2020. február 17., hétfő

Lélekerősítő - Ha nem kapsz virágot Valentin-napra


Sarah Geringer

„Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani.” Zsolt 118,8

Azon a fázós Valentin-napon, évekkel ezelőtt, óvatosan felemeltem az ablaktörlőt, hogy kiszabadítsam a jeges, rózsaszín rózsaszálat. Főiskolás létem kezdetén volt, megálltam egy bódénál egy reggeli szendvicsre az előadások előtt. Izgatottan találgattam, kitől kaptam a meglepetést. A szívem is gyorsabban dobogott az örömtől.
Beindítottam a motort, hogy melegítse az autót, összedörzsöltem fázó kezeimet, majd felnyitottam a mellékelt kis kártyát. A rózsa anyukámtól jött. Szavai kedvesek, bátorítóak voltak. Miért éreztem mégis ürességet a szívemben?
Az igazat megvallva, azt reméltem, hogy egy titkos hódolómtól érkezett az ajándék. Egy fiútól – nem az anyámtól. Utolsó kapcsolatom, melyet hosszú magány előzött meg, csúnya szakítással végződött. Új szerelemre vágytam, ami feltölthetne. Lelkiismeret furdalást, csalódottságot és magányt éreztem.
Mintha egy olyan csésze lennék, aminek nincs feneke.
Rakhattam bármit a csészébe, semmi sem töltötte meg. Virágok, csokoládé, könyvek, tévé, képzelgések, de még a kapcsolataim sem maradtak benne. Egyedül a magány töltötte fel a feneketlen űrt, és állandó ottléte nagyon meggyötört.
Négyéves voltam, mikor szüleim elváltak, és attól a naptól kezdve, hogy édesapám otthagyott minket, a magány állandó lakást vett a szívemben és a gondolataimban. Szerettem volna megszabadulni tőle, de nem volt erőm kitessékelni az ajtón. A hőn vágyott szeretetből és figyelemből csak kis adagok jutottak nekem, s a helyükre mindannyiszor beférkőzött a magány.
Gimnazista koromban Valentin-nap közeledtével már bosszantott a sok virág és ajándék a kirakatokban. Úgy éreztem, az ördög azt súgja a fülembe: „Egyik sem lesz a tiéd soha. Mindig magányos leszel.”
A fagyott rózsaszál esete után úgy tizenöt évvel elmentem egy tanácsadóhoz. Meghallgatta történeteimet állandó magányosságomról, majd megkérdezte: „A kapcsolatok nagyon fontosak Önnek, ugye?” Egyszerű, ítélkezésmentes kérdése fordulópontot jelentett lelki fejlődésemben.
Pár nappal később Isten egy új gondolatot sugalmazott: lehet, hogy a kapcsolatok túlságosan fontosak nekem. Feleség voltam, három kisgyermek édesanyja, sok barátom volt, és még mindig magányosnak éreztem magam. De Isten rámutatott egy igazságra, amit Igéjéből tanulhattam meg: „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani” (Zsolt 118,8).
Túl hosszú időn át vártam az emberektől, hogy feltöltsenek. De a férjem, a gyermekeim, legjobb barátnőim vagy kiscsoportos társaim nem tudták elűzni magányomat. Nem az a szerepük, hogy teljesen kielégítsék szükségleteimet. Kezdtem ráébredni, hogy egyedül Istennél van menedékem, biztonságom, megváltásom.
Az emberek csodálatosak, de nem végtelenek. Nem érhetők el mindig, mikor szükség van rájuk, és egyikük sem képes tökéletesen megérteni.
Isten viszont végtelen (Jel 1,8), állandóan jelen van (5Móz 31,6) és mindent tud rólunk (1Krón 28,9). Ha tanulmányozzuk útjait, rájövünk, hogy ő készen áll, képes és akar is feltölteni minket szeretetével. Leginkább úgy tapasztaljuk meg ezt, ha visszavonulunk vele egy csendes helyre.
Minél több időt töltöttem Istennel, annál kevésbé függtem a kapcsolataimtól, annál kevésbé vártam el, hogy kielégítsék szükségleteimet. A szeretteimmel töltött időt bónuszként éltem meg a Jézussal való bensőséges együttlét öröme mellé. Már nem igényeltem bizonyítékot az emberi szeretetre Valentin-napon – vagy bármikor. Isten a menedékünk magányosság idején, és ez tökéletes bizonyítéka az Ő szeretetének.

Uram, köszönöm, hogy sosem hagysz el, mikor magányosnak érzem magam. Bevallom, sokszor igyekeztem magányomat emberi kapcsolatokkal vagy más dolgokkal feloldani, ám ezek sosem elégíthetnek ki. Juttasd eszembe, hogy amikor visszavonulok Veled egy csendes helyre, megtapasztalhatom tökéletes békédet. Ölelj át szerető jelenléteddel, amikor magányos vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Sarah Geringer: If you don’t get flowers today
Daily Devotion, 2020.02.14.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/02/14/if-you-dont-get-flowers-today

2020. február 7., péntek

Lélekerősítő - Imádkozz, és ne hagyd abba

Sheila Walsh

Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Lk 18,1

38 éves voltam, mikor összeházasodtunk Barryvel. A korom miatt nagyon fontos volt, hogy mielőbb teherbe essem, de ahogy oly sokszor megesik ilyenkor, teltek a hónapok egymás után, és mindegyik újabb csalódást hozott.
Életemben most először vágytam arra, hogy gyermekem legyen. Imádkoztam, imádkoztam, imádkoztam.
És aztán megtörtént. Mikor megláttam a pozitív jelet, kiejtettem kezemből a tesztcsíkot. Lefelé fordulva esett le, és nem mertem felvenni, hátha rosszul láttam. Összeszedtem a bátorságomat, felszedtem a földről, megnéztem, és igen, ott volt az eredmény, amire annyira vártunk!
Az első hetek hatalamas boldogságban teltek. Az ultrahang kimutatta, hogy kisfiút várunk. Nagyon boldogok voltunk. Azonban egy telefonhívás véget vetett az örömnek. 40 éves leszek, mire a baba megszületik, és az orvosom újabb vizsgálatokat kért, köztük magzatvíz mintavételt. Mikor megjöttek az eredmények, behívatott az irodájába.
Sosem felejtem el azt a napot.
Mi az asztal egyik oldalánál ültünk, ő szemben velünk, kezében egy barna mappával. Nem emlékszem mindenre, amit mondott, de egy mondata belém vésődött: „A baba életképtelen lesz”.
Rábámultam, mintha ismeretlen nyelven szólt volna. Hallgattunk döbbenten. Aztán az orvos mondott valamit, ami magamhoz térített. Javasolta, hogy másnak szakítsuk meg a terhességet. „Nem!” – kiáltottam. – „Szó sem lehet róla. Ez a pici annyi napig fog élni, amennyit Isten szán neki”.
Csendben autóztunk hazáig. Nem volt mit mondani.
Nem tudtam, hogyan imádkozzam. Kértem Istentől ezt a kisbabát, és most talán elveszítem, mielőtt a karomban tarthatnám. Hogy imádkozol, amikor minden tönkremegy? Amikor megkapod Istentől, amit kértél, de nem azt, amire számítottál? Talán imádkoztál, hogy férjhez mehess, és most egy nehéz házasságban kínlódol. Vagy új munkalehetőséget kértél, most meg szeretnéd az egészet visszacsinálni.
Rengeteg könnyet hullattam a következő hetekben, de aztán egy nap minden megfordult. Kora reggeli olvasmányom Lukács evangéliumának 18. része volt, mely úgy kezdődik, hogy „Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1), majd elmondja a kitartó özvegyasszony történetét.
Közel laktunk a tengerhez, autóba ültem, és lementem a partra. Kihalt volt a strand, társaim csak a sirályok voltak. Lehúztam a cipőmet, lesétáltam a vízig, és olyan erővel imádkoztam, mint még soha, belekiáltottam a szélbe, a hullámoknak, a sirályoknak, Megváltómnak.
Drága Jézus! Megszakad a szívem. Nem értem, mi történik, de azt tudom, hogy együtt vagyunk ebben az egészben. Mindig szükségem volt Rád, de sosem annyira, mint most. Nem tudom, hogy fog végződni, de nem engedlek el egy pillanatra sem. Nem ígértél boldogságot, de azt igen, hogy soha nem hagysz el.
Valami történt akkor bennem. Nem tudtam, mennyi ideig hordom még szívem alatt a gyermekem, de könyörögtem hajthatatlanul – nem a tökéletes végkifejletért, hanem tökéletes Atyám jelenlétéért. (Terhességem 35. hetében felhívott az orvosom, és közölte, hogy tévedett. Egy másik páciens eredményei kerültek a leleteim közé. Azóta kisfiam minden születésnapján újra meg újra imádkozom azért a másik édesanyáért.)
Nem tudom, milyen küzdelem zajlik az életedben, kedves testvérem. Talán a gyermekedért, a családodért, a házasságodért, az egészségedért, vagy akár a tiszta tudatodért küzdesz. Egyvalamit viszont tudok: ha imádkozunk, és nem hagyjuk abba, a körülményeink talán nem változnak meg, de minket megváltoztat Atyánk szeretete, aki soha nem hagy el.

Uram, te tudod, milyen terhet hordozok. Néha kísértést érzek, hogy abbahagyjam az imádságot, mert nem látok semmi változást, de most hinni akarok szeretetedben, és abban, hogy figyelsz rám. Ezért folytatom az imádkozást, és nem hagyom abba. Köszönöm, hogy nem hagysz el sosem. Jézus nevében, Ámen.

Sheila Wash: Pray and Never Give Up
Daily Devotion, 2020.02.05.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/02/05/pray-and-never-give-up