2016. szeptember 29., csütörtök

Lélekerősítő - Mert szeretnek


Lysa TerKeurst

„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.” 1Pt 5,6-7

Egyik barátnőm kihívást jelentő kérdéssel fordult felém néhány évvel ezelőtt. „Azért viselkedsz így, mert szeretnek, vagy azért hogy szeressenek?”
Lényegbevágó.
Azért tenni valamit, hogy szeressenek – olyan csapda, amibe sokan beleesünk.
Indítékom eltorzult, ha azért teszek valamit, hogy a másik észrevegyen, értékeljen, mondjon valami szépet nekem, vagy hogy érdemeljem ki a tiszteletét.
Figyelmem erősen magamra irányul. Irreális elvárásokat állítok magam és a másik elé. És nagyon bánt, ha igyekezetem nem ér célt, ha nem vesznek észre, nem értékelnek, nem kapok több megbecsülést.
Egy-egy kapcsolat össze- és széttörése gyakran adódik abból, hogy ki nem mondott elvárásokkal ejtjük túszul egymást.
Kifordulok magamból, és frusztrációmat igazságtalanul vezetem le magamon és a másikon.
Ezzel szemben, azért csinálni valamit, mert szeretnek, hihetetlenül felszabadító!
Nem azt nézem a kapcsolatban, hogy milyen előnyöm származik belőle, mit nyerhetek vele. Azt lesem inkább, hogy mit adhatok. Istenre figyelek, és a szeretet vezérel. Kordában tartom elvárásaimat. Tékozló módon osztogathatom a kegyelmet, amire tudom, nekem is mekkora szükségem van. Bűntudat nélkül élek, tiszta szívvel, tiszta ésszel, tiszta lélekkel.
Hogyan tudhatom hát, hogy valamit azért teszek-e, mert szeretnek, vagy azért hogy szeressenek?
Bibliai igazságok következnek:

Meg tudom alázni magam, mert szeretnek.
Amikor próbálom megszerettetni magam, az a célom, hogy többre tartsanak, hogy jobban nézzek ki.

Minden gondomat átadhatom Neki, mert szeret.
Amikor arra vágyom, hogy szeressenek, a saját teljesítményemért izgulok, ez minden gondom.

Mert szeretnek, ellene tudok állni a Sátánnak, szilárd a hitem.
Amikor azt akarom, hogy szeressenek, meghallgatom a Sátánt, bizonytalan vagyok, próbálok az érzéseimre hallgatni.

Mivel szeretnek, tudom, hogy Isten ezzel is megerősít, és ezt én is akarom.
Amikor igyekszem megszerettetni magam, nem az a vágyam, hogy erősebb legyek, hanem hogy jól érezzem magam.

Igen, egészséges és szabad, előnyös pozícióból meghatározott életet, kapcsolatokat, célokat követek – mert szeretnek.
Ezek nem csak jó életelvek, ezek Isten életelvei:
„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban. Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni” (1Pt 5,6-10).

Uram, nem szeretnék téves, eltorzult indítékok alapján cselekedni. Segíts, hogy ne fókuszáljak annyira magamra. Minden nap azzal a tudattal akarok élni, hogy szeretnek. Felszabadító érzés azért élni, mert szeretnek. Abba akarom hagyni az állandó igyekezetet. Tudom, Uram, hogy Te szeretsz, és megerősítesz engem. Köszönöm. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Because I Am Loved
Encouragement for today, 2016. szeptember 28.
www.proverbs31.org

2016. szeptember 26., hétfő

Lélekerősítő - Ha felmerült benned a kérdés, hogy tudja-e Isten


Tracie Miles

„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.” Zsolt 35,16

Hónapokon át ugyanarról imádkoztam, és úgy tűnt, nem érkezik válasz.
Ezért valahányszor Istennel beszélgettem, újra meg újra felhívtam a figyelmét kívánságaimra. Úgy éreztem, tudomására kell hoznom, hogy még mindig türelmetlenül várom, hogy lépjen, és hogy az igazat megvallva, kezd nyugtalanítani, hogy nem tesz semmit, talán nem is figyel rám.
Uram, irgalmazz.
Egy újabb kimerítő, elkeserítő nap után lefekvéskor végre megfogalmaztam a kérdéseket, amik mindnyájunkat kísértenek, mikor nem fordulnak jó irányba a dolgok, és sokasodnak gondjaink. „Uram, látsz Te engem? Hallod egyáltalán, amit mondok? Tudod, hogy mi zajlik?” Aztán pár perc múlva álomba zuhantam.
Néhány órával később, az éjszaka sötét csendjében hirtelen felébredtem. Semmi recsegés nem hallatszott a szomszéd szobából, nem csattant dörgés-villámlás odakint, ami megszakíthatta volna álmomat. Teljes csend volt – leszámítva egy ritmikus dallamot, ami folyamatosan hangzott a fejemben.
Ismerős volt, de rég nem hallottam, így beletelt néhány álmos percbe, míg felismertem. Amikor viszont a szöveg is előbukkant, és a dallamra került, könnybe lábadt a szemem. Hogy mi volt a dal? A „He knows” – Ő tudja – Jeremy Camptől.
Ő tudja, ismer minden fájdalmat, minden szúrást, átélte a szenvedést. Tedd le a terhedet, emeld fel szemedet Ahhoz, aki ismeri gondodat. Ő tudja. He knows.
Nagyot dobbant a szívem, amikor rájöttem, hogy Mennyei Apukám ilyen kedves, szelíd módját választotta annak, hogy szóljon hozzám. Miközben az egész világegyetemet igazgatta, Isten úgy vélte, ideje, hogy adjon egy jelt nekem: az, hogy nem tudok róla, nem jelenti azt, hogy nem dolgozik az ügyemen, és hogy nincs pontosan tisztában vele.
Mikor kezdett világosodni, elővettem a Bibliát, hogy arra vonatkozó igéket keressek, hogy Isten figyeli az életünket. Mai alapigénket is ekkor találtam: mikor azt hisszük, nem figyel - Ő lát minket; amikor azt hisszük, nem vesz rólunk tudomást - Ő hallja imáinkat.
„Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte” – olvassuk a Bibliában (Zsid 4,13). Isten minden napunkról, minden könnyünkről tud. Látja, min megyünk keresztül – és tudja is.
Arról is biztosít a Szentírás, hogy Isten meghallgatja népét, amikor segítségért kiált hozzá (Zsolt 34,18). Ismer minden kimondott imát, és hallja szívünk kiáltásait.
Amikor küszködünk a gondolattal, hogy vajon lát-e minket Isten, nem az Ő szívével van probléma, hanem a miénkkel. De a kételkedés nem tesz minket rossz hívőkké, csak sérült emberek vagyunk egy olyan világban, mely összetöri a szívet – Istenét is.
Ám nincs annál nagyobb öröm, mint mikor megtapasztaljuk, a Szentírásban igazolva látjuk, hogy a világ Teremtője mélységes érdeklődéssel fordul felénk, látja azt, amiben vagyunk. Töltsön el a remény és a békesség tudva, hogy a Maga idejében és a Maga módján, válaszolni fog.
Az éjszakai találkozás Istennel segített újra átgondolnom, hogy még ha nem válaszolta is meg kéréseimet, biztos lehetek benne, hogy tud róluk.
Ha valaha is eltöprengtél, hogy vajon egyáltalán tudja-e Isten, min mész keresztül, nyugodj meg, és merd hinni, hogy igen, tudja.

Uram, segíts észben tartanom, hogy nemcsak tudod, mi zajlik bennem, körülöttem, de terved is van az életemről. Adj békességet, és képességet arra, hogy bízni tudjak, amíg várakozom. Ámen.

Tracie Miles: In Case You Were Wondering – God Knows
Encouragement for today, 2016. szeptember 26.
www.proverbs31.org

2016. szeptember 21., szerda

Lélekerősítő - Engedjük el titkos bűnünket


Liz Curtis Higgs

Ne legyen részetek a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább ítéljétek el őket. Ef 5,11

Vallomással kezdem. Régebben, főleg utazás közben, gyakran átadtam magam egy bűnös élvezetnek. Reméltem, senki sem veszi észre, mikor megvásároltam a repülőtéren, amit akartam. Nem, nem étcsokoládét, nem közismert drogokat, de valamit, ami ugyanolyan függőséget okoz: romantikus regényeket.
A szerelmi történet egy dolog. Ez valami más. Nem felemelő keresztény regény. Ellenkezőleg. A borítón színes virágok, ártalmatlannak tűnő cím, de ami belül van, az semmiképpen sem „igaz, tisztességes, igazságos, … ártatlan, kedves, dicséretre méltó, … erényes és magasztos” (Fil 4,8).
Boldog házasságban élek, ezért sikerült meggyőznöm magam, hogy nincs ebben semmi rossz. Nem fantáziálok férfiakról, nem ártok vele senkinek, nem szegek meg semmilyen törvényt, akkor miért ne? – érveltem.
Komolyan beszélsz, Liz?
Íme, mit mond mai igénk: „Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen” (Ef 5,11-12).
Ezek a romantikus regények – több tucat az évek során – meddők voltak. Nem teremtek gyümölcsöt sem a lelkemben, sem a házasságomban. És határozottan szégyelltem őket. Mindent megtettem, hogy mások ne vegyék észre, mit csinálok – este az ágyban a férjemnek háttal olvastam, nyilvános helyen hímzett borítóba burkoltam a könyvet, hogy ne lássák a fedőlapját.
Amikor el akarjuk rejteni mások előtt, amit teszünk, tegyük fel a kérdést: miért?
Bocsásd meg, kedves olvasóm, ha érzékeny pontodra tapintottam. Nem ítélkezem, csak meg akarom mutatni, mennyire szereti Jézus az ő leányait. Annyira, hogy készen áll megmentésünkre abban a pillanatban, amint észrevesszük, hogy süllyedünk, és segítségért kiáltunk.
Ez a pillanat számomra egy húsz évvel ezelőtti keresztény nőkonferencián jött el, Georgiában. A szombat esti alkalom végén az előadó felszólította a hallgatóságot, hogy aki szeretne bensőségesen beszélgetni az Úrral, jöjjön előre, és tegye meg.
Csakhogy az előadó én voltam.
A dicsőítést vezető hölgy a hátam mögött ült a szintetizátornál, és halkan játszani kezdett, míg én arra buzdítottam a testvéreket, tegyenek egy bátor lépést a hitben, jöjjenek előre, és imádkozzanak. Volt, aki egyedül jött, volt, aki párban, többen sírtak. A színpad előtti üres tér kezdett megtelni megbocsátást kereső nőtestvérekkel.
Rajtad a sor, Liz.
Elhallgattam. A biztató szót a szívemben senki sem hallotta, de tudtam, hogy az Úr szólít, és azt is tudtam, mit vár tőlem.
Most, Liz. Indulj.
Remegő kézzel leraktam a mikrofont, hátraintettem, hogy folytassák a zenélést, lementem a színpadról, és letérdeltem a padlóra. Bocsáss meg, Uram. Segíts, kérlek. Elsuttogtam vétkemet. A szégyen forró könnyei csorogtak az arcomon.
Éreztem, hogy irgalma tisztára mos, az arcom már nem égett annyira, könnyebben tudtam lélegezni. Csak hála maradt bennem, és pontosan tudtam, mit kell tennem, mikor hazamegyek.
Na de most mi legyen? Ezer nő látta, hogy az előadó elhagyja a helyét, és lemegy imádkozni. Mit gondolhatnak rólam? Visszaléptem a színpadra, és szembefordultam a közönséggel. Kiderült, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velem. Mindenki térdelt. Szanaszét, mindenütt. A padlón, a folyosókon, a székek előtt.
Nem az én meghívásomra reagáltak. Isten hívta őket.
Ő azt akarja, hogy szeretetének világosságában éljünk, és azt kéri, hagyjuk el sötét cselekedeteinket. Az első lépés a legnehezebb: elismerni, hogy bajban vagyunk. Ó, de micsoda szabadságot élünk meg, mikor megválunk titkos bűneinktől, és kilépünk az Ő fényébe!

Mennyei Atyánk! Köszönöm, hogy nem hagysz minket a sötétségben, szégyenben, hogy irgalmadat árasztod ránk, hogy megmutatod a kivezető utat. Jézus nevében, Ámen.

Liz Curtis Higgs: Letting Go of a Secret Sin
Encouragement for today, 2016. 09. 16.
www.proverbs31.org

2016. szeptember 19., hétfő

Lélekerősítő - Ne aggódj, Isten most is működik


Arlene Pellicane

„ … Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: ’Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem miattunk kezd el aggódni’.” 1Sám 9,5

Aggódtál már a gyermekedért? Hát persze, én is.
Amikor legnagyobb gyermekem, Ethan, elsős lett, egy nagy állami iskolába került, ahova több mint ezer gyermek járt. Féltettem a sok ismeretlen dologtól. Mi lesz, ha olyasmit tanítanak neki, amivel nem értek egyet? Mi lesz, ha rosszat les el valamelyik barátjától? Mi lesz, ha képlékeny kis 6 éves világnézetét a Biblia helyett a popkultúra alakítja majd?
Csatlakoztam egy imacsoporthoz, akik hetente összegyűltek imádkozni a gyermekekért, az iskolákért. Kértem, hogy imádkozzanak az én fiamért is, hogy találjon magának egy keresztény barátot. Ethan már másnap ezzel jött haza az iskolából: „Képzeld anyu, mi történt! Szünetben beszélgetni kezdtem az egyik fiúval, megkérdeztem tőle, hogy keresztény-e, és azt mondta, igen. És az osztálytársam!”
Míg én otthon aggódtam, Isten az iskolában működött.
Nem akármilyen társasághoz tartozom. Izrael első királyának az apja is hajlamos volt a fiáért való aggódásra.
Elkóboroltak a család nőstény szamarai, ezért Saul apja, Kis, elküldte fiát, hogy keresse meg őket. Egy szolga társaságában Saul átkutatta Efraim hegyvidékét, bejárta Salisa környékét, Saalim vidékét, majd Benjámin területét, és végül Cuf vidékére értek. Messze-meszze otthonról Saul a szolgához fordult, és ezt mondta neki: „Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem miattunk kezd el aggódni.”
Kétlem, hogy Saul apja gyenge idegzetű, ijedős ember lett volna. De még a legerősebb férfit is emészteni tudja az aggodalom, ha a gyermekéről van szó.
Talán Saul apja is kérdésekkel viaskodott. Isten prófétája, Sámuel igazolta, hogy Kis valóban aggódott, és másokat kérdezgetett a fiáról (1Sám 10,2b). Ilyen kérdések merülhettek fel benne: Mi van, ha eltévedt? Talán árokba zuhant? Hátha megsebesült, és nem tud hazajönni?
Míg ő azon törte a fejét, hogy vajon biztonságban hazaérkezik-e a fia, Isten előkészítette a terepet Saul számára, hogy Izrael első királya legyen.
Saul nem tévedt el. Pontosan ott volt, ahol Isten akaratából lennie kellett. A csibész szamarak utáni egész keserves hajszát Isten tervezte meg, hogy Sault eljuttassa Sámuelhez.
Arra int ez a történet, hogy aggódás helyett inkább imádkozzam a gyermekeimért, vigyem Isten elé a velük kapcsolatos kérdéseimet. Vegyem észre, hogy az iskola – és az élet – kihívásai szükségesek lehetnek ahhoz, hogy meghallják Isten hangját, és megkapják iránymutatását az életükhöz.
Ethan már középiskolás. És Istennek hála, még mindig jó barátok azzal a keresztény kisfiúval, akivel elsőben felfedezték egymást.
Akárcsak Saul, aki elindult holmi elkószált szamarak után, és Izrael kiválasztott királyaként tért haza, a te gyermeked (vagy akinek gondját viseled) szintén a hit személyre szabott útját járja. Az út tele van előre nem látható kihívásokkal és kegyelmekkel. Ne aggódj, míg úton van. Inkább imádkozz. Légy bátor. Aggódásaink, rettegéseink elcsitulhatnak attól a biztos tudattól, hogy Isten most is működik.

