2012. április 29., vasárnap

Lélekerősítő levelek 83

Se több, se kevesebb
Rachel Olsen

Az Úr megáldja a szelídeket, mert ők öröklik a földet. Mt 5,5 alapján

Uram, hogy elégedhetnék meg azzal, ami vagyok, ne akarjak se több lenni, se kevesebb?
Állandóan mást akarok; van, amiben több akarok lenni, van, amiben kevesebb. Okosabb, csinosabb, jópofább, fittebb. Hatékonyabb, boldogabb, energikusabb. Ugyanakkor kevésbé lobbanékony, nyugodtabb, józanabb, összeszedettebb.
Jobban figyelni akarok magamra, ugyanakkor kevésbé akarok függni mások véleményétől.
Jobban akarok főzni, tisztábban énekelni, kevés erőfeszítéssel rendben tartani a házat. Azt már mondtam, hogy örülnék, ha a hajam dúsabb lenne?
Jobban akarok írni – tele fantáziával és mégis módszeresen, rendezetten. És örülnék, ha kevésbé volnék hajlamos a késlekedésre, halogatásra, elodázásra.
Igen, van, hogy többet akarok magamból, van, hogy kevesebbet.
Jézus elhessenti megváltozni, fejlődni akarásom végeérhetetlen listáját. Mindazt, amitől azt hiszem, jobb lenne az életem. Azt kéri, inkább alázatosan békéljek meg mindezekkel. Rakjam le elképzeléseimet egy jobb emberről, jobb életről, s hagyjam, hogy Ő ítélje meg mindezt. Egyszerűen fogadjam el, amit kaptam, és ajánljam fel Neki alázattal szolgálatra.
Mai alapigénk Máté evangéliumából egyike azoknak, amik táplálják szent meggyőződésemet: Ha abbahagyom az állandó küszködést, hogy magam alkossam az életemet, megtalálom azt az életet, amit Isten alkotott nekem. Ez egy hatalmas igazság, és egyben isteni titok. Az élet, amit ő készít nekem, ott kezdődik, ahol a magamé véget ér. A magam alkotta élet bűnbe, szükségbe torkollik, de újraindul Isten kegyelmében és erejében.
Megerősítő kegyelme mindennel ellát, amire szükségem van, és semmit nem nyújt abból, amire nincs szükségem.
Te is szeretnél megelégedni azzal, aki vagy Krisztusban – nem vágyni se többre, se kevesebbre? Nekünk szól Jézus üzenete a Mt 23,11-12-ben, amit így fogalmaz meg Eugene Peterson: „Ki akarsz tűnni? Akkor lépj lejjebb. Szolgálj. Ha felfuvalkodsz, ki fogsz pukkadni. De ha megelégedsz azzal, hogy egyszerűen csak önmagad légy, életed sokak számára értékessé válik.”
Furcsa módon, Isten kegyelme anélkül tesz alázatossá, hogy megalázna, és anélkül emel fel, hogy felfuvalkodottá tenne.
Az élet, amit Benne találunk, megajándékoz mindazzal, amit pénzen nem lehet megszerezni. Ahogy Jézus mondta, miénk az egész föld. Az alázat elégedetté tesz. Nem vágyunk se többre, se kevesebbre.

Uram, segíts elhallgattatnom kritizáló, elégedetlen hajlamomat, hadd fogadjam el hálával magamat annak, aki vagyok, az életemet olyannak, amilyen. Mert te itt vagy, készen állsz segíteni, hogy itt és most megtaláljam a bőséget az életemben. Segíts, hogy felfogjam, a bőség ott terem, ahol elfogadják azt, ami adott, nem kell se több, se kevesebb. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.27.
www.proverbs31.org

Mi valódi?
Holly Good

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az élet koronáját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.” Jak 1,12

Érezted már, hogy összeomlott a bizalmad valakiben, akit szerettél? Néhány éve szembesültem valamivel, ami nagyon felkavart. Tudomásomra jutott egy eltitkolt bűn, ami át- meg átszőtte valakinek az életét, akit szerettem. Heteken át térdre borulva kértem Istent, adjon magyarázatot, hadd értsem meg, mi történt, hadd lássak tisztán. Valóságérzetem megingott, becsapták, elárulták. Kétségbeesetten kiáltottam az Úrhoz: „Uram, mi az, ami igaz? Mondd meg, mi az, ami tényleg valódi. Mert amit annak hittem, úgy látszik, nem az.”
Egyik este, mikor lefeküdtem, próbáltam megbékélni azzal a ténnyel, hogy talán nem is kell megértenem ezt a pusztító állapotot. Rengeteg kérdés merült fel, választ meg csak néhányra kaptam. Sok-sok probléma, kevés magyarázat. A másnap reggeli csendes perceimben az Úr lassacskán kezdett feltárni néhány igazságot sebzett szívemnek.
Mindenekelőtt emlékeztetett arra, mekkora szükségem van Rá – szünet nélkül, mindenben Rá van szükségem. Gyakran leveszem tekintetem az Úrról, és megpróbálok saját erőmből túljutni a nehézségeken. A Kol 3,1-2 mélyen megérintett: „Ha feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafentvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” Az én figyelmem saját dolgaimra és önmagamra irányult. És Isten nélkül a figyelmem eltorzult. Megértettem, hogy továbbra is az Urat kell keresnem, és várnom kell türelmesen arra, amit számomra tartogat. Könyörögni kezdtem az Úrhoz, vegye el tőlem ezt a fájdalmat. Tüntesd el, Uram. De úgy éreztem, mintha ezt mondaná: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” Azzal, hogy elismerem gyöngeségemet, lehetőséget adok Istennek, hogy ereje megnyilvánuljon bennem.
Aztán rámutatott arra, mi a valódi. Gyöngéden önmagára mutatott: Ő valódi. Istenem valódi. Itt a földön át fogok még élni sok feszült helyzetet, sok csalódást, sok fájdalmat, de tudhatom, hogy az én Istenem valódi, és Ő soha nem hagy el. Újra átéltem a szeretet biztonságát, ami Mózes Józsuénak mondott szavaiból árad az 5Móz 31,8-ban: „Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el, és nem hagy cserben. Ne félj, és ne csüggedj.” Meggyőződtem újra, hogy teljesen Istenre kell hagyatkoznom, az Ő jóságában kell bíznom.
Már világos volt, mi a feladatom ebben a nehéz helyzetben. Az Úr arra kért, folytassam az imádkozást, Benne, és csak Benne higgyek és bízzam, Őt keressem, Rá várjak, Rá figyeljek. Olyan jó tudni, hogy semmi nem választhat el az Ő soha nem múló szeretetétől. És ez, barátnőm, EZ valódi.

Uram, köszönöm a leckéket, amikkel az életre tanítasz. Újítsd meg, kérlek, az erőmet, miközben Rád várakozom. Segíts, hogy továbbra is Rád vágyakozzam, Téged keresselek minden helyzetben, amivel találkozom. Teljesen Tőled akarok függeni, Istenem. Szeretlek, Uram, és bízom Benned. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.30.
www.proverbs31.org

Már nem ugyanaz
Lynn Cowell

Amikor a föld népe az Úr elé járul az ünnepnapokon: akik az északi kapun jönnek be imádkozni, a déli kapun távozzanak, akik pedig a déli kapun jönnek be, az északi kapun távozzanak.” Ez 46,9

Ahogy reggel felnyitottam a szemem, tudtam, hogy ez is egy „olyan” nap lesz. Van egy mondás, amit talán ezekre a napokra találtak ki: „Ha anyu nem boldog, senki sem boldog”. Igen, szomorúnak, csalódottnak, üresnek éreztem magam, szorongtam.
De hiába kerestem az okát. Annyit tudtam, hogy sürgősen ki kell osonnom a házból, mielőtt bárki felébred, különben a hangulatom az egész napunkat tönkreteszi. Nemcsak az enyémet, a többiekét is.
Felhúztam a teniszcipőmet, s kisurrantam. Még nem tudtam, merre fogok futni, csak azt tudtam, hogy jó messzire. Elég messze ahhoz, hogy mire visszaérek, másként lássam a világot. Egyedül kellett maradnom Jézussal, hogy feltöltsön, hogy negatív érzéseim helyét az Ő békéje, igazsága, élete foglalja el.
Ahogy nekilódultam a futásnak, már rám törtek a régi, jól ismert gondolatok. Nem vagy szép. Nem vagy különleges. Nem vagy fontos. Hihetetlen, hogy sok éve olvasom, tanulmányozom és tanítom már az Igazságot, és még mindig itt tartok ezeknél a sötét gondolatoknál.
Mialatt a hazugságok igyekeznek uralmuk alá hajtani a tudatomat, felidézem a szívembe vésett mondatokat a Szentírásból. Ő szépnek lát. Neki nagyon fontos vagyok. Ő több mint elég nekem. Ő minden, amire szükségem van.
Engedem, hogy Istennek ezek a drága biztatásai hassanak rám, és elindulnak a könnyeim. Erre volt szükségem.
Nem arra, hogy a férjem megdicsérjen, és biztosítson szerelméről. Nem arra, hogy a munkaadóm vagy a barátom vállon veregessen. Jézusom szeretetének kiáradására volt szükségem. Arra, hogy újra felidézzem, kinek tart Ő engem, és az Ő igazságával helyettesítsem a régi, hazug, belém rögzült elképzeléseket.
Ha Isten jelenlétébe helyezkedünk, Ő feltölt minket. Átalakít, és már nem leszünk ugyanazok, akik voltunk, mikor megérkeztünk. Ezt a régiből újjá alakulást jelképezi az Ez 46,9-ben olvasott alapigénk. Izrael népét arra utasították, hogy ha belépnek az egyik kapun az imádás helyére, a szemben lévő kapun távozzanak.
Legyen ez igaz ránk is: „ne úgy távozzunk, ahogy érkeztünk, hanem szentebb, mennyeibb, lelkibb emberekként” (Matthew Henry). Miután Isten elé járulunk napi együttlétünkre, az együtt töltött idő után „a szemben lévő kapun” távozzunk, már ne legyünk ugyanaz, aki érkezéskor voltunk.
Egy órányi futás, sírás, Istennel való beszélgetés után más emberként tértem haza. Most már készen álltam. Készen arra, hogy az a feleség és anya legyek, akire a családomnak szüksége van. Olyan edény, akit Isten használni tud. A Jézussal való együttlét átalakított.

Uram, nagy szükségem van Rád most. Az élet néha kiszívja az erőmet, kiszárít, kiüresít. Mikor jelenlétedbe érkezem, alakíts át. Tölts fel a Te életeddel, a Te szíveddel, hogy mikor távozom „a szemben lévő kapun”, már ne legyek ugyanaz, aki érkezéskor voltam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.31.
www.proverbs31.org



Nagyon
Melissa Taylor

Minden szavad igazság, igaz ítéleted örökre érvényes.” Zsolt 119/160

Nagyon sok a fájdalom.
Nagyon sok a zűrzavar.
Nagyon sok a stressz.
Nagyon fáradt vagyok testileg, lelkileg, agyilag.
Folytathatnám. De akkor nagyon depresszióssá válnék.
Olyankor, amikor így érzem magam, már tudom, hogy ki kell cibálnom a gondolataimat a mocsárból, s bele kell kapaszkodnom Isten biztatásába.
Ha nem kapcsolok át más előjelű „nagyon” kezdetű megállapításokra, nagyon hamar a gödör fenekén találom magam. Tapasztalatból beszélek. Még ha igaz is minden fenti nagyon-mondat, vannak mások, amik ugyanolyan igazak.
Nagyon áldott vagyok. „Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.” Jn 1,16
Nagyon erős vagyok. „Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj, ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.” Józs 1,8b-9
Nagyon nagy békét kaptam. „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek és ne csüggedjen.” Jn 14,27
Nagyon nagy biztonságban vagyok. „Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem.” Zsolt 138,7
Nagyon nagy reményt kaptam. „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.” Jer 29,11
Nagyon szeretnek. „Azért szeretjük Istent, mert ő előbb szeretett minket.”1Jn 4,19
Nagyon sokra tartanak. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3,16
Mindent megbocsátanak nekem. „Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek”. Lk 7,48
Mindig megkeresnek, megtalálnak. „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse azt az egy elveszettet, amíg megtalálja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: örüljetek ti is – mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!” Lk 15,4-6
Részesülök az isteni teljességből. „Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.” Kol 2,9
Ne bízzam abban, amit érzéseim vagy akár a körülményeim mondanak az állapotomról. Ezek változnak állandóan. Egyszer fent, másszor lent. De Isten Szava, az Ige soha nem változik. Örök igazságai túlmutatnak az érzéseken, a napi történéseken, és a reményhez kötik a lelkemet.
Vannak napok, hetek, hosszabb időszakok az életünkben, amikor elcsüggedünk, amikor nem látunk túl a fájdalmon, a zűrzavaron, a szorongáson. Ha kutatni kezdjük Isten igéjét, keresve, Ő hogyan lát minket és a helyzetünket, sikerül tekintetünket felemelnünk a bajról, s meglátjuk Urunkat. Ő az igazság, a bátorság forrása!

Uram, köszönöm, hogy Igédet rögzítették, és én olvashatom, gondolkozhatom rajta, s megtalálom benne az igazságot. Köszönöm, hogy ha felülemelkedek érzéseimen, hangulatomon, körülményeimen, reményt és békét találok Nálad. És segítesz a felülemelkedésben is, amire magam nem lennék képes. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.01.
www.proverbs31.org

Testileg túltáplált, lelkileg alultáplált
Lysa Terkeurst

„Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, és elvégezzem, amit rám bízott.” Jn 4,34

Ha szoktál nőknek tartott keresztény előadásokra járni, bizonyára már a könyöködön jön ki a szamariai asszony története. Minden oldaláról kielemezték már. Meg kell vallanom, ha meghallom egy konferencián, hogy valaki róla kezd beszélni, hajlamos vagyok kikapcsolni az agyamat, s trópusi tájakat képzelek magam elé, vagy a bevásárló listámhoz adok még hozzá egy-két szükséges dolgot.
Nem mintha nem szeretném ezt a történetet. Nagyon szeretem. Csak annyiszor hallottam már, hogy nem hiszem, hogy valami újat kaphatnék még belőle. Pedig valamit nem vettem észre, hiába olvastam annyiszor, s hittem, hogy már teljesen kiveséztem. Valami fontos dolog kimaradt.
Egy asszonnyal folytatott leghosszabb beszélgetésének közepén Jézus szóba hozza a táplálkozást. A táplálkozást! Sosem figyeltem fel rá. Valahogy nem mélyedtem el eddig Jézus tanításában, hogy kétféle táplálékra van szükségünk: testire és lelkire.
Amint testi táplálékra van szükségem, hogy testem életben maradjon, ugyanúgy táplálnom kell a lelkemet, hogy ne haljon éhen. „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, és elvégezzem, amit rám bízott” (Jn 4,34). Majd így folytatja: „Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra” (Jn 4,35b).
Többről van itt szó! Ne hagyd, hogy a testi táplálék elvonja a figyelmedet. Ne hidd, hogy a testi javak ki tudják elégíteni a lelkedet. Erre csak Jézus képes. Úgy lett megalkotva a lelkünk, hogy Jézusra vágyjon, és másokat Hozzá szeressen. Annyian vannak, akik hívásunk üzenetére várnak. Ne hagyd, hogy a kudarctól való félelem visszatartson.
Mialatt a megváltást kínálja a szamariai asszonynak, Jézus mintha elkalandozna a táplálkozás területére. De ez nem elkalandozás. Tökéletesen illik a képbe, kapcsolódik a lelki alultápláltsághoz. Amikor a táplálékot nem csak gyomrunk, hanem a lelkünkben lévő űrök feltöltésére is próbáljuk használni. Éveken át testileg túltáplált, lelkileg alultáplált voltam. Életbevágó, hogy ne feledjük:
Az étel meg tudja tölteni a gyomrunkat, de nem a lelkünket.
A tulajdonunkká vált dolgok meg tudják tölteni a házunkat, de nem a szívünket.
A szex ki tudja tölteni az éjszakáinkat, de nem a szeretetéhségünket.
Gyermekeink kitölthetik napjainkat, de nem a személyiségünket.
Jézus tudtunkra akarja adni, hogy csak Ő tud betölteni, csak Ő tud igazán kielégíteni bennünket. Azt akarja, hogy ezt tényleg higgyük el Neki.
Lelkünk csak akkor elégül ki, ha eredeti jézusi táplálékot kap: ha követjük Őt, és másokat is Hozzá vezetünk. Ha el tudunk szakadni a fogyasztással kapcsolatos gondolatainktól, tisztábban meghalljuk, nagyobb bizalommal követjük a hívást, a hivatásunkat.

Uram, tudom, hogy csak Te tudsz feltölteni. Te vagy az életem Ura. Kedvedben szeretnék járni mindennel, amit ma teszek. Segíts, hogy kövesselek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.02.
www.proverbs31.org


Nem veszem fel
Wendy Blight

„Az embert bölcsessége türelmessé teszi; dicsőségére válik, ha elnézi a hibákat/ nem veszi fel a sértést.” Péld.19,11

„Mit akar ezzel mondani? Miért sért meg mindig? Miért bánik így velem?”
Nem tűnt fel, mennyit foglalkozom ilyen gondolatokkal, amíg a lányom nem figyelmeztetett rá. Gyakran zárta azzal a beszélgetéseinket, hogy „Miért kell rögtön megsértődni?”, vagy: „Anya, te túl érzékeny vagy".
Eleinte bosszantottak a megjegyzései. De aztán kezdtem felfogni, miről beszél. Mindig is hagytam, hogy mások megjegyzései bántsanak. Haragot éreztem. Aztán a harag gyökeret vert a szívemben. A Sátán megismételte a szavakat, táplálta a haragomat. Újra meg újra eljátszottam gondolatban a sértő jelenetet. S a harag ilyenkor egyre mélyült.
Ha a templomban valami olyasmit prédikált a pap, akkor arra gondoltam, bár itt lenne XY és hallaná. Mennyire kéne ez neki! A prédikáció lényege persze így nem jutott el hozzám. Mások megjegyzései lefoglalták a gondolataimat, a figyelmemet, elrabolták az időmet.
Aztán egyszer azt a feladatot kaptam, hogy tartsak bibliaórákat a Példabeszédek könyvéből. Napokon, heteken át foglalkoztam a bölcsesség eme kincsesbányájával. Egyik nap ez a mondat ugrott elém a lapról: „Az embert bölcsessége türelmessé teszi; dicsőségére válik, hogy nem veszi fel a sértést” (Péld 19,11). Rajtam állt a döntés. Eddig mindig az történt, hogy meghallottam, mit mond a másik, levontam a következtetést, és megsértődtem. Igéje által Isten így szólt hozzám: „Wendy, próbálj meg túllátni a szavaikon, és ne fogadd őket sértett szívvel.”
Rájöttem, nem elég meghallanom, amit mondanak, meg is kell értenem azt. Távolságot tartva tegyem fel a kérdést: „Mi készteti rá, hogy ezt mondja? Van alapja? Vagy csak szenved valamiért? Esetleg várt tőlem valamit, amit nem adtam meg neki? Egyszerűen csak rosszindulatú, negatív beállítottságú ember?” Rajtam áll, hogy megállítsam a szavakat, mielőtt elérnének szívemig, hogy ott gyökeret verjenek. Rájöttem, hogy az egész mögött az a vágyam van, hogy mások elégedettek legyenek velem. Pedig Isten Igéje világosan megmondja, csak Isten velünk való elégedettségére van szükségünk. Amint ezt elfogadtam, a szívem kezdett megváltozni.
Persze, idő kellett hozzá, és még tart a folyamat. De most már, ha valaki egy bántó szót mond, szívem bejáratánál megállítom a szavait. Ahogy meghallom a szavakat, felismerem a problémát, s azonnal az Igazsághoz fordulok. Ezt mondom magamnak: „Dicsőségemre válik, ha nem veszem sértésnek, amit mond.”
Mindenki nyer ezáltal, mert nem teszem tönkre a környezetem napjait a duzzogásommal, nem kell, hogy körülöttem forogjon a világ, nem dagonyázom önsajnálatban. És mindig érzem, hogy Isten elégedett velem, mert Őt tisztelem meg azzal, hogy komolyan veszem tanítását, nem foglalkozom a hibákkal, nem veszem fel a sértést.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy képmásodra teremtettél. Köszönöm, hogy Benned találom meg saját személyiségemet. Köszönöm, hogy csak a Te Szavad, a Te véleményed számít. Uram, add, hogy a Te füleiddel halljak. Hogy ne sértődjem meg, ne haragudjam meg olyan könnyen. Segíts, kérlek, hogy letegyem mindazokat a bántásokat, amiket még magamban hordozok. Hadd éljek szereteted és megbocsátásod szabadságában. Segíts, hogy ne a testemben éljek, hanem a Te Lelked teljességében, üdeségében. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.03.
www.proverbs31.org

2012. április 27., péntek

A Szentlélek hatása



Mikor Jézus a földön járt, a vele való személyes találkozás a leírások alapján nem váltotta ki azt az istenélményt, amit ma egy imádkozás, egy együtt éneklés, elcsendesedés, meditáció kivált, de még azt az „értelmet meghaladó” békességet sem érezték, amit mi érezhetünk, ha elképzeljük, hogy Jézus mellettünk ül, ránk néz. Volt persze megmagyarázhatatlan hatása pl. a hívásának, ahogy a halászok mindent odahagynak, s mennek utána. De többször olvasunk ijedtségről, összezavarodásról, félelemről, amit újra meg újra el kell oszlatni egy „ne féljetek”-kel. Mai Jézus-kapcsolatunkból nézve nehezen tudjuk megérteni, hogy a személyes jelenlétében hogyan lehet félni, szomorúnak, gondterheltnek lenni. Talán az egyetlen, ami emlékeztet arra, amit mi elképzelnénk Jézus személyes jelenlétének hatásaként, az emmauszi tanítványok „lángolt a szívünk” állapota.

A magyarázat az lehet, hogy mindez Pünkösd előtt történt, mi pedig Pünkösd után élünk. A kiáradt Szentlélek, ami azóta a szívünkben él, (s amit tízen – mert Tamás nem volt jelen - még Pünkösd előtt, az emeleti teremben megkaptak személyesen Jézustól) teszi lehetővé, hogy teljes lélekkel rezonáljunk Jézusra.

2012. április 25., szerda

Minden értelmet meghaladó béke

(Karen Mayes és Sarah Young gondolatai)

Itt ülök, és a körülmények ellenére szívem tele van békével.

Ez az érzés a harcok, a fájdalmak között nem jön könnyen, állandó ápolást igényel. De a hozzá vezető út nincs elrejtve előlünk.

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé hálaadással. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,6-7

Imádkozz hálaadással, és Isten békéje megőrzi szívedet és értelmedet Krisztus Jézusban. Milyen csodálatos ígéret, amire támaszkodhatunk!

Isten mintha így szólna hozzád: „A hála kihúzza a baj, a csapás tüskéjét. Ezért tanítottam, hogy adjatok hálát mindenért. Van egy titokzatos eleme ennek a tranzakciónak: te hálát adsz nekem (érzéseidtől függetlenül), és én örömöt adok neked (körülményeidtől függetlenül). Ez a lelki – olykor vak - engedelmesség aktusa. Azok számára, akik nem ismernek engem közelről, irracionálisnak, sőt lehetetlennek tűnik a hálaadás szívszorító nehézségekért. Mégis, aki engedelmeskedik nekem ebben, az áldott akkor is, ha a nehézségek nem változnak. A hála megnyitja lelkedet a jelenlétemnek, elmédet az én gondolataimnak. Lehet, hogy semmi nem változott körülötted, a körülmények ugyanazok, s mégis azt érzed, mintha fény gyúlna, ami az én nézőpontomból világítja meg a dolgokat. A Jelenlétemnek ez a Világossága húzza ki a tüskét a bajból.” (Részlet Sarah Young Jesus Calling: Enjoying Peace in His Presence c. könyvéből.)

Vannak napok, amikor nem érzek indíttatást a hálaadásra. Sírva indul az imádkozásom, panaszkodom, olykor harag van bennem. De aztán gondolataim Isten uralkodó hatalmára fordulnak, figyelmem lassan elterelődik önmagamról és nehézségeimről, s érzem, ahogy az ég felé emelkedik az arcom, ahol békét és reményt találok.

Sajnos, ezek a percek elmúlnak, és tekintetem újra lefelé fordul, lelkem megtelik aggódással, kételkedéssel. Ilyenkor sokkal gyakrabban kell Mennyei Atyám ölelő karjába futnom, hogy Nála sírjam ki magam és bátorítást leljek. Ami nem azt jelenti, hogy már nem érzem a fájdalmat – érzem, nagyon erősen – de ugyanakkor azt is érzem, hogy szeretve vagyok, és vigasztal a Teremtő jelenléte.

Kapcsolódó igeversek:

„Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.” Ef 5,20

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.” Zsolt 118,1

„Hűségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli a fejét.” Zsolt 89,25

2012. április 23., hétfő

Lélekerősítő levelek 82

Kioldógombok
Lysa TerKeurst

„hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd … megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” Ef 3, 17; 19

Mámorosan néztem, hogy a mérleg nyelve már nem éri el azt a pontot, ahonnan két hétig nem tudott elmozdulni. Boldogan pördültem egyet, s azt gondoltam: „Lám, lám, végre mégis jutottam valamire. Nagyszerű nap ez a mai! Tele vagyok lelkesedéssel! Hajrá, nyers zöldségek! Semmi sem állíthat meg most már!”
Sajnos nem volt tartós ez az állapot. Az élet dolgait többnyire nem lehet megjósolni. Nem vagyok matekzseni, de arra még emlékszem, hogy tanultunk a többismeretlenes egyenletekről. Ezek olyan algebrai képletek, amelyek valós számokat és változókat is tartalmaznak. Na, ilyen az én étkezési problémám is: vannak benne valós számok meg változók is. Szerintem a tied is ilyen. Miközben a valós számokra figyelünk - kevesebbet eszünk, többet mozgunk - jó volna, ha észrevennénk életünk változóit is.
A változók olyan kioldógombok, amikkel nem számolunk előre, de amik legjobb szándékainkat is el tudják hajlítani. Ezek a kioldógombok lehetnek hatalmasak, mint a kínzó magány egy szétment kapcsolat után, vagy egy gyermekkori trauma emléke. Lehetnek aprók, mint egy lelki fröccs a tinédzser lányodnak, aki később jött haza, vagy a friss fánkillat a munkahelyed büféjében. Ezek kioldhatják a gátat, s bekapcsolják a meggyőződést: „Ezzel szebb lesz az élet”.
A kioldógomboknak semmi közük a valódi éhséghez vagy a szabályos táplálkozáshoz. Hazugságok, amikre olyan sokáig alapoztunk, hogy jól kitaposott úton vezetnek a könnyelmű lépésekhez. Az élet nem lesz szebb attól, ha túltöltjük magunkat szénhidráttal.
Hogyan védekezzünk az elénk kerülő kioldógombok ellen? Mindenekelőtt álljunk meg egy pillanatra. Adjunk időt magunknak a gondolkodásra. „Azért kell ezt a sütit megennem, mert testemnek szüksége van táplálékra, vagy azért, mert a lelkemben érzem az ürességet?”
Ha valóban éhes vagyok, választhatok egészségesebb megoldást. Ha viszont a lelkem érzi a hiányt, vegyem tudomásul, hogy a fánk a gyomromat meg tudja tölteni, de a lelkemet soha.
Az egyetlen módja az érzelmi alapon történő evéskényszer megszakításának, ha tudatunkat az igazsággal szembesítjük: „Igazából nem is vagyok éhes, máshova kell fordulnom töltekezésért.”
Azt mondja a Biblia, hogy a szeretetben is gyökerezhetünk, nem csak az ürességben. Azt mondja, hatalmunk van arra, hogy az igazságot válasszuk. Hogy ha felfogjuk Krisztus szeretetét, be fogunk telni – nem a süti, hanem – Isten teljességével. És ez igazság, ebben nincsenek változók. Az igazság szilárd, biztonságos és biztos lehetőség, ami átjuttat életem váratlan eseményein.
Adj időt magadnak, hogy belegondolj Isten igazságába, ami áramtalanítja a kioldógombokat. Ha pedig valóban szükséged van táplálékra, az a kis szünet elegendő, hogy ne nyúlj a nasi után, hanem keress valami valódi ételt. Ami tényleg táplál.

Uram, segíts megküzdenem a mai napon a csábításokkal az igazság segítségével. A Te igazságodéval. Percről percre. Megértettem, hogy az étel megtöltheti a gyomromat, de a lelkemet soha. A lelkemet csak Te töltheted meg, és én hálás vagyok ezért. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.19.
www.proverbs31.org

És ha én törnék el?
Tracie Miles

Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban?” Mik 7,18

Gyermekem kérdése meghökkentett és elgondolkoztatott. Pedig egyszerű, kicsit pimasz reagálásnak szánta, a szívem mégis megremegett tőle.
Egyik délután a konyhaszekrény egy olyan részét rendezgettem, amit ritkán szoktam kinyitni. Találtam egy régi, törött konzervnyitót. Odaadtam kilenc éves kisfiamnak, kértem, dobja a kukába. Elkezdte nézegetni, s ahelyett, hogy kidobta volna, megkérdezte, megtarthatja-e. Ugyan minek kellene egy kisfiúnak egy régi, koszos, haszontalan konzervnyitó? Ő mégis ragaszkodott a kéréséhez. Végül, hogy lezárjam a vitát, így szóltam: „Drágaságom, az a konzervnyitó törött. Nekem nem kell, nincs szükségem rá, légy szíves, dobd ki.”
„Ha én eltörnék, engem is kidobnál?” – kérdezte.
Hoppá. Egy közönséges konzervnyitóról indult beszélgetésünk nem akármilyen irányt vett. Biztosítottam, hogy nem dobnám el, ha bármi történnék is, mert túlságosan értékes nekem. Megöleltem, s ő már futott is, mert kezdődött egyik kedvenc tévéműsora. Én meg csak álltam ott, és töprengtem a kérdésén.
Jól emlékszem arra az időre, amikor olyan voltam, mint az a tönkrement konzervnyitó. Törött, koszos, haszontalan – legalábbis saját szememben. Fiatal lány koromban hoztam egy szörnyű döntést, aminek hatására éveken át azt hittem, hogy nem vagyok méltó a megváltásra Isten szemében. Évekig fojtogatta a szívemet a bűntudat, s megfertőzte hazugságaival, hogy Isten nem szereti az olyan bűnösöket, amilyen én vagyok.
Ahogy ott álltam a konyhaasztalnál, élénken emlékeztem a gyötrelemre, a fájdalomra, hogy elbuktam, nincs már bennem semmi szép és értékes. De aztán elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott az a nap, amikor Isten felemelt elesettségemből. Egy dicsőítő alkalmon történt évekkel ezelőtt, ültem a padban, könnyek folytak az arcomon, s könyörögtem Istennek, bocsásson meg nekem. Kértem már korábban is, ha pontos akarok lenni, tizennégy éven át kértem, de ez most valahogy más volt.
Éreztem Isten jelenlétét, hittem bűnbocsátó ígéretében. Akkor először hallottam hangját a szívemben, ahogy azt mondja, túl értékes vagyok ahhoz, hogy elvessen magától. Másnap felfedeztem, hogy valami megváltozott. A múltam ugyanaz maradt, de már nem voltam összetörve.
Szívem széthullott darabkái újra összeálltak eggyé, és én elindultam egy csodálatos úton, hogy felfedezzem saját értékeimet Isten szemében. Az idők folyamán, olvasván ígéreteit, elhittem, hogy értékes vagyok, és nem csak szeret, de tetszem is neki.
Elesettnek, összetörtnek érzed magad? Szoktad néha úgy érezni, hogy Isten nem szerethet téged? Naponta felhánytorgatod magadnak múltbeli tévedéseidet, aktuális rossz szokásaidat, helytelen döntéseidet, önpusztító életmódodat?
Szoktad azt érezni, hogy már túlságosan el vagy rontva ahhoz, hogy megjavítsanak? Jó volna, ha nem éreznéd ilyen nyomorultul magad, vagy ha szakítani tudnál bűneiddel, csak nem tudod a módját?
Bárhogy hiszed is, nem vagy megjavíthatatlan, helyrehozhatatlan. Isten gyermeke vagy, és mint ilyen, értékes és szép, Isten örökségének része. Bármi oka legyen is, a reménytelenség, elveszettség hasogató fájdalmát Isten meg tudja javítani, el tudja simítani. Kérd Őt hittel. Aztán élvezettel fogadd el kegyelmét, irgalmát, megbocsátását.

Uram, bocsáss meg nekem, és gyógyíts meg, kérlek. Hozd helyre, ami összetört bennem. Könyörgök, adj reményt. Segíts, hogy a Te szemeddel lássam magamat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.20.
www.proverbs31.org

Imádkozó édesanyák
T. Suzanne Eller

A hit pedig bizonyosság abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” Zsid 11,1

Amikor a fiú elkezdett inni, a szülők nem tudták, mit tegyenek.
Aztán a fiút letartóztatták. Röviddel azután, hogy rájöttek, drogozik. Életében először, Mickey tehetetlennek érezte magát anyaként.
Mickey fia a gyülekezetben nevelkedett, egyszer még ifjúsági csoportot is vezetett. Otthonuk biztonságos hely volt, ahol megélték a hitet. A gyermekük elindult mégis lefelé, s bármit tettek, egyre lejjebb és lejjebb került a spirálban. A legkeményebb az volt, mikor éjjel betört a kis boltjukba, és kiürítette a pénztárt.
Ahogy Mickey körülnézett a gyülekezetben, látta, hogy más édesanyák is küszködnek hasonló problémákkal. Megszervezte a Tékozló Fiú Imacsoportot, kedd esténként gyűltek össze imádkozni a gyermekeikért. Imádkoztak egy évig, majd még egy évig, majd három évig.
Mickey látott visszatérő gyermekeket közben, de az ő fiáért mondott imák mintha hiába hangoztak volna el. Nem hagyta abba, továbbra is közös erővel imádkozott a többi édesanyával.
Milyen jó lett volna, ha van egy videokamera, ami felvette volna a fiú életét azokban a sötét napokban. Végigkísérhette volna drága barátnőm a folyamatot, ahogy Austin újra rátalál hitére, legyőzi a függőséget, és azzá a drága emberré válik, amilyennek most ismerjük.
Mickey-nek nem volt kamerája. Neki hite volt. Hite, ami újra meg újra próbára lett téve.
Mickey tudott fia minden döntéséről, de nem hagyta abba az imádkozást. Nem hagyta abba a bizakodást. Neki is nehéz lépéseket kellett megtennie, korlátokat kellett állítania. Meg kellett hallgatnia azokat az édesanyákat, akiknek nem jártak félre a gyermekei, és akik nem értették az ő küzdelmét.
Azt mondja, hogy azokban az időkben elkezdte a hit szemével nézni a fiát. Tudta, hogy neki nincs hatalma megváltoztatni őt, de Istentől erőt kaphat a kitartáshoz.
Gyakran mondjuk, mindent megtennénk a gyermekünkért. Ha valaki előre megmondja Mickey-nek, hogy éveken át fog imádkozni és bízni a változás legkisebb jelét sem tapasztalva, vajon vállalta volna? Azt mondja, igen.
Talán, kedves barátnőm, te is hasonló cipőben jársz. Felnevelted a gyermekedet, fiadat, lányodat, szeretetben. Biztonságos otthont nyújtottál neki. Megismertetted vele Jézust. És mégis, valahogy eltévedt, letért az útról. Biztatni szeretnélek. Az Atya szeret téged és a gyermekedet. Jézus történetében a tékozló fiúról (Lk 15,11-32) egy olyan gyermekről olvasunk, aki a szakadék mélyéig csúszott. Végül elhatározza, hogy hazatér. Figyeld, mit tesz az apa:
„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." (20-24. versek).
Jézus azért mesélte el ezt a történetet, hogy bemutassa a Mennyei Atya szeretetét. Egy imádkozó édesanya szépsége nem vész el a gyermek rossz döntéseinek káoszában. Nem vagy egyedül, mikor imádkozol, Ő veled együtt várja, hogy magához ölelje visszatérő gyermekedet.

Atyám, köszönöm, hogy még nálam is jobban szereted a gyermekemet. Nem vagyok egyedül. Te velem vagy. Maradj ma is velem, kérlek. Adj erőt. Adj megújult reménységet és bizakodó tekintetet. Jézus hatalmas, csodálatos nevében kérlek, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.23.
www.proverbs31.org

Isten kincse vagy
Amy Carroll

Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga tulajdon népének.” 5Móz/MTörv 7,6

Átalakul az életed, ha megtudod, hogy valakinek a kincse vagy. Ha felfogják ezt az igazságot, az emberek megváltoznak. Tudom, saját szememmel láttam.
Négy nőből és egy nagyon bátor férfiból álló kis csapatunk múlt ősszel elindult Indiába, hogy megtartson két nőkonferenciát. Csomagunk könnyű volt, de a szívünk megtelt imaszándékokkal, üzenetekkel, az elmúlt hónapok alatt kidolgozott tervekkel. Nagyot álmodtunk, de meg sem közelítettük álmainkkal az Isten-mértékű eredményeket.
Azt sem tudtuk előre elképzelni, mekkorák a sebek, amiket meg kéne gyógyítani. Megdöbbentettek és fájdalommal töltöttek el új indiai ismerőseim, barátnőim történetei.
Egyik asszony későn érkezett a konferencia másnapján, arca, karja tele volt horzsolásokkal, zúzódásokkal, a férje még meg is vágta valami éles tárggyal dühében, hogy a felesége részt vesz egy keresztény konferencián.
Egy tehetséges fiatal vezető szipogva mesélte el, hogy az apja pici korában ki akarta cserélni egy fiúval, és azt kívánta, bár halna meg.
Egy kimerült lelkészfeleség elmesélte, hogy férjével azt tervezik, abbahagyják a munkát, már nem bírják elviselni az állandó üldöztetést.
Egy szépséges tizenéves árva leány, aki egyedül tartja el nagymamáját és a húgát, arra ment haza előző este, hogy aznap megkötötték a házassági szerződését.
Egy szomorú fiatalasszony elmesélte, hogy megtérése óta levegőnek nézik a rokonai, úgy járnak-kelnek mellette, mintha ott se lenne.
A testi sebeket, lelki sérüléseket viselő nők történetei mintha sosem akartak volna véget érni.
Kis csapatunk lelkesen árasztotta a szenvedő asszonyokra Isten szívének igazságát mai alapigénk alapján. „Isten kincse vagy. Az ő hasonlatosságára vagy teremtve. Nem tudna ennél jobban szeretni téged, de ennél kevésbé sem. Annyira vágyik a szeretetedre, hogy menyasszonyának nevez. Mivel az Ő tulajdona vagy, meghívást és célt ad az életednek. Kiválasztott téged.”
Lassan, de biztosan a szomorúság könnyei átadták helyüket az örömkönnyeknek. Az arcok felragyogtak, ahogy felfogták az igazságot. A panasz helyett Isten jóságának jelei töltötték meg a termet.
A megvert asszony nemcsak visszajött bátran, de magával hozta a fiát is, hadd hallja, hogy ő is Isten kincse.
A fiatal vezető lány sírva dicsőítette Istent, megköszönve, hogy Ő, és a körülötte lévő asszonyok, lányok is szeretik őt.
A lelkészfeleség bizonyságot tett, izgatottan várja, hogy hazatérjen, és taníthassa a városukban lakó asszonyokat.
A fiatal lány, akit eljegyeztek, elmondta, hogy míg házasságra lép egy vadidegen férfival, tudni fogja, hogy az ő igazi férje Jézus, és ebből erőt merít majd.
A „láthatatlan” fiatalasszony azért imádkozott, hogy ő lehessen Jézus szeretete a szülei és testvérei számára.
Az első konferencia végén egyik résztvevő odalépett csapatunk egy tagjához, Peggyhez. A szemébe nézett, és így szólt: „Köszönöm, hogy fontosak lettünk.” Peggy gyorsan továbbadta a dicsőséget: „Édesem, Isten tett fontossá titeket.” „Igen – mondta az asszony -, de eddig nem tudtuk.”
A felismerés, hogy Isten kincse vagy, sok mindent meg tud változtatni benned. Ha te is tudod ezt az igazságot, örülj, és add tovább! Ha eddig nem tudtad, hajtsd ide a füledet, mert megsúgom neked:
Isten kincse vagy.
Hagyd, hogy átformáljon ez az igazság, s azt az örömteli, céltudatos életet élhesd, amire
teremtett az Úr.

