A feltámadás után

Jézus feltámadásának bizonyítéka meggyőző, de nem mondhatjuk mindent elsöprőnek. Tudományosan nem lehet sem megerősíteni, sem cáfolni. A tanítványoknak személyes döntést kellett hozniuk, mint az esküdtszék tagjainak, ha csak korlátolt mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésükre egy tárgyaláson.
Képesek voltak szilárd érveket felhozni hitük mellett, de ami ennél fontosabb: életüket adták azért, hogy megosszák az Örömhírt egy hitetlenkedő világgal. Történelmi szempontból nem lehet kétségünk a tanítványok átalakulásáról: gyávákból elkötelezettek lettek. Még nem értették ugyan saját üzenetüket – túlságosan mély volt számukra -, de hitték, mert találkoztak vele, hogy Mesterük valóban feltámadt értük és mindnyájunkért. A hitük mögött álló érvek, legalábbis számukra, meggyőzőek voltak, és újra meg újra megerősítést nyertek, ha megélték e hitüket. Természetes folyamat nálunk embereknél, hogy a siker növeli a meggyőződést. Olvassátok el Az apostolok cselekedeteit ebből a szemszögből nézve. Hihetetlen dolgok történnek. Az emberek, akik hallgatják őket, megtérnek. Igaz közösség bontakozik ki. Betegek gyógyulnak meg, börtönajtók nyílnak ki. Legnagyobb ellenségük, Saul, az ő oldalukra áll. Öröm, reménység, energia árad szét, ahogy egyre többen és többen hisznek az Örömhírben. A kereszténység története olykor csodálatos, máskor lesújtó. A gyönyörű oldala azt igazolja, hogy azok számára, akik őszintén elfogadják, hogy Jézus feltámadt, minden megváltozik, minden megújul. Remény veszi át a cinizmus vagy a kétségbeesés helyét. A lét szomorúságába belelüktet az isteni misztérium. Isteni szeretetté alakul a gyűlölet és az erőszak, valódi kapcsolatok kezdik összekötözni széttöredezett világunkat. Értelmet kap a haszontalan, emberileg lehetetlennek tűnő dolgokra válik képessé a gyenge. Az élet tarka színekbe öltözik, minden fontossá válik, különösen a többi ember. Miért vagyunk fontosak? Mert az Örömhír arról szól, hogy mindnyájan a feltámadás gyermekei vagyunk, és ezt kell látnunk a másikban is.

www.szentter.com