Rád bízom, Uram, az életemhez tartozó gyermekeket, kicsiket, nagyokat egyaránt. Segíts, hogy ne aggodalmaskodjam, hanem imádkozzam hittel, tudjam, hogy Te működsz az életükben. Ma nem fogok nyugtalankodni. Türelmesen kivárom a Te megoldásaidat az életükre. Köszönöm, Uram, hogy értem is működsz. Jézus nevében, Ámen.

Arlene Pellicane: Don’t Worry: God Is at Work
Encouragement for today, 2016.09.19.
www.proverbs31.org

2016. szeptember 15., csütörtök

Lélekerősítő - Amikor az előadás nem követi a szövegkönyvet


Alicia Bruxvoort

„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mond a nyelv.” Péld 16,1

„Én is szeretnék szövegkönyvet kapni”, vallotta be kislányom, mialatt a színházterem bejáratánál álltunk, és néztük a gyerekek színpadig kígyózó sorát.
Vándortársulat érkezett a városunkba, és a helybéli gyerekeket kérték fel, hogy segítsenek egy musical színrevitelében.
Nem volt felső határa a kórustagok számának, minden színészpalánta, aki elmerészkedett a meghallgatásra, helyet fog kapni a színpadon.
Ám az én tízévesem nem elégedett meg néhány tánclépéssel, énekléssel. Szöveggel rendelkező szereplő akart lenni.
A legjobbakat kívántam a kislányomnak, és megígértem, hogy a parkolóban fogok várni, míg vége lesz a meghallgatásnak. Reményteljes mosolyt villantott rám, és beállt a sor végére.
Ahogy búcsút intettem neki, eszembe jutott, hogy igazából én is olyan vagyok, mint ő. Lehet, sosem állok kivilágított színpadon, de ezen a másikon, amit életnek nevezünk, én is szeretem, ha van szövegkönyvem.
A szövegkönyv biztonságot ad. Ha követjük a leírtakat, pontosan tudjuk, mit kell mondanunk vagy tennünk. Elég eljátszanunk a szerepet, kibillenés nélkül megtartani az egyensúlyt.
A szövegkönyv csökkenti a kockázatot. Ha tudjuk előre, mi történik, nem aggódunk, hogy valami váratlanul vagy készületlenül ér. A szövegkönyv jóleső érzést ad. Ha tudjuk a szerepünket, nem kell meglepő fordulatoktól, hirtelen színváltástól tartanunk.
Kislányom vágya teljesült. Büszke kísérője lett az egyik fontosabb szereplőnek, szövegkönyvet kapott sárgával kiemelt, megtanulnivaló mondatokkal.
Le nem tette volna a szövegkönyvet egész héten. Szorgalmasan és elragadtatással ismételte a mondatait. Aztán eljött a nagy nap - és megtanulhattuk, hogy még a legjobb történetek is el tudnak térni a szövegkönyvtől.
Az utolsó jelenetig minden rendben zajlott. A díszletek csodaszépek, a szereplők szórakoztatóak, a történet érdekfeszítő volt.
De ahogy a tánckar megtöltötte a színpadot az utolsó ének előtt, a reflektorok pislákolni kezdtek, a hangerősítő recsegett-ropogott. A színpad elsötétedett, a legkisebbek nyafogni kezdtek.
A súgó belezavarodott a súgásba, a tánckar nem volt hajlandó sötétben táncolni, a nézők zavartan várták valami lezárását az előadásnak.
Néhány gyermek megpróbálta betanult szövegével túlkiabálni a ricsajt, de a káoszban, a hangzavarban értelmüket vesztették a szövegkönyvet követő mondatok.
Talán ismered ezt az érzést. Talán az életed nem a tervek szerint alakult. Talán mindent megtettél a siker érdekében, mégis elbuktál.
Talán büszke voltál rá, hogy mindent gondosan előkészítettél, és valami váratlan esemény keresztülhúzta a számításaidat.
És talán, mint a kis színészpalánták, te is úgy érzed, hogy a szövegkönyv értelmét vesztette.
Elmondjam, mi lett az áramszünetes előadás vége?
Mikor már úgy tűnt, az egész előadás kudarcba fullad, a színészrendező kézbe vette az irányítást. Ipari méretű elemlámpával felszerelkezve feltáncolt a színpadra, néhány mondattal, ami nem volt az eredeti szövegkönyvben, lekerekítette a történetet, és elkezdett egy gyönyörű dalt.
A gyerekek előrejöttek, körbevették, és vele énekeltek. „A vége csodálatos volt – lelkendezett később egy kisfiú -, pedig nem is volt benne a szövegkönyvben.”
A Péld. 16,1 arra figyelmeztet, hogy még ha mi belesülünk is a szövegünkbe, van egy Megváltónk akinek a terve sosem bukik meg. Tegyük Őt történetünk szereplőjévé, és Ő fényt hoz oda, ahol sötét van, dicsősége ragyogni fog a romok fölött.
Lehet, hogy nem sikerül várakozásaink szerint minden jelenet, de bízzuk nyugodtan Jézusra a történetet. És ha nem ragaszkodunk szigorúan saját szövegkönyvünkhöz, viszont belekapaszkodunk Isten ígéreteibe, rá fogunk jönni, hogy az Általa kitalált történet százszor jobb annál, amit mi elképzeltünk.
És ami a legjobb, az Ő története mindig így végződik: és boldogan élnek örökké (Jel 21,1-7).

