2016. szeptember 10., szombat

Lélekerősítő - Üres tankkal


Katy McCown

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Jn 15,5

A szívem erősebben kezdett verni, mikor rájöttem, mi a helyzet.
Tankolnom kell, de nincs hol.
Igaz, a benzincsökkenést mutató lámpa már mérföldekkel előbb villogni kezdett, drága kis autóm fényes sárga betűkkel küldte a vészjelzéseket: Irány a töltőállomás!
Igen, láttam. Igen, tudomásul vettem, és igen, félresöpörtem.
Igazából sajnos, híres vagyok arról, hogy mindig a legutolsó percben fordulok be a benzinkúthoz. A főiskolán többnyire a húgom viselte ennek következményeit. Nem egyszer leparkoltam közösen használt kocsinkat a ház előtt annyi üzemanyaggal, ami legfeljebb a legközelebbi benzinkútig volt elegendő.
A szóbanforgó napon hat gyerekemmel a hátsó üléseken az volt a kérdés, eljutok-e egyáltalán egy benzinkútig.
Barátnőm az anyósülésen észrevette, hogy kezem ráfeszül a kormányra, és megkérdezte: „Kihúzzuk?”
„Remélem”, válaszoltam, és csendben folytattuk az utat.
Hirtelen felrémlett egy párhuzam, bár ott nem a benzintank, hanem a lelkem került közel a kiüresedéshez.
A napi rutin jóval napkelte előtt indult, és már rég pislogtak a csillagok az égen, mikor ágyba kerültem. Kérések ömlöttek felém minden oldalról, a kötelesség az ajtón dörömbölt.
Előfordult, hogy este, mikor a férjem hazaérkezett, sírva omoltam a karjaiba az ajtóban. Egyszerűen túl kevés voltam a rengeteg tennivalóhoz.
Tudatában voltam, hogy a lelkem riasztója jelzi: fogyóban az üzemanyag. Éreztem Isten szelíd nógatását, hogy húzódjam félre, és töltődjem fel jelenlétében. Félresöpörtem. Csak a teljes kimerülés küszöbén fogtam fel a lelki üzemanyag jelentőségét.
Nemrég hallottam valakiről, aki az enyémmel hasonló élethelyzetben volt, de egészen másként kezelte. Amint érzékelte, hogy lelki üzemanyag-jelzője villogni kezd, így imádkozott: Istenem, jelezd, amikor alkalmas, hogy csak veled legyek.
Nem sokkal később éjjel kettőkor felébredt. Másnap megint. Nem szólt a vekker. Nem sírt fel a gyermek. Egyszerűen felébredt. Úgy értelmezte, így ajánlja fel Isten a lehetőséget, hogy csak Vele legyen.
Felkelt, és félrevonult Urával egy órácskára. Majd visszabújt a takaró alá, és aludt tovább, míg a nappali élet első jelei fel nem ébresztették.
Én, mikor éreztem, hogy el kéne vonulnom imádkozni, ahelyett, hogy kértem volna Istent, mutassa meg, mikor volna alkalmas, vitázni kezdtem Vele, hogy nincs erre időm. Amikor felmerült bennem a gondolat, hogy korábban kelhetnék, és a virradat előtti csendes perceket Istennel tölthetném, lebeszéltem magam róla, mondván, hogy Isten nem várhatja ezt tőlem. Tudja, mennyire szükségem van az alvásra.
Nem érdemes erőltetni. Mindig van, hova menni, mindig van, amit muszáj elvégezni. Időpocsékolásnak tűnik a tankolás. De mai alapigénkben Jézus figyelmeztet: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5b).
Mi nem tudhatjuk, mit tartogat a nap, de Isten látja, mi következik. Tudja, mire van szükségünk, mivel kell felszerelnie minket ahhoz, ami előttünk áll. Csak vegyük észre, mikor a Fény villogni kezd.
Azon a bizonyos napon nem maradtunk segítség nélkül. Még sosem vágytam annyira arra, hogy megpillantsak egy benzinkutat. Mikor teli tankkal kigördültünk újra az útra, egészen másként éreztem magam, mint mikor lekanyarodtunk róla. Megkönnyebbülés volt bennem, és biztonságérzet, hogy folytathatom az utat.
Végül a lelkem is meg tudott könnyebbülni abban a kimerítő időszakban. Testi betegség jött, idegi kimerülés, lelki szárazság, míg végre térdre borultam, és beismertem, hogy szükségem van az üzemanyagra, amit csak Jézustól kaphatok meg. Szomjasan kortyoltam jelenlétéből, ittam békéjéből, s közben csak azt nem értettem, miért vártam ennyi ideig, hogy lehúzódjam az útról.
Ha érzed, hogy már-már kiürül a lelked, ne várj tovább! Keríts rá időt, hogy feltöltsd, és nyugalmat lelj a lelkednek.

Istenem, egyedül nem megy. Bocsásd meg, hogy valaha is úgy gondoltam. Áldalak hűségedért, hogy feltöltesz mindig, ha Veled maradok, és figyelek Rád. Segíts, hogy ma is Benned lakjam, mindenben csak Tőled függjek. Jézus nevében, Ámen.

Katy McCown When You’re Running on Empty
Encouragement for today, 2016. szeptember 8.
www.proverbs31.org

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése