Lélekerősítő - A teljes élet nem azt jelenti, hogy nincs benne szenvedés?

Niki Hardy
„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” Jn 10,10

Rákos daganat vagy limfóma. Ezt mondta az orvos. Elkábultam a hírtől, de lehet, hogy még a fájdalomcsillapító keringett az ereimben. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Ó”.
Elég lesújtó dolog egy ilyen diagnózis, hát még ha a nővéremet hat héttel ezelőtt, édesanyámat pedig hat éve vesztettem el a szörnyű betegség miatt. Az áldozatokat leső halál most rám akar lecsapni? Sebesen kavarogtak a gondolataim.
Viccelsz, Istenem, mindazok után, amit érted tettem?
Mivel érdemeltem ezt ki?
Dühös vagy rám?
Hol van az a teljes, bőséges élet, amit megígértél?
Legyen az rák vagy más, senki sem tudja elkerülni a nehézségeket. Életünk széthullásához elég egy pillanat, de a folyamat évekig is tarthat. Angol vagyok, merev, szépen kirajzolt felső ajakkal, elhatároztam, hogy nyugodt maradok, és túlélem. Nevem és természetem szerint is kemény vagyok, de a kemó, a sugarazás, a műtét, majd újabb kemó után csak életben maradni voltam képes, egy olyan életben, amit sosem akartam, sőt elképzelni sem tudtam.
Jézus mondja a Jn 10,10-ben, hogy azért jött, hogy életünk legyen, bőséges, teljes életünk. Mégis gyakran ez a bőség és teljesség nagyon múlékonynak, sőt akár kegyetlen tréfának tűnhet. Komolyan, Jézus, még hogy bőséges? Tréfálsz velem?
Amikor egy rémisztő diagnózissal szembesülünk, vagy megjelenik a végrehajtó, szüleink öregszenek, depresszió tör ránk, újabb magzatot veszítünk el vagy más szörnyűség történik velünk, úgy érezzük, az élet minden, csak nem teljes. Fuldoklunk az örvényben, levegőért kapkodunk, áhítozunk nyugalom után, hogy végre azt az életet élhessük, amit elképzeltünk magunknak, amiben reménykedtünk.
De Isten Igéje nem erről beszél: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10).
A kezelések alatt találkoztam néhány emberrel, akik felcserélték a „túlélő” meghatározó jelzőt reménytelibb rokonára, a „virágzóra”. Nem tagadták, hogy szétesett az életük, de egyszerűen megszerették az örömet, a kapcsolatokat, az életet, a nevetést, amit a romok közt találtak. Én is ilyen akartam lenni.
Jézus ígérete a bőséges életről nem kisbetűs megjegyzésként, rejtett követelmények között vagy határidőhöz kötötten jelenik meg a szövegben. Azért jött, hogy teljes életünk legyen. Ennyi. Gondoljunk bele. A teljes és bőséges élet a mienk, függetlenül életkortól, családi, társadalmi vagy gazdasági helyzettől, nemtől, színtől vagy hitünk mértékétől. Isten ígéretei igazak, bármilyen erős a vihar, és nem számít, hogy mennyire vagyunk képesek jól kezelni a helyzetet.
Meg akartam szabadulni a szenvedéstől, de közben lassan megtanultam, hogy az élet nem csak akkor teljes, ha nincs benne fájdalom. A teljes élet, amit Jézus nyújt nekünk, nem olyan, mint a csillogó, csupa boldogság – egészség – gazdagság képsorozat, amit szórakozottan görgetünk a hírfolyamunkban. Inkább olyan, mint apró, faragatlan rubinkövek az itt és most törmelékében.
Kedves barátnőm, Jézus lehetővé tette, hogy ne csak túléljünk, hanem hogy virágozzunk.
Megkérhetlek, hogy fordítsd el a figyelmedet a csendes vizek keresésétől? Inkább nézz körül vagy akár a lábad elé a fájdalomban, zűrzavarban, teherhordozásban, és keresd az ott megbújó apró rubinokat.
Nem kell ismernünk az összes választ, csak az akaratunkra van szükség. Az akarás nem más, mint remény, bizalom és hit egy tétova igenné összegyúrva. Egy igenné, mely így szól: „Boldogulni fogok. Hiszem, hogy az élet nem csak akkor teljes, ha nincs benne szenvedés. és Isten segítségével örömmel fogom megragadni ezt a teljes életet.”
Abban a helyzetben találkozhatsz Vele, amiben éppen vagy. Így szól hozzád: „Azért jöttem, hogy életed legyen és bőségben legyen, hogy ne csak életben maradj, de tudj virágozni. Gyere, induljunk, találjuk meg a teljes életet!”

Uram, szeretném azt a teljes életet élni, amit nekem adtál, de fáradt és kimerült vagyok. Köszönöm, hogy velem vagy a zűrzavarban és a szenvedésben, és hogy soha nem hagysz el. Segíts, Uram, hogy csak Rád nézzek, egyedül Rád, hogy bőségben legyen életem. Mutasd meg, hogy Veled az élet teljes lehet akkor is, ha nem mentes a szenvedéstől. Jézus nevében, Ámen.

Niki Hardy: What If Life Doesn’t Have to be Pain-free to be full?
Encouragement for today, 2019.07.24.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/07/24/what-if-life-doesnt-have-to-be-pain-free-to-be-full

Lélekerősítő - Tovább álmodni üvegcserepek között

Meredith Houston Carr

„Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.” Ef 3,20-21

A szokásosnál is kimerítőbb nap volt. Sajátos nevelési igényű fiam majd megőrjített. A lányok képtelen voltak megosztozni a játékokon fülsiketítő visítozás nélkül. Rengeteg dolgom lett volna. Hogy megőrizzem ép elmémet, és rendet teremtsek, csendre intettem a gyerekeket.
A fiamnak nem tetszett, hogy le kell állnia. Belső feszültsége kirobbanni készült, sajátos autista tudatával hiába próbálta lefékezni. Egy pillanat alatt megragadott egy bekeretezett fényképet, s teljes erejével a fürdőszoba padlójához vágta. Az üveg és csempe találkozása egyik félnek sem kedvezett.
Miután kimentettem gyermekemet a szilánkok közül, s feltakarítottam az üvegcserepeket, kézbe vettem a képet. Maradtak még üvegszilánkok a keretben, de közöttük ott volt a kép: férjemmel ketten elragadtatva nézzük tökéletes, újszülött kisfiúnkat.
Forró könnycseppek buggyantak ki a szememen, és csörgedeztek le az arcomon. Az összetört fénykép jelképezte, ami a szívem mélyén történt, mert nem csak az üveg tud összetörni. Ez történt az álmaimmal is, azzal, ahogy elképzeltem, milyen lesz a drága kisgyermek édesanyjának lenni.
A képen látható újdonsült édesanyának még fogalma sem volt róla, hogy az autizmus családi történetük részévé fog válni.
Kétségbeesetten kiáltottam mennyei Atyámhoz, az Ő soha meg nem szűnő jóságához, és ekkor mai alapigénket juttatta eszembe:
„Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen” (Ef 3,20-21).
„Mindent megtehet, bőségesen azon felül is…” Gyöngéd rosszallást éreztem, amiért bezártam Istent egy kis dobozba, saját tökéletlen elképzelésemet az anyaságról azonosítottam az Övével.
A fájdalomban Isten felnyitotta szememet az igazságra, hogy az Ő tervei messze meghaladják mindazt, amit az én gyarló szemem lát. Szívemet eltöltötte szeretettel a többi szülő iránt, akik szembesülnek azzal, hogy álmaik szertefoszlanak. Felkeltette lelkemben a reményt, hogy talán a fájdalom mélyebb, közvetlenebb kapcsolatba von Vele - és másokkal , akik hasonló szenvedést élnek át.
Irgalmasan felhívta figyelmemet arra, hogy még ha olyan körülményekkel szembesülök is, amik látszólag véglegesek, engem Ő mindig meg tud változtatni. Az Istenben való öröm és remény ingyen elérhető akkor is, ha széttört üvegcserepek között vezet az utam.
Amikor szertefoszlanak álmaink, nehezen tudjuk elképzelni, hogy valami jó is következhet. Mai igénkben egy olyan ígéret rejlik, melybe mindig kapaszkodhatunk, ha terveink nem úgy sikerülnek, ahogy elképzeltük.
Egy összetört álom nem ok arra, hogy ne álmodjunk tovább. Isten bennünk működő erejének köszönhetően folytathatjuk az álmodást. Mert ahol mi csak romokat látunk, Isten „bőségesen többet” lát legvadabb álmainknál is.
Kedves testvérem, Isten határtalanul felülmúlja fájdalmad vagy csalódásod mértékét. Ő kétségtelenül jó – akkor is, ha utadat széttört üvegcserepek fedik. Az összetört üveg nem jelenti az út végét. Még az is lehet, hogy a kezdetét jelzi.
Most akkor alázatos és reményteli lélekkel vigyük Isten elé, ami bánt. És bízzunk benne, hogy Ő elég ahhoz, hogy ne kelljen feladnunk az álmodást.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy te sokkal nagyobbat álmodsz, mint amekkorát mi álmodunk magunk számára. Vedd üvegcserepeinket, és alakítsd át valami gyönyörűvé a mi javunkra és a te dicsőségedre. Segíts, hogy mindig bízni tudjunk jóságodban irántunk. Jézus nevében, Ámen.

Meredith Houston Carr: Dreaming Amidst the Shattered Glass
Encouragement for toda, 2019. július 15.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/07/15/dreaming-amidst-the-shattered-glass

Lélekerősítő - Továbbadni, amire a legnagyobb szükségünk van

Lisa Appelo

„Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart.” Péld 11,25

Úgy tűnt, mindenki a lehető legjobb életet éli, engem kivéve.
Betolattam a garázsba, a gyerekeket beküldtem a házba, hogy megszabaduljanak hátizsákjuktól. Csak néhány perc magamra, gondoltam, elővettem a telefonomat, s kezdtem görgetni a hírfolyamot, ami az oldalamon megjelent.
Rákattintottam a fényképekre, amiket barátnőim raktak fel frissen dekorált konyhájukról, kalandos hétvégi kirándulásokról, házastársukkal kettesben töltött randijukról. Mások felrakták, hány kilométert sikerült lefutniuk reggel, vagy más ünneplésre méltó eseményeket osztottak meg.
Ahogy görgettem a híreket, összevetettem őket saját életemmel, és egyre rosszabbul éreztem magam. Már azelőtt is borúsan láttam a világot egy reggeli összezördülés és csalódás miatt, súlyosnak érzett terhek nyomták a vállamat. Most meg a hírfolyam mindazt eszembe juttatta, ami hiányzik egyedülálló anyaként élt életemből, meg amit a gyermekeim sem kaphatnak már meg férjem halála óta.
A hangulatomnak sürgősen frissítőre volt szüksége.
Elég, ha abbahagyom a görgetést, gondoltam. Ehelyett viszont elkezdtem bátorító üzeneteket írni olyan ismerősöknek, akikről tudtam, hogy szükségük van rá. Rákerestem olyanokra, akikkel rég nem vettem fel a kapcsolatot, megkérdeztem, hogy vannak, van-e valamire szükségük, amiért imádkozhatnék. Akik visszaírtak, azoknak bibliaidézeteket küldtem, imádságokat fogalmaztam.
És aztán valami váratlan dolog történt. Akiknél érdeklődtem hogylétük felől, visszakérdeztek, én hogy vagyok, és hogyan imádkozhatnának értem. Biztató igéket kaptam, imákat, kedves történeteket. Negyedóra se kellett, és borúlátásom elillant, elnehezült szívem felemelkedett, csüggedtségem bátorságba fordult.
Azt üzeni a Példabeszédek 11,25: „Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart.” Isten úgy alkotott meg minket, hogy ha másokat bátorítunk, magunk is biztatást kapunk.
A héber szóhasználat így fejezi ki: „Aki öntöz, maga is öntözve lesz”. Szép ez a bibliai kép. Ha bátorítás, segítség árad belőlünk mások felé, a Szentlélek fog belénk áradni.
Erről a kifelé-befelé áradásról kell, hogy szóljon az életünk.
Könnyen gondolhatjuk, hogy túl fáradtak vagy túl stresszesek vagyunk ahhoz, hogy bátorítani tudnánk másokat, hisz erre volna nekünk is legnagyobb szükségünk. De Isten forrásai kimeríthetetlenek. Sosem árasztunk ki mindent magunkból, sosem maradunk teljesen üresen.
Isten közösségre teremtett minket. Tudja, hogy hajlamosak vagyunk saját életünk hiányosságainak fogságába esni. De ez a túlzott figyelés magunkra, még ha valódi szükséget szenvedünk is, csak elnehezíti a szívünket. Az 1 Tessz 5,11 arra biztat, hogy vigasztaljuk, bátorítsuk egymást.
Megtehetjük ezt sms-ben, üzenetben, kézzel írott levelezőlapon vagy telefonbeszélgetésben. Beugorhatunk egymáshoz, kávézhatunk együtt, vagy figyelmesen odahallgathatunk a másikra. Imádkozhatunk érte, követhetjük sorsa alakulását.
Nem attól válik szebbé az életünk, ha görgetjük a hírfolyamot. Akkor lesz a legjobb életünk, ha hagyjuk, hogy Jézus Lelke megöntözzön, és így mi is tudunk öntözni másokat.

Bocsásd meg, Uram, hogy csak magammal foglalkoztam, és nem figyeltem mások szükségeire. Segíts, hogy előbb mindig Rád és a Te Igédre figyeljek, hogy a Te bőségedből juttatni tudjak másoknak is. Újítsd meg a szívemet, hogy ne azt nézzem, ami hiányzik, hanem csak azt, amit kaptam Tőled. Jézus nevében, Ámen.

Lisa Appelo: Giving Away The Thing I Needed Most
Encouragement for today, 2019.07.04.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/07/04/giving-away-the-thing-i-needed-most