Istenem, add, hogy bízzam Benned akkor is, ha terveim félresiklanak, ha az életem nem úgy zajlik, ahogy vártam. Lépj be, kérlek, a történetbe, és történjék minden a Te tökéletes szövegkönyved szerint az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: When Your Story Doesn’t Stick to the Script
Encouragement for today, 2016. 09.12.
www.proverbs31.org

2016. szeptember 10., szombat

Lélekerősítő - Üres tankkal


Katy McCown

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Jn 15,5

A szívem erősebben kezdett verni, mikor rájöttem, mi a helyzet.
Tankolnom kell, de nincs hol.
Igaz, a benzincsökkenést mutató lámpa már mérföldekkel előbb villogni kezdett, drága kis autóm fényes sárga betűkkel küldte a vészjelzéseket: Irány a töltőállomás!
Igen, láttam. Igen, tudomásul vettem, és igen, félresöpörtem.
Igazából sajnos, híres vagyok arról, hogy mindig a legutolsó percben fordulok be a benzinkúthoz. A főiskolán többnyire a húgom viselte ennek következményeit. Nem egyszer leparkoltam közösen használt kocsinkat a ház előtt annyi üzemanyaggal, ami legfeljebb a legközelebbi benzinkútig volt elegendő.
A szóbanforgó napon hat gyerekemmel a hátsó üléseken az volt a kérdés, eljutok-e egyáltalán egy benzinkútig.
Barátnőm az anyósülésen észrevette, hogy kezem ráfeszül a kormányra, és megkérdezte: „Kihúzzuk?”
„Remélem”, válaszoltam, és csendben folytattuk az utat.
Hirtelen felrémlett egy párhuzam, bár ott nem a benzintank, hanem a lelkem került közel a kiüresedéshez.
A napi rutin jóval napkelte előtt indult, és már rég pislogtak a csillagok az égen, mikor ágyba kerültem. Kérések ömlöttek felém minden oldalról, a kötelesség az ajtón dörömbölt.
Előfordult, hogy este, mikor a férjem hazaérkezett, sírva omoltam a karjaiba az ajtóban. Egyszerűen túl kevés voltam a rengeteg tennivalóhoz.
Tudatában voltam, hogy a lelkem riasztója jelzi: fogyóban az üzemanyag. Éreztem Isten szelíd nógatását, hogy húzódjam félre, és töltődjem fel jelenlétében. Félresöpörtem. Csak a teljes kimerülés küszöbén fogtam fel a lelki üzemanyag jelentőségét.
Nemrég hallottam valakiről, aki az enyémmel hasonló élethelyzetben volt, de egészen másként kezelte. Amint érzékelte, hogy lelki üzemanyag-jelzője villogni kezd, így imádkozott: Istenem, jelezd, amikor alkalmas, hogy csak veled legyek.
Nem sokkal később éjjel kettőkor felébredt. Másnap megint. Nem szólt a vekker. Nem sírt fel a gyermek. Egyszerűen felébredt. Úgy értelmezte, így ajánlja fel Isten a lehetőséget, hogy csak Vele legyen.
Felkelt, és félrevonult Urával egy órácskára. Majd visszabújt a takaró alá, és aludt tovább, míg a nappali élet első jelei fel nem ébresztették.
Én, mikor éreztem, hogy el kéne vonulnom imádkozni, ahelyett, hogy kértem volna Istent, mutassa meg, mikor volna alkalmas, vitázni kezdtem Vele, hogy nincs erre időm. Amikor felmerült bennem a gondolat, hogy korábban kelhetnék, és a virradat előtti csendes perceket Istennel tölthetném, lebeszéltem magam róla, mondván, hogy Isten nem várhatja ezt tőlem. Tudja, mennyire szükségem van az alvásra.
Nem érdemes erőltetni. Mindig van, hova menni, mindig van, amit muszáj elvégezni. Időpocsékolásnak tűnik a tankolás. De mai alapigénkben Jézus figyelmeztet: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5b).
Mi nem tudhatjuk, mit tartogat a nap, de Isten látja, mi következik. Tudja, mire van szükségünk, mivel kell felszerelnie minket ahhoz, ami előttünk áll. Csak vegyük észre, mikor a Fény villogni kezd.
Azon a bizonyos napon nem maradtunk segítség nélkül. Még sosem vágytam annyira arra, hogy megpillantsak egy benzinkutat. Mikor teli tankkal kigördültünk újra az útra, egészen másként éreztem magam, mint mikor lekanyarodtunk róla. Megkönnyebbülés volt bennem, és biztonságérzet, hogy folytathatom az utat.
Végül a lelkem is meg tudott könnyebbülni abban a kimerítő időszakban. Testi betegség jött, idegi kimerülés, lelki szárazság, míg végre térdre borultam, és beismertem, hogy szükségem van az üzemanyagra, amit csak Jézustól kaphatok meg. Szomjasan kortyoltam jelenlétéből, ittam békéjéből, s közben csak azt nem értettem, miért vártam ennyi ideig, hogy lehúzódjam az útról.
Ha érzed, hogy már-már kiürül a lelked, ne várj tovább! Keríts rá időt, hogy feltöltsd, és nyugalmat lelj a lelkednek.

Istenem, egyedül nem megy. Bocsásd meg, hogy valaha is úgy gondoltam. Áldalak hűségedért, hogy feltöltesz mindig, ha Veled maradok, és figyelek Rád. Segíts, hogy ma is Benned lakjam, mindenben csak Tőled függjek. Jézus nevében, Ámen.

