2012. június 25., hétfő

Válts szemüveget, változtasd meg az életedet


„Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” Fil 4,8

Gyere, menjünk el a szemorvoshoz
Mi lenne, ha létezne egy olyan szemüveg, ami hatna arra, hogyan látod az életedet? Például, nélküle a kávé, ami a csészédben van, unalmas, íztelen. De ha felveszed a szemüveget, zamatos, mennyei illatú ital gőzölög a csészédben. Tudtad, hogy Istennél van ilyen szemüveg, ami segít fejleszteni az élet-érzékelésedet? Van bizony, és át is nyújtja neked.

Azt kapod, amit látsz
Jézusnak egyik erőteljes kijelentése így hangzik: „A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét.” Lk 11,34. A szemed dönti el: világosság vagy sötétség. Ha kicsit is hasonlítunk, biztosan azt szeretnéd, hogy világosság legyen benned, ezért meg kell tanulnod, hogyan tedd „éppé” a szemed – főleg, ha azelőtt olyan rossz volt, mint az enyém. A Biblia megmutatja, mit tehetsz ezért.

Irányítsd a figyelmedet
Biztosan ismered azt a játékos feladattípust, mikor egy képen meg kell találnod a hibákat. Tegyük fel, hogy van egy kertrészlet az ábrán, s a talicskának hiányzik a nyele, vagy a dongók pirosak. Csak ilyen apróságok, a lényeg az, hogy a hibákra figyelj. Hát nem ezt tesszük a való életben is? Pedig a Biblia épp az ellenkezőjét kéri. Ezt olvassuk a Filippiekhez írt levélben:
„Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” 4,8
Tehát, ha erről a kertrészletről van szó, ne arra figyeljünk, hogy hiányzik a talicska egyik nyele, vagy hogy a dongók pirosak (bár az érdekes lehet!), hanem gyönyörködjünk a rózsák ragyogásában, az ég kékjében, a fák eleganciájában. Ugye, egészen más érzés? Ahelyett, hogy lehangoltak lennénk, magával ragad mindaz a szépség, amit Isten nyújt nekünk! Isten azt akarja, hogy így éljük az életünket, ezt pedig akkor tehetjük meg, ha felvesszük a hálaszemüveget.

Hálaszemüveg
Nemrég hallottam egy öröm-kutatótól, hogy egy személy boldogságszintjét a hála érzése határozza meg. Nem ám a javak, nem a stresszmentesség, hanem az, hogy észrevesszük mindazt a csodát, ami körülvesz, és hálásak vagyunk érte. Ami azt illeti, mondta ez a hölgy, számos esettel találkozott, amikor súlyos depresszióból tudtak kijutni emberek azzal, hogy minden reggel azzal kezdték a napjukat, hogy kerestek 5 dolgot, amiért hálásak lehetnek. Mit szólsz milyen egyszerű recept a depresszió és a szorongás ellen: légy hálás! Olyasmikre gondolj, amiket magától értetődőnek veszünk: a csillagos ég szépségére; a reggelente felkelő napra, az éjszakát bevilágító holdra; jó kapcsolatainkra; az ételre, a ruhára, a tetőre a fejünk felett, amikkel Isten mind-mind ellát. Azt mondja a Biblia: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jak 1,17

Próbáljuk ki ezen a héten
Végezzünk egy kísérletet ezen a héten: nézzük az életünket hálával ahelyett, hogy a negatív dolgokra koncentrálnánk. Mondok egy példát. Reggelente ébredéskor gondolkozhatom így (többnyire így szoktam): „Ó, már megint mehetek dolgozni. Utálom. Bárcsak szabadnap lenne.” Ekkor felteszem a hálaszemüveget, és így szólok: „Köszönöm Istenem, hogy van munkahelyem, ahova mehetek ma reggel! Köszönöm, hogy örömet lelek a munkámban. Hogy ma is találkozhatom a munkatársaimmal, s nem kell egyedül töltenem a napot. Köszönöm!” Ugye látod, mekkora különbség lenne, ha így kezdeném a napot? Hirtelen egy csomó dolgot új fényben látok. És ezt megtehetem bármilyen helyzetben, még a legnehezebben is.
Örülnék, ha társulnál hozzám, s felvennénk ezen a héten a hálaszemüveget. Minden reggel. S ha netán elfelejtenénk, és negatív hangulatban indítjuk a napot, akkor bármikor eszünkbe jut a nap folyamán, gyorsan felvesszük. Az a csodálatos a hálában, hogy bármikor, bárhol elővehetjük. Áldást hozhatunk a körülöttünk élők életébe – a magunkéba is! – ha tudunk hálásak lenni.

Kezdd el máris
Megpróbálod? Írj le 5 dolgot, amiért hálás lehetsz. Megteheted itt a Megjegyzések alatt is. Azonnal érezni fogod a hatását! Gyere, éljünk úgy, ahogy Isten szeretné, ne olyan negatívan, depressziósan, ahogy szoktunk. Hálás vagyok érted!

http://www.godlife.com/godlife/prayer-letter/change-your-lenses-change-your-life

2012. június 18., hétfő

Játssz Istennel Hot Potato (forró krumpli) játékot


„Minden gondotokat őreá vessétek, mert ő gondot visel rátok.” 1Pét 5,7


Telve aggodalommal
Tegnap este tele voltam aggodalommal, aludni sem bírtam. Mintha bárányokat számoltam volna, de a báránykák helyébe aggódnivalók sorakoztak: Egy ok az aggódásra: Rendbe jön-e a fivérem és felesége kapcsolata? Két ok az aggódásra: És a szüleim? Mit gondolnak rólam? Három ok az aggódásra: a munkám – győzni fogom-e ötletekkel? Aztán folytatódott a sor: mit egyek, mit vegyek magamra, kit vegyek feleségül, hol fogok lakni… Nem láttam a végét a sorozatnak, s ekkor egy kép jelent meg előttem. Szerintem a Szentlélek küldte.

Hot Potato
Eszembe jutott a Hot Potato játék. Ti is játszottátok gyermekkorotokban? Körbe kell ülni, elindul a zene, és egymásnak körbe adjátok a forró krumplit (ami lehet bármilyen kis tárgy). A cél, hogy minél gyorsabban továbbadd, ne legyen nálad, mikor megáll a zene. Ahogy feküdtem szorongva az ágyban, úgy éreztem, Isten megszólít: „Add át nekem a gondjaidat, mintha forró krumplik lennének”. És beugrott az ige: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert ő gondot visel rátok” 1 Pét 5,7. Így hát, amint egy gond felbukkant az agyamban (s ez elég gyorsan történt), gyorsan továbbadtam. „Mit eszem holnap? Oké, itt van, tessék! Jaj, a tartozásaim! Vedd át gyorsan!” Egyik gondot a másik után továbbadtam a Szentléleknek, és ő mind el tudta kapni őket.

NE AGGODALMASKODJ
Értsd meg: Isten nem akarja, hogy aggodalmaskodj. Semmi miatt. Semmiért. Mondd utánam: ISTEN NEM AKARJA, HOGY AGGÓDJAM. „Igen, de … - mondod, mint jómagam is. - Ha én nem törődöm a gondjaimmal, akkor ki fog? Vannak dolgok, amikért igenis aggódnom kell: törődnöm kell a munkámmal, a gyermekeimmel, különben felelőtlen vagyok.” Jézus ennek az ellenkezőjét állítja:
"Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. 23A lélek több, mint az eledel, s a test több, mint a ruha. 24Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk s az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a madarak! 25Ugyan melyiketek hosszabbíthatja meg az életét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik? 26Ha tehát még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit aggódtok? 27Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 28Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek. 29Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok. 30Mert erre a pogányok törekednek a világban. Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk. 31Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket megkapjátok hozzá. 32Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.” Lk 12, 22-31
Ennél nem lehet világosabban mondani. Ne aggódjatok. Árt nektek. Az aggódás azt jelenti, nincs hitetek. Isten gondoskodik rólatok. A madarak s a virágok bizonyítják.

Aggódásmentes diéta
Szerintem Isten azt akarja, hogy aggódásmentes diétát tartsunk. Az első lépés a forró krumpli. Az első hét erről szóljon. Játsszunk Hot Potato-t Istennel. Amint megjelenik tudatod felszínén a gond, add oda gyorsan. Ő tudja, mihez kezdjen vele! Így szól Isten: „Van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” Jeremiás 32,27. Jézus meg: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges” Máté 19,26. Amíg tehát magadnál tartod a gondot, addig lehetetlen marad. Amint átadod Isten kezébe, lehetségessé válik. Anyukám Bizalom Banknak hívja. Ha van valami vágya, amit önmagában nem tud elérni, és aggodalmaskodni kezd, gondolatban kitölt egy csekket a kéréssel, és átnyújtja Istennek, berakja a Bizalom Bankba. Ott már nem kell féltenie, átírta Isten nevére.

Kezdd el ma
Kezdjük el ma. Itt helyben, a Hozzászólásokban. Csukd be a szemed, és gondolj a legforróbb krumplira a mostaniak közül. Talán anyagi jellegű; vagy életed párját keresed; vagy valakinek az egészségére vonatkozik. Add át Istennek a krumplit itt helyben, a hozzászólásokban. Töltsd ki a csekket a nevére, és rakd be a Bizalom Bankba. Jézus mondja: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országát.” Lk 12,32

http://www.godlife.com/godlife/prayer-letter/play-hot-potato-with-god

Lélekerősítő levelek 87

Váratlan kegyelem
Tracie Miles

„Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.” Róm 5,20

A semmiből bukkant fel. Egyszerre láttam meg a félelemkeltő, jeltelen SUV-ot és a kék fényt.
Gyorsan a sebességmérőre pillantottam. Igazolta, amit a rendőr már tudott: túlléptem a megengedett sebességet. Éreztem, hogy összeszorul a gyomrom, ahogy készültem szembenézni a gondatlan szabályszegésemért járó méltó büntetéssel.
A visszapillantó tükörből figyeltem, ahogy a rendőrautó mögém áll. Egyik kezemben a jogosítványt és a forgalmit tartottam, a másikkal idegesen doboltam a kormánykeréken. Rossz érzésem egyre nőtt, ahogy türelmetlenül vártam, hogy a rendőr az ablakomhoz érjem: „Asszonyom, gyorshajtásért állítottam meg. Kérem a jogosítványt és a forgalmi engedélyt.”
És ekkor történt. Amire nem számítottam. Amit nem vártam. Amit nem érdemeltem meg.
A rendőr benézett a kocsiba, számba vette utasaimat (beleértve három meglepetten pislogó gyermekemet a hátsó ülésen). Mindnyájan megrezzentünk, ahogy a férfi harsány, déli hangzású „Hey!” kiáltással kimondta a férjem nevét. Mint kiderült egy gyülekezetben nőttek fel, s percekig örültek az újratalálkozásnak. Visszaadta a papírjaimat, s rám mosolygott. „Lassítson, kérem, és szép napot kívánok!”
Döbbenten ültünk, s csak a nagy, közös, megkönnyebbült sóhaj hallatszott, ahogy – mondanom sem kell: lassan – továbbindultunk.
Nem vettem figyelembe a szabályokat. Egyértelműen vétkes voltam. Megérdemeltem a büntetést, de ehelyett kegyelmet kaptam.
A kegyelem meg nem érdemelt jóindulat vagy megbocsátás. Nem lehet megszerezni vagy megvásárolni. Olyasmi, amit az illető, aki adja, saját szíve szeretetéből, jóságából húz elő. A Bibliában számos történet szól kegyelemről, amiben prostituáltak, hűtlen házastársak, csalók, tolvajok, hazugok részesültek. Bűnük büntetést érdemelt volna, de Isten bocsánatát kérték, s az Ő kegyelme elsöpörte vétküket. Kegyelmet kaptak, mint én is.
Mai alapigénkben Pál emlékezteti olvasóit, hogy bűneik ellenére Isten jó, Isten kegyelmet ad. Nem csak adja, de bőséggel, túláradóan adja. Minél többre van szükségünk, annál többet ad.
Bármennyire értékelem is a rendőr aznapi eljárását, az ő irgalma eltörpül Isten irgalma mellett. A rendőré kedvességből jött, nem megváltó szeretetből. Szeretet volt benne, de nem Jézus életadó és életmentő kegyelme.
Összefoglalva: büntetést érdemeltem aznap gyorshajtásért, de a rendőr megkegyelmezett, hasonlóképpen büntetés járna nekünk bűneinkért, de Isten felajánlja, hogy ennek ellenére megbocsát – el nem várható, jogosulatlan, meg nem érdemelt kegyelme által.

Uram, köszönöm neked a meg nem érdemelt kegyelemajándékot. Bocsásd meg bűneimet, áraszd rám irgalmadat, bár nem érdemlem meg. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy kegyelmedet biztosítod nekem vétkeim ellenére. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.06.
www.proverbs31.org


Hogyan juttassam uralomra a békét?
Samantha Reed

„És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben.” Kol 3,15a

Amennyire képes vagyok visszatolni az esőt a fellegekbe, ha égre emelem a kezeimet,
vagy elkapni a szivárvány végét, ha nagyon gyorsan futok felé,
vagy visszaszorítani a dagályt, ha nekifeszítem a lábam a tengerparton,
csak annyira tudom utolérni és megragadni a békességet.
Béke.
Amiért a világ harcol. Családok morzsolódnak szét. Emberek vonulnak magányba. Amiért hajlandók vagyunk kompromisszumokra, kegyes hazugságokra, bedőlünk tévés reklámoknak: Tied lesz… ha rászánod az időd, a pénzed, az életed…
Kergethetjük mindhiába, a békességet sosem kapjuk el. Addig nem, míg nem engedjük, hogy a fenti mondat elcsendesítsen. Ha belegondolunk a benne lévő igazságba, a vállunkat leeresztjük, az állkapcsunk feszülése lazul. Azt mondja ez az ige, hogy a békesség létezik, nagy mennyiségben, és bárki szabadon hozzáférhet. Engedjétek, hogy „a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben”.
Ha békét szeretnénk, váljunk Jézus Krisztus, a Béke tanítványává. Ez a kis mondat, hogy „a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben”, sok mindenre meg tud tanítani.
Mindenekelőtt arra, hogy lassítsunk. Az „uralkodjék” azt jelenti, hogy rohanó szívünk játszmájának irányítását adjuk át a „játékvezetőnek”. Mikor a körülmények felpörögnek, s minden erőnkkel azon vagyunk, hogy felvegyük a ritmust, ez a mondat másra int: állj meg, engedd be a békét a szívedbe. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy közeli kapcsolatba kerülünk Azzal, Aki a mi Békességünk.
Krisztus igazságos - Eszter bátorsága és Hámán veresége igazolja ezt (Eszter 7).
Krisztus helyrehozza a dolgokat, ahogy Jób hatalmas veszteségének és még nagyobb nyereségének története mutatja (Jób 42,7-17).
Krisztus betartja ígéreteit, ahogy ezt előre jelzett feltámadása is bizonyítja (Mt 28,1-10).
Krisztus ura a viharoknak, ezt tanúsítja a leállt szél, az elült hullámzás a tavon (Mk 4,35-41).
Időbe telik, míg szívünk megtanulja, hogy engedje a békességet uralkodni. A játékvezetők ritkán futnak be világra szóló karriert. Kemény edzések, sok tanulás tesz valakit jó bíróvá. Alacsonyabb kategóriájú meccseket vezet éveken át, mielőtt bajnoki mérkőzésekről ábrándozhatna.
Szívünket, agyunkat tanulásra kell fognunk. Az alacsonyabb kategóriájú helyzetekkel kezdjük. Tanítsuk meg szívünket békében maradni, amikor késésben vagyunk, amikor odaég az étel, amikor horzsolódások érnek, vagy koccanunk a kocsinkkal. Ezzel a gyakorlattal edzhetünk a nagy meccsekre, amikor a sürgősségit kell hívni, amikor megkapjuk a felmondó levelünket, amikor rágalomhadjárat indul ellenünk.
Felszólítjuk szívünket, hogy bízzon Krisztusban az apró dolgok terén, hogy így egyre jobban megismerjük, újra meg újra tanuljunk Róla. Így jutunk elegendő edzéshez, hogy ne csak higgyük, de tudjuk is, Urunkban bízni lehet: a nagy dolgokban, a köztes időszakokban - mindenben.
Minden hívásunk, Hozzá fordulásunk közelebb visz a biztonsághoz. Ha biztonságban érezzük magunkat, megszűnik az üldözés. És kezdetét veszi a béke.

Uram, Te vagy a Békességem. Taníts meg útjaidra, vezess el igazságodhoz. Segíts, hogy ellazítsam vállamat, összeszorított állkapcsomat, nyugtasd le mindig rohanó szívemet. Egyre közelebb akarok kerülni Hozzád, egyre jobban meg akarlak ismerni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.07.
www.proverbs31.org

Ő akkor is szeret
Micca Monda Campbell

Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” 1Jn 4,19

Már nem emlékszem, mit követett el a kisfiam. Csak arra emlékszem, hogyan reagált a férjem, Pat fegyelmezésére. Még sosem viselkedett így.
„Nem vagy az apukám!” – üvöltötte torkaszakadtából. „Gyűlöllek! Gyűlöllek!” – tette hozzá, mikor a sírástól lélegzethez jutott.
Döbbenten néztem kettejük érzelmi csatáját. Még sosem láttam Mitch-t ilyennek. Teljesen kifordult önmagából, a düh, a félelem és a fájdalom eluralkodott rajta. Egy apát már elveszített. Itt hagyta őt, meghalt. Hogyan bízhatna ebben az apában?
Pat letérdelt, és átkarolta a fiúnkat. Mitch tiltakozott. Anélkül, hogy elengedte volna, Pat nyugodt hangon beszélt hozzá: „Gyűlölhetsz, ha akarsz, én akkor is mindig szeretni foglak.” Küzdenie kellett, hogy a gyermek ne tudja kiszabadítani magát a karjai közül. „A fiam vagy, és az is maradsz. Nem hagylak el semmilyen körülmények között.”
Minden elhangzott szóval, amit Pat a fülébe súgott, mialatt szorosan magához szorította, Mitch félelme lassan olvadozni kezdett. Aztán egyszerre ellazult, és viszonozta apja ölelését.
Döntő pillanat volt ez mindnyájunknak. Abban a percben, még könnyes szemmel, rájöttünk, hogy Mitch tartózkodása megtört. Bízni kezdett az apjában, elfogadta a szeretetét, és viszonozni merte. Nem azért, mert Pat sokat játszott vele, nem azért, mert az apa szerepét töltötte be az életében. Azért engedett fel, mert megtapasztalta, hogy előbb szerették, akkor is szerették, amikor ő elutasította a szeretetet.
Pat mennyei Atyánkat tükrözte a kisfiúnknak, mikor megfogadta neki, hogy örökre szeretni fogja, és nem hagyja el. Pat azt mondta a gyermeknek, amit Atyánk mond nekünk: „Bármi történjék, én akkor is itt vagyok neked.”
Milyen gyönyörű szemléltetése volt ez alapigénknek: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” Mennyei Atyánk nem egy távoli, érzéketlen Isten. Közel van, odafordulhatunk hozzá bármilyen szükségünkben. Atyánk részt akar venni életünk minden kis darabkájában. Tudni akar örömeinkről, bánatainkról, és osztozni akar bennük. Mindenekelőtt pedig azt akarja, hogy tudjuk, szeret minket, és semmi olyat nem tudunk tenni, ami ezt megváltozatná.
Megszoktuk, hogy „atyának” fordítják a Bibliában a megfelelő szót, pedig fordíthatnánk édesapának, apának, apukának is. Sokak szívét melegség öntené el erre, mert földi apukájukra gondolnának. De talán te sosem fordulhattál földi édesapádhoz fájdalmaiddal, örömeiddel. Talán ahelyett, hogy szeretett volna, hogy mindig rendelkezésre állt volna, hiányzott az életedből, vagy nem törődött veled. Ha így történt, rá kellett jönnöd, hogy nem minden ember tud őszintén szeretni, és ez a rádöbbenés örök sebet ütött rajtad. Nagyon sajnálom, és azért imádkozom, hogy hinni tudj ebben az igazságban: függetlenül attól, mit tettél, vagy mit tettek veled mások, van egy mennyei Édesapád, akiért bárhol és bármikor kiálthatsz: „Apa! Apukám!”
Az Ő szeretetének nincsenek feltételei. Engedd, hogy Isten a karjaiba zárjon, elmossa minden félelmedet, aggódásodat, és a szívedbe súgja: „Itt vagyok neked, mindig, minden körülmények között.”

