Lélekerősítő levelek 87

Váratlan kegyelem
Tracie Miles

„Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.” Róm 5,20

A semmiből bukkant fel. Egyszerre láttam meg a félelemkeltő, jeltelen SUV-ot és a kék fényt.
Gyorsan a sebességmérőre pillantottam. Igazolta, amit a rendőr már tudott: túlléptem a megengedett sebességet. Éreztem, hogy összeszorul a gyomrom, ahogy készültem szembenézni a gondatlan szabályszegésemért járó méltó büntetéssel.
A visszapillantó tükörből figyeltem, ahogy a rendőrautó mögém áll. Egyik kezemben a jogosítványt és a forgalmit tartottam, a másikkal idegesen doboltam a kormánykeréken. Rossz érzésem egyre nőtt, ahogy türelmetlenül vártam, hogy a rendőr az ablakomhoz érjem: „Asszonyom, gyorshajtásért állítottam meg. Kérem a jogosítványt és a forgalmi engedélyt.”
És ekkor történt. Amire nem számítottam. Amit nem vártam. Amit nem érdemeltem meg.
A rendőr benézett a kocsiba, számba vette utasaimat (beleértve három meglepetten pislogó gyermekemet a hátsó ülésen). Mindnyájan megrezzentünk, ahogy a férfi harsány, déli hangzású „Hey!” kiáltással kimondta a férjem nevét. Mint kiderült egy gyülekezetben nőttek fel, s percekig örültek az újratalálkozásnak. Visszaadta a papírjaimat, s rám mosolygott. „Lassítson, kérem, és szép napot kívánok!”
Döbbenten ültünk, s csak a nagy, közös, megkönnyebbült sóhaj hallatszott, ahogy – mondanom sem kell: lassan – továbbindultunk.
Nem vettem figyelembe a szabályokat. Egyértelműen vétkes voltam. Megérdemeltem a büntetést, de ehelyett kegyelmet kaptam.
A kegyelem meg nem érdemelt jóindulat vagy megbocsátás. Nem lehet megszerezni vagy megvásárolni. Olyasmi, amit az illető, aki adja, saját szíve szeretetéből, jóságából húz elő. A Bibliában számos történet szól kegyelemről, amiben prostituáltak, hűtlen házastársak, csalók, tolvajok, hazugok részesültek. Bűnük büntetést érdemelt volna, de Isten bocsánatát kérték, s az Ő kegyelme elsöpörte vétküket. Kegyelmet kaptak, mint én is.
Mai alapigénkben Pál emlékezteti olvasóit, hogy bűneik ellenére Isten jó, Isten kegyelmet ad. Nem csak adja, de bőséggel, túláradóan adja. Minél többre van szükségünk, annál többet ad.
Bármennyire értékelem is a rendőr aznapi eljárását, az ő irgalma eltörpül Isten irgalma mellett. A rendőré kedvességből jött, nem megváltó szeretetből. Szeretet volt benne, de nem Jézus életadó és életmentő kegyelme.
Összefoglalva: büntetést érdemeltem aznap gyorshajtásért, de a rendőr megkegyelmezett, hasonlóképpen büntetés járna nekünk bűneinkért, de Isten felajánlja, hogy ennek ellenére megbocsát – el nem várható, jogosulatlan, meg nem érdemelt kegyelme által.

Uram, köszönöm neked a meg nem érdemelt kegyelemajándékot. Bocsásd meg bűneimet, áraszd rám irgalmadat, bár nem érdemlem meg. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy kegyelmedet biztosítod nekem vétkeim ellenére. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.06.
www.proverbs31.org


Hogyan juttassam uralomra a békét?
Samantha Reed

„És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben.” Kol 3,15a

Amennyire képes vagyok visszatolni az esőt a fellegekbe, ha égre emelem a kezeimet,
vagy elkapni a szivárvány végét, ha nagyon gyorsan futok felé,
vagy visszaszorítani a dagályt, ha nekifeszítem a lábam a tengerparton,
csak annyira tudom utolérni és megragadni a békességet.
Béke.
Amiért a világ harcol. Családok morzsolódnak szét. Emberek vonulnak magányba. Amiért hajlandók vagyunk kompromisszumokra, kegyes hazugságokra, bedőlünk tévés reklámoknak: Tied lesz… ha rászánod az időd, a pénzed, az életed…
Kergethetjük mindhiába, a békességet sosem kapjuk el. Addig nem, míg nem engedjük, hogy a fenti mondat elcsendesítsen. Ha belegondolunk a benne lévő igazságba, a vállunkat leeresztjük, az állkapcsunk feszülése lazul. Azt mondja ez az ige, hogy a békesség létezik, nagy mennyiségben, és bárki szabadon hozzáférhet. Engedjétek, hogy „a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben”.
Ha békét szeretnénk, váljunk Jézus Krisztus, a Béke tanítványává. Ez a kis mondat, hogy „a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben”, sok mindenre meg tud tanítani.
Mindenekelőtt arra, hogy lassítsunk. Az „uralkodjék” azt jelenti, hogy rohanó szívünk játszmájának irányítását adjuk át a „játékvezetőnek”. Mikor a körülmények felpörögnek, s minden erőnkkel azon vagyunk, hogy felvegyük a ritmust, ez a mondat másra int: állj meg, engedd be a békét a szívedbe. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy közeli kapcsolatba kerülünk Azzal, Aki a mi Békességünk.
Krisztus igazságos - Eszter bátorsága és Hámán veresége igazolja ezt (Eszter 7).
Krisztus helyrehozza a dolgokat, ahogy Jób hatalmas veszteségének és még nagyobb nyereségének története mutatja (Jób 42,7-17).
Krisztus betartja ígéreteit, ahogy ezt előre jelzett feltámadása is bizonyítja (Mt 28,1-10).
Krisztus ura a viharoknak, ezt tanúsítja a leállt szél, az elült hullámzás a tavon (Mk 4,35-41).
Időbe telik, míg szívünk megtanulja, hogy engedje a békességet uralkodni. A játékvezetők ritkán futnak be világra szóló karriert. Kemény edzések, sok tanulás tesz valakit jó bíróvá. Alacsonyabb kategóriájú meccseket vezet éveken át, mielőtt bajnoki mérkőzésekről ábrándozhatna.
Szívünket, agyunkat tanulásra kell fognunk. Az alacsonyabb kategóriájú helyzetekkel kezdjük. Tanítsuk meg szívünket békében maradni, amikor késésben vagyunk, amikor odaég az étel, amikor horzsolódások érnek, vagy koccanunk a kocsinkkal. Ezzel a gyakorlattal edzhetünk a nagy meccsekre, amikor a sürgősségit kell hívni, amikor megkapjuk a felmondó levelünket, amikor rágalomhadjárat indul ellenünk.
Felszólítjuk szívünket, hogy bízzon Krisztusban az apró dolgok terén, hogy így egyre jobban megismerjük, újra meg újra tanuljunk Róla. Így jutunk elegendő edzéshez, hogy ne csak higgyük, de tudjuk is, Urunkban bízni lehet: a nagy dolgokban, a köztes időszakokban - mindenben.
Minden hívásunk, Hozzá fordulásunk közelebb visz a biztonsághoz. Ha biztonságban érezzük magunkat, megszűnik az üldözés. És kezdetét veszi a béke.

Uram, Te vagy a Békességem. Taníts meg útjaidra, vezess el igazságodhoz. Segíts, hogy ellazítsam vállamat, összeszorított állkapcsomat, nyugtasd le mindig rohanó szívemet. Egyre közelebb akarok kerülni Hozzád, egyre jobban meg akarlak ismerni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.07.
www.proverbs31.org

Ő akkor is szeret
Micca Monda Campbell

„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” 1Jn 4,19

Már nem emlékszem, mit követett el a kisfiam. Csak arra emlékszem, hogyan reagált a férjem, Pat fegyelmezésére. Még sosem viselkedett így.
„Nem vagy az apukám!” – üvöltötte torkaszakadtából. „Gyűlöllek! Gyűlöllek!” – tette hozzá, mikor a sírástól lélegzethez jutott.
Döbbenten néztem kettejük érzelmi csatáját. Még sosem láttam Mitch-t ilyennek. Teljesen kifordult önmagából, a düh, a félelem és a fájdalom eluralkodott rajta. Egy apát már elveszített. Itt hagyta őt, meghalt. Hogyan bízhatna ebben az apában?
Pat letérdelt, és átkarolta a fiúnkat. Mitch tiltakozott. Anélkül, hogy elengedte volna, Pat nyugodt hangon beszélt hozzá: „Gyűlölhetsz, ha akarsz, én akkor is mindig szeretni foglak.” Küzdenie kellett, hogy a gyermek ne tudja kiszabadítani magát a karjai közül. „A fiam vagy, és az is maradsz. Nem hagylak el semmilyen körülmények között.”
Minden elhangzott szóval, amit Pat a fülébe súgott, mialatt szorosan magához szorította, Mitch félelme lassan olvadozni kezdett. Aztán egyszerre ellazult, és viszonozta apja ölelését.
Döntő pillanat volt ez mindnyájunknak. Abban a percben, még könnyes szemmel, rájöttünk, hogy Mitch tartózkodása megtört. Bízni kezdett az apjában, elfogadta a szeretetét, és viszonozni merte. Nem azért, mert Pat sokat játszott vele, nem azért, mert az apa szerepét töltötte be az életében. Azért engedett fel, mert megtapasztalta, hogy előbb szerették, akkor is szerették, amikor ő elutasította a szeretetet.
Pat mennyei Atyánkat tükrözte a kisfiúnknak, mikor megfogadta neki, hogy örökre szeretni fogja, és nem hagyja el. Pat azt mondta a gyermeknek, amit Atyánk mond nekünk: „Bármi történjék, én akkor is itt vagyok neked.”
Milyen gyönyörű szemléltetése volt ez alapigénknek: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” Mennyei Atyánk nem egy távoli, érzéketlen Isten. Közel van, odafordulhatunk hozzá bármilyen szükségünkben. Atyánk részt akar venni életünk minden kis darabkájában. Tudni akar örömeinkről, bánatainkról, és osztozni akar bennük. Mindenekelőtt pedig azt akarja, hogy tudjuk, szeret minket, és semmi olyat nem tudunk tenni, ami ezt megváltozatná.
Megszoktuk, hogy „atyának” fordítják a Bibliában a megfelelő szót, pedig fordíthatnánk édesapának, apának, apukának is. Sokak szívét melegség öntené el erre, mert földi apukájukra gondolnának. De talán te sosem fordulhattál földi édesapádhoz fájdalmaiddal, örömeiddel. Talán ahelyett, hogy szeretett volna, hogy mindig rendelkezésre állt volna, hiányzott az életedből, vagy nem törődött veled. Ha így történt, rá kellett jönnöd, hogy nem minden ember tud őszintén szeretni, és ez a rádöbbenés örök sebet ütött rajtad. Nagyon sajnálom, és azért imádkozom, hogy hinni tudj ebben az igazságban: függetlenül attól, mit tettél, vagy mit tettek veled mások, van egy mennyei Édesapád, akiért bárhol és bármikor kiálthatsz: „Apa! Apukám!”
Az Ő szeretetének nincsenek feltételei. Engedd, hogy Isten a karjaiba zárjon, elmossa minden félelmedet, aggódásodat, és a szívedbe súgja: „Itt vagyok neked, mindig, minden körülmények között.”

Uram, köszönöm feltétel nélküli szeretetedet. Adj kegyelmet, hogy abbahagyjam a kapálózást, és elfogadjam szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.08.
www.proverbs31.org

