Lélekerősítő levelek 86

A gyakorlat mindig mesterré tesz?
Karen Ehman

„Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” Róm 12,13

„Semmi baj, lustaság. Próbáld újra. Ne feledd: ’gyakorlat teszi a mestert’”.
A Kicsik Ligája baseballedzője próbálta így bátorítani a fiamat, mikor az megint nem kapta el a labdát. Nem Mike edző volt az egyetlen felnőtt, akinek a szájából gyermekeim ezt a bölcsességet hallhatták. Kislányom hegedűtanárnője ugyanezzel a mondattal sarkallta több órás gyakorlásra a növendékeit. S a bibliatanáruk is feliratkozott az ősi tanács terjesztőinek listájára.
A tanítók az olvasás vagy a szorzótábla gyakorlására serkentik a nebulókat, a munkájukhoz szükséges készségeik fejlesztését célzó gyakorlásra ösztönzik a főnökök a beosztottakat, s melyik zongoratanonc nem hallotta tanára szájából újra meg újra: „gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!”?
De igaz-e, hogy a gyakorlás eredménye mindig a tökéletesség?
A Római Levélbe rejtve Isten egy kétszavas rövid üzenetet küld nekünk: „gyakoroljátok a vendégszeretetet” – de szó sincs benne mesterfokozatról vagy tökéletességről.
Mégis, valljuk be, hogy már maga a „vendégszeretet”, vagy ahogy manapság mondjuk „vendéglátás” szó is pánikot ébreszt, mert a tökéletesség igényét kapcsoljuk hozzá. Szemünk előtt magazinba való lakásdíszítés, szemkápráztató ínyencfalatok, patyolattisztaság, elbűvölő otthonok jelennek meg.
De fontos tökéletesnek lennünk – nekünk, az otthonunknak, az ételeinknek – ahhoz, hogy gyakorolhassuk a vendéglátást?
Mikor a Bibliát tanulmányozom, amellett, hogy eltöprengek azon, mit mond egy-egy ige, arra is szeretek felfigyelni, hogy mi hiányzik a mondatból. A mai alapigénkből is hiányzik sok minden. Nem azt mondja, hogy „Ti, akiknek tágas, lenyűgöző otthonaitok vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet”. Meg azt sem, hogy „Ti, konyhaművész lányok, akik leköröznétek a tévék sztárséfjeit, hívjatok vendégségbe másokat”.
Nem feltétel a lakás tisztasága, a dekoráció a falakon vagy a fakanálforgatás művészete. Egyetlen kérés: gyakoroljátok.
A „gyakorlás” szó jelentése: „egy művelet ismételt vagy rendszeres végzése a jártasság fejlesztése érdekében”. Nem tökéletességről beszél, csak fejlődésről.
Hálás vagyok azért, mert fiatalasszony koromban csak fejlődést vártak el tőlem, mialatt háziasszonyi teendőimet gyakoroltam, és nem tökéletességet. Lényegében nulláról indultam, tudtam, hogyan kell vizet forralni és megpirítani a kenyeret. Isten sem kereste nálam a tökéletességet ezen a téren, hisz úgysem találta volna meg. Nem az otthonom állapotát figyelte, hanem a lelkemét.
Úgy húsz évvel ezelőtt végre nagyot nyeltem, elrebegtem egy imát, és megnyitottam az otthonomat s a szívemet a vendégeknek. Gyakorlásomnak megvolt az eredménye. Tippeket kaptam, trükköket tanultam, hogyan kell szebbé tenni egyszerű ötletekkel az otthonomat, hogyan lehet fenntartani a viszonylagos rendet, s elkészítettem jó néhány könnyű, ízletes ételt a vendégeknek.
Előfordult, hogy túlpirult a csirke, hogy érdeklődő pókok figyelték a sarokból a beszélgetésünket, vagy össze kellett szednem a vasalatlan ruhát a fotelről, hogy a vendég leülhessen. A bejelentett vendégségre fel tudunk készülni, kitakarítunk, s készítünk valami finomat. De a váratlan látogatásokra is nyitottaknak kell lennünk, merjük beengedni életet tükröző otthonunkba a vendéget, ne szégyelljük azzal kínálni, ami mindig van otthon – pizzával, fagylalttal a fagyasztóból, keksszel a kamrából vagy zsíros kenyérrel.
Isten szándéka a vendégszeretettel, hogy áldást adjunk másoknak, de gyakran mi magunk leszünk megáldottak. Csatlakozz hozzám, nyissuk meg otthonunkat és szívünket a vendégek előtt. Még ha a gyakorlással otthonunk, főzőtudományunk, mi magunk nem leszünk is tökéletesek, de szívek fognak összekapcsolódni, egymás életét fogjuk megérinteni, mialatt szolgáljuk azokat, akiket Isten elénk hoz az úton. Tedd fel a teavizet! Közeledik a vendég.

Uram, bocsásd meg, hogy néha nem merek vendégül látni másokat. Segíts, hogy engedelmeskedjem kérésednek, fogadjam és szolgáljam a többieket, tudva, hogy nem a tökéletességet várod el, csak a gyakorlást. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.27.
www.proverbs31.org

Nem vagyunk mások
T. Suzanne Eller

„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok viselni.” 1Kor 10,13

„Csak egy kicsit jól érzem magam – mondta. – Miért baj az?”
Legszívesebben levetítettem volna neki az utat lefelé a lejtőn – egy hetet, egy hónapot, öt évet.
Valamiért nem vette észre, amit körülötte mindenki látott. Készakarva hozott olyan döntéseket, amik egyértelműen a pusztulás útjára vezetik. Azt mondta, jól érzi magát. Olyasmit él át, amit már nagyon régen nem tapasztalt.
Ám ez ugyanakkor a mindennapi életét – amit majd vissza fog sírni, mikor már nem lesz az övé – teherré, nyűggé tette. Amit valaha értékesnek tartott, most értéktelennek tűnt, eldobnivalónak.
Éreztél-e már erős kísértést, próbáltad-e már igazolni magad előtt téves döntéseidet?
Flörtölni. Mi rossz van abban?
Megosztani valakivel legbensőbb gondolataidat, érzéseidet. Ha egyszer otthon senki se figyel rám.
Kockáztatni. Nem fog kiderülni.
Emlékszem, egyik este csak feküdtem a férjem mellett. Gondja volt a munkájával egy ideje, és ez egész lényét megváltoztatta. A régi Josh eltűnt, egy hallgatag ember lépett a helyére.
Kísértést éreztem.
Hogy haragudjam.
Hogy megrémüljek.
Hogy összezavarodjam a tehetetlenségtől.
Egyre erősödtek negatív érzéseim. De tudtam, ha szabadjára engedem őket, elvész minden békesség a szívemből. Tapasztaltam már, hová vezet, ha engedünk a kísértésnek, tudtam, hogy valamin sürgősen változtatni kell.
Akkor este átkaroltam alvó férjemet, és imádkoztam érte. Aztán imádkoztam magamért. „Atyám, kérlek, változtasd meg az érzéseimet. Adj együttérzést. Segíts, hogy tudjam őt átszeretni ezen a nehéz időszakon. Mutasd meg, mit tehetnék.”
Lehet, te is ismersz valakit, aki megadta magát a kísértésnek, és most azt mondod: „Velem ez sosem történik meg.”
Ne hidd. Nem vagyunk mások. Senki sem immunis a kísértésre. Aki így gondolkozik, elfelejti, ki az, aki kísért minket, és miért.
Sátán ártani akar, és nemcsak nekünk, de azoknak is, akiket szeretünk. Gyakran csak mikor már a mocsárban fuldoklunk, akkor vesszük észre, hogy az ellenség eltávolított mindentől, ami azelőtt fontos volt nekünk, és ami most is a legfontosabb.
Jó hír, hogy van szabadulás.
Akkor este Isten elvezetett Önmagához. Az imádkozáshoz. Az imádság pedig a reményhez. Sikerült megtennünk az első lépést a férjemmel – együtt. Aztán mialatt tovább haladtunk, a férfi, akit szeretek, akit mindig szerettem, visszatért, házasságunk megújult, szerelmünk újra lángra lobbant.
Talán útkereszteződéshez vezetett a kísértés?
Állj meg. Ne menj tovább a megkezdett úton. Van lehetőséged dönteni, van másik út, ami a helyes irányba vezet.

Uram, felajánlom neked az érzéseimet. Imádkozom a házasságomért, mindazért a jóért, amit Te adhatsz férjemnek és családunknak. Végül imádkozom magamért is. Segíts, hogy Téged kövesselek, és ne a kísértést. Köszönöm, hogy mindig elkészíted a szabadulás útját. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.28.
www.proverbs31.org


Anya tükörben
Karen Ehmann

„… az asszonyok meg tiszteljék férjüket.” Ef 5,33

Sose felejtem el azt a napot, mikor megláttam magam a tükörben. Hiába telt el azóta több mint tíz év, a kép még mindig élénken él bennem. Szomorúan vallom be, nem hízelgő, amit látok. Hatéves kislányom és hároméves kisfiam a gyerekszobában játszott. Épp a nappalin haladtam át, hogy megnézzem, ébredezik-e már a pici a délutáni alvásából. Nos, akkor pillantottam meg.
Ahogy közeledtem a gyerekszobához, hallottam, hogy Mackenzie emelt hangon Mitchell értésére adja nemtetszését. Azokat a bizonyos egymásra illeszthető, színes, műanyag építőkockákat Mitchell nem úgy rakta össze, ahogy nővére szerette volna. Ahogy az ajtóhoz értem, kislányom éles hangon épp ezt kiáltotta: „Nem Mitchell. Nem úgy kell! Ó, add ide nekem! Akinek egy csöpp esze van, az tudja, hogy nem úgy kell, hanem így. Semmit se vagy képes rendesen megcsinálni?” Bár a szavai bántóak voltak, nem is azok hatottak rám annyira, hanem a hangsúly, a csípős, leereszkedő tónus, ahogy kimondta őket. Nem hagyhattam annyiban.
Beléptem az ajtón, és klasszikus anyapózban – kéz a csípőn, mutatóujj kinyújtva, a gyermek teljes neve hangsúlyozva – nekimentem: „Mackenzie Leith Ehman! Ifjú hölgy, nehogy meghalljam még egyszer, hogy így beszélsz az öcséddel!” Még csak fel se nézett a kockákról, ahogy nyugodt hangon válaszolt: „Miért ne, Anyu? Te is mindig így beszélsz apuval.”
Hoppá! A gyerekeim gyakran szolgálnak megnyilvánulásaim fájdalmasan hiteles tükréül. Kislányom aznapi vétke eltörpült amellett, amit elképzeltem, hogy megtapasztaltak gyermekeim az apjukkal való tiszteletlen viselkedésemben. Elvonultam, sírtam, imádkoztam, megint sírtam. Elmeséltem a férjemnek, mi történt. Elmeséltem a kismamák bibliakörében. Kiderült, nem én vagyok az egyetlen, akinek élő tükre van otthon. Sokszor ráismerhetünk magunkra gyermekeink hanghordozásában, viselkedésében. Megfogadtuk együtt, hogy nagyon fogunk vigyázni, hogyan beszélünk, hogyan viselkedünk. Persze, rájöttünk, hogy ezt könnyebb mondani, mint megtartani.
Gyakran feltételezzük magunkról, hogy „tiszteljük” férjünket, ahogy mai alapigénk tanítja. De ez csak azért van, mert nem ismerjük eléggé a szó jelentését. Ha beleolvasunk a Kibővített Bibliába, ahol egy-egy kifejezés teljes jelentésmezeje megtalálható, jobban megértjük, mit takar a „tiszteljék” elvárás: „észreveszi, figyelembe veszi, megbecsüli, előnyben részesíti, hódolattal néz rá, nagyra tartja; alkalmazkodik hozzá, dicséri, nagyon szereti és csodálja”. Huhh! Nem csoda, hogy Isten azt kívánja, hogy egy házasság élethosszig tartson. Ennyi időre lehet szükségünk, hogy mindezeket a hozzáállásokat elsajátítsuk…
Sok idő eltelt már azóta, hogy megláttam rút ábrázatomat akkor abban a tükörben. Még mindig küzdenem kell az éles nyelvemmel, ki-kimondok hirtelen indulatból olyasmit, ami bántó. De ma már gyermekeim fel vannak jogosítva, hogy rám szóljanak, ha ez előfordul. Sosem szabad elfelejtenünk nekünk, anyáknak, hogy kicsi és kevésbé kicsi szemek figyelnek, és gyakran utánozzák azt, amit látnak. A te tükröd mit mutat?

Uram, kérlek, bocsásd meg, hogy szavaimat, viselkedésemet, cselekedeteimet néha a tiszteletlenség fegyvereiként használtam férjemmel szemben. Erősíts meg, és tégy alkalmassá, hogy életem mintául szolgálhasson, az istenes életet élő feleség mintájául. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2007.04.04.
www.proverbs31.org

Be nem teljesült vágyak
Lysa TerKeurst

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és ő megjutalmazza azokat, akik keresik őt.” Zsid 11,6

