel az élet mindennapi feladatait: a vetést és a betakarítást, a lakodalmi meghívást, a kenyérsütést, a lámpagyújtást, az utazást. Megtanítják a példabeszédek, hogy mindazok, akiket Isten saját képmására teremtett, értik a történetek szavakon túli nyelvét. Ő az Alfa és az Ómega, a Kezdet és a Vég, ám valahányszor kinyitjuk a Könyvét, megszólít: „Gyere, hadd mondjak el neked egy történetet.”

Uram, Te vagy az eleje és a befejezése ennek a nagyszerű elbeszélésnek, amit történelemnek nevezünk. Köszönöm, hogy engem is beleírtál a történetbe. Bár csak egy apró szerepet játszom benne, segíts, hogy jól játsszam azt. Napjaim és döntéseim váljanak dicsőségedre, és segíts meglátnom mindig, hogy kegyelmed működik a történet szövésében. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.04.
www.proverbs31.org

Megtartom az újévi elhatározásaimat magamnak
Glynnis Whitwer

„Izrael királya így válaszolt: Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna!” 1Kir 20,11

Többé nem kürtölöm szét újévi elhatározásaimat. Ismerek olyanokat, akik felelősségteljesebbé válnak attól, hogy megosztják másokkal terveiket. Én egyszer közhírré tettem a blogomon a fogyókúrámat, hát mit ne mondjak, négy kilót sikerült felszednem utána. Valami nagyon nem stimmelt.

Nemrég egy sikeres vállalkozó, Derek Sivers, megmagyarázta, miért nem hasznos mindenkinek, ha előre bejelenti, mit akar elérni. Tudományos kutatások igazolják, hogy néhányunk mentális jutalomként éli meg, ha beszélhet a terveiről, anélkül, hogy egy lépést is tett volna a megvalósításukért. Normális gondolkozásunk ellentmondást lát ebben, de én értem, miről beszél.

Voltak olyan helyzetek az életemben, amikor büszkévé tett, hogy valami fennkölt céllal azonosulhattam. Elismerésre sóvárgó része a lelkemnek azonnal feltelik kissé, amint kimondom, mit fogok véghezvinni. Ez a „kimondás” unokatestvéri kapcsolatban van a dicsekvéssel, csak sokkal kifinomultabb annál. Vajon a képzeletemben látom, hogyan csodálnátok, ha valóban véghezvinném, amiről beszélek? Okosabbnak vagy bátrabbnak érzem magam tőle?

A felszínen semmi sem látszik ezekből a tudatalatti folyamatokból. Magam sem élem át minden alkalommal. De valamiért az újévi elhatározásokkal mindig előjön. Mennyivel könnyebb kinyilvánítani valami magasztos elhatározást, mint küzdeni lépésről lépésre, míg végre átjutok a célvonalon.

Legyen szó be nem tartható újévi fogadalmakról, a terméket túl szép színben feltüntető, vásárlásra buzdító rábeszélésről, politikai ígéretlufikról, valljuk be, hogy fennhéjázó ékesszólás jellemzi társadalmunkat. Kemény leckék tanítottak meg rá, hogy szilárd elköteleződés nélkül üres szavak maradnak az ígéretek. Az idő és az igazság kézenfogva járnak.

A Biblia világosan tanítja, hogy a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál. Érdekes, és igaznak tűnő mondást olvashatunk az 1Kir 20,11-ben. Izrael királyának, Ahábnak szavai, amikkel Ben-Hadadnak, Aram királyának fenyegetéseire válaszol. Ben-Hadad újra meg újra próbálkozik dicsekvéseivel félelmet kelteni Izrael királyában. Mint az atléta, aki ereje fitogtatásával igyekszik elbátortalanítani ellenfelét a verseny előtt.

A végső fenyegetést hallva Aháb így szól Ben-Hadad küldöncéhez: „Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna!” Más szavakkal: tartogasd a dicsekvést akkorra, amikor már felmutattál valami eredményt.

Érdemes megjegyezni ezt a mondatot. Nekem is szól most, egy új, ígéretekkel, fogadalmakkal induló év elején. A bibliai elv, ami mögötte van: ne dicsekedj, vagy ha dicsekedni akarsz, Krisztusban dicsekedj. Korunkban, amikor minden a csomagolásról, az eladásról szól, könnyen kísértésbe esünk, hogy érdekesebbnek, fontosabbnak, hatékonyabbnak tüntessük fel magunkat, mint amilyenek - egyelőre - vagyunk.

Nem azt mondom, hogy alapvetően rossz ez. Csak nekem nem ez a helyes út. Így hát újévi fogadkozásom nyilvánosságra hozatala helyett, Isten jelenbeli parancsaira és jövőbeli utasításaira igyekszem figyelni.

És senkinek nem beszélek erről. Kivéve most neked.

Uram, köszönöm az igazságokat, amiket igédben találok. Segíts, hogy megtaláljam őket, és amit felfedezek, alkalmazzam az életemre. Hűséges és szorgalmas szolga akarok lenni, akire támaszkodhatsz, ha kérni akarsz valamit. Segíts, hogy azzá váljak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.05.
www.proverbs31.org

Egyedül családban
Marybeth Whalen

„Isten a magányosokat családba helyezi, a rabokat elővezeti énekszóval, de a lázadók napégette pusztaságban élnek.” (Zsolt 68:6 az új nemzetközi angol bibliafordítás – NIV - alapján)

Sokáig úgy gondoltam, hogy a fenti idézet egy kedves ígéret a magányos embereknek, biztosítja őket arról, hogy Isten nem feledkezik meg róluk, és egy család szeretetével fogja körbevenni őket. Amellett, hogy ezt ma is így tartom, nemrég, mialatt ezt a verset olvastam, egy másfajta értelmezés is bevillant.

A Bibliám jegyzeteiben azt találtam, hogy a „magányos” szót „egyedül élőnek” is értelmezhetjük, olyannak, aki szereti az egyedüllétét. Akiről tehát szó van a versben, nem föltétlen olyan valaki, aki szomorú, mert egyedül van. Lehet olyan is, aki azért van egyedül, mert egyedül akar lenni, fel akar töltekezni, áhítja a csendet. Amikor körülötte kaotikussá, őrjöngővé, zajossá válik minden, egyetlen vágya van: hogy egyedül lehessen.

Más szóval, ez az ember én vagyok.

Mit tesz tehát Isten a hozzám hasonlókkal a fenti ige alapján? Felkapja, és belepottyantja egy család kellős közepébe. Így szól hozzá: „Tudom, hogy inkább szeretsz egyedül lenni. Tudom, hogy jobban tudod szervezni az életedet, ha egyetlen személyről kell gondoskodnod. De, drága gyermekem, ettől nem válsz jobb emberré. Sosem leszel azzá, akinek én látni szeretnélek, ha az egyedüllétedben hagylak téged.”

Isten úgy találta, hogy belehuppant engem hat zajongó, veszekedő, örökmozgó gyermek és egy saját vágyakkal, szükségletekkel, elvárásokkal rendelkező férj körébe. Aztán elhelyezkedik egy oldalsó páholyban, és onnan nézi a dráma kibontakozását. Nézi, hogyan küzdöm le önző vágyaimat, hogyan helyezem az enyéim elé mások igényeit, és közben áhítozom az egyedüllétre.

Egyedül lenni egyáltalán nem helytelen dolog. Jézus értette, milyen az, mikor az ember vágyik a magányra. Bár általában nagy tömeg vette körül, több helyen olvassuk Róla az evangéliumokban, hogy szól tanítványainak, elege van az emberekből, elvonul tőlük feltöltekezni. Lk 5,16 (NIV): „Ő azonban gyakran visszavonult magányos helyekre, és imádkozott.” Két szó tűnik fel nekem ebben a mondatban: gyakran és magányos. Isten nem akarja elvenni tőlünk a magányhoz való kötődésünket, csak nem akarja, hogy benne maradjunk. Nekünk is el kell vonulnunk magányos helyeinkre imádkozni. De vissza is kell jönnünk, hogy újra belevessük magunkat a mindennapok körforgásába.