Merj bolond lenni
Nicki Koziarz

„Boldog, aki az Urat féli, aki az ő útjain jár.” Zsolt 128,1

Milyenfajta bolond akarsz lenni? Egy ideje ezt kérdem magamtól.
A „bolond” szóról mindig Noé jut eszembe, egy ember, aki szenvedélyesen ragaszkodott az engedelmességhez, akkor is, ha bolondnak nézték.
Az 1Móz 6-ban Isten beszél Noénak a történelem legnagyobb árvizéről (6,17). Utasítást ad neki, hogy építsen egy masszív bárkát (6,14-16), és vigye fel rá a családját (6,18) valamint minden élőlényből kettőt-kettőt (6,19-20).
Az emberek azt hitték, Noénak elment az esze. Mekkora bolond, aki épít egy hatalmas hajót a szárazföld közepén, és megrakja mindenféle büdös állattal? Így gondolkoztak, míg egy felhő sem volt a láthatáron. El tudom képzelni, mennyi csípős megjegyzést, fájó csúfolódást kellett Noénak elviselnie.
Igen, Noé rettentő bolondnak látszott. Mindaddig, amíg fekete felhők nem kezdtek gyülekezni. Mindaddig, míg el nem eredt az eső, és esett, és esett. Mindaddig, míg az egész föld víz alá nem került.
Noé személyisége követésre sarkall, de utánozni őt engedelmességében, nagy kihívás.
Pár éve egy író-olvasó találkozón a szerző elmesélt egy történetet. Alig jelent meg a könyve, máris nagy siker lett. Pár héttel a megjelenés után kapott valakitől egy őszinte emailt.
Az illető hölgy megírta, hogy úgy egy évvel korábban érezte, hogy írnia kéne egy olyan könyvet, mint az, amelyik most jelent meg. Isten ugyanazokra az igékre, ugyanazokra a gondolatokra irányította a figyelmét, amiken ez a könyv is alapul. Ő viszont engedetlen volt, egyre halogatta a munkát, és most biztos benne, hogy Isten ennek a másik szerzőnek adta át a feladatot, hogy közvetítse üzenetét.
Nagyon furdalja most már a lelkiismeret, hogy nem írta meg a könyvet, bolondnak érzi magát.
A történetet hallva elgondolkodtam, hány alkalmat szalasztottam el Isten tervéből engedetlenség miatt. Bánkódtam, és én is bolondnak éreztem magam.
Az igazság az, hogy Istennek nincs szüksége rá, hogy mi bármit véghezvigyünk. Ő - velünk vagy nélkülünk - Isten, hatalmas uralkodó. De szeretné, ha részt vennénk terve végrehajtásában. Ajándékokat, tehetséget, képességeket adott nekünk, s egy nagyszerű, egyedi célt mindenki számára.
Fájdalmas ráébredni, hogy engedetlenségünkkel elszalasztunk valamit.
Az engedelmességhez való ragaszkodás gyakran igen kemény. Menet közben barátokat veszíthetünk el, kicsúfolhatnak, bolondnak tarthatnak bennünket. De végül is választhatunk: az engedelmesség bolondnak mutat mások szemében, vagy az engedetlenség miatt mi fogjuk magunkat később bolondnak érezni.
Melyik fajta bolond akarsz lenni?

Uram, olyan hálás vagyok, hogy mindig adsz újabb esélyt velünk kapcsolatos terved beteljesítésére. Bárcsak mától minden eddiginél inkább az ígéreteid és terveid szerint alakítanánk az életünket! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.09.
www.proverbs31.org


Bárcsak
T. Suzanne Eller

„A vallásosság/kegyesség, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség.” 1Tim 6,6

Éltél már a „bárcsakok” világában?
Bárcsak több pénzem lenne, mennyivel könnyebb volna minden!
Bárcsak lefogynék 8 kilót, mennyivel boldogabb lennék!
Bárcsak felismernék a tehetségemet, mennyivel értékesebbnek érezhetném magam!
Nemrég a férjem munkában való előrehaladásáért imádkoztunk. Nemhogy válasz nem érkezett, de még azok az ajtók is becsukódtak, amikről azt hittük, nyitva állnak előtte. Ahogy telt az idő, kezdtek megjelenni a „bárcsakok”.
Bárcsak tudnánk a biztos irányt!
Bárcsak megvalósíthatnánk az álmot, amit Isten a szívünkbe ültetett!
Bárcsak, bárcsak, bárcsak…
Lassacskán ezek a ki nem mondott szavak átvették gondolkodásom irányítását. Az imádságomba is beférkőztek. Belopakodtak a férjemmel való kapcsolatomba.
Egyik nap Timothy Keller King’s Cross-át olvastam, mikor ezek a szavak ugrottak elém:
„A Biblia szerint az a fő bajunk, hogy személyiségünk felépítését valami Jézuson kívüli dologra alapozzuk. Arra, hogy sikeresek legyünk valamilyen területen, vagy egy adott kapcsolatra, vagy csak hogy felkeljünk és járjunk – állandóan azt mondjuk magunknak: ’Bárcsak ez vagy az lenne, teljesülne legmélyebb vágyam, s akkor minden rendben lenne’”.
Hirtelen magamra ismertem. A legmélyebb vágyam irányt váltott. Valaha Istenre áhítoztam, most a gondolkodásom és a tetteim akörül forogtak, ami hiányzott, ami nem volt az enyém. Amit nem tudtam irányítani.
Aznap este bevallottam férjemnek, hogy nemcsak arra kószáltam, ahol a bárcsakok élnek, de ott is maradtam. Ígéretet tettem, hogy ezentúl ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, amim nincs, arra fogok figyelni, azt fogom értékelni, amim van.
Van, mit ennünk. Van hol laknunk. Meleg van az otthonunkban. Köszönöm Neked, Atyám.
Ma karomban tarthattam az unokámat. Láttad, milyen édesen mosolygott? Örömöm lelem benne, Uram.
A nappaliban ülünk a férjemmel, s nagyokat nevetünk. Köszönöm Neked a vidámságot.
Ma és minden nap Tied vagyok, Jézus. Te több vagy, mint elég.
A hívő ember elégedettsége nem passzív. Cselekvő hit abban, hogy Isten elég. Te meg én azért érezzük jól magunkat, mert legmélyebb vágyaink nem kötődnek a fogyáshoz, a karrierhez, egy kapcsolathoz vagy az elismertséghez. Ha mégis úgy érzed, hogy a bárcsakok világában élsz, próbálj meg átváltani, ne a vágyaiddal foglalkozz, hanem vedd számba, amid van, és adj érte hálát Istennek.

Uram, hiszem, hogy Te elég vagy, Te jó vagy. Te vagy a létszükségletem. Személyiségemet Rád alapozom, örömömet Benned találom. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.12.
www.proverbs31.org

Remény, amibe kapaszkodhatsz
Micca Monda Campbell

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Remélj Istenben, mert még dicsőíteni fogom, szabadítómat és Istenemet!” Zsolt 42,12

Férjem könyvelő egy ipari cégnél, amit súlyosan érintett a mostani válság. Mikor esténként Pat belép az ajtón, homlokán aggodalmat látok, válla a felelősség súlya alatt görnyed.
„Mi lesz, ha…?” kérdések gyötrik. Mi lesz, ha csődbe megy a cég? Mi lesz, ha nem talál más munkát? Mi lesz, ha ki kell vennünk a gyerekeket a főiskoláról, ha el kell adnunk az autót vagy a házat? A havi mérlegkészítéskor Pat kétségbeesése hónapról hónapra egyre mélyül. Sajnos, tudjuk jól, nincs egyedül.
Mindenütt válságban élnek az emberek. Nagymérvű elbocsátások, bezárások, csődbe ment bankok – sokan élnek reményvesztetten. Könnyű átadni magunkat az aggodalomnak, könnyű a férjemnek, nekem… neked?
A nehéz idők nemcsak megingatták a reményemet, de fel is nyitották a szememet arra, hogy gyakran nem a megfelelő dologban reménykedem. Néha azért kell csalódnom, mert reményemet anyagi dolgokba, pénzbe, munkába vagy talán a sikerbe vetettem.
Pál apostol mást állít, szerinte a Krisztusba vetett remény nem csal meg (Róm 5,5). És ez egy olyan ember tanácsa, akinek számtalanszor volt alkalma az elkeseredésre. Számtalanszor volt éhes, kifosztották, hajótörést szenvedett, megverték, bebörtönözték. Mégis, ahelyett, hogy elvesztette volna a reményt, bátorította a lelkét, mint a zsoltáros a fenti igeversben. Kizárólag Istenbe vetették a reményüket mindketten. Akárhogyan alakult az életük, nem csalódtak.
Életünk során elveszthetjük a reményt, de a reménység Istene nem veszít el minket. Ilyenkor különösen fontos, hogy erősen kapaszkodjunk a 2Kor 4,8 igazságába: „Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk.”
Körülvehet a baj, de nem vagyunk egyedül. Mikor a kétség csapdába ejt, jusson eszünkbe, hogy van Segítőnk, van Támaszunk. Isten a mi reményünk. Ne rettegjünk, ne gyötrődjünk, ne érezzünk bizonytalanságot, tehetetlenséget a jövőnkkel kapcsolatban. Ő megígérte, hogy megszabadít.
A reménytelenség oszladozni kezd, ha odafigyelünk Krisztus tanácsára: „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világ sok bajt okoz nektek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33). Jézus szavai szerint jöhetnek anyagi válságok, megromolhat az egészségünk, fellázadhatnak gyermekeink, meghalhatnak szeretteink – de Ő mindezt legyőzte. Krisztus nagyobb minden bajnál, ami érhet.
Most Pattel azon dolgozunk, hogy megszabaduljunk a gondtalan élet illúziójától. Sérült világunkban nincs ilyen. A fájdalom és baj nélküli élet vágya: rossz helybe vetett reménység. Isten sosem ígérte, hogy mindig boldogok és egészségesek leszünk. Nem. Ő azt ígérte, hogy ha bizalmunkat Belé vetjük ellenséges körülmények között is, nem fogunk csalódni. Nos, barátnőm, ez egy olyan remény, amibe belekapaszkodhatunk.

Uram, elegem van, többé nem vetem reménységemet emberekbe, dolgokba, pozíciókba. Mától kizárólag Benned reménykedem. Ha a körülmények nem változnak is, bízom Benned, hogy eltöltesz békességeddel, és megadod az erőt, amire szükségem van. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.03.14.
www.proverbs31.org