Áhítoztál-e már annyira valami után, hogy belefájdult a szíved, ha csak rá gondoltál? Annyival jobb lenne az életed, ha megkapnád.
Boldogabb lennél.
Elégedettebb.
Teljesebb lenne az életed.
Kielégítőbb.
Nyugodtabb.
Elképzeljük magunkban, hogy miénk az a dolog, az az ember, az a lehetőség. És ettől minden megszépül, minden jobb lesz. Akkor miért nem teljesíti Isten szívünk vágyát?
Mert azt akarja, hogy eresszük el, és adjuk át neki.
Hmm.
Nem ilyen válaszra vártunk. Miért hagyja Isten, hogy itt fájjon bennem a vágy, és nem tesz semmit, hogy kielégüljön? Megtehetné. Képes lenne rá. Ha mégsem teszi, az nem szép tőle. Nem jó. Idegesítő.
Könnyű lehangolódni, ha mindig visszautasítanak.
Reménykedünk, hogy valami be fog következni. Megtaláljuk az igazit. Megkapjuk a munkát. Meggyógyulunk végre. Esélyt kapunk. Helyre jön egyik családtagunk élete. És újra meg újra csalódnunk kell. Ilyenkor könnyen lejtőre kerülünk. El kezdünk távolodni Istentől, mert úgy érezzük, megbántott.
Ez történt, mikor a férfi, akinek a felesége akartam lenni, közölte, hogy találkozott az igazival. Ez történt, mikor mégsem vettek fel az állásra, amitől anyagi gondjaim megoldását vártam. Ez történt, mikor a fiunk nem jutott be abba az alapítványi iskolába, amit kiszemeltünk neki, ami tökéletesen illett volna hozzá.
Minden ilyen esetben dönthettem: hagyom, hogy emésszen a be nem teljesült vágy, vagy bízom Isten akaratában, és megnyugszom.
A bizalom felajánlásaként adjuk át Istennek azt, amitől könnyen elcsüggednénk. „Feladhatjuk”vágyunkat, de nem csüggedt önmegadással, hanem fel, Isten kezébe: „Történjék bárhogyan, elfogadom a válaszodat, Uram, és bizalommal indulok tovább.”
Gondoljunk a Szentírás ígéretére: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és ő megjutalmazza azokat, akik keresik őt” (Zsid 11,6).
Bizony, néha annyira keresem vágyam teljesülését, hogy megfeledkezem arról, hogy Istent keressem. De akkor elmarad a jutalom is. Pedig az Ő jutalma az egyetlen dolog, ami ki tudja tölteni a bennem lévő űrt.
Igen, még mindig küzdök a be nem teljesült vágyakkal.
De ma már ritkábban, mint tegnap.
És ez jó. Nem könnyű, de jó.

Uram, abba akarom hagyni vágyam kergetését, hogy több erőt, nagyobb figyelmet fordíthassak a Te keresésedre. Eleresztem, nem ragaszkodom hozzá. Áldalak, Uram, önmagadért, és azért, amit adni fogsz, hogy kitöltse a hiányt, amit vágyam eleresztése okoz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.01.
www.proverbs31.org


Alakítsd ki önmagad
Wendy Blight

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Ef 2,10

„Alakítsd ki önmagad egy igazi művész keze és szeme által.”
Ahogy becsuktam magam mögött a váróterem ajtaját, ezt a mondatot láttam meg először. Egy plasztikai sebész reklámja volt. Tudtam, hogy ez az orvos olyasmire utal, ami minden nő vágya: hogy szép legyen, hogy szeressék, hogy elfogadják.
Legtöbb nő számára ez csak vágy marad. Nem látjuk szépnek, értékesnek magunkat. Ha tükörbe nézünk, csak a szeplőket látjuk. Hagyjuk, hogy mások határozzanak meg minket. Néha a kultúránk. De legtöbbször épp azok, akiket szeretünk: szüleink, barátaink, házastársunk. Szavaik hatására elhisszük, hogy értéktelenek, haszontalanok vagyunk emberként, nőként, akár Isten gyermekeként is.
Pedig Isten erősnek és szépnek alkotott minket, isteni tervet készített mindegyikünknek még a születésünk előtt. Egyedül Istennek van joga arra, hogy kialakítson, meghatározzon minket. Senki másnak.
Egyetlen igazi művész van, s az ő neve Isten.
Isten az alkotó.
Miután elolvastam azt a reklámot, égető vágyat éreztem arra, hogy összeszedjem, mi is az, ami meghatározza egy nő igazi egyéniségét. Az Igazság, amit Isten igéjében találtam, erőteljes volt, életalakító. Feltehettem volna a gyűjteményemet a fürdőszoba ajtajára is, de úgy döntöttem, inkább megosztom veled.
Íme, ilyen vagy:
- Isten a saját képére alkotott (1Móz 1,27).
- Csodálatosnak alkotott (Zsolt 139,14).
- Értékes vagy Teremtőd szemében (Iz 43,4).
- Megváltott és megbocsátott neked (Ef 1,7).
- Új teremtmény lettél Krisztusban (2Kor 5,17).
- Isten előtt szent és feddhetetlen vagy (Ef 1,4; 1Kor 1,30).
- Isten kiválasztott (1Pét 2,9).
- Isten remekműve vagy (Ef 2,10).
- Célja van annak, hogy megteremtett Isten, jótettek várnak rád Isten országában (Ef 2,10).
Rólad van szó, te vagy Isten alkotása – szépnek és erősnek, egyedi terv szerint, sajátos céllal alkotott.
Nem akarom, hogy úgy hajtsd ma este álomra a fejedet, hogy ne tudd, ki vagy te Krisztusban. Imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg neked, ki vagy – nem a szüleid, a házastársad, a gyermekeid, a barátaid vagy a világ szemében, hanem hogy ismerd meg, ki vagy te ATYÁD SZEMÉBEN!

