Lélekerősítő levelek 79

Arról gondolkozzatok
Danita Dalton Hiles

„arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, …ami kedves,….” Fil 4,8

Modern korunk csodálatos vívmányának tartom az összeszerelhető karácsonyfát, amire még a fényfüzérek is előre fel vannak rakva. A fa három részét összeillesztjük. Közös elosztóban három dugó, majd együtt a konnektorba, és voilá! Egy pillanat alatt gyönyörűséges, tökéletesen megszerkesztett látvány. Már csak az angyalok éneke hiányzik…
Persze csak akkor, ha kigyulladnak a fények…
Hálaadás másnapján lecipeltük a padlásról a karácsonyi kincseket, behordtuk őket a szobába. A várakozás magasra hágott, ahogy karácsonyi dallamok és fahéjas gyertyaillat lengték be a helyiséget. Két kislány és az édesanyjuk izgatottan igyekezett minél „karácsonyibbá” tenni az otthonukat.
Első volt a fa. Alsó harmad felállítva. Ellenőrzés. Működik. Középső elem. Működik. Finoman elhegyesedő felső rész helyrerakva. A dugó B-be, B a C-be és tadá! Hát majdnem tadá. Három kis pimasz ágon nem gyúltak ki a fények. Kihúztam, újra bedugtam. Semmi. Tekergettem kicsit az ágakat, jobban becsavartam az égőket. Hiába. Semmi fény.
Perfekcionista önmagam teljesen kiborult, úgy éreztem, a karácsony örömét mind beszippantotta a csalódottság fekete lyuka. Kicsi dolog volt, mégis a fa hirtelen életem csalódással és tehetetlenséggel teli sötét foltjainak szimbólumává vált.
Tizenhárom éves lányom összehúzott szemmel ránézett a fára, a fejét kicsit oldalra billentette, és azzal, amit kimondott, örökre megváltoztatta a látószögemet: „Anya! Tudom a megoldást! Ne nézz azokra az ágakra, amik sötétek. Csak azokat nézd, amik fénylenek.”
Hmm. Csak a fénylő ágakra nézz. Ez eszembe juttatta Pál apostol figyelmeztetését a Filippi 4,8-ból: keresd, ami igaz és kedves, és azokkal foglalkozzanak a gondolataid.
Bevált, mert ha a fénylő ágakat néztem, mintha el is tűntek volna azok, amik sötétben maradtak. A működő égők fénye olyan erős volt, hogy a sötétek már nem is számítottak.
Komoly karácsonyfa-lecke, és tudom, Jézus azt várja tőlem, hogy az életemre is alkalmazzam. Megvannak a magam sötét ágai: özvegység, betegségek a családban, anyagi gondok. De más ágak megvilágítják az utamat a túláradó szeretet fényével: az Ő és családom szeretetével. Meg még vannak barátaim, van házam, ahol lakhatunk, két drága gyermekem, akiknek jóéjt puszit adhatok, illatos kávém, puha párnám. És folytathatom a listát, ha arra figyelek, amim van, és nem arra, ami nincs.
Gyertek, ezen a Karácsonyon tűzzük célul magunk elé, hogy életünk kivilágított ágait nézzük, és nem gondolunk azokra, amik sötétek.
Mindig lesznek olyan dolgaink, amik jobb lenne, ha másmilyenek lennének. De mindig eldönthetjük, hogy mire figyelünk inkább, arra, ami olyan, amilyennek látni szeretnénk, vagy arra, ami nem olyan. Ne azon nyűglődjünk, ami nem éri el a megálmodott tökéletességet, hanem gyönyörködjünk a fénylő ágakban: a szeretetben, áldozatban, az együtt töltött időben.
Ahelyett, hogy tennivalóink listájának még kipipálatlan elemein szorongnánk, vagy arra hajtanánk, hogy tökéletesen megszervezzük az ideálisnak képzelt karácsonyt, figyeljünk inkább életünk áldásaira. És ha megfelelően hunyorítunk, ha jó szögben billentjük meg a fejünket, szépnek, fénylőnek láthatjuk az életet.

Uram, köszönöm, hogy néha ilyen egyszerű dolgokkal szemlélteted Igazságodat. Te vagy a világ világossága, jövőnk reménye. Segíts, kérlek, hogy meglássam életemben a fénylő dolgokat, és ne a sötét foltokkal foglalkozzam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.22.
www.proverbs31.org


Sasszárnyakon
T. Suzanne Eller

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” Iz/Ézs 40,31

Gyermekeim felszaladtak a meredek ösvényen, észre sem vették, hogy édesanyjuk lemaradt. „Én leszek az első!” – hallottam versengő kiáltozásukat. Leültem egy sziklára, fejemet a térdemre hajtottam, és potyogtak a könnyeim.
Sokszínű azálea bokrok, méltóságteljes, árnyas fák tették a parkot kedvenc kirándulóhelyünkké. Régóta nem jártunk itt, a kemoterápia, a sugarazások, két műtét nem hagyott rá időt és alkalmat. A kezelés végre befejeződött, és semmire se vágytam, csak hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásba. De gyenge voltam. Ami régen könnyen ment, most lehetetlennek tűnt. Például felmenni a meredek, sziklás ösvényen a dombtetőre. Azelőtt együtt futottunk fel nevetve a gyerekekkel. Most csak sétálni tudtam, s az út felénél ezt sem bírtam tovább. Az energiaszintem nullára süllyedt.
Ültem a sziklán, és megszólítottam Istent: „Lesz-e még egyszer olyan az élet, mint régen volt? Leszek-e én valaha is a régi?”
Ezen a héten ünneplem 20. évfordulóját a rákból való gyógyulásomnak. Szinte hihetetlen! Kis gyermekeim felnőttek már, három tündéri unoka boldog nagymamája vagyok! Visszatekintve tudom, hogy a mellrák sok mindentől megfosztott. A biztos jövőtől. A gyermekeim biztonságától. Egy időre az egészségemtől.
De nem tudta elvenni a hitemet. Mikor a fenti jelenetre gondolok, nem csak egy magányos anyukát látok a sziklán ülni; látom Istent, aki szorosan átkarolja.
Vannak időszakok, amikor a saját erőnk nem elég, amikor úgy érezzük, a szárnyunk lekonyul, elnehezedik. Ezzel üzen nekünk Isten, hogy bízzuk Rá magunkat. Igaz, nem volt erőm felmászni a meredek ösvényen, de Istenben bízva feltöltődtem érzelmi energiával.
Fenti igénkben azt ígéri Isten, hogy amikor ellankadunk, ha bízunk Benne, szárnyra kapunk, mint a sasok. Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Úgy érthetjük ezt a képet, hogy szárnyunkat felemeli, és szelet gerjeszt, amely alulról megtámasztja. Nem a saját erőnkből kelünk szárnyra, hanem az Ő hatalma emel ki engem is, téged is elesettségünkből.
Hónapokba telt, míg annyira helyre jöttem, hogy fel tudtam szaladni a dombon. De az ösvény, amin ez alatt az idő alatt járni tanultam, a Szentírás lapjain vezetett, Isten Igéjéhez, amely bátorítást nyújtott a reménytelenséggel küzdő édesanyának. Két súlyos műtét, az őket követő kemoterápia és sugarazás megfosztott saját fizikai erőmtől, de közben lelkileg felerősödtem Isten ígéreteitől. Naplót vezettem a folyamatról. Istenre hagyatkoztam, hogy töltsön fel energiával, amikor gyengének éreztem magam. És örülni tudtam a legkisebb győzelemnek is.
Mikor fellapozom azt a régi naplót, nem egy rákos anyukát látok, hanem egy hívő fiatalasszonyt, aki Istenre bízza magát egy nehéz időszakban.
Kimerültél? Gyengének érzed magad? Nem vagy egyedül. Bízz Benne, Ő felemeli a szárnyadat, feltölt új erővel, ahogy napról napra Rábízod magad.

Atyám, elfáradtam, nem megy tovább egyedül. Figyelmemet elfordítom arról, amit nem tudok elvégezni, és Rád tekintek. Ígéreteidre. Igédre. Emeld meg a szárnyamat a Te erőddel, és segíts, hogy újra repülni tudjak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.26.
www.proverbs31.org

Az Ígérettől az Ígéret Földjéig
Glynnis Whitwer

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben, megtartod-e parancsolatait vagy sem?” 5Móz/MTörv 8,2

„Ha követed a tervet, le fogsz fogyni!” – tetszett ez az ígéret. Fogyni akartam, és a programot olvasva ez könnyűnek látszott. Nincs más tennivalóm, mint betartani a tervet. S a végén majd ott állok én - karcsúbban, egészségesebben. Ott várt a nekem szánt „ígéret földje”.
Mikor végigolvastam a programot, kicsit elbizonytalanodtam. Ám az „ígéret földje” nagyon jól hangzott. Elkezdtem hát gondosan követni a tanácsokat az első héten, és a mérleg máris komoly eredményt mutatott.
A következő héten viszont vágyakozni kezdtem a szokásos ropogtatnivalók után. Néhányat el is rágcsáltam. Az ígéret még mindig nagyszerűnek látszott, de a program nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. Eljutok-e az ígérettől az ígéret földjéig? Már nem volt olyan biztos.
Küzdelmeim eszembe juttattak egy párhuzamot a Bibliából. Az is egy útról szól az ígérettől az ígéret földjéig. A Teremtés Könyvében Isten megígérte Ábrahámnak (aki akkor még Ábrám volt), hogy nagy nemzet származik tőle, amely majd saját területén, az „Ígéret Földjén” fog lakni (Ter 12,1-4).
Ábrahám tehát összegyűjtötte családját és vagyonát, és elvándorolt erre a csodálatos helyre. Megérkezett Kánaánba, és hátralévő éveit jórészt boldogan élve 175 éves korában hunyt el, miután megtapasztalta Isten ígéretének beteljesülését.
Ha itt lenne a történet vége, ez az üzenet rózsaszín szalaggal átkötve érkezne hozzánk. Bárcsak minden ígéret ilyen könnyen valóra válna!
Sajnálatos módon Ábrahámnak nem minden utóda élhetett ilyen felhőtlenül az Ígéret Földjén. Egy éhínség miatt a nép elhagyta Kánaánt, és Egyiptomba költözött, ahol aztán keserves fordulatot vesz a történet: egyiptomi tartózkodásuk 400 év szolgasággá változik.
De sosem felejtették el Isten ígéretét, hogy saját hazát ad nekik. Elképzelem, hogy újra meg újra ebbe a reménységbe kapaszkodtak a gerincüket megroppantó munka és üldöztetés alatt. Milyen eksztázisban lehettek, mikor végre Mózes által megnyílt a szabadulás útja! Végre beteljesül Isten ígérete!
A helyükben én azt képzeltem volna, hogy ilyen hosszú szenvedés után egyből a csodálatos vidéken fogják találni magukat. Ehelyett a sivatagban kötöttek ki. Negyven esztendeig. És itt megül a történet. A sivatagban. Mi lett Isten ígéretével?
Én is éltem ott, a sivatagban. Ahol már nem megy könnyen az engedelmesség. Amikor nehéz betartani az egészséges életmód programot. Amikor elbizonytalanítja szülői hivatástudatomat egy akaratos gyermek nevelése. Amikor összeszorítja a szívemet az aggodalom, mialatt befizetem a kötelező tizedet. Amikor rossz érzés megbocsátani valakinek, aki elárult.
Szeretnék inkább minél gyorsabban kijutni a sivatagból, s megérkezni oda, ahol majd jó lesz. Sivatagi időszakaimban keserűség, kételkedés, panaszkodás, duzzogás bugyog bennem. És mit kapok cserébe: megnő a pusztában tartózkodás ideje. Ez történt az izraelitákkal is. Igazából ők olyan sokat panaszkodtak, hogy Isten megtagadta az egész morgolódó nemzedéktől az engedélyt, hogy beléphessen az Ígéret Földjére.
Ugyanakkor megtapasztaltam, hogy a pusztaság nagyon termékeny is lehet. Ahogy fenti igénk is mutatja, az Úr arra használta a vándorlás idejét, hogy próbára tegye követői szívét. Nem céltalan szenvedés volt tehát ez az idő. Alkalmat adott, hogy bebizonyítsák bizalmukat és engedelmességüket.
Ha így tekintünk rá, a pusztaságban tartózkodás személyes fejlődésünk útja lehet. De csak akkor, ha hisszük, hogy Isten a Maga tökéletes módján és tökéletes idejében teljesíteni fogja ígéretét. Ebből a hitből türelem, fegyelem, engedelmesség, az Isten irányítására való éberség, és odaadó Rá-hagyatkozás fakad.
Isten egy város csodás bevételével engedte be népét az Ígéret Földjére. De az Ígéret és az Ígéret Földje között ott volt a pusztaság – számukra, és ott van számunkra is. Rajtunk áll, mit választunk: zúgolódunk, panaszkodunk, vagy hitünk és jellemünk fejlesztésére szánjuk ezt az időt.

Uram, köszönöm hűségedet régi és mai híveid iránt, irántam is. Köszönöm, hogy mindig betartod ígéreteidet. Bocsásd meg, hogy néha kételkedem Benned. Állhatatos türelemmel, kegyes lélekkel szeretném eltölteni a pusztaságban tartózkodás idejét. Kérlek, segíts ebben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.27.
www.proverbs31.org


Jusson eszedbe
Samantha Reed

„Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mely kezdet óra vezet!” Zsolt 25,6

Néha nem könnyű meglátnom, hogyan illik Isten Igéje rám és az életemre. Tudod, nagyon régóta várakozom. Arra, hogy végigvonuljak a templom hajóján. Vágyom egy bölcsőre, puha, gügyögő kis csomagra a karjaimban. Arra, hogy szeretteim teljes szívükkel Jézus felé forduljanak. Hogy manna hulljon a mennyből.
Fura dolog, hogy mennyire kimerítő tud lenni a várakozás. Magába szippantja a figyelmemet, megemészti a gondolataimat, s csak állok bizonytalanság, kételyek között. Megfeledkezem Isten hatalmáról, mely képes teljesíteni reményeimet, férjjel, gyermekekkel megválaszolhatja könyörgésemet. Amikor nem látszik, hogyan valósíthatja meg mindezeket, olyankor kell abba kapaszkodnom, hogyan bizonyította hűségét a régmúltban.
Ha felidézzük Isten hűségét a Szentírásban, hinni tudjuk, hogy ezt bizonyítani fogja a mi életünkben is.
Mikor körülvesz az ár, és úgy érzed, nincs szabadulás, Isten is elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 8,1: Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.
Amikor por és szemét kezdi befedni vágyaidat, álmaidat, elhivatottságodat, és úgy érzed, Isten elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 9,15: akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek.
Amikor nem hallod pici talpak csoszogását, és úgy érzed, Isten elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 30,22: Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta méhét.
Amikor fogságba zár a félelem, az aggódás, a kétség, a szorongás, és úgy érzed, Isten megfeledkezett rólad, jusson eszedbe 2Móz 2,23a; 24a; 25b: Közben hosszú idő telt el…Izrael fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett szövetségére…és gondja volt rájuk Istennek.
Amikor nem jön álom a szemedre, és nyugtalanul forgolódsz, jusson eszedbe Zsolt 63,7-8: Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Amikor bűntudat gyötör, és félsz, hogy Isten sosem bocsát meg, jusson eszedbe Ézs 43,25: Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.
Amikor minden remény elveszett, jusson eszedbe Lk 24, 6a-7: Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek… Az Emberfiának – mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.
Amikor házasságod a kétségbeesés szakadékának széléről visszatér, jusson eszedbe 5Móz 8,2a. Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában…
Amikor teljesülnek álmaid, és hivatásod új fényben ragyog, jusson eszedbe 1Krón 16,12a; 15: Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt… örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára…
Ezeket a bibliai szakaszokat olvasgatva eszembe jutnak Isten jóságának bizonyítékai saját életemben. Mikor nem látom, hogyan működik értem, emlékezetembe idézem, hogy megígérte, ugyanúgy jelen lesz hűségesen az én életemben és a te életedben ma, ahogyan jelen volt a régiek életében.
Amikor körülölel az öröm. Amikor ránk tör a szomorúság. Amikor úgy tűnik, minden rendben van körülöttünk. Amikor elhagyottnak és magányosnak érezzük magunkat – emlékezzünk, mint a régiek: Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk (Zsolt 78,35).

Uram, tudom, szereteted és kegyelmed soha nem hagy el. Segíts, hogy ez mindig eszembe jusson. Köszönöm Neked. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.28.
www.proverbs31.org

Amikor túl messze a végső cél
Lysa TerKeurst

„ minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást …” 2Pét 1,5-6a

Függetlenül attól, mivel küzdesz, a győzelem lehetséges. Sajnos, legtöbben nem hiszünk benne. Az a gond, hogy csak a hosszú távú sikerre koncentrálunk, s nem foglalkozunk a napi kis eredményekkel.
Tegnap felhívott egy ismerős, hogy miután olvasta a blogomat, megállta, hogy ne faljon fel egy egész zacskó M&Ms-t. Ez egy apró, de számottevő győzelem. Nem azt mondom, hogy a mérleg tapssal fogja jutalmazni, ha rááll, és ma kevesebbet mutat majd, mint tegnap. De ha kiindul ebből a kis sikerből, és kitart benne napról napra minden döntésénél – észre fogja venni a pozitív változást.
Újév közeledtével sokan gondolkozunk azon, hogy megfogadjuk, egészségesebben étkezünk január elsejétől. De ha más területre vonatkozik is az újévi fogadalmunk, ez az elv arra is érvényes.
Ha ahelyett, hogy rámordulnék, kedvesen intem a gyermekemet – ez egy kis siker.
Ha szünetet tartok, mielőtt reagálnék a goromba eladónak, és sikerül egy mosolyt az arcomra csalnom, ezzel megszakítom a durvaság láncreakcióját – ez is egy kis siker.
Ha hajlandó vagyok elhinni, hogy a férjem nem akart megbántani azzal, amit mondott, s nem játszom el újra a megsértett feleség szerepét – ez is egy kis siker.
Tetszik a kiinduló igénk megfogalmazása, amikor felsorolja, hogy miket kell hozzáadnunk a hitünkhöz. Ezek közül egyik az önuralom, másik a kitartás. El kell határoznom, hogy mindkettőt gyakorolom. Képes leszek rá, mert Isten Lelke bennem él.
Gondoljunk az izmokra. Hozzátartoznak szervezetünkhöz. De gyakoroltatnom, működtetnem kell őket, hogy hatékonyak és erősek legyenek. Akkor veszem hasznát az izmaimnak, ha edzésben tartom őket. Az önuralom és a kitartás nekünk dolgozik, de használnunk kell őket, hogy jól működjenek. Kezdjük apró eredményekkel, s eljutunk a nagy sikerekig.
Néha nagyon messzinek tűnik a győzelem, mert a végső célhoz mérjük azt, amit elértünk. A végső célok nyomasztóan hatalmasnak, elérhetetlennek tűnhetnek. De ha a napi kis döntéseink eredményére figyelünk, a győzelem már nem látszik lehetetlennek.
A nagy épületek tégláról téglára épülnek fel.
A célvonalhoz lépésről lépésre ér el a győztes futó.
Napról napra hozott jó döntések vezetnek a helyes életmód kialakításához.

Uram, tudom, hogy Veled tényleg valósággá válhat a győzelem. Egyik napról a másikra, egyik döntéstől a másikig. Segíts, hogy ezt higgyem és elfogadjam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.29.
www.proverbs31.org


A legégetőbb kérdés
Lysa TerKeurst

„Nincs üdvösség senki másban, mert nincs más név az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk.” ApCsel 4,12

Ahogy növekedtem, volt egy elképzelésem arról, mit kell elérnem, hogy jó életem legyen.
Jó egyetem. Jó munka. Jó férj. Néhány jó gyerek. Jó ház. Egy jó kis virágágy a bejárat mellett. És egy jó családi terepjáró a garázsban. Ettől lesz az élet jó.
Úgy alakult, hogy mindezeket a jó dolgokat megszereztem. Hálás voltam érte. Odaadással szerettem a családomat. Az autó nem nyújtotta mindazt, amit elképzeltem, de amikor benne ültem, s vittem a gyerekeket az iskolába, igazi anyukának éreztem magam. Végül tehát az is jó volt.
Mégsem voltam teljesen elégedett. Maradt bennem valami üresség. Valami hiányzott.
Úgy gondoltam, hogy valamit még keresnem kell. Olyasmit kell csinálnom, ahol kiélhetem képességeimet, tehetségemet. Ezt is elértem, nagyon élveztem, egy bizonyos szintig ki is elégített. De ott mélyen a lelkemben továbbra is kongott az üresség.
Az üresség nagyon nehéz teher. Nagyon tud gyötörni, ha érezzük, hogy valami hiányzik, valamit önmagunkban fel kéne töltenünk, de nem tudjuk, hogyan és mivel. Keresésünk egyszerre bizonyulhat hiábavalónak és megrázónak.
Újra és újra próbálkozunk, úgy érezzük, a válasz már ott van a következő sarkon túl, és mégsincs ott. A szívünkben egyre mélyül a hasadás, amin át elszivárog tartalék energiánk, és kiapasztja a lelkünket. Semmi sem elégít ki, minden idegesít. Még azok is, akiket szeretünk. Talán legfőképpen ők.
Mi mást tehetnénk, felrakunk egy műmosolyt az arcunkra, és rakjuk egyik lábunkat a másik elé. Aztán már nem is kukucskálunk be a következő sarok mögé, remélve, hogy ott találjuk a megoldást. Múltbeli kudarcaink bizonyítják, hogy nincs ott. És ez az állapot összehúzza a kötelet a reménység nyakán.
Szomorú tény, hogy nagyon sok nő ebben a stádiumban él.
Ismerem, én is benne voltam. Én is ott küszködtem.
És talán te, vagy valaki, akit szeretsz, ebben az állapotban kezdi az új évet. Az Újévet. Keserves hallgatni, hogy körülötted minden azt zengi: „Boldog Újévet!”, s te ebből semmit sem érzel.
Bűzlik az egész.
Nos, nem ígérem, hogy rögtön felhőtlen boldogság fog eltölteni, ha elolvasod a levelemet. Azt viszont ígérem, hogy mondok neked valamit, ami sok mindent megmagyaráz. Biztos, szilárd és igaz választ, tele a remény újjáéledésének lélegzetelállító csodájával.
„Nincs üdvösség senki másban, mert nincs más név az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12).
Nem fogsz üdvösségre találni egy emberben sem.
Még egy jó férj, jó gyerekek, egy jó barát is silány Isten.
Nem találod meg az üdvösséget senki és semmi másban.
Nem vált meg a jó diploma, a jó munkahely, az otthonod.
Nincs más.
Csak Jézus.
És nem csak arról beszélek, hogy legyünk keresztények. Követni a szabályokat, vagy igazán követni Jézust két teljesen különböző dolog.
A vallásos mozdulatok, cselekedetek sosem fognak kielégíteni. Csak az, ha mélyen meghajtod a fejed, teljes önátadásban tárod ki a szívedet, és azt mondod: „Jézus, Te vagy az. Csak Te. Nincs más. Sem anyagi javak, sem kapcsolat, sem pozíció nem tudja kitölteni a lelkem mélyén azt az űrt, ami Rád van formálva.”
Ez az idei újévi imádságom. Már régen megváltottnak tudom magam, mégis újra át akarom élni a „senki más” valóságának lényegét.
És úgy élni, mint aki tudja, hogy ez igaz.
Mert igaz.

Uram, bocsásd meg, hogy emberekkel, anyagi javakkal, társadalmi, munkahelyi pozíciókkal akartam betölteni az űrt a lelkemben. Meg akarom tudni, milyen az, ha Te, Uram, betöltöd a Hozzád formált mélységet a lelkemben. Mutasd meg. Taníts. Vezess. És én követlek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.01.02.
www.proverbs31.org