Uram, köszönöm feltétel nélküli szeretetedet. Adj kegyelmet, hogy abbahagyjam a kapálózást, és elfogadjam szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.08.
www.proverbs31.org

Merj bolond lenni
Nicki Koziarz

Boldog, aki az Urat féli, aki az ő útjain jár.” Zsolt 128,1

Milyenfajta bolond akarsz lenni? Egy ideje ezt kérdem magamtól.
A „bolond” szóról mindig Noé jut eszembe, egy ember, aki szenvedélyesen ragaszkodott az engedelmességhez, akkor is, ha bolondnak nézték.
Az 1Móz 6-ban Isten beszél Noénak a történelem legnagyobb árvizéről (6,17). Utasítást ad neki, hogy építsen egy masszív bárkát (6,14-16), és vigye fel rá a családját (6,18) valamint minden élőlényből kettőt-kettőt (6,19-20).
Az emberek azt hitték, Noénak elment az esze. Mekkora bolond, aki épít egy hatalmas hajót a szárazföld közepén, és megrakja mindenféle büdös állattal? Így gondolkoztak, míg egy felhő sem volt a láthatáron. El tudom képzelni, mennyi csípős megjegyzést, fájó csúfolódást kellett Noénak elviselnie.
Igen, Noé rettentő bolondnak látszott. Mindaddig, amíg fekete felhők nem kezdtek gyülekezni. Mindaddig, míg el nem eredt az eső, és esett, és esett. Mindaddig, míg az egész föld víz alá nem került.
Noé személyisége követésre sarkall, de utánozni őt engedelmességében, nagy kihívás.
Pár éve egy író-olvasó találkozón a szerző elmesélt egy történetet. Alig jelent meg a könyve, máris nagy siker lett. Pár héttel a megjelenés után kapott valakitől egy őszinte emailt.
Az illető hölgy megírta, hogy úgy egy évvel korábban érezte, hogy írnia kéne egy olyan könyvet, mint az, amelyik most jelent meg. Isten ugyanazokra az igékre, ugyanazokra a gondolatokra irányította a figyelmét, amiken ez a könyv is alapul. Ő viszont engedetlen volt, egyre halogatta a munkát, és most biztos benne, hogy Isten ennek a másik szerzőnek adta át a feladatot, hogy közvetítse üzenetét.
Nagyon furdalja most már a lelkiismeret, hogy nem írta meg a könyvet, bolondnak érzi magát.
A történetet hallva elgondolkodtam, hány alkalmat szalasztottam el Isten tervéből engedetlenség miatt. Bánkódtam, és én is bolondnak éreztem magam.
Az igazság az, hogy Istennek nincs szüksége rá, hogy mi bármit véghezvigyünk. Ő - velünk vagy nélkülünk - Isten, hatalmas uralkodó. De szeretné, ha részt vennénk terve végrehajtásában. Ajándékokat, tehetséget, képességeket adott nekünk, s egy nagyszerű, egyedi célt mindenki számára.
Fájdalmas ráébredni, hogy engedetlenségünkkel elszalasztunk valamit.
Az engedelmességhez való ragaszkodás gyakran igen kemény. Menet közben barátokat veszíthetünk el, kicsúfolhatnak, bolondnak tarthatnak bennünket. De végül is választhatunk: az engedelmesség bolondnak mutat mások szemében, vagy az engedetlenség miatt mi fogjuk magunkat később bolondnak érezni.
Melyik fajta bolond akarsz lenni?

Uram, olyan hálás vagyok, hogy mindig adsz újabb esélyt velünk kapcsolatos terved beteljesítésére. Bárcsak mától minden eddiginél inkább az ígéreteid és terveid szerint alakítanánk az életünket! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.09.
www.proverbs31.org


Bárcsak
T. Suzanne Eller

A vallásosság/kegyesség, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség.” 1Tim 6,6

Éltél már a „bárcsakok” világában?
Bárcsak több pénzem lenne, mennyivel könnyebb volna minden!
Bárcsak lefogynék 8 kilót, mennyivel boldogabb lennék!
Bárcsak felismernék a tehetségemet, mennyivel értékesebbnek érezhetném magam!

Nemrég a férjem munkában való előrehaladásáért imádkoztunk. Nemhogy válasz nem érkezett, de még azok az ajtók is becsukódtak, amikről azt hittük, nyitva állnak előtte. Ahogy telt az idő, kezdtek megjelenni a „bárcsakok”.
Bárcsak tudnánk a biztos irányt!
Bárcsak megvalósíthatnánk az álmot, amit Isten a szívünkbe ültetett!
Bárcsak, bárcsak, bárcsak…

Lassacskán ezek a ki nem mondott szavak átvették gondolkodásom irányítását. Az imádságomba is beférkőztek. Belopakodtak a férjemmel való kapcsolatomba.
Egyik nap Timothy Keller King’s Cross-át olvastam, mikor ezek a szavak ugrottak elém:
„A Biblia szerint az a fő bajunk, hogy személyiségünk felépítését valami Jézuson kívüli dologra alapozzuk. Arra, hogy sikeresek legyünk valamilyen területen, vagy egy adott kapcsolatra, vagy csak hogy felkeljünk és járjunk – állandóan azt mondjuk magunknak: ’Bárcsak ez vagy az lenne, teljesülne legmélyebb vágyam, s akkor minden rendben lenne’”.
Hirtelen magamra ismertem. A legmélyebb vágyam irányt váltott. Valaha Istenre áhítoztam, most a gondolkodásom és a tetteim akörül forogtak, ami hiányzott, ami nem volt az enyém. Amit nem tudtam irányítani.
Aznap este bevallottam férjemnek, hogy nemcsak arra kószáltam, ahol a bárcsakok élnek, de ott is maradtam. Ígéretet tettem, hogy ezentúl ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, amim nincs, arra fogok figyelni, azt fogom értékelni, amim van.
Van, mit ennünk. Van hol laknunk. Meleg van az otthonunkban. Köszönöm Neked, Atyám.
Ma karomban tarthattam az unokámat. Láttad, milyen édesen mosolygott? Örömöm lelem benne, Uram.
A nappaliban ülünk a férjemmel, s nagyokat nevetünk. Köszönöm Neked a vidámságot.
Ma és minden nap Tied vagyok, Jézus. Te több vagy, mint elég.

A hívő ember elégedettsége nem passzív. Cselekvő hit abban, hogy Isten elég. Te meg én azért érezzük jól magunkat, mert legmélyebb vágyaink nem kötődnek a fogyáshoz, a karrierhez, egy kapcsolathoz vagy az elismertséghez. Ha mégis úgy érzed, hogy a bárcsakok világában élsz, próbálj meg átváltani, ne a vágyaiddal foglalkozz, hanem vedd számba, amid van, és adj érte hálát Istennek.

Uram, hiszem, hogy Te elég vagy, Te jó vagy. Te vagy a létszükségletem. Személyiségemet Rád alapozom, örömömet Benned találom. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.12.
www.proverbs31.org

Remény, amibe kapaszkodhatsz
Micca Monda Campbell

Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Remélj Istenben, mert még dicsőíteni fogom, szabadítómat és Istenemet!” Zsolt 42,12

Férjem könyvelő egy ipari cégnél, amit súlyosan érintett a mostani válság. Mikor esténként Pat belép az ajtón, homlokán aggodalmat látok, válla a felelősség súlya alatt görnyed.
„Mi lesz, ha…?” kérdések gyötrik. Mi lesz, ha csődbe megy a cég? Mi lesz, ha nem talál más munkát? Mi lesz, ha ki kell vennünk a gyerekeket a főiskoláról, ha el kell adnunk az autót vagy a házat? A havi mérlegkészítéskor Pat kétségbeesése hónapról hónapra egyre mélyül. Sajnos, tudjuk jól, nincs egyedül.
Mindenütt válságban élnek az emberek. Nagymérvű elbocsátások, bezárások, csődbe ment bankok – sokan élnek reményvesztetten. Könnyű átadni magunkat az aggodalomnak, könnyű a férjemnek, nekem… neked?
A nehéz idők nemcsak megingatták a reményemet, de fel is nyitották a szememet arra, hogy gyakran nem a megfelelő dologban reménykedem. Néha azért kell csalódnom, mert reményemet anyagi dolgokba, pénzbe, munkába vagy talán a sikerbe vetettem.
Pál apostol mást állít, szerinte a Krisztusba vetett remény nem csal meg (Róm 5,5). És ez egy olyan ember tanácsa, akinek számtalanszor volt alkalma az elkeseredésre. Számtalanszor volt éhes, kifosztották, hajótörést szenvedett, megverték, bebörtönözték. Mégis, ahelyett, hogy elvesztette volna a reményt, bátorította a lelkét, mint a zsoltáros a fenti igeversben. Kizárólag Istenbe vetették a reményüket mindketten. Akárhogyan alakult az életük, nem csalódtak.
Életünk során elveszthetjük a reményt, de a reménység Istene nem veszít el minket. Ilyenkor különösen fontos, hogy erősen kapaszkodjunk a 2Kor 4,8 igazságába: „Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk.”
Körülvehet a baj, de nem vagyunk egyedül. Mikor a kétség csapdába ejt, jusson eszünkbe, hogy van Segítőnk, van Támaszunk. Isten a mi reményünk. Ne rettegjünk, ne gyötrődjünk, ne érezzünk bizonytalanságot, tehetetlenséget a jövőnkkel kapcsolatban. Ő megígérte, hogy megszabadít.
A reménytelenség oszladozni kezd, ha odafigyelünk Krisztus tanácsára: „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világ sok bajt okoz nektek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33). Jézus szavai szerint jöhetnek anyagi válságok, megromolhat az egészségünk, fellázadhatnak gyermekeink, meghalhatnak szeretteink – de Ő mindezt legyőzte. Krisztus nagyobb minden bajnál, ami érhet.
Most Pattel azon dolgozunk, hogy megszabaduljunk a gondtalan élet illúziójától. Sérült világunkban nincs ilyen. A fájdalom és baj nélküli élet vágya: rossz helybe vetett reménység. Isten sosem ígérte, hogy mindig boldogok és egészségesek leszünk. Nem. Ő azt ígérte, hogy ha bizalmunkat Belé vetjük ellenséges körülmények között is, nem fogunk csalódni. Nos, barátnőm, ez egy olyan remény, amibe belekapaszkodhatunk.

Uram, elegem van, többé nem vetem reménységemet emberekbe, dolgokba, pozíciókba. Mától kizárólag Benned reménykedem. Ha a körülmények nem változnak is, bízom Benned, hogy eltöltesz békességeddel, és megadod az erőt, amire szükségem van. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.14.
www.proverbs31.org

2012. június 10., vasárnap

Lélekerősítő levelek 86


A gyakorlat mindig mesterré tesz?
Karen Ehman

Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” Róm 12,13

„Semmi baj, lustaság. Próbáld újra. Ne feledd: ’gyakorlat teszi a mestert’”.
A Kicsik Ligája baseballedzője próbálta így bátorítani a fiamat, mikor az megint nem kapta el a labdát. Nem Mike edző volt az egyetlen felnőtt, akinek a szájából gyermekeim ezt a bölcsességet hallhatták. Kislányom hegedűtanárnője ugyanezzel a mondattal sarkallta több órás gyakorlásra a növendékeit. S a bibliatanáruk is feliratkozott az ősi tanács terjesztőinek listájára.
A tanítók az olvasás vagy a szorzótábla gyakorlására serkentik a nebulókat, a munkájukhoz szükséges készségeik fejlesztését célzó gyakorlásra ösztönzik a főnökök a beosztottakat, s melyik zongoratanonc nem hallotta tanára szájából újra meg újra: „gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!”?
De igaz-e, hogy a gyakorlás eredménye mindig a tökéletesség?
A Római Levélbe rejtve Isten egy kétszavas rövid üzenetet küld nekünk: „gyakoroljátok a vendégszeretetet” – de szó sincs benne mesterfokozatról vagy tökéletességről.
Mégis, valljuk be, hogy már maga a „vendégszeretet”, vagy ahogy manapság mondjuk „vendéglátás” szó is pánikot ébreszt, mert a tökéletesség igényét kapcsoljuk hozzá. Szemünk előtt magazinba való lakásdíszítés, szemkápráztató ínyencfalatok, patyolattisztaság, elbűvölő otthonok jelennek meg.
De fontos tökéletesnek lennünk – nekünk, az otthonunknak, az ételeinknek – ahhoz, hogy gyakorolhassuk a vendéglátást?
Mikor a Bibliát tanulmányozom, amellett, hogy eltöprengek azon, mit mond egy-egy ige, arra is szeretek felfigyelni, hogy mi hiányzik a mondatból. A mai alapigénkből is hiányzik sok minden. Nem azt mondja, hogy „Ti, akiknek tágas, lenyűgöző otthonaitok vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet”. Meg azt sem, hogy „Ti, konyhaművész lányok, akik leköröznétek a tévék sztárséfjeit, hívjatok vendégségbe másokat”.
Nem feltétel a lakás tisztasága, a dekoráció a falakon vagy a fakanálforgatás művészete. Egyetlen kérés: gyakoroljátok.
A „gyakorlás” szó jelentése: „egy művelet ismételt vagy rendszeres végzése a jártasság fejlesztése érdekében”. Nem tökéletességről beszél, csak fejlődésről.
Hálás vagyok azért, mert fiatalasszony koromban csak fejlődést vártak el tőlem, mialatt háziasszonyi teendőimet gyakoroltam, és nem tökéletességet. Lényegében nulláról indultam, tudtam, hogyan kell vizet forralni és megpirítani a kenyeret. Isten sem kereste nálam a tökéletességet ezen a téren, hisz úgysem találta volna meg. Nem az otthonom állapotát figyelte, hanem a lelkemét.
Úgy húsz évvel ezelőtt végre nagyot nyeltem, elrebegtem egy imát, és megnyitottam az otthonomat s a szívemet a vendégeknek. Gyakorlásomnak megvolt az eredménye. Tippeket kaptam, trükköket tanultam, hogyan kell szebbé tenni egyszerű ötletekkel az otthonomat, hogyan lehet fenntartani a viszonylagos rendet, s elkészítettem jó néhány könnyű, ízletes ételt a vendégeknek.
Előfordult, hogy túlpirult a csirke, hogy érdeklődő pókok figyelték a sarokból a beszélgetésünket, vagy össze kellett szednem a vasalatlan ruhát a fotelről, hogy a vendég leülhessen. A bejelentett vendégségre fel tudunk készülni, kitakarítunk, s készítünk valami finomat. De a váratlan látogatásokra is nyitottaknak kell lennünk, merjük beengedni életet tükröző otthonunkba a vendéget, ne szégyelljük azzal kínálni, ami mindig van otthon – pizzával, fagylalttal a fagyasztóból, keksszel a kamrából vagy zsíros kenyérrel.
Isten szándéka a vendégszeretettel, hogy áldást adjunk másoknak, de gyakran mi magunk leszünk megáldottak. Csatlakozz hozzám, nyissuk meg otthonunkat és szívünket a vendégek előtt. Még ha a gyakorlással otthonunk, főzőtudományunk, mi magunk nem leszünk is tökéletesek, de szívek fognak összekapcsolódni, egymás életét fogjuk megérinteni, mialatt szolgáljuk azokat, akiket Isten elénk hoz az úton. Tedd fel a teavizet! Közeledik a vendég.

Uram, bocsásd meg, hogy néha nem merek vendégül látni másokat. Segíts, hogy engedelmeskedjem kérésednek, fogadjam és szolgáljam a többieket, tudva, hogy nem a tökéletességet várod el, csak a gyakorlást. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.27.
www.proverbs31.org

Nem vagyunk mások
T. Suzanne Eller

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok viselni.” 1Kor 10,13

„Csak egy kicsit jól érzem magam – mondta. – Miért baj az?”
Legszívesebben levetítettem volna neki az utat lefelé a lejtőn – egy hetet, egy hónapot, öt évet.
Valamiért nem vette észre, amit körülötte mindenki látott. Készakarva hozott olyan döntéseket, amik egyértelműen a pusztulás útjára vezetik. Azt mondta, jól érzi magát. Olyasmit él át, amit már nagyon régen nem tapasztalt.
Ám ez ugyanakkor a mindennapi életét – amit majd vissza fog sírni, mikor már nem lesz az övé – teherré, nyűggé tette. Amit valaha értékesnek tartott, most értéktelennek tűnt, eldobnivalónak.
Éreztél-e már erős kísértést, próbáltad-e már igazolni magad előtt téves döntéseidet?
Flörtölni. Mi rossz van abban?
Megosztani valakivel legbensőbb gondolataidat, érzéseidet. Ha egyszer otthon senki se figyel rám.
Kockáztatni. Nem fog kiderülni.
Emlékszem, egyik este csak feküdtem a férjem mellett. Gondja volt a munkájával egy ideje, és ez egész lényét megváltoztatta. A régi Josh eltűnt, egy hallgatag ember lépett a helyére.
Kísértést éreztem.
Hogy haragudjam.
Hogy megrémüljek.
Hogy összezavarodjam a tehetetlenségtől.
Egyre erősödtek negatív érzéseim. De tudtam, ha szabadjára engedem őket, elvész minden békesség a szívemből. Tapasztaltam már, hová vezet, ha engedünk a kísértésnek, tudtam, hogy valamin sürgősen változtatni kell.
Akkor este átkaroltam alvó férjemet, és imádkoztam érte. Aztán imádkoztam magamért. „Atyám, kérlek, változtasd meg az érzéseimet. Adj együttérzést. Segíts, hogy tudjam őt átszeretni ezen a nehéz időszakon. Mutasd meg, mit tehetnék.”
Lehet, te is ismersz valakit, aki megadta magát a kísértésnek, és most azt mondod: „Velem ez sosem történik meg.”
Ne hidd. Nem vagyunk mások. Senki sem immunis a kísértésre. Aki így gondolkozik, elfelejti, ki az, aki kísért minket, és miért.
Sátán ártani akar, és nemcsak nekünk, de azoknak is, akiket szeretünk. Gyakran csak mikor már a mocsárban fuldoklunk, akkor vesszük észre, hogy az ellenség eltávolított mindentől, ami azelőtt fontos volt nekünk, és ami most is a legfontosabb.
Jó hír, hogy van szabadulás.
Akkor este Isten elvezetett Önmagához. Az imádkozáshoz. Az imádság pedig a reményhez. Sikerült megtennünk az első lépést a férjemmel – együtt. Aztán mialatt tovább haladtunk, a férfi, akit szeretek, akit mindig szerettem, visszatért, házasságunk megújult, szerelmünk újra lángra lobbant.
Talán útkereszteződéshez vezetett a kísértés?
Állj meg. Ne menj tovább a megkezdett úton. Van lehetőséged dönteni, van másik út, ami a helyes irányba vezet.

Uram, felajánlom neked az érzéseimet. Imádkozom a házasságomért, mindazért a jóért, amit Te adhatsz férjemnek és családunknak. Végül imádkozom magamért is. Segíts, hogy Téged kövesselek, és ne a kísértést. Köszönöm, hogy mindig elkészíted a szabadulás útját. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.28.
www.proverbs31.org


Anya tükörben
Karen Ehmann

„… az asszonyok meg tiszteljék férjüket.” Ef 5,33

Sose felejtem el azt a napot, mikor megláttam magam a tükörben. Hiába telt el azóta több mint tíz év, a kép még mindig élénken él bennem. Szomorúan vallom be, nem hízelgő, amit látok. Hatéves kislányom és hároméves kisfiam a gyerekszobában játszott. Épp a nappalin haladtam át, hogy megnézzem, ébredezik-e már a pici a délutáni alvásából. Nos, akkor pillantottam meg.
Ahogy közeledtem a gyerekszobához, hallottam, hogy Mackenzie emelt hangon Mitchell értésére adja nemtetszését. Azokat a bizonyos egymásra illeszthető, színes, műanyag építőkockákat Mitchell nem úgy rakta össze, ahogy nővére szerette volna. Ahogy az ajtóhoz értem, kislányom éles hangon épp ezt kiáltotta: „Nem Mitchell. Nem úgy kell! Ó, add ide nekem! Akinek egy csöpp esze van, az tudja, hogy nem úgy kell, hanem így. Semmit se vagy képes rendesen megcsinálni?” Bár a szavai bántóak voltak, nem is azok hatottak rám annyira, hanem a hangsúly, a csípős, leereszkedő tónus, ahogy kimondta őket. Nem hagyhattam annyiban.
Beléptem az ajtón, és klasszikus anyapózban – kéz a csípőn, mutatóujj kinyújtva, a gyermek teljes neve hangsúlyozva – nekimentem: „Mackenzie Leith Ehman! Ifjú hölgy, nehogy meghalljam még egyszer, hogy így beszélsz az öcséddel!” Még csak fel se nézett a kockákról, ahogy nyugodt hangon válaszolt: „Miért ne, Anyu? Te is mindig így beszélsz apuval.”
Hoppá! A gyerekeim gyakran szolgálnak megnyilvánulásaim fájdalmasan hiteles tükréül. Kislányom aznapi vétke eltörpült amellett, amit elképzeltem, hogy megtapasztaltak gyermekeim az apjukkal való tiszteletlen viselkedésemben. Elvonultam, sírtam, imádkoztam, megint sírtam. Elmeséltem a férjemnek, mi történt. Elmeséltem a kismamák bibliakörében. Kiderült, nem én vagyok az egyetlen, akinek élő tükre van otthon. Sokszor ráismerhetünk magunkra gyermekeink hanghordozásában, viselkedésében. Megfogadtuk együtt, hogy nagyon fogunk vigyázni, hogyan beszélünk, hogyan viselkedünk. Persze, rájöttünk, hogy ezt könnyebb mondani, mint megtartani.
Gyakran feltételezzük magunkról, hogy „tiszteljük” férjünket, ahogy mai alapigénk tanítja. De ez csak azért van, mert nem ismerjük eléggé a szó jelentését. Ha beleolvasunk a Kibővített Bibliába, ahol egy-egy kifejezés teljes jelentésmezeje megtalálható, jobban megértjük, mit takar a „tiszteljék” elvárás: „észreveszi, figyelembe veszi, megbecsüli, előnyben részesíti, hódolattal néz rá, nagyra tartja; alkalmazkodik hozzá, dicséri, nagyon szereti és csodálja”. Huhh! Nem csoda, hogy Isten azt kívánja, hogy egy házasság élethosszig tartson. Ennyi időre lehet szükségünk, hogy mindezeket a hozzáállásokat elsajátítsuk…
Sok idő eltelt már azóta, hogy megláttam rút ábrázatomat akkor abban a tükörben. Még mindig küzdenem kell az éles nyelvemmel, ki-kimondok hirtelen indulatból olyasmit, ami bántó. De ma már gyermekeim fel vannak jogosítva, hogy rám szóljanak, ha ez előfordul. Sosem szabad elfelejtenünk nekünk, anyáknak, hogy kicsi és kevésbé kicsi szemek figyelnek, és gyakran utánozzák azt, amit látnak. A te tükröd mit mutat?

Uram, kérlek, bocsásd meg, hogy szavaimat, viselkedésemet, cselekedeteimet néha a tiszteletlenség fegyvereiként használtam férjemmel szemben. Erősíts meg, és tégy alkalmassá, hogy életem mintául szolgálhasson, az istenes életet élő feleség mintájául. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2007.04.04.
www.proverbs31.org

Be nem teljesült vágyak
Lysa TerKeurst

Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és ő megjutalmazza azokat, akik keresik őt.” Zsid 11,6

Áhítoztál-e már annyira valami után, hogy belefájdult a szíved, ha csak rá gondoltál? Annyival jobb lenne az életed, ha megkapnád.
Boldogabb lennél.
Elégedettebb.
Teljesebb lenne az életed.
Kielégítőbb.
Nyugodtabb.
Elképzeljük magunkban, hogy miénk az a dolog, az az ember, az a lehetőség. És ettől minden megszépül, minden jobb lesz. Akkor miért nem teljesíti Isten szívünk vágyát?
Mert azt akarja, hogy eresszük el, és adjuk át neki.
Hmm.
Nem ilyen válaszra vártunk. Miért hagyja Isten, hogy itt fájjon bennem a vágy, és nem tesz semmit, hogy kielégüljön? Megtehetné. Képes lenne rá. Ha mégsem teszi, az nem szép tőle. Nem jó. Idegesítő.
Könnyű lehangolódni, ha mindig visszautasítanak.
Reménykedünk, hogy valami be fog következni. Megtaláljuk az igazit. Megkapjuk a munkát. Meggyógyulunk végre. Esélyt kapunk. Helyre jön egyik családtagunk élete. És újra meg újra csalódnunk kell. Ilyenkor könnyen lejtőre kerülünk. El kezdünk távolodni Istentől, mert úgy érezzük, megbántott.
Ez történt, mikor a férfi, akinek a felesége akartam lenni, közölte, hogy találkozott az igazival. Ez történt, mikor mégsem vettek fel az állásra, amitől anyagi gondjaim megoldását vártam. Ez történt, mikor a fiunk nem jutott be abba az alapítványi iskolába, amit kiszemeltünk neki, ami tökéletesen illett volna hozzá.
Minden ilyen esetben dönthettem: hagyom, hogy emésszen a be nem teljesült vágy, vagy bízom Isten akaratában, és megnyugszom.
A bizalom felajánlásaként adjuk át Istennek azt, amitől könnyen elcsüggednénk. „Feladhatjuk”vágyunkat, de nem csüggedt önmegadással, hanem fel, Isten kezébe: „Történjék bárhogyan, elfogadom a válaszodat, Uram, és bizalommal indulok tovább.”
Gondoljunk a Szentírás ígéretére: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és ő megjutalmazza azokat, akik keresik őt” (Zsid 11,6).
Bizony, néha annyira keresem vágyam teljesülését, hogy megfeledkezem arról, hogy Istent keressem. De akkor elmarad a jutalom is. Pedig az Ő jutalma az egyetlen dolog, ami ki tudja tölteni a bennem lévő űrt.
Igen, még mindig küzdök a be nem teljesült vágyakkal.
De ma már ritkábban, mint tegnap.
És ez jó. Nem könnyű, de jó.

Uram, abba akarom hagyni vágyam kergetését, hogy több erőt, nagyobb figyelmet fordíthassak a Te keresésedre. Eleresztem, nem ragaszkodom hozzá. Áldalak, Uram, önmagadért, és azért, amit adni fogsz, hogy kitöltse a hiányt, amit vágyam eleresztése okoz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.01.
www.proverbs31.org


Alakítsd ki önmagad
Wendy Blight

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Ef 2,10

„Alakítsd ki önmagad egy igazi művész keze és szeme által.”
Ahogy becsuktam magam mögött a váróterem ajtaját, ezt a mondatot láttam meg először. Egy plasztikai sebész reklámja volt. Tudtam, hogy ez az orvos olyasmire utal, ami minden nő vágya: hogy szép legyen, hogy szeressék, hogy elfogadják.
Legtöbb nő számára ez csak vágy marad. Nem látjuk szépnek, értékesnek magunkat. Ha tükörbe nézünk, csak a szeplőket látjuk. Hagyjuk, hogy mások határozzanak meg minket. Néha a kultúránk. De legtöbbször épp azok, akiket szeretünk: szüleink, barátaink, házastársunk. Szavaik hatására elhisszük, hogy értéktelenek, haszontalanok vagyunk emberként, nőként, akár Isten gyermekeként is.
Pedig Isten erősnek és szépnek alkotott minket, isteni tervet készített mindegyikünknek még a születésünk előtt. Egyedül Istennek van joga arra, hogy kialakítson, meghatározzon minket. Senki másnak.
Egyetlen igazi művész van, s az ő neve Isten.
Isten az alkotó.
Miután elolvastam azt a reklámot, égető vágyat éreztem arra, hogy összeszedjem, mi is az, ami meghatározza egy nő igazi egyéniségét. Az Igazság, amit Isten igéjében találtam, erőteljes volt, életalakító. Feltehettem volna a gyűjteményemet a fürdőszoba ajtajára is, de úgy döntöttem, inkább megosztom veled.
Íme, ilyen vagy:
- Isten a saját képére alkotott (1Móz 1,27).
- Csodálatosnak alkotott (Zsolt 139,14).
- Értékes vagy Teremtőd szemében (Iz 43,4).
- Megváltott és megbocsátott neked (Ef 1,7).
- Új teremtmény lettél Krisztusban (2Kor 5,17).
- Isten előtt szent és feddhetetlen vagy (Ef 1,4; 1Kor 1,30).
- Isten kiválasztott (1Pét 2,9).
- Isten remekműve vagy (Ef 2,10).
- Célja van annak, hogy megteremtett Isten, jótettek várnak rád Isten országában (Ef 2,10).
Rólad van szó, te vagy Isten alkotása – szépnek és erősnek, egyedi terv szerint, sajátos céllal alkotott.
Nem akarom, hogy úgy hajtsd ma este álomra a fejedet, hogy ne tudd, ki vagy te Krisztusban. Imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg neked, ki vagy – nem a szüleid, a házastársad, a gyermekeid, a barátaid vagy a világ szemében, hanem hogy ismerd meg, ki vagy te ATYÁD SZEMÉBEN!

Uram, köszönöm, hogy Te vagy az Alkotóm. Köszönöm, hogy Benned, és csak Benned, megtalálom igazi önmagamat. Atyám, nyisd fel a szememet, hogy megláthassam, ki vagyok Benned. Segíts, hogy minden igazság, amit ma tanultam, életem valóságává váljon. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.02.
www.proverbs31.org


Vegyük észre őket
LeAnn Rice

Egymás terhét hordozzátok, így teljesítitek Krisztus törvényét.” Gal 6,2

Meg tudom számlálni az ujjaimon, hányszor zuhanyoztam Ron életének utolsó hónapjaiban. Férjem a nappaliban felszerelt kórházi ágyhoz volt kötve, állandó morfiuminfúzión, aminek a tűjét igyekezett kirángatni a karjából, valahányszor zavarodottan felébredt. Hároméves volt a kisfiunk, akinek egyik kedvenc foglalatossága az volt, hogy amit talált, bedobta a vécékagylóba, és kevergette. Egyikükről sem vehettem le a szememet.
De tisztálkodnom kellett, és fogat mosnom. Muszáj volt élelmiszert vásárolni, etetni az éhes szájakat, kifizetni a számlát, kivinni a szemetet a kukába. Naponta többször a fürdőszobába kell menni. Mások segítségére szorultam, hogy mindezeket elvégezzem.
Hetente egyszer egy hospice-önkéntes jött Ronhoz, azalatt le tudtam zuhanyozni, és aludtam egyet. Édesanyám és a nővérem hetente többször elvitték Nicket, hogy ne kelljen végignéznie az apjával történő dolgokat, amiket egy kisgyermeknek nem lenne szabad látnia. Néha meglátogatott egy-egy barát vagy rokon, de inkább távol maradtak, túl gyötrő volt számukra látni szeretett Ronjuk gyors leépülését.
Megértettem őket. Tényleg.
De nagyon nehéz volt.
Egyedül voltam, tehetetlenül.
Éhes voltam, fáradt és koszos.
És közben néztem, ahogy életem szerelme minden nap meghal egy kicsit.
Nem adnám semmiért a Ronnal töltött utolsó időszakot. Nem akartam, és nem is engedtem volna, hogy más gondozza. A szeretet erőt adott, Isten maga hordozott, amikor már nem maradt energiám. Bár ragaszkodtam a gondozói szerephez, nagyon nehéz volt, tele kihívásokkal.
Ismersz valakit, aki krónikus, gyógyíthatatlan beteg hozzátartozóját ápolja, vagy gondozza idős apját vagy anyját, kisgyermekét?
Ahogy mai alapigénk a galatákhoz írt levélből int, legyünk együttérzőek, szeressük egymást, és hordozzuk egymás terheit. Mikor ezt Jézus nevében megtesszük, az Ő szeretetét közvetítjük a másik felé. Ez a mi felelősségünk, keresztényeké. És a mi előjogunk.
Hadd biztassalak szívből, olyanból, amely átélte ezt a helyzetet. Vedd észre azokat, akik ápolnak, gondoznak valakit. Szeresd őket. Biztasd őket. Légy Krisztus keze, ahogy segítesz megemelni a terhét valakinek, aki már nagyon elfáradt.

Uram, kérlek, add, hogy a Te szemeiddel nézzek körül, és vegyem észre a környezetemben a küszködő gondozókat, ápolókat. Erősíts meg, és szerelj fel, hogy segíteni tudjak a terhek cipelésében. Segíts észrevennem, mikor tudok valóban segíteni, és mikor okozok gondot azzal, hogy segíteni akarok. Mutasd meg, hogyan tudnék változást, biztatást vinni mások életébe, hogyan tudnám megosztani a szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.05.
www.proverbs31.org