Uram, köszönöm, hogy Te vagy az Alkotóm. Köszönöm, hogy Benned, és csak Benned, megtalálom igazi önmagamat. Atyám, nyisd fel a szememet, hogy megláthassam, ki vagyok Benned. Segíts, hogy minden igazság, amit ma tanultam, életem valóságává váljon. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.02.
www.proverbs31.org


Vegyük észre őket
LeAnn Rice

„Egymás terhét hordozzátok, így teljesítitek Krisztus törvényét.” Gal 6,2

Meg tudom számlálni az ujjaimon, hányszor zuhanyoztam Ron életének utolsó hónapjaiban. Férjem a nappaliban felszerelt kórházi ágyhoz volt kötve, állandó morfiuminfúzión, aminek a tűjét igyekezett kirángatni a karjából, valahányszor zavarodottan felébredt. Hároméves volt a kisfiunk, akinek egyik kedvenc foglalatossága az volt, hogy amit talált, bedobta a vécékagylóba, és kevergette. Egyikükről sem vehettem le a szememet.
De tisztálkodnom kellett, és fogat mosnom. Muszáj volt élelmiszert vásárolni, etetni az éhes szájakat, kifizetni a számlát, kivinni a szemetet a kukába. Naponta többször a fürdőszobába kell menni. Mások segítségére szorultam, hogy mindezeket elvégezzem.
Hetente egyszer egy hospice-önkéntes jött Ronhoz, azalatt le tudtam zuhanyozni, és aludtam egyet. Édesanyám és a nővérem hetente többször elvitték Nicket, hogy ne kelljen végignéznie az apjával történő dolgokat, amiket egy kisgyermeknek nem lenne szabad látnia. Néha meglátogatott egy-egy barát vagy rokon, de inkább távol maradtak, túl gyötrő volt számukra látni szeretett Ronjuk gyors leépülését.
Megértettem őket. Tényleg.
De nagyon nehéz volt.
Egyedül voltam, tehetetlenül.
Éhes voltam, fáradt és koszos.
És közben néztem, ahogy életem szerelme minden nap meghal egy kicsit.
Nem adnám semmiért a Ronnal töltött utolsó időszakot. Nem akartam, és nem is engedtem volna, hogy más gondozza. A szeretet erőt adott, Isten maga hordozott, amikor már nem maradt energiám. Bár ragaszkodtam a gondozói szerephez, nagyon nehéz volt, tele kihívásokkal.
Ismersz valakit, aki krónikus, gyógyíthatatlan beteg hozzátartozóját ápolja, vagy gondozza idős apját vagy anyját, kisgyermekét?
Ahogy mai alapigénk a galatákhoz írt levélből int, legyünk együttérzőek, szeressük egymást, és hordozzuk egymás terheit. Mikor ezt Jézus nevében megtesszük, az Ő szeretetét közvetítjük a másik felé. Ez a mi felelősségünk, keresztényeké. És a mi előjogunk.
Hadd biztassalak szívből, olyanból, amely átélte ezt a helyzetet. Vedd észre azokat, akik ápolnak, gondoznak valakit. Szeresd őket. Biztasd őket. Légy Krisztus keze, ahogy segítesz megemelni a terhét valakinek, aki már nagyon elfáradt.

Uram, kérlek, add, hogy a Te szemeiddel nézzek körül, és vegyem észre a környezetemben a küszködő gondozókat, ápolókat. Erősíts meg, és szerelj fel, hogy segíteni tudjak a terhek cipelésében. Segíts észrevennem, mikor tudok valóban segíteni, és mikor okozok gondot azzal, hogy segíteni akarok. Mutasd meg, hogyan tudnék változást, biztatást vinni mások életébe, hogyan tudnám megosztani a szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.05.
www.proverbs31.org