Uram segíts, hogy teljesen felfogjam, mit jelent, hogy a kincsed vagyok. Ha végre sikerült, segíts, hogy tovább tudjam adni. Hozzád akarok csatlakozni, látni szeretném a csodát, hogyan változtatja meg mások életét is a te igazságod. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.24.
www.proverbs31.org


De tényleg ki nem állhatom

Samantha Reed

Semmit se tegyetek önzésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Fil 2,3

Fegyverek töltve. Tíz lépés távolság lemérve. Kezdődhet a mérkőzés. Ő az asztal egyik végén, én a másikon. A tányérom volt a füstölgő puskacső. Babszemek voltak a golyók.
Jó volna azt állítani, hogy két éves dacos kisgyerek voltam. Szégyenkezve vallom be, hogy 25 éves felnőtt nőként tüzeltem egy asszonyra, akit ki nem állhattam. Láttam, hogy lopva oda-odapillant, ahogy módszeresen a tányérom szélére húzom egyik babszemet a másik után. Egy falatot sem vagyok hajlandó megenni a lepényéből, míg meg nem takarítom a zöldségektől.
Nem mintha nem szeretném a babot. Ellenkezőleg. Nagyon is szeretem. Őt nem szerettem.
Őt, a barátom anyukáját. Aki szorosan a köténye mellett tartotta. Aki mindig az asztalfőn ült. Aki befurakodott közénk. Aki fia kedvenc ételét tálalja. Nekem, a fia barátnőjének. Nekem, aki életre szóló kötelékeket próbálok kiépíteni. Aki ott ülök a fia mellett. Aki megpróbálok befurakodni anya és fia közé. Aki megvetem a házi sütésű lepényét.
Minden félretaszigált babbal erősödött a lelkemben édesanyám intő hangja: Nem számít, mit tett, edd meg a babot, Sam. Elkaptam ellenfelem tekintetét, mialatt még egy babot odatoltam az egyre növekvő halomba. Hagyd abba a lenézést, helyezd őt magad fölé, Samantha.
Határozott döféssel intéztem el az utolsó babszemet. Mindent kimondtam, anélkül, hogy egy szót szóltam volna: Csak azért sem fogom tiszteletben tartani a munkádat. Nem fogom tisztelni az érzéseidet. Nem foglak tisztelni téged. Anyám hangja szakította meg a felsorolást. Samantha, vedd elő az alázatosságodat!!
Az edények mosogatóba, a fegyverek a helyükre kerültek, és én meghallottam egy másik hangot. Csöndesen, de határozottan szólt hozzám az Úr: Sam, kértelek, hogy ne légy önző. Ez tökéletes alkalom lett volna az alázat gyakorlására. Ő időt szakított arra, hogy elkészítse nektek az ételt; az ő szempontját a tied fölé kellett volna helyezned, és meg kellett volna enned mindent, amit a tányérodra tettél.
Kész voltam a magyarázattal. De ki nem állhatom ezt az asszonyt. Mindenen rajta tartja a szemét, mindent ő akar irányítani. Nem tisztel sem engem, sem a fiával való kapcsolatunkat. Képtelenség kijönni vele, hát még tisztelni!
Számomra ő volt az ellenség, és ki kellett jelölnöm a harcvonalat. Pedig valahol mélyen tudtam, hogy nem kéne az ő viselkedéséhez igazítanom saját cselekedeteimet. Végül is keményen megdolgozott azért az ebédért. Ő a barátom édesanyja. És ami a legfontosabb, testvérem Krisztusban.
Ha csak az utóbbit veszem is figyelembe, tudom, Isten elvárja tőlem, hogy alázatos legyek. És nem csak azt, hogy megegyek mindent, amivel megkínál, hanem dicsérjem is meg a különleges fogást. Apróság lett volna, de ez lett volna a helyes, ez lett volna méltó Isten gyermekéhez.
Bár akkori barátommal és az anyjával való kapcsolatom régen megszűnt már, az alázatossággal közelebb kerültünk egymáshoz. És egyre jobb a kapcsolatunk, mert dolgozom rajta. Olyan apróságokról van szó, hogy megeszem valamit, amit nem igazán szeretek, megnézek egy unalmas tévéműsort valaki kedvéért, elmegyek egy előadásra, amikor inkább otthon maradnék. Vagy kedvesen szólok, bár dühös vagyok, imádkozom azért, aki megbántott, hátulsó helyet foglalok el, pedig elöl szeretnék ülni.
Rászoktattam magam, hogy amikor úgy érzem, megint a ravaszon az ujjam, jusson eszembe, hogy ha alázatos vagyok, ezzel Istennek adom meg a tiszteletet. Olyan öröm dicsőségére lenni Annak, Aki alázatosan lemondott az életéről, hogy én megtarthassam a magamét örökre. Ez a gondolat erőt ad ahhoz, hogy eltegyem a puskát, s kedvesen megkérdezzem: „Kaphatnék még abból a finom babos lepényből?”

Köszönöm, Uram, hogy tökéletes példáját adtad az alázatnak, a másik tiszteletének. Add, kérlek, kegyelmedet, hogy tiszteljek másokat, főleg azokat, akikre nehéz felnéznem. Köszönöm Igédet, amivel intesz, hogy másokat helyezzek magam elé. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.25.
www.proverbs31.org

A könnyű nem azonos a jóval
Lysa TerKeurst

„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” Mik 6,8

Bölcsen befektetni a kapcsolataimba: jó. Hagyni, hogy maguktól alakuljanak: könnyű.
Betartani a sebességet: jó. Túllépni kicsit a sebességhatárt: könnyű.
Egészségesen étkezni: jó. Bekapni valami nasit: könnyű.
Olvasni a Bibliát: jó. Előtte megnézni az sms-eimet és az emaileket: könnyű.
Mások érdekeit figyelembe venni: jó. A magam érdekét nézni: könnyű.
Pár éve egy barátnőm úgy döntött, otthagyja a férjét egy másik férfi kedvéért. Minden könnyebbnek tűnt a másik oldalán. Kellemes érzések. Kevés vita. Nem halmozódtak fel éveken át megoldatlan problémák, amiket kezelni kéne.
A jó helyett azt választotta tehát, ami könnyű volt. Elvált. Újraházasodott. Belefogott abba, ami annyira könnyűnek látszott.
Ha visszagondolok, már évek óta ez volt a stratégiája. Ha rászoktatjuk szívünket, hogy a kis dolgokban a könnyűt válasszuk a jó helyett, kockáztatjuk, hogy a nagy dolgokban is eszerint fogunk dönteni.
Nem azt mondom, hogy ha ma nem veszem elő a bibliát, holnap a válóperes ügyvédnél találom magam. De bizony csúszós lejtőre jutunk, ha beállítjuk szívünket, hogy rendszeresen a könnyűt válassza a jó helyett.
A könnyű nem azonos a jóval.
Attól még, hogy a világ hatalmas reklámtáblán hirdeti, hogy megérdemeljük, hogy könnyű legyen az életünk, hogy azt válasszuk, ami könnyebbnek tűnik – ugyan minek vesződni a nehezebb úttal, ha van egy könnyebb is –, mindez nem jelenti azt, hogy ez a jó.
Barátnőm előbb-utóbb rájött, hogy nem olyan könnyű az új férfival. Az érzések már nem voltak olyan kellemesek. Megszaporodtak a viták. És pár év alatt köztük is felgyűlt a megoldatlan kérdések tömkelege.
Egyik nap, mikor hazatért, második férjének hűlt helyét találta. A férfi úgy gondolta, elmenni könnyebb.
Ahogy a régi közhely mondja: Könnyen jött, könnyen ment.
Ennek fényében el kell gondolkoznom. Hol férkőznek be az életembe apró kis kompromisszumok? Életem melyik területén kezd kialakulni a könnyebb jobb séma? Egyáltalán, tényleg olyan fontos ez a kérdés?
Azt hiszem, igen.
„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” Mik 6,8
Annyira szeretném ezt a jó utat választani. Hogy méltányosan bánjak másokkal. Hogy hűségesen szeressem azokat, akiket az életembe helyezett Isten. Hogy úgy éljek, ahogy Isten várja: a jót válasszam, ne a könnyebbet.

Uram, mutass rá, kérlek, amikor a jó helyett a könnyűt készülök választani. Mindenben kedvedre szeretnék tenni. Segíts, hogy helyes szokásokat, döntési mintákat alakítsak ki, amik megfelelnek a Te céljaidnak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.26.
www.proverbs31.org

2012. április 22., vasárnap

A feltámadás után

Jézus feltámadásának bizonyítéka meggyőző, de nem mondhatjuk mindent elsöprőnek. Tudományosan nem lehet sem megerősíteni, sem cáfolni. A tanítványoknak személyes döntést kellett hozniuk, mint az esküdtszék tagjainak, ha csak korlátolt mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésükre egy tárgyaláson.
Képesek voltak szilárd érveket felhozni hitük mellett, de ami ennél fontosabb: életüket adták azért, hogy megosszák az Örömhírt egy hitetlenkedő világgal. Történelmi szempontból nem lehet kétségünk a tanítványok átalakulásáról: gyávákból elkötelezettek lettek. Még nem értették ugyan saját üzenetüket – túlságosan mély volt számukra -, de hitték, mert találkoztak vele, hogy Mesterük valóban feltámadt értük és mindnyájunkért. A hitük mögött álló érvek, legalábbis számukra, meggyőzőek voltak, és újra meg újra megerősítést nyertek, ha megélték e hitüket. Természetes folyamat nálunk embereknél, hogy a siker növeli a meggyőződést. Olvassátok el Az apostolok cselekedeteit ebből a szemszögből nézve. Hihetetlen dolgok történnek. Az emberek, akik hallgatják őket, megtérnek. Igaz közösség bontakozik ki. Betegek gyógyulnak meg, börtönajtók nyílnak ki. Legnagyobb ellenségük, Saul, az ő oldalukra áll. Öröm, reménység, energia árad szét, ahogy egyre többen és többen hisznek az Örömhírben. A kereszténység története olykor csodálatos, máskor lesújtó. A gyönyörű oldala azt igazolja, hogy azok számára, akik őszintén elfogadják, hogy Jézus feltámadt, minden megváltozik, minden megújul. Remény veszi át a cinizmus vagy a kétségbeesés helyét. A lét szomorúságába belelüktet az isteni misztérium. Isteni szeretetté alakul a gyűlölet és az erőszak, valódi kapcsolatok kezdik összekötözni széttöredezett világunkat. Értelmet kap a haszontalan, emberileg lehetetlennek tűnő dolgokra válik képessé a gyenge. Az élet tarka színekbe öltözik, minden fontossá válik, különösen a többi ember. Miért vagyunk fontosak? Mert az Örömhír arról szól, hogy mindnyájan a feltámadás gyermekei vagyunk, és ezt kell látnunk a másikban is.

www.szentter.com

2012. április 19., csütörtök

Rendhagyó bejegyzés

Kérlek, olvassátok, adjátok tovább. Nővérem volt tanítványa az édesanya.

rozsaabigel.blogspot.com

Abi lányunkról 2 éves születésnapját betöltve tudtuk meg a végleges és pontos diagnózist: súlyos kétoldali belsőfül eredetű hallássérülés....".gyakorlatilag nem hall semmit "- volt az orvosok első mondata vizsgálat után.
Az emberben ilyenkor egy világ omlik össze, az ő saját, személyes, előre megtervezett kis világa. A Mi világunk, melyet most újra kell álmodjunk avval, amit az élet elénk tárt.
Ehhez az újratervezéshez kell a segítségetek, hogy Abi hallhasson és beszélhessen kis barátaihoz hasonlóan, amit nagy munka, akarat és kitartás árán el is érhet...de nem magától. Cochleáris implantátumra van szüksége, ami egy beültethető segédeszköz súlyos halláscsökkenés és siketség esetén, mely alternatívát jelent ott, ahol a hallókészülékkel nem lehet megfelelő eredményt elérni. Erről a csodáról van szó, így működik:

http://www.youtube.com/watch?v=-WA7-k_UcWY

És itt elkezdődik egy nagy harc,
harc az idővel, hiszen minél hamarabb el kellene végezni a műtétet. A korai implantáció hatékonyabb beszédtanulást, nyelvi és olvasásbeli fejlődést tesz lehetővé, ugyanakkor jelentősen javul a gyermek beszédértése és beszédprodukciója is, így később normál hallók közt folytathatja tanulmányait.
harc a pénzzel: egy fülre az implantátum ára 20-25 ezer euró. Ennek az összegnek kicsiny töredéke van csak kezünkben.

Segítségeteket kérjük, előre is megköszönve önzetlenségeteket.


Rózsa Róbert,végzettsége egészségügyi aszisztens
és felesége, Etelka, jelenleg iskolai logopédus


Elérhetőségek:

Róbert 0743-459-392 rozsa_robert@yahoo.com
Etelka 0742-796-934 ardai.zilah@yahoo.com 2820101314014 (személyi szám)


Adományaikat a következő számlákra várjuk:

Banca Transilvania cod SWIFT: BTRL RO22XX


lejben : RO13-BTRL-0130-1201-U06796XX

dollárban:RO37-BTRL-0130-2201-U06796XX

euróban: RO85-BTRL-0130-4201-U06796XX

forintban: RO83-BTRL-0131-2201-U06796XX
Bejegyezte: Rózsa Etelka dátum: 23:35

Ugyanez angolul:

English

After her second birthday, we found out about our daughter Abi the final and accurate diagnosis: profound sensori-neural hearing loss.....“Practically she can not hear anything” was the first sentence after the medical examination.
In this kind of moments, it feels like the world is crashing, our own, personal, pre-designed small world. Our world that we have to replan the way the path of life has brought to us. For this we would need your help, so that Abi should be able to hear and speak just like her little friends, this would be possible only through great work, perseverance, but not by itself.
She needs a cochlear implant, which is a surgically implanted electronic device that provides a sense of sound to those who are profoundly deaf or severely hard of hearing; this is the alternative where satisfactory results can not be achieved with a hearing aid.
This miracle works the following way:
http://www.youtube.com/watch?v=-WA7-k_UcWY
Here we start a big battle,
a battle against time, because the operation should be carried out as soon as possible. Early implantation makes possible an effective language learning and development of reading skills, and at the same time it allows the child to significantly improve her speech comprehension and speech production as well, so she can learn among children with normal hearing.
this is also a battle for money: the price of an implant for one ear is between 20,000-25,000 euro. We have only a small fraction of this amount.