Talán te is szeretsz egyedül lenni. Vagy lázadsz a körülötted élők állandó jelenlétedet igénylő szükségletei ellen, és nem vágysz másra, csak hogy egy kicsit egyedül legyél. Isten mások javára teremtett minket. Tudja, hogy ha másoktól elzárva élünk, nem vagyunk jók semmire. A magányosokat családba helyezi – és ez nem mindig könnyű és szép. Az eredmény viszont, amiért Ő ezt teszi, csodálatos.

Uram, bevallom neked, hogy nem mindig érzem áldásnak a családomat, nem mindig érzem, hogy általuk növekszem a Te elképzeléseid szerint. Segíts, hogy tudjam egyensúlyba hozni vágyamat az egyedüllétre és családanyai hivatásomat, amit Te adtál nekem. Segíts, hogy Téged áldjalak mindkét állapotban. Jézus nevében Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.06.
www.proverbs31.org

Összehangolva
T. Suzanne Eller

„Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram!” Zsolt 101,1

Isten hihetetlenül sok mindent tesz az emberért, néha úgy, mint egy jó inas. „Találtam egy tökéletesen rám illő cipőt”, mondta egyszer valaki. „Mintha Isten úgy rendezte volna, hogy épp abban a boltban legyen egy sarokmagasítós cipő, ahova először betérek.” Egy másik alkalommal Isten segített valakinek megtalálni a szemüvegét. Az illető imádkozott, és hopp, előkerült a szemüveg.

Felmerül bennem a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy Isten segít egyeseknek megtalálni a rájuk illő cipőt vagy egy kitűnő parkolóhelyet, másokat meg szenvedni hagy? Szeretteinket leveri lábukról a betegség. Anyagi gondokkal vergődünk álmatlan éjszakákon át. Hurrikán sújt Haitira, miközben épp a legutóbbi földrengés romjait próbálják eltakarítani.

Talán te is elgondolkoztál már ezen a felemásságon. Talán eltöprengtél azon: mégis hogyan szereti Isten a teremtményeit?

A Biblia szerint Istent nagyon érdekeljük, és mélyen érinti minden, ami velünk történik. Nézd, mit olvashatunk például Szofoniásnál: „Veled van Istened, az Úr, ő erős és megsegít. Örvendezik majd fölötted örömmel, újjáéleszt szeretetével, ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” (Szof 3,1)

Az, hogy egyik nap rátalálsz az épp neked való apró kis áldásra, másnap meg lever az influenza, nem kérdőjelezi meg Isten szeretetét irántad. Isten ujjongása erőteljesen és kitartóan hangzik fölötted, függetlenül a jobb vagy nehezebb időszakoktól. Dallamának nekünk szóló hangjai táncolnak körülöttünk, mintha várnák, hogy Rátaláljunk, majd részt vegyünk mi is a magunk szólamával a nagy zeneműben.

Ha összhangban élünk Istennel, ha rátalálunk saját szólamunkra az Ő ujjongó, ünnepi dalában, arra késztethet, hogy másoknak is szóljunk, akiknek szükségük lenne rá, hogy meghallják az Ő ujjongó énekét maguk fölött szenvedésük közben. Abban is segít, hogy örömben éljünk körülményeinktől függetlenül. Hiszem, hogy ha a magunk szólama szerint élünk, békességre találunk a háborgó időkben is.

Gyere, hunyjuk le a szemünket, nyissuk meg a szívünket, és hallgassuk Isten ujjongó énekét fölöttünk. Képzeljük el aztán, még mindig csukott szemmel, milyen lenne, ha mindig összehangolva élnénk Vele.

Uram, te törődsz az apró részletekkel is. Táplálsz minket, mint a verebeket, szépségbe öltöztetsz, mint a liliomokat. Atyám, mérhetetlenül hálás vagyok Neked ezért. Segíts, hogy Veled összehangolva éljek, s ne akarjam saját dallamommal túlharsogni a Tiedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.07.
www.proverbs31.org