Lélekerősítő levelek 80

A rendetlenség fogságában
Glynnis Whitwer

„Szabadságra szabadított meg minket Krisztus, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Gal 1,5

Barátnőm kétségbe volt esve. Éreztem a hangján, ahogy az otthonában uralkodó rendetlenségről beszélt. Utálta. A férje ideges volt. Mindig megpróbáltatás volt reggelente ellátni a gyerekeket, tiszta zoknit találni, megfőzni az ebédet. A lakásban lévő káosz megülte a lelkét. Úgy érezte, szétesik körülötte a világ. Miért nem tud rendet tartani? – tette fel magának a kérdést. Végülis intelligens, tanult nő.
Zavarban volt, amikor ezekről beszélt. Mikor felajánlottam neki, hogy elmegyek segíteni, el akarta hárítani. Biztosítottam, hogy nem jelent nekem gondot. A kidobott kiscicák megmentése mellett kedvenc tevékenységem, hogy segítsek másoknak rendet rakni.
Végül rávettem, hogy megegyezzünk egy időpontban.
Aznap reggel bevonultam hozzájuk egyik kezemben forró kávéval, másikban dobozokkal, amikbe majd rendszerezzük a holmikat. Ahogy beléptem, láttam, nem a rendszerezés hiányzik. Kacatokkal volt telezsúfolva a ház. Értelmetlen volt hozzáfogni a rendszerezéshez.
Fel kell tárnunk otthona betegségét, hogy meggyógyíthassuk.
Nem gyűjtögető típus a barátnőm. A körülmények és a tennivalók összetorkolltak, és elborították. A felfordulás látványa kiszívta az energiáit, összezavarodott tőle. Nem tudta eldönteni, mit akar megőrizni, mit kéne kidobni. Nem mert semmit elpakolni, nehogy aztán elfelejtse, hogy hova tette, s ha kell majd, nem találja. Ez persze csak rontott a helyzeten.
Nem volt számomra idegen ez az állapot. Majdnem mindegyikünk átesik rajta valamikor az életében. Ha pár évvel ezelőtt eljött volna hozzánk a barátnőm, hasonló látvány fogadta volna. Három kicsi fiúnk volt akkor. Sokan voltunk, és nem tudtam lépést tartani a tennivalókkal. Azt látom, hogy legtöbb ház, ahol szeretet és élet van, mindig tele van kacatokkal. A tevékenykedés, az értelem, a kíváncsiság jele is lehet. Szanaszét heverő könyvtári könyvek, magazinok, katalógusok kutatni vágyó szellemről, kultúrára áhítozó lélekről vallanak. De ha nem figyelünk oda, a sok holmi lassan összezsúfolódik, ellep, börtönbe zár. Ez történt a barátnőmmel. Szüksége volt valakire, aki jön, és kiszabadítja.
Együtt hamar külön halmokba raktuk a dolgokat. Kiselejteztük a tönkrement játékokat, a törött edényeket, újrahasznosításra ítéltünk egy halom papírfélét, és különválogattuk azt, ami valóban fontos, amit meg kell tartani. Rendet rakni nem sikerült egy nap alatt, de sokat enyhítettünk a terhen, ami súlyosan nyomta barátnőm hangulatát. Elindultunk együtt, innen már egyedül is tudja folytatni, míg sikerül rendet raknia otthonában és életében.
Barátnőm azt tette, ami helyes: megosztotta a gondját. Azzal, hogy elismerte, segítségre van szüksége, már ki is mozdult a holtpontról. A kacathalmaz döntésképtelenné fagyasztotta, ahogy ez gyakran és nagyon hamar megtörténik. Börtönné válik, hat a terveinkre, az anyagi helyzetünkre, az otthonainkra, gyakran a kapcsolatainkra. Messze áll attól a szabadságtól, amire Isten szánt minket.
A Galatákhoz írt levél azt üzeni, Krisztus szabaddá tett minket. Megszabadított a bűntől. A törvény vasmarkától. Az ítélettől. Alapvetően mindentől, amit visszatart. Jézus mindettől megszabadít, hogy egyszerű, éber életet éljünk rabiga nélkül. Csökkentette életünk súlyát. Tisztábban tudunk gondolkozni, élesebb a figyelmünk, egyértelműek a prioritásaink, és ezek szerint élünk. Ez a valódi szabad élet.
Talán csak egy ártalmatlan papírcsomónak tűnik, vagy egy halom javításra váró ruhának. Valójában minden ilyen apróság egy-egy szem lehet a láncból, ami előbb-utóbb körénk tekeredik, és megfoszt a szabadságunktól. Ez nem törvényszerű. Tegyünk érte, hogy átélhessük Isten ajándékát, a szabad, kacatoktól mentes életet. Kávét nem tudok vinni neked, de gondolatban melletted állok a rendrakásban.

Uram, köszönöm Neked a szabadság ingyen ajándékát életem minden területén. Kérlek, mutasd meg, mit és hogyan kell eltakarítanom, hogy teljesen a Te és a körülöttem élők szolgálatára állhassak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.03.
www.proverb31.org

Ideje tenni valamit
Lysa TerKeurst

„Étel miatt ne rontsd le Isten művét.” Róm 14,20

Négy évvel ezelőtt belekerültem egy mókuskerékbe az étkezéssel kapcsolatban: az elhatározás és a mentegetőzés váltakozó forgásába. Minden reggel eldöntöttem, hogy mától másként lesz. Megfogadtam magamnak. Néha még egy tervet is kidolgoztam, hogy állok le a nassolással, növelem meg a zöldségek, gyümölcsök szerepét, fordulok el a desszertektől.
Aztán beindult az élet. Rengeteg kifogást találtam. Elhatározásom elolvadt, mint sajt a forró pogácsa tetején.
Másnap aztán, mikor felkeltem, megmértem magam, remélve, hogy hátha történt valami csoda az éjjel. Tegnapi engedékenységem ellenére hátha mégis kevesebbet mutat a mérleg. Azt viszont nem hatották meg óhajtásaim. Nem tudott hazudni.
Erre tudjátok, kire haragudtam meg?
Istenre.
Egyik pillanatban könyörgök neki, hogy segítsen, a másikban meg beugrom a Mekibe egy adag sült krumpliért. Aztán duplán vagyok mérges Rá, mert nem térítette el az autóm kerekeit, mikor befordultak az étterem elé. Gyászoltam magam, biztos a genetika tragikus áldozata vagyok, túl aktívak az ízlelőbimbóim, túlméretezett a gyomrom stb.
Évek múltak el, mire rájöttem, hogy sokkal fontosabb dolog áll a háttérben.
Az újra meg újra kihízott ruhadaraboknál sokkal lényegesebb a lelkem mélyén végbemenő megtévesztés. A súlyfölösleg nem Isten átka rajtam. A súlyfölösleg csak látható jele egy belső valóságnak.
Ha őszinte akarok lenni, bevallhatom, hogy az Úrról, mint pásztoromról szóló 23. zsoltárban az Úr nevét többféle étellel helyettesíthettem volna. Az ételtől vártam a jó érzést, a segítséget, a vezetést. Az étel vitt át a völgyeken. Ő lett a barátom, akivel ünnepeltem, ha valami jó dolog történt.
Nem akarok senkit kifigurázni. Valóban lehetnek genetikai vagy orvosi okai a túlsúlynak. De az enyémnek egyértelműen lelki oka volt. És nincs az a diéta, ami eredményes lehetne, míg nem kezelem a probléma gyökerét.
A probléma pedig az volt, hogy jobban áhítoztam az ételekre, mint Istenre. A pillanatnyi fizikai jóérzésre vágytam, ettől váltam függővé, mert nem tanultam meg, hogyan engedjem Istent, hogy Ő elégítse ki legmélyebb szükségleteimet. Mikor erre rájöttem, tudtam, hogy lépnem kell.
Ahogy olvasod a történetemet, talán valami visszhangzik rá a lelkedben. Nem biztos, hogy az ételekkel kapcsolatban. Bármi legyen, ez egy nagyon nehéz feladat. A kudarcélmény újra meg újra rám tört, megbőgetett. Továbbra is Istent okoltam néha. De meg akartam szabadulni. Tudtam, ha azt akarom, hogy legmélyebb vágyaimat Isten elégítse ki, és ne az étel, Istent az Őt megillető helyre kell állítanom az életemben, ehhez pedig át kell alakítanom régi gondolkodási mintáimat. Hozok erre néhány példát a Vágyakozásra teremtve című könyvemből.
Régi gondolkodási minta:
Szükségem van egy zacskó chipsre. Megérdemlem ezt a fagyit. Az óriási adaggal lakom jól.
Új gondolkodási minta:
A chips csak pillanatnyi kielégülést hoz. Üres kalória, aminek semmi haszna. A 2Kor 7,1 figyelmeztet: „Őrizkedjünk a test és lélek szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.”
Ez a fagyi megemeli a vércukorszintemet, ami aztán lezuhan, és rosszul leszek tőle. A Zsolt 34,8 arra tanít, hogy mélyedjek el Isten Igéjében, ami a lelkem éhségét csillapítja: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.”
Az óriás adaggal túleszem magam, ellanyhulok. Hosszú időre rá se tudok majd nézni. Ezt olvasom a Zsolt 34,5-ben: „Nézzetek Rá, és öröm tölti el lelketeket, s arcotok nem fog elpirulni a szégyentől.”
Ez az egész egy állandó tanulási folyamat, amit minden nap gyakorolnom kell. Sikerült lefogynom, és megtartanom a normális súlyomat. De az igazi jutalom nem ez, hanem amit Jézustól kaptam közben. Utazásom legdrágább társa lett. És semmiért a világon nem adnám ezt a szoros kapcsolatot, amire rátaláltam.

Uram, ha ezt az elmélkedést azért kellett elolvasnom, hogy akcióba lépjek, kérlek, segíts. Látni akarom a problémám gyökerét, nagyon akarom látni. Meg akarom tanulni, hogy csak Reád vágyjak, csak Tőled függjek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.05.
www.proverbs31.org

Reményteli jövő
Samantha Reed

„Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen…. Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.” Jób 42,1-2; 5

Néha nem tudok hinni abban, hogy Isten jó dolgokat készített elő nekem, a családomnak, a barátaimnak, másoknak.
Az elmúlt év elbocsátásokat, csődbement vállalkozásokat, kiürült hűtőket, üres benzintankokat hozott azoknak, akiket szeretek. Öngyilkossági kísérletek, kábítószer-túladagolás, halálesetek színezik a képet. A családban és a baráti körben házasságok kerültek zátonyra, fiatalok börtönbe jutottak, van, aki második évét töltötte munka nélkül, autók törtek össze, gyülekezetek oszlottak fel, és folytathatnám a listát.
Nem vagyok biztos benne, hogy Isten enyhíteni tudja a fájdalmat, vissza tudja adni, ami elveszett, meg tudja javítani, ami eltörött.
Képes lenne összerakni az elmúlt év széttört darabjaiból egy reményteljes jövőt?
A ma látható körülmények másra engednek következtetni. Ha abból indulok ki, amit magam körül látok, arra hajlok, hogy nemmel válaszoljak a kérdésre. Nem, nem képes rá Isten.
Pedig a körülmények egy pillanat alatt át tudnak alakulni.
Az igazság az, hogy Isten nem változik meg. Hatalma arra, hogy jövőt és reményt adjon, nem csökken. Igéje állandó. Amikor tehát azt látjuk, hogy az élet olyan történeteket sző, amik megkérdőjelezik Isten uralmát, kétséget és reménytelenséget gerjesztenek, olvassuk újra a beszámolókat az Ő hűségéről és megváltó erejéről. Hivatkozzunk az Igazságra:
Mialatt Jób elvesztette családját, reményét, földje termését, majd az egészségét – Isten arra készült, hogy kétszeresen adjon vissza neki mindent, ami elpusztult, amit elloptak, ami elveszett, vagy tönkrement.
Mialatt József rabszolga volt, és börtönben ült – Isten azt tervezte, hogy Egyiptom második emberévé fogja tenni.
Mialatt Rúth otthontalan, elhagyott özvegyként tengette életét – Isten Boáz szívében otthont készített neki, ahol feleség és anya lehet, szépanyja Isten Fiának.
Miközben Lázárt betekerték a halotti leplekbe – Isten már formálta a lélegzetvételt, ami újra elindítja a vérkeringést a testében.
Amikor Dávid a házasságtörést elkövette – Isten már rakta bűnbánó megtérésének alapjait.
Minden keresztre feszítettben, akit Saul küldött halálba – Isten látta Pált, aki a megfeszített Krisztusról prédikál.
Minden ütésben, amit Sára Hágárra mért – Isten látta a csapásokat, amiket a féltékenység, a büszkeség, a kétségbeesés kap Izsák születésével.
Miközben Eszter elárvult kislányként remegett a félelemtől – Isten már készítette számára az utat a királyi palotába, ahol megmenti népét véget vetve a kegyetlen uralomnak.
Mialatt Ráháb idegen férfiakat fogadott az ágyába – Isten látta az izraelita kémeket, akik Ráháb védelmének köszönhetően menekülnek meg.
Mikor Péter hite megingott, és megtagadta Jézust – Isten látta őt, ahogy emberek ezreit vezeti hitre Krisztusról prédikálva.
Mikor Mózes saját kezével megölte az egyiptomit – Isten látta ugyanezeket a kezeket, amint vésőt markolva kőtáblára írják a Tízparancsolatot.
Mialatt Mária a haldokló Jézust nézte – Isten a feltámadt Jézust látta a jobbján ülni mennyei trónusán.
Akármilyen kegyetlen, kilátástalan volt a szituáció, Isten reményteljes jövővé alakította.
Alapigénk biztosít róla, hogy Isten terveit nem lehet áthúzni. Észleljünk bármit magunk körül, az említett történetek a megszabadulás, a remény igazságáról szólnak. Isten képes rá, és meg is teszi, hogy megfordítsa a folyamatot, hogy felépítsen, újraélesszen, megújítson bármit, amit akar. Ő túllát a jelen sötét pillanatain, és tüzet csihol, melytől felfénylik a reményteli jövő.
Most, az új esztendő kezdetén gondoljunk Isten terveire. Bízzunk benne, hogy kézben tartja a körülményeket, a mi javunkra és az Ő dicsőségére formálja őket.

Uram, olyan jó tudnom, hogy Te nem csak látod, hanem magad tervezted a jövőt. Köszönöm hűségedet az elmúlt év folyamán. Hálás vagyok neked, hogy lejegyezték ezeket a történeteket, melyekben reményteljes jövővé változtattad a félelmetes múltat. Kérlek, tedd ezt az én helyzetemmel is az új esztendőben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.05.
www.proverbs31.org

Túl fáradt vagyok az imádkozáshoz
Wendy Pope

„Segítségül hívtam az ég Istenét.” Neh 2,4

Kemény megpróbáltatások túlélője vagyok. Olyanoké, amik beléd szúrnak, és nem engednek. Ahogy elmúlik az egyik nap, azon gondolkodom, hogyan lesz erőm a következőhöz. Ezek a megpróbáltatások kiszívják belőlem az energiát, az életerőt, a hitet, hogy lesz még jobb is.
A nehéz napokon jámbor baránőim bölcs tanácsokkal állnak mellettem. Igékre mutatnak rá, amik bátoríthatnak, reményt adnak ott, ahol én mindent reménytelennek látok. Imádkoznak értem, és kérik, hogy imádkozzam. Mégis előfordul, hogy akkora súlya van a tehernek, hogy mikor meghajtanám a fejem, hogy imádkozzam, nem megy, túl fáradt vagyok hozzá.
Elfáraszt, hogy egyik nap sikerül előre jutnom, ám másnap már ott egy akadály, ami leállít. Belefáradok energiáim pazarlásába, hogy változtassak valamin, aztán kiderül, hogy ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. Mikor egy helyzet kiszívja lelki, szellemi, fizikai energiámat, túl fáradt vagyok az imádkozáshoz.
Eszembe jutott valaki a Bibliából, aki olyan megpróbáltatásokkal találkozott, amik kiszívhatták volna lelki, szellemi, fizikai erejét. Egyik akadály a másik után. Minden nap keményen küzdött, hogy megváltoztassa a dolgokat. Ám velem ellentétben, ez az ember nem lett túl fáradt ahhoz, hogy imádkozzon.
Nehémiás sírt, gyászolta a lerombolt Jeruzsálem reménytelen állapotát, amikor a száműzöttek visszatértek Babilonból. Segíteni akart az újjáépítésben. A király kedveltje volt, Isten az ő oldalán állt, nem hinnénk, hogy ellenállásba ütközött volna. Ám a kormányzati hivatalnokok személyes ügynek tekintették, hogy ne haladjon az újjáépítés. Kárörvendően dörzsölték a kezüket, miközben minden igyekezetükkel akadályozták a haladást. Nehémiásnak minden támadásra, minden akadályra egy válasza volt: segítségül hívta Istent.
Neki és az izraelitáknak az imádság adott erőt, feltöltődést, hogy folytatni tudják az építkezést. Az imádság ereje legyőzte ellenségeiket, és felépítették a várost. Mekkora tanulság mindenkinek, aki az élet kihívásaival küzd, és túl fáradt az imádkozáshoz!
Nehémiás receptjét könnyen megjegyezhetjük a SAP (Stop and Pray = állj meg, és imádkozz) szó segítségével. Ez a szó életnedvet, energiát, vitalitást jelent. A vitalitás duzzadó fizikai erő vagy szellemi energia az élet fenntartásához és növekedéséhez. Nehémiásban volt belőle elég. Számára az imádkozás az első válasz volt, nem az utolsó mentsvár. Felismerte, hogy az imádkozás felélénkíti a lelkét, feltölti szellemi és fizikai energiával, hogy eleget tehessen az élet kihívásainak.
Úgy érzed, érintve vagy? Valami megpróbáltatás vagy kihívás vár rád? Úgy érzed, túl fáradt vagy az imádkozáshoz? Gyere, csatlakozz hozzám, szívjuk magunkba az életnedvet (SAP: stop and pray) – állj meg, és imádkozz. Engedjük, hogy az ima ereje életre keltse lelkünket, feltöltsön szellemi és testi életerővel. Nehémiás története azt példázza, hogy elég erőt kapunk az ellenség legyőzéséhez, a küzdelemhez a kihívások és megpróbáltatások között.

Uram, tudom, hogy az ima által a ma kihívása a holnap győzelme lehet. Bocsásd meg, hogy gyakran utolsó mentsvárként fordulok az imádkozáshoz, ahelyett, hogy azonnal ezzel kezdeném. Segíts megjegyeznem, amire ma tanítottál. Segíts, hogy mindig álljak meg, és imádkozzam, s ezzel feltöltődjek életerővel, amikor támad az ellenség. Köszönöm, hogy imádkozhatom, s köszönöm az erőt, amit kapok, ha Hozzád fordulok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.06.
www.proverbs31.org

Ma van holnap
Melissa Taylor

„Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor terveid valósággá válnak.” Péld 16,3

Nem akartam azzal foglalkozni, amit el kellett volna végeznem, inkább áttettem másnapra. Aztán a holnap továbbtolta a következő holnapra. Mikor végre megtettem, amit halogattam, már fásult voltam, rosszkedvű, úgy éreztem, egyáltalán nem is volt szükség arra, amit végül megcsináltam. Ilyesmikre gondolok:
Jobban odafigyelek arra, mit eszem – holnaptól.
Olvasom a Bibliát és imádkozom – holnap.
Kitakarítok – holnap.
Felhívom a barátnőmet – holnap.
Elviszem a fiamat ebédelni – holnap.
Viszek a sütiből a szomszéd néninek – holnap.
Minőségi időt töltök a férjemmel – majd holnap.
Isten adott nekünk 24 órát minden napra. Rajtam múlik, mire használom. Lehet, hogy nem tudom elvégezni minden feladatomat egyetlen nap alatt. De ha egyre csak halogatok fontos dolgokat, nem sáfárkodom hűséges szolgaként az idővel és a feladatokkal, amiket Isten rám bízott.
Volt egy időszak az életemben, amit annyira meghatározott a halogatás, hogy mindennel elmaradtam. Szerettem volna, ha megváltoznak a dolgok, de nem tettem érte semmit. A továbbalvás fontosabb volt, mint a reggeli ima. A hamburger és sült krumpli előnyt élvezett a levessel és friss salátával szemben. A szennyes ruha helyett egy magazint vettem a kezembe. Tévézni jobb volt, mint kocogni. Inkább a barátnőimmel beszélgettem, mint a férjemmel.
Minden nap meg volt bennem a szándék a változásra.
Minden nap elhalasztottam holnapra.
Egész életemet kudarcként éltem meg.
Egy rövidke mondat hozott ki az apátiából, ami hároméves kislányom szájából hangzott el. Néhány éve azt terveztük, hogy elmegyünk Disneyland-be. Elkövettem azt a hibát, hogy megmondtam Haley Grace-nek még hónapokkal az indulás előtt. Naponta elhangzott a kérdés: „Ma megyünk Disneylandbe?”
És én mindennap válaszoltam: „Nem ma. Három hónap múlva, … még öt hetet várnod kell, … még nyolc nap …” Indulás előtti este végre bejelenthettem neki, amire annyira vágyott: „Hayley Grace, holnap indulunk Disneylandbe!”
Másnap reggel korán ébredt, még fel se keltem, már a szobámban volt. „Anya, anya, ma van holnap?” Beleborzongtam saját válaszomba: „Igen, kislányom, ma van holnap!”
Leesett. Ekkor határoztam el, hogy a mát teszem holnappá.
Nem pazaroltam az értékes időt, imádkozni kezdtem, kértem Istent, mutassa meg, milyen feladatokat szán nekem mára. Erőt és kitartást kértem, hogy mindent elvégezzek, amit feladatul ad. Néhány barátnőmnek is szóltam, egymást bátorítottuk, hogy halogatás helyett tegyük meg, amit kell.
Megcselekszem ma, amit holnapra halasztanék.
Milyen változtatások, célok, szándékok várják, hogy nekik fogj ma? Tenni-való listánkat alakítsuk mára-való listává. Nemcsak sikerélménnyel gazdagodunk, de valódi változást érhetünk el. Ma van holnap!

Uram, mindig azt érzem, hogy nincs elég időm arra, hogy mindent elvégezzek. Segíts, hogy fontossági sorrendbe tegyem a dolgaimat a Te tetszésed szerint. Fegyelmezettségért, motiváltságért fordulok Hozzád, segíts, hogy ma és minden nap elvégezzem az aznapra tartozó tennivalóimat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.09.
www.proverbs31.org


Rosszindulatú lányok
Lynn Cowell

„De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.” Kol 3,8

Mialatt családunk sorban állt, hogy bejussunk a koncertre, volt időnk megfigyelni az embereket. Ahogy a fiúk és lányok elmentek mellettünk, hogy beálljanak a sor végére, igyekeztem felhívni lányaim figyelmét az ízléstelen öltözékekre. „Hogy képes ezzel emberek közé jönni?” „Ne mondja már, hogy ebben jól érzi magát!” Mindegyikre tettem valamilyen megjegyzést.
Elég sok ilyen elhangozhatott, mire nagyobbik tizenéves lányomnak elege lett: „Anya, te ennyire rosszindulatú vagy?”
Hirtelen nagyon kicsi lettem. Egy pillanatig sem akartam rosszindulatú lenni. Csak nevelni akartam a lányaimat, hogyan ne öltözzenek. De igaza volt a lányomnak.
Valójában ők már pontosan tudják, mit ne vegyenek magukra – öt éves koruk óta tanulják tőlem. Most azt mutattam meg, hogyan kell ítélkezni egy másik nő fölött. Azt tanítottam, hogyan kell rosszindulatúnak lenni.
Azóta az esti koncert óta tudom, hogy a rosszindulatú lányok rosszindulatú anyukáktól származnak. Amikor mindegyre rámutatunk mások hibáira, mintát adunk gyerekeinknek az ítélkezésre. Pedig nem ez lenne a feladatunk. Az együttérzést kellene szemléltetnünk.
Alapigénk arra int, hogy hagyjuk el a rosszindulatot, beleértve a rosszindulatú megjegyzéseket. Sem a megelőző, sem az ezt követő versek nem említenek kivételes alkalmakat, amikor jogos kibeszélnünk másokat.
Egyik módja annak, hogy elkerüljük családunkban a gonoszkodó megjegyzéseket, a számonkérhetőség. Amikor lányaimat pletykáláson, mások kibeszélésén kapom, kedvesen figyelmeztetem őket, és ők is ezt teszik velem.
Eleinte kényelmetlen volt, hogy a gyermekem figyelmeztet valamire. De ez a családi egyezség, hogy már nem egyoldalúan én nevelem őket, hanem egymásnak segítünk a fejlődésben, elmélyítette a köztünk lévő szeretetet.
Talán te is rádöbbentél már, mint én, hogy hányszor mondasz valakiről olyasmit, amit nem kéne, ítélkezel, gúnyolódol.
Ha figyeltek egymás szavaira, te is, a gyermekeid is együttérzőbbé váltok, kevésbé lesztek ítélkezők, és sokkal jobban odafigyeltek arra, kiről mit mondtok. Nálam működik, biztos nálad is fog.

Uram, szeretnék leszokni a gonosz megjegyzésekről, és szeretném a gyermekeimet is így nevelni. Tisztítsd meg szívemet az ítélkező hajlamtól, segíts, hogy jobban odafigyeljek a szavaimra. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.10.
www.proverbs31.org