Katy McCown When You’re Running on Empty
Encouragement for today, 2016. szeptember 8.
www.proverbs31.org

2016. szeptember 5., hétfő

Lélekerősítő - Az igazi mérce

Az igazi mérce
Amy Carroll

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” Jn 15,9

Egy teljesítménycentrikus lánynak, mint amilyen én vagyok, semmi sem idegesítőbb, mint azt látni, hogy nem jut egyről a kettőre.
Életem jó részében így következtettem: Nincs pipa – Nincs teljesítmény – Nincs érték.
Saját értékemet a teljesítményemmel mértem. Ebből következően gyakran nyögtem a magammal való elégedetlenség súlya alatt. Amikor
- a nap háromnegyed része egy csecsemő gondozásával telt, és még egy zuhanyzásig se jutottam el;
- az óvodásaim hamarabb szétszedték a szobát, mint ahogy én rendbe tudtam tenni;
- elköltöztünk, és napokig nem szólalt meg a telefon, nem került bejegyzés a határidőnaplómba.
Belső küzdelemmel telt időszakok voltak, mert ha nem tettem meg eleget, úgy véltem, nem is érek eleget. Hagytam, hogy a ténykedésem határozza meg, hogy mennyit érek. Talán tudod, miről beszélek.
Kedves fiatal anyuka, aki őrülten szereted a gyermekedet, de az öröm átfolyik azokon a réseken, amiket te ütsz a lelkeden.
Magányos barátnőm, aki ugyan tudod, hogy van jó oldala az egyedüllétnek, mégis gyakran csapdának éled meg, mely megfoszt a lehetőségtől, hogy felépítsd a megálmodott jövőt.
Kedves új szomszéd, aki ahelyett, hogy felmérnéd új lakóhelyed előnyeit, beleragadtál régi otthonod gyászolásába.
Beteg testvérem, testednek pihennie kell, de te haszontalannak érzed ágyban fekvő önmagad.
Akkor válik mindez igazán drámaivá, amikor azt kezdjük hinni, hogy Isten ugyanolyan csalódottsággal tekint ránk, mint mi magunkra. Még a hitről is mozgást idéző terminusokkal beszélünk: előre jut a hitben, a hit útját járja… Úgy tekintünk Istenre, mint mennyei projektmenedzserre, aki állandóan noszogat, és méri a teljesítményünket. Ettől aztán Isten munkásának érzem magam ahelyett, hogy gyermeke – barátja lennék.
Mai alapigénkben János Jézusnak ezt az utasítását jegyezte fel: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9). Az itt használt, „maradjatok”-nak fordított ige azt is jelenti, hogy „lakjatok”, „tartózkodjatok”. Ebbe belegondolva jöttem rá, mekkora tévedésben voltam.
Előre akarok lépni, de Jézus arra hív, hogy lépjek be.
Maradni, lakni, tartózkodni – ezek a szavak vezettek rá, milyen sokra tartottam eddig a haladást, a fejlődést, és segítettek megértenem, hogyan értékel Isten. Nem kell termelnünk, nem kell előre mozdulnunk, hogy Isten szeretetét megnyerjük. Ehelyett ő arra kér, költözzünk be, állapodjunk meg, csendesedjünk el az Ő szeretetében.
Ez mindent megváltoztat. Ahogy egy bölcs barátnőm mondta: „Ne dolgozz Isten szeretetéért. Pihenj meg benne.”
Isten nem az elvégzett munka alapján értékel bennünket. Az értékünket a szeretete adja. Én külső dolgok alapján számítom ki valaminek az értékét, a hasznát, Isten a belső értékeket nézi, és a szeretet ilyen.
Arra hívlak hát, amire Isten hív mindnyájunkat: maradj meg Isten szeretetében.
Költöztesd be életed minden szegmensét. Vidd be minden gondolatodat, érzelmedet, tehetségedet és gyengeségedet.
Maradj.
Tartózkodj benn, sütkérezz Isten szeretetében. Isten szeretete miatt vagy értékes, nem a pipákért tennivalóid listáján.

Uram, mindig hajlottam arra, hogy saját értékességemet teljesítménnyel mérjem. Helytelenül gondolkodtam arról, hogy Te milyennek látsz, és ezért nem tudtam olyan közel kerülni Hozzád, ahogy szeretted volna. Most megadom magam. Beköltözöm szeretetedbe, hogy örökre ott lakjam. Ott akarok tartózkodni, megpihenni. Jézus nevében, Ámen.

Moving Into a Better Measurement
Amy Carroll
Encouragement for today, 2016. 09. 05.