Please help us, thank you in advance for your generosity.

Rózsa Róbert, qualified medical assistant
and his wife,
Etelka, currently school speech therapist
Contact:
Róbert 0743-459-392 rozsa_robert@yahoo.com
Etelka 0742-796-934 ardai.zilah@yahoo.com
2820101314014 (personal identification number)

Your donations are welcome in the following bank accounts:

Banca Transilvania SWIFT code : BTRL RO22XX


in EURO: RO85-BTRL-0130-4201-U06796XX

in DOLLARS :RO37-BTRL-0130-2201-U06796XX

2012. április 17., kedd

Lélekerősítő levelek 81

Újra bízni
Micca Monda Campbell

Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” Jn 11,40

Miután a férjem meghalt, úgy éreztem, Isten nem szeret, megfeledkezett rólam. Pedig bíztam Benne, azt hittem, hogy az Ő gyermekeként semmi rossz nem történhet velem. Amikor bekövetkezett a tragédia, szaván fogtam: „Tudtam, Isten! Te sosem szerettél engem!” Azt ígérte, sosem hagy el, és most ott álltam egyedül. Hogy volt képes elárulni? – kérdeztem magamban.
Mária, Márta és Lázár Jézus legbelső baráti köréhez tartoztak. „Bennfentesként” Márta és Mária biztos volt benne, hogy Jézus azonnal jön, ha megüzenik neki, hogy Lázár megbetegedett. Vadidegeneket gyógyított, ismeretleneken segített sokszor, ők maguk is látták. Mennyivel inkább fog igyekezni azok megsegítésére, akiket szeret. A János 11,4-6-ból látjuk, hogy tévedtek.
Jézus valóban szerette a három testvért. Mikor meghallotta, mennyire beteg Lázár, mégis két napot várt, mielőtt elindult volna.
Itt álljunk meg. Ezt nem értjük. Ha Jézus szerette a barátait, miért nem ment azonnal hozzájuk? Ezek a sorok mintha alátámasztanák félelmünket, hogy megfeledkezhet rólunk Isten. „Ha Jézus nem törődött a barátaival, miért törődne velem?”
Ismered azt az ürességet, tehetetlenséget, ami kíséri az elutasítottság, a veszteség, a magány fájdalmát? Talán az otthonodat veszítetted el vagy a magzatodat, túl hosszú ideje vagy már egyedül, vagy valaki elutasította szerelmedet… A fájdalom figyelmeztet, hogy ne merj bízni többé, túl kockázatos.
Amikor érzelmi vagy testi trauma ér, és Isten nem úgy reagál, ahogy szerintünk kellene, két dolgot tehetünk. Vagy odafordulunk Hozzá, és Rá bízzuk a folytatást; vagy elfordulunk tőle, és tápláljuk magunkban a keserűséget. Elkerülhetjük a második utat. Megtanulhatunk újra bízni. Ne feledjük, a körülmények beszűkítik a látómezőt. Isten mindig pontosan tudja, mit miért tesz, és mindig szeretetből cselekszik. Fiatal özvegyként, mikor rám tört a félelem, igazából nem válaszokra vártam. Biztonságra volt szükségem, a tudatra, hogy Isten itt van, kézben tartja a dolgokat, törődik velem és az életkörülményeimmel.
Mások elvethetnek maguktól, de attól nem kell félnünk, hogy Isten fordul el tőlünk. A férjem halála utáni hetekben, hónapokban lassan rájöttem, hogy Isten nem hagyott el, velem volt a gödörben. Kezdtem az igazság mélyére látni. Igen, történhetnek velem rossz dolgok az életben.
A betegség, az erőszak, a halál hozzátartozik elesett világunkhoz, melyet Isten egy nap felemel majd. Addig megengedi, hogy ilyen dolgok történjenek velem. Nem azért, hogy értelmetlen fájdalmat okozzon. Megengedi, és lelkem gazdagítására használja. Charles Stanley így magyarázza: „Némely dolgok annyira fontosak Istennek, hogy létrejöttük kedvéért egy időre megszakítja gyermekei boldogságát és egészségét.”
Ez igaz volt Mártára és Máriára is. Jézus megmondta Mártának, hogy ha hisz, látni fogja Isten dicsőségét. Ha a félelem helyett a hitet választjuk, látni fogjuk, hogy Isten dicsősége fájdalmunkat életre és áldásra fordítja. Hosszú évek alatt, ahogy a fájdalomról az Úrra fordítottam a tekintetemet, láthattam dicsőségét áldásaiban, amivel elhalmozott: új férjemben és három gyermekemben.
Mária és Márta hitt, ezért tanúi lehettek Isten dicsőségének, amikor feltámasztotta testvérüket a halálból. Félelmük elszállt, hitük újraépült. Nekünk is, ha azt akarjuk, hogy félelmeink hitté váljanak, hinnünk kell, hogy amit Krisztus szán nekünk, az megéri a fájdalmat, amit most elszenvedünk.

Uram, amikor nem értem, mit miért cselekszel, segíts hinnem, hogy Te mindig a javamat akarod. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.11.
www.proverbs31.org

Miért ne kényeztessem magam
Lysa TerKeurst

„Áldalak, amiért félelmetesen és csodálatosan megalkottál” Zsolt 139,14

Isten csodálatosnak alkotott téged. Ezt állítja a 139. zsoltár. Szép vagy és szeretve vagy a magad valójában, az alakodtól függetlenül. Ha mégis küzdesz a külsőddel, vagy állandó kudarcélményed van miatta, Isten szeretete nem akarja, hogy ez így maradjon.
Volt idő, amikor úgy éreztem, mindig vereséget szenvedek az egészséges étkezés terén. Tudtam, hogy változtatnom kell a szokásaimon, de rájöttem, nem a mérleg mutatója vagy a ruhaméretem miatt. A harc a lelkemben zajlik. Vágyaim, gondolataim az ételekre irányultak, a napomat az étkezések köré rendeztem.
Pedig bibliatanár vagyok, Jézus szeretett leánya. Miért nem tudom rendbe hozni életemnek ezt a területét? Annyi téren értem már el sikereket, itt miért nem sikerül? De egyáltalán miért vesződjek vele? Miért ne kényeztethetném magam?
Egy nap elgondolkoztam a kényeztetés szó jelentésén. Korlátok nélkül megadni mindent, amit kíván a kényeztetett személy. Én ettem mindent, amit megkívántam. Az étkezés önmagában nem hiba. Isten ételt ad nekünk, hogy tápláljon, erősítsen. Táplálékkal ünnepelhetünk is. A baj akkor kezdődik, amikor vágyainknak nem szabunk korlátokat. Őszintén be kellett látnom, hogy jobban vágyom az ételre, mint Istenre. Szorongásomat csokoládéval oldottam fel. Sütikkel jutalmaztam magam. Chipset rágtam, ha örömre vágytam. Ha szomorú voltam - vagy épp boldoggá tett valami -, enni akartam.
Éreztem, Isten azt várja tőlem, hogy adjam át Neki az irányítást. Teljesen adjam át. Annyira, hogy lelki egészségem érdekében gyökeresen változtassak szokásaimon – igen, lelki egészségemért még inkább, mint a testiért. Önátadásomhoz fel kellett tennem magamnak egy durván hangzó kérdést. Megengeded, hogy neked is feltegyem?
Létezik, hogy jobban szeretem az ételeket, jobban függök tőlük, mint ahogy Istent szeretem, mint amennyire Hozzá ragaszkodom?
Mielőtt most gyorsan bezárod a levelemet, hallgass végig. Ez egy kulcsfontosságú kérdés. Meg kell válaszolni ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Komolyabb célja kell, hogy legyen az étkezéssel való harcunknak, mint az, hogy kisebb legyen a ruhaméretünk, és megdicsérjék az alakunkat. Sekély vágyak sekély energiát mozgósítanak. Kívánatos dolgok ezek is, de nem annyira, mint adott pillanatban egy frissen sült köménymagos kifli, egy zacskó chips vagy egy szelet csokitorta.
Egészségesebbé válásunk folyamata nem szólhat csak a fogyásról és a tükörben elénk táruló látványról. Nem a diéta összeállításáról szól és a sikerben való reménykedésről. Át kell kalibrálnunk lelkünket, hogy a helyes cél érdekében akarjunk megváltozni: azért, mert félelmetesen és csodálatosan alkotott meg minket Isten. A győzelemre alkotott meg, nem a vereségre.
Életem egyik legjelentősebb és egyúttal legmerészebb lelki utazása volt, amikor étkezési szokásaimon ezért akartam változtatni, ehhez kértem Isten állandó segítségét. Szeretettel hívlak téged is erre az utazásra.

Uram, ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz és Hozzád, el kell ismernem, hogy néha jobban vágyom egyes ételekre, mint a Veled való együttlétre. Át akarom állítani a lelkemet, a helyes célt akarom magam előtt látni. Az egész folyamat alatt Rajtad akarom tartani a szememet. Légy velem, Uram, minden nap. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.12.
www.proverbs31.org

Tökéletesnek lenni

Rachel Olsen

A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik. De a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke.” Róm 8,5-6

Van egy pillanat a háziorvosi váróban, amitől mindig rettegek. Nem az, amikor rám teszik a köpenynek csúfolt papírszalvétát. Még csak az sem, amikor megbökik az ujjam – pedig irtózom a vértől. Azt a pillanatot utálom, mikor a nővér befejezi az adatok felvételét, felkapja a tábláját, és közli, hogy a doktor úr mindjárt fogad.
Becsukja maga után az ajtót, és én ott maradok a következő percek kellemetlen tudatával. Mert tudom, mit fogok hallani. Ugyanazt, mint máskor. Hogy nem vagyok megfelelő. Nem vagyok olyan, amilyen lehetnék. Nem vagyok ideális. A táblázat megmutatja, mennyi lenne a tökéletes testsúlyom, és én bizony annál több vagyok. A táblázat könyörtelen, nem ismer kegyelmet. Nem veszi figyelembe a koromat, hogy hány gyermeknek adtam életet, hogy a férjem három tele tányér ételt is megehet vacsorára, mégsem látszik meg rajta. Nem, a táblázat elvárja a tökéletességet.
Pár éve hallottam egy igét, ami olyan volt, mint a testsúly/magasság táblázat. Egyetlen mondat, amihez mérhetem saját értékemet, tökéletességre törekvésemet. „Legyetek tehát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).
Azt képzeltem, ez az ige engem igazol, amikor felöltöztetem családtagjaimat egymáshoz illő pulóverbe, hogy elkészítsük a karácsonyi képeslapunkat júliusban, mert végre tökéletesre sikerült a frizurám. Igazolja, hogy méregdrága fogkrémet használok, mert teát és kávét iszom, s annak nyoma marad a fogzománcon. Erre hivatkozhatom, mikor nagytakarítást végeztetek családtagjaimmal, mert lehet, hogy másnap beugrik a barátnőm. Ez az ige szolgált a tökéletes fénykép, a tökéletes fogkefe, a tökéletesen tiszta otthon igazolására. Ugyanakkor állandó csalódást, néha duzzogást is okozott, mert az életem, az alakom, a családom nem ütötte meg a bennem kialakult eszmény mértékét. Ahelyett, hogy jóérzést, megelégedést nyújtott volna, táplálta, súlyosbította önértékelési gondjaimat. Ki van zárva, hogy Jézusnak ez lett volna a szándéka!
Mióta először hallottam ezt az igét, eltelt néhány év, és ezalatt kialakult egy elméletem: Ha Isten teremtette az életet, egyedül ő mondhatja meg, milyennek kell lennie. Ez a meggyőződés késztetett rá, hogy utánajárjak, hogyan értette Jézus a „tökéletes” jelzőt.
A „tökéletes” jelentése az ógörögben nem egészen az volt, amit mi értünk most rajta. A görög ’teleos’ jelentése: „teljes, felnőtt, fejlődő”.
Az első két szó beteljesedett állapotot jelöl, a harmadik viszont folyamatban lévőt.
A tökéletesség tehát, amit Jézus elvár, már kész, és mégis még fejlődésben van. Teljes Benne; még kialakulóban bennünk. Megengedi, hogy ne legyünk még készen!
A tökéletességnek ez a meghatározása nem tökéletes alakot, patyolat-otthont, tévedhetetlenséget takar tehát, hanem a jellem érettségére vonatkozik. Jézus nem törődik azzal, ha poros a kredenc, ha teafolt látszik a fogunkon, vagy meg van karcolva az autónk. Az sem érdekli, mennyire illik az ágytakaró a függönyhöz. Ő a lelkünk érettségével foglalkozik.
Azt tanítja Jézus, hogy értékünket csak az befolyásolja, mennyire tükrözzük az ő jellemét. Jó szívvel adni és kapni. Ahogy János írja az 1 Ján 3,18-20-ban: „Gyermekeim, ne szóval és beszéddel szeressünk, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így lehet nyugodt a szívünk az ő színe előtt. Ha szívünk vádol minket valamivel, az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud” (1Jn 3,18-20).
Jó hír ez egy gyógyulófélben lévő perfekcionistának.

Uram, köszönöm kegyelmedet! Köszönöm irgalmadat! Köszönöm, hogy erőt adsz a Hozzád hasonuláshoz, mialatt igyekszem Igédet követni. Köszönöm, hogy Téged nem érdekelnek a porcicák, sem a foltos ingek. Segíts, hogy én is kevesebbet törődjek ezekkel a dolgokkal, és fordítsam Rád szívem figyelmét. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.13.
www.proverbs31.org

Ford. megj.:
Ha a „Legyetek tökéletesek” parancsát visszahelyezzük szövegkörnyezetébe, világossá válik, miben kell hasonlítanunk az Atya tökéletességéhez:
„Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Mt 5,43-48


Másfajta istentisztelet
Holly Good

A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.” Róm 12,10.

Pár évvel ezelőtt szokásos autóutam során másként mentem templomba, mint ahogy szoktam.
Naponta kétszer, reggel és délután, iskolába menet és onnan hazafelé egy kicsi, romosnak tűnő ház előtt vezetett el az utunk. Szemét volt körülötte, kimustrált autók, kidobott holmik, amik mintha a lomtalanításra várnának. A bejárati kapu is lassan elvált az alaptól, néha azon morfondíroztunk, lakik-e itt valaki egyáltalán.
Ez a rozoga ház minden egyes nap könyörögve vonta magára a figyelmünket.
Azon a napon a gyerekszállítás után bementem az élelmiszerboltba a heti bevásárlást elintézni, de ezalatt sem szabadultam a ház képétől. Csak mentem a polcok között, lassan megtöltöttem a bevásárlókocsit olyan termékekkel, amiket előzőleg nem is volt szándékomban megvásárolni.
Egyre a Róma 12,10 járt a fejemben: „A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.” Éreztem, magamévá kell tennem, életre kell váltanom ezt az igazságot.
Aznap másfajta istentiszteletre mentem.
Számomra az istentisztelet mindig egy épületet jelentett, dicsőítő énekeket, üzenetet az igazságról és Isten szeretetéről, és sok-sok embert körülöttem, akikkel együtt imádkozom, énekelek. Aznap reggel másfajta istentisztelet járt a fejemben.
Az iskolából hazafelé szóltam tinédzser lányomnak s a velünk lévő többi gyereknek, hogy útközben meg kell állnunk valahol egy rövid időre. „Ma másfajta istentiszteletre megyünk”, mondtam csendesen, s reméltem, nem érzik meg az idegességet a hangomban.
Utasaim nem lelkesedtek, mikor behúztunk a romos ház elé. Kényszeredetten segítettek kirámolni a csomagokat az autó hátuljából, és félszegen jöttek a nyomomban a kapu felé.
Erőteljesen megkopogtattam a málló festésű ajtót.
Középkorú asszony jött elő, kedvesen mondtam neki, hogy élelmiszereket hoztunk. Nem hívott be, de gyorsan, türelmetlenül vette át a csomagokat.
„Köszönöm - mondta, - nem is tudják, milyen jókor érkeztek.”
Mivel nem ismertem a részleteket, azt sem tudtam, kicsodák, félszegen annyit mondtam, imádkozni fogunk értük.
„Imádkozzanak, kérem” - mondta még könyörögve, s gyorsan becsukta maga mögött az ajtót.
Míg az autóhoz lépkedtem, szorongásom lassan feloldódott, s Isten békessége vette át a helyét.
Hazafelé menet nem csomagoltam kegyes prédikációba a látogatásunkat, nem veregettem vállon magamat az ügyességemért. Csendben ültünk az autóban hazáig, s azon gondolkoztunk, hogy ma másfajta istentiszteleten voltunk.
Elmosolyodtam, mikor észrevettem, hogy a Róma 12,10 még mindig ott zsong a fejemben: „A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz…”

Uram, segíts, hogy mindig meglássam, ha valaki szükséget szenved, s tegyem meg, ami tőlem telik. Segíts, kérlek, hogy túllássak önzésemen, és Téged képviseljelek. Adj bátorságot, hogy megmutassam gyermekeimnek, mennyire szeretlek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.16.
www.proverbs31.org

Ott áll egyedül
Glynnis Whitwer

Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.” 1Kor 15,58

Törölgettem a homlokomról az izzadságot, miközben az autó felé toltam a bevásárlókocsit. Gyorsan átrámoltam mindent a csomagtartóba, beültem a kormány mögé, remélve, hogy ott majd jobb lesz. De a hőség utánam jött. Bekapcsoltam a légkondicionálást, s kitolattam az áruház mögötti parkolóból.
Ekkor vettem észre. Ott állt egyedül.
Egy apró alak állt a mellékutcában egy téglaépület előtt, szemben a fallal. Fekete anyagból készült lepel fedte a fejét, lejjebb hosszú ujjú fekete ruha, fekete pamutharisnya, fekete, fűzős cipő. Bár háttal állt az útnak, láttam kezében a nyitott bibliát. Feje a könyv fölé hajolt, ahogy állt ott a tikkasztó hőségben. Egyedül.
Csak pár másodpercig tartott, míg elhajtottam mögötte, de a látvány, ahogy ott áll egyedül, beivódott az agyamba. Persze, láttam már másokat is egyedül állni egy épület előtt. De ez nem akármilyen ház volt. Nem bank volt, nem is étterem. Buszmegálló sem volt előtte. A nők, akik ide betértek, elesettek voltak, és nem gyógyulást keresni mentek oda.
Azon a forró nyári napon egy asszony ott állt egyedül, és imádkozott értük meg a szívük alatt hordott gyermekekért.
Ott állt egyedül, teljesítve Isten akaratát, amit szerinte aznapra szánt neki. A hőségben. Vállalva a kellemetlenséget, a furcsálló pillantásokat, a talán gúnyolódó megjegyzéseket. Mondhatná valaki, hogy értelmetlen áldozat. Sosem tudhatjuk.
Nem tudhatjuk, kinek a szándékai változtak meg az ő imájának hatására, az ő kitartására, hogy ott álljon egyedül.
Mielőtt észrevettem, minden gondolatom a hőség körül forgott. Az ő szilárdsága felvetette bennem a kérdést: Vajon milyen ügyért állnék ki egyedül?
Ez a látvány azért is érintett meg ennyire, mert ismerem a hiábavaló küzdelem okozta kimerültséget. Én inkább csalódott voltam akkor, mint kitartó és állhatatos. Ismerem a csüggedést, amikor látszólag semmi eredménye az erőfeszítéseimnek. Sarokba szorítva érzem magam, nem győztesnek.
Néha nincs erőm, hogy kiálljak azért, amit hiszek. Arra gondolok, mások hatékonyabban kiállhatnak, kevesebb erőfeszítéssel. Jobban megküzdenek a csüggedéssel. Ők irgalmasak tudnak lenni, ahol én csak mérgelődnék. Valaki más… valaki másnak kell ezt helyettem elvégeznie.
Megint megjelenik a szemem előtt az alázatos női alak képe. És az Úr megszólít:
Csak hiszed, hogy egyedül van. Nincs egyedül. Ott állok mellette. És ott fogok állni melletted is. Tarts ki.
Nagy levegőt veszek. Magam elé képzelem a kedves nővért a fal előtt. De már nincs egyedül. Jézus ott áll mellette.
Én pedig az én utcámban, az én életemben, az én otthonomban, a saját hivatásomat követve – elhatározom, hogy ma is ki fogok tartani. Ki fogok állni az ügyért, Krisztus ügyéért, akárhova rendel engem. Ott fogok állni.

Uram, köszönöm, hogy rávilágítottál, hogy amikor azt hiszem, ott állok egyedül, ez nincs így. Köszönöm, hogy reményem vagy a nehéz időkben, hogy megtartasz, amikor már ki akarok szállni. Juttasd mindig eszembe, hogy Te azonnali segítség vagy, bármi történik is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.17.
www.proverbs31.org

Istenre figyelve
Renee Swope

De Jézus tovább hirdette:’Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is’.” (Jn 5,19)

Istenre figyelő ember szeretnék lenni. De néha nem tudom, az Ő hangját hallom-e vagy a saját gondolataimat.
Ha még őszintébb akarok lenni, amikor rájövök is, hogy Ő szól hozzám, nem mindig vagyok oda attól, amit hallok. Például amikor a legkisebb kétely nélkül tudtam, Isten azt akarja, nyilvánosan tegyek bizonyságot. Tíz éven át bujkáltam a feladat elől.
Az utóbbi huszon-egynéhány évben megtanultam, hogy ha hallgatok Istenre, a legjobbat kapom, amit Ő nekem szánt. És növekszik a Belé vetett bizalmam is.
Számtalanszor megtapasztaltam, hogy az Ő útjai jóságához vezetnek, s ha követem Őt, irgalma követ engem. Miután tíz évig menekültem lelkemben attól, amitől borzasztóan rettegtem – hogy megosszam a közönséggel elesettségem történetét – végül megadtam magam Isten hívásának.
Elkezdtem Rá figyelni, úgy döntöttem, teljesen megbízom Benne, hogy naponta megtapasztaljam jelenlétét, biztatását. Onnantól kezdve tervei elkezdtek fokról fokra kibontakozni.
Életem nagy lépései előtt gyakrabban kerestem Istent, hittem, hogy ha rájövök, mik az Ő szándékai velem, akkor azzá válhatok, akivé Ő teremtett, és betölthetem a hivatást, amit nekem szánt.
Voltak-e már ilyen gondolataid: „Bár megmutatná Isten, hova menjek dolgozni / kihez menjek férjhez / melyik gyülekezetbe járjak / milyen szolgálatot vállaljak – akkor kiteljesedne az életem, akkor teljes szívemmel bízni tudnék Benne”?
Az a baj, hogy ha egy villanásban meg is pillantjuk, hová akar küldeni Isten, a következő pillanatban már azt hisszük, tudjuk, hogyan kell oda eljutnunk.
Vagy felfogjuk, mit akar tőlünk Isten, és azt hisszük, már azt is tudjuk, hogyan kell azt elvégeznünk. Hányszor beleestem már ebbe a csapdába, s aztán csodálkoztam, hogy nem jutok előre.
Idővel megtanította Isten, hogy amit vár tőlem, az nem annyira az erőfeszítés, mint az állandó Rá figyelés.
Tőle való naponta megújuló függőséget, Vele való napi együttműködést, szeretetkapcsolatot vár. És sokkal jobban törődik a jellememmel, mint a határidőnaplómmal.
Mai alapigénkben Jézus megvallja, hogy az Ő élete mind nagy vonalaiban, mind apró részleteiben az Atyától függött. Állandóan figyelt, és azonnal engedelmeskedett. ’Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is’.” (Jn 5,19)
Mi is fel fogjuk fedezni Isten akaratát az életünkkel, ha mint Jézus, szívünkkel Rá kapcsolódunk, Őt figyeljük – napról napra, percről percre. Állítsuk hát be szívünk, elménk, lelkünk adóját, s hallgassuk, mit mond ma nekünk.

Uram, szeretnék Rád figyelve élni. Vágyakozó, kereső lélekkel jövök ma Eléd, nem csak azt kérem, hogy mutass irányt nekem, hanem arra kérlek, adj tisztánlátást, alázatot, add, hogy Tőled függjek – minden egyes lépésben, amit az Általad kijelölt úton megteszek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.18.
www.proverbs31.org

2012. április 13., péntek

Egy kép

Amikor van a jelenben egy csomó dolog, ami fáj, ijeszt, amitől szorongok, akkor az olyan, mintha egy sima, bőrrel fedett valamire rányomnának egy nagy, vastag, tompa tüskékből álló nehéz boronát.
Majdnem elviselhetetlen.
Ha összeszedem magam, behunyom a szemem, Isten elé térdelek, az ölébe hajtom a fejem, és felsorolom neki, mik azok a dolgok, amik ezt okozzák, s kérem, szabadítson meg a fájdalomtól, majd csendben ott maradok még egy darabig, egyszer csak észreveszem a változást.
A tudatomból nem tűnt el semmi. Ott van a borona az összes fogával fölöttem, de felemelkedett az egész, nem érintkezik a „bőrrel”. Hiába gondolok hol erre, hol arra, ami olyan fájdalmat okozott még előbb, most nem érzek semmit, s a gondolataim se akarnak ott maradni. A „bőr” kisimult, biztonságos távolság van közte és a „borona” fogai között. Ez a távolság, „ez a kegyelem”.

2012. április 10., kedd

Lélekerősítő levelek 80

A rendetlenség fogságában
Glynnis Whitwer

Szabadságra szabadított meg minket Krisztus, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Gal 1,5

Barátnőm kétségbe volt esve. Éreztem a hangján, ahogy az otthonában uralkodó rendetlenségről beszélt. Utálta. A férje ideges volt. Mindig megpróbáltatás volt reggelente ellátni a gyerekeket, tiszta zoknit találni, megfőzni az ebédet. A lakásban lévő káosz megülte a lelkét. Úgy érezte, szétesik körülötte a világ. Miért nem tud rendet tartani? – tette fel magának a kérdést. Végülis intelligens, tanult nő.
Zavarban volt, amikor ezekről beszélt. Mikor felajánlottam neki, hogy elmegyek segíteni, el akarta hárítani. Biztosítottam, hogy nem jelent nekem gondot. A kidobott kiscicák megmentése mellett kedvenc tevékenységem, hogy segítsek másoknak rendet rakni.
Végül rávettem, hogy megegyezzünk egy időpontban.
Aznap reggel bevonultam hozzájuk egyik kezemben forró kávéval, másikban dobozokkal, amikbe majd rendszerezzük a holmikat. Ahogy beléptem, láttam, nem a rendszerezés hiányzik. Kacatokkal volt telezsúfolva a ház. Értelmetlen volt hozzáfogni a rendszerezéshez.
Fel kell tárnunk otthona betegségét, hogy meggyógyíthassuk.
Nem gyűjtögető típus a barátnőm. A körülmények és a tennivalók összetorkolltak, és elborították. A felfordulás látványa kiszívta az energiáit, összezavarodott tőle. Nem tudta eldönteni, mit akar megőrizni, mit kéne kidobni. Nem mert semmit elpakolni, nehogy aztán elfelejtse, hogy hova tette, s ha kell majd, nem találja. Ez persze csak rontott a helyzeten.
Nem volt számomra idegen ez az állapot. Majdnem mindegyikünk átesik rajta valamikor az életében. Ha pár évvel ezelőtt eljött volna hozzánk a barátnőm, hasonló látvány fogadta volna. Három kicsi fiúnk volt akkor. Sokan voltunk, és nem tudtam lépést tartani a tennivalókkal. Azt látom, hogy legtöbb ház, ahol szeretet és élet van, mindig tele van kacatokkal. A tevékenykedés, az értelem, a kíváncsiság jele is lehet. Szanaszét heverő könyvtári könyvek, magazinok, katalógusok kutatni vágyó szellemről, kultúrára áhítozó lélekről vallanak. De ha nem figyelünk oda, a sok holmi lassan összezsúfolódik, ellep, börtönbe zár. Ez történt a barátnőmmel. Szüksége volt valakire, aki jön, és kiszabadítja.
Együtt hamar külön halmokba raktuk a dolgokat. Kiselejteztük a tönkrement játékokat, a törött edényeket, újrahasznosításra ítéltünk egy halom papírfélét, és különválogattuk azt, ami valóban fontos, amit meg kell tartani. Rendet rakni nem sikerült egy nap alatt, de sokat enyhítettünk a terhen, ami súlyosan nyomta barátnőm hangulatát. Elindultunk együtt, innen már egyedül is tudja folytatni, míg sikerül rendet raknia otthonában és életében.
Barátnőm azt tette, ami helyes: megosztotta a gondját. Azzal, hogy elismerte, segítségre van szüksége, már ki is mozdult a holtpontról. A kacathalmaz döntésképtelenné fagyasztotta, ahogy ez gyakran és nagyon hamar megtörténik. Börtönné válik, hat a terveinkre, az anyagi helyzetünkre, az otthonainkra, gyakran a kapcsolatainkra. Messze áll attól a szabadságtól, amire Isten szánt minket.
A Galatákhoz írt levél azt üzeni, Krisztus szabaddá tett minket. Megszabadított a bűntől. A törvény vasmarkától. Az ítélettől. Alapvetően mindentől, amit visszatart. Jézus mindettől megszabadít, hogy egyszerű, éber életet éljünk rabiga nélkül. Csökkentette életünk súlyát. Tisztábban tudunk gondolkozni, élesebb a figyelmünk, egyértelműek a prioritásaink, és ezek szerint élünk. Ez a valódi szabad élet.
Talán csak egy ártalmatlan papírcsomónak tűnik, vagy egy halom javításra váró ruhának. Valójában minden ilyen apróság egy-egy szem lehet a láncból, ami előbb-utóbb körénk tekeredik, és megfoszt a szabadságunktól. Ez nem törvényszerű. Tegyünk érte, hogy átélhessük Isten ajándékát, a szabad, kacatoktól mentes életet. Kávét nem tudok vinni neked, de gondolatban melletted állok a rendrakásban.

Uram, köszönöm Neked a szabadság ingyen ajándékát életem minden területén. Kérlek, mutasd meg, mit és hogyan kell eltakarítanom, hogy teljesen a Te és a körülöttem élők szolgálatára állhassak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.03.
www.proverb31.org

Ideje tenni valamit
Lysa TerKeurst

Étel miatt ne rontsd le Isten művét.” Róm 14,20

Négy évvel ezelőtt belekerültem egy mókuskerékbe az étkezéssel kapcsolatban: az elhatározás és a mentegetőzés váltakozó forgásába. Minden reggel eldöntöttem, hogy mától másként lesz. Megfogadtam magamnak. Néha még egy tervet is kidolgoztam, hogy állok le a nassolással, növelem meg a zöldségek, gyümölcsök szerepét, fordulok el a desszertektől.
Aztán beindult az élet. Rengeteg kifogást találtam. Elhatározásom elolvadt, mint sajt a forró pogácsa tetején.
Másnap aztán, mikor felkeltem, megmértem magam, remélve, hogy hátha történt valami csoda az éjjel. Tegnapi engedékenységem ellenére hátha mégis kevesebbet mutat a mérleg. Azt viszont nem hatották meg óhajtásaim. Nem tudott hazudni.
Erre tudjátok, kire haragudtam meg?
Istenre.
Egyik pillanatban könyörgök neki, hogy segítsen, a másikban meg beugrom a Mekibe egy adag sült krumpliért. Aztán duplán vagyok mérges Rá, mert nem térítette el az autóm kerekeit, mikor befordultak az étterem elé. Gyászoltam magam, biztos a genetika tragikus áldozata vagyok, túl aktívak az ízlelőbimbóim, túlméretezett a gyomrom stb.
Évek múltak el, mire rájöttem, hogy sokkal fontosabb dolog áll a háttérben.
Az újra meg újra kihízott ruhadaraboknál sokkal lényegesebb a lelkem mélyén végbemenő megtévesztés. A súlyfölösleg nem Isten átka rajtam. A súlyfölösleg csak látható jele egy belső valóságnak.
Ha őszinte akarok lenni, bevallhatom, hogy az Úrról, mint pásztoromról szóló 23. zsoltárban az Úr nevét többféle étellel helyettesíthettem volna. Az ételtől vártam a jó érzést, a segítséget, a vezetést. Az étel vitt át a völgyeken. Ő lett a barátom, akivel ünnepeltem, ha valami jó dolog történt.
Nem akarok senkit kifigurázni. Valóban lehetnek genetikai vagy orvosi okai a túlsúlynak. De az enyémnek egyértelműen lelki oka volt. És nincs az a diéta, ami eredményes lehetne, míg nem kezelem a probléma gyökerét.
A probléma pedig az volt, hogy jobban áhítoztam az ételekre, mint Istenre. A pillanatnyi fizikai jóérzésre vágytam, ettől váltam függővé, mert nem tanultam meg, hogyan engedjem Istent, hogy Ő elégítse ki legmélyebb szükségleteimet. Mikor erre rájöttem, tudtam, hogy lépnem kell.
Ahogy olvasod a történetemet, talán valami visszhangzik rá a lelkedben. Nem biztos, hogy az ételekkel kapcsolatban. Bármi legyen, ez egy nagyon nehéz feladat. A kudarcélmény újra meg újra rám tört, megbőgetett. Továbbra is Istent okoltam néha. De meg akartam szabadulni. Tudtam, ha azt akarom, hogy legmélyebb vágyaimat Isten elégítse ki, és ne az étel, Istent az Őt megillető helyre kell állítanom az életemben, ehhez pedig át kell alakítanom régi gondolkodási mintáimat. Hozok erre néhány példát a Vágyakozásra teremtve című könyvemből.
Régi gondolkodási minta:
Szükségem van egy zacskó chipsre. Megérdemlem ezt a fagyit. Az óriási adaggal lakom jól.
Új gondolkodási minta:
A chips csak pillanatnyi kielégülést hoz. Üres kalória, aminek semmi haszna. A 2Kor 7,1 figyelmeztet: „Őrizkedjünk a test és lélek szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.”
Ez a fagyi megemeli a vércukorszintemet, ami aztán lezuhan, és rosszul leszek tőle. A Zsolt 34,8 arra tanít, hogy mélyedjek el Isten Igéjében, ami a lelkem éhségét csillapítja: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.”
Az óriás adaggal túleszem magam, ellanyhulok. Hosszú időre rá se tudok majd nézni. Ezt olvasom a Zsolt 34,5-ben: „Nézzetek Rá, és öröm tölti el lelketeket, s arcotok nem fog elpirulni a szégyentől.”
Ez az egész egy állandó tanulási folyamat, amit minden nap gyakorolnom kell. Sikerült lefogynom, és megtartanom a normális súlyomat. De az igazi jutalom nem ez, hanem amit Jézustól kaptam közben. Utazásom legdrágább társa lett. És semmiért a világon nem adnám ezt a szoros kapcsolatot, amire rátaláltam.

Uram, ha ezt az elmélkedést azért kellett elolvasnom, hogy akcióba lépjek, kérlek, segíts. Látni akarom a problémám gyökerét, nagyon akarom látni. Meg akarom tanulni, hogy csak Reád vágyjak, csak Tőled függjek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.05.
www.proverbs31.org

Reményteli jövő
Samantha Reed

Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen…. Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.” Jób 42,1-2; 5

Néha nem tudok hinni abban, hogy Isten jó dolgokat készített elő nekem, a családomnak, a barátaimnak, másoknak.
Az elmúlt év elbocsátásokat, csődbement vállalkozásokat, kiürült hűtőket, üres benzintankokat hozott azoknak, akiket szeretek. Öngyilkossági kísérletek, kábítószer-túladagolás, halálesetek színezik a képet. A családban és a baráti körben házasságok kerültek zátonyra, fiatalok börtönbe jutottak, van, aki második évét töltötte munka nélkül, autók törtek össze, gyülekezetek oszlottak fel, és folytathatnám a listát.
Nem vagyok biztos benne, hogy Isten enyhíteni tudja a fájdalmat, vissza tudja adni, ami elveszett, meg tudja javítani, ami eltörött.
Képes lenne összerakni az elmúlt év széttört darabjaiból egy reményteljes jövőt?
A ma látható körülmények másra engednek következtetni. Ha abból indulok ki, amit magam körül látok, arra hajlok, hogy nemmel válaszoljak a kérdésre. Nem, nem képes rá Isten.
Pedig a körülmények egy pillanat alatt át tudnak alakulni.
Az igazság az, hogy Isten nem változik meg. Hatalma arra, hogy jövőt és reményt adjon, nem csökken. Igéje állandó. Amikor tehát azt látjuk, hogy az élet olyan történeteket sző, amik megkérdőjelezik Isten uralmát, kétséget és reménytelenséget gerjesztenek, olvassuk újra a beszámolókat az Ő hűségéről és megváltó erejéről. Hivatkozzunk az Igazságra:
Mialatt Jób elvesztette családját, reményét, földje termését, majd az egészségét – Isten arra készült, hogy kétszeresen adjon vissza neki mindent, ami elpusztult, amit elloptak, ami elveszett, vagy tönkrement.
Mialatt József rabszolga volt, és börtönben ült – Isten azt tervezte, hogy Egyiptom második emberévé fogja tenni.
Mialatt Rúth otthontalan, elhagyott özvegyként tengette életét – Isten Boáz szívében otthont készített neki, ahol feleség és anya lehet, szépanyja Isten Fiának.
Miközben Lázárt betekerték a halotti leplekbe – Isten már formálta a lélegzetvételt, ami újra elindítja a vérkeringést a testében.
Amikor Dávid a házasságtörést elkövette – Isten már rakta bűnbánó megtérésének alapjait.
Minden keresztre feszítettben, akit Saul küldött halálba – Isten látta Pált, aki a megfeszített Krisztusról prédikál.
Minden ütésben, amit Sára Hágárra mért – Isten látta a csapásokat, amiket a féltékenység, a büszkeség, a kétségbeesés kap Izsák születésével.
Miközben Eszter elárvult kislányként remegett a félelemtől – Isten már készítette számára az utat a királyi palotába, ahol megmenti népét véget vetve a kegyetlen uralomnak.
Mialatt Ráháb idegen férfiakat fogadott az ágyába – Isten látta az izraelita kémeket, akik Ráháb védelmének köszönhetően menekülnek meg.
Mikor Péter hite megingott, és megtagadta Jézust – Isten látta őt, ahogy emberek ezreit vezeti hitre Krisztusról prédikálva.
Mikor Mózes saját kezével megölte az egyiptomit – Isten látta ugyanezeket a kezeket, amint vésőt markolva kőtáblára írják a Tízparancsolatot.
Mialatt Mária a haldokló Jézust nézte – Isten a feltámadt Jézust látta a jobbján ülni mennyei trónusán.
Akármilyen kegyetlen, kilátástalan volt a szituáció, Isten reményteljes jövővé alakította.
Alapigénk biztosít róla, hogy Isten terveit nem lehet áthúzni. Észleljünk bármit magunk körül, az említett történetek a megszabadulás, a remény igazságáról szólnak. Isten képes rá, és meg is teszi, hogy megfordítsa a folyamatot, hogy felépítsen, újraélesszen, megújítson bármit, amit akar. Ő túllát a jelen sötét pillanatain, és tüzet csihol, melytől felfénylik a reményteli jövő.
Most, az új esztendő kezdetén gondoljunk Isten terveire. Bízzunk benne, hogy kézben tartja a körülményeket, a mi javunkra és az Ő dicsőségére formálja őket.

Uram, olyan jó tudnom, hogy Te nem csak látod, hanem magad tervezted a jövőt. Köszönöm hűségedet az elmúlt év folyamán. Hálás vagyok neked, hogy lejegyezték ezeket a történeteket, melyekben reményteljes jövővé változtattad a félelmetes múltat. Kérlek, tedd ezt az én helyzetemmel is az új esztendőben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.05.
www.proverbs31.org

Túl fáradt vagyok az imádkozáshoz
Wendy Pope

Segítségül hívtam az ég Istenét.” Neh 2,4

Kemény megpróbáltatások túlélője vagyok. Olyanoké, amik beléd szúrnak, és nem engednek. Ahogy elmúlik az egyik nap, azon gondolkodom, hogyan lesz erőm a következőhöz. Ezek a megpróbáltatások kiszívják belőlem az energiát, az életerőt, a hitet, hogy lesz még jobb is.
A nehéz napokon jámbor baránőim bölcs tanácsokkal állnak mellettem. Igékre mutatnak rá, amik bátoríthatnak, reményt adnak ott, ahol én mindent reménytelennek látok. Imádkoznak értem, és kérik, hogy imádkozzam. Mégis előfordul, hogy akkora súlya van a tehernek, hogy mikor meghajtanám a fejem, hogy imádkozzam, nem megy, túl fáradt vagyok hozzá.
Elfáraszt, hogy egyik nap sikerül előre jutnom, ám másnap már ott egy akadály, ami leállít. Belefáradok energiáim pazarlásába, hogy változtassak valamin, aztán kiderül, hogy ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. Mikor egy helyzet kiszívja lelki, szellemi, fizikai energiámat, túl fáradt vagyok az imádkozáshoz.
Eszembe jutott valaki a Bibliából, aki olyan megpróbáltatásokkal találkozott, amik kiszívhatták volna lelki, szellemi, fizikai erejét. Egyik akadály a másik után. Minden nap keményen küzdött, hogy megváltoztassa a dolgokat. Ám velem ellentétben, ez az ember nem lett túl fáradt ahhoz, hogy imádkozzon.
Nehémiás sírt, gyászolta a lerombolt Jeruzsálem reménytelen állapotát, amikor a száműzöttek visszatértek Babilonból. Segíteni akart az újjáépítésben. A király kedveltje volt, Isten az ő oldalán állt, nem hinnénk, hogy ellenállásba ütközött volna. Ám a kormányzati hivatalnokok személyes ügynek tekintették, hogy ne haladjon az újjáépítés. Kárörvendően dörzsölték a kezüket, miközben minden igyekezetükkel akadályozták a haladást. Nehémiásnak minden támadásra, minden akadályra egy válasza volt: segítségül hívta Istent.
Neki és az izraelitáknak az imádság adott erőt, feltöltődést, hogy folytatni tudják az építkezést. Az imádság ereje legyőzte ellenségeiket, és felépítették a várost. Mekkora tanulság mindenkinek, aki az élet kihívásaival küzd, és túl fáradt az imádkozáshoz!
Nehémiás receptjét könnyen megjegyezhetjük a SAP (Stop and Pray = állj meg, és imádkozz) szó segítségével. Ez a szó életnedvet, energiát, vitalitást jelent. A vitalitás duzzadó fizikai erő vagy szellemi energia az élet fenntartásához és növekedéséhez. Nehémiásban volt belőle elég. Számára az imádkozás az első válasz volt, nem az utolsó mentsvár. Felismerte, hogy az imádkozás felélénkíti a lelkét, feltölti szellemi és fizikai energiával, hogy eleget tehessen az élet kihívásainak.
Úgy érzed, érintve vagy? Valami megpróbáltatás vagy kihívás vár rád? Úgy érzed, túl fáradt vagy az imádkozáshoz? Gyere, csatlakozz hozzám, szívjuk magunkba az életnedvet (SAP: stop and pray) – állj meg, és imádkozz. Engedjük, hogy az ima ereje életre keltse lelkünket, feltöltsön szellemi és testi életerővel. Nehémiás története azt példázza, hogy elég erőt kapunk az ellenség legyőzéséhez, a küzdelemhez a kihívások és megpróbáltatások között.

Uram, tudom, hogy az ima által a ma kihívása a holnap győzelme lehet. Bocsásd meg, hogy gyakran utolsó mentsvárként fordulok az imádkozáshoz, ahelyett, hogy azonnal ezzel kezdeném. Segíts megjegyeznem, amire ma tanítottál. Segíts, hogy mindig álljak meg, és imádkozzam, s ezzel feltöltődjek életerővel, amikor támad az ellenség. Köszönöm, hogy imádkozhatom, s köszönöm az erőt, amit kapok, ha Hozzád fordulok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.06.
www.proverbs31.org

Ma van holnap
Melissa Taylor

Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor terveid valósággá válnak.” Péld 16,3

Nem akartam azzal foglalkozni, amit el kellett volna végeznem, inkább áttettem másnapra. Aztán a holnap továbbtolta a következő holnapra. Mikor végre megtettem, amit halogattam, már fásult voltam, rosszkedvű, úgy éreztem, egyáltalán nem is volt szükség arra, amit végül megcsináltam. Ilyesmikre gondolok:
Jobban odafigyelek arra, mit eszem – holnaptól.
Olvasom a Bibliát és imádkozom – holnap.
Kitakarítok – holnap.
Felhívom a barátnőmet – holnap.
Elviszem a fiamat ebédelni – holnap.
Viszek a sütiből a szomszéd néninek – holnap.
Minőségi időt töltök a férjemmel – majd holnap.
Isten adott nekünk 24 órát minden napra. Rajtam múlik, mire használom. Lehet, hogy nem tudom elvégezni minden feladatomat egyetlen nap alatt. De ha egyre csak halogatok fontos dolgokat, nem sáfárkodom hűséges szolgaként az idővel és a feladatokkal, amiket Isten rám bízott.
Volt egy időszak az életemben, amit annyira meghatározott a halogatás, hogy mindennel elmaradtam. Szerettem volna, ha megváltoznak a dolgok, de nem tettem érte semmit. A továbbalvás fontosabb volt, mint a reggeli ima. A hamburger és sült krumpli előnyt élvezett a levessel és friss salátával szemben. A szennyes ruha helyett egy magazint vettem a kezembe. Tévézni jobb volt, mint kocogni. Inkább a barátnőimmel beszélgettem, mint a férjemmel.
Minden nap meg volt bennem a szándék a változásra.
Minden nap elhalasztottam holnapra.
Egész életemet kudarcként éltem meg.
Egy rövidke mondat hozott ki az apátiából, ami hároméves kislányom szájából hangzott el. Néhány éve azt terveztük, hogy elmegyünk Disneyland-be. Elkövettem azt a hibát, hogy megmondtam Haley Grace-nek még hónapokkal az indulás előtt. Naponta elhangzott a kérdés: „Ma megyünk Disneylandbe?”
És én mindennap válaszoltam: „Nem ma. Három hónap múlva, … még öt hetet várnod kell, … még nyolc nap …” Indulás előtti este végre bejelenthettem neki, amire annyira vágyott: „Hayley Grace, holnap indulunk Disneylandbe!”
Másnap reggel korán ébredt, még fel se keltem, már a szobámban volt. „Anya, anya, ma van holnap?” Beleborzongtam saját válaszomba: „Igen, kislányom, ma van holnap!”
Leesett. Ekkor határoztam el, hogy a mát teszem holnappá.
Nem pazaroltam az értékes időt, imádkozni kezdtem, kértem Istent, mutassa meg, milyen feladatokat szán nekem mára. Erőt és kitartást kértem, hogy mindent elvégezzek, amit feladatul ad. Néhány barátnőmnek is szóltam, egymást bátorítottuk, hogy halogatás helyett tegyük meg, amit kell.
Megcselekszem ma, amit holnapra halasztanék.
Milyen változtatások, célok, szándékok várják, hogy nekik fogj ma? Tenni-való listánkat alakítsuk mára-való listává. Nemcsak sikerélménnyel gazdagodunk, de valódi változást érhetünk el. Ma van holnap!

Uram, mindig azt érzem, hogy nincs elég időm arra, hogy mindent elvégezzek. Segíts, hogy fontossági sorrendbe tegyem a dolgaimat a Te tetszésed szerint. Fegyelmezettségért, motiváltságért fordulok Hozzád, segíts, hogy ma és minden nap elvégezzem az aznapra tartozó tennivalóimat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.09.
www.proverbs31.org


Rosszindulatú lányok
Lynn Cowell

De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.” Kol 3,8

Mialatt családunk sorban állt, hogy bejussunk a koncertre, volt időnk megfigyelni az embereket. Ahogy a fiúk és lányok elmentek mellettünk, hogy beálljanak a sor végére, igyekeztem felhívni lányaim figyelmét az ízléstelen öltözékekre. „Hogy képes ezzel emberek közé jönni?” „Ne mondja már, hogy ebben jól érzi magát!” Mindegyikre tettem valamilyen megjegyzést.
Elég sok ilyen elhangozhatott, mire nagyobbik tizenéves lányomnak elege lett: „Anya, te ennyire rosszindulatú vagy?”
Hirtelen nagyon kicsi lettem. Egy pillanatig sem akartam rosszindulatú lenni. Csak nevelni akartam a lányaimat, hogyan ne öltözzenek. De igaza volt a lányomnak.
Valójában ők már pontosan tudják, mit ne vegyenek magukra – öt éves koruk óta tanulják tőlem. Most azt mutattam meg, hogyan kell ítélkezni egy másik nő fölött. Azt tanítottam, hogyan kell rosszindulatúnak lenni.
Azóta az esti koncert óta tudom, hogy a rosszindulatú lányok rosszindulatú anyukáktól származnak. Amikor mindegyre rámutatunk mások hibáira, mintát adunk gyerekeinknek az ítélkezésre. Pedig nem ez lenne a feladatunk. Az együttérzést kellene szemléltetnünk.
Alapigénk arra int, hogy hagyjuk el a rosszindulatot, beleértve a rosszindulatú megjegyzéseket. Sem a megelőző, sem az ezt követő versek nem említenek kivételes alkalmakat, amikor jogos kibeszélnünk másokat.
Egyik módja annak, hogy elkerüljük családunkban a gonoszkodó megjegyzéseket, a számonkérhetőség. Amikor lányaimat pletykáláson, mások kibeszélésén kapom, kedvesen figyelmeztetem őket, és ők is ezt teszik velem.
Eleinte kényelmetlen volt, hogy a gyermekem figyelmeztet valamire. De ez a családi egyezség, hogy már nem egyoldalúan én nevelem őket, hanem egymásnak segítünk a fejlődésben, elmélyítette a köztünk lévő szeretetet.
Talán te is rádöbbentél már, mint én, hogy hányszor mondasz valakiről olyasmit, amit nem kéne, ítélkezel, gúnyolódol.
Ha figyeltek egymás szavaira, te is, a gyermekeid is együttérzőbbé váltok, kevésbé lesztek ítélkezők, és sokkal jobban odafigyeltek arra, kiről mit mondtok. Nálam működik, biztos nálad is fog.

Uram, szeretnék leszokni a gonosz megjegyzésekről, és szeretném a gyermekeimet is így nevelni. Tisztítsd meg szívemet az ítélkező hajlamtól, segíts, hogy jobban odafigyeljek a szavaimra. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.10.
www.proverbs31.org

2012. április 7., szombat

Nagyszombat

Zárt ajtók mögött: várakozva
Dr. Ray Pritchard

„Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.” Lk 23,56

A négy evangélium nem sokat árul el arról, mi történt szombaton, Nagypéntek és Húsvétvasárnap között. Tudjuk, hogy miután Jézus meghalt, a tanítványok együtt maradtak zárt ajtók mögött, félve a zsidó vezetőktől (Jn 20,19). Félelmük nem volt alaptalan. Azt is tudjuk, hogy azon a szombaton a főpapok és farizeusok találkoztak Pilátussal, és kérték, pecsételtesse le a sírt, nehogy a tanítványok ellopják Jézus testét (Mt 27,62-66). A feltámadás után ugyanezek a vallási vezetők lefizetik a katonákat, hogy terjesszék el a hírt, miszerint a tanítványok lopták el Jézus testét a sírból (Mt 28,11-15). Bizarr csavar a történetben, hogy Jézus ellenségei jobban hittek feltámadásában, mint a tanítványok. Egyetlen részlet még, amit tudunk a szombati napról, hogy az asszonyok, akik Jézussal voltak a keresztnél, nyugalomban töltötték a napot, betartva a parancsot (Lk 23,56).
Az a szombat nagyon hosszú, és nagyon nehéz lehetett. A tanítványok bizonyára az elmúlt 48 óra eseményeit tárgyalták. Álomnak tűnt az utolsó vacsora az emeleti teremben. Utána minden olyan hirtelen történt.
Elfogták, vallatták, megtagadták, ütlegelték, keresztre feszítették, eltemették.
Egy dolog biztosnak tűnik arról a szombatról. Senki sem számított a feltámadásra. Mind a négy evangélium beszámol az asszonyok döbbenetéről, zavarodottságáról, mikor üresen találják a sírt vasárnap reggel. Bármivel töltötték is a szombatot, senki szájából nem hangzott el ez a mondat: „Már alig várom a vasárnapot, hogy Jézus feltámadjon.” Hiába mondta meg előre, hogy fel fog támadni, a Golgota brutális történései vágyakozássá silányították a próféciát.
Hosszú ez a csendes szombati nap. Sok szempontból jelképe mai életünknek. Bár szeretjük azt mondani, hogy mi a Húsvét fiai vagyunk, valljuk be, az is igaz, hogy inkább valahol Nagypéntek és Húsvétvasárnap között éljük az életünket. A keresztre feszítés már mögöttünk, de a halál még velünk van, és végső győzelem valamikor a jövőben fog bekövetkezni. Minden temetés emlékeztet rá, hogy a halál az utolsó ellenségünk, ami majd megsemmisül (1Kor 15,26). Jézus már legyőzte a halált, de még nem semmisítette meg. Az a boldog nap még előttünk van.
Nagyszombat üzenete ez: „Álljatok készen. Valami történni fog. De még nem történt meg.” Hála Istennek, nem visszafelé, nem a keresztre feszítés felé tartunk. Tűnhet hosszúnak a szombat, de bátorság: a keresztre feszítés mögöttünk van, a szombat nem tart örökké. Talán hamarabb, mint gondolnánk, eljön a Vasárnap. Valaki úgy fogalmazott, hogy mikor Jézus kijött a sírból, övéi is mind vele jöttek.
Igen, Húsvét népe vagyunk, Nagypéntektől indultunk, s haladunk Nagyszombaton át Húsvét Vasárnapja felé. Még nem vagyunk ott, de jó irányba megyünk.
Szombat van, de közeledik a Vasárnap. Merítsen ebből erőt ma a lelked.

Uram, oly nehéz a várakozás. És ez a nap semmi másról nem szól, csak a várakozásról. Adj, kérünk hitet, amíg várakozunk, hogy ne csüggedjünk, hanem legyünk készen, mikor végre a Vasárnap elérkezik. Ámen.

http://www.crosswalk.com/blogs/dr-ray-pritchard/behind-closed-doors-waiting.html