2012. április 4., szerda

Ige és Eucharistia

Sem a Szentírás szavai, sem az ostya/úrvacsorai kenyér nem „szent” a maga anyagi valóságában. Mi teszi mégis azzá?

Ige
Az Igét a Sátán is ismeri és idézi, és arra is használhatja, hogy megkísértsen. Ld. Jézus megkísértése. Nem garancia tehát, ha valami megfelel egy kiragadott Igének.
Az Ige akkor válik szentté, ha nyitott lélekkel hallgatjuk, olvassuk, fogadjuk be. Én magam nem tudom megnyitni a lelkem, ha csukva van. Csak kérhetem. Isten nyitja meg. Pl: reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, Iz. 50,5
A Szentírás szava olyan, mint a műalkotás, a befogadóban jön létre. A nyitott lélekben válik Igévé.

Eucharistia
Jézus megfogja a kenyeret, bemártja az ételbe, átnyújtja Júdásnak, az átveszi, és beleszáll a Sátán. Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jn 13,26-27

A kenyér nem szent, még akkor sem, ha Jézus nyújtja.
Mitől válik azzá? Hittek annyira a tanítványok, hogy mikor Jézus később átnyújtotta nekik a megtört kenyeret, azt Jézus testeként fogadják be? Biztos, hogy nem. Az ehhez szükséges hitet később, Pünkösdkor kapták meg valószínűleg.
Mitől lett tehát szent mégis a kenyér, amit Jézus nekik adott? A teremtő szótól. „Ez az én testem”. Ennyi. „Legyen világosság”. És lőn.
„Ezt cselekedjétek” – újabb teremtő szó. Ettől kezdve aki ezt cselekszi Jézus képviseletében, az ő felkent helyetteseként, annak szájából ugyanígy teremtő szóként hangzik el Jézus szava, s az ostya/a kenyér Jézus testévé válik.

Júdás részesült Jézus szolgáló szeretetéből. Az ő lábát is megmosta. Kenyeret is nyújtott át neki Jézus. De az csak „bemártott falat” volt. A Kenyérből nem részesülhetett. Jézus megvárta, hogy elmenjen, és csak azután nyújtotta testét a